Túl gyors, túlságosan gyors volt, vagy csak én vagyok ügyetlen, de ennyire? Nem igazán érdekel nyílvessző találata, ennél rosszabbat is kaptam már, éreztem fájdalmasabbat. Bár új sebhelyem mondható lehetne akár komolynak is egy mihaszna ember számára, de én ork vagyok, méghozzá harcos, törzsfő, olyan ork akinek makacssága legyőzi a fizikai fájdalom érzetét. Így is folytatom tovább a küzdelmet, egy újabb rohamra indulok ezúttal pont úgy meg állva Tech előtt hogy baltám suhintása váratlanul érje s biztosan sebet ejtsen karján, rosszabb esetben pedig el is választja azt, ha ez nem jön be akkor sebezhető helyzetbe kerülve várom ellenségem első támadását remélve hogy azt sikerül hárítanom. Meglátjuk ezúttal mit hoz a sors, de egy biztos akármi legyen folytatom ezt a küzdelmet.

Sylla Durkins

Mária gyorsan elvitt egy helyre ami jónak tűnt, és én elis merültem a szép ruhák nézegetésében, majd amikor meg akartam nézni mennyi pénzem is van erre, kellemetlen meglepetésben volt részem:
-A tárcám!-ordítottam fel-eltűnt minden pénzem! Nem hiszem el a mocskos rabló fajtáját!-majd visszavettem a hangomból-ez így nagyon kellemetlen...-néztem Máriára- azthiszem ezt el kell halasztanunk-néztem a padlót magam előtt szégyenlve a helyzetet-nagyon sajnálom....
Majd érzéseimet nem titkolva néztem rá, pont mint akit kiraboltak és kegyvesztetten földönfutóként kénytelen élni...
Azonban a reményemet nem vesztettem el, hiszen Mária tudta már, hogy kirabolhattak, hisz a kissebb füllentésemnek hála, már mondtam, hogy eltűnt a Szent Könyvem is. Így bíztam abban, hogy nem fog eldobni maga mellől, mert akkor teljesen el lennék vágva mindentől....

Követem a gyanús lányt a társaságában a ruha boltba, ahol remélem alkalmam lesz majd jobban szemügyre venni. Kaptam róla egy nem túl részletes személyleírást, ami több száz lányra illet volna, és a nevét is tudtam Sylla, szóval volt esély rá, hogy valaki a barátai közül a nevén szólítja és akkor biztosra mehetek.
Az üzletben már láttam, hogy a leírás akár rá is illő lehetne, de óvatos maradtam. A vele lévő nőt nem ismertem, de a lovag nem tűnt nyápic legénynek, biztos nem dísznek van velük. Én meg, bár jó voltam már karddal, azért még is az orvtámadás maradt az erősségem.



- Arról beszélek, hogy ha nem egységesen lépünk fel és mindenki megy a maga feje után, akkor hiába vagyunk sokan, könnyen rajta veszthetünk. – morgom, bár már megbántam, hogy az előbb hangosan mondtam ki, amit gondoltam.
Nem ismertem a mellettünk várakozó törzs harcosait és láttam, hogy ők is gyanakodva néznek engem. De már kimondtam és nem visszakoztam.
- Már a Kőzabálok törzséhez tartozom, Yuban vagyok Harlow törzséből és bőrökkel foglalkozom, kikészítem és alakítom őket, ez a bőrpáncél is a saját kezem munkája. – ütök a mellkasomat védő darabra. - De – reagálok a fürkésző tekintetekre, - a fegyveremet is tudom forgatni, koponyákat kettéhasítva. – emelem meg széles fejű baltámat.

-Valószínüleg... mi nem fogunk ész nélkül harcolni, ezt biztosra veheted! Ugye?-kérdeztem a mellettem lévőktől, akik egyszerre feleltek igenlően.
-Nem kétlem, hogy tudod azt a fegyvert használni barátom, csak abban kételkedem itt vane a te helyed a mi törzsünknél. Miért küldtek ide? Tán nem bíztok bennünk?-morranok rá az alakra mert úgy éreztem engem és társaimat akarta sértegetni
-Neked meg egyébként sincs sok közöd ahhoz, hogy mi mit csinálunk!
Mondtam agresszívabban, és közben két kezembe fogtam fegyverem könnyedén.

/Harc a multikultiért/


A két ork beszélgetése egyre élesebb és végül Gróm nyílt kihívást intézett a tímárhoz goromba szavaival és a fegyvere felé fordításával. Aligha kerülheti el az újabb szégyent Yuban harc nélkül. Ám törzse közelebb húzódik a síkvidékiekhez, hogy ha valaki más is elvtelenül becsatlakozna azok közül a küzdelembe, az övéjük se maradjon támogatás nélkül. Ám ismerik a szabályokat, hagyják férfiként intézzék el sérelmeiket. Vérpöröly klánja pedig valószínűleg szintén éles szemmel méregetik a törpe fegyvereket.
Ám nem ez volt a mai nap egyetlen kihívása. Odabent a csatazaj tovább hallatszik.



Rexxan támadását továbbra is a kezével igyekszik hárítani a knuut. Méghozzá levegőben megmarkolva a fejszét olyan fürgeséggel és erővel, hogy az ketté törjön és a feje visszarepüljön a támadóra. Ha ez sikerül, akkor még egy újabb ökölcsapást is megereszt felé, hiszen fegyvertelenül folytatnák a harcot. Jobb szeretné jelenleg, mint hogy előrántsa sajátját.

Eközben a városban riadókürtök hallatszanak. A templom felől tömeg szalad és akik egy másik alkalommal tervezték letudni a napi kötelezőt, azok is felbolydult méhkasként viselkednek. Ha a kis szárnyas rovaroknak van fullánkjuk, akkor az őket utánzó emberek is kezükbe kapják sajátjukat, néhányan még csak hazafelé rohannak érte.



-Semmi baj! Felfogadlak a szolgálatomba, ha nincs ellened. Kifizetem neked és majd ledolgozod az árát. Jó harcosnak tűnsz és más...
* Hirtelen sápadt lett az előbb leírt változásoktól. És hangja is halk és erőtlen volt, amikor újra megszólalt.
-Siessünk Sylla kapitány! El kell hagynunk mihamarabb a várost! Menjünk a Nini-Well kapuhoz, a csomagokkal most ne törődjünk! Majd visszajövünk értük.
* A páncélos zsoldos is útra készen lépett a bejárathoz, hogy kinyitva azt kiengedjen titeket, miközben tekintete már kifelé pásztázik, nem-e jutott be már az ellenség.



/Kockadobás: Tízes
1-5-ig -Tech sikeresen védi a támadást.
6-10-ig -A knuut megsérülve hátralép és előrántja kardját./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 2

Ahogy a knuut a fegyver felé nyúl nagyobb eséllyel kellene neki a pengét elkapnia amivel ketté nyílna keze. De hát a szerencse kibaszott fiának sikerült elkapni a vas markolatot és kifejtenie elég erőt ahhoz hogy az ketté törje s majd a penge ennek hatására vissza felé kezdjen el repülni, pontosan úgy hogy az egykori tulajába kerüljön. A penge valami véletlen folytán semmilyen sebet nem ejtet, csak a megerősített bőrvállvédő be áll. Az ütésre persze senki a rohadt életbe nem tudna felkészülni így Rexxan se teszi. Jobban elvan azzal foglalva hogy még is miként történt a balta ketté törése, elvégre ilyen fizikai erő kifejtést még egy orknak is kihívás jelent, arról nem is beszélve hogy át írta a fizika minden ismert szabályát a penge irányváltoztatásával.

Majd meg hallja a falú kürtjeit amik lehetséges riadóztatásra figyelmeztetheti a hordát, bár ő tudja jól hogy kurvára nincs értelme foglalkozni vele most már sőt semmivel elvégre knuutjuk ilyen isteni hatalom birtokában önmaga is képes lesz a falubevételére.

Sylla Durkins
-Igazán megtisztel!-
Majd a figyelmem elvette a riadókürt és mira Máriára néztem tudtam én is nagy a baj.
-Ha jól sejtem ez nem jó...nagyon nem! Menjünk igen! ez most nem érdekes így, majd veszek ruhát máshol.
Bevallom megijedtem, sőt bepánikoltam. Mária arca és a riadókürt csúnya zavaró és rémisztő hangja a csontomig hatolt.
Ahogy kirohantunk a boltból egy alak volt előtte aki befele leskelődött, biztos valami perverz kukkoló srác aki a nőket akarta meglesni ruhapróbakor, így nem szenteltem neki nagy figyelmet, inkább Mária után futottam a csörgő páncélú társával együtt. A dolgunk túl sietős lett, hogy félvállról vegyük.

Miközben némileg elgondolkozva meredtem a távolodó másik törzs harcosaira, csak későn vettem észre, hogy a mellettem álló Grom alaposan félreértett és ráadásul ezzel a többi társa is egyetértett.
Persze a vér már mindenkiben zubogott a harc utáni vágytól, ahogy ott várakoztunk a falak előtt és ez mindenkire megtett a hatását. Rám is.
- Miről beszélsz? – hördültem fel körbenézve. – Az a te törzsed, ez meg itt mellettem az enyém. – intettem a nem messze várakozó Kőzabálókra. – Bolond vagy? Nem csak a te törzsed csatlakozott Tech-hez, mindannyian azért vagyunk itt, hogy bevegyük ezt a várost. Miért kellett volna küldenie akárkinek?
Tényleg nem értettem, de a beszéde sértő volt és a mozdulatai azt mutatták, hogy alig várja, hogy nekem támadjon.
- És a szőrős hátsó felemet sem érdekli, hogy mit csináltok! – kapom én is két kézre a baltámat és felé villantom az agyaramat.
Bár nem régen vagyok Hawrok törzsének tagja, de tudom, hogy ott sorakoznak figyelve a kialakuló kihívást és készek közbelépni az oldalamon, ha a másik oldal nem tartaná be a szabályokat.
Én kézműves vagyok, de azért nem fogok meghátrálni, ha valaki a becsületembe gázol.
Hangos üvöltéssel adom tudtára a Vérpöröly orkjainak, hogy kész vagyok megvívni a kihívóval.



Váratlanul ér a felharsanó riadókürt hangos víjjogása, amire az emberek felbolydult méhkasként reagálnak, de míg más normális városban azért szaladgálnak az emberek, hogy a házaikba húzódjanak, ezek itt inkább fegyvert ragadnak, még az alig a legény korba lévő fiúk is.
Bosszankodva húzódok kissé oldalra, hogy ne sodorjanak el, de azért továbbra is szemmel tartom a két nőt és a lovagot.
És ekkor, a legváratlanabb pillanatban meghallom a sötétbőrű nő nevét! Ő az!
Nem hallom miről beszélnek, de a másik nő láthatóan ideges és az egyik városkapu felé mutogat.
Nem kétséges, hogy távozni szándékoznak.
Valahogy el kéne választanom az áldozatomat a másik kettőtől, főleg a férfitől, nem akarok több bajt a nyakamba, mint szükséges.
Hiszen a riadó azt jelenti, hogy azok az orkok, akik a város felé tartottak, megérkeztek.
Hagytam, hogy a hármas elrohanjon előttem, de mintha a lány végigmért volna……
Halk futással a nyomukba eredek, de lehetőleg a falak mellett maradva.
Mivel a várost ostromolják, jobbnak látom, ha hagyom kijutni őket a kapun, nem lenne jó, ha egy ájult, vagy ellenkező fogollyal kéne kijutnom.
Majd ha már kinn vagyunk, kitalálom mit tegyek. Most már nem vesztem szem elől.

Most először vééégre kiengedhettem a bennem rejlő igaz valómat. Így nem fogtam magam vissza és a velem szemben álló ork üvöltésére csatakiáltással válaszoltam, ami még engem is meglepett annyira erős volt! A kiáltás végeztével a méltán híres Vérpörölyt felemeltem és egy fürge ugrással indultam ellenfelem ellen, magam előtt keresztben tartottam, így támadó és védő mozdulattal is folytathattam a cselekményem, mely egy egyszerű kar roppantó csapással ér véget, ha ellenfelem nem védi ki, de akár rosszabb esetben a bordáit is porrá zúzhatja a súlyos fegyver.
A csapásom után pedig a talpamra érkezve készültem a következő felszegző csapásomra, mely az állkapcsát célozta alulról lendítve. Azonban nem akarom alábecsülni az ellenfelem, erőmet és gyorsaságomat kombinálva hárítom, ha szerencsésebben sikerül kiszámítania a lépéseimet.

Vér öntötte el az elmém és csak a harc számított mindenek felett! Ilyenkor egy ork teste acél lelke pedig egy állat vadságával és az anyaoroszlán kitartásával vetekszik. Ez az amit mindig becsülök az orkokban.

/Harc a multikultiért/


A tanácskozáson elült a viszály. És nem csak a két küzdő nőtt a többiek szemében, hiszen bátorság kell kiállni egy küzdelemre a knuuttal szemben, ahol meg is halhat az ork, de épp úgy tiszteletre méltó, hogy az íj után kézzel sikerült lerendeznie Technek a dolgot és nem kellett a remek harcost megsebesítenie. És legfőképpen a szellemek kedvező jelének értelmezték az ilyenre fogékonyak, hogy Minden Orkok Urának sikerült megvédenie nem csak a címét, de egyben a tervet is. Nem egy agyaras úgy gondolta, hogy ez a fényes győzelem előjele.

Ám miközben köztük épp befejeződött a harc, a város falai előtt most vette kezdetét egy újabb. Mint a Mesélő is említette már, egyre feszültebb várakozás előzte meg a tanácsot és ez megtette a hatását.
Gróm nagy elánnal veti bele magát a küzdelembe, viszont Yuban egyelőre igen defenzívnek tűnik arról a pontról, ahonnan a KM figyeli az eseményeket. Bár ezzel jelentősen csökkenti az esélyét a síkvidéki fajtársának, hogy sikeres legyen első rohama, ám feladja a visszatámadás lehetőségét.
Még nem tudni, hogy mi lesz a végkimenetele.

A városban pedig többen le akarnak lépni. Nem egy asszony úgy dönt, hogy a háta közepére se kívánja újból azt a szégyent, amit a múltkori sikeres támadás után megéltek az oughwariak fogságában. Könnyű elképzelni, mi történt. És megérteni, hogy miért nem akarják újból ugyan ezt. A Nini-Well felé vezető úton egyre többen csatlakoznak Syllához és ezek között ott van Flint lovag is álruhában. Bár ők négyen nem a fent vázolt okok miatt, csupán mert sejtik tapasztalat nélkül is, hogy mi várna rájuk itt.
Egyre többen gyűlnek már a kijárat előtt, mikor odaérnek és végül engedve a nyomásnak a fegyveresek kinyitják a kaput. Hatalmas tömeg szalad ki, többségében a gyengébbik nemből, de van nem egy harcedzett férfi is köztük.

Mind ez alatt a törzsfők között újra felélénkül a beszélgetés.
-Az ostromgépekre nincs idő. Amondó vagyok, támadjunk az eddig bevált módon. A hegyek felől és az átellenes oldalról. Az elsőt még mindig áttörtük és utána a másodikat kinyitották, hogy a menekülni próbálók kitörjenek.
Csak addig lesz nehéz, amíg át nem jutunk az innenső falakon.
* Egy törzsfőnök mondta ezeket, akinek a törzse minden alkalommal itt volt.



-Akkor viszont üresen maradna a Bivaly felé néző oldal, ahol Rexxan szerint sokkal gyengébb a fal. Mivel az ottani szekta védi a várost, lehet ezúttal arra felé akarnak majd kitörni...
* Veti fel Tech.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Míg kiveszem vállvédőmből a törött balta darabját s a földre hajítom újabb terveket hallok, még mindig nem igazán vagyok ki békülve velük de hát ez van.
-Vagy csak legurítjuk a sziklákat egy domb oldalról,
ha jól tudom akad itt elég magas ahhoz hogy a kövek elég lendületet vegyenek, pofon egyszerű mint mindig. Majd közben a városra nézek.
-Viszont ha nem sietünk a támadással akkor baszhatjuk a zsákmányt, szóval inkább csak haladjunk ezzel mielőtt ez az egész feleslegesé válik nem érte volna meg a családi fejszém. Közöltem még mindig a várost nézve, s ha meg kapjuk a támadási parancsot egyből rohamra indulok fegyver nélkül, kár áltatni magam, felesleges másik fegyvert ragadnom a súlya, markolata úgy se passzolna így hát marad a nyers erő.

Sylla Durkins

A város kapuinál kialakult kisebb káosz nincs az ínyemre, ilyenkor történik meg, hogy kitör a káosz és emberek halnak meg ok nélkül... A Sötétség percei következnek és nem tudom elviselni kapitányi szemmel az ilyesfajta esztelen állat módjára történő viselkedést, ezért amikor az őrök kinyitják a kaput és az emberek egymást taposva rohannak kifelé én előrébb lépek egy felborult szekérhez és elhatározom itt az ideje, hogy fellépjek. Összehúztam amég tiszta fehér köpenyem és rendbe szedtem magam, így úri nőnek tűnve. Majd egy leborult hordóra állok, ezzel magasan a nép felé kerülve és tapasztalataimat is kihasználva tüdőm szakadtával ordítva kezdek szólni az emberekhez:
-Figyeljenek ide! Mi a fenét művelnek maguk? Mint egy állati csorda! Rendeződjenek már sorba és ne tolongjanak az őrök engedték, hogy kimenjünk és mindenki életben maradhasson errefel mint a marhacsorda amit hajtanak tapossák halálra a gyerekeket és a nőket! Hát gondolkozzanak már józan ésszel! Mindenki kijuthat a városból és nem lesz senkinek baja, ha végre rendezetten viselkednek! Az Úr mondja meg nekem, hogy így nem méltóak az életre! Átkozzák magukat amikor a félholt embereken másztak át, és ha így folytatják nem nyernek bűneikre megbocsátást!
Próbáltam rájuk többféleképpen hatni, ha a vallásuk sem fogja meg őket és a halott gyermek gondolata sem, akkor elbuktam...
-Imádkozzunk az Úrhoz és kérjük őt együtt, hogy segítsen meg minket és a vétkes gyilkosokat büntesse meg kik életünkre törnek!

Én ork vagyok, engem nem rémít meg Grom csatakiáltása, bár el kell ismerni, hogy tekintélyt parancsoló egy hangzás válaszol az enyémre.
Mikor meglendíti a fegyverét felkészülök rá, hogy kemény lesz, de még így is beleremegnek a csontjaim, ahogy megakasztom a csapását és kissé oldalra siklatva kerülöm el a teljes súlyát fegyverének, mert félő baltám nyele beleroppant volna.
Mivel nem sokkal áll előttem, mielőtt újra nekem jöhetne, teljes testsúlyommal nekirontok és vállal nagyot taszítok rajta, hogy kibillentsem az egyensúlyából, aztán baltám tompábbik felével a vállára próbálok ütni.
Most már senki és semmi nem számít, csak a győzelem, még ha nem is akarok orkot ölni, de meg kell mutatnom, hogy ki vagyok én.

A kapunál már jó nagy tömeg tolong, mire odaérünk, akik mind ki akarnak jutni. Az őrök ugyan kinyitják a kaput, de a pánik már kezd eluralkodni. Bár kockázatos, de arra gondoltam, hogy ez még jó alkalom is lenne, hogy elkapjam a lányt észrevétlen. Eltűnhetek a tömegben.
Azonban alaposan keresztül húzza a számításomat, amikor a közszereplés mellett dönt és megpróbálja a csordaként viselkedő embereket megfegyelmezni.
Most nem támadhatom meg, hiszen akkor meglincselnének lehet.
~ A fene! Miért nem tud szép csendben kimenni? ~
Oldalra húzódok és kénytelen türelemmel várok.

Alaposan meglepett az ork képességei, de korán sem becsülöm alá ellenfelem, kissé hátrébb lépek és szólok hozzá:
-okosan használod a fegyvered ezt meg kell hagyni
Majd az apró dícsérő szó után ismét támadásba lendültem egyik kezemmel a pörölyöm felfelé tartva védtem a fegyverétől magam a másik kezemmel pedig hasszájánál támadtam meg és erősebbnél erősebb ütéseket akartam neki oda bevinni amíg fel nem sikerül őt borítanom.
Azon a kritikus ponton vagyunk amikor eldől a fegyverek használata érdemleges lehete a továbbiakban, vagy egyszerűbb, ha puszta kézzel döntjük el a dolgot.

/Harc a multikultiért/


A törzsfők végre egyetértésre jutnak Rexxan türelmetlen beszéde szinte mindenkinek tetszik. Különösen azoknak a törzsek vezéreinek, akik felderítés okán az összes harcosukat előre küldték és jó előre eldugták. De erről már volt szó korábbi írásban.

Flint bosszankodik a kalóznő nyilvános szerepléséért, pedig nem túl sok hatása van. Ha az ember sarkát a Halál tapossa, nem szokott lemondani lehetőségről, hogy egy centivel előrébb jusson. A sok hívő mintha vasvillával át akarta volna őt döfni, úgy fordult oda menekülés közben, amikor vallásos témáról kezdett beszélni.
Halott csecsemőkön meg nem tapostak át. Ők egész biztosan nem, lehet a másik elég gonosz volt hozzá, hogy megtegye. Ha egy lány elesett, igyekezett átlépni. Az első néhánynak egészen biztosan sikerült.
Ám nem múlt el teljesen haszontalanul. Máriáék és egy fiatal, jóképű fiú egészen biztosan a pártjára állt és körülötte gyűlve türelmesen várták, hogy elvonuljon a tömeg és utánuk rendezetten vonulva kijussanak. Egyenlőre viszont a legnagyobb marhák jutottak csak ki a kapukon...

A törzsfőnökök felkerekedtek és kiadták a parancsot.
-Támadás!
* Hatalmas sereg indult meg rohanva a falak felé. Közben a két vitába keveredett ork igyekszik dűlőre vinni saját dolgát. Ha sikerül Yuban terve, akkor hasonló hatást tud kiváltani, mint ami az előbb ellenfelének majdnem sikerül. Ám ha a másik oldal fog sikeresen akciózni, akkor gyomorszájánál akkora ütést tud mérni, hogy nem is kell újra próbálkoznia, egyből féltérdre esik a tímár.
Mind két félnek igen komoly esélye van.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Gróm sikeresen hárít és fájdalmas csapásával legalább 10-15 másodpercig földre kényszeríti a mesterembert.
4-6-ig -Yuban sikeresen eltöri a síkvidéki bal vállát./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Nem szokatlan egy timártól, hogy kétkezi szerszámokat használ, persze nem épp baltát, de hát már nem először csatázom, hogy ez is kézreálljon.
A harci transztól ködös agyamon, azonban áthatolnak dicsérő szavai és némileg lehiggad tőle a vérem.
Tagadhatatlan, hogy a Murak ellen még bennem szunnyadó düh volt az, ami ilyen gyorsan feltüzelt.
Alapjában én nem vagyok ilyen vérszomjas.
Igy aztán a taszítás után, óhatatlanul visszafogom magam és nem a balta élével csapok le a megtántorodó másik orkra, hanem a tompafelével. A reccsenés azonban még így is jól hallható.
Most már teljesen kitisztul a fejem és a fegyverem leengedve, hátrább lépek, hallva a meginduló törzsek ordítását is. Pár pillanat mozdulatlanság után a kezem nyújtom Grom felé.
- Nem kívánom sem a halálod, sem a vereséged, itt van nekünk egy egész városnyi ellenfél. – intek a falak felé. – Ne hagyjuk, hogy a többiek elorozzák előlünk a zsákmányt.
Természetesen fennáll az esélye, hogy ő tovább akar harcolni, de remélem, hogy nem, kár lenne itt egymás vérét ontani.

A harc nem alakult túl jól, és ennek egy csúnya válltörés lett a vége, majd a földre kerültem...
Azt hittem itt a vég és meghalok, de az ellenfelem meglepett, kezét nyújtotta és úgy döntött nem öl meg.
-Igazad van! Az emberek ellen kellene harcolnunk nem egymás ellen....- A harc heve és ezzel az elmém is megtisztult... nem tudom mi ösztönzött a kötekedésre, de a vége nem lett jó a számomra.....
-Igazi harcos vagy tímár!
Igyekeztem így lezárni a beszédet....
Bal vállam fájt, bár közel sem annyira, mint a démonok kínzásai, így már ez majdhogy nem meg sem kottyant, felkötöttem és a Knuutunk szavára én is támadásba lendültem.

Sylla Durkins

-Maguk is a tolongók között voltak, és így közvetetten akár, de maguk is felelősek a halálra taposottakért! Nem értem miért nem látják meg mi az igazság! Hogy magukat mentsék, és ne haragudjon az Istenünk?! Ebbe a tettek szólnak bele és nem az, hogy elismerik vagy sem azt.
De amire a végére értem rájöttem ez nem a legénységem és még arra sem méltók, hogy embernek hívjam őket. Nem hallgattak rám, csak idegesek lettek tőle és engem találtak a mocsoknak aki vádolja őket, csak remélni tudtam, hogy az új Isten akiben hinnem kell, elítéli őket valamilyen módon.
Leszálltam a hordóról és Máriához és a kísérőéhez mentem:
-Ne haragudjatok, rossz szokásom, hogy beleszólok amibe nem kellene, de egy hang azt súgta lépnem kellene valamit, remélem megértitek....
Azonban ahogy jöttem lefelé kiszúrtam az utolsó követőmet is aki egyet értett velem, azonban miután leszálltam rögtön a nyomát vesztettem.... Ez aggodalommal töltött el.

Egyáltalán nem csodálkozom, amikor egy pár perc megtorpanás után a tömeg újult erővel fordul a kapu felé és ügyet sem vetnek a feléjük címzett hegyibeszédre.
Egyébként meg tudom érteni őket. Ha bármelyikük is túlélte a város ork megszállását, gondolom esze ágában sem volt megvárni a következőt. Hallottam ezt-azt arról, mit műveltek itt.
És bár szívesen hagytam volna magam is itt a várost és lettem volna már falain kívül, nem mehettem, míg a lány nem távozott. És úgy nézett ki, hogy valami érthetetlen erkölcsi okoknál fogva, jó példával akart elöljárni, mert már mindenki elhordta az irháját, mikor megindultak kifelé.

/Harc a multikultiért/


Az ork sereg megindult.

Ám a legérdekesebb mégsem ott történik, hanem egy őrült tyúk körül, aki nagyon szép, ám hasztalan beszédet tartott egy hordóról a menekülő tömegnek. Máskor talán kedvesebben fogadták volna, de most idő hiányában... meg egyébként is pont kifogyott Braslov raktáraiból a nyájas szó.
Azért egy követőt talált magának és miután több százan rohantak át őrült módjára a kapun, utánuk ők is kisétáltak és a városőrök becsukták mögöttük. Semmi kedvük nem volt beereszteni az agyarasokat.

Eközben Yuban és Gróm kibékültek. Egy meghatározó ütés bizony hamar elsimítja a nézeteltéréseket az orkok között. A többi oughwarival együtt indulnak meg a fal felé. Míg utóbbit a friss sérülése kicsit akadályozza és lemarad, addig előbbit törzse tarthatja vissza a haladásba, akik vas páncéljuk miatt kicsit hátrébb maradnak. A Kőzabálók törzsfőnöke ugyanis előkerül és külön meg is kér mindenkit, hogy az övéi közül maradjanak együtt.
Ki tudja, hogy a közelükben épp rohanó Rex csatlakozik-e a csapathoz vagy előre siet a frontvonalba. Ha nem tart a két jómadárral, akkor is lassan felveszi elől a ritmust, melyet a sámánok indítottak. A dübörgés varázslata bár gyors futást nem tesz lehetővé az ellenség elszórt nyilai tüzében, de beleremegnek a cölöpök és pár helyen erősen megreped a város fala. Ám még mindig áll, mikor nagy végre odaérnek. Az elől lévők pedig megpróbálnak felmászni puszta kézzel, bár ez nem egyszerű feladat...


Eközben a kereskedőnő a két testőrével -hiszen felfogadta szolgálatába Syllát is- és a fegyelmezett kivonulásban hozzájuk csatlakozott hívővel együtt beértek az erdőbe. És az ösvény első kanyarjában szembesültek azzal, hogy az előttük járók már csapdába estek. Rengeteg halott nő és védelmezőjük. Más lányok pedig fogságba estek. Összekötözött kézzel térdelnek itt-ott az úton, miközben a bokrok közül is hol ordítások, hol pedig másmilyen hangok.
A felderítőnek előreküldött törzsek már most gazdag zsákmányra tettek szert a pániknak köszönhetően. És csak most készülődnek megindulni a kapu ellen. Az őrök még csak nem is látják őket hosszú percekig, annyi biztos.
Ám hőseinknek el kell dönteniük, mitévők lesznek.

Ha Rexxan nem maradt Grómmal és Yubannal, akkor most egy másfélkezes kardot és egy fa pajzsot tartó bronz mellvértes fickó magasodik a mellvérten, ami szemben van vele.