Faj: Sötét elf

Nem: Nő

Kor: 17

Becenév: Jai, vagy Ina

Rang: kalandor

Mágia szint: Alap szintű varázslatok

Ha kalóz lennék, ahoz is eléggé elfuserált lennék, mert a neveltetésemnél, valamit nagyon rosszúl csináltak. De, még az se biztos, hogy a szüleim tehetnek róla. Úgyan is, a fajtámhoz képest, sokkal barátságosabb vagyok, mint kellene, és imádok másokkal megismerkedni. Odáig vagyok a tengeri élőlényekért, a teli holdas éjszakákért, és apa történeteiért, amiket el szokott mesélni, ha visszatér egy-egy fosztogató útjáról. Valamint az ajándékokért, amiket hoz nekem az útjáról. Szeretek sokat beszélni, amivel főként a testvéreimet kergetem az őrületbe lefekvés után bár, igaz külön szobánk van, csak én néha át surranok, hogy beszélgessek velük, még akkor is, ha ők már aludni szeretnének. Szeretek a vízben úszni, Szeretem, mikor a víz nyaldossa a testem. Nem szeretem, mikor hazudnak nekem, és engem is úgy neveltek, hogy az igazat mondjam, és igyekszem is, hogy az igazat mondjam. De, ugyan akkor elnéző is vagyok, hisz tudom nem mindig könnyű az igazat mondani. Nem vagyok egy család centrikus alkat, és a babák se hoznak lázba, hogy én is akarjak egy gyereket. Csak a gond lenne velük, révén én is magamból indulok ki. A külsőm: Tökéletesen meg vagyok magammal elégedve, hisz nincs egy gramm felesleg se rajtam. A formál idomaim, is a helyükön vannak, így arra sem lehet panaszom. Pár helyen, a testemen, víz csepphatású kis mügyörök vannak, és tetoválásaim is. Állam, szélesebb, mint más kék elf lánynak, ajkaim dúsak, húsosak, érzékiek. Az orrom, kicsi pisze orr. Szemeim, a bőrömhöz hasonlóan, kékek és tipikus elf szemeim vannak. Homlokom kicsi, és ott is található azokból az izékből. Hajam, hosszú és fekete, amit cofban hordok, és oldalt a balrészemnél, két tincs szabadon lóg. Füleim, hegyesek nem elállóak. Ruháim, többnyire feketék, egy részt, mert az áll jól nekem, és mert szeretem azt a színt. Valamint csizmában is feketét hordok.

Üdv, a nevem, Jaina Solo, és Kék Elf vagyok. Egy kalóz családba születtem, és nevelkedtem, mint a család negyedik legfiatalabb tagja. Apa, reménykedett, hogy lesz még egy fia, de a sors úgy hozta, hogy lány lettem. Apa, eleinte nem szerette, hogy van még egy lánya, akit egyszer majd férjhez kell adnia. Bár, aztán meg barátkozott a dologgal, hisz még így is van két fia, de háromnak még jobban örült volna. Anya, viszont nagyon örült neki, hogy még egy lánya lett, és anya nagyijának a nevét kaptam, és így lettem Jaina Solo. Egy a tengerhez közeli kis faluban éltünk, Ahol mindenki ismert mindenkit. Minket, már nagyon fiatalon meg ismertetnek a horgászattal, és halászattal, valamint evezni is megtanítanak minket. Egy kalóz kapitány, és egy nagy harcos lánya ként, eléggé nagy rajtam a nyomás, hisz mindenki elvárja tőlem, hogy olyan legyek, mint a szüleim, vagy mint a tesóim. Ez, hatalmas teher nekem, és már nem bírom ezt sokáig. Nővérem, már az óta feleség, és Anya is egyben, hogy én a világra jöttem. Meg éltem már jó pár telet, egészen pontosan tizen hetet, de még sose láttam havat. A tenger parton, nincs hó, és a falut még sose hagytam el. A bátyáim, már elég idősek ahoz, hogy fosztogatni menjenek az apjukkal, a hajójukon, a Kék Gyémánton, amit még anno a déd nagyapám kötött el elöszőr és lett belőle egy kalózhajó. Egy párszor, én is meg fordultam a fedélzetén, mikor apa igyekezett tengerészt faragni belőlem, hisz a kalózkodás hoz, nincs gyomrom. A fosztogatás, és a csaták úgyan élvezetesek, de az a része a dolognak, hogy valakit hidegvérrel kinyírjak, ahoz már nem füllött a fogam. Az nap, apa szégyenkezett is miattam, hogy még erre se vagyok képes. A szüleim, úgy gondolták, hogy talán egy férj rá tudna engem vezetni erre a tettre, hogy kíméletlenül öljek. Tudtam, hogy az esküvő mivel is jár. Egy férjjel, hogy esetleg azt kell tennem amit, mond, és a leg rosszabb, hogy a családi nevem is megváltozik. Szeretem a családi nevemet, és nem is akarok tőle meg válni. Egy férfi kedvéért sem, még ha szépen is nézzenek rám, még akkor se. Ezért, úgy döntöttem, hogy megszökök, de azért előbb még egy búcsúlevelet még írtam, amiben elköszöntem a családomtól, főként az édes anyámtól, akit szeretek, és becsülök. Írtam valamit arról, hogy úgy érzem, hogy nekem nem az adatot, hogy csak egy egyszerű halász legyek, hogy engem hív a nagy kaland, hogy át éljem, de nem biztos, hogy vissza fogok térni. Arról, viszont már nem írtam, hogy tudok arról, hogy valakihez hozzá akarnak adni, mint ahogyan azt se, hogy ne keressenek, mert tudom, hogy hiába is kérném. Abban is egészen biztos vagyok, hogy nem én vagyok az utolsó gyermekük, hogy egy nap anya, ismét életet add még egy gyermeknek, aki az én kis testvérem lesz. A falum határánál, meg torpanok egy kis időre, hisz eszembe jut, hogy a legjobb barátnőm hamarosan hozzá megy valakihez, és elvileg, én volnék a nyoszolyólány vagy mi a csuda, és ott kéne lennem vele élete eme fontos eseményén, de most elöszőr szegem meg a neki tett ígéretemet. Visszafordulva, gondolatban, a bocsánatát kérem, közben egy könnycsepp gördül végig a csinos kis pofimon. Ám, ekkor egy fura dolog történik, és a legjobb barátnőm megjelenik, útra készen, ami meglep engem, és ennek hangot is adok. Megtudom, hogy ő is inkább a szabad életet választja, de csak addig, míg rá nem talál az igazira. Addig is, viszont az utunk közös, és remélhetőleg kalandokkal teli lesz. Örültem, hogy ő is jön, hisz mellette, mindig önmagam vagyok, mindig tökre vidám vagyok, de tudom, hogy ez egy nap meg fog változni, és remélem ez a nap még nagy, de nagyon messze van, vagy az még jobb lenne, ha el se jönne az a nap.