/Saraven/

A köpenyt jobban maga köré tekerte Uráldur, ahogy lovagolt a nő mellett.
Nem egy szívderítő feladat őrszolgálatot teljesíteni az északi levegőben. És határozottan az az érzése, hogy ez a tökfagyasztó küldetés az ilyen fényes nappal sokkal hidegebbek, mint éjszaka. Ha tehetné, az igazak álmát aludná, miután a sötétben kibotorkálta magát. De az esze azt súgta, hogy szüksége lesz kivételesen a bántó Napra, ha minél hatékonyabban akarják áttekinteni a Senkiföldje lankáit.
-Ezen a részen kéne megerősíteni az ellenőrzést. Az orkok egyre kevésbé tudják távol tartani a területeiktől az idegeneket. És komoly fejtörést okozhatnak, ha ezek az ártalmatlan utazók átmerészkednek a mi felségterületeinkre is. -nézett a nőre- Nem kellenek jól értesültek, akik tudják, hogy mire számítsanak, ha elérték a tiltott vonalat.
*A pej, melyen ült, egy lila takaróval volt lefedve. A nyereg csak erre került rá. Jó előre hirdette, hogy magas rangú személy érkezik. De a hadvezérnek nem volt oka aggódni, hogy túl nagy feltűnést kelt vele.
-Ezer új katonát kapunk ketten.

Uráldúr

A határt mennyire utálom. És még ez nem minden, észveszejtően hideg van, egészen a csontjaimig hatol, gyűlölöm ezt az időt, nem panaszkodom. Nem adom meg ezt az örömöt a mellettem lovagló férfinek. Nem engedem meg hogy lenézzen a női mivoltom miatt. Vastag prémes köpenyembe tekerem magam és a kancám gyeplőjébe kapaszkodom, a lótakaró felett egészen egyszerű nyereg van, a szükséges dolgokkal. Egy ostor van oda erősítve, a nyereg táskában élelem és víz van. Remek dolog hadúrnőnek lenni főleg Dermetor király mellett de ezeket az istentelen hideg járőrözéseket kihagyhatnánk a képből igazán. Az sem derít jobb kedvre ahogy Uráldúr megszólal mellettem. Kedvelem vgy nem? Nem tudom, végső soron nemesnek néz ki és nem éppen csúnya látvány. De nem az esetem. Hosszú fehér hajam a fejem tetején van lófarokba fogva hogy kevésbé ráncigálja a szél.
- Ostobák. Miért akarnának ide jönni bármiért is, ismerik a szóbeszédeket, nem egy vendégszerető nép vagyunk akik csak úgy átengednek minden jöttment vándort a területünkre - morgom, hiszen az orkok jó szolgálatot tesznek nekünk ezzel hogy őrzik a határt de végezhetnék kicsit jobban is a dolgukat. Nekem, miért kell idejönnöm személyesen?
- Nem. Nem lesznek túlélők, aki ide teszi a lábát az halott - jelentem ki fagyosan, ebből nem is engedek hiszen ezért küldtek ide, és nem a két szép szemem miatt lettem az, aki most vagyok.
-Ezret? Hm... nem rossz, annyi elég lesz - gondolkozom el, hiszen a határokat védeni kell. Méghozzá jól és alaposan, nem kellenek tényleg behatolók akik elmenekülve hírét vihetik mi zajlik itt. Azt már nem.

Az Első Lord komoran nézett a zuzmós talajra, melyen lovagoltak. Szemeit bántotta a fény, bár természetesnek vette, hogy Saravennel nem panaszkodnak egymásnak. Tudják jól fajuk erősségeit és korlátait is, ám egy röpke percre sem kerülnek lelkileg olyan közel egymáshoz, hogy gyengeséget mutassanak a másiknak. Majd végül kelletlen megtörte ő a beállt csendet.
-Nem tudom, mi járhat a fejükben. Sosem értettem a kószákat. Azt hangoztatják, hogy meg akarják nézni a világ valamennyi csodáját. Csellengnek cél nélkül országról országra. És senkinek eszébe nem jutna erős hadsereget szervezni belőlük. Vagy fegyvereket gyártani. Mintha uralkodóik oly jól el lennének látva minden földi jóval, hogy egyszerűen kitalálni sem lehetne mást nekik, hogy nézzék meg azokat, amit más már előttük látott, leírt és tömérdek könyv szól róluk a könyvtáraikban.
Bármennyire is érthetetlen számomra, mégis tény marad, hogy egyre több szerzet vágyik az ork földek meglátogatására is. Pedig ők sem a vendégszeretetük miatt kerültek a térképre berajzolásra. Ha a vadakat nem félik, hamarosan kíváncsi tekinteteket fognak vetni az azon túli ködös tájra.
Bízom benned, hogy meg tudjuk állítani.
*Újra elhallgatott, hogy szép lassan felérjenek a lapos domb tetejére végre. Bár nem volt az állatoknak megerőltető, mégis eme sokadik jelentéktelen magaslaton megállította a lovát és tartott egy kis pihenőt Urándur.
-Látod? -mutatott szét ujjával- A köd megreked az alacsonyabb területeken és fentebb már tiszta mindenhol. Régi elmélet, hogy ha a hátakra őrtornyokat építenénk, akkor jóval kevesebb járőrrel le tudnánk fedni az egészet egy vonalban. Mi átlátunk a homályon valamilyen szinten, de a gyalogos és lovas határőröket is végső soron akadályozzák. Csökkenti még a mi fajunk látótávolságát is. Ha magaslesről figyelnék, mintha csak madarak lennének. -vett egy mély levegőt- Látod ott lent azt! Az erdőben épp csak a fák csúcsai látszódnak ki. Kétszer magasabbnak kellene lennie a toronynak.
Ám az építészek azt mondják, lehetetlen megépíteni. A dombokon csúszik lassan, de állandóan a talaj. Csak pár centit havonta. -mutatta a kezeivel is, ahogy a lankák vonalát követi- Szolifukció, vagy... valami ilyesmiről beszélnek a mesterek. Azt mondják, nem találnak szilárd pontot, amire lehet építkezni. Nem értek ehhez, de lelkesen próbálják elmagyarázni.
Tudod, fáj azért a szívem, hogy ellenségeink oly hatalmas várakat és rengeteg infrastruktúrát tudtak emelni saját maguk megvédésére. Minket meg állítólag elnyel a láp...
*Persze nem azért hívta el legfőbb kihívóját, hogy fél évszázados poros tervek és megvalósítatlan elképzelések felett elmerengve fagyasszák szét végtagjaikat. De időt hagyott társának az ingoványban, hogy elmondja a véleményét.
-Úgy hallom, a hatalomváltásnál bekapcsolódtál a végére. Én sajnos nem voltam ott.
*Nem tartotta lényegesnek a nőnek oda dörgölni, hogy szívesen megállította volna, ha úgy adták volna az istenek. Elég nekik az, hogy most mind a ketten eme rideg tájon szemlélik a határ ellenőrzésének nehézségeit és lehetőségeit.

Az Első Lord csendben hallgatta a választ. Tekintetével közben egy sarki sirály zuhanását kísérte végig a távolból. A madarat elnyelte a köd és a gyors hanyatlás szimbóluma lehetett volna. Ám hamarosan újra felbukkant a pára felett. Valamit tartott a lábai között, talán egy halat. Egy ragadozó ma kielégíti az étvágyát és sikerben gazdagon távozik a helyszínről. Ez Uráldurt furcsa elégedettséggel töltötte el.
De nem csak ez okozta elégedettségét. A természetfölötti említésére egy futó mosoly jelent meg a szája szélén, hogy gyorsan tovább szaladjon valami távoli dolga után, ne is váltson ki a kelleténél nagyobb feltűnést itt.
-Én is varázslatra gondoltam. -mondta végül, nem sietve, mikor Saraven úrnő már a királlyal kapcsolatos utalást is megválaszolta.
*Tekintete a madárról ismét a ködből kilátszó facsúcsokra terelődött.
-Demertor engedélyezte... -kis hatásszünetet tartott- parancsba adta, hogy ne csak a saját területünkön járőrözzünk, de szervezzünk őrjáratokat a délebbi vidékeken is. Idejében el kell rettenteni az erre a vidékre vágyakozókat és fenn kell tartani a korona hírnevét. -kis szünetet tartott- A nimfák tudnak manipulálni a növényekkel. Ha a Nysyben elfogott csellengő nimfák megnövesztenének néhány fát, kétszer magasabbra, az pont kielégítené a vágyaimat. Úgy vélem, hajlandó lennék arra, hogy életben hagyjuk őket. Mehetnének a bányába dolgozni.
*Hirtelen kapta a lovagló társára a szemét.
-Vagy kéjnők, mit bánom én! -ideges legyintése mutatta zavarát.
*Nem szerette volna, ha a hadvezérasszony véletlenül félre értené a szavait. A kapcsolatuk ISIS-szel minden vágyát kielégíti, ennek minden előnyével és hátrányával. Oly annyira megszokottá vált, hogy gyakran nem kapcsol időben, mikor ártatlan szavait erotikusan félre értik. Véletlenül sem azt akarta mondani, hogy kényelmesebb szolgálatnak tartja a csákányozást, amit jutalmul adna a foglyoknak.
Nem célja bírálni más katonák magánéletét, van jobb dolga is. És nem tagadja meg tőlük a zsákmányt. Ha a másik katonái igényt tartanak rá, oda adja az összeset neki, ha az ő fura igényét kielégítették. És a gyönyörű teremtések a közel jövőben csak úgy tudják a Do'Odrun igényét kielégíteni, ha hajlandóak a növényekből élő őrtornyokat építeni neki eme rideg, barátságtalan tájra.
Ám a lovas tekintete mást is elárult. Elrejtve, hogy csak azok fedezzék fel, akik már nagyon rég ismerik, az elégedettség egy másik formája bujkált a lélektükrök háta mögött. Elégedett volt a válasszal, hiszen vezető társa igen gyorsan reagált egy általa jó előre átgondolt szituációra. És újfent megerősítette azon meggyőződését, hogy ideális utód, ha már az ő szíve egyszer azt mondja, megunta tovább. Talán 20 vagy 30 év és ő biológiailag is túlérett. Bár Enathiel még erőtől duzzadó, jó tartású volt olyan idősen is, ám nem felejtheti a világ felett őrködő rendet. És a katonai sikereik csak akkor folytatódnak, ha az új generációból nem csak a legjobb harcosokat, de a legélesebb szeműeket, legbölcsebbeket emelik ki a többiek fölé.
-Én hamarosan elmegyek egy fontos útra. Rád bíznám, hogy kidogozd a Nysyben egy hajtóvadászat terveit, ha nem terhellek vele. Egy ork invázió az emberek királysága ellen lenne talán a legjobb, hogy eltereljük az erdei elfek figyelmét és ne induljanak időben a szövetséges nők segítségére. Átkutatnánk a vadont és begyűjtenénk annyi nimfát, amennyi elég a megvalósításhoz. Remélném, hogy nem fog nehézséget okozni számodra.

A történet egyik utóélete itt olvasható:

https://neminra.hungarianforum.com/t127p180-dante-zevadar-banyaja#1087