Nem kellett sokáig várni rá. Jött is és beszélt...Cukkolt de én csak vigyorogtam rajta. Aztán mindketten meghallottuk ahogy újdonsült rajongóim közelednek. Akkor már nem volt kedve viccelődni és fel is ment hamar a vérnyomása. Én nem pánikoltam ennyire. Fák között voltunk és amint megláttam őket azonnal éltem is a helyszín adta előnyömmel. Megkértem a fákat, hogy kapják ki a lovasokat a nyeregből, és el ne engedjék őket.
- hmm öten vagytok, és persze hogy a nemes uraknak nem volt kedve utánam jönni. A kényelmesebb utat választották, és parasztokat küldtek, akiknek jobb dolguk is van, mint hogy engem hajkurásszanak.- gondoltam, aztán pajtihoz fordultam, aki kimeredt szemmel, bámulta a történteket. Elég vicces képet vágott.
- Szóval. Mikor elindultunk, mentem utánad egy darabig. De aztán kikaptak a nyeregből és bevittek egy házba. Három nemesnek tűnő, menőn öltözött pasi várt a szobában. Tudod vörös bársony csuklyás kabát sok ékszer ilyesmi. Az egyik széken ült, körülötte a másik kettő. ....És találd el kit keresnek, miért akartak oly "kedvesen" beszélni velem. Hát Edgar Malinort..... Na én nem ismerem őket és nem tudom hogy miért rúgtad velük össze a port, de ha van kedved visszamehetsz a lábukat lógató szerencsétlenekkel a faluba, hogy megtudd.....- próbáltam rövidre fogni de csak nem sikerült. Még vagy jó húsz percig számoltam be arról, hogyan osztottam ki az uraságokat. Aztán erőt véve magamon vártam mit lép.

Azt hittem,hogy ha egy kicsit lovagol,akkor betapasztódik a szája a "Pajtinak"..de csak nem..és a beszámolóját hallgatva érdekes fejleményt tudatott velem,miszerint azok akik most a nyomunkban vannak,azok engem ismernek???..nahát!..csak tudnám ,hogy kicsodák?!!..valahogy nem ugrot be semmi...de persze ez nem azt jelentette,hogy kizárt a dolog...elég sok "cimborát"kopasztottam meg a kártyába..és ki tudja,melyik szerencsés napot fogták ki?!..bár az előny lenne,ha tudnám,hogy kicsodák ezek..

-Mást nem mondtak?-néztem az elfre kérdőn,bár azt hiszem,hogy nem igazán tudtam hová illeszteni az eseményeket..

De ahogy éppen a végére értem volna a gondolatmenetemnek,egyszer csak az elf pajti előtt egy nagy hálót láttam kifeszítve a fák között és már nem volt időnk kitérni,mert körbevettek minket.

... igencsak szorult helyzetbe kerültünk..és a háló elég gyorsan ránk is tekeredett...aztán a jó nagy fejbekólintást,amit kaptunk mind a ketten..
..és mikor kinyitom a szemem,akkor valami veremben csücsülünk,ami derékig teli van vizzel..
..na ez a nap is jól kezdődik...-futott át rajtam ez a vészjosló gondolat...

És megint csak beszéltem és beszéltem. Elkövettem azt a nagy hibát, hogy nem néztem a hátam mögé. Nem figyeltem a fákra, mire figyelmeztetnek. És már meg is volt a baj. Háló tekeredett körénk, és a szemem sarkából láttam a menő vörös ruhába öltözött díszpintyeket. Hát mégis itt vannak, nem adták fel az üldözésemet. Épp valami sértőt próbáltam mutatni, mikor valami kemény koppant a fejemen, és sötétbe borult minden.
Nevetés, vagyis inkább durva röhögés hangjára ébredtem. Még nem nyitottam ki a szemem, először próbáltam betájolni magam. A fák emberekről beszéltek. Öten vették körül a kis vermet, ahová minket nem túl barátságosan tessékeltek be. Mikor végre kinyitottam a szemem, pajti ült előttem. A fejét két tenyerébe temette.Vízben gubbasztottunk. Jó. Fák vesznek körül, még jobb. De mielőtt hozzákezdenék a hókuszpókuszhoz, megvárom mit akar pajti. Mivel nem figyelt, óvatosan megböktem a csizmám orrával. Mikor felkapta a fejét, annyit suttogtam. - Ők azok, itt vannak.

Ahogy a nap indult,egy fikarsznyi kétségem sem maradt arra,hogy ez sem lesz olyan nyugodt ,mint az előző..

A Pajtika most sem tudott csendben maradni,de legalább jót szórakozok rajta..és kezdem megkedvelni az örökös szájmenését..és a mostani helyzetünk sem éppen valami vidám,de ahogy a veremben üldögélünk...már érzem,hogy ezek az emberek elég elszántak...de igazából azt sem tudom,hogy mit is akarnak tőlünk..

Ahogy a Pajti megbök a csizmájával,már van is egy ötletem..

-Héééé!Haver!!...Megmondanád,hogy miért vagyunk mi itt??-és ahogy kikiabáltam a rohadékoknak,a Pajtira néztem..
-Jó lenne,ha egy kis segítséggel ki tudnénk jutni..és az sem ártana,ha elternéd a figyelmüket...-súgtam neki,és kezdtem tapogatni a verem oldalát,hátha van valami fogódzó..
..egy próbát megér..-gondoltam..

Figyelem elterelés? Hát persze. Abban jó vagyok. Ha sikerül és nem sajog eléggé a fejem, megpróbálkozok a vízzel. Van itt annyi, hogy simán meg tudjam lepni őket. Azzal próbálkozom, hogy csapjon ki a víz és az összes minket bábuló kapjon egy kis adag beöntést. Tuti nem fognak örülni neki. Ha nem jön be a fáktól kérek újra segítséget, hogy csapkodják meg ágaikkal a fogva tartóinkat. Így vagy úgy, de mindenképp szeretnék kimászni ebből a veremből. Bár nem mintha sietnék valahová, de idegesít az hogy röhögnek rajtam.

Ahogy elnéztem az oldalát a veremnek,eléggé simának tünt..így szerintem nem jutunk ki,és még ráadásul vizes is volt..

A kiabálásomra nem nagyon reagáltak ,inkább csak röhögtek tovább...

-Pajti!...jó lenne valami kis segítség...ki kell jutnunk innen!-súgtam oda az elfnek,és közben járt az agyam,hogy miként lehetne felmászni..

-Ha bakot tartanál,talán elég magasra tudnánk jutni..és aztán kihúzlak,ha minden jól megy,akkor hamarosan nem fognak nevetni odafent..-vigyorogtam rá,de közben forrt bennem a düh...hogy ilyen helyzetbe kerültünk..
Csak tudnám,hogy kik ezek a balfácánok???

Míg én a lehetőségeken gondolkodtam, Pajti kieszelt egy tervet. Én se agyaltam tovább. Már kitisztult a fejem és tudtam, hogy nem fog működni a vízzel a dolog, mivel nem folyó van alattunk. Így a fák maradtak. Meg is kértem őket azonnal, hogy azonnal ragadják és fogják meg új barátainkat ágaikkal.
Hamarosan hallom is a mozduló ágak nyikorgását, aztán a nagy üvöltözést.
Oda is intettem társamnak, hogy most már mehet. Segítettem neki a kijutásban, aztán ő is kihúzott engem. A fák minden férfit aki benne volt a buliban megfogtak ágaikkal. Egyik másik kétségbeesetten ficánkolt, de az őt tartó ágak nem eresztették. Kérdőn néztem pajtira. Most már tényleg kíváncsi voltam.....

/18+ elemeket tartalmazhat a hozzászólás/

Nagyon örültem,hogy a Pajti érti a szándékomat,és bakot tartott,hogy kijussunk onnan..és ki is húztam őt is,ahogy igértem..
Csurom vizesen,de kint voltunk..
A támadóink meg a fák ágaival "küzdöttek",hogy valahogy kiszabadítsák magukat,arra gondolva,hogy sikerül nekik...és mennyire tévednek!

-Na most vihogjatok!-üvöltöttem rájuk.-Csak nemtán meglepetés!!-röhögtem én is egy nagyot a látványukra...
Odaléptem az egyik szerencsétlenhez és a tőrömet a torkához raktam...
-Most szépen elmondod,hogy ki bújtott fel,hogy megtalálj engem??..de ha nem válaszolsz,akkor kikanyarítok belőled pár "falatkát"-és a pengét a nyakánál végigsimítottam..de ügyeltem rá,hogy ne vágjam meg vele..
Aztán a Pajtihoz szóltam..
-Szoríts egy kicsit az ágakon...úgy látszik gyengén fogják a "barátainkat"-húztam a számra egy grimaszt...

A fickó nagy nehezem,de beszélni kezdett..

-Ugyis megtalálnak!...nekünk csak az volt a feladatunk,hogy elkapjunk titeket!-nyelt egy nagyot a penge tudatára,és rémülten nézett ki a fejéből,mikor az én szemeimbe nézett.

-...A falu előljárója bizott meg...akinek borsot törtél az orra alá..-vigyorgott ,de aztán lehervadt a mosoly róla,mikor a Pajti szorított a növények tekerésén..

-Ahhh,szóval innen fúj a szél??-bólintottam elismerően.-..Akkor szerezzük meg az örömét az Előljárónak!...Melyikőtök szeretné elvinni az üzenetem neki?-néztem körbe rajtuk.

Aztán a Pajti felé fordultam,hogy csak ő hallja a mondandóm-..Ha valamelyik vállalkozik,akkor csapd le az egyik fülét...az lesz az "üzenet"a Nagypofájú előljárónak!-vigyorogtam teljes fogsorral a Pajtira...és néztem mi lesz a reakciója a hallottakra.

..mert még nem tudja,de ez tényleg aljas húzás lenne tőlem...bár lehet,hogy még meggondolom,hogy ez legyen a "kedves mondandónk" a fogságbaejtésünkre....bár szerintem igy is könnyen úsznák meg a dühömet...

Mikor kihúzott engem is a gödörből, mindketten jót szórakoztunk a látványon. Míg ő elbeszélgetett egyikükkel, én megfogtam a lovakat és figyeltem. Na de jó. Harcias is tud lenni ez a Pajti. A játékát már megismertem, meg hogyan tud verekedni. Láttam a különbségeket, de ez ugye még kevés volt. Mikor megkért a fák már tették is a dolgukat. Csak egy gondolatomba telt.
A fület emlegetve elő is kaptam kicsi tőrömet a csizmám szárából, hogy fokozzam a hangulatot, de sejtettem, hogy nem gondolja komolyan.
- Szerintem menjünk. A fák megtartják őket, míg nem jutunk messzire. Bár lehet hazudtak. A nemes fickókat még nem láttam itt. Szegények itt az emberek. Nem telik nekik puccos ruhára. Meg honnan tudnák a nevedet. Szerintem a nemesebbeket faggasd. Azokat ni. - mutattam a vörös köpenyesek felé. Ők kerestek téged.... - mondtam és már fel is pattantam Pitypang hátára.

A Pajti érti a vicceimet,és ez jó nagy mosolyt csalt a szám szélére...

-Ahogy mondod,Pajtás!-veregettem hátba a Pajtikámat..-Igazad van!..jobb is ha olyanokkal kezdünk,akikkel többre is megyünk!..itt úgyis hamar sötétedik,és az éji bogaraknak is kell valami élelem!-vigyorogtam,miközben a lovamra ültem.

-Mehetünk is!...azt hiszem,hogy az Előljárónak egy kis meglepetést kellene szereznünk!..látszik,hogy nagyon unatkozik...!!
Aztán ahogy közelednénk az Előljáró falujához...tábort kéne vernünk...és kieszelni egy jó nagy meglepetést...amire nem is számít...

De előbb jó lenne valami jó helyet találni éjszakára,hátha a Pajtinak van valami ötlete...

Látom nem tétlenkedik ez a Pajti. A királynő bár nem azért küldött, hogy galibát okozzak az emberek között, de ez a móka is jó lesz arra ami a feladatom. Megfigyelni az embert, meglátni népeink közt a különbséget.
Tudtam merre kell menni, de azt is hogy ránk köszönt az éjszaka mire odaérünk. Jó messzire vezettem a férfit egy rejtett kis völgybe, ahol a tiszta vizű patak mellett egy nagyobb barlang is volt. Úgy voltam vele, én alszok majd a fákon. Menet közben, mikor már jócskán magunk mögött hagytunk mindenkit, megkértem a fákat, hogy engedjék el a szerencsétleneket.
Mikor odaértünk lepattantam a lóról, a kantárt Pajti kezébe nyomtam, és annyit mondtam hozok vacsorát....
Már el is tűntem a szeme elől. A fák között kiszedtem íjamat a zsákomból és két nyuszival tértem vissza. Ha nem szereti akkor is ez van.
Az erdőre való tekintettel a tüzet a barlangban gyújtottam meg. Míg a nyulak sültek, beszédbe elegyedek vele. - És amúgy mit tervezel? Csupa fül vagyok....

Végre elhagytuk azt a sok semmirekellőt..bár már ideje volt!...éhes vagyok...
Meg aztán üres hassal nem igazán vagyok kíméletes hangulatban...mist meg a Pajti elment vadászni...és egy régi ,gyerekkori versike jutott eszembe,amit Anya mondogatott ..mosolyogtam a gondolatra..
...elment vadászni...meglőtte...hazavitte....és az egyik mind megette!-na erre egy jo nagy röhögés fogott el,úgy,hogy a hasam fogtam...és ahogy lenni szokott...végszóra meg is jött a vacsora!

-Jó nagy tapsifülest hoztál..kettőt!-bólintottam -...és te mit fogsz enni,Pajti?-néztem rá széles vigyorral...de aztán jol megveregettem a hátát,mert biztos érti a viccet...bár néha nyers vagyok...de nagyon bírom ezt a Pajtit...kezd belejönni...és még vadászni is tud..


-A tervem?...majd később...most zabás vagyok..vagy te nem?-villantottam rá kedvenc mosolyom,és kezdtem rakni a gallyakat ,hogy hamar neki tudjunk állni sütni a tapsifüleseket..


-Amíg sülnek..addig gondolkozom...bár szerintem a holnap ki fogja firrni magát,mert ha ezek a léhűtők elhíresztelik az elöljárónak,hogy itt vagyunk a közelbe..nem biztos ,hogy nyugodalmas lesz az éjszakájuk!-húztam a számat széles vigyorra..-..de aztán jo lenne pihenni kicsit,ha reggel dobbantanunk kell..mert errefelé elég sűrűek a pofonok...főleg,ha jókedvembe találnak a falusi ficsúrok...kaphatnak pár egyengetést..-forgattam meg közbe a húst a nyárson.-..ha megettük a vacsorát,akkor hunyok egyet...és majd holnap majd ha felkelsz..akkor nézzél ki a kijáraton..és ha hétágra süt a nap,akkor ébreszthetsz,Pajtás!-néztem az elfre kedvesen..


Bár a holnap még ismeretlent rejt...mert fogalmam sincs,mi fog következni..de azt tudom,hogy olyan mélyen nem alszom,mint ha az otthonomba lennék...bár itt jól védhető helyen vagyunk...
Na de kész lett a kaja!Együnk!-adtam oda neki a másik sültet...bár az elején jól megvicceltem vele...de ha már lőtte,akkor ehet is belőle...
Hogy mekkora füllentő vagyok-gondoltam magamban,ahogy ettem az omlós husit...
..de igazából nem is kell mindent az orrára kötnöm a Pajtinak...nevettem magamban...

Ahogy visszatértem, azonnal neki kezdtünk a vacsora készítésének. Pajti elemében volt és végre be nem állt a szája.... Jót mulattam a szövegén, meg azon, hogy azt hiszi nem látok át rajta.
Jól szórakoztunk vacsora közben, aztán nyugovóra tértünk. Ő a barlangban vackolta be magát éjszakára én pedig egy közelben lévő fa ágai között. Egy ideig még hallgattam a fák éjszakai neszezését, aztán elnyomott az álom. Holnapra Pajti tuti kiagyal valami kézzel fogható tervet, mert már most hallom a kattogó fogaskerekeket az agyában. Na kíváncsi leszek.
Reggel a madarakkal ébredtem. Még csak világosodott. Amint lemásztam a fáról körülnéztem. A lovak ott voltak, ahol hagytuk őket, és semmi különös nem történt. Pajti még javában horkolt, méghozzá fene hangosan. Megfordult a fejemben, hogy ráijesztek, de az gonosz húzás lett volna. Így újra vadászni mentem. Újabb nyuszival és pisztránggal érkeztem. Jó edzés volt reggelre a kézzel való halfogás.
Mivel Pajtit szerencsére nem kellett elhúznom a tűz mellől, hogy nekifogjak a reggeli készítésnek, így mire magához tért, már készült is a reggeli. Nem kell majd üres gyomorral neki indulnunk a napnak....

Jól aludtam,teli hassal,és még a tűz is meleget adott egész éjjel.
...bár a hajnal hűvösre fordult,de a barlang tényleg jó ötlet volt a Pajtitól..

-Apropó,Pajti!?..miért is nem ébresztett amikor felkelt a Nap?...-nevettem ,miközben felkászálódtam, a takarómról..
De ahogy összeszedem magam,máris megérkezik ... a hóna alatt a reggelivel!

-Szuper!..máris eszünk!?-dörzsöltem össze a kezem a felélesztett tűz felett és már a gyomrom is jelzett,hogy ideje enni...
-Azt hiszem megtartalak,Pajtás!-vigyorogtam rá..-és leültem nézni,ahogy elkészíti az ételt..és kicsit furán nézhettem rá.mikor eszembe jutott,hogy mostanában nem annyit beszél...valami baja van??...hogy ennyire csend van körülötte..??

Aztán ,ahogy megsültek végre a finom falatok,máris rávetettem magam a nyúlra..mert a halat egyék a Halászok.....egy széles vigyorral ültem le enni a Pajtikám mellé...és alig vártam,hogy beszéljen...olyan régen nem röhögtem ennyit,amikor alig vesz levegőt két szó között...
..pedig egyre jobban kedvelem ezt az Elfet,pedig azt hittem,hogy nagyon unalmas lesz az együtt töltött időnk...és lám!..egyáltalán nem!...mindig történik velünk valami!..és ezt élvezem!!..

Amint elkészült a reggeli, ő már teljesen magához tért. Amint kész lett, megragadta a nyulat és enni kezdett. Közben sokat mondó tekintettel nézett rám, míg én a pisztrángokat fogyasztottam. Nem zavartattam magam. Ha kér a halból majd kap ha még marad. A jó kedve nem hagyta el, de láttam, hogy hiányol valamit. Így hirtelen nem esett le mi az, de majd kiderül. Vontam meg a vállam. Végre nem csak én beszéltem. Ő is dumált.
A barlang reggelink alatt a falatozás neszeit leszámítva teljesen csendes lett. Eddig volt mitől visszhangoznia. Az illető most már eszik.
- Tudtad, hogy egész éjjel zenéltél? Be nem állt a szád. Úgy horkoltál... - ugratom vigyorogva és még utánoztam is. Izgi lett volna ha rád hozom a frászt, de a következménnyel nem akartam számolni. Gyorsabban futok mint te, de az utunk még tart. - röhögtem. Aztán próbáltam uralkodni magamon, de olyan nevető görcsöt kaptam, hogy jó pár percig eltartott mire le tudtam higgadni....
Aztán feltápászkodtam a földről és a romok eltakarításával kezdtem foglalkozni. Miután Pajti is befejezte a reggelit a csontokat összeszedtem és letettem a barlang előtt a fűbe. Közben ugratásból rászóltam, hogy vizelje le nyugodtan a tüzet, elfordulok. Végül azonban más módon oltottam el.
Aztán máris indulásra kész lettem. A fáktól tájékozódtam, de még nem történt semmi fontos odakint...
- Na induljunk. Fogadjunk hogy tuti terved van már, de menet közben is ötletelhetsz...- szóltam neki a nyeregből.

Ahogy elfogyott a finom sült,már minden kezdett kerek lenni..és még az elf is "visszatért"...és beszélt tovább..már sokkal jobban éreztem magam...

-Ahogy gondolod!-néztem rá vigyorogva-..de nem biztos,hogy nem lenne árvíz...ha azt tenném!-veregettem hátba,a Pajtást,kifelé menet a barlangból..és mentem a lovakhoz...

Amint eloltotta a tüzet,már jött is utánam,és indulhattunk is..

-Arra gondoltam,hogy ha már az előljáró ennyire keres,akkor lepjük meg!...de nem akárhogyan!-kezdtem el mondani a tervet.
-...és ha bejutottunk hozzá..akkor lehet megemlegeti azt is,hogy kikezdett velünk-vigyorogtam a Pajtira,és már az agyamban kezdett megfogalmazódni a terv...csak el kell jutnunk odáig..és vaami álruha is jól jönne!

-Itt .nem messze van egy Fogadó...és ha jól emlékszem,akkor egy kovácsműhely is van...oda jó lenne betérni...ott talán segíthet azaz ember nekünk...

Hamarosan meg is érkezünk a pici településre...és akit keresünk ,éppen egy inas félét vág nyakon..
..azt hiszem jó helyen járunk!

...csak elfet még sohasem látott....úgyhogy érdekes lesz a találkozás....

Nemsokára el is hagytuk a szálláshelyet. Pajti egy fogadót emlegetett. Hogy mire kellett neki a kovácsműhely arra nem tudtam rájönni, de majd kiderül. Követtem a férfit. Nem beszélt sokat, de látszott rajta, hogy agyal valamin. Az Elöljáró nagyon csípte a csőrét. Belegondolni is izgi volt mit tesz majd vele...

-Adjon ,Isten!Mester!-köszöntöttem a Kovácsot.
-Rég találkoztunk!-nevettem rá,és közelebb léptem hozzá..

-..ahhh!...Edgar!...tényleg rég volt!-emelte fel a kalapácsát és lesújtott az izzó fémre,amit éppen egyengetett..
-Csak nem tán bajban vagy?-villantotta rám mindent sejtető vigyorát...-..már azt hittem,hogy feladtál már a kártyával...de ha jobban meggondolom...akkor igencsak fel kell kötnie a gatyáját,aki leül veled egy asztalhoz!-súlytott le tovább a fémre..

-Hát...nem éppen olyan jellegű a "bajom"...inkább egy kis információ kellene egy emberről...de igencsak kényes az ügy...beszélhetnénk egy kevésbé nyilvános helyen?-kárdeztem.és ahogy felnézett a Pajtira vetette a szemét és némán bólintott...

-Jaa...Ő itt a Társam mostanság...de ez egy hosszú történet..de inkább majd ezt máskor..az ügyem sürgetőbb,mint az elmúlt pár napom..-vezettem a lovam egy facölöphöz,hogy kikössem addig míg itt időzünk.

..bár ahogy így elnézem elég hosszúra fog nyúlni a dumánk...főleg,hogy a Pajtit is meg kell ismertetni az itteni "hagyományokkal"...főleg,hogy itt még senki sem találkozott Elffel...csak a mesékben..

-..Gyertek a Mühely mögé...ott nem zavar senki...hozzad akkor a  Barátodat is..-nézett ránk és az Inasát az üllő mellé rendelve ,átadta neki a kalapácsot..

Ahogy hátra mentünk a műhely mögé...máris belekezdtem volna a mondandómba,mikor négy fegyveres közeledett a Fogadó felől....és nem vártunk senkit..

Ránéztem a Pajtira,és a Kovács Barátomra...aki intett a fejével,hogy nem tudja mi van...

Akkor ezek szerint követtek minket..és nem igazán örültem neki...nem akartam bajba sodorni a Mestert...de úgy látszik elkerülhetetlen az észrevétlenségünk..hacsak...

-Ki ennek a Műhelynek a Kovácsa?Lépjen elő!..az Előljáró utasítására!-kiáltotta az egyik katona a műhely felé..és várt...

Mi meg csak a háttérben figyeltük,mi fog történni...
..de ekkor jutott eszembe,hogy a Pajtinak a lovát biztosan felismerték,hogy nem idevalósi...

Mikor eljutottunk oda, ahová tartott, leszállt a nyeregből és barátságosan üdvözölte a kovácsot. Én is követtem. Pitypangot betereltem a bokrok közé, hogy ne maradjon szem előtt. Edgar ismerhette a férfit, mert jól elbeszélgettek. Mikor észrevett láttam, hogy ha egy pillanatra is, de rajtam tartja tekintetét. Talán nem látott még elfet, de ez nem az az alkalom mikor részletesen bemutatkozok neki.
Aztán a társam kérésére hátra vezetett minket. Épp arra került volna sor, hogy Pajti elmondja miért is vagyunk itt, mikor katonák érkeztek. A kovácsot keresték.
Ilyenkor sajnáltam, hogy nem tudok gondolattal kommunikálni Pajtival. Így elmondtam neki mit tervezek...
- ha akarod felpattanok a lóra és kereket oldok. Ha gyorsan kapcsolnak és utánam iramodnak, a fák újra segítenek lefoglalni őket....- osztom meg vele ami kipattant a fejemből.

A hátsó résznél várakozunk a műhely mögött..és ahogy a katonák ott toporognak a bejárat előtt,így kissé bonyolult lesz a dolog..

Aztán a Pajti felvetett egy jó ötletet,de csak azért nem akartam ,hogy megtegye,mert ha a Kovács nem megy ki hozzájuk,akkor ki tudja mire vetemednek..és ezen a helyen él a barátunk,így óvatosan kell fellépnünk...

A kovácsra nézek,és látom bólint,hogy kimegy hozzájuk..
Aztán a Pajtira figyelek,és csendesen a szám elé emelem a kezem,hogy maradjon csendben ő is..most meglátjuk,hogy mi történik..

-Ha valami galiba lenne,akkor pattanhatsz a lóra!...de várjunk egy kicsit..hátha elmennek..mert azt nem tudják,hogy itt vagyunk..csak a lovadat látták..és ha csak téged látnak meg,akkor talán lekopnak innen...

Ahogy csendben fülelek és lesem mi történik...közben azt veszem észre,hogy a Kovácsot el akarják vinni....

Ahogy hátul várakozunk mi lesz, kint forrósodni kezd a helyzet. Elkezdem erősen törni a fejem, hogy mihez kezdjek, aztán a friss ihlettel a fejemben, mit sem törődve Pajtival előlépek hangosan óbégatva...
- Na kovács uram! Ez totálisan felüdítő volt nem is tudtam mi lesz ha nem találom meg itt hatul az árnyékszéket. A hasmenés már kez...- magyarázom megkönnyebbülten, majd eljátszva, hogy meglep a látvány felhördülök.
- Na na uraim. Azonnal hagyják békén a mestert. Épp dolgom van vele. Egy munkával bíztam meg amiért már jó pénzt fizettem. Szóval remélem méltóztatnak távozni, és magunkra hagynak minket. - mondom majd a kovács zavart tekintetéről a katonákra nézek. Nagyon bízok benne, hogy a kovács veszi a lapot és Pajtinak nincs kedve előmászni rejtekéről...

Ahogy fülelek és próbálok hallgatózni mi is történik,a Pajti hirtelen odamegy a katonákhoz,és előadja a "szapora"árnyékszék sztorit...hát!ez jó volt!-nyugtáztam egy folytott röhögéssel,és ahogy így elnézem az egyenruhásokat,be is veszik!...ejj,de korlátolt egyének!-legyintettem a levegőbe,de azért jó ötlet volt az elftől...ki sem néztem belőle,hogy füllenteni is tud!...egyre jobban bírom a Fickót!Meglepetések tárháza van benne,úgy látom!...csak kár,hogy hegyes a füle!-nevettem még jobban magamban,de aztán füleltem tovább...már csak az a kérdés,hogy a kovács veszi-e a lapot...


A Kovács elég jól értette a hirtelen hantát,és csak egy fél pillanatra nézett az elfre,de aztán egy bólogatás után felvette a gondolatmenetet..

-Semmi gond,Uraság!...mindenkivel előfordul a siettség!-nyelte le a röhögést,és a katonákra nézett,hátha leolvas az arcukról valamit,de aztán folytatja a mesét,amibe belekeveredett..

-Hamarosan meg is olvad a fém,és kész is lesz hamarosan a patkója!...és az élezése is a hozott szerszámjának!-mutatott a pattogó tűzre és a segédjének is kiosztotta a feladatokat.

-A Katonaurak is rendelést akarnak leadni?-nézett rájuk,és kezdett hozzá az olvadt fém megmunkálásának.

A katonák egymásra néztek és kissé tanácstalanul lestek a szakemberre és az elfre,mert ahogy belegondoltak a hegyesfülüekkel nem jó összeakasztani a bajszukat,mert ha kiderül az Előljárónál,hogy belekötöttek egy tündébe,akkor lehet ők sem ússzák meg a tömlöcöt...

Az Előljáró eléggé kapzsi,de sohasem mer Awyrisiakkal összezörrenni...nem igazán jó ötlet.

Kis hezitálás után a két küldönc felült a lovára,és szó nélkül elfordultak a műhelytől,csak akkor dobták oda a mondandójukat,mikor meghúzták a gyeplőt.

-Majd visszatérünk erre!Most szerencséje volt,Mester!-hallkan fűzte hozzá saját véleményét,amikor már nem hallhatta senki...főleg a Kovács..


Edgar még mindíg a hátsó részen várakozik.Mert csak akkor jön elő.ha messze járnak a lovasok.
Meg aztán igyekszik a röhögését elfolytani,ami a hallottakon tört ki rajta.

Lassan elcsendesedik a Műhely környéke,és odalép a Kovácshoz és az elfhez.
-Jó nagyot lódítottál,Pajtás!Elismerésem!-veregette hátba a férfit,és aztán a Kovácshoz fordúlt.

-Jó lenne,ha tudnál valami érdekes híreket megosztani erről a bizonyos Előljáróról!...nagyon érdekelne kicsoda.-ült le az egyik székra a zsoldos,és elvett egy tárgyat az asztalról és nézegette érdeklődőn...de nem mintha érdekelte volna,csak valami legyen a keze ügyében...

Szerencsére a kovácsnak is volt sütnivalója rendesen. Láttam, hogy kínozza a röhögés, de el is fojtotta tüstént. Át vette a szót, amit én szorgalmas bólogatással nyugtáztam. Mikor a két katona bárgyún végighallgatta és be is vette nemsokára távoztak is. Amit a katona mondott a kovácsnak tisztán hallottam. Na erre még majd visszatérünk.
Az nagyon tetszett, hogy tartanak tőlem. Mire elmentek, Pajti is lassan előmerészkedett a rejtekéről. A kovács mestert kezdte faggatni az előljáróról. Én is füleltem...

Végre valami jó hírrel is szolgál ez a nap.Mert a Kovácstól megtudjuk,hogy az Előljárónak van egy kis gyenge pontja...hogy szeret Vadászni,és a közeli erdőbe jár vadat löni.

-Gyere,Pajtás!Kiránduljunk az erdőbe!-néztem a Pajtikára,és felültem a lovamra.

Hamarosan már közeledtünk is a fák közé,és az ottani hangok is egyre erősödtek,ahogy a kutyák csaholása is jobban hallatszott a tisztás felöl..

A szám elé emeltem a kezem,és csendesem mutattam a távolba.

-Ott vannak...meglepetést okoznánk nekik!-vigyorogtam a társamra..

A hírektől amiket kaptunk Edgár totál beindult. Már készen is állt az indulásra. Én még odaszóltam a mesternek, hogy vigyázzon magára és egy sokat mondó kacsintást követően megköszöntem neki a részvételt. Ő is vigyorogva búcsúzott.
Aztán én is nyeregbe pattantam és követtem barátomat az újabb erdei kalandba.

Menet közben a fák megsúgták hogy egy sérült őzet hajtanak ami épp bokrok közé szorult és vergődik kétségbeesetten. Hamarosan meg is hallottam a síró hangját. Azonnal leszálltam a lóról és odasiettem. Kiszabadítottam és kihúztam a nyilat a vállából. Azonnal szélnek eresztettem. A kutyák már a közelben voltak. Bokrot rázva füttyögtem nekik. Kettő oda is jött, a másik kettő viszont az állat után futott volna, őket a fák ágai emelték magasba. Kétségbeesett nyüszítésükbe belezengett az egész erdő. A két kutyát a grabancuknál fogva vártam Edgárt aki meg is érkezett és röhejes fejet vágva bámulta a jelenetet. Hamarosan riadt emberi kiáltásokat hozott felénk a szél....