HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Lashrael Laralytha
PM||Profil
Bárminemű dolog kapcsán kérdezzetek és jelezzetek nyugodtan!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» A királyért!
Today at 1:33 am by Shuga

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Yesterday at 6:08 pm by Shuga

» Mászni és mászni de vajon meddig?
Yesterday at 5:24 pm by Shuga

» Új hajnal virrad
Vas. Dec. 16, 2018 5:31 pm by Alia Caroline Azurre

» Fenothar
Szomb. Dec. 15, 2018 5:32 pm by Lashrael Laralytha

» Készen vagyok!
Szomb. Dec. 15, 2018 12:23 pm by Fenothar

» Az igazi ellenség
Hétf. Dec. 10, 2018 6:19 pm by Aesma Daeva

» Titkos gyógyír
Vas. Dec. 02, 2018 7:58 pm by Shuga

» Szökésben
Szomb. Nov. 24, 2018 5:38 pm by Lashrael Laralytha

» Nekromanta csapdája
Szomb. Nov. 24, 2018 4:34 pm by Lashrael Laralytha

» Mentőexpedíció
Hétf. Nov. 19, 2018 8:02 pm by Lashrael Laralytha

» Sötét Vastelep
Csüt. Nov. 15, 2018 5:01 pm by Shuga

Statistics
Összesen 111 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Fenothar

Jelenleg összesen 18512 hozzászólás olvasható. in 535 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Shuga

A legtöbb felhasználó (27 fő) Pént. Nov. 02, 2018 9:12 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 A Do'Odrunok lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 10:27 am

/ISIS/

Egy zavaros tekintetű elf sétált végig a főváros utcáin. Nem volt egyedül, más elborult elmék is sétálgattak vele egy irányban vagy épp a szembejövő forgalomban. Ráadásul ahová megy, a palota, ott érezhetően sűrűbb ez a fajta lény.
Bár a városig élőhalott lován érkezett, a még tetemes utat gyalog szerrel tette meg. A határőrökre jellemző szabású vastag bunda kabátja volt, mely leért majdnem a térdéig. Hátán íj a tegezbe volt csúsztatva és oldalán kard, övébe számos tőr tűzve. A pajzsát ott hagyta a kapuőrnél a lova nyergére erősítve, mely holtan nyúlt el, ahol hagyta.
Al-Nuszra volt ő, kinek eszét megviselte a hadvezére alatt szolgáló évek. Gyorsan haladt a centurió rangig, első ránézésre könnyen véve az akadályokat. És az első években nem is volt baj ott sem, ám az utóbbi években sokkal többször volt a vesztes oldalon a vég nélküli hadgyakorlatokon, mint a győztes csapatban, ha a tömeg harcot gyakorolták. Bármennyire is egyöntetűen őt tartják még a felettes tisztek is Uráldur kedvencének, féltékenyen nézve rá, élete mostanában kudarcok sorozata. És szívében egyre inkább halványul a remény, hogy amíg éles bevetéseken az egyre könnyebb utasításokat elvégzi, nem fog életével fizetni botlásaiért.
Belépve a palotába kigombolja kabátját, mely alatt díszegyenruhája villan elő. Így még több nő figyelmét felkelti, noha ő mit sem törődve velük csak egy gyors oda nézésre méltatja őket. Már jó pár éve foglalkoztatja a halál gondolata, és most olyat készül megtenni, amiért biztos benne, hogy le fogják csapni a dudort a nyakáról. Már két hete, hogy elment az útjára felettese és ő az nap kiírt magának az ütinél (ügyeletes tiszt) egy teljes szabad napot. Már alaposan részeg volt, mikor a szolgálatból a kocsmába betérők akkor este meglátták. Csak kevesen törődtek vele, aki oda ült mellé, hamar felállt és távozott a helységből, oly kívánságokat fogalmazott meg borgőzös aggyal annak férjéről, akihez most épp látogatóba igyekszik.
Pedig nem volt oka rá. Majdnem minden alkalommal, ha vesztett (vagy akár nyert) a hadgyakorlaton újabb katonákat kapott és alaposan felduzzasztották a csapatát. A végére már közel ötszáz bakával nem tudta teljesíteni a századra kiírt parancsokat, és mégis mindenki a nagy hadvezér kiskutyájának tekintette.
Már két hete... az óta az éjszaka óta nem ivott. A rá általában jellemző közönnyel vette tudomásul, hogy a határon járőröznek majd. Újra erősnek és egészségesnek érezte magát, de úgy tűnik, a nagy ember árnyéka még most is betakarja és meg akarja ölni. Mintha csak meghalt volna és itt kísért, utolsó akarataként átsegíteni őt a holtak birodalmába. Vigyázzba vágta magát az ajtó előtt és nagy levegőt véve bekopogott a nagy épület egy szintén hatalmas lakosztályába. Mit sem törődött a folyosón az őt figyelő őrökkel. Ha a ház úrnője nyitja ki a bejáratot, akkor jobb kezét a hasán keresztbe téve mély meghajlással üdvözli.
-Üdvözlöm, asszonyom! -pár másodpercre elhalkulva egyenesedik fel- Látogatóba jöttem, ha nem zavarnék.
*Bár jól ismerik egymást, hiszen találkoztak már. Mégis olyan bizonytalan a hangja, mely még soha nem volt.
~Tuti meg fogok halni. Kinyírnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 11:00 am

Uráldur még mindig nem adott hírt magáról és ezért egyre jobban aggódtam. Ilyen hosszú idő nem volt még, amikor, ha mást nem hírvívő madarak útján, de ne értesültem volna hollétéről. Azonban tisztában voltam vele, hogy ez az aggodalom nem ülhet ki az arcomra, legfeljebb csak magányos óráimban, amikor senki nem látja azt.
Kifelé, mint mindig a magabiztosság látszatát kell kelteném, még családom sem sejthet semmit, a személyzetről és a király mindenhol figyelő szemei és fülelő füleiről már nem is beszélve.
Tettem a napi dolgomat, felügyeltem a háztartást, fogadtam az érdeklődő és kíváncsiskodó palotabelieket és Uráldur tiszttársait, ha kellett és sokat foglalkoztam és játszottam az én drága tündéremmel, Meleth-hel, akinek szintén nagyon hiányzott az apja.
Közben minden nap úgy keltem, hogy vártam a rosszhíreket, vagy azt, hogy a király hivat, hogy magam közölje férjem kegyvesztettségét, hiszen legendák zengtek kegyetlenségéről.
Nekem is meg voltak a magam kis szemei és fülei, így nagyon is jól tudtam mit művelt, szegény megözvegyült királynéval, mondjuk ezt nem is igen tették titokká, talán már a város fél serege használhatta a testét. Akármilyen keménynek hittem magam ettől végig szaladt a hátamon a hideg.
Csak azon imádkoztam, hogy ha a legrosszabb bekövetkezik, akkor meg tudjam időben tenni a megfelelő lépést. Ezért mindig volt a kontyomba tűzve egy vékony kis tőr………A végső megoldás.
A délutáni játék után Meleth-het éppen a dadája gondjaira bíztam, mikor kopogtattak az ajtón.
Gyorsan végig néztem magamon. Egyszerű szabású, fekete ruha volt rajtam, lila szegéllyel, amit most gondosan lesimítottam, a hajam megigazítottam és magam nyitottam ajtót.
Meglepődve néztem a tiszteletteljesen meghajló tisztet, Uráldur egyik kedvenc emberét.
- Üdv néked is Al-Nuszra! – biccentettem felé, miközben gyorsan körbefuttattam a szemem a háta mögött.
Látszólag egyedül volt.
- Uráldur még nincs itthon, ha őt keresed. De fáradj beljebb, hogy megkínálhassalak egy kis frissítővel, ha már elfáradtál idáig hiába. – mondtam hangosan és kitártam ki az ajtót, intve, hogy jöjjön be.
A látszat és a szavaim ellenére, egyáltalán nem gondoltam, hogy Uráldur-t keresi, hiszen biztosan tudhatta, hogy nincs itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 1:56 pm

A tiszt egy lélegzetnyi szünetig csendben állt ott, majd bólintva fejével belépett.
-Köszönöm a kedvességét, asszonyom. Nagyon hálás lennék érte.
*Rögtön belépve az előszobába levette bakancsát, hogy vastag, téli zoknijába kövesse a nőt a konyhába. Nem erőltette a beszélgetést, míg a ház úrnője el nem kezdett szorgoskodni a limonádéjuk elkészítésével. Leült az asztalhoz egy székre és fejét egyik keze tenyerébe hajtva nézte a gyönyörű alakot.
-Már két hete, hogy semmi hír a hadvezérről. A többiekkel beszélgetve még bíznak a visszatérésében. Úgy tartják, mindannyiuknál erősebb harcos.
*Elvette a pillantását a csodás teremtményről és inkább kifelé nézett az ablakon, hogy a téli hópelyheket szemlélje. A házak tetején a kéményekből füst szállt a magasba, mely mintha csak tisztulni vágyott volna felfelé, hogy a felhők legyenek, ahogy a szürke füst szétoszlik a magasban.
-Az ork területek felé ment. Ott nekünk is esett el nem sokkal az után egy felderítőnk. És állítólag nem volt egyedül. Más csapatoknak is öltek meg a büdös szájúak emberét. Valami követről száll a mende-monda, akit legyilkoltak. Állítólag a király elindult valamelyik hadvezér embereivel, hogy rendet tegyen egy újabb hadjárattal.
*Mélyen, egyenletesen vette a levegőt. Még a nyugodt, beletörődő hangja és testtartása mögül is kisejlett, hogy minden tanult nyugtató módszert igénybe vesz, hogy mély érzelmeit elnyomja. Meditáció, légzőgyakorlat, amit csak a hadsereg tanítani tudott, hogy az italát készítő hölgy urát elviselje.

/A történet Demertot visszatérése előtt játszódik, az ork szövetségkötés megkötése utáni néhány incidens idején/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 2:28 pm

Meg kell vallanom, amikor megláttam a katonát a küszöbünkön, az jutott eszembe, hogy eljött az idő. Azonban egyedül volt, legalábbis ezt szűrtem le futó pillantásomból, de látszólagos nyugalma ellenére szinte sütött belőle a feszültség.
Lehet, hogy nekem már nagyobb rutinom volt az udvar álságos praktikáiban, így sokkal jobban lepleztem nyugtalanságomat, hiszen bár – látszólag - soha nem vettem részt Uráldur katonákkal kapcsolatos ügyeiben, nagyon is tisztában voltam vele ki, mennyire hűséges hozzá, hiszen hogyan is tudtam volna megvédelmezni jó uram, ha ezzel nem vagyok tisztában. Al-Nuszra viselkedése azonban most feszültté tett. Uraldur mindig elismerte az érdemeit és úgy látszott a férfi is elégedett a sorsával, de most, míg a frissítőt készítettem neki a konyhában, fél szemmel figyeltem és nem nagyon tetszett, amit láttam. Vagy tudott és elhallgatott valamit, vagy valami olyan játszmát játszik, amit még nem látok át.
- Csodálkozom, hogy egyáltalán felmerül bennük, hogy esetleg nem tér vissza. – teszem le elé a pohár limonádét és nézek a szemébe kutakodóan. – Talán benned is kétségek vannak? Tudod, hogy a férjem kiváló katona és kiváló taktikus. Biztos meg van az oka, hogy nem hallunk róla. Nekem nincsenek kétségeim. – mélyesztem bele szemem a szemébe.
És nem, nem tévesztett meg a szabályos légzés, mikor pár verejtékcsepp ott ólálkodott a haja tövében. De sajnos fogalmam sincs még mindig, hogy miért jött valójában. Talán bánatot akart okozni, de miért?
- Én nem adok a mendemondákra és jobban teszed, ha te sem Al-Nusszin. – mosolyodom el, de a szemem nem nevet velem. – Uraldur itt lesz, ha elvégezte a dolgát és szükség lesz rá, ezt megmondhatod a kételkedőknek is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 3:09 pm

A százados kínosan kerülte a pillantást és bár folyton oda nézett, hogy megtisztelje a figyelmével a vele szemben ülőt, de szinte azonnal elkapta a tekintetét. A hűsítőt is csak szorongatta két kézbe szorítva, mint a pofa sört, mit csak azért rendeltünk, hogy ücsörögve eltölthessük a kocsmában az időt, jól érezve magunkat beszélgetés közben.
Ám Al-Nuszra nem érezte jól magát.
-A férjed harci képességeit senki nem vonja kétségbe... -furcsán kiemelte az egyik szót és mintha nem is lenne vége a mondatnak, csak lebegett a vége levegőben.
*Mélyen a sárga folyadékba nézett, úgy tűnt, nem először néz a pohár fenekére. De csak görcsösen tudta folytatni mondanivalóját.
-Nagyon rossz fegyvereket vitt magával. Nem ezeket szokta használni. Már régen használt rövid kardot, ráadásul közkatonáknak valót. -nagyot nyelt, mert az utolsó szavak furcsán jöttek ki a száján. Nagyon élesen felment a hangszíne, szinte a Bansheek sikolyához hasonlított. Érezhetően összegezte már a véleményét jóval korábban. Jól kiértékelte a lehetőségeket. Nem véletlenül vált gyorsan naggyá. Mindig foglalkoztatták azok a részletek is, amik mások szerint nem fontosak. Kicsit összeszedve magát folytatta a feleség szemébe nézve.
-Nincsenek kételkedők. Egy erősebb tárgyat kért csak magának. Egy rózsa medál párt vételezett ki az útra. Sokan abban reménykedünk... -egy pillanatra megállt, hiszen ha igaza van, akkor nem szabad tudnia róla. Ha nincs igaza, akkor meg lehetetlen helyzetbe kerül... ismételten- Ez képes két ember lelke között kapcsolatot teremteni. Sokan úgy gondolják, nem vitte magával mind a kettőt. Valakivel beszélni akar ideátról. Tudom, hogy nem tud gondolatokat közvetíteni, de... néhányan úgy gondolják, valakivel megbeszélt valami jelet. Az egymáson alkalmazott mágiával üzennek vég szükség esetén. -nagyot nyelt ismét- Ezek... az alakok abban reménykednek, hogy elérhető a hadvezér most.
*Szánakozó arccal nézte a gyönyörű szemeket. Képtelenségnek tartotta, hogy ebből élve kikeveredjen. Ha a teljes tiszti karnak nem mondta el, akkor nem akarja, hogy tudjanak róla. A le nem írt szabályzat szerint soha nincs olyan körülmény, amiért nekik kutakodniuk kellene az Első Lord tervei után. Látszólag számára a legbiztosabb, ha mind a két medaliont elvitte és nem volt ilyenfajta terve.
Ám ha nem tart fent titokban kapcsolatot a feleségével, hamarosan egy biológiai bomba fog felrobbanni. És csak akkor nem söpri el a hulláma Al-Nuszra centuriót, ha a férj soha nem tér haza. Még egy áthelyezés sem menti meg az életét, ismerte annyira a hadúrat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 3:36 pm

Az a minimum, hogy a férjem embere ne érezze jól magát a konyhámban, mikor olyanokat beszél, amivel idegessé tesz, még ha ez nem is látszik rajtam jelenleg.
Miközben beszél, majd mikor válaszolok, gőzerővel jár az agyam, hogy mitől érzi ennyire kényelmetlenül magát. Ha valami bajt akarna keverni, vagy „kegyes” királyunk bábja lenne nem lenne itt egyedül és nem őt választották volna, aki nem épp a színészi teljesítményéről lesz híres.
Nem tetszett, ahogy a férj szót kiejtette, olyan volt, mintha kétségbe vonta volna, hogy az uram. Ez egyre rosszabb lett és én megborzongtam, akaratlanul is, főleg mikor folytatta és a hangja a magasba szárnyalt. Nem kellett tudnom róla, hogy pontosan mik a tervei Uráldur-nak és azt sem, hogy ezt milyen módon akarja végrehajtani. Nem csak egyszerűen az asszonya voltam, hanem a lelki társa és ehhez hozzá tartozott, hogy nem kérdezősködtem a döntései felől. Ha rám tartozott valami, elmondta. Ez a katona többet tudott azonban, mint amit neki illett volna,……sokkal többet és talán ez lehetett az oka, hogy ennyire izgatott volt. Olyanba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna, de még mindig nem tudtam miért fedte ezt fel előttem, hiszen ő is jól tudta, hogy ezzel az életével játszott, még ha igen csak érdekes és ijesztő is volt, amit mondott.
A rózsa medál egyenesen megdöbbentett és ezt talán már én sem tudtam álarc mögé rejteni. Erről nem tudtam és el nem tudtam képzelni, hogy, ha nem vitte el a mindkét részt, akkor hol, kinél lehet a másik.
Viszont, ha jól értettem Al-Nusszin-t, akkor esetleg valaki tudja, vagy sejti és ……..tervez valamit a férjem ellen? Lépre akarják csalni?
Még ha alaposan megrendültem is, rövid időn belül rendeztem arcvonásaimat és a szemem most már obszidián keménységgel mélyedtem a másik szemébe, ahogy az asztalon keresztül közel hajoltam hozzá.
- Most már beszélj, ha elkezdted! Itt nincs füle a falnak, erről gondoskodtam, de, ha nem akarod, hogy,……hogy megváltoztassam rólad a véleményemet – vált jegessé a hangom, - akkor beszélj, apád szerelmére, beszélj!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 4:08 pm

A hű tiszt úgy húzott elő egy szalaggal átkötött, lepecsételt papírt, mint a kis fiú, ki előhúzza zsebéből a boltból lopott gesztenyét. Kettejük közé tette fél útra, hogy ha ISIS el akarja olvasni, hát megtegye.
-Aglamis már nem először adta be felettesének ezt a kérvényt. -mondta csendesen- Senki nem akarja elfogadni közöttünk. -a következő szót újra ugyan azzal a furcsa hangsúllyal mondta, mint az előbb- Férjed képzett katona, jó harcos. Nincsenek kételkedők.
*Felállt és a vendéglátójának hátat fordítva kinézett az ablakon. Két világ tekintett rá vissza a fénylő hóból. Egyik sem a jelen, mint a kettő a jövőről szól. A kérvényben a katona kérelmezi áthelyezését az ork földre küldött járőrökhöz és harcoló alakulatban teljesítendő szolgálat előírását a következő fél évre. Egyértelmű paranccsal hagyta itt őket, nem helyezhetik külhoni akcióba, a határon kell járőröznie.
Két világ volt ugyan azon a helyen és ő ezt látta már pár nappal Uráldur elindulása után. Egyikben tekintete távoli helyeken járt, az oughwari hegyekben vérében fekvő bőrruhás nőt szemlélve. A másikban Isis gyermeke nem éri el célját és bosszúból az ellen a tiszt ellen fordul, aki útját állta. Ismerte a Dor'Odrun ház számos titkát. És nem volt kétsége afelől, hogy a vére eléri az első hadvezérnél, amit szeretne ellene. Ha mégsem, akkor is talál egy hű katonát, aki a família kegyeit keresve bármikor hátba döfi egy sikátorban. Ez ellen nem védi meg őt még az áthelyeztetése sem. Bár lassan nővé érő leánya nem örökölte még apja higgadtságát, a halottakról nem sokáig beszélnek. Hadvezére kedvelt szokásai közé tartozik úgy eltüntetni az útjában állókat, hogy ne maradjon maradandó emlék róla. Csak egy halvány érzés, mely az udvar minden lakójának szívébe belopakodik, hogy valami szörnyű volt, mikor említették. De furcsa amnézia telepedik hetekkel, hónapokkal később az ügyre, mely elveszti jelentőségét.
Szótlanul bámult ki a jövőre és várta az ítéletét. Ha a lány nem él már, mire haza tér a ház ura, ő reménykedhet még egy gyors lefejezésben hirtelen felindulásból.
-Férjed mindig hallgatott a tanácsaidra és ha döntesz az ügyben, elfogadjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 4:34 pm

Sasként figyelő tekintetem egy mozdulatát sem tévesztette szem elől a tisztnek, és mikor kettőnk közé helyezte a pergament, egy darabig fegyelmezve magam csak néztem és vártam a hozzá fűzött szavakat is, amit szinte parancsba adtam neki, ha nem akarja, hogy saját két kezemmel fojtsam meg.
Azonban egészen mást kaptam, mint amire számítottam és pár percig szinte alig akartam hinni a fülemnek, ahogy Al-Nuszin a lányomról beszélt. A lányomról, Aglamis-ról és nem a férjemről!
Az újabb szócsúsztatást szinte alig hallottam, annyira megdöbbentett a dolog. Lassan elvettem a dokumentumot és elolvastam. Azt persze tudtam, hogy idősebb lányom, mennyire ambiciózus, hiszen az apja lánya volt, de, hogy a hátam mögött és főleg az apja háta mögött akarja elérni, hogy veszélyes helyre helyezzék, arra nem készültem fel. Persze kellett volna, hiszen valószínűleg azt akarja, hogy apja és Első Lordja büszke legyen rá, de annyira fiatal volt még!
A pergament szépen összetekertem és visszatettem oda, ahonnan elvettem.
Egy pillanat alatt átláttam, hogy ez a hűséges tiszt itt előttem, mi mindent tett kockára, hogy ezt tudassa velem, hiszen ismertem a lányom.. Ha valamit elhatározott, akkor tűzen-vízen át megpróbálja elérni és Al-Nuszra nem fogja tudni megállítani. Értékeltem, hogy hozzám fordult, bár sejtettem, hogy nem igazán volt választása, hiszen eléggé kilátástalan volt a helyzete.
Nem bénított meg a kérés, a teher, amit így a nyakamba szakasztott, hanem inkább elgondolkoztam a megoldáson.
- Hmm…..azt hiszem meg tudom oldani a problémát. – tekintettem rá most már egy megkönnyebbült mosollyal, mert már tudtam mit fogok tenni. – Jóváhagyhatod ezt a kérelmet, teljesítve ezzel egy lelkes harcos óhaját, de szegény sajnos megbetegszik mielőtt elindulhatna és talán apja érkezéséig nem is tud elindulni. – toltam felé a papiruszt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 4:52 pm

A hű százados örömmel csillogó szemekkel nézett az anyára.
-Igenis! -hajolt meg mélyen, immáron újra kézben fogva a papírt- Köszönöm! Hálásan köszönöm!
*Ezzel sietve lépkedett az ajtó felé, surranójába szinte csak bele ugrott. A feltekert okiratot még gyorsan kabátja belső zsebébe csúsztatta, majd az őt kikísérő hölgy két kezét megfogva két markában, nézett őszintén a szemébe.
-Köszönöm! Bármiben számíthat a segítségemre, bármi történjék is.
*Nem tette hozzá, hogy amíg istenek meg nem kegyelmeznek neki végleg és a sors fintoraként áthelyeztetik egy másik hadvezérhez. Ennek úgy sincs jelentősége. Amíg él az ura, hálával tartozik a feleségének.

/Köszi a játékot, Drágám! És köszi, hogy nem ölted meg a kedvenc tisztemet!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 5:03 pm

Láttam a hálát és a megkönnyebbülést a tiszt szemében és azt is tudtam, hogy megint jól kevertem a lapokat.
Persze azon kívül, hogy segítettem egy katonának, hogy tovább szövögesse élete fonalát, az én lányom is kapott némi haladékot, hogy átgondolhassa, megéri-e a hátam mögött szervezkednie, hiszen előbb-utóbb, valószínűleg sokkal utóbb, de meg fogja tudni és mivel okos, mint az anyja, tudni fogja, hogy hálás lehet ezért.
Még mindig mosolyogva kísértem ki az úja lendületet kapott Al-Nuszra-t, aki újból kifejezte háláját és köszönetét és én biztos voltam benne, hogy akár az életét is feláldozza értem, ha arra kérem. Jó, ha ilyen emberek vannak a közelemben, sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.

//Én is köszönöm drágám, de ha máskor is ilyen titokzatos, nem biztos, hogy élve távozik. Smile//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Demertor ahy's Terranion
Hozzászólások száma :

40
Join date :

2014. Nov. 15.
Age :

39


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 5:25 pm

// Kéz csókom! Megtörném az idillt drágáim. Smile //

Miután rendeztem soraimat a tévelygőknél tett látogatásom után, úgy gondoltam ideje kissé elbeszélgetnem azokkal, akik talán még nem hajlandók elfogadni uralkodásom tényét.
Uráldúr azok közé tartozott, akikre számítani akartam, és szükségem volt rá, de nem minden áron!
Ha nem fogad el akkor lépéseket kell tennem, még ha fel is háborítom vele a nemesség jó részét.
Aki nincs, velem az ellenem van! Tudatosítottam, miközben befordultam a folyosón mögöttem három elit harcosommal.
Az orkok ügyét rendezettnek tekintettem, és bár tudtam, hogy ismét próbálkozni fognak, egy időre lehűtötte őket látogatásom, ebben bizonyos voltam. Ideje itthon is rendezni néhány kérdést!
Uráldúr emberi méregettek minket, de nem állítottak meg, mikor a folyosó végén befordultunk, és az ajtó felé indultunk tovább.
- Itt megvártok! - Utasítottam a harcosaimat, és tovább lépdelve álltam meg immár egyedül az ajtó előtt.
Bekopogtam és vártam, hogy bebocsájtsanak, csak egy pillanatra tekintettem körbe, de a jéghideg sugallat, sötét lelkem mélyén meggyőzött a feltételezésemről. Vad mosollyal nyugtáztam az érzés tényét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 5:40 pm

Azért sok mindenen el kellett gondolkoznom, azután, hogy beszéltem Al-Nuszra-val és nem nagyon hagyott nyugodni az a medál dolog. Viszont azt is tudtam, hogy nyíltan semmit nem tehetek és még kutakodni is csak nagyon-nagyon óvatosan kutakodhatok, mert, ha Uráldur nem odaadta valakinek, hanem elrejtette, könnyen bajba sodorhatom. Néha igazán jó lett volna, ha jobban beavat a terveibe, de biztos voltam annak okában, hogy miért nem teszi.
Azonban most sokkal fontosabb és veszedelmesebb dolog kötötte le a figyelmemet, hiszen férjem hű katonái, kik lakosztályunkat és a családot hivatottak őrizni, pillanatokkal előbb jelezték, hogy egy nem várt személy közeledik. Maga Demertor király személyesen.
Nem hiszem, hogy sűrűn fordul elő, hogy maga veszi nyakába a palotát, főleg miután elfoglalta a trónt, inkább a saját lakosztályába vagy a trónterembe hívatja az áldozatait. Vajon, most miért ez a megtiszteltetés?
De hát, valószínűleg úgy is mindjárt megtudom. Annyi időm volt még, hogy ellenőrizzem a kontyomban a tőrt és már meg is hallottam a határozott kopogást.
~ Szóval még udvariasak vagyunk, ez akár jó jel is lehet. – villant át a gondolat szél sebesen a fejemen, aztán kinyitottam az ajtót, majd egy pillanatnyi szemkontaktus után, tiszteletteljesen meghajoltam Demertor előtt.
- Királyom! Minek köszönhetem a megtiszteltetést? – álltam félre még mindig a padlót nézve.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Demertor ahy's Terranion
Hozzászólások száma :

40
Join date :

2014. Nov. 15.
Age :

39


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Dec. 22, 2014 5:56 pm

Egy alig láthatólag biccentéssel léptem el Isis mellett, és beljebb haladva a szobában, vártam meg még becsukja az ajtót.
- Nocsak! A fekete pókok legszebbike. - Húztam el egy érzelem mentes mosolyt, majd körbenéztem.
- Pazar helyen éltek Isis. Minden zugban felfedezni a kezed nyomát, gratulálok. - Fűztem hozzá, kő arccal, és egy ülőhelyet keresve tekintetemmel kényelembe helyeztem magam.
- Ismerjük már egymást Isis egy ideje, úgyhogy hagyjuk a bájolgást ha kérhetlek. - Mutattam kezemmel a szemközti székre, mintha csak én magam lennék otthon, és jeleztem hogy hosszabb beszélgetésre számíthat.
- Először is engedd meg, hogy csodálattal adózzak alakod, és vonásaid előtt. Ennyi gyermek, és csapás után melyek őket, és így téged is értek, igazán rendkívüli. Uráldur szerencsés lélek, annyi szent. - Kezdtem némi érzelem mentes rideg vallomással, és szúrós pillantásom mélyen a szemébe vájva folytattam.
- Férjed jól van, él és virul! Legalább is ha az erdei határvadászok nem vágták le. De ismerve őt hamar kivágja magát. - Tartottam némi szünetet, majd előre dőlve kissé folytattam.
- No, de nem is ezért vagyok itt! Kódorog amerre kódorog, ha akarom minden lépéséről tudomást szerzek, de inkább másról beszélnék veled Isis. A jövőről! - Tettem hozzá sejtelmesen, és ismét hátradőlve tartottam egy újabb szünetet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Dec. 23, 2014 9:40 am

Nem lepett meg, hogy Demertor úgy sétált be mellettem, mintha ő lenne otthon és meg valami ajtónálló szolgáló lennék és ezen az sem sokat segített, hogy még bókot is kaptam, a férfi szokásos érzelemmentes hangján, ami inkább hidegen megborzongatott, mint jól esett.
- Azt hiszem túlzol királyom. – emeltem rá a tekintetem, mert király ide, király oda, a megalázkodást nem sokáig viselem el. – A legszebbik még csak most nyitogatja pilleszárnyait. – utaltam ezzel legkisebb lányomra, aki már most mindenkit elbűvölt.
Elnéztem, ahogy fogadószobánk kényelmes ülőgarnitúráján kényelmesen elhelyezkedik, mintha csak a trónjára ült volna és kegyesen megengedi, hogy én is leülhessek. A saját lakásomban!
Mindezekből semmit sem lehetett leolvasni az arcomról, udvarias és várakozó  mosoly honolt az arcomon, amiben már igen nagy gyakorlatom volt életem nem rövid útján.
- Ahogy mondod Demertor. - bólintottam, de azért nem felejtettem el ki ül velem szemben, és hogy minden szavamat százszor meg kell rágnom, mielőtt kiejtem a számon a jelenlétében.
A látszat ellenére a gyomrom összeszorult, hiszen Uráldur nem volt itthon és hiába kaptam kiváló nevelést és edződtem meg az udvar állandóan áskálódó légkörében, féltettem a családomat. Most igazán okosnak kell lennem.
- Uráldur azért szerencsés, mert királyom bölcs és tudja, hogy kiben érdemes megbíznia. – hárítottam az újabb dicséretet, amit nem sűrűn hallani e kegyetlen férfi szájából, aki általában csak használja a nőket aztán eldobja.
Különben is ezeket a szavakat csak a szája mondta, a szeme továbbra is úgy tartotta fogva az enyémet, mintha bűvölni akarna.
~Hát királyom, ebben emberedre, vagy inkább asszonyodra akadtál. ~
Egy pillanatig felmerült bennem, hogy ismét lesütöm a szemem ezzel ámítva őt, de egyrészt ennek álságát valószínűleg ő is megérezte volna, másrészt nem akartam ezt én sem. Tényleg ismerjük ennyire egymást. Álltam a tekintetét.
Talán csak egy villanásnyi szemrebbenés volt, ami elárulta, hogy micsoda megkönnyebbülés hallani férjemről és, hogy jól van. És valóban ha eddig sikerült, most is meg fogja védeni magát. Érzem!
- Ezt nagy boldogsággal hallom és a én is és családom is hálás ezen hírekért. – adtam tudtára, amit már úgy is sejtett, az azonban megütötte a fülem, hogy mindenről tud vele kapcsolatban, erre jó lesz ügyelni.
- Királyom! Épp velem óhajtasz a jövőről beszélni? Hát ki vagyok én? Egy szomorkodó feleség, egy büszke anya, de mit tehetnék én egy olyan jövőért, ami a te érdeklődésedre is számot tart? – kérdeztem a lazán ücsörgő férfit, akinek most már határozottan néztem a szemébe.
Bár szívem hevesebben dobogott, megszállt a nyugalom, hiszen talán sok minden ezen a beszélgetésen múlik és én nem hagyhattam cserben a fekete pókok nemzettségét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Demertor ahy's Terranion
Hozzászólások száma :

40
Join date :

2014. Nov. 15.
Age :

39


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Dec. 23, 2014 1:07 pm

Szó nélkül, beszél tekintetünk, és vívja, saját kis hatalmi harcát mialatt hallgatom válaszait, gondolatait.
Maszkom érzelemmentesen pihen arcomon, mit vonásaim, faragtak rá és az évtizedek tökéletesítették, és tették rendíthetetlenül acélossá.
- Néha szebb a virágját bontott rózsa, a még bimbózó és sejtelmes virág kezdeménynél. Mert ki tudja milyen is lesz, ha kibontja virágjait, nem igaz Isis? – Kérdeztem vissza, államat simítva.
- A minap elbeszélgettem Aglarnisal! Igen értelmes, és becsvágyó nő. Mert szerintem már a nők sorába sorolható, hisz igencsak domborodik, ott ahol kell. – Apró fenyegetésemet egy vad mosoly követte, de aztán ismét mereven tekintettem rá.
- Fiaid is, Thoron és Dagnír, előszeretettel éltetik az új királyt, és persze hadurát, a férjedet. – Kezeim összekulcsolt ujjai érintőileg simították végig alsó ajkam, mielőtt összefűztem karjaim a mellkasom előtt.
- Isis! – Kezdtem immár vad vonásokkal, némi haraggal a tekintetemben, de hangom nem emeltem, csak maradt a reszelős fél halk dörmögésem, mely rettegőn kúszott szét a szobában, hogy lassan behálózva Isis lényét jusson el tudatáig a fenyegetés nem kis jelentősége.
- Ne játssz velem! Nálad erősebb, és keményebb nőt nem ismerek a birodalomban. Rossz felet választasz, ha engem akarsz, némi álságos áhított maszkkal átverni. Tudom én mire lennél képes a családodért! Nagyon is tudom! – Vad grimaszt kölcsönzött ajkaimnak, ahogy nyelvemmel a fogaim birizgáltam kissé, majd hirtelen kaptam villanó tekintetem a puhára font szőnyegről a pillantásába.
- Szükségem van Uráldura, és a családotok támogatására. – Böktem ki undorral, azt, amiért valójában jöttem.
- Jócskán akad támogatóm a nemesség körében, és tapasztalt harcosokban sem szenvedek hiányt, de a ti családotok ősibb sok más nemzetségnél. Végleg elhallgattatnám az ellenem törőket, ha mellettem tudhatnám a dinasztiátokat Isis! – Felkeltem a székből, és hozzá sétálva fogtam meg kecses vállát.
- Véget érhet a félelem számotokra! Természetesen, garantálok bizonyos dolgokat cserébe. – Mondtam immár egy kis körútra indulva a szobában. Bútorokat érintve ujjammal, egy festmény előtt álltam meg, hátratett kézzel, Isisnek hátat fordítva.
- Garantálhatom, hogy többé egy gyermekedet sem fogod elveszíteni csatában. Persze ettől még komoly feladatokat szándékozok dinasztiátok tagjaira bízni, de mindig kellő védelemmel, és tapasztalt mágusokkal körülvéve a szeretteidet. Békében, és teljes nyugalomban élhettek a kastélyban, tudván, hogy Demertor királytól nincs félni valótok! - Némi csend után folytattam tovább.
- Úgy tudom Aglarnis saját szájából, hogy érdekli a mágia. – Egy hirtelen fordulattal fordultam szembe Isissel, és széttártam kezeim egy félmosoly kíséretében-
- Rendben! Fawen gondjaira bízom, ha akarod. Nála jobban senki nem tudná bevezetni a mágia tanaiba. A közeledben akarod tudni unokáidat, és faidat? El van intézve! Áthelyezem őket a kastélyba. Thoron, a leglelkesebb támogatóm, úgyis terveztem, hogy személyes testőrségemben fog helyet kapni. – Fejeztem be, és megvizsgálva egy gyertyatartót, visszaindultam az előbbi ülőhelyem felé. Kissé elnézve az ablak irányába, és elidőzve a kinti zord tájon, foglaltam ismét helyet.
- Nos! – Folytattam, körmömet piszkálva, - okos nő vagy, nem hiszem, hogy ki kéne fejtenem, mi is áll az érem másik oldalán. Kitalálod te magad is! Aki nincs velem Isis, az ellenem van! – Fejeztem be, kissé félre hajtott fejjel, és fancsali grimasszal arcomon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Dec. 23, 2014 6:32 pm

Ha Demertor egymaga jött hozzám, ráadásul még, ha nem is ment túl jól neki, de bókolt, akkor nagyon akarhat valamit. Ez még nem lett volna baj, mert soha nem árt, ha egy király valakinek a lekötelezettje, de az gyanakvással töltött el, hogy látogatását olyankorra időzítette, amikor nincs itthon a ház ura, főleg, ha az az ember az érintett első Lord-ja.
Sejtettem, hogy nem sokáig fogja bírni a felesleges udariassági köröket, hiszen ő ízig-vérig harcos volt, akit a háborúk edzettek, vér áztatta csizmáját és kardja ezen éltető nedűtől nem rozsdált be soha, viszont nem volt a szavak embere. Ezért már vártam, hogy mikor elégeli meg a bájcsevejt és tér a lényegre, habár amennyire vártam, legalább annyira féltem is tőle. Bár sok nehéz döntést hoztam már meg életemben, gondoltam, hogy ami előtt állok, talán az lesz a legnehezebb és nincs itt Uráldur, hogy együtt vészeljük át a gyülekező fekete fellegből kialakuló vihart.
Általában mindent el tudok viselni és nem is tudnak kihozni a sodromból, csak, ha a gyerekeim kerülnek szóba, amit most Demertor, mint egy mellékesen fűz szavai közé.
Egy kis ránc jelenik meg a homlokomon, mikor, mind Aglarnis-t, mind a fiúkat megemlíti és tudom, hogy ez nagyon nem véletlen.
- Rendben királyom, felejtsük el a hagyományos szerepeket. – biccentek felé és már csak tiszta, fürkésző tekintetemet láthatja, semmi mézesmáz, semmi kellem. – És örülök, hogy tudod mi lakozik a szívemben. – teszem hozzá, hiszen igaza van, ezt mindketten tudjuk.
Az egészséges félelmen kívül, ami egy vérrel trónra került királlyal szemben megvan, aki nem egy ismerős családon állt már bosszút, nem ijesztettek meg jobban sem vad arcvonásai, sem undorodó szavai, mellyel férjem nevét ejtette ki.
Viszont veszélyes vizekre tévedtem, nem rejtette véka alá sem azt, amit kínált, sem azt, amit elvehetett, ha visszautasítjuk. És valószínűleg……nem, biztos voltam benne most már, hogy miért most jött. Az oszd meg és uralkodj elvét jól magáévá tette. Egyedül voltam és nem hiszem, hogy sok haladékot kapnék a válaszra, annyit biztos nem, amennyit szeretnék.
Végül még azt sem mondhatom, hogy szűkmarkúan mérné a hűségünk árát, csak kérdés, mi maradna ebből a kezünkbe. Egy markában vizet vivő ember képe villant át a gondolataimon.
Mikor befejezte Demertor kicsit összeszorult a gyomrom. Lehetek bármilyen okos, de ebből a helyzetből nehéz lesz úgy kimászni, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.
- Igen nagylelkű ajánlat…..királyom. – szólaltam meg némi szünet után. – Nincs nagyobb ajándék egy anyának, mint gyermekeit biztonságban tudni. – fűztem tovább szavaimat. – És bár jólesik dicséreted személyemről, azért ezt elfogadni egymagamnak, túl nagy ….felelősség lenne. Három általad is említett gyermekem már felnőtt, így eléjük tárnám szavaidat.
Időt kellett nyernem, de óvatosan.
- Azonban tudnod kell, hogy Uráldur és vele családja, a fekete pókok nemzettsége mindig hűséges uralkodójához, ezt ne vond kétségbe…..uram. Most is a javadért van távol. Ha láttad őt, akkor tudod.
Mivel nem a belső testőrségével érkezett, hogy lemészárolja családomat, így biztos voltam benne, hogy nem látott semmi olyat, amit gyanakvással kezelne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Demertor ahy's Terranion
Hozzászólások száma :

40
Join date :

2014. Nov. 15.
Age :

39


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Dec. 23, 2014 10:01 pm

Elkalandoztak gondolataim az anyaság, és az egyéb dolgokat taglaló szavai közben, és már egy egészen más tárgyalást készítettem elő fejben. Persze csak nagy vonalakban, hisz az még odébb volt, de sosem árt előre gondolkodni kissé. de volt oka annak, hogy hirtelen visszazúduljanak gondolataim a szobába, és Isis tekintetébe vágva szórjanak szikrákat.
- Türelmem nagyon is véges Isis! Ezt pedig neked kell nagyon is tudnod rólam. Nem hajbókolni jöttem! Előbb rágnám le mindkét lábam, vagy vájnám ki saját szemem, hogy nehogy idetaláljak. Ajánlatom pont azért tettem, mert tudom, hogy hűségesek vagytok. – Haragtól remegtek meg arcizmaim néhány pillanatra, ahogy ökölbe szorult kezem is.
- Férjednek már megmondtam, hogy döntsön. Három napot adtam neki erre, és esélyt hogy elmeneküljetek, ha nem áll mellém, de e helyett elment bóklászni a nagyvilágba. Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy gyáván megfutamodott, hátrahagyva a családját. De ismerem! Komoly okai lehettek, de ezt akár tekinthetném arcul köpésnek is a részéről, és fellógathatnám az egész pereputtyot, mindenestül. – Felkeltem és közelebb sétáltam Isishez. Nem voltam fenyegető, vagy dühödt. Inkább rendíthetetlen, és eltántoríthatatlan, mikor egészen arcához hajoltam közel.
- Nem kívánom tovább ritkítani a nemesség sorait. Így is sok az új feltörekvő fiatal. Kell a régi vér az udvarba! – Suttogtam fátyolos hangon.
- Néhány nap múlva kész a listám, és jobban teszed, ha elbúcsúzol néhány közeli barátodtól, mert most is ellenem szövetkeznek egyikük birtokán, jól tudom. Hírük sem marad a történelmünkben.
Elhajolva személyes aurája közeléből maradtam előtte, és néztem le rá undor teljes pillantással, néhány pillanatig, aztán ismét a kőarcom mutattam felé.
- Az idő, roppant veszélyes fegyver Isis! Azt kéred, adjam a kezedbe? – Csendben figyeltem kérdésem után arcának rezdüléseit, tekintetének fénylő csillanását, mielőtt újra megszólaltam, ismét közel hajolva hozzá, tenyereimet a karfákon pihentetve.
- Legyen! – Dörmögtem felé, és egy medált húztam elő a belső zsebemből. Egyszerű réz medalion volt, bőr függőn, és csakis egy "C" alakra emlékeztető rovás volt belevésve.
- Ezt akaszd az ajtótokra, és legyen ott tíz napon keresztül. Az elődöm elkövette azt a hibát, hogy nem igen számított a másokra a húsvér élőkön kívül. Nem követem a hibáját. Mikor lesújtok, sikítások hangja fog az éjszakába tépni, és betölti majd az udvar minden zugát. Alaktalan, és lélektelen lények fognak préda után kutatva haladni. Házról házra, szobáról szobára, lélekről, lélekre. Nem fog rajtuk a hagyományos penge, és hiába a jól képzett macskamozgású testőrök. Ők éhesek! N.A.G.Y.O.N éhesek! Ez megvédi házad népét, de utána választ várok, és ezek után, feltétlen támogatást várok tőletek. – Visszasétálva a székemhez ültem le ismét, és bár, mivel végeztem akár ki is sétálhattam volna, de hallani akartam mit válaszol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Csüt. Dec. 25, 2014 11:48 am

Már akkor nem voltak kétségeim, hogy nehéz és veszélyes beszélgetés vár rám, mikor ajtót nyitottam neki és nem a testőre rontottak be kivont karddal. Tisztában voltam vele, hogy ha nem sikerül elaltatnom gyanakvását és meggyőznöm róla, hogy nem jelentünk számára veszélyt, akkor ez csak afféle haladék lesz és talán még a gyors, kegyes halál sem lesz osztályrészünk.
Hatalmas teher nehezedett most a vállamra, ahogy szavai és ajánlata útvesztőjében próbáltam keresni a kiutat, amivel távol tartom családunk és saját nyakától a hideg vasat.
Tudtam, hogy nyomós oka lehet annak, hogy Uráldur és a nemzettségünk nem volt az elsők között, akiket lemészároltatott, és ez az oka, hogy még most, férjem távollétében sem fenyeget egyelőre minket ez a veszély, de bár nem adtam jelét őszintén meglepett, hogy végül maga, nyíltan tárta fel ennek okát. Kegyetlenül nyíltan, de hát mit is várna az ember egy vérgőzös uralkodótól.
- A férjem sosem futamodna meg, ahogy te is mondod! – emeltem fel a fejem és vált legalább annyira rideggé a hangom, mint az övé, de nem voltam bolond, hogy megfeledkezzem róla, hogy ki ő, így tartottam a határt. – És, azt is tudod, hogy katonai ténykedését – ahogy te sem teszed nőddel, - úgy ő sem osztja meg velem. Bár Kyrinne biztos nagyon jó tanácsokkal lát el, hiszen okos és tapasztalt …….embered. – tettem hozzá egy halvány mosollyal a dicséretet, nem egészen véletlenül. – Abban azonban biztos vagyok, hogy Első Lordod a népe érdekében cselekszik. – szögeztem le
Egy arcizmom sem rezzent, mikor közölte, hogy már kész halállistája van, akik közül sok a barátunk és a támogatónk, de a szívem rémülten szorult össze. Csapdát szimatoltam, hiszen lehet, azért mondta, mert sejtette, hogy megpróbálom értesíteni őket, ezzel bizonyítékot nyerve árulásunkról, vagy, ha nem teszem, magam is bűntársává válok az eseményeknek. Még közönyös arcot vágva néztem rá, legszívesebben előkaptam volna a tőrömet és belevágtam volna fekete szívébe. De……de inkább kissé meghajtottam a fejem, mikor megkaptam a kért haladékot, ami még nem tudom mire lesz elég.
- Igazán kegyes vagy királyom. – préseltem ki magamból a választ és közben árgus szemekkel figyeltem, ahogy kiveszi zsebéből azt a bőrszíjat, rajta a medállal.
A rajta lévő rúna nem volt ismerős, de sötétség lengte körül, amitől önkéntelen húzódtam kicsit hátra.
Mikor megtudtam mire kell használni, mi ellen kell használni, a gyomrom is felkeveredett. Micsoda aljas ötlet! Nem hagyhatom, hogy barátainkat ilyen kegyetlen módon veszejtse el ez a trónfosztó.
- Köszönöm uram! –álltam fel én is és vettem el kissé habozva a nyakláncot. – Ezen tetted híre nem marad meghálálatlan. – hajoltam meg felé illendően. – Ha nincs egyéb fontos közlendőd esetleg megkínálhatlak valami frissítővel, hiszen eddig igazán udvariatlan háziasszony voltam. – maradtam állva előtte, mert nagyon szerettem volna egyedül maradni és kitalálni, hogyan értesítsem úgy barátainkat, hogy az ne jusson Demertor fülébe.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Demertor ahy's Terranion
Hozzászólások száma :

40
Join date :

2014. Nov. 15.
Age :

39


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Csüt. Dec. 25, 2014 7:41 pm

Válaszait ülve hallhattam végig, a karfára könyökölve, öklömön pihentetve arcom.
Egy fancsali mosollyal biccentve keltem fel, utolsó szavait hallva.
- Nem Isis, ne fáradj! – Legyintettem hetykén a kínálásra, majd az ajtóhoz léptem, és a kilincset megfogva fordultam még felé.
- Tévhitben élsz Isis, ha azt hiszed bárki is belekotyoghat a dolgaimba, és arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem ismersz. A volt király is ott hibázta a legnagyobbat, hogy azt hitte ismer!
Szigorúan szűkült össze a szemem az élcelődését követően.
- Kyrinne egy hű harcosom, nem több! A szavaid egy hű testőröd életébe fognak kerülni! Majd kifelé menet találomra választok, összetakaríthatod, ami marad belőle, ha már jó háziasszony akarsz lenni! – Lenyomtam a kilincset, de mielőtt ajtót nyitottam, még szóltam.
- Uráldur lehet, hogy a nép érdekében cselekszik, de vajon az egyezik családja, és királya érdekeivel is?
Kérdeztem szemöldök felhúzva.
- Nos! Remélem, mert ha nem, akkor a vadonban élő, tébolyultak kapnak egy fiatal nőt, hogy eljátszadozzak kicsit. Ennyit igazán megérdemelnek nem igaz? – Nevettem fel félhangosan, és elnéztem a válla felett. Lassan öltött valamelyest alakot a derengő remegés, a háta mögött, és áthaladva Isis testén, lebegett elém. Legfeljebb egy jéghideg fuvallatot érzett a nő, és egy röpke pillanatig megérintette a halál sugallata a lelkét. Némi hidegrázással talán megúszta a találkozást, nem szenved maradandó sérüléseket. Talán lesz néhány álmatlan éjszakája. Talán!
A szellem elmémbe ültetett jelentését követően bólintottam, majd kifelé biccentettem, mire átsiklott a falon, és eltűnve szemünk elől elindult a folyosókon. Ezután ajtót nyitottam, és még egyszer Isis szemébe nézve szóltam.
- Velem, vagy ellenem Isis! Ne feledd szavaim! Velem, vagy ellenem! Gondold, meg mit cselekedsz! Előttem semmi nem marad rejtve sokáig! – Azzal kiléptem és majdnem becsuktam az ajtót, de aztán ismét kinyitva szóltam felé.
- Ha találsz egy sötét elf nőt, aki szerinted hozzám való, kérlek, értesíts. Hm..megnézném magamnak! – Dörmögtem, és becsuktam az ajtót. Ezzel azt is tudtára hoztam, hogy jelenleg nincs és talán nem is érdekelnek jelenleg a testi dolgok.
Kilépve a folyosóra, végighaladtam az enyhén biccentő őrök között, és a sor végén álló kék vértest kinézve magamnak, megragadtam a torkát. Magam elé rántottam, mint egy élő pajzsot, és félhalkan szóltam.
- Aharys!
Elitjeim azonnal beléptek a sarokról felajzott íjjakkal, és a testőrökre szegezve oldalaztak a falak mellé.
Uráldur testőrei alakzatba álltak, és elhátráltak úrnőjük ajtaja elé.
A falból tűnt elő a szellem, és szinte azonnal a prédára vetette magát. Sikítva guvadtak ki a sötét elf szemei, és lassan halkult nyüszítéssé hangja, ahogy életereje átáramlott a szellem kéjtől remegő éteri testébe.
Bőre ősi pergamenként repedezett be, és sárgásan pattogott le a remegő húsról, mikor hang már nem jött ki a torkán, csak tátott szájjal bámult társai felé, akik arcán az undor húzott mély barázdákat. Ekkortájt robbantak ki a szemgolyói, és kezdett füléből a vér folyni. Elengedtem a hússá vált testet, és ellépve tőle, nézte még egy pillanatig, ahogy szellem végez, és eltűnik a fali kárpittal borított falban.
- Köszönjétek úrnőtök csípős nyelvének! – Szóltam a harcosok felé, akik közül néhány inkább elfordult mintsem végig nézze az istentelen jelenetet.
Egy intéssel leintettem embereimet, majd elindultam a folyosón és a lakosztályom felé vettem az irányt.
A Do' Odrunok lakosztályi fő folyosóján, immár egy hatalmas vértócsa közepén egy felismerhetetlen kiszikkadt, megfeketedett húsdarab hirdette, hogy ott jártam...

// Köszönöm a játékot, remekül írsz, igazán megtisztelő volt! Külön köszönöm, hogy írtál naponta, így folyhattak az események is. Írj ha játszanál máskor is! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Pént. Dec. 26, 2014 11:27 am

Talán itt, az utolsó percekben már nem ügyeltem kellően arra, hogy mit és hogyan mondok, habár néha borzongatóan volt egy olyan érzésem, hogy Demertor a gondolataimba lát. De ha ez igaz lenne, akkor egyrészt olyan mágiával állnánk szemben, ami felettébb félelmetes, másrészt, valószínűleg akkor már nem is élnék.
Átkoztam a nyelvem azért, hogy nem tudtam időben visszafogni és ezért most egy házunkhoz hűséges ember fog megfizetni. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a katonák sorsa, de ezt elkerülhettem volna.
Minden esetre, ha a férfi tényleg beváltja a fenyegetését és megöl valakit, családja tisztességes kárpótlást fog kapni, nem hagyhatom, hogy embereink hűsége meginogjon ezekben a kétséges időkben.
Ha Demertor azt hitte, hogy ezekkel a szavakkal összetör, akkor nagyon nagy tévedésben volt. Igaz, hogy érzékenyen érintett, de végül is csak egy katona volt s valószínűleg még sokan esnek áldozatul a hatalmi harcoknak mindkét oldalon, hiszen új „királyunk” a sajátjait sem kímélte. Neki talán kegyetlen természete miatt jobban kéne tartania az embereitől, mert a félelem és a rettegés ugyan szoros kötelék, de, ahogy egy kicsit is másfelé fordul a figyelem, könnyen vissza is üthet. A hűséges emberek, akik életükkel vagy családtagjaik életével tartoznak, ezt soha nem felejtik el.
Arra, hogy Kyrinne kicsodája, micsodája urunknak és az, hogy ennek említése felbőszítette, amúgy is sokat mondott.
- Nem állt szándékomban megsérteni téged, nagyúr! – válaszoltam kegyetlen szavaira mégis és ha azt várta, hogy valamiféle érzelmet vált ki belőlem, akkor csalódnia kellett.
Én az Első Lord asszonya voltam, nem holmi nyafka, elkényeztetett nemesasszony!
Azonban Demertor is tudta, hol lehet rajtam fogást találni. A gyerekeim voltak a gyenge pontom és most sem hagyta ki a számításból.
- Uráldur soha nem hagyná cserben uralkodóját és családját, ezért értetlenül állok fenyegetéseid előtt uram. – válaszoltam neki hidegen, hiszen ezen való nevetése, sértette a fülemet.
Alig vártam már, hogy az ajtón kívül tudjam, még ha ezzel egy ártatlan katona halálát is siettettem, hiszen tudtam, hogy azért is példát fog statuálni.
De ami még az előtt végigfutott rajtam, mielőtt kisétált volna az ajtón, az iszonyúan megrémített. Már a nyakláncnál is éreztem valami sötét erőt, de ami most átjárta a szívem és a lelkem, az maga volt a tömény gonosz. Talán a szívem is megállt egy pillanatra.
Demertor szemén láttam, hogy ő lát valamit, sőt valószínűleg ő maga volt az, aki előidézte e lidércet, aminek csak halvány körvonalait pillantottam meg. Éreztem, hogy kifut belőlem a vér, de utolsó erőfeszítéseimmel még tartottam magam míg el nem távozott azzal a szörnnyel együtt.
Aztán roskadtam csak le a székre és úgy kapkodtam a levegőt, mintha kiszívták volna a szobából.
Pár másodperc múlva a szörnyű sikoly magamhoz térített, tekintetembe visszaköltözött az élet s tehetetlen dühvel együtt.
Összeszedtem magam, majd az ajtót kitárva intettem a testőrség parancsnokának.
- Tisztességgel temessétek el, ahogy egy harcban elesett hőst szoktak. A költséget én állom. Ha volt családja, kapjanak életük végéig járandóságot, amiből tisztességesen meg tudnak élni.
Ezek után visszavonultam a szobámba és nekiláttam töprengeni, miként értesítsem észrevétlen azokat, akiknek élete veszélyben forog.

// Én is köszönöm a játékot és a dicséretet, igazán remek játék volt. Az írásaidra pedig aztán te sem panaszkodhatsz.Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Pént. Dec. 26, 2014 10:10 pm

/ISIS
A hű asszony/




Egy nő finom léptei kerülgette az első hadvezér felbolydult testőrségét és az elszállítandó félben lévő hullát.
Lágy vonalai enyhén ringtak, ahogy a szemnek -és szigorúan nem a kéznek- szánt gyönyörökkel halkan vesztegette meg a férfiakat, hogy ne tartóztassák fel őt. Nem is volt rá sok okuk, hiszen Awernondyas hadvezér hitvese volt ő, Thea, így igen nagy köztiszteletben állt. A pár emberből álló kíséretét, akik követték őt a lakosztályától egy saroknyira már elhagyta, hogy ne legyen véletlenül se fenyegető érkezése. A legkevésbé sem szeretett volna bizalmatlanságot kelteni megjelenésével az otthon úrnőjébe, ahová igyekszik.
Távolról figyelte, ahogy Demertor király távozik tőle és remélte, hogy kellően megágyazta a lehetőséget egy udvarias beszélgetésre. Tudhatják róla, hogy az ő férje is oda van idegen földön, ahogy Uráldur sem tért vissza még. Pont időszerű, hogy támaszt adjanak egymásnak és biztosítsák a háttérből, hogy a két család támogatni fogja egymást, ha haza tér valamelyik uruk.
Ha valamelyik testőr mégis megállítaná, hát kedves szavakkal és finom mozdulatokkal igyekszik tovább jutni. Megáll az ajtóban és egy hangos koppanással jelzi megérkezését, ahogy az arany karika hozzá csattan a réz pók-domborműhöz. Gyenge ő ahhoz, hogy a fán kopogjon hangosan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szomb. Dec. 27, 2014 1:46 pm

Erősen agyalva egy jó megoldáson törtem a fejem, hogy mi tévő legyek. Ki kellett találnom valamit, hogy úgy tudjam értesíteni a barátainkat, hogy ne keltsem fel Demertor gyanúját. Az igaz, hogy, ha a halál listáján szereplők jó része eltűnik, tudni fogja, ki áll a háttérben, de ha nem tud bizonyítani semmit, akkor nyíltan nem léphet fel ellenünk.
És bár nem tudtam megkérdezni férjem véleményét készülő cselekedetemről, nem kételkedtem benne, hogy egyetértene velem, de azt is tudtam, hogy ezt csak úgy tehetem, hogy nem sodrom veszélybe a saját családunkat és nemzetségünket.
Számításba vettem, hogy egy ilyen kényes művelethez kinek, kiknek a segítségét vehetem igénybe és azért találtam pár embert, akire rábízhatom akár az életemet is. Meg fogom oldani!
Ekkor újabb koppanás hallatszott az ajtó felől. Először azt hittem valamelyik testőr tért vissza, hogy valami probléma van, de már menet közben rájöttem, hogy ez a kopogás ahhoz túl határozatlan volt.
Kinyitottam az ajtót és meglepődve láttam Awernondyas hadvezér feleségét.
Biztos voltam benne, hogy még láthatta távozni tőlem a királyt és azt is, hogy el kellett jönnie a halott testőröm mellett, ami indokolta kissé sápadt arcát.
Egyedül volt, ami nagy tapintatra vallott tőle, igaz már nem egyszer találkoztunk és beszélgettünk is, hiszen mindkettőnk férje sokszor van távol és nem árt megerősíteni egymás lelkét.
- Üdvözöllek házamban Thea! – mosolyodtam el kedvesen, mert jó volt egy barátságos arcot is látni Demertor után. – Kerülj beljebb, hiszen tudod, hogy mindig szívesen látlak. Remélem sikerült azért elkerülnöd ……királyunk legújabb dühkitörésének nyomait. – komorodom el, miközben hellyel kínálom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szomb. Dec. 27, 2014 2:36 pm

/A hű asszony/

Az érkező megbiccentette előkelően a fejét és udvariasan köszönt.
-Szép jó délutánt neked is, kedveském!
*Az invitálásra határozottan indult el befelé. Otthonosan mozgott.
-Ó, már szinte meg lehet szokni! Az én férjem is hullákkal tért vissza, amikor a minap fogságba ejtette az erdei elfek parancsnokát. Férfiak!
*Dicsekedett szemmel láthatóan büszke lévén hitvese érdemeire. Hiszen jól tudta, hogy egy ilyen akció évekig megerősítheti a család tekintélyét és távol tarthat kellemetlenségeket. A harcosok tettei egész családjuk jövőjére és lehetőségére kihat.
-Hogy vannak a gyerekek? Olyan régen láttam őket.
*Mondta az éj tündékre jellemző hűvös udvariassággal. Épp egy gyerek cipőt került ki nagy ívben, miközben belépett a nappali szobába. Az uralkodóval ellentétben nem helyezte magát kényelembe azonnal, hanem türelmes várakozással fordult vissza, hogy ismét alaposan végig mérje a még mindig üde fiatalsággal ragyogó vendéglátóját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szomb. Dec. 27, 2014 4:15 pm

/A hű asszony/


Talán nem is baj, hogy Thea kicsit kibillent a komor töprengésből, mert a hirtelen lépések sosem szoktak jól elsülni, ráadásul, azért nem arról van szó, hogy órákon belül elkezdi jó királyunk a tisztogatást, így még van idő átgondolni a helyzetet.
Awernondyas asszonyával persze nem fogom ezeket az információkat megosztani, hiszen bár mondhatni barátnők is lehetnénk, ez ebben a világban nem jelenti ugyan azt, mint az embereknél. Ha valaki kegyvesztett lett, akkor a barátságnak is legtöbbször lőttek.
Viszont nem árt néha megosztani a híreket és tudni mi újság a katonák között, akik nem férjuramnak tartoznak engedelmességgel. Thea nem szokott lakatot tenni a nyelvére, sokszor elmeséli azt, amit férje megoszt vele, már csak dicsekvésképpen is, mint most. Igaz, sok mindenről persze nem tud.
- Óóóó, hiszen ez tényleg nagy dicsőség! – simogattam meg én is a máját, hogy közlékenyebb legyen, bár ez tényleg nagyon érdekes hír volt. – Egy parancsnokot fogott el? Gondolom jó pár embert vesztett, ezek a lombtündék nagyon tudják védeni a területüket és a vezetőiket, pedig állítólag nem is harcias népség. – intettem az asszonynak, hogy üljön le. – Biztosan számíthat valami nagy jutalomra Awernondyas, ezek után. De, hogy hogy egyáltalán ejtett foglyot, eddig királyunk nem tartott rájuk igényt? – tettem fel érdeklődve a kérdést, de nem voltam biztos benne, hogy erre fog tudni válaszolni.
Természetesen szóba kerülnek a gyerekek is, hiszen egyrészt vérvonalunk tovább vivői ők, kikre legtöbben büszkék szeretnénk lenni, másrészt, nőknél mi is lenne a fő téma.
- Köszönöm, jól vannak, Aglarnis már kész nő és, ha hihetek parancsnokainak, jó és lelkes harcos, Meleth megédesíti minden percemet, a fiúk meg, hát mit is mondjak, igazán szép családjuk van és erős karjukkal nem vallanak szégyent apjuk előtt és a csapataiknál sem. – dicsekedtem én is, ha már tényleg van mivel. – És a tieid Thea? A fiad már a harcosok korába érett tudtommal és lányod is szépen cseperedik, milyen útra szánod őket, vagyis szánja őket férjed? – tettem hozzá, kijavítva magam, hiszen valószínűleg Thea kevesebbet szólhat ebbe bele, mint jómagam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szomb. Dec. 27, 2014 10:40 pm

/A hű asszony/



Thea megfogta a ház úrnőjének a kezeit és leült vele egy kanapéra.
-Nem tudok túl sokat, oly hamar kapott a drágám újabb küldetést. Mielőtt mindent elmesélhetett volna, már elküldték ismét egy veszélyes bevetésre.
*Arcán mosoly ragyogott, ahogy szemeivel kereste a másik nő tekintetét.
-De nem is ezért jöttem, hogy ezekről beszéljünk. Sokkal inkább a családról. Arra gondoltam, egy esküvő megerősíthetné a két család viszonyát és mindenben számíthatnánk egymásra. És az én nagy fiam, mint mondtad is, épp férfivá érett.
*Aggodalom suhant át az arcán a két család említése kapcsán és csak palástolta az izgatottságát. Elrejteni hogyan is tudná egy ilyen témában? Még mindig a másik kezeit szorongatta ujjai között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   

Vissza az elejére Go down
 

A Do'Odrunok lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Zevadar pusztaság :: Sötét elfek rejtekhelye-