HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Lashrael Laralytha
PM||Profil
Bárminemű dolog kapcsán kérdezzetek és jelezzetek nyugodtan!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Képességötletek
Yesterday at 11:00 pm by Lashrael Laralytha

» Az igazi ellenség
Szer. Okt. 17, 2018 10:34 pm by Aesma Daeva

» Titkos gyógyír
Szer. Okt. 17, 2018 9:30 pm by Lashrael Laralytha

» Mentőexpedíció
Kedd Okt. 16, 2018 10:13 pm by Viridiel

» Szökésben
Kedd Okt. 16, 2018 8:01 pm by Shuga

» Nekromanta csapdája
Vas. Okt. 14, 2018 10:20 pm by Hirannis

» Sötét Vastelep
Szomb. Okt. 13, 2018 5:41 pm by Shuga

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Szomb. Okt. 13, 2018 3:50 pm by Shuga

» Skici-skiccek
Pént. Okt. 05, 2018 11:32 pm by Lashrael Laralytha

» Tradicionális rajzok
Pént. Okt. 05, 2018 10:46 pm by Lashrael Laralytha

» A királyért!
Vas. Szept. 30, 2018 12:49 am by Lashrael Laralytha

» Morvig Ironfall
Pént. Szept. 07, 2018 11:01 pm by Lashrael Laralytha

Statistics
Összesen 109 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Movrig Ironfall

Jelenleg összesen 18237 hozzászólás olvasható. in 530 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Dreyndra, Helléna Silvermoon, Lashrael Laralytha, Shuga, Viridiel

A legtöbb felhasználó (25 fő) Kedd Aug. 28, 2018 7:55 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 A Do'Odrunok lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szomb. Dec. 27, 2014 11:12 pm

Nagyon érdekesnek tartom, hogy egy olyan kiváló katona, akik elfogott egy erdei elf parancsnokot, méghozzá élve, azonnal újabb küldetést kapott, még hozzá megint csak távoli vidékre.
De láthatóan Thea-nak ez inkább újabb dicsőséges útnak tűnt, mint esetleg egy olyan távol tartásnak az udvartól és esetleg szövetségesektől, akik nem mindenben értenek egyet Demertor politikájával.
Én nem nagyon ismerem Awernondyas-t és, ha asszonyából kéne kiindulnom, akkor azt mondanám a végletekig hűséges a jelenlegi királyhoz, de Uráldur nem volt ebben olyan biztos.
Ha ez is a helyzet, akkor sem valószínű, hogy a felesége orrára köti, akiben semmilyen titok nem áll meg.
Ezek a gondolatok szaladnak végig rajtam, de hirtelen zökkenek vissza a valóság talajára, mikor felfogom, hogy miért is szorongatja olyan izgatottan Thea a kezemet és miért is jött valójában.
Általban szeretek mindenre felkészülni egy-egy beszélgetésnél, de ettől leesett az állam.
Bár Aglarnis tényleg nővé serdült már, ahogy épp az előbb hívták fel rá kegytelenül a figyelmemet, de a házasság eddig fel sem merült bennem.
- Óóóó, hát ez……ez most kicsit vártlanul ért Thea. - szorítottam meg a kezét, majd vontam vissza az ölembe őket, nehogy észlelje érzelmeimet. – Tényleg kedvező lenne családjainkra nézve egy ilyen házasság, de, mint tudod Aglarnis a harcosok útját választotta, így megilleti a szabad választás joga és ezen csak apja szava változtathat, ha úgy látja jónak, vagy………vagy Dementor királyunk. – tettem hozzá kicsit elkomorodva. – DE, hidd el, rajtam nem fog múlni eg ilyen frigy támogatása. – mosolyodtam el, hisz barátságunk megtörése nem volt célom, sőt, most fontosabb volt, mint valaha, ráadásul tétje sem volt ezeknek a szavaknak, mert valójában nem akartam lányom választásába beleavatkozni és amit mondtam, azt neki is el kell fogadnia.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szomb. Dec. 27, 2014 11:29 pm

/A hű asszony/



Awernondyas neje sajnálkozó arccal hallgatta a szavakat, mely úgy tűnik, egyelőre nem hozták meg a kívánt áttörést. És minden jóságával jobb kezével végig simított ISIS puha, gyönyörű arcán.
-Jaj, édesem! Tudom, hogy Aglarnis erős jellem. Mint az apja. -mondta búgó hangon- De nem gyászolhatsz örökké. Még mindig fiatal vagy és boldoggá tudnád tenni bármelyik férfit.
*Kezét visszahúzva komolyra fordultak arcvonásai.
-Tudom, hogy mi... mindannyian megszokunk akaratlanul is egy bizonyos életszínvonalat. Néhány elvárást. Ezzel a friggyel újra az Első Lord családjában élhetnél tovább. És minden védelmet megkapnál, amit csak gyermekeid kívánnak.
*Nagyot szusszantva ruganyosan állt fel, hogy kifejezze, ideje búcsúzni. Alig pár mondatot tudnak még váltani. De vajon ki állhat a jövetele mögött? A férje valóban dédelgetne álmokat Saraven helyére pályázni vagy csak asszonya akarja komolyan így látni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Vas. Dec. 28, 2014 10:02 am

Egészen elégedett voltam a dolgok alakulásával és azzal, hogy anélkül tudtam elhárítani ezt a házassági ajánlatot, hogy megsértettem volna vele Awernondyas családját, hiszen nem mondtam rá nemet, sőt, azt éreztettem vele, hogy én mellette állok az ötletének.
Ennek meg is lett az eredménye, mert kedves mosolya töretlen maradt, aztán viszont megint sikerült meglepnie. Nem, nem a simogatással, bár az sem volt túl elterjedt szokás, hanem azzal, amit mondott.
~ Ne gyászoljak örökké? És másik Első Lord kiváltságát élvezhetném, ha a lányom beházasodik közéjük? Ezek már el is temették szegény jó uramat! ~
De nem ugorhattam neki, hogy kissé átrendezzem azt a mosolygós arcberendezését, ráadásul még csak nem is hibáztathatom érte, mert komolyan gondolja, ő segíteni akar.
- Nagyra értékelem az ajánlatodat és a nagylelkűségedet Thea, főleg ezekben a nehéz időkben. – válaszoltam végül teljes nyugalommal és már mosolyogva, de előtte azért vettem pár nagy levegőt. – Mindig tudtam, hogy rád, rátok számíthatok, ha esetleg nem jól alakulnának a helyzetek. Bár épp az előbb tudtam meg királyunktól, hogy Uráldur jól van és folytatja küldetését. – tettem hozzá azért, hogy tudja, nem tartunk a végső megoldásnál.
Bár Thea kedves asszony volt, de kicsit szószátyár és nagy álmokat dédelgetett, jó lett volna, ha férjura kicsit ráncba szedni, mert lehet pont ő fogja aláásni Awernondyas terveit, ha túl sokat kotyog el belőle.
Igazából látszott, hogy csak ezért jött, mert ezek után már csak pár semmitmondó dologról esett szó, aztán már búcsúzott is, én meg nem tartóztattam. Úgy látszik ma a problémák csak nőnek és nőnek.
~ Uráldur, kedves uram, hol tekeregsz? Most igazán nagy szükségem lenne rád! ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Vas. Dec. 28, 2014 12:14 pm

/A hű asszony/



Thea még jóval fiatalabb lány ISISnél egy feltörekvő ifjú katona oldalán. Bár... hadvezéri rangba emelkedésével és a tróntermi mészárlás után a három legbefolyásosabb hadúr közzé emelkedésével már az ő családja feje is olyan pályát ért el, amiről szinte alig van katona, aki álmodhat egyáltalán.
Szerencse a botlásban, hogy a hadsereg legmagasabb rangú tisztjének olyan sziklaszilárd párja van, aki -vendégével ellentétben- nem temeti el férjét elevenen. Nagy kihívás, hogy a mind magasabb körökben egymásra egyre féltékenyebb vezetők elkerüljék, hogy a mindennapos kölcsönös fenyegetettség hatására állandóan összecsapjanak... nem csak szellemi párbaj szintjén.
A hirtelen jött sokkoló szavak talán segítettek Uráldur választottjának is, mikor elkerülte a figyelmét a nőiességére és az újra kezdésre való egyértelmű célzás. A gondolat, mely Thea agyában megszületett oly hihetetlen, hogy a hű feleség kapcsolni sem tudott hirtelen, hogy nem csinos lányát, hanem őt özvegyként akarják megkérni. De biztosan gondolkodni fog még a mai nap történésein, Demertoron, a másik hadvezér feleségén és azon, kiket akar értesíteni a készülődő mészárlásról.
Ez nagy kincs a továbbiakban, hisz enélkül nem biztos, hogy akár csak az ajtóig élve eljutna a vendég. Bár pár percig gondjai akadnak ezzel. Dementor király a ház uráról hozott öröm híre nem csak a kínos tárgyalás idején ad erőt ISIS-nek, de most is visszavágásra nyújt lehetőséget és a falfehér asszony igyekszik még néhány jelentéktelennek tűnő megjegyzéssel elaltatni vendéglátója félelmeit, mintha valóban ő is végig Aglaris menyegzőjéről beszélt volna.
És nem csak a két nőnek nagy segítség, ám a később hazatérő Uráldurnak is óriási ok eme félre értés, hogy ne intézzen hadvezértársának két darab feleséget... baltával vagy pallossal. Az biztos, hogy mind két darab vért köpne egymásra.
Ám szerencsére nem ilyen kegyetlen az élet. És a Do'odrunok nagyasszonya kikíséri és nem fenyegető légkörben válnak el. Hiszen amint Awernondyas feleségének vissza tért az erő a lábába a kanapé szélébe kapaszkodva, már siet is távozni.
Hamarosan egy tincset megigazítva csatlakozik a kíséretéhez és igyekszik haza.

/Köszönöm a játékot! Nagyon élveztem. Ha van kedved, majd mehetünk együtt beszélgetni vele, ha haza visszatértem. Smile /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Vas. Jan. 04, 2015 3:04 pm

//Fekete szikla folytatása//

Akármennyire is piszkálta a kíváncsiságomat, hogy mit akarhat itt ez az oawa nő, akiknek népéről azt tudom, hogy békés nép és legtöbbször gyógyítással foglalkoznak, egyelőre uralkodtam magamon és először alaposan megfürödtem, majd tiszta ruhát öltöttem, de maradt a kényelmes, puha bőrnadrág, csizma, bő ing és egy prémes szegélyű mellény.
Még meglátogattam gyorsan kislányomat is, hogy megölelgessem és hálát adjak a sorsnak, hogy nem vittem magammal és most itt van nekem épségben.
Aztán mentem csak vissza a rabhoz. Rhatal már ott volt, így elküldtem az őröket, egy megkötözött macskanő, a város kellős közepén, ahol úgy őrzik a lakosztályomat, mint a hímes tojást, nem okozhat problémát. Különben sem tűnt valami agresszívnak, még csak nem is szólalt meg egész idő alatt. Bár remélem, most megered a nyelve, volt ideje gondolkozni.
De előtte még átkutattam a zsákját, amiben számomra csak egy érdekes dolog volt: egy levél pecséttel ellátva!
Nem volt ismerős a pecsét, de könnyen el tudtam képzelni, hogy ez volt az ok, amiért a nő most itt van, de hát ez mindjárt kiderül.
Beléptem a kamrába a testőrömmel együtt és megálltam a török ülésben kuporgó alak előtt.
- És most beszélj! Ki vagy és mit keresel itt? Nem akarlak fenyegetni téged, azt hiszem tisztában vagy vele milyen sors vár itt rád, ha………ha csak nem tudsz meggyőzni egy rangos személyt, hogy megéri életben tartani. Itt - mutatok körbe, de nem csak a házra értem, - én mindent megtehetek veled ezt jól vésd az eszedbe. És most beszélt!
Közben feltörtem a pecsétet, figyelve a nő minden rezdülését és olvasni kezdtem. Vajon a Hadúr árulóvá lett? Mert ez sem volt kizárható.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Vas. Jan. 04, 2015 3:42 pm

/Fekete sziklák/

Az érkező oawa nő nem aratott nagy sikert, de az utcakölykök jól tudták, hogy a katonák vas marokkal tartják kezükben a rendet. És ők életben akarták maguknak. Egészen pontosan ez egy nőre volt igaz. De hát az ő akarata, mindenki akarata. Vagy nem?
Mielőtt elidőznénk felesleges kérdésekkel, meg kell említeni, hogy a város szívében álló hatalmas házba, a palotába tartottak. Több hadúr katonája is megfordul erre és némely folyosót úgy elzárnak, hogy azt hihetnénk, hogy nem a korona házában, hanem a belgyógyászaton vagyunk kolera idején. A legrangosabb személyeket, melyből véletlenül ebben a labirintusban több is van, mint elég, bizony néha akár ezer fő is védi, kiknek nincs sehol más poszton beosztásuk, csak a hadúr vagy hadúrnő lakosztályát és annak családját vigyázni.
Hogy ez már paranoia? Nem, teljesen megszokott, normális dolog (erre). „Minket tényleg üldöznek!” A hadvezérek légióiban nélkülözhető mennyiség, ám senki nem akarja, hogy valaki az összes katonáját felvonultatva megrohamozza a kastélyt.
Nagyon ritkán történik olyan incidens, mint pár hónapja a trónteremben. Ennek ellenére külön gesztus értéke van, ha valamelyik magas rangú tiszt nem hoz az ajtójától magával embereket. Vagy bátorságát és harci jártasságát fitogtatja -mely egy tényleges rajta ütésnél elolvadna az elsöprő túlerő ellen és ezért a megbecsültségét is mutatja, hogy nem mernek áskálódni ellene- vagy olyan előzékeny szertatás, mint mikor a közmegbecsülésnek örvendő ISIS-t felkereste egy másik hadvezér felesége és tisztes távolságban elhagyva védőit egymaga ment a pókok otthonába.
Ám eme nőstény pók hálójába most nem egy légy, hanem más akadt. Nem e vidékről származott. És a kifaggatása elején előkerül egy levél a motyójából.

Tisztelt Awernondyas Úr!

Azért írom e sorokat, hogy meggyőzzem Önt, nagyra becsült katona sorstársamat, hogy céljaink egyek. Sokáig csak reménykedtem, de a közelmúltban bebizonyosodott számomra, hogy van még olyan a földön, mint Ön. Vagy én.
A háború, mely minimális veszteséget okoz emberéletben, de annál nagyobb károkat szór szét lappangó félelmével és a köznép figyelmét elvonva a kötelességéről, a munkáról. Nem áll szándékomban becsmérelni az önök harci teljesítményeit vagy olyat feltételezni -akár csak egy pillanatra-, hogy nem érték volna el katonai szakértelmükkel a céljaikat, ám hiszem, hogy néhányan eme megzavarodott világban képesek pillanatnyi győzelmükön keresztül nézni és meglátni a minden népet hátráltató mögöttes erőket.
Egy tünde beszámolójából tudom, hogy Ön is így látja. És szeretném meghívni otthonomba, hogy átbeszélhessük szívélyes vendéglátásom során egy új, titkos szövetség alapjait. Több nép tagját kerestem már meg és biztosíthatom, előre haladott az ügyünk.
Küldöncömet kényszeríteni fogom sajátos eszközeimmel, hogy semmisítse meg eme papírt, ha nem jutna el az én legkedvesebb elf hadvezéremhez.

Maradok őszinte tisztelője: Harry Potter


*Zaida kezén a karkötő mágikus kisugárzása ugrás szerűen megnőtt, ahogy a kényelmesebb ruhába átöltözött nő a levelet megérinti.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Vas. Jan. 04, 2015 4:12 pm

* Nem kellett sokáig várnom, hogy betoppanjon az "Úrnő" -ként emlegetett, rangos sötét elf nő. Határozott léptekkel jelent meg, a csatlósa pedig fülét és farkát behúzva mögötte loholt. Az általam "várva várt" hóhér és segédje elmaradt - örömömre -, nem kellett végigszenvednem azonnal a kínok kínját. A nő hamar a tudtomra is adta, hogy nem kenyere a vallatás, azonban ha nem regélek neki mindenről amit tudok, ő sem fog másként viselkedni bármely hóhérnál. Milyen megnyerő.
Igen, milyen megnyerő volt abban a ruhában, ami szép tiszta volt és mentes is volt mindenfajta bűztől, szagtól. Nekem bezzeg csak ez a tömlöc járt, meg az azt elárasztó, átható vér és hullaszag. Irigykedtem rá, nem szerettem koszos lenni, bármennyire is meglepő lenne ezt hallania valakinek egy vándortól. Végigmértem, egész elegáns ruhában volt, habár harcra nem éppen alkalmas, inkább otthoni viseletnek tűnt, mint harci öltözéknek. Elgondolkodtam, hogy vajon ha szabad lennék, milyen gyorsan tudnám ezt a kettőt elintézni a puszta kezemmel. Nagyjából két perc, hacsak a nő nem magasan képzett a kézitusában - amiben nem kételkedem.
Elhittem, hogy a nő teljességgel a szívéből beszél. Nem véletlenül jöhetett be a gorillája, ő lesz majd az, aki esetleg lefog ha majd akadékoskodni kezdenék. ~ Talán még ketten állhatnak még az ajtóban. ~ gondoltam magamban, miközben az összekötött kezeimet nézegettem. Nem voltam bolond, nem volt mit rejtegetnem a nő elől, akármit elárulhattam neki. Gondoltam, hogy a közös nyelvvel csak megértetem majd vele magamat, így azon szóltam hozzá.
- Salam aleykum. - (Köszönési forma). Köszöntem neki, ahogy az nálam megszokott. - Nincs mit rejtegetnem Ön elől. A táskámban egy levelet talál majd, egy bizonyos.. nem is emlékszem kinek, valamiféle "a", netalán "v" betűvel kezdődő névvel ellátva. - folytattam.
Amint megakadt a szeme a táskámban valamin, azonnal hozzászóltam.
- Gondolom megtalálta. Az. Ha elol.. - elakadt bennem a szó.
A karkötő azonnal megszorult a karomon, amint a nő hozzáért. Odapillantottam a kezemre, a ruhám alatt nem látszott persze, de érzetem, hogy egyre jobban szorít és egyre melegebb az a karkötő. Mágiának gyors áramlását éreztem a levegőben, ezek szerint aki éppen fogja a levelet, nem a címzett. ~ Úgy tűnik fordulatot vett a történet. ~ gondoltam.
Valahogyan le kellett szedni ezt. Nem tudom mi áll a levélben, de ha már elolvasta a nő, akkor kifejezéstelen arccal nézek rá. Turbánom eltakar mindenféle arckifejezést.
- A levelet nem futottam át, nem is tudom, hogy mi áll benne. - mondtam a nőnek. - Engem azért küldtek ide, hogy a papíron látható személynek eljuttassam azt. Megmondom őszintén, nem szívesen vagyok itt, jobban érezném magam valahol a világ másik pontján ám.. úgy tűnik, hogy a feladónak nagyon fontos, hogy a levél célba jusson. - mondtam.
Kicsit elhelyezkedtem a földön. No nem azért, mert a föld annyira kényelmetlen lenne számomra és valami jobb helyet kerestem. A karom nem érezte jól magát, a karkötő csak most kezdi kifejteni igazi hatását és ennek enyhén szólva nem örültem. Talán ha a levelet eljuttatom az igazi címzetthez, netalán elpusztítom, akkor a karkötő magától leválik a karomról. ~ Mágiával is megpróbálhatnám. Bár.. nem, az túl sok időbe tellene. ~ gondoltam. Így vagy úgy, de meg kell szabadulnom ettől. Méghozzá gyorsan, különben a csuklóm bánja.
- Az Ön nevét szabadna? *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Vas. Jan. 04, 2015 5:20 pm

Nem véletlenül nem adtam rá lehetőséget, hogy a fogoly is legalább kismértékben meg tudjon tisztálkodni, bár a házamban nem szívesen tűrök meg bűzlő dolgokat, de ez most kicsit lélektani jelentőségű volt, hogy ezzel is érezze, mennyire nincs egy súlycsoportba velünk.
Mert bár a rabom volt, azért elismertem a képességeit, hiszen eljutott idáig, a kapunkig és ezt nem sokan, tudomásom szerint önként senkinek nem sikerült még.
És az is tetézte még ezt, hogy egy oawa-ról volt szó, az, hogy nő, itt nem volt releváns, jó pár nép lányairól tudom, hogy néha jobb harcosok, mint a beképzelt hímek. És ez a mi népünkre is érvényes volt, ezért is értem el a legtöbb sikeremet. Persze dühítő volt, ha lebecsültek, de pont ez volt az, amit a legjobban ki lehetett használni.
Nem volt kenyerem – főleg nem ebben a helyzetben, ahol minden előny nálam volt – a mellébeszélés és értelme sem lett volna.
Nyíltan beszéltem a fogollyal és nagyon reméltem, hogy épp oly eszes, mint amilyen ügyes és ért a szóból. Kár lett volna összevérezni a kamra padlóját, már a múltkor is olyan nehezen takarította fel a személyzet!
Azon is elgondolkoztam, hogy elvágassam-e Rhatal-lal a macska köteleit, de attól tartottam, valami bolondságot tenne, mivel már maga az is az volt, hogy idejött és én egyelőre élve akartam, nem holtan. Mert az lett volna, ha csak egy rossz mozdulatot tett volna felém.
A köszönést elengedtem a fülem mellett, de a többire figyeltem nagyon is, bár közben a levelet is olvastam.
~ Tehát az oawa csak futár! De ez a levél…….! ~
Komolyan megdöbbentem a tartalmán, hiszen ez nagyon óvatlan cselekedett volt ettől a „Herry Potter”-től, akármit is tett, hogy megakadályozza, hogy illetéktelen elolvassa a levelet. Én máris megtettem és, ha ez a levél a király vagy hozzá hú emberéhez kerül……..akkor a hadúrnak vége, még hozz egész pereputtyával, írmagjával együtt.
Bár ez csapdának sem rossz, ha valaki Awandondyas helyére tör!
- Ezt gondold át még egyszer oawa! – dörrentem rá a fogolyra. – Különben is mi a neved? – nem árt megtudni azt sem. – Ha nem tudtad kinek kell átadni, hogyan akartad megtenni? Minden selfet megkérdeztél volna, hogy nevében van- e „a” és „v”? – kérdeztem hidegen elmosolyodva ezen a nevetséges mentségen. - És könnyen egy vulkán fortyogó mélyében találhatod magad, ezzel letudva a más helyet is, ha hazugságokkal akarsz traktálni.
Megtehettem volna, hogy hagyjam Rhatalt eljátszogatni a késével a nőn, de valahogy nem voltam biztos benne, hogy tényleg el akar hallgatni valamit.
A mocorgása feltűnt, de azt hittem a szavaim miatt, feszültségében ficereg.
- Ki adta neked ezt a levelet? Azt csak tudod macska! – csaptam le rá megint. – Ha azt mondod nem tudod, kicsit kettesben hagylak a testőrömmel, aztán, ha már kellően beszédes leszel ismét, visszajövök. Azt hiszem macskával még úgy sem volt dolga. – csillantottam meg a fogaimat a nő felé. – Bár semmi közöd hozzá, a nevem Isis Do’Odrun, az Első Lord asszonya és e ház Úrnője. És a levél nem nekem szól ugyan, de azt hiszem jobban jártál velem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Vas. Jan. 04, 2015 8:01 pm

* - Igazán köszönöm, de nem. Jobban meggondolva. - körbenéztem. - Maradnék a helyemen.
Nos, nem tudtunk dűlőre jutni néhány dologban. A nevét elárulta - és még tovább fenyegetőzött a gorillájával, aki igenis megnyerő öltözetben és testalkatban volt ahhoz, hogy miközben a szememet forgattam, beadjam a nőnek a derekamat. Habár tudtam, hogy hibát fogok véteni, mégis el kell árulnom a nevemet, hogy lenyugodjon és elkerülhessem a borzalmas kínokat.
- Zaida Al-Hassan'Akil a becses nevem. - feleltem neki, majdnem odatéve a mondat végére azt is, hogy "örültem a találkozásnak", ám azt inkább lehagytam, mert nem így volt. Valahogy belegondoltam, ha esetleg a valódi személlyel találkozok, akkor vajon milyen fogadtatásra számíthattam volna tőle. Ha ez a nő ilyen kegyesen bánik a foglyokkal, akik hozzá kerülnek - ami, ha jobban belegondolok, nem is annyira rossz, mint például egy hadifogoly helyzetéhez mérve, akik egy kutyaketrecben vannak napokon, vagy akár egy egész hónapon keresztül -, akkor vajon egy másik, még ennél is hevesebb vérmérséklettel és forrófejjel rendelkező nemes vajon hogyan bánik az ő foglyaival? Netalán a címzett?
Nem is kívántam ezt most rögtön kideríteni, inkább csak meghallgattam a nőt. Ki akart belőlem szedni mindent amit tudok, hát nosza neki, nem rontom le én a kedvét!
- Öhm.. nos amit tudni érdemes rólam, én egy vándor vagyok. - kezdtem bele, komikusan. - Járom a világot, gyógyítok betegeket. - itt a megkötözött kezemen számolgattam. - Mi van még.. tudok főzni - kása készítésben kifejezetten jó vagyok -, gyógyítani és írni, akár több nyelven is, rúnákkal is elboldogulok. - mondtam végig. Ha esetleg megszakítanak akkor szabadkozom és átváltok komolyabb hangnemre. ~ Nincs ezeknek humorérzékük. ~ gondoltam.
Nem húztam tovább az agyát, boldogan elmondtam a feladónak a becses nevét. Sok minden nem kötött hozzá, hiába fogadtam meg anno, hogy a feladó neve és címe nem létezik és ez szent írás.
- Ugyan, Hölgyem, semmi szükség rá. - szabadkoztam. A számat megnyalva, visszagondolva arra a gyűlöletes alakra, kimondtam amit kellett.
- A feladó neve egy bizonyos.. Afred Von Wienmann. - mondtam ki a nevet, keserű szájízzel, szinte köpve. - Egy nemes, aki a kúriájában ücsörögve a hatalmas bajszával innen nyugatabbra él, a maga kis birtokán. Nos.. bemutatnám neki szívesen, de jelenleg meg vagyok kötözve, habár nagyon szívesen látnám magát a feladót itt.
Miután befejeztem, tovább ücsörögtem a helyemen. Elnézve ezt a szobáét, egész takarosnak nézett ki, volt itt a befőttektől, a finom enni-innivalókig minden. Ellennék itt egy darabig.
- Habár elsőre nem itt gondoltam a kihallgatást, eddig egész takaros ez a szoba. - jegyeztem meg a mély, nőies hangomon. - Gondolom ettől függetlenül nem csak erre szolgál. Tévedek? *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Jan. 05, 2015 2:21 pm

Nem kell mondanom, hogy minden egyes szavam betartottam volna, amit neki ígértem, ha nem mesél magától, mert ugyan nem leltem öncélú örömöt abban, ha valakit ki kellett vallatni és ehhez meg kellett kínozni, de nem is tartott volna vissza, holmi lelkiismeret-furdalás, hiszen én e világ szülötte voltam, sötét elf!
De úgy néztem nem kell ehhez a macskához semmi különösebb ráhatás, csak némi ösztönzés, mert bár bolondnak tartottam, hogy vállalkozott a feladatra, okos bolondnak, hiszen itt volt, épen és egészségesen……egyelőre.
Elégedetten hallgattam meg döntését, hogy inkább nem akarna elhamvadni egy vulkán gyomrában és a nevét is megtudtam.
Talán azt is jól méri majd fel, hogy semmivel nem járt volna jobban, ha a levele eljut a címzetthez, sőt lehet, hogy azóta valami kampón lógna lefelé a pincebörtönben és saját beleivel nézhetne farkas szemet.
Mikor kicsit eltért a lényegről és megmutatta, hogy a fogság és a rá váró nem könnyű jövő ellenére is a humoránál van, intettem Rhatal-nak, aki egy jókora csattanós pofonnal jutalmazta ezt.
- Én igazán bírom a jókor elhelyezett tréfákat, de azt hiszem te nem vagy abban a helyzetben, hogy megengedhesd magadnak. – fűztem hozzá egy farkas mosollyal, ha ismét helyre zökkentettük a kihallgatás menetét.
Ha ezek után sem hajlandó érthetően arra szorítkozva válaszolni, amit kérdeztem tőle, akkor tényleg magukra hagyom őket, de azt hiszem az a tasli elég meggyőző volt, hogy nem a levegőbe beszélek.
Csicsergett is azonnal, de igazából nem is volt sok értelme titkolóznia. Ha a levelet megmutatom a királynak, vagy kegyeltjének, úgy is vége ennek a még bimbót sem bontó kapcsolatnak, a hadúrral és a futárral együtt. Wienmann úr pedig legyen uralkodónk gondja, meg az embereké.
- Azt elhiszem, hogy szívesebben látnád magad helyett itt, de értékelhetnéd, hogy még életben vagy. – morogtam és összetekertem a levelet, azon gondolkozva mit tegyek.
Fél füllel hallottam csak az újabb „jópofizását”, amire mér Rhatal magától mozdult és én hagytam, hogy most a másik feléről kapja meg ami járt a nagy szájáért, így legalább egyformán dagadt fel az arca.
- Nem kérdeztelek! Főleg arról nem mi tetszik neked, mi nem.
Felmerült bennem, hogy hagyom kicsit testőrömet szórakozni a nővel, hátha valamit elhallgatott még, de amit akartam megtudtam, csak még azt nem mit kezdek vele. Úgy döntöttem jobb egy kis várakozás, hátha addigra férjuram is hazatér.
Elgondolkozva nézegettem a Zaida nevű foglyomat.
- Mosdassátok meg lenn a kútnál, aztán mehet a börtönbe, de őrizzétek, más nem férhet hozzá. Értetted Rhatal? – adtam parancsba. - Még meggondolom, mi legyen a sorsa, vagy ha hazatér a ház ura, majd rendelkezik vele. – határoztam, majd kisétáltam a kamrából, hagyva, hogy hű emberem végezze a dolgát.


/Ha nem gondoltatok mást, akkor én itt zárnék és köszönöm a remek játékot, de nyitott vagyok.Smile/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Jan. 05, 2015 7:43 pm

/A Béke Követe- Mit rózsának hívunk.../

Awernondyas emberei unottan nézték a földet, mikor egy elf gyalogolt el köztük az éjszaka. Ez a város soha nem alszik. Itt ilyenkor is nyüzsög az élet, lakóit jóval kevésbé zavarja a sötét. A két kapuőr csak a szeme sarkából figyelte az elhaladó lábakat, egy pillanatra végig mérve hátulról, nem-e látnak rajta valami különöset. De ki illetéktelen akarna behatolni az éj tündék fővárosának legnagyobb kapuján? Számos járőr cirkál pár száz méteres körzetben a falaktól és riasztják a falakon figyelő társaikat, ha baj történne. Oly képtelen ötletnek tűnik, hogy ide egy zöld elf vagy egy törpe csak merészen megpróbál besétálni, hogy csak arra figyelnek, nem dugdos-e valamit az itt járó, vagy testtartása, mely hátulról jobban kivehető, nem-e árulkodik valami titkos félnivalóról.
-Hát ez még él? -kérdezi állát lent felejtve a katona, ki a jellegzetes piros-lila egyenruhában teljesít szolgálatot. Társa azonnal felkapja a fejét.
Döbbenten nézik a hazatérő Első Lordot. Semmi cicoma, katonai díszparádé, de még egy ló sem volt, mely szokásos módon hirdette volna az előkelő voltát. Az egykor jobb napokat megélt értékes ruhái most rongyokban lógva kapaszkodnak testébe, gondolkodva az elszakadás és a hűség között.
Ahogy pár száz méterre bele veszett a sötétségbe azonnal berohant mind a kettő az ügyeletes tiszt szobájába és hangos ordítozás közben magyaráztak. Nem került sok időbe, hogy élőhalott lovak érték utol és sietve próbálták a méltó fogadtatást mega... szóval pótolni.
Így már gyorsabb tempóba vágtázva sietett az otthonát jelentő palota felé, ahol lakosztályában remélte, hogy újra láthatja feleségét, a gyönyörű ISIS-t, oly sok gyermekük anyját. Szinte már rohant a folyosókon, mikor testőrei között utat törve magának maga kopogott az ajtón, remélve megelőzve mindenkit.

/"we call a rose by any other name would smell as sweet"
Shakespeare: Rómeó és Júlia, Erkély jelenet
"Mi úgy hívjuk, rózsa, de nevezzük bárhogy, épp oly illatos"/


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Jan. 05, 2015 9:07 pm

/A Béke Követe- Mit rózsának hívunk.../


A majdnem katasztrófával felérő vidéki látogatás és mocsáron átverekedés után, sok időt töltöttem a lányommal, mert az istenek ajándékának vettem, hogy megóvott attól, hogy kitegyem ennek a szörnyűségnek.
Közben sok probléma is nyomasztotta a lelkemet és nagyon sokszor kívántam, hogy végre valami konkrét hír érkezzem uramról. Ebben benne lehetett a halálhíre is, vagy az, hogy biztosan tudni, hogy életben van. Mióta a király nem mutatkozott és egyre valószínűbb volt, hogy a pletykák nem is pletykák, hanem valós tények és Demertor nagyon beteg vagy akár haldoklik is, nagyon nagy szükségem lett volna Uráldur itt legyen és átvegye az irányítást. Engem a saját katonái elfogadtak és teljesítették is parancsaimat, de más szemében egy asszony, az tűzhely mellé és gyereknevelésre való. Ebben még Demertor is többet tudott rólam, mint más hadurak és vezetők.
Aztán meg itt volt ez a levél attól az emberi nemestől, amit az oawa juttatott el idáig valami vakszerencse révén. Azzal is kellett valamit kezdeni.
Szóval a problémák és megoldandó feladatok csak gyűltek és a belviszály ott toporgott az ajtónk előtt.
És ekkor kopogtak!
Mint oly sokszor, most is magam mentem ajtót nyitni. Nem féltem, hogy valamim merénylő vagy rosszakaró, hiszen kipróbált, hűséges emberek álltak őrt, mind a folyosón, mind az ajtó előtt.
Azt hittem valamelyik testőr akar valamit, vagy megint futár jött, mert eszembe sem jut, hogy a ház ura kopogtatna saját ajtaján.
Így aztán eléggé kikerekedett szemekkel néztem az ajtóban álló, koszos és szakadt ruházatú Uráldur-ra.
- Óóóó, uram! – kaptam észbe és hajtottam meg a fejem. – Szívem örömmel akar kiugrani mellkasomból, hogy épen tértél vissza hozzánk! – mondtam őszinte ragyogással a szememben.
Ez volt az első, megkönnyebbül reakcióm, később majd rátérhetünk a kellemetlenebb dolgokra, ha kettesben leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Jan. 05, 2015 9:26 pm

/A Béke Követe- Mit rózsának hívunk.../

A ház ura két méterrel magasodott a kövezet fölé, pont annyival, mint jó pár hete, mikor elment. Sötét fekete szemei ISIS szemébe vágtak és ragadozó tartással, kezeit oldalt eltartva indult meg befelé, hogy lesöpörje a nő minden óvatosságát. Vállain az izmai megfeszültek és az emberei előtt nagy csattanással csapódott be az ajtó.
Derekát elkapva magához préselte tiszta erejéből és szájával a hű társa ajkait kereste, miközben lassan elkezdte simogatni a hátát.
Nem igazán tudott mit mondani. Lassan egy hónapja, hogy csak erre vágyott. És pár percig nem is akart másra gondolni.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Jan. 05, 2015 9:52 pm

/A Béke Követe- Mit rózsának hívunk.../

Talán jobb is, hogy nem néztem sokáig a szemébe, mert akkor nehezen lepleztem volna viszonozni azt a vágyat, amit ott láttam, de míg ő háttal állt embereinknek én szembe, így vigyáztam, hogy a köszöntés szertartásos legyen. Nem kell mindenkinek tudni, hogy nálunk nem a megszokott „hierarchia” uralkodik a házfalakon belül. Ezt csak pár nagyon megbízható parancsnok és testőr tudta.
Ahogy azonban becsukódott, jobban mondva hatalmas döndüléssel becsapódott a külvilágot kizáró alkalmatosság, ledobtam magamról a hagyomány terhét és a nyakába kapaszkodva, úgy csókoltam vissza, mintha egy hosszú sivatagi út után, a szomjamat kellett volna oltanom, nem tudtam betelni vele.
- Hát életben vagy! Pedig sokan szerették volna halálhíredet kelteni. – szorítottam fejemet széles mellkasára és most nem érdekelt, hogy valószínűleg több napja víznek közelében sem járt. – Aggódásom határtalan volt, de házad népe jól van és érdekeid…….sem sérültek, remélem. – sóhajtottam.
Aztán igyekeztem egy székhez terelni, hogy leülhessen.
- Jól vagy drága uram? És, ha már eddig magamra hagytál, legalább sikerrel jártál? Megszaporodtak a sakálok az udvarban mióta elmentél. – leheltem újabb csókot ajkaira, ha már visszakaptam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Jan. 05, 2015 9:54 pm

* Fájó arccal vettem tudomásul, hogy a mélyen tisztelt és nagy hatalmú Isis úrnő nem kedveli az én humoromat, bármennyire is próbáltam a.. "kedvében járni". Hiába erőlködtem a dolgon, sajnos nem volt hajlandó azonnal elengedni és csak megutáltattam magammal az úrnőt.
Legbelül tettem rá, hogy kedvel-e vagy sem. A fontos most az volt, hogy a nő elhagyta a szobát, utolsó mondatai pedig a fürdés szót említették meg. Helyét fölváltotta néhány segéd, akik a földről összeszedték a táskámat és annak a földre öntött tartalmát, hogy egy kosárba beletéve azokat elvigyék valahova. Nem mondom hogy örültem neki, ám nem sokat tudtam ellene tenni, mert a gorilla ugyan fölrángatott a földről, de a kezei között tartott, nehogy a végén még ellenálljak. ~ Milyen aranyos. ~ gondoltam. Többféle képen tudtam volna most azonnal a földre kényszeríteni ezt a gorillát, ám mire odáig jutottam, hogy mentem volna neki, tuszkolt kifelé az ajtón.
A felszerelésem oda. Pótolható. A levél.. nos, az már annyira nem pótolható, ám ahogy észrevettem, a gyűrődésnek - vagy nem tudom minek -, hála, az égető és a szorító érzés a csuklómon jelentősen enyhült, már nem égetett sem szorított annyira, mint amikor a nő először hozzáért és belém nyílalt az a fájdalom. ~ Valami kapocs lehet a levél és a karkötő között. ~ gondoltam.
Nem volt időm gondolkodni. A gorilla nyomban leráncigált egy igen sötét helyre, amik fáklyákkal igen gyérül, de ki voltak világítva. Hála az égnek, nem sok élőlény volt rajtam és a sötét elf kísérőimen kívül, így mondhatni minden prímán ment, néhány bakit leszámítva. A szolgálóleányok kifejezéstelen arccal húztak elém egy hatalmas, sötétszürke lepedőt, amíg egy másik szolga egy vödör hideg vízzel ajándékozott meg, csak hogy éreztesse velem ezekben a hideg napokban a meleg törődését. Hogy figyeltek-e? Minden bizonnyal, a Rathalnak keresztelt sötét elf néha minden bizonnyal bekukkanthatott a lepel mögé, hogy miféle alak is van ott és milyen teremtés. Ilyenkor - ha észrevettem -, igyekeztem a legtöbbet eltakarni magamból, de persze sehogy sem sikerült és mindig csak a gorilla önelégült mosolyát láttam. Nem hivatalosan, ám már ő is rá került arra a listára, ami folyamatosan frissül, ám akik rajta szerepelnek, nem a jótékony adományokat kapják a kezükhöz. Sokkal inkább életük utolsó pillanataiba nyerhetnek betekintést, ám csak egyszer.
Igyekeztem közben nem ügyet vetni a megjegyzésekre, amik jöttek egy-egy cellából. Kevés rab volt ugyan, de azok az egész napos henyélésben most hirtelen különösen megelevenedtek a női test látványától. Takarásban voltak, de "nem vették volna zokon, ha a szürke lepedő mögül mást is mutatok". ~ Meghiszem azt. ~ gondoltam magamban.
Miután végeztem a fürdéssel, elém hajítottak egy ruhát, ami ugyan bő volt rám, de arra tökéletesen megfelelt, hogy a koszos ruhámat a fölé vegyem föl. Vagy mégsem? Úgy tűnik a ruháimat is beáztatták vízben, habár ara, hogy alaposan kiszárítsák mielőtt fölveszem, nem vették a fáradtságot. A végei még vizesek voltak, szélei és a közepe úgy ahogy megszáradt. Erősen füst szaga volt neki, a tűz mellett nem ügyeltek arra, hogy a füstöt más merre tereljék el, de nem bántam nagyon. Annak is örülhetek, hogy élek, nem hogy még mosott ruhát és fürdőt kapok, talán a halálom előtt.
A cellámban, törökülésben ücsörögve kötöttem magamra újra a turbánom. Közben gondolkodtam, hogy vajon ki is lehet az ura? Ha ez az Isis úrnő ilyen "kegyes" volt hozzám, milyen lehet az ura és parancsolója? *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Hétf. Jan. 05, 2015 11:03 pm

/A Béke Követe- Mit rózsának hívunk.../

Uráldur mohón itta párja szeretetét és ölelését. Egy szék felé haladnak apró lépésekkel, ám nem siet, hogy ISIS teste egy pillanatra is ugyan, de eltávolodjon tőle. Ami megtörténik, mikor leül és ő ölébe vonja azonnal szerelmét.
-Kik gondolták azt, hogy nem számíthatnak rám? -kérdezte, bár nem lepte meg, hogy páran holtan akarják látni, ám kíváncsi volt minden névre, akik ilyeneket terjesztettek. Hiszen a háta mögött mondott beszédek sokszor csevegőbbek, mint ami üres hízelgést folytatnak az udvarban egymással.
*Ám mielőtt megszólalhatna kedvese, előre hajol, hogy újra csókot lopjon és csak kicsit később hagyja válaszolni. Nem volt türelmetlen, sokat várt, hogy újra itt lehessen, ez a röpke pár perc az örömért nem volt kár, a hírek pedig úgy tűnt, özönlöttek az ő támaszához, míg távol volt. Az útját firtató kérdésre viszont nem válaszolt, csak elfogadta az újabb csókot, mely már csak húzása volt annak, hogy a szerető karokból kihámozva magát egy rövid időre gyorsan a ruhás szekrényhez lépjen.
-Ne aggódj! A ház megerősödött és irigyeink már nem árthatnak nekünk holnaptól újabb hónapokon keresztül. Csak még...
*A szekrény aljában lévő dobozt kihúzva, mely a legkülönbözőbb alkalmakra tervezett egyenruhák alatt voltak, míg vállfán csüngtek felette, hirtelen kutatni kezdett.
Alsó gatyák és boxerek repültek a padlóra, hanyagul össze-vissza, mikor morgolódott.
-Hol van? Itt hagytam. Valaki elvitte.
*Mikor már alig pár fehérneműje volt benne, még mindig azok alá nyúlva tapogatva, hirtelen húzott elő egy rózsa képével díszített medaliont. Gyorsan a nyakába rakta és láthatóan elmélyülten koncentrál egy nagyon rövid ideig. Így nézett a nő dekoltázsára.
-Meg fogunk erősödni. -mosolyodott el, hogy közelebb lépve ismét átölelje és mohón tapassza ajkát ISIS nyakára.
*Életerőcsapolás igéjére gondolt, mely a nyakéken keresztül egy távoli, 50-70 éves nőből észrevétlen kezdte kiszívni élete energiáit. Eközben hihetetlenül vágyott ölelni kedvesét.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Jan. 06, 2015 1:46 pm

/A Béke Követe- Mit rózsának hívunk.../


Gondjaimat egy csapásra eltörölte kedves férjem megjelenése és örömmel hagytam is el azokat, míg szívembe beköltözött helyébe az öröm. Persze tudtam, hogy ez csak rövid ideig fog tartana, mármint a gondok elűzése, de mindenképpen sokkal könnyebb lett a helyzetem, hogy a pók címerrel ékesített ház ura, végre visszatért családja élére. Most még az sem tudta letörni boldogságomat, hogy ha elmesélem mi történt a távollétében, nem biztos, hogy élvezhetem még karjai ölelését. Még akkor sem, ha én mindent megtettem, hogy úgy forgassam az eseményeket, hogy nemzettségünk ne jöjjön ki belőle rosszul. Végül is gyermekeink élnek és Uráldur is még mindig Első Lord-ként tért haza.
Pillanatok alatt von aztán ölébe és én szeretettel bújok hozzá, mert még élvezni szeretném a ritka alkalmak egyikét, hogy minden kíváncsi szemtől és protokolltól mentesen lehetünk kettesben.
- Azt hiszem elég, ha csak Awandondyas-t említem, legalábbis a neje, már özvegyként tekintett rám. – morogtam a csók után a mellkasába, de nem részleteztem még, hiszen most a szeretetnek, a boldogságnak volt itt egy kis helye és nem akartam felzaklatni. – Épp elég sokáig voltál távol ahhoz, hogy a szóbeszédek erőre kapjanak, még szerencse, hogy hűséges embereink végig azok maradtak, de örülök, hogy visszarakhatom rád a téged illető terheket, azok nem az én asszonyi vállaimnak valók. – mosolyogtam rá, szerény tekintetet felvéve, de mivel tudtam, hogy nagyon is jól ismer, ő is tudta, hogy csak játszom, még, ha részben igaz is volt.
Mielőtt azonban még további ölelést és csókot kaphattam volna, kibontakozik a karjaimból és a ruhásszekrényhez lép, majd módszeresen elkezd belőle kidobálni mindent, láthatóan kutakodva valami után, egyre izgatottabban.
Már az is meglepett, hogy hirtelen ott hagyott, de most úgy néztem rá, mint aki kissé kételkedik, hogy nem viselte-e meg az út egy kicsit jobban a kelleténél……mondjuk a fejét?
- Megerősödünk? Mi még? – nyögöm ki megrökönyödötten nézve a padlóra hulló ruhákat, majd felállok , hogy …..hogy megpróbáljak tenni valamit a lenyugtatására.
- Mit keresel…uram? Innen nem vitt el senki semmit! – lépek közelebb, de ekkor a legnagyobb meglepetésemre, előhúzza azt a medaliont, amiről Al-Nuszra beszélt és ami ezek szerint végig itt volt a szekrényben.
Összeszűkült pupillával, a méreg és a sértettség előszelének, Uráldur számára már biztosan ismerős hírnökével néztem, ahogy a nyakába akasztja és egyáltalán nem hatott meg, hogy közben éhes tekintettel a melleimet bámulja.
- Mi ez az egész? Mit keres ez itt? – mutatok vádlón a nyakláncra. – És hol van a másik?
Az a pillanatnyi koncentrálás sejtem mit jelent: az összeköttetés4! Esküdni mernék rá!
Megtámasztom magam a mellkasán a kezemmel és nem engedem mohón követelőző ajkait közel, amíg nem válaszol. Egy asszonyi szív sok mindent megérez, azt is, ha párja másik asszonyra gondol.
- kedves uram, ha ölelni vágysz, akkor beszélsz! – mosolyogtam kissé hidegebben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Jan. 06, 2015 7:40 pm

/A Béke Követe - Mit rózsának hívunk.../

A visszatérő férjet meglepi a hír, hogy a hadügyeket irányító trojka harmadik tagja ennyire az Első Lord helyére pályázik. Bár képességei főleg a közelharcban megvoltak, hogy feltörjön a csúcsra, ráadásul száz év feletti kora miatt nem is kezeli kölyökként, ám befutott embernek számít így is. Demertor pedig támogatja a törtetéseit, így nem is igazán érezhette kényelmetlen helyzetben magát a három tagú irányítói tanácsban... mely talán az óta sem ült össze soha, hogy őrájuk bízta trónfosztásakor az új király.
Ráadásul hadvezér társa őhozzá hasonlóan házas, feleségét pedig a hírek alapján szerelemből vette el. Össze szűkölt egy pillanatra a szeme, hogy pont ez a família lépett ilyen meggondolatlanságot. Viszont jól eszébe véste, hogy mégsem használhatja ki azt, hogy előbb Saravent kellene eltennie valahogy az útból, hogy ő válhasson egy szörnyű baleset vagy egy kudarcos katonai vállalkozás után az utód...
~Lehet érdekelni fogja a nőt, hogy ilyen pimasz nyíltsággal akarja a puccsban részt vevő társát kitúrni jogos várományos helyzetéből. Ez még jól is jöhet, hiszen így nem jön létre az általam félt „királygyilkosok szövetsége” ebben a nevetséges testületben.
*Nem volt elragadtatva, mikor a Herceg trónra lépve lazított a hagyományon, hogy az első hadvezér az egyetlen, ki megkülönböztetett státuszban van a többivel szemben. Csökkent a pozíciója és aki elindul egyszer a lejtőn lefelé...
Na, szóval annyi a fontos ebből, hogy minél hamarabb tisztázni akarta kollegájával és a kolleginával, hogy a kis tanácsban ő a Primus Inter Pares. Az egyenlők között az Első.
-Awernondyas? -kérdezte gyanakvóan, hiszen sokat tehetett a családja, ha csak őt emeli ki a többiek közül- Csak politikai megbízott, hogy az uralkodó szeme és füle legyen, nem komoly ellenfél.
*Szerette volna megnyugtatni feleségét. Saraventől jobban tartott, hiszen a katonák őt tartják a tehetségesebbnek. Bár nincs hivatalos második poszt, de... azért aki ide feljut, van szemük. Ám túl sokat nem szeretne vele foglalkozni eme boldog órákban, ami rájuk vár.
-Majd meglátogatom és beszélek vele. Nem lesz gyilkosság a két család között, ha nem hülye.
*Ez után történt, hogy az útjára emlékeztetve ISIS, eszébe jutott, hogy egy dolgot még be kell végezni. Az egész hónap kemény küzdelme semmivé foszlik, ha az utolsó pillanatban habozunk és örömöknek helyt adva várunk... Időt adva az ellenségnek, hogy felfedjék a csapda kilétét. A helyen, ahol úgy gondolta, nem csak nem keresik, de nem is lesz oka senkinek nyúlni vagy gyanakodni, ott tárolta a medál párját, nehogy elvegyék fogságba kerülése esetén. Csak azt a felét tartotta magának, amit elválásuk előtti pillanatokban átadott a Hercegnőnek. Remélte, hogy nem teszi el a szekrényébe és használni fogja minél többször. Legalább akkor, mikor mágiájával kutatja, van-e valaki a másik oldalon.
Ahogy áramlott bele az élet, furcsa izgalmat hozva szívébe és testébe, hogy egy királyi vér leányt ölhet meg, miközben a világ másik pontján épp kedvesét kényezteti; hát... Mindennél jobban izgató volt a helyzet és felesége gyönyörű vonásai nem kevés szerepet játszott benne. Akarta őt.
Ám a hű társ távol tartotta magától, mintha csak megérezte volna, hogy az ereiben áramló erő valahonnan kívülről érkezik... más valakitől.
- Kedves uram, ha ölelni vágysz, akkor beszélsz!
-Ugyan már, Drágám! Te és a gyerek vagytok az egyetlenek, akik fontosak számomra. Hinned kell nekem. -mondta a szemébe nézve, alaposan félre halva az egyik betűt- Sosem tudnék ártani nektek. Ismersz.
*Eközben igyekezett gyengéden megfogni a lány karjait és ha engedi, félre tolni óvatosan az útjából, hogy ne álljon vágyai beteljesedése közé. Eközben egy lombtünde nő életéből hátra lévő percek egyre csak csorogtak a mágia szálain.
Ha nem elégszik meg a válasszal, akkor nem erőlteti tovább, nem tolja félre kacsóit, csak ha párja is bele egyezik. Ám a további tiltakozás megváltoztatja viselkedését.
További elutasítás esetén lehunyja egy szusszanásnyi időre szemhéját, hogy mindent kizárva koncentráljon, és amikor újra villannak fekete szembogarai ISIS-re, egy gondolat idejébe került csak, hogy a varázseszköz másik részénél egy fiatal elf összerogyjon holtan. Nem, nem a sötétek szokásos trükkje, mellyel kilépnek porhüvelyükből, elhitetve másokkal, hogy meghaltak. Az idegen lány Életének homokóráját durva self szellemkarok ragadták meg és földhöz vágták. Egy villanásnyi idő alatt a szív megáll.
-Ha nem bízol bennem, félre rakom a munkám. -mondta és levéve nyakából a láncot a földre dobta. Erős kézzel ragadta meg a hajlékony derekat, hogy semmi ellenállást nem tűrve keresse csókkal a nyakát és a melleit, miközben bal keze egyre inkább csípője felé simogattak. Talán, ha nem érzi az ellenállást, lassan megindulnak az ágy felé.
Ha azonban ISIS-t megnyugtatta a félre értett mondatra adott válasz és enged férjének, akkor továbbra is nyakában tartja a rózsával díszített medált és továbbra is az életerőcsapolást használva élvezi a megenyhülő szerelmét. És így keresi egymáshoz simulva a kecses nyakat.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Jan. 06, 2015 8:31 pm

/A Béke Követe - Mit rózsának hívunk.../


Sötét elf szívem egyetlen szerelmes társamért dobog, most, hogy végre visszatért hozzám és édes csókokat váltottunk és nem szerettem volna még egy darabig a lassan már életünk részévé vált politikai intrikák híreivel kezdeni.
Legalább egy kis időt akartam magunknak, hiszen alig-alig reménykedtem benne, hogy viszontlátom, még ha a szívemben sosem hunyt ki a remény, hogy így lesz.
Azonban mégis sikerült elszólnom magam, ha már rákérdezett, de máris láttam a szemében, hogy tapasztalt, gyakorlott politikus agyában, megindultak a fogaskerekek.
Tudom, hogy minden egyes nap meg kell küzdenie a rangjáért, a posztjáért és szerintem ezt új királyunk szándékosan rendezte így, de nem arra szántam rövid kis romantikus együttlétünket, hogy most ezzel foglalkozzon, hogy a másik hadvezér körül forogjanak a gondolatai. ÉN forogjak a gondolatai között! Csak én!
- Te tudod, drágám. – suttogtam a fülét cirógatva leheletemmel. – De annak nem ma legyen az ideje. Egyébként szerintem ez inkább Thea ötlete és nem a férjéé. – tettem hozzá kényszeredetten, remélve, hogy mára lezárjuk a témát.
Ezek után lepett meg Uráldur a szekrénye feltúrásával, amire először azt hittem, napszúrást kapott, bár erre még népünk között nem volt példa, de hallottam róla. És férjem ki tudja merre járt mostanában!
Aztán kiderült, hogy nem a fejével van baj, hanem talán velem, hogy másra pazarolja az idejét helyettem, na meg ráadásul még el is titkolt előlem egy elég fontos dolgot, ami nem dobta fel a hangulatomat és ezt nem is rejtettem véka alá, ez nem volt szokásom, ha kettesben voltunk.
Nagyon is jól ismertem az én uramat és az ékszer rendeltetését is, ahhoz, hogy maradéktalanul higyjek neki, még ha, amit mondott abban nem kételkedtem, csak épp elhallgatott valamit, hogy ki van a másik medál végén.
- Jól mondod! Ismerlek! És amit mondasz elhiszem, csak abban van a hiba, amit nem mondasz el. – húztam el a számat, de nem tudtam ellenállni szinte sugárzó vágyakozásának, hiszen én is ezt éreztem.
Engedek húzásának és szerelmesen, engedelmesen simulok karjaiba, hogy hajába túrva vonjam közelebb magamhoz. Nem tiltakozom, mikor hálóhelyünk felé kormányoz, hogy végre bepótolja, amit sok-sok ideje mulasztott, ahogy én is.
De, ha ő is ismer engem, tudhatja, hogy ez a válasz nem lesz elég és, ha majd már beteltünk egymással, akkor visszatérek a dologhoz. Azt hiszem megérdemlek némi magyarázatot, de most mással akarok elégedett lenni.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Jan. 06, 2015 9:39 pm

/A Béke Követe - Mit rózsának hívunk.../

A hű feleség nem igazán ellenkezik hosszan, hitvesi ágyuk felé veszi az irányt életük hajója. És talán meglepődik, hogy mennyi erő van még Uráldurban. Tapogatózó kezei nem elégednek meg a simogatással, a textil alatt megbúvó formás idomokkal. Hamar kezdenek a kettejük között lévő ruhák lekerülni... le. Forró testtel érintik egymást, ahogy vágyaik valami hatalmas folyamként tör elő, hogy hosszú kanyargós örvényt vágva maga előtt barangoljon előre az elkövetkezendő órákban. Az éjszaka folyamán meg-megújuló rohamot indítva az úrnő felé, különös rendíthetetlenséggel nem csillapodva az erő testében, hogy végül egy hangos nyögéssel terüljön el a nő mellett a francia ágyban.
-Húúúúú... Nem emlékszem ilyenre. -oda fordul kedveséhez- Te valamit csináltál, hogy ennyire kellesz nekem. Azt hittem, már sosem lesz vége.
*Jobb karjával a párnán heverő párját átkarolva még egyszer, hogy keze a feje alá bújjon és ő a másik oldalt elkezdjen játszani a hajával, szemei az ő arcát nézte. Ha vissza pillant rá, elveszik szeme gyönyörű tengerében, ahogy a folyamok elvesznek tengerükben a végén.
-Nos, beszélj! Mi történt Theával? És mi történt a távol létemben? Ismerlek, ahogy én is téged. És egyikőnk sem mondott el még mindent. -ismeri be alázatosan.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Jan. 06, 2015 10:27 pm

/A Béke Követe - Mit rózsának hívunk.../


Ha aggódtam is kicsit, hogy nem korai-e kihasználni férjem vágyait és megfejelni a sajátjaimmal, hiszen éppen csak visszatért egy ki tudja milyen veszélyes és hosszú útról, azt kell mondanom, hogy bizony nem vallott kudarcot……sőt…..
Azt hiszem már nagyon régen nem volt ilyen mámorító éjszakánk! A hosszú várakozás és aggódás megédesítette együttlétünk minden percét és egyúttal fel is fokozta és ez olyan volt, mint valami afrodiziákum, ami olyan magasságokba emeli élvezetünket, hogy mindig ilyen boldogságot kívánok.
És Uráldur fáradhatatlannak tűnik, amit elégedetten veszek tudomásul és én sem maradok adósa. Az éjszaka, az együttlétünk minden percét kihasználjuk, hogy fenékig nyaljuk a mézes köcsögöt.
Végül aztán csak kimerülnek az energiáink és pihegve fekszem uram erős karjaiban, fejemet  széles mellkasán nyugtatva, miközben könnyedén játszik hosszú fürtjeim egyikével.
Szemem behunyva élvezem e nyugodt perceket, mert tudom, hogy minden kis időt ki kell használni, mivel nem fog túl sokáig tartani. Ha az itthoni helyzetre terelődik a szó és biztosan arra fog, akkor már nem biztos, hogy visszatér maradéktalan boldogságunk. Félek a beszélgetéstől, de valahol várom is, hogy megtudjam jó vagy rossz döntéseket hoztam.
- Uram bókolsz nekem! Én csak megmutattam mennyire vártalak már vissza és mit vesztettél volna, ha nem teszed. – mosolyodtam el elismerésére. – De te is megleptél engem, micsoda energia lakozik az én szerelmetes uramban! Először aggódtam, hogy megerőlteted magad, de most már inkább magamat féltem. – karcoltam kis köröket körmömmel mellkasára.
És persze eljött a vallomások ideje és én nagyot sóhajtottam, majd kicsit feltámasztottam magam, mert közben szemmel akartam tartani a reakcióit.
- Ez igaz, de én csak kicsit szeretni vágytalak, mielőtt rád zúdítom házunk gondjait. Mert abból van bőven. – húztam el a szám kissé. – Thea, halálodra játszva, megkérte a kezem a fiának, én meg először még félre is értettem, azt hittem lányunkat akarja, de ez a kisebbik gond. – néztem rá elkomolyodva, mosolyom most eltűnt. – Demertot megfenyegetett minket és még jó pár régi nemesi családot, hogyha nem állunk a pártjára, démonokat szabadít ránk, ennek bizonyítására megölte egyik testőrödet. A családokat titokban értesítettem, és tudom, hogy hatalmas kockázatot vállaltam, de nem hagyhattam veszni őket, méghozzá ily kegyetlen módon. – tettem hozzá, mert ez nem biztos, hogy tetszett páromnak. – De köztük volt barátod, Háfez el-Aszad is, akihez a meghívására el is mentem.
Aztán elmeséltem férjemnek a mocsáron való átkelést, majd Demertor betegségét és végül a nemrég foglyul ejtett futár történetét. Előtte még meg említettem Al-Nuszra látogatását is, amivel megmentette lányunk életét.
- Én elmondtam mindent őszintén mindent hites uram, és várom ítéletedet, elégedett vagy-e döntéseimmel, vagy súlyos hibát követtem el családunk érdekei ellen. De aztán te jössz, azt hiszem én is megérdemlem az igazságot. - nézek rá várakozóan, de nem alázatosan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Kedd Jan. 06, 2015 11:19 pm

/A Béke Követe - Mit rózsának hívunk.../

ISIS felkönyököl az igen édes kis pihenő helyzetből, melyben eltűrte volna még egyszer annyi ideig férje, amennyit az éjszakából eddig együtt töltöttek. Ám ő látni akarta reakcióit.
Ahogy meséli Thea intrikáit és cselszövését agya szinte csak azon jár, hogy lehetett ilyen ostoba az a nő? Ezzel mind a kettőjüket olyan helyzetbe hozta, amiben nem valószínű, hogy most akarnak lenni. Neki nincs más választása, mint válaszolni az őt ért nyílt támadásra. Távol létében támadtak rá családjára és abszurd helyzet lett volna visszatérése, ha a katonái már eltemetik és új hadvezért neveznek ki a seregek élére.
Ám most, hogy elkerülték ezt, nem jobb a helyzet... ami a viszály és az új frontot jelenti. A Rubikon folyón már átkeltek. És miközben Aszadról és az árulókról beszél neki, egy pallost néz szemeivel. Az ágyban elnyúló teste izmai megfeszülnek és hű asszonya is érezheti ezt, bár már csak a derekára kulcsolódó marka ér hozzá testéhet. De a karja megkeményedő bicepszein átfutó feszültség egy nem kényelmetlen, de érezhetően merev tartásban végződik ujjainál. A pallos, melyet lát egy elf asszonyt csap ketté, feje búbjától a romlott ágyékáig, de gyorsan vált fogást rajta és mire a földre érne már négy darabban lesz.
Aw emléke fonákos érzelmeket ébreszt szívében. Népük egy igen jó katonája, ám most ő is sínre került. A két család kölcsönösen fenyegeti egymást, és a harmadik kép, mely a mocsárbeli beszámoló közben lezajlik fejében a fekete pókok rohamozta lakosztály, melyet a palota folyosóin a vörös-lila katonák védelmeznek.
Az ajtókon lángok csapnak fel és asszonyok halál félelmének sikolya hallatszik, ahogy a kintről jövő pár lövész felperzseli gyújtó nyilaikkal a falakon nyíló ajtók mögött megbúvó szobákat. A pokoli tornyokhoz hasonlóvá vált palota szárny füstjéből maga Aw bukkan elő, hogy testőreivel megpróbáljon kitörni a gyűrűből, ám a fedezék mögül előbújó Uráldur kihasználja mágiában való jártasságát.
-Beszélni fogok Awerrel és Theával, ígérem. Ha gondolod, mehetünk együtt is. -nagyot nyelt- Nagyon kedves házas pár. Elintézem őket.
De Demertort nem értem. Mikor elmentem, még minden rendben volt. Azt mondta, szüksége van rám. Nem tudom, mitől változott meg a véleménye, de tudod nagy nyomás nehezedik rá, hogy ő lett az új király. Mindenki a nagy elődöt várja el tőle és... Fél, hogy hibákat követ el.

*Még kettes létükben sem merte kimondani, hogy az uralkodó félelmei már valóra váltak. Volt pár dolog, amiben nem értettek egyet, de ez nem gátolhatja egy sikerre vágyó politikust, hogy megoldások szülessenek rá.
Bár nem tetszett neki, hogy ilyen nyíltan szembe fordult a koronával, de amit mondott, azt megmondta.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szer. Jan. 07, 2015 1:46 pm

/A Béke Követe - Mit rózsának hívunk.../


Nem szívesen mesélek most még a kialakult helyzetről, de ha Uráldur rákérdez, csak kell rá válaszolnom, ráadásul úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy most nem ezzel akarok foglalkozni, szinte kibugyognak belőlem a hírek, annyi minden történt és annyi mindenben kellett döntenem. Valószínűleg a bizonytalanság miatt is kikívánkoznak belőlem a szavak, de próbálok csak annyira szorítkozni, amennyire muszáj és inkább karjaiba, csókjaiba menekülni.
Aztán meg ott van, hogy muszáj tudnia, milyen butaságot művelt Thea, akkor is, ha ezt esetleg férje beleegyezése nélkül tette, bár ennyi bátorságot nem néznék ki belőle, viszont ezzel férjét nagyon rossz helyzetbe hozta. Csak akkor jöttek volna jól ki belőle, ha az Első Lord meghal a várakozásuknak megfelelően, de ez nem következett be, hála az égieknek, így a dolog ellenük fordult.
Azzal, hogy mindezt férjem tudomására hozom, azzal is tisztában vagyok, hogy ő ezt nem hagyhatja szó nélkül, még ha hajlana is rá – de miért tenné? – különben erőtlennek és döntésképtelennek vélnék. Csak azt sajnálom, hogy egy újabb nemesi család vérzik majd el, de az ilyen ostobáknak, nem is érdemes tovább szaporodni. lehet másnak Uráldur szavai kétértelműnek tűntek volna, de én értettem mi az „elintézem őket”.
- Lehet, csak be akarta biztosítani magát, vagy csak az új játékszerét, mágikus hatalmát bizonyítani, mindenesetre félelmetes volt, hidd el. És az első hibája megtörtént, kérdés ez lesz-e az utolsó is.
De miután Thea és az uralkodó kérdését letudtam, jöhetett az igazán érdekes része a beszámolómnak, amivel a saját nyakamat is kockáztattam Nem volt a családfőtől felhatalmazásom ilyen súlyos állásfoglalásban és az nem szolgált mentségemül, hogy sürgetett az idő.
Még, ha nem is simulnék férjem testéhez, akkor is érezném feszültségét, izmai megmerevedését, így azonban már én is ideges leszek kissé. Ismerem, de nem látok a gondolataiba, de talán jobb is.
Nem akarok magyarázkodni, hiszen, ami történt megtörtént és visszacsinálni nem tudom. Amúgy is büszke asszony vagyok, hogy úgy is viseljem el a szavait.
- Nem nyilatkoztál a fogolyról még, ha elvontam volna a figyelmedet róla. – tettem még hozzá csendesen, hagyva, hogy megeméssze a híreket és döntsön.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szer. Jan. 07, 2015 5:56 pm

/Mit rózsának hívunk.../

Uráldur elnyúlt az ágyon hitvesével a karján és beszélgetésük közben édes csókot loptak egymás ajkáról. Hallgatta a nőt, kit szeretett, és a sok dolgot, mely mind-mind távol léte alatt történtek, mintha nem lett volna itthon a macska és cincogtak volna az egerek.
-Te pedig, drága hölgy! -emelte fel a hangját, összeráncolt szemöldökkel nézve a szemekbe, hogy egy mutatóujj közeledjen annak orra felé- Jobb lesz, ha kibékülsz Demertorral és hanyagolod a politikát. -belefúródott orra hegyébe és még a cimpa is kicsit megrándult, úgy nyomta meg befelé- Az uralkodó uralkodik. És igyekszik összefogni a birodalmat. Fiatal még, követ el hibát. De ha nem ő ül a székén, majd valaki más. Tudod, hogy választották ki. Nem akarom a fiainkat és a lányainkat egymásnak ereszteni, hogy eldöntsék egy vadászattal, hogy melyiküké lesz a hatalmam egyedül. Az Első Lord marad.
Ha Aszad letaszítja őt, még jól jöhet, hogy azt hiszi, vele vagyunk. Ne merd megemlíteni neki, hogy ha meglátom, keresztül vágom, mint egy lázadót! És a darabjait Demertor lábaihoz dobom száz vasra vert követőjével.
-még pár másodpercig némán meredt rá haragos szemmel- Töff, töff. -tette hozzá elmosolyodva.- Tudod, mivel fenyegettelek mindig. Közel jártál hozzá.
*Párszor már kijelentette, hogy kizárja a házából ISIS-t, ha bajba sodorja magát és ülheti végig pucéran az éjszakát a palota egy jéggé fagyasztott lépcsőfokán. De hogy tudna ilyet tenni vele, mikor szíve minden vágya, hogy itt lehessenek egymásnak békességben? Nem tetszett neki, hogy Aw is halálos ellenségévé vált és egyúttal Aszad barátságából is ki kell hámoznia magát, nehogy árulónak bélyegezzék és ellenük forduljanak. Még ha át is látta, hogy nem tudott sok mindenben másként dönteni, sem Thea hibájáért, sem Aszad leveléért nem felelt.
Mindennél jobban szerette volna megvédeni a családját.
-Drágám! Hagyd rám a rizikós helyzeteket! Ha nincs más út, hát úgy intézem el, hogy meghaljak egy csatában és már ne legyen oka az udvarnak titeket támadnia.

/A többire majd még vissza térek a későbbi reagokban. Smile /


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   Szer. Jan. 07, 2015 7:27 pm

/Mit rózsának hívunk.../


Még testemet, bőrömet melengeti férjem előző órákban is megnyilvánult szerelmi hevessége, de ez nem ringatott hiú reményekbe, hogy ha kell, nem hozza meg racionalista és célratörő döntéseit, akár még velem kapcsolatban is, ha házunk, családunk érdekei így kívánják.
És ezért egy pillanatig sem hibáztatnám, hiszen gyermekeim túlélése rajta múlik, a ház fejének, az Első Lordnak a döntésein és ezt senki nem vitathatja.
És bár nálam jobban talán senki sem ismeri sem szerető férjként, sem családapaként, sem háza és a hadsereg fejeként, mégis meglep, ahogy a szavaimra reagál.
Annyira meglep, hogy meg sem moccanok, még szerintem kancsalítanom is sikerül, hogy mutató ujja közeledik az orromhoz, majd erősen nyomni kezdi befelé. Fejem fokozatosan ereszkedik hátrafelé, míg el nem éri az ágy támláját, szám önkéntelenül kinyílik, hogy azon keresztül vegyem a levegőt, miközben megítéli tetteimet és határozottan a tudomásomra hozza álláspontját, amihez a pókok nemzetségének minden tagjának tartania kell magát, ha nem akar bajt magának.
Orrom hegyéről a most szigorúan rám meredő szemeibe pillantok és láthatja asszonya megszelidült, egyetértő tekintetét. Bólintottam.
- Szavad most is, mint eddig mindig bölcsen szól, talán megbocsátasz nekem, hogy bár ejtettem kisebb hibákat, egyik sem tűnik végzetesnek. – szólalok meg halkan, de minden félelem nélkül, a vidám kis hangra, amit kiejt, még majdnem el is nevetem magam.
Persze nem bízom el magam és tudom mivel fenyegetett, de azt is tudom én mivel „hálálnám” meg, ha meg merné ezt tenni velem. Lecsaphatja a fejemet, felnégyelhet, leszidhat, de nem szégyeníthet meg!
- Ó és akkor ki melegítené meg a hideg lábad? És nehogy azt mond, hogy valami idegen szukát bíznál meg vele, mert tudod, hogy nem szeretem a vért a házban. – kaptam el az ujját villámgyorsan, hogy ne legyen ideje elvenni és hevesen dobogó szívemre (keblemre) helyeztem, olyan kajánul csillogó szemekkel nézve rá, ahogy csak bírtam.
- Te meg ne hagyj magamra akkor a rizikós helyzetekkel! – közeledtem az ajkaihoz, hogy befogjam a száját, mellyel halált emleget. – Tudod, hogy nem szeretem, ha ezen a helyen ilyeneket beszélsz. Ha ilyenre kerülne a sor oldalon harcolva akarok meghalni. Nélküled nincs miért élnem Uráldur. – simulok hozzá szorosan, forró bőrömet bőrével hűtve.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: A Do'Odrunok lakosztálya   

Vissza az elejére Go down
 

A Do'Odrunok lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Lóherés Lakosztály
» Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Zevadar pusztaság :: Sötét elfek rejtekhelye-