Nagyjából egy-másfél év telt el a Fekete-partokon történt események óta, ahol a Neminráról érkezett hajók hajótörést szenvedtek a két felfedező út során. Octavius a flotta parancsnoka nem először járt már itt. Mint kiderült a parancsnok nem jól nyitott a helyi lakókkal szemben az első útja során, hiszen alaptalan és indokolatlan követeléseket támasztott velük szemben és az első út rögtön emiatt kudarcba is fulladt éppen hogy sikerülve egy hajónak megszöknie a mágiák támadásai elől, nem sokra rá pedig, pár hónap elteltével érkezett meg a második út, melyben rengeteg kalandort is hoztak magukkal. Octavius mit sem mondva az előző út tragikus esetéről hozta magával a kalandvágyókat, hogy megbosszulja első útja vereségét, ám pont ők voltak azok, akik miatt elbukott. A helyiek elfogták a hataloméhes férfit és a partraszállók új vezetője egy törpe lett, Viktor.
Most pedig eljött az ideje annak, hogy Viktornak a törpnek újabb segítséget küldjenek az anyaföldről, így egy nagyobb öt hajóból álló flottát állítottak össze három emberi egy törpe és egy erdei tünde hajóból, melyek egyikére ti is feljuthattok.
Mostani út mottója: "Új földet találtunk, melyen rengeteg kaland, új barátok és még annál is több felfedezni való vár minket!"

A palotában már a nemesek tolonganak azért, hogy rátehessék a kezüket az új városra, mely a királyi hatalomtól elzártan, messze helyezkedik el, ezért egyre több és több ilyen személy kér audenciát az új uralkodótól Oliethtől. Természetesen ő csak az arra méltókat kívánja meghallgatni, így nagyon sokan fordulnak inkább egyéb megoldások felé, mint amilyen egy hírszerző, egy kém vagy bérgyilkos, akik képesek lehetnek támogatókat szerezni a tenger távolabbi oldalán.


Infók:

Kérlek titeket írjátok le a motivációt, hogy miért érdekel titeket a küldetés!
A célérték heti egy kör lenne, ha valakinek nem jó, akkor szóljon, illetve a következő körig aki szeretne jönni az még be tud csatlakozni.

* Az utóbbi időben többfelé is elkezdtem kimozdulni a királyságból és amikor megláttam a hirdetést, egy újabb lehetőséget láttam meg abban, hogy új területet fedezzek fel és új embereket ismerhessek meg és esetleg új dolgokat tanulhassak, elvégre a palettát színesíteni kell. Ki tudja, lehet a túlparton is vannak bérgyilkosok, akik tudhatnak olyat, amit mi nem. Csupa-csupa hasznos tudás, mely felfedezésre vár. Így kikértem magam minden honnan és jelentkeztem a küldetésre. Remélve, hogy gyilkolási tudásom és tapasztalataim bővíthetem.

Felszerelésnek a megszokott cuccaimat hozom, egy bőrpáncél, mely hozzám lett igazítva, a tőreim és dobókéseim, melyek elengedhetetlenek számomra.

A Ligát régóta ismerem, sokszor üzletelt édesapám velük és a mostani gazdaságom egy kisebb részének bevétele is a tőlük való üzérkedésből származik. Alantas pórnépnek tekintem őket, akik ott ügyeskednek, ahol tudnak. Sohasem bíztam a hitvány vízi népségekben. Jómagam sem kedvelem túlzottan a vízi közlekedést, de most fontos diplomáciai útra indulok.
"Új földet találtunk, melyen rengeteg kaland, új barátok és még annál is több felfedezni való vár minket!"
Olvasom a mottót egy papiruszon, mely éppen a vízben oldódik lassan fel. Megengedek magamnak egy apró köhintéssel egybekötött kacajt.
~Micsoda szlogen. Tipikus kalandvágyó, bárdolatlan bolondok.
De hiszen most én is ilyen bolond lettem. Az ilyen jellegű kalandok sokszor megannyi veszéllyel is kecsegtetnek, így nem árt vigyázni. Indulás előtt egy héttel gyakoroltam picit a mágiatudásom és némi földrajzi, illetve természetismereti órát is vettem.
Olieth királytól előzetes engedélyt kértem a diplomáciai útra, persze engem mint gyermekkori tanítóját és jó tanácsadóját soron kívül fogadott. Szinte vakon bízik bennem, elhitetem vele, hogy érdemes lenne kapcsolatokat építenie és új kereskedelmi szövetségekkel erősítenie hatalmát. A fiatal uralkodónak tetszik az ötlet ezét hivatalos diplomáciai útra küld a megbeszéltek értelmében. Persze tudja rólam, hogy a főpapnői pozícióért indulok én is, így talán ő is úgy könyvelte el, ha sikerrel járok, ez lesz a jutalom.
Persze senki sem tudja, hogy igazi célom az utazással, hogy támogatókat gyűjtsek egy olyan tervhez, melynek végén szerelmemmel a trónra léphetek és azt az ostoba kis kölyköt Oliethet eltávolítsuk, akár az élők sorából.

Nagy hűhóval érkezem, királyi támogatással, előre bejelentett diplomáciai céllal. A király ígérete szerint két testőrt kapok az útra, élelmet, pénzt és a hajón, egy kényelmesen felszerelt magánkabint.  Az általános felszereléseinél több dolgot nem hozok magammal.

(tökély a hetente való írás nekem ^^ ha a többieknek is)

Mesélői

Hamar mindannyian megtaláljátok magatoknak a helyet a hajón, míg a nemesebb hölgy a hajóban saját kabint kap, addig a szegényebb, vagy inkább átlagosabb társa egy nőknek fenntartott közös kabinban leli meg a helyét a hosszú útra. Ami hát nem kíméletes a hajósokkal:
Az elején egyenlőre nyugodtnak tűnő út annál vadabb lesz a nyílt tengeren, gyakran több tízmétersen hullámokat kell meglovagolnia a bárkáknak, melyek egyben kénytelenek kibírni a több mint százkilóméteres széllökéseket is, de a vihar és a kellemetlen körülmények sem képesek megállítani a flottát az új földekre. Nem is unatkoztok ti sem, ha nem akartok a tengerbe fulladni, akkor kénytelenek vagytok ti is megkapszkodni, sőt lehet, hogy szólnak nektek, hogy segítsetek egy-egy kötél megfeszítésében, hiszen a tét a túlélés, és nem csak a legénység, hanem az utasok élete is kockán forog, így lehetséges, hogy félretéve a státuszt és a helyzetet, megragadtok egy-egy kötelet, legalább a saját túlélésetekért.
De megéri, hiszen ahogyan megpillantjátok az egyik reggel a szárazföldet a messziségben lehet eltölti szíveteket a melegség, vagy épp a megnyugvás, hogy végre szárazföldet érhet a lábatok.
Aztán a hajóról még megpillantjátok mi minden változott azóta, hogy először neminrai érte e földet.
A kikötő ahova érkeztek tömött. Ládák és erdeiek mindenhol, ami nektek meglepő lehet a nem kevés sötét elf is, de ha esetleg rákérdeztek elmagyarázzák, hogy ők nem olyanok, mint az otthoniak, együtt élnek a helyiekkel és egészen kedvesek.
Ha átharcoljátok magatokat a parton a sok láda között, akkor Octavia-t már várja egy kapitánynak kinéző alak, aki rögtön egy fejetetején lévő hajóroncsba vezeti, ami a parton van szinte, míg Vex mivel magánszemélyként jött, így kereshet magának egy tavernát, vagy egyéb szállást.
Van is rá lehetőség, a sok fa és rönkház között ugyanis kiemelkedik pár kő épület is, a hosszú úton, melyet sár és pár kisebb szakaszon kődarabok borítanak. A kő épületek többségében középületek, mint amilyen a városháza, vagy a város drágább szállodája, de feltűnik közöttük pár olcsóbb hasonló épület is, míg a fa és rönkházak között főleg lakóházak találhatóak. Ha sokáig keres azonban a bérgyilkosunk, akkor azok között is talál pár érdekes alvóhelyet, sőt, ha elég sokáig sétál lefelé az úton, akkor a régi Fekete Parti faluhoz is eljut, mely már alig negyed órára van a várostól. A lehetőségek neki tágak.

Eközben Octavia a kikötőházba lett elkísérve. Ami feltűnhet neki, hogy nem nagyon vannak nemesekhez hasonlóan öltözött emberek, így mondhatni kitűnik a tömegből, főleg, hogy egy fejjel lefelé lévő hajóban van... Az egész fura, sőt abszurd helyen vannak kis asztalkák ahol valamit könyvelnek, majd egészen a hajó aljába, vagy inkább itt a felső emeletre kísérve elérkezik egy fontos személyhez. Viktor a törpe a város vezetője, tekintetét kitakarja hatalmas szakálla, szeméből pedig sugárzik az erő, miközben bajszát pödörve egy papírt olvasgat, amikor pedig a törpe szobájába belép a hölgy rögtön fel is néz és illően köszönti:
- Ejj asszonyo' milyen szép teccik' lenni,-köszörüli meg a torkát-Már vártuk! Üljön le gyerünk!-int a nagy fa asztal előtt heverő bársonyos székre, melybe sejthető, hogy már sok híres helyi alak is ült. Többek között azok, akiknek köszönhető, hogy a várost nem takarították el a helyről. Nem sokra rá ahogyan pedig helyet foglal a két személy, a kapitány elhagyja a helységet, míg Viktor letesz egy papírt a nő elé: "Jelentés a helyi politikai és diplomáciai helyzetről" címmel.
Ha beleolvas Octavia, akkor a sorokban megtalál mindent ami fontos: A várost a határon túl egyazon királyság öleli körbe, melyet eredetileg Octavius magára haragított. Az egész vége az lett, hogy a falu és a hozzá tartozó földet megkapta Neminra, de azóta sem kereskedelmi sem egyéb megállapodás nem született azon kívül, hogy két diplomata érkezett tőlük az emberek királyságába, akik ahogyan az ismert jelenleg is ott vándorolnak és ismerkednek a környezettel.

//bocsi VEX a beelőzésért , én vártam, hogy írj ^^//

A kikötőbe érve megcsapott a bűzös halszag. Sohasem kedveltem a ezt az illatot, csak ha ízlésesen elkészített halfogás enyhe illataként érzem, de ezek a tengeri patkányok rendszerint ilyen illatúak. A tengeri kapitányok, akikkel kereskedem pontosan tudják, hogy mosakodva kell hozzám érkezniük, különben egyből elhajtom őket, mert nincs is undorítóbb a halszagnál. Mivel a tengeri herkentyűkre allergiás vagyok, ezért még az indulás előtt üzentem a hajó személyzetének, hogy ilyen ételt ne tartalmazzanak az étkezéseim.
A kedvenc ruhámat vettem fel, egy testre tapadó vörös selyemruhát, a szoknyarészen térdtől kivágva, hozzá egy rózsaszín prémboát választottam. Vadonatúj magassarkút vásároltam az útra, egy vörös mérdegdrága Zihora pikkelyből készült csatos körömcipőt.

A hintómból kiszállva fanyarú arccal próbálom megszokni a levegő illatát. A part koldusai egyből megrohamoznak, de intek az őröknek, hogyha bármelyik is közelebb jön alkalmazzanak testi fenyítést. Egy bicebóca kisgyermek elém szalad és majdnem elbotlok benne, iszonyodva nézek rá és megkérem az őröket egy hatalmas pofon kíséretében dobják el az utamból. Az őrök engedelmeskednek és egy hatalmas pofon kíséretében elhajítják a fiút, a lábammal a tengerbe dobom a mankóját, majd tovább megyek a fedélzetre.
Ha a kapitány vár, amit elvárhatónak találok egy ilyen rangú személynél mint én, üdvözlöm és megkérem ismertesse az útitervet, majd elkérem az utaslistát is, végigfutom a kezemmel, ha akad valaki, aki rangban vagy társadalmi pozícióban közel áll megjegyzem, s később gondom lesz rá, hogy meglátogassam.

A kis királyúrfi beváltotta ígéretét és valóban egy saját kabint kaptam, miután a szolgáim távoztak elhelyezkedek a kabinban, bár valóságos rémálom a kinézete. Ha nincs hajón arra érdemes személy, akkor az utat javarészt a kabinban töltöm, csak ritkán teszek egy-egy kört a hajó fedélzetén az őreim kíséretében. Éjszakára megkérem őket, hogy fokozottan vigyázzanak testi épségemre.
A nyílt tengeren a könnyűnek vélt út aztán valóságos lidércálommá válik. Jól bezárkózom a kabinomba és próbálok száraz maradni, had erőlködjenek a hajón lévők. Viszont egy idő után annyira rázni kezdi a hajót a víz, hogy többször is leesek a székemről és néhány törékeny tárgy is eltörik.
Dühösen kimegyek és megnézem, mégis mit csinál a kapitány, hogy ilyen körülmények között kell utaznunk?

Kint megpillantom a háborgó tengert és azt, hogyan erőlködnek az ottanian, hogy a hajót ne nyelje el a tenger. Az egyik matróz odaszalad hozzám és egy kötelet enged a kezembe, hogy segítsek.

- Hogy képzeled te ki..

De szavamat nem tudom folytatni, ugyanis a kötél a csuklóm közé gabalyodik és felránt a fellegekbe, majd szerencsére egy kötélhalmazon landolok fejjel lefelé. Mire kiszedem magam a kötelek szorításából teljesen elázok és lefolyik az arcomra feltett smink.
~Csak kerüljön a kezem közé az a matróz.
A hajótesten hánykolódva, kapaszkodva megpróbálok eljutni a kapitányhoz, majd ezt üvöltöm neki:

- Magyarázatot kérek, mégis mi történik? Nem képes irányítása alatt tartani a hajót? Maga ostoba....Azt hittem legalább érti a dolgát.

Kiáltok a férfivel dühösen. Teljesen eláztam és úgy néz ki, hogy nincs a helyzet magaslatán a kapitány és senki sem a fedélzeten.

- Érthetetlen, hogyan kerültünk mégis egy ilyen viharba? Remélem nem kerül az életünkbe az kis útja ezen a ladikon. Maga, maga szerencsétlen, nem az lenne...

Ám a következő szavakat, így a mondatot nem tudom befejezni, ugyanis a hajó egyik fém kötéltartója kiszakad és nekem csapódik. A lendülete akkora, hogy megint egy kötélkupacba lök. Sötétség borít el.

Mikor szemeimet nyitogatom a kabinomban találom magam egy hajórúdhoz vagyok kötözve, s úgy érzem mindjárt szétrobban a fejem. Érzek egy búbot a fejemen és azt hiszem a vérem is rászáradt az arcomra. megpróbálok felállni, de újra a feketeség köszönt rám.

Mikor legközelebb felébredek, egy matróz kelteget, az idő ragyogóbb. Ő elmeséli, hogy mi történt, hogyan hoztak be a kabinomba és látták el sebeim. Hamarosan szárazföldre érünk, meséli vigyorogva.
Én megpróbálom összekaparni magam és ruhám megigazítani, sminkem újra rendbe betenni, elfedni a sérülésem és hajamat kifésülni. Kisé kótyagos vagyok, de egy óra alatt el is készülök, majd a fedélzetre lépve megpillantom a szárazföldet. Végre, a várva várt ismeretlen...
A kikötő sokban hasonlít a miénkhez, ám a benne élők teljesen mások. Sötét elfek is lófrálnak köztük, egy pillanatra elfog a gyomorgörcs, félek, hamar véget ért az út, de egyenlőre békésnek tűnnek. A kapitánytól, aki majdnem megölt, csak egy lenéző viszlát kíséretében köszönök el
Egy erőltetett vigyort magamra erőltetve már bájosan köszöntöm, kezemet nyújtom egy csókra a magas rangú tisztnek, aki a kikötőben fogad. A férfi egy feje tetején lévő hajóroncsba kísér, ami elsőre nagyon különösnek tűnik. Ez vajon valamilyen építészeti csoda? Közben kikérdezem a kapitányt a sötét elfekről, aki tájékoztat arról, hogy ők másfajták. Nagyon fura az egész, az itteniek nem tűnnek nemesnek, legalábbis nem hordanak olyan ruhákat mint én. Csak el ne lopják az ékszereimet a testemről, és a drága magassarkúmnak sem szeretném ha lába kelne.
Egy szobába kísérnek, ahol egy törpe fogad, a szakálla hatalmas. A férfi szinte biztos, hogy vezetői pozíciót tölt be, ezt könnyű kiolvasni a testtartásából és a habitusából. Köszönt, majd hellyel kínál.
Én kicsit belecsípve szoknyámba leheletnyit pukedlizek, egy kicsi erotikát beletéve. Mázos hangon üdvölzöm:

- Légy üdvözölve Jóuram. Octavia Yar vagyok, őfelsége nevében érkeztem. Béke legyen veled!

Majd közelebb lépek és kezemet nyújtom a törpének egy csókra, várva, hogy nevét is megismerjem. Bájosan mosolyogva helyet foglalok.

- Lakályos, nagyon takaros.

Próbálok bevágódni, miközben körbe nézek a szobájában. A férfi egy jelentést ad a kezembe, mely a helyi diplomáciai viszonyokat taglalja.
Miután elolvastam a jelentést, keresztbe teszem a lábam, kezeimet rajtuk nyugtatom, majd felszegezett állal kérdezek a férfitől:

- Ha jól tudom több diplomata is érkezett a városba. Róluk tud valamit? Milyen erőfeszítéseik voltak a problémák megoldására? Jelenleg itt tartózkodnak még?

Ha a férfi válaszolt, folytatom:

- Korántsem tartom elégségesnek az itt kialakult helyzetet. Megkérdezhetem mi az Ön álláspontja? Mi győzte meg a falubelieket, hogy Neminrához tartozzanak? Mit érez, hajlandó a másik oldal tárgyalásokat kezdeményezni egyáltalán?

Octavius vajon mégis mivel haragította magára ezt a királyságot. Olya keveset tudok, szokatlan ez nekem. Nincs túl sok kémem itt. De pénzt hoztam magammal, talán ezzel szóra nyithatok majd pár szájat.

( semmi gond ) szoros hetem volt nem sok időm volt írni )

* Egyszer csak érzem a hajó hánykolódását így kilépek a kabinból és megpillantom a vihart amibe szembe kerülünk, észreveszem amint kiszakad a fém kötéltartó és eltalálja magasabb rendű utastársam, akit az utóbbi időben meglehetősen sokat láttam a jelenlegi "főnököm" Ethugan közelében. Egy elégedett grimaszt vágok ahogy a nő hátra repül és kiüti magát nem kedveltem sose az öntelt nemeseket, majd a következő pillanatban már megyek és segítek a matrózoknak helyrehozni a kiszakadt tartó okozta károkat és valami új helyre rögzíteni az elszabadult kötéltartót. Ezután az egyik matrózhoz lépek és az esőt túlordítva megkérdezem:

* - Hova kell még ember Matróz? *

és amelyik irányba irányít oda megyek és segítek be, hogy túléljük ezt a vihart. Egy napnyi hánykolódás után végre az ég kitisztul és megpillantjuk a szárazföldet. Ami annyit jelent végre egy kis pihenő, így visszamegyek a kabinba és ledőlök a priccsemre amíg a hajó le nem horgonyoz. Ezekután összeszedem a cuccaim és kilépek a szárazföldre. Csupa új kalanddal nézhetek majd szembe és ki tudja talán valami újat is tanulok. Hamar eltávolodom útitársamtól és elkezdek sétálva körülnézni. A drágább helyeket messzire elkerülöm. Nem valószínű, hogy sok, olyan alakot találnék akit én keresek, gondolom magamban, így inkább elindulok az úton tovább közben hallgatózom hátha hallok bármi érdekeset. Nagyon fura ez a hely, több faj él itt békésen egymás mellett. Sötételfek, kék elfek, erdeiek, emberek, útközben még talán egy orkot is mintha megpillantanék, de nem vagyok biztos benne, hogy csak képzelődtem, vagy tényleg azt láttam. Ahogy így haladok észreveszem, hogy egyre távolabb kerülök a nyüzsgéstől és mindentől és egy idő után az élőlények is változnak körülöttem, amikor is megpillantok egy fogadót, ahova betérek, a nevét nem tudom leolvasni a cégérről, mert számomra valamilyen ismeretlen nyelven íródott. Miután belépedk a fából készült épületbe, a csaposhoz és egyben gondolom a hely tulajához lépek. *

- Szép napot Uram! Van szabad szobája kiadó? A most érkezett hajók egyikén érkeztem és lehajtanám valahol álomra a fejem. Illetve ha megtudná mondani pontosan hol vagyok, és mi a hely neve azt is megköszönném. Sajnos nem sikerült leolvasnom a cégéréről.

* annyit megtudok, egy mellettem állótól, hogy a Fekete Parton vagyok és annak egy kevésbé ismert, de jó fogadójában. Ha a csapos ad egy szobát akkor azt elfogadom és kifizetem, majd felvonulok és kipakolom a cuccaimat végig ellenőrizve a felszerelésem, melyet az ágyra pakolok ki. Dobótőrök, kések, ilyenek, lekezelem őket alaposan végignézve, nem okozott e kárt bennünk a sósvíz. HA bármi féle károsodást észlelek azt félre rakom, míg a többit elhelyezem a ruhám különböző rejtett zugába valamint a combomon található tartóba. Majd miután bezárom az ajtót visszamegyek lentre és kérek egy korsó sört. Kifizetem és miután megkaptam körbenézek, hogy milyen fajúakat látok a fogadóban, és mint ahogy korábban is most is e fajok elég nagy variációját figyelem meg. Végül a csaposhoz fordulok és megkérdezem tőle.*

- Mesélne nekem kicsit a helyről, miket érdemes tudnia róla egy újonnan érkezettnek?

* kérdezem meg tőle. *