A nyárnak lassan vége..és a Tenger felé vezető utak lassan elnéptelenednek.
Készülném a Télre..és vele a fagyos időre.
Bár most még a Nap erőtlen sugarai még melengeti a Földet,de hamarosan ,pár hét múlva már nyoma sem marad a zöldelő lomboknak,és a partmenti halászoknak..

De most az őszi nepok eljövetelével még kifutnak a Tengerre és a Folyókra a csónakjaikkal és hajójukkal,hogy még egy utolsó nagy zsákmánnyal hazatérve rakják el télire a betevőjüket..

Harlon is készül az útra,és a Folyóparton horgonyoz ,hogy készleteit feltöltse,hogy el tudjon indulni a nagy fagyok előtt..és bízva,hogy még valami élelmet is tud majd eltenni a hideg évszak beállta előtt..

Lassan beesteledik,és egy ismerős alakot pillant meg a fedélzetről..
Igazából alig látható a homályban,de a hangja és a szitkozódásáról felismerheti,rég látott Barátját ..Edgart...

Törpünk éppen az utolsó nagy halászatán van túl. Szerencséjére, nem volt kicsi a zsákmány, bár nagynak sem nevezhető, amolyan átlagos. Ennek ellenére apró halászunk elégedett. Hamarosan beköszönt a hidegebb idő, nem árt tartalékot felhalmozni. Ám a hidegebb idő egyben áldás is a halászoknak és a halárusoknak, hiszen a nagy hidegben a hal tovább eláll, nem kell az a sok külön macera a tartósítással. Miután kikötött a folyó egyik szakaszán, úgy dönt, hogy gyújt egy tábortüzet. A gondolatát hamar tett is követi. A tűzgyújtás után úgy döntött, hogy összedob magának egy nagy adag gombás tojást. Ritka kivételek egyike, most nem halat eszik. Mikor már lassan kész az étel, a távolból egy alakot vél felfedezni és felé közelít. Kezdetben kicsit gyanús is neki, de mihelyst közeledik, hősünk is elmosolyodik.
- Drága cimborám! Pont jókor jöttél! - mondja neki nagy boldogan, hiszen rég találkozott már a barátjával. Megvárja míg Edgar leszáll a lováról, majd nyújtja is felé a kezét.

Éppen a folyóparthoz igyekszem,hogy kicsit lehűtsem magam az elmúlt nap történései miatt..

~Bár igazából nem lenne okom panaszra..de amit tegnap üzent az Apám,kissé kiverte a biztosítékot nálam....hiába a Keleti Tratományok régense...nekem nem parancsol...
Azt akartja,hogy nősüljek meg!...na azt lesheti!!!..még egy fehérnépet sem veszek el,bárhogyan is akarja,hogy bekössék a fejem..egyszer volt akit szerettem...de az már nagyon régen volt..és azóta is gondolok rá...de szerintem nem kölcsönös a dolog köztünk..ugyanis kétszer utasított el..
Na mindegy!..az apám lesheti,hogy megnősülök!!!...volt Családom...rég....de már nincsenek közöttünk...és a gyász...elhidegítette a szívemet..
..talán majd egyszer...felolvasztja valaki...de majd idővel..~

Szóval nagyban baktatok a Folyópartra,hogy megmártózzak,mikor jó illatok terjengenek a part felől..és mit ad Isten!...régi cimborám ül egymagában a tűz mellett!

Hamar el is szállt a mérgem,és sietősebbre fogtam magam,hogy üdvözölhessük egymást!

-Üdvözöllek Barátom!!!...hogy mindig jókor jövök a kész kajára!..nameg a kellemes társaságra!-fogadtam el a jobbját és egy hatalmas öleléssel emeltem a magasba,annyira örültem a viszontlátásnak!

-El sem tudom mondani mennyire örülök,neked,Pajtás!....vigyorogtam teli pofával kedvesen.

-Már azt hittem,hogy jó ideig nem látlak..és most!...ime újra összejöttünk!
Mikor eszünk?-telepedtem le a tűz mellé és beleszagoltam a tepsibe,és elismerően bólintottam.
-Remek az illata!..mint mindig jól főzől!-vigyorogtam még szélesebben

- Drága Edgar téged is jó látni! Még szerencse, hogy mindig nagy adagokat főzök. És most kivételesen nem halat fogsz enni, hanem gombás-tojást! Látod én is fejlődök. - mondja neki nevetve, miközben már meri is az egyik fatányérba az ételt, majd nyújtja oda a barátjának. - Amúgy velem nem sok minden van, halászgatok és hajókázok. Néha egy kis plusz pénzért révészkedek is. A problémám az, hogy közeledik a tél. Ez minden halász számára húzós időszak. A halak is mélyen beássák magukat a meder alján az iszapba. Befagy néhol a folyó. Ha erős a folyó sodrása akkor ugyan nem fagy be teljesen, de az úszó jégtáblák viszont eltörhetik a hajó testét. Na szóval... van itt probléma. És most kemény és hosszú telünk lesz. Ilyenkor két dolgot tehetek. Az egyik, hogy kikötök egy helyen amíg a tél el nem múlik, és akkor itt-ott török jeget és kerítőhálóval apróbb és egyben kevésbé értékes, és még a tetejében ritkábban is előforduló halakra halászok. Vagy vízimadár vadászat. A másik, lehajózok délebbre, ahol jóval melegebb van, és akkor a tengeren halászok. Az utóbbi tűnik a kényelmesebbnek, na de oda az út hosszú és a tengeren halászni kicsit veszélyesebb is. A tengeri viharok és az gyakori árapály-dagály váltakozás nehezíti a halászatot. Van tengeri tapasztalatom, de én inkább folyami halásznak tartom magam. Lehet délnek megyek, de még nem biztos. - meséli a dolgait a zsoldosnak. Eközben a tarisznyája elkezd mozogni. Harli aki ül egy kövön a mellette lévő tarisznyát nézi ahogy az mozog.
- Ó... jut eszembe.. hárman vagyunk. Mindjárt felébred.. ó.. és a hiszti is kezdődik. - mondja Edgarnak miközben rácsap a saját homlokára. A mozgó tarisznyából hirtelen két átlátszó szárny tűnik ki, majd felegyenesedik egy apró alig másfél arasznyi leányzó, nyújtózkodva és nagyot ásítva. 
- Na kisasszony, felébredt? - kérdezi óvatosan törpünk.

- Igen ébren vagyok Harli bácsi. - mondja neki ásítva, majd azonnal a törp vállára repül és elkezd ott ugrálni, pontosabban pattogni - Na Harli bácsi hoztál nekem szamócát? Hoztál? Hoztál? - kérdezi türelmetlenül és hadarva a tündérke. 
- Háát...izé.. azt sajnos nem hoztam. - válaszolja halászunk kínos mosollyal.
- Jaaaj... ne már. Jé hát te ki vagy?? - néz oda a szárnyas apró leányzó Edgarra, majd hozzá repül, rá a térdére  - Szia Pilly vagyok. Milyen jóképű vagy, nem úgy mint Harli bácsi - mondja kuncogva a katonának.
- Köszi.. chh.. - mondja Harlon flegmán, bár tény ami tény, törpünk valóban nem jóképű, mi tagadás.

Az esti finom gombás-tojás szinte elfeledteti a napközben "elszenvedett"dolgaim..és ahogy a tányérból falatozom,mozgásra lesez figyelmes..de aztán nemcsak a szám marad tátva,hanem a villámon az étel is legördül ahogy pislogok a kis tündérlényen..

-Ohh...ööö...örvendek,Pilly Kisasszonyka!-szólalok meg kis idő múlva,és ahogy Harliról beszél,egy halvány kuncogást eresztek meg a bajszom alatt..de igyekszem vigyorrá zsugorítani a jókedvemet..és egy széles mosollyal falatozom tovább.
-Edgar vagyok,szolgálatára!-nézek a vidáman ugráló kis cuki lánykára..

-Nem tartom magam jóképünek..de köszönöm a bókját,Kisasszonyka!-biccentettem felé,és ettem tovább..mert ahogy Harlira néztem,nem tudtam volna másként megálni,hogy el ne röhögjem magam a "kinézetére"vonatkozó megállapítást..

-Ne is törödj vele!..nem lehet mindenki olyan jóképü,mint Harli Barátom!-röhögtem fel minden igyekezetem ellenére,és kedvesen hátbaveregettem a Barátomat.
Tudja,hogy csak viccelek vele..de ezt nem tudtam kihagyni...-kuncogtam tovább ahogy eszembe jutott Pilly megjegyzése..

- Na akkor... miután kinevettük magunkat. Ideje lassacskán nyugovóra térni. Edgar, mond merre mész majd? Nem lenne kedved délre jönni? Nekem a fagyos és havas telek nem hiányoznak. Inkább egy tavaszias tengerparton vészelném át a telet. - mondta éppen terveit törpénk barátjának, miközben falatozott. Ezután elővett egy flaskát amiben rum volt, majd Edgar felé nyújtotta.
- Ezt húzd meg barátom, még anno az egyik tengerésztől kaptam. Ez egy 5 éves rum, jó évjárat. - mondja neki vigyorogva.
- Olyan mint a málnaszörp??? - kérdezi Pillyke lelkesen.
- Hááát.... nem igazán. - válaszol a kérdésre halászunk.
Amennyiben elfogadja Edgar a rumot és fogyaszt belőle, ő maga is meghúzza.
- Áhh... ez jó esett. Na akkor, én elteszem magamat holnapra. Holnap összedobunk valami kiadós reggelit. Megpróbálom úgy, hogy ne hal legyen. Aztán tovább megyünk a messzi délre. - osztotta meg terveit a többiekkel, majd egy nagyot ásítva, elindult a kabinja felé, Pillyvel a vállán.

~Harlont hallgatva elgondolkodtam az igazán..bár igyse -ugyse nem birom a hideget..mert inkább a déli part mint a jeges északi...de milyen igaza van!..a franc se akar begubózva mereszteni a hátsóját egy barlangba,hogy megvárja a hóesés vagy más fajta "vizesdolog"végét!~

-Ja....milyen igazad,van Barátom!-veregettem hátba a Törp uraságot barátian..
-A Franc essen bele a hideg időbe!..ahogy azt is lesheti az Apám,hogy megnősüljek a közeljövőben!..-nevettem fel hangosan..

-Egészségedre!-emeltem a Törpre a kupát a rummal..-aztán meghúztam rendesen..

-igaz...későre jár!..majd én idekint maradok...jó éjszakát!-mondtam a távozó barátom után,és letelepedtem a pislákoló tűz mellé...de hamarosan nemcsak a rum nyomott el,hanem az álmosság is..

Reggel madárcsicsergésre ébredtem...és egy nagy durranásra...

Felálltam,hogy jobban lássak vagy halljak valamit..de nem jött több hang abból az irányból..

~Biztos valaki vadászik...mert ez egy csapda hangja lehetett,ahogy beszakadt valaki,vagy valami alatt..~
..bár nem ártana utána nézni...