Név: Elethea
Nem: lány
Faj: sötételf
Kor: 12 év
Mágiaszint: Tanonc, de lassan megérik a beavatott szintre
Thea és Awernondyas törvényes gyermeke. Apját nagyon fiatalon veszítette el, hét-nyolc éves lehetett akkoriban, így nehezére esett felfogni a veszteséget, ami érte a családot, azzal pedig nem is számolt, hogy a sötételfek közt ez milyen kiszolgáltatottá teszi nem csupán őt, de anyját is.
Nem sokkal a tragédiát követően anyja újraházasodott, amit bár nem támogatott, mert nem akart egy vadidegen éjtündét apjául fogadni, nem sok joga volt a beleszólásba. Tény, üvöltött és zokogott, ám az anyai törődésnek köszönhetően hamar megnyugodott és elfogadta az események alakulását, csendesen várva ki azt a napot, amikor anyja újra elkötelezi magát valaki mellett, még ha nem is tiszta, őszinte szándékok nyomán.
Tökéletesen emlékszik arra a hideg, téli napra, amikor a pókok vezetője magához hívta az anyját, és bár akkoriban nem tudta értelmezni a történteket, mostanra világosan látja azt a terrort és megfélemlítést, amit a hadvezér gyakorolt, előrevetítve a jövőt engedetlenség esetén egy katona halálra ostrozása képében előttük. Mára átlátja azokat a szálakat, amik érintik őt, muszáj volt megértenie a saját túlélése érdekében, még ha jelenleg gyenge is és kénytelen sodródni az árral, meghúzódni a legkisebb lyukakban.
Mostohaapja, Al-Nuszra alig a házasságot követően megölte bátyját, ami nem kevés meglepetésére volt, nem beszélve arról, hogy ez micsoda lelki törést okozott benne. Jóformán egy év leforgása alatt két nagyon szeretett családtagját veszítette el, akkoriban azonban fogalma sem volt, mi is az az érzés, amit kiváltottak belőle az események, csak valami pezsgő dühnek tulajdonította. Mostanra tudja, mi ez: gyűlölet a férfi irányába, mélyen gyökerező és fertőző gyűlölet, társulva a bosszúvággyal. Az egyetlen probléma ezzel csupán az, hogy fogalma sincs, miként szállhatna vele szembe, hiszen tagadhatatlanul fél tőle a trauma miatt és a tudatnak köszönhetően, hogy jóval erősebb nála mágiailag és fizikailag egyaránt.
Féltestvére, Hirion megjelenésével megérkezett az a pillanat,a mikor elszabadulhat a terrorral teli épületből, Al-Nuszra felügyelete alól, és talán ő a második személy az életében, aki életben van és igazán, tiszta szívből szereti. Az első természetesen az anyja, de valahol mocorog benne egyfajta utálat is tettei megbocsáthatatlansága miatt. Feltételezései szerint elmenekülhettek volna, ha időben reagál, és megelőzhették volna a báty halálát, ráadásul nem kellett volna elszenvedniük Al-Nuszra kegyetlenkedéseit. Ezek persze csak spekulációk, de nem kevés motivációt adnak neki, hogy félbátyjával maradjon, több esélyt találva mellette a túlélésre és egy boldogabb életre. Tudja jól, hogy nem lesz egyszerű, de a hadvezérnek megtett Al-Nuszra mellett még rosszabb lenne, és inkább válik üldözötté, minthogy az oroszlán barlangjában tartózkodjon.
Makacs és önfejű, ugyanakkor okos és szemfüles, néhanapján felvágós és hisztis. Rengeteg személlyel szemben bizalmatlan, köszönhetően a környezetének és a sötételf mentalitásnak, gyakran ellenszenves is. Mindig azt figyeli, hogy mikor árulja el magát az adott, ismeretlen személy, keresve benne azokat a tulajdonságokat, amik gyanakvásra adnak okot, minden szavukat többszörösen elemezve, nehogy véletlenül csapdába sétáljon. Egy gyerekhez mérten igencsak szokatlan lehet ez a fajta viselkedés, de nem azok után, amiken keresztül kellett mennie, meggyorsítva komolyodását és az alkalmazkodásra való képességének kialakulását. Hirionnal szemben talán túlontúl védelmező, de ő az egyetlen személy, akiben megbízik.