Nem kenyere a főpapnak, hogy hiú reményekkel kecsegtesse egyik tanítványa anyját és ezen az sem változtat, ha az egy igen tekintélyes és tehetős család tagja. Persze tudja, hogy minden szülő vágya, hogy dicséretet halljon a gyermekéről és úgy gondolja, hogy ezt meg is tette, hiszen a lány tényleg nagyon igyekezett és bár nem lesz kiemelkedő mágus, szorgalmával sok mindent elérhet még.
- Nem grófnő, Fiderika egyáltalán nem okoz nehézséget. Szorgalmasan tanul, így hasznos tagja lehet majd rendünknek, ebben biztos vagyok. – biztosította a nőt meggyőzően Gwardowyr.
Aztán rátértek arra, ami miatt igazából hívatta az asszonyt és aki hosszan és láthatóan készségesen fejtette ki, pillanatnyi habozás nélkül azt, hogy miért és mire fordították a kapott összeget.
Talán túl részletesen is, mint aki a sok információval akar elfedni olyat, aminek igazából jelentősége van.
Azt el kellett ismernie a főpapnak is, hogy szépen, logikusan volt felvezetve ez a „program”, ahogy a nő nevezte és alaposan megindokolta, hogy miért jó ez mindenkinek, kezdve a földön görnyedő jobbágytól, a király kincstáráig, bár abban kételkedett, hogy oly sokan azok közül, akik ezt megtehetik, szívesen nyitnák meg a pénztárcájukat, ha nem remélnek belőle hasznot vagy előnyt. És itt talán az előnyről lehet szó!
- Ez nagyon………..szépen hangzik Jelena grófnő, nagyon szépen, de tudja én már tapasztaltam, hogy az emberek igazságérzete furcsa dolgokat tud produkálni. Én nem vonom kétségbe szavait, hogy az az ember, akinek az összeget juttatta, jószándékkal van eltelve, hogy segítse a maga lehetőségeivel az inkvizíció munkáját, de talán még sem célszerű ilyen hatalmat adni egy …hmm…..civilnek, hogy így fejezzem ki magam. – fejezi ki kétségeit. – Miivel az összeg már kifizetésre került, így ezen már nem változtathatok, de mindenképpen beszélnék én is ennek a szervezetnek a vezetőjével, hogy magam győződjek meg……elkötelezettségéről. És a király véleményét is igyekszem megtudni előtte erről.
Azt nem kötötte a nő orrára, hogy esetleg csak őt nem tájékoztatta róla az uralkodó, mert az azt vetítette volna elő, hogy a Főtanácsos, már jobb pozícióban van a királynál, mint ő.
Egyelőre nem is vádolhatta volna meg a grófnőt semmivel, hiszen minden rendben lévőnek tűnt.

Az özvegyet nem lepte meg nagyon, hogy a főpap beszélni akar nem rég szerzett barátjával. És ez a legkevésbé sem töltötte el izgalommal. Ő sem mai csirke már. A főtanácsossal ellentétben viszont nem írta le olyan hamar az öreget és ezért egy nagy lelkű szívességet tett neki.
-Maga mellé adok egy hűséges emberemet, hogy elkísérje a braslovi rezidenciámig. Bár könnyű lesz felismerni a birtokomat a nagy malomról, melyet családom építtetett, hogy megkönnyítse az ott élők életét. Ám jobb az óvatosság!

*Ha elfogadja a király támasza ezt a felajánlást akkor egyik testőrével hamarosan el is indulhatnak. Ám nem csak ezt az egy szolgáját küldi Jelena! Egy másikat is levéllel útra bocsát, hogy értesítse Ulrikot a veszélyről.


/Köszönöm a játékot és hamarosan folytatódhat a történet immáron Ulrik és a főpap részvételével./

Egy kis ideig habozik Gwardowyr, mert nem úgy képzelte, hogy majd öreg csontjait utaztatja meg, mikor számtalan feladata nyomja a vállát, de, ha sikerül további nyomra bukkannia, akkor talán ennyi belefér, már úgy is régen mozdult ki a palota falai közül.
Így aztán végül rábólint a grófnő ajánlatára és a kísérő ellen sem tiltakozik. Na, nem , mintha bízna benne, arra majd ott lesz a saját testőre, de tényleg kell valaki, aki ismeri az utat és őt is ismerik, ki tudja milyen helyeken mennek majd.
- Rendben van Jelene grófnő, élek az ajánlatával és pár nap múlva indulhatunk is, addigra elrendezem folyó ügyeimet és kijelölöm a távollétem alatt a helyettesítésemet. – áll fel a főpap ezzel jelezve a kihallgatás végét, majd elköszön a nőtől, hogy további teendője után nézzen és készüljön majd az útra.

//Én is köszönöm a játékot és várom a találkozást //

/Flint/



Flint és a vele jött elf megállnak a hatalmas város előtt. Kicsit még távolról szemlélik utazásuk célpontját. És talán sokáig nem tudnak olyan bizalmasan beszélgetni majd, mint ahogy itt. A szekéren ülő szólal meg elsőnek.
-Mi lenne, ha én itt maradnék és megbújnék az egyik faluban a szekérrel. Ezt a sok aranyat -mutat a háta mögé az eladott almák helyén heverő letakart kincsre, mely meg sem közelítette még az egy szekeret, amit Sziszi kért- nem akarom bevinni amíg nem muszáj, mert még a végén kineszeli valamelyik enyveskezű és meglovasítja.
Fel kéne mérned a terepet, hogy hol van a király kincstára és hogyan férhetnénk hozzá. Utána pedig én pont úgy érkeznék be, hogy amikor fel kell pakolni, akkor gyorsan csak megállok és már megyünk is tovább.
*Az arcát is jócskán eltakaró fekete csuklya mögül nézte a délosi utcagyereket.

A város Flint-nek már nem ismeretlen és egy cseppet sem örül, hogy megint itt van, igaz, hogy nagyobb az esélye, hogy megtömheti a hasát és a zsebét, mivel ebben a városban óvatlanabbak is az emberek, de több is az őr és keményebbek a büntetések, ha elkapják.
És most ez is! Élian , ahogy meglátta a vastag falakat máris kijelenti, hogy neki talán be sem kéne oda mennie.
Azonban tény és való, már, ha csak magából is indul ki a fiú, hogy a szekeret nem lehet magára hagyni, mert akkor soha nem találják meg.
És mivel ő a tolvaj, nem is vitás, hogy kinek kell a városba mennie, hogy felderítse a terepet.
- Nem hiszem, hogy olyan egyszerű lesz kimódolni, hogy raboljuk ki a király kincstárát. – ingatja meg a fejét Flint, mert lehet, hogy kölyök még, de tapasztalt és nem hülye. – Tele van a város katonákkal, nehéz lesz és valószínűleg idő is kell hozzá. De…….de jól van, húzd meg magad itt a falakon kívül, talán itt. – mutat egy kisebb településre a láthatáron. – Ha tudok valamit visszajövök.
~ Vagy nem! ~ teszi hozzá magában, mert már nem olyan vonzó ötlet, hogy visszatérjen a kapitány kezei alá. Ha eltűnne ebben a nagy városban, sosem találnák meg. Na, de ez még várhat, először nem árt megnézni mennyire is nehéz a kincstárba bejutni.
Leugrik a kocsiról és nekivág a kapu felé vezető útnak, ahol hömpölyög be a tömeg.

/Flint/

A tolvaj végül rááll az ötletre és a sötét elf egy faluban húzza meg magát, miközben ő befelé igyekszik a városba.
A kapunál kisebb sor torlódott fel és már a közelben van a délosi, így hallhatja a szekérnyi szénát hozó panaszát.
-Már mégis a franc értelme van ennek? Maga szerint mit csempészek?
*A stázsák lándzsájukkal tovább döfködik a megszáradt füvet.
-Szerintem semmit nem csempészik. Azért csináljuk, mert ez a parancs. Egy tolvajt keresünk és ilyenkor minden ki- és bejövő szállítmányt teljesen át kell vizsgálni.
*Dönthet úgy, hogy inkább visszafordul és nem kockáztat a látottak miatt, ám ha mégis beáll a sorba, hamarosan a gazda tovább gördülhet kocsijával és a gyalogosok átkutatása jóval gyorsabb lesz. Belenéznek a kosarakba, táskákba. De ez nem tart sokáig.
Ha a másodikat választotta, akkor valószínűleg a királyi palota felé veszi az irányt. A nagyobb utak minden kereszteződésében két-három katona van, de csak bámészkodnak. Ám az uralkodó rezidenciája körül már fel-alá járkálnak a kerítés mentén és az arra tévedőket kérdezgetik, hogy mit akarnak. És aki nem oda jött, azt eltessékelik igen gyorsan. Ám ezt a kis zsebes csak akkor láthatja meg, ha túl tud haladni a környező utcák egyik kereszteződésén, ahol neki máris útját állták és sok emberrel ellentétben őt nem engedték tovább.
-Mégis mi dolgod itt, te suhanc? Ide nem jöhet be akárki!
*Úgy tűnik, nem illesz a képbe és téged már a megnyerőbb külsejű polgárok előtt megállítanak.

Miután elhagyja a sötét elf kísérőjét rögtön a kapu felé indul, hogy a tömeggel elvegyülve jusson be a városfalak mögé. Így könnyebb hozzá csapódni egy-egy nagyobb családhoz és nem tűnik fel az őröknek, hogy egy kölyök egyedül csatangol. Sehol nem szeretik a magafajtát, hiszen kinézetre is látszik, hogy nem a jómódúak társadalmát gazdagítja és koldusokból meg mindenhol van elég.
Most szerencséje van, mert egy szekérnyi szalmát szállító paraszttal vannak jó részt elfoglalva, de persze szöget üt a fejében, hogy vajon mire ez a nagy felhajtás, de az is kiderül hamar, az őrök nem rejtik véka alá.
Görcs áll a gyomrába a tolvaj emlegetésére, de hát nem ő az egyetlen enyveskezű a környéken és a városban sem, ezért azzal nyugtatja magát, hogy ez csak valami véletlen egybeesésé.
Összeszedi magát és egy népesebb családhoz csapódva végül gond nélkül be is jut, a gyalogosokra már nem fordítanak olyan nagy figyelmét, főleg ha egy csapatnak gondolják őket.
Bejutva a városba azt mindjárt látja, hogy a kapuőrök igazat mondtak és tényleg nagy erőkkel keresnek valakit, hiszen majd minden kereszteződésben katonák járőröznek, bár ők nem állítanak meg senkit, így megfelelő körültekintéssel elsurranhat mellettük Flint.
Azonban a palotához közeledve, az egyik utca végén már megállítják, pedig nagyon igyekszik úgy csinálni, mint aki valami határozott céllal megy valahová.
- Zakarias Hawar-hoz kell vinnem egy üzenetet, azt mondták itt lakik a palota melletti utcában, abban a házban, ahol sárga muskátli van az ablakban. Jó uram, kérem, engedjen át, ha elviszem az üzenetet kapok pár garast és abból ételt tudok venni a családomnak. – adja azonnal a szánalmas elesettet, remélve, hogy meglágyítja az őr szívét.
A sárga muskátlis házat meg fürgén kiszúrta az előbb a távolban az őr háta mögött.

/Flint/

A katona, aki megállította valamilyen csoda folytán több helyismerettel rendelkezett, mint az sejthető lett volna és azonnal felszökkent a szemöldöke a hallottakra.
-Annak a háznak nem itt van a bejárata, csak egy kapu a szekérnek. Meg kell kerülni és a másik oldalt lehet bemenni az ajtón. Csengetni kell, jó mély a hangja a kolompnak jobbról, látni fogod. A palota mellett elhaladsz és úgy tudsz visszakanyarodni erre. -mutatta az irányt és jobb lesz az enyveskezűnek tartania, mert figyelni fogja, hogy nem-e másfelé csatangol. Egészen addig, míg el nem tűnik a sarkon.
*A kincstár egy külön épületben van a palotát körülvevő kerítésen belül. Kovácsolt vas falevél alakú csúccsal a végén. Jól be lehet látni. Napközben igen nagy forgalom van, fontosnak tűnő fontoskodók járkálnak ki-be.
Flint érezheti a szúró tekinteteket, melyekkel nem csak a háta mögött vizslatják az őrök, hogy mi végre keveredett oda. Maga az épület, amelyben az állami vagyont őrzik valószínűleg, az egy hatszögletű márványból készült erőd. Szűk ablakain legfeljebb csak egy kisgyerek férne be.

A hazugság könnyen jön Flint ajkaira, van benne éppen elég gyakorlata, még csak gondolkoznia sem kell rajta, de most emberére akadt, vagy csak szimplán nincs szerencséje és egy olyan katonával hozta össze a rossz sorsa, aki jól ismeri ezt a helyet.
Így hamar kioktatást kap arról, hogy azon a kapun nem mehet be, csak egy másik utcáról. Ha nem akar azonnal lebukni kénytelen végig csinálni most már a dolgot, legalábbis az elejét, amíg nem tűnhet el a kanyarban a katona figyelő szeme elől, amit végig a hátában érez. De, ha ez nem lenne elég, ahogy végig sétál a palota melletti kerítésnél, számtalan őr szeme kíséri még végig gyanakodva, amitől leveri a víz. Úgy érzi mindenki sejti miért van itt és minden pillanatban azt várja, mikor csapnak le rá. Ennek ellenére ösztönösen megfigyel mindent, amit csak tud rövid útja során.
Hamar kiszúrja a kincstár épületét, ami a palotától kissé távolabb helyezkedik el, de elég masszívnak tűnik, mint egy tömlöc és az ablakai is elég keskenyek. Azonban nagyon úgy néz ki, hogy azok az egyetlen bejutási lehetőségek és még az is lehet, hogy az ő vékony, szikár teste képes ott bepréselődni.
De odáig el is kell jutni!
Egyelőre lefordul a sarkon és közben már azon agyal, hogy valahogy be kell jutnia a kerítésen belülre.
Ehhez viszont ismernie kell, kik juthatnak be. Elbújik a sarok mögött és figyelni kezdi a palota bejáratát. Biztos, hogy visznek be oda húst és pékárut, csak ki kell lesnie kik azok és talán valamelyik szolgája képében besurranhat. A péksegédek úgy is mindig olyan lisztesképűek, hogy senki nem ismeri meg őket.

/Flint/


Ahogy az utcagyerek leskelődik a forgalom után, hátulról egy kéz nehezedik a vállára.
-Te mit keresel itt, kölyök? Tán nem elvesztettél valamit?
*A hang tulajdonosa egy újabb katona volt, akinek feltűnt a meghúzódó kis enyves kezű. És idejét látta elzavarni onnan, ahol nem kellene lennie. És főleg nem kellene semmit kémlelnie.




Ha sikerült elküldenie őt, akkor a városban sétálva -akár visszafelé a társa irányába- újabb alakba fut, aki fontosnak érzi, hogy fogdossa őt.
-Rég találkoztunk, igaz-e? Gyere csendben velem és akkor megkíméled magad sok mindentől.
*Az ismerős lány, aki előző itt jártakor befogadta és enni adott neki most egy kemény, kopottas szarvasbőr ruha alól nézett rá, a csuklya alatt az látja meg arcát, aki lentről néz felfelé egyenest a tekintetébe.
A karját erősen markolja és megpróbálja a sikátorok felé húzni.

Egy darabig sikerül is kikémlelnie, hogy kik jönnek-mennek be a palota kapuján. Látja, ahogy megérkezik a vadász egy pár málhás lovon lévő zsákmánnyal, de egyedül, aztán viszont felcsillan a szeme, mert megérkezik a pék és őt bizony már kíséri két inas is. Az őrség a szekeret alaposan átnézi, de a mesterrel és a két fiatallal nem nagyon foglalkoznak. Kezd érlelődni benne egy terv mikor……
A szíve majdnem kiugrik a helyből, de szerencsére az esze forog.
- Csak bújócskázunk, uram, valami rosszat csináltam? – válik gyerekesebbé a hangja, mint amilyen általában és nagy, ártatlan szemekkel pislog az őrre.
Persze tudja, hogy innen mennie kell, így a nyakába is szedi a lábát, ha az őr – lehet, hogy egy fenékbe billentéssel megtoldva, - de útjára zavarja.
Egyelőre úgy gondolja, ki kell dolgoznia a haditervet és az nem megy éhgyomorral, ezért a belvárosi piac felé igyekszik, mikor újra elkapja valaki.
Önkéntelen ránt egyet a kezén, de a másik még jobban szorítani kezdi a karját.
- Norye????? – kiált fel ijedten és még jobban megfeszíti magát, ahogy felismeri foglyul ejtőjét.
- Eressz! Nem megyek veled sehova! Semmi közöm hozzád! – igyekszik megszabadulni az angyalbőrbe bújt szadista lánytól.
Élénken emlékeiben él, amit a pincében átélt és még arra is hajlandó, hogy maga kiáltson őrök után, ha kell, hiszen ő nem követett el semmit, amit talán a lány nem mondhat el magáról.
- Engedj el, különben kiáltok és annyi itt az őr, hogy úgy sem úsznád meg! – ad hangot fenyegetőzésének.
Még az is kiszalad a fejéből, hogy tulajdonképpen miért van itt.

/Flint/





A lány menyecske ruhában van, jó szokásához híven adja az ártatlan kamaszt a kívülállóknak, ám a kölyöknek ezúttal is meg kell tapasztalnia, hogy nem az a rózsaszín álmokat kergető személy. Igyekszik még erősebben elrángatni a most már fenyegetőző Flintet, mikor az egyik szokatlanul nagy rántásnál igyekszik a háta mögé kerülni a kést villantó bal kezével és bele szúrni a gyűlölt gyerek hátába. Elég jó pozícióban van, hamar kivillantotta a foga fehérjét. És már előre eltervezte, hogy mit fog tenni és hogyan fog állni, mikor megpillantotta a délosit.
-Nesze neked, te kis enyves kezű! -elengedi a kezét a pengét eldugva ruhájába, csak egy pillanatra vette elő, mintha csak ütött volna- Megkapod a magadét, mocskos tolvaj, ha a kezeim közé kerülsz!
*Ezzel egy lányos pofont indított meg ellene. Ám fejében már az forog, hogy hagyja kicsúszni a kezei közül, hogy úgy szaladjon el, ahogy szokott a fiú. Mint egy tolvaj, akit tetten értek.

Most már nem téveszti meg Flint-et a lány ártatlan kinézete, az egyszerű, de tiszta ruha, hiszen látta, hogy mire képes, ha a saját területén van, ezért aztán mindent elkövet, hogy szabaduljon tőle, még a katonákat is megkockáztatta volna.
Bízik benne, hogy a nyílt utcán, ahol elég sokan járkálnak most is, Norye nem mer drasztikusabb eszközökhöz folyamodni, így álmában sem jutna eszébe, hogy kést ránt rá.
Nem is veszi észre a veszélyt míg a lány meg nem vágja, csak azért kerülte el, hogy a hátába állítsa a pengét, mert éppen arrébb rántotta magát, hogy szabaduljon. Így a kés a vállát hasítja végig, ha nem is mélyen, de ahhoz eléggé, hogy vére eláztassa szakadt ingét.
- Te nem vagy normális! – kiáltott fel a fiú és megkettőzött erővel rántott a karján egyet, nem számítva rá, hogy könnyen elengedik, ezért majdnem hanyatt esett, de pár botladozó lépés után visszanyerte az egyensúlyát.
Pont addigra, mikor a lány keze az arca felé lendült. Önkéntelenül rántotta el a fejét és taszított egyet ellenfelén, aztán semerre nem nézve, hanyatt-homlok szaladni kezdett, hogy minél előbb eltűnjön a szadista nőszemély elől, remélve, hogy nem volt igaz, amit az neki mondott, hogy az apja a helyi tolvajbanda vezetője és nem szalad bele egy felállított csapdába.

/Flint/

A lány ajka mosolyra húzódik, ahogy elpucol áldozata. Pont így tervezte. Ám tervei még nem a nagy nyilvánosságra tartoznak.
A kölyök pedig érezheti az idegenek tekintetén, ahogy megvetik, mint egy lebukott tolvajt. Ám nem akarják elkapni szerencsére és hamarosan ki már a csendesebb utcák kövét tapossa a rohanásában.
Ideje eldönteni, hogy merre tovább. A Testvériség ott várja a faluban, legalábbis egy tagja. Ám a király földönfutóvá lopása élete legnehezebb (de egyben legjövedelmezőbbnek tűnő) feladata lesz.

Nem újdonság Flint számára, hogy milyen megvetéssel néznek rá az emberek, de nem érdekli, ha az életéről van szó. És neki mindig az életéről van szó, vagy az éhhalál elől, vagy az őrök elől, vagy az olyanok elől menekül, mint Norye.
Pár utcán átrohan, fordul egyet-kettő és aztán lassít, de addigra alaposan eltévedt az utcák labirintusában, hiszen nem nagyon ismerős errefelé.
Mikor meggyőződött róla, hogy senki nem követi, lihegve nekidől az egyik ház falának, majd leszakítja az inge ujját és beköti vérző vállát, miközben sziszeg és nem épp túl kedves szavakkal illeti azt a kis szukát.
Nem akar egyelőre visszamenni a Testvériség emberéhez, de a vakvilágba sem akar szaladni minden pénz nélkül. Mivel már nem fenyegeti közvetlen veszély, már azonnal a kincstár felé fordulnak gondolatai.
Ha be tudna jutni a palotába…….
Tesz egy nagy kerülőt, közben elemel pár almát, hogy legyen valami a gyomrában és pár helyi kölyöktől igyekszik megtudni hol működik a pékség, ami a királynak szállít.
Ki akarja lesni a pékinasokat, talán be tudna állni valamelyikük helyett, ha elég ügyes.
Norey problémáját agya hátsó zugába száműzi egyelőre.

/Flint/


Az utcagyerekek bíznak a magukfajtában és nem tagadják meg a segítséget. Ahogy mindig eltéved, de valakit leszólít, segítenek és útba igazítják. A város egy másik részén van a pékség. Ahogy oda ér, már visszaértek a palotából a jól ismert alakok és javában folyik a munka, hogy a látványboltjukba is feltöltsék az árukészletet.
A pult mögött egy középkorú fickó áll, nem a pékmester. Ő hátul dolgozik. Ha az a terve, hogy beáll pár napra dolgozni, akkor lesajnáló arccal közli, hogy jelenleg nincs üres állás. Ám ki tudja mi lesz, ha vár egy picit? Vagy talán csak sárkányfarokként az egyik szállítmány mögé oda csapódhat...
Az nem bűn, ha próbálgatja a szerencséjét az ember.

Flint nem esik kétségbe, hogy nem ismerős a környék, neki az a lényeg, hogy lerázza magáról a lányt és ez úgy néz ki sikerült. Egy utcakölyök, mint ő, soha nem tud úgy eltévedni, hogy ne találja fel magát, így most is az az első, miután körbenézve semmi gyanúsat nem talált, hogy keresett hasonszőrű kölyköket, mint ő és máris kapott útbaigazítást.
Itt-ott még kérdezősködik kicsit, aztán máris megtalálja a pékséget a város szívében, ahol elég nagy üzletet tartanak fenn. Sürögnek-forognak az alkalmazottak és vevő is van bőségesen, persze nem a szegényebb rétegből jórészt, hanem a nemesek közül, akiknek cselédei és szolgái egymásnak adják a kilincset. Meg van annak az előnye, ha valaki a királyi pék címet viselheti.
Flint nem sok reményt fűz ahhoz, hogy egy ilyen puccos helyen alkalmazzák, de egy próbát megér.
A pult mögött álló ismeretlen eladó hátraküldi a pékmesterhez, aki viszont azt mondja, amit várt, hogy nincs hely számára. A kis tolvaj látja a szemén, hogy még ha lenne is, akkor sem ő lenne rá a jelölt.
Azonban nem adja fel, kifelé menet még lenyúl egy cipót, aztán letelepszik a szemben lévő ház falának tövéhez és figyelni kezdi a boltot.
Lát egy pékinast, aki termetre és korra is hasonló hozzá és akit a többiek Hru-nak szólítanak, bár inkább csak gúnyolódnak vele és, ahogy számított rá, a srác ki sem látszik a lisztből.
Ha reggel el tudná csípni valahol egyedül, akkor talán eljátszhatná a szerepét, amíg bejut a palota kerítésén belül.

/Flint/





A gyerek egész nap figyelné a pékséget és már igen jó információk birtokába jutott, nem csak erről a helyről a tervében szereplő helyszínekről is. Ekkor ragadja fel két kéz a magasba, egyik a szájára tapadva a másik a feje hátsó részén és hamarosan két másik -kesztyűs- kéz csatlakozik hozzájuk, amik a lábainál fogják meg és így viszik be valami épület belsejébe. Nehezen tudja követni az eseményeket, de az idő rövidsége miatt -ha el nem vesztette közben az eszméletét- akkor logikusan a háta mögötti kis nyári konyhába.
Az ide-oda forgó szemei, melyek tájékozódni próbálnak akkor is, ha vízszintesben van a teste félig, de mégsem alváshoz készülődik, pár perc múlva meglátják elrablóit. Talán az utcagyerekek valamelyike értesíthette a szadista lányt, aki ezúttal hozta magával az egykor meglopott pénzbehajtó testőrét is. Az ismert kopasz bekötötte a száját, míg a bársony kesztyűt viselő, megint igen csinosan öltöző nő egy harapófogót vesz elő.
-Nos, hol is hagytuk abba, mielőtt félbeszakítottál volna a múltkor? Ja, nem is! Azok az idióta őrök szakítottak félbe. -kacag egy nagyot és nem is lehet egyértelmű, hogy még látóterében van-e a tolvaj ujjai, mikor hirtelen bal mutatóujja körme becsípődik a szerszámba és egy hirtelen rántással letépi az alvilág vezérének leánya.

A cipót majszolva figyeli Flint a pékségben zajló eseményeket és miközben a terv fogalmazódni kezd a fejében, próbálja minél jobban megfigyelni Hru-t is, miként viselkedik, milyenek a szokásai, mivel ez lehet a siker kulcsa.
Sajnos közben nem ügyel eléggé a háta mögé, bár nem is számít rá, hogy onnan érheti meglepetés.
Hirtelen csapnak le rá, hiába kiáltana, egy kéz tapasztja be keményen a száját, hogy még levegőt is alig kap, majd valaki a lábát is felemeli a földről és már cipelik is, be a házba, melynek tövében remélt menedéket és ami most csapdává válik számára.
Hiába feszíti meg magát, próbál szabadulni, keményen fogják és nem tudja kiszabadítani magát, de a lábát szorítóban lassan felismeri azt, aki a múltkor végig üldözte a fél városon és ettől meghűl benne a vér. Aztán mikor végre megállapodnak vele és megpillantja a lányt is, már nagyon fogni sem kell, tisztára ledermed és hideg veríték csorog a hátán végig.
Kiáltana, sikoltana, hogy mit akarnak szegény fejétől, de a száját a kéz helyett szoros kötés váltja fel és a pénzbehajtó olyan szorosan fogja, hogy moccanni sem bírna, ha lenne rá ereje, akkor sem.
Viszont mikor meglátja a fogót Norye kezében, ismét neki feszül fogva tartójának és minden erejével menekülne, de…………de nem megy.
A szerszám egyre csak közeledik a kezéhez és aztán hirtelen lecsap, Flint meg potyogó könnyekkel sikolt, de csak nyöszörgés hagyja el a betömött száját.
A fájdalom ködén át megpróbálja megrúgni vagy a lányt, vagy a férfit, vergődik bitangul, mert a halálfélelem sok erőt ad neki.

/Flint/





A fiú rúgkapál, de erre számított is az őt szorító fogdmeg. A sarkával többször eltalálja annak lábát, de csak apró kis mozdulatokat tud a székben csúszni. Már a hetedik körmét szedik le, mikor már annyira félre csúszik, hogy egyszerűen kicsavarodik a nagy darab kezéből.
Norye is résen van és hátrébb lépve egy tőrt kap elő, lábát széttárva kicsit megrogyasztja, mint valami dobást elkapni akaró basketball játékos. Bal kezében a penge, jobban még mindig a fogót szorongatja, a végén Flint második kezéről letépett második köröm.
Talán nem az a legjobb reakció, hogy most hogy kiszabadult, legyenek barátok. Ám valahogy túl kell jutni rajta, méghozzá gyorsan. Hiszen az embere azért mégis ott van majdnem közvetlenül az utcakölyök hátában, nem ér rá egész nap cselezni.

Az élet alaposan megedzette már Flint-et és hiába volt sovány kölyök, azért volt benne erő, de most szinte tehetetlenül vergődött az őt keményen markoló férfi szorításában. pedig még a fájdalom és a rettegés is erőt adott neki.
De semmi nem használt és a lány egymás után tépi le a fogóval a körmeit és a kölyöknek van már annyi tapasztalata a kínzások terén, hogy tudja ez még csak a kezdet.
Ordít és ordít, remélve, hogy valaki csak meghallja, hiszen most nem egy pincében vannak mélyen a föld alatt, de egyelőre nem jön senki és a kín már kezdi az eszét venni, mikor érzi a rángatózása eredményét, a férfi fogásának pillanatnyi gyengülését és ki is használja.
Ujjai vérben áznak, de most tudja jól, nem foglalkozhat a fájdalmával, ha nem akar itt meghalni olyan kínok között, amit valószínűleg elképzelni sem tud.
Norye látva, hogy a fiú kiszabadult, gyorsan egy tőrt is előránt, úgy figyel felé. Flint látja, hogy nem most forgat először ilyen fegyvert és nem sok kétsége van felőle, hogy szívesen megmártja benne.
Egyetlen esélye van és reméli, hogy a férfinél is van valami fegyver.
Szinte guggolásban fordul meg és azonnal előre vetődik fejjel, szándékai szerint a férfi ágyékába és amíg az el van foglalva magával, megkaparintja a tőrét, vagy a kardját és azzal fordul a lány felé.
Azonban ha lát ablakot, akkor eszében sincs harcba bocsárkozni vele, azon veti ki magát.

/Flint/

A kis enyveskezű meglátja az ablakot és egyszerűen kiugrik rajta. Igazi kaszkadőr jelenet, ámbár nem sok helyen tudja eladni, mert a filmezés feltalálása előtt nem érdeklődtek ilyen ügyes jelenetek felé.
Érezheti a feszített papír szakadását és nagy szerencséje, hogy a legtöbben ebben az időben még nem tudták megfizetni a drága üveget. Így sértetlenül, vérző ujjakkal hemperedik a porba és mielőtt a szemben lévő pékség alkalmazottjai alaposabban megnézhetnék őt, már el is tűnik a szűk sikátorban.
Sokat rohan és már tudja, hogy nem nagyzolt a kegyetlen nőszemély a városbeli rangját illetően. A helyi alvilág vadászik őrá itt és így kell kirabolnia a gondosan őrzött kincstárat. Ideje lesz neki látni, mert néhány találkozás még Noryevel és ő már csak egy kihűlt, véres húscafat lesz, nem identitás!
Előtte a lehetőségek tárháza, hogy most mit csinál.

A kölyök mindig is inkább a menekülés híve volt, mint, hogy meg kelljen küzdenie két felnőtt emberrel, még ha az egyik lány is volt. Azonban kés volt nála és ő volt a legkegyetlenebb ember akit valaha ismert és már ez rémülettel töltötte el. Így aztán egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy inkább a menekülést választotta most is, ahogy lehetősége adódott rá.
Keményen landolt a földön, az ablak túloldalán, ahová vaktában ugrott, hiszen nem tudhatta hová érkezik, de minden jobb lehetett, mint ott maradni.
A kezei borzasztóan fájtak és csupa vér volt, de az életösztöne csak hajtotta előre, még szerencséje volt, hogy nem botlott bele senkibe, főleg nem egy városőrbe, mert akkor biztos nem tudott volna értelmes magyarázattal szolgálni.
Nem tudhatta hol lehetne biztonságban, hiszen a lány az itteni alvilág tekintélyes tagja lehet, így bárki lehet Flint árulója. Ha nem lenne ez elég, akkor ott van, hogy nem tudja használni az ujjait jó darabig és még a Testvériséget is a nyakába kaphatja, ha nem próbálja meg kilopni a Kincstárból az aranyat.
Egy igazi jó kis csapdahelyzetben volt.
Először mindenképpen kéne találnia valakit, aki segít bekötözni vagy meggyógyítani a kezét.
Egy templomba indult, ott talán megszánja egy pap őt és segít rajta.

/Flint/

A tolvaj vérző ujjakkal rohant végig az utcán és néhányan megbámulták, ám egy piszkos arcú, rongyos ruhájú kölyök nem túl maradandó. Ezeket a szerzeteket csak az alvilági, sötét figurák nézik. Ők is csak azért, hogy kihasználják.
Zavartalanul jut el az egyik szentélyig, ahol elpanaszolhatja a gondját. Felnőtt korában jó hasznát veszi majd, hogy egy csupa papnőből álló vallás falai között keresett menedéket, ám most egy oldalsó ajtón kivezetik az imahelyről, mit középen egy nagy oltár díszített és körbe a szüzek hajlonganak.
Miközben bekötözik az ujjait, a rend főnökasszonya nyit be, hogy kérdéseket tegyen fel.
-Mi történt veled, kisfiam?

Ha csak nem szalad bele az őrökbe, Flint tudja, hogy senki nem fog törődni vele, akármilyen koszos, piszkos, véres és rémült. Ő csak egy, a városban nem kevés számban jelenlévő utcakölykök közül, akik nem hiányoznak senkinek, sőt talán még örülnek is neki a polgárok, ha párral kevesebb nyújtogatja kéregetésre a mancsát.
Persze abban nem reménykedik, hogy a lány apjának bandája elől is teljesen el tud tűnni, de abban reménykedik, hogy talán sikerül legalább annyit időre megszabadulni tőlük, hogy bepróbálkozzon a Kincstárral, aztán már bottal üthetik a nyomát.
Na, de ehhez azért szükséges lenne az ujjaira, amik most égnek, lüktetnek és könnyfakasztóan fájnak, főleg, hogy elmúlt a felfokozott idegi állapot és már látja, hogy milyen rondán néznek ki.
Nincs jobb ötlete, mint, hogy egy szentélyben keressen segítséget, remélve, hogy a papnők megszánják és úgy néz ki, hogy nem számított rosszul, hiszen beengedik, bekötözik, bár amikor bejön a főnökasszony, nem ússza meg kérdés nélkül.
- Anyám! – térdel le, hogy lássák mennyire tisztelettudó, ez általában mindig bejön. – Valami banda elkapott és elvették kevéske kis pénzemet, majd kínozni kezdtek, hátha rejtegetek még valahol pénz, ezért tették. Biztos vagyok benne, hogy meg is öltek volna, de sikerült megszöknöm és ide vezettek lépteim, tudván a nővérek megszánnak majd. – süti le a szemét ájtatosan.