Gyakran emlegetik varázslataikat sötét praktikáknak, fekete mágiának vagy olyan erőnek, mely a túlvilág gonosz szellemeitől, démonaitól származik, talán nem is meglepő módon: minden, ami az övéké, a sötétséggel és gonoszsággal összeköthető, melytől minden más faj tartózkodik. Közvetlenül elmét fertőző rontások és fájdalmat okozó átkok sora áll a rendelkezésükre, melyek hozzásegítik őket a győzelemhez, de még magát a sokak által rettegett sötétséget is uralmuk alá hajtották. Bizonyos mágiájukkal felbolygatják az élet és halál természetes rendjét, visszaszólítva az elhunytak lelkeit, vagy azok rothadó testét kényszerítik további szolgálatra, ezzel kiváltva minden tőlükétől eltérő nép megbotránkozását.
Varázslataik félelmetessége nem pusztán veszélyes és természetellenes hatásukból ered, hanem abból, hogy nekik nem kellenek ehhez külön szavak: szemlátomást különösebb erőfeszítés nélkül érik el azt, amit akarnak. Fajuk vérében csörgedezik a mágia, annak is ezen sötét ágazata, ezért nincs szükségük kézmozdulatokra, különleges jelképekre, de még csak könyvekre vagy varázsszavakra sem. Bár élnek olyan rituálék alkalmazásával, melyek emberáldozatot, varázsszavakat és jeleket, alkalmanként mágikus tárgyakat is igényelnek, ezek különleges és jól megszervezett események, nem pedig egy egyszerű sötételf alkalmazta mágiák. Faji varázslataik esetén elég pusztán koncentrálniuk arra a személyre és arra a hatásra, akin ki akarják fejteni azt, és jóformán már meg is történt. Figyelniük kell azonban arra, hogy - mivel varázslataik elsősorban az elmére hatnak - más személyen más eredményességgel fognak bekövetkezni, illetve további befolyásoló tényező lehet a feketemágiát űző és annak célpontja aktuális szellemi állapota.
Egy sötételf minél többet foglalkozik a faj mágiájával, elmében annál felkészültebbé válik más éjelf varázshasználókkal szemben. Emiatt egymás között sok esetben meghatározó a koruk, hiszen a századik életévét betöltő éjtündének több lehetősége és ideje volt gyakorolni ezen praktikákat, mint egy huszadik életévében járónak, ilyen akadály azonban nincs más fajok mágiahasználóival szemben. A sötét praktikáktól távol állva más népek varázshasználóinak elméje teljesen nyitott ezen átkokra, ami miatt rajtuk sokkal valószínűbb a varázslat megfoganása és azok erőteljesebb hatása. Gondot okozhat ezzel szemben olyan személyek elátkozása, akik egyáltalán nem fogékonyak a mágiára, és bár nem lehetetlen rajtuk is hatást kifejteni, jóval nehezebb és nagyobb valószínűséggel fogja elméjük lepattintani az ellenséges mágiát.







Mágiaágazatuk három, egymásra épülő fokozatából az első, mely minden sötételf számára elérhető és a társadalom minden tagja legalább két varázslatot képes alkalmazni ebből a csokorból. Ezen a szinten leginkább offenzív, elmére ható, de sokrétűen kihasználható átkok állnak az éjtünde rendelkezésére, amely segítheti őket a menekülésben vagy mások legyengítésében, elfogásában, aminek köszönhetően még akkor sem védtelenek, ha éppen nincs is náluk fizikai fegyver.
A varázslatok elsajátításához elég a türelmes gyakorlás, és bár a mágia a vérükben van, továbbra is meg kell találniuk azok sejtelmes és rejtelmes fonalait, ami időigényes lehet. A legtöbben a katonaság első évei során tanulják meg a varázslatokat egy ahhoz értő tanítóságában, a tehetősebb családok pedig gyakran magántanárhoz küldetik leszármazottaikat a lehető legkorábban. Mindkét esetben rabszolgákat használnak a varázslatok célszemélyeként, akiken a tanulók vagy katonák gyakorolhatják mágikus adottságaikat. Akiknek azonban nincs lehetőségük megfizetni a tanítást, azoknak saját erőből kell rájönniük, hogyan tudják a mágia szálait akarattal irányítani.

A legtöbb sötételf megreked ezen a szinten és képtelenek a második csokorból varázslatokat tanulni, köszönhetően a különleges rituálénak, aminek alá kell vetniük magukat. Az ilyen sötételfek továbbra is tudják varázslataikat erősíteni megfelelő mennyiségű gyakorlással, de sosem lesznek olyan erősek, mint azok átkai, akik átestek a második szinthet vezető szertartáson.


Szenvedés átka
A varázshasználó által látott célszemélyen megfoganva fizikai fájdalmat okoz, melynek típusa, területe, erőssége a varázshasználó mágikus erejétől és annak fantáziájától függ. Leggyakoribb felhasználása a kínzó, fájdalmas izomgörcsök előidézésében, valamint légszomjat okozó torokszorításban vagy tüdőfájdalomban merül ki, de bármilyen más formában is jelentkezhet, ami fizikai fájdalomnak minősül. A célszemély az éjtünde elképzelésétől függően érezheti azt, hogy ezer tű szúrja teste minden pontját vagy éppen egy éles késvágást érez a karján végigfutni, de még a savak maró, égető érzetének előcsalogatása sem lehetetlen.
A varázslat ereje változhat attól, hogy a sötételf mekkora területen akarja alkalmazni azt, mert bár az egész testre érvényesülhet, az jóval gyengébb, mintha a sötételf csak egy bizonyos testrészre fókuszálna és oda koncentrálná mágikus erejét, ezzel intenzívebbé téve a fájdalmat. Fontos azonban, hogy egyszerre csak egy személyen alkalmazható és az éjtündének mindvégig koncentrálnia kell, hogy a varázslat hatása megmaradjon, azonban tényleges nyoma ennek nem marad - hacsak az elátkozott nem tett tényleges kárt magában -, hiszen ez pusztán az elmére hat, éppen ezért halált sem okoz. Bizonyos esetekben az áldozat elájulhat - ekkor az átok lehull róla, így, ha a sötételf folytatni kívánja a varázslat alkalmazását, újra el kell átkoznia a célszemélyt.

Egy wanre szintjén maradó éjelf ritkán képes komoly hatást kiváltani a célszemély egész testén - a gyenge, itt-ott közepesen erős fájdalom elképzelhető azok számára, akik kellő mennyiségben gyakoroltak. Ez ritkán hátráltat bárkit is; a koncentráció gyengítésében segíthet, de másban nemigen hátráltathatja a célszemélyt. A legtöbben így az effektív hatás érdekében csak testrészeken alkalmazzák az átkot: ilyenkor a közepesen erőstől a zavaróan fájdalmasig terjed az erejük, mely nagyban hátráltathatja a célszemélyt. Kar esetén nehezére eshet fogni vele valamit, láb esetén ráállni alig tud, és akiknek alacsonyan van a fájdalomküszöbük, azok nem lesznek képesek semmit se csinálni a fájdalomtól.

Beavatottak

Mágusok


Félelem aurája
A varázslat aktiválásával a sötételf kisugárzása fenyegetővé, félelmetessé válik, hogy - a nevéből adódóan - elriasszon és megfélemlítsen másokat, és, mivel ez egy sötételfen megjelenő varázslat, bárkin hatással lehet, aki látja őt. A legtöbb élőlény ösztönszerűen érzékeli az éjelf körül a változást, melytől nyugtalanná válhat vagy egyenesen megriadhat tőle, aminek következtében jobb esetben elmenekülnek az éjtündétől, rosszabbikban a félelemmel szembenézve még harciasabbá válnak vele szemben. Hatása a sötételf erején túl nagyban függ attól, hogy azok a személyek, akik látják őt, miként reagálnak a félelemre.
A sötételfek egymás között gyakorta használják ezt a varázslatot egyfajta mentális-mágiai erőfitogtatásként, sokszor így rendezve az eldurvulni látszó nézeteltéréseket. A felettesek is előszeretettel nyúlnak ehhez a varázslathoz beosztottjaikkal szemben, ha hangsúlyozni akarják, ők állnak a társadalmi ranglétra magasabbik fokán.

Az átlagos sötételf ezzel a varázslattal leginkább a fajhoz társuló félelem növelésére képes, ami ténylegesen riasztó hatást vált ki, egyébiránt valószínűbb a nyugtalanság, ami távolságtartásra készteti a másikat. Azok, akik nem elég magabiztosak magukban és a sötételffel szemben, ugyanúgy megijednek és elrohannak, ám a katonákon, harciasabb zsoldosokon és gyűlölködőkön kevesebb eséllyel lesz érdemi hatás.


Rettenet
A varázslat hatására a célszemély olyan horrorisztikus, szörnyű dolgokat kezd látni, melyek a félelmeiből és eltemetett, de mélyen gyökerező bűntudatából születnek. Személyenként eltérő hatással bír a varázslat, hiszen mindenkinek más a rémisztő, és mivel ez az átok a legmélyebb, legelzártabb érzelmeket is képes a felszínre hozni, amiről a sötételf aligha tudhat, így maga az éjtünde sem lesz képes befolyásolni a varázslat által látottak menetét - valamint a válaszreakciót is nehéz lesz megállapítani. A legtöbbekből rémületet vagy egyenesen tébolyt vált ki, az átok hosszútávú használata pedig maradandó őrületet is eredményezhet; csupán mentális erő kérdése.
Beszámolók szerint a varázslat során a valóság, a környezet vagy a jelenlévők drasztikus torzulására lehet számítani, kerülhetnek a célszemély látókörébe új, csak általa látott elemek, horrorisztikus élőlények vagy olyan személyek, melyektől és akiktől mélységesen irtózik vagy retteg, és nem fogja tudni megkülönböztetni a valóságot a képzeletétől.
A varázslat egyszerre egy személyen hat, és az éjtünde bármikor félbeszakíthatja, noha nem garantált, hogy a hatás azonnal el is múlik - vannak olyanok, akik elméjét lassabb ütemben hagyja el az átok.


Dezorientáció
az átok az ellenfél koncentrációjára hat. Nehezére esik a gondolkozás és odafigyelés, egy mágus az átok hatása alatt jóformán semmilyen mágiát nem képes végrehajtani, de egy harcosnak is nehézségei támadnak. Fegyvere, legyen az kard vagy íj szinte biztos, hogy célt téveszt. Mindemellett az őt érő csapásokat is nehezére esik felmérnie, így kitérni sem feltétlen tud előlük. Minél erősebb a sötételf, annál erőteljesebb a hatás is, értelemszerűen a pályakezdők esetében az ellenfélen gyengén mutatkoznak meg a koncentráció szétesésének jelei; eleinte még talán szerencsének is tekinthető, hogy egy ellenséges támadás félresikerült egy elég jó helyzet ellenére is.




*Beavatottak varázslatai, már jóval több energiát vesznek igénybe, némelyik után más varázslatra nem is képes a mágus. Mások bonyolultabbak, de kevés energiát igényelnek.


Bénítás
az erős mágusok képesek a támadóikat néhány percre megbénítani. Ez egyaránt szolgálhat a számukra döntő pillanatként egy csatában, de sokszor használják menekülésre is a lehetőséget, ugyanakkor, ha a sötételf nem látja az ellenfelét, értelemszerűen nem szórhatja rá ezt a képességet.


Gyógyíthatatlan
a mágia ideje alatt a gyógyító varázslatok nem hatnak az áldozaton; a varázslat ideje akár több óráig is eltarthat, a kezdőktől általában rövidebb ideig tart a képesség hatása, tapasztaltaknál viszont egy fél napig is érvényben lehet a varázslat. A tapasztalt gyógyítók könnyen megérezhetik a fekete mágia hatását a sebesülten, ők akár meg is törhetik növényi keverékekkel, azokból készült főzetekkel vagy speciális eszközökkel, képességekkel. Ha magát a gyógyítót éri ilyen képesség, magán csak főzettel tud segíteni.


Életszívás
a mágus átkot bocsájt áldozatára (ha látja, és nem egy rejtek mögött bújkál), amivel elveszi annak életenergiáit. Csak a mágus ügyességétől függ, hogy mennyi energiát sikerül ellopnia. Lehet rövid idő alatt nagyon keveset, de tarthat akár sokáig is az átok, és az áldozat észre sem veszi hatását, csak mikor már összeesik gyengeségében. Akár bele is halhat a célpont.


Halál peremén
a mágia használója olyan állapotba kerül, mintha halott lenne. Ez a legtöbb esetben gyors kiutat jelent a számára egy kellemetlen helyzetből. A tetszhalál állapota legfeljebb 5 óráig tarthat. Kevés energiát vesz igénybe, viszont a kevésbé egyszerű varázslatok közé tartozik, ezért csak a beavatottak hajthatják végre. Ha a mágus nem rendelkezik kellő tapasztalattal és koncentrációval, akkor könnyen lehet, hogy örök életére álomban marad, és nem lehet felébreszteni. Ez a varázslat alkalmas arra is, hogy mostoha körülmények között is átvészeljen a használója rövidebb időt sértetlenül.


Árnylépés
leírás


Suttogó holtak
leírás leírás


Élőholtak hívása
a mágia használója ideiglenesen képes életre kelteni a közelében lévő halottakat. Az élőholtaknak nincsenek emlékei, érzései, pusztán üres testek, amelyek bábként mozognak, viszont nem ismernek fizikai határokat sem, így félelmetes harcosok. Sok erőt vesz igénybe, és a varázslat fenntartása alatt egy beavatott nem képes más varázslatot végrehajtani. Ha elég ügyesen irányítja bábjait, akkor azonban erre nincs is szükség. Egy mester mágus már más varázslatra is képes ezzel párhuzamosan, hacsak nem intelligens élőholtakat kelt életre. (Élőholtaknak külön ranglistája lesz.)




*Mesterek varázslatai, általában jellemző rájuk, hogy sok energiát igényelnek és veszélyesek is. Könnyen használója ellen fordulhat a saját varázslata, az általa megidézett lények.
Idézés: nem egészen számít varázslatnak, de bizonyos adottságok szükségesek hozzá. A megfelelő rituálékkal démonok és szellemek hívhatóak át a túlvilágról, és akár szerződés is köttethetik velük.


Lélekbörtön


Sötétség
a fekete mágia használói teljes sötétséget is teremthetnek maguk körül. Ez különösen azoknak a fajoknak előny, akik tökéletesen látnak a fénytelen éjszakákon is. A sötétség továbbá gyengíti a benne tartózkodó nem sötét elfeket, megzavarja azok érzékeit. Sok energiát igényel, gyakran több mágus együttesen hajtja végre, átmérője 10 méter, hatóidő a használók mennyiségétől függ. A tűzhasználat elég korlátozott benne, fél méteres hatósugara van a sötétségen belül lévő fényforrásnak.


Szellemek szólítása (????)
a mágus megidézi a holtak szellemeit, és rájuk kényszeríti saját akaratát. Nagyon hatásos varázslat, és a végrehajtása nem kerül sok energiába, viszont a feldühödött szellemeket csak a legrátermettebbek képesek uralni és irányítani. Akinek meginog az akarat, annak lelkét elragadják a szellemek. A biztonságos létszám három, ennél többet kockázatos megidézni. Több varázsló együttesen több szellemet tud irányítani, így biztonságosabbá válhat a varázslat. Nem lehet őket harcba küldeni, ugyanis nem képesek fizikai hatásokat elérni, így a történetüket lehet meghallgatni, illetve észrevétlen kémkedésre küldeni őket mindenféle távkorlát nélkül, azonban ellenvarázslattal távol lehet őket tartani helyektől vagy személyektől. Az ellenvarázslat bármilyen fajú mágus által felrakható.


Megsemmisítés
egy meglepően primitív varázslat, az áldozat egyszerűen felrobban. A nehézség a varázslatban az, hogy élő embert szinte lehetetlen ezzel megátkozni. A legtöbbször egy feltámasztott halottat használnak fel, és azt az ellenség közé sétáltatva felrobbantják azt.