Miközben a mellettem álló férfi válaszát hallgatom, szemem sarkából a bőrruhás nőt figyelem. Az biztos, hogy valamire készül, de azt még nem tudom hogy az.amit tenni készül, mennyire fogja befolyásolni a terveimet.

Lassan, feltünés nélkül egyre közelebb araszolok a tömegben a nőhöz, aki igencsak felgyorsította a lépteit. Jó lenne hallani, hogy mit beszél, de itt akkora a hangzavar, hogy akár dalra is.fakadhatnék, azt sem vennék észre.

Tapasztalatom azt súgja, hogy nem kell sok idő, és egymásnak esnek az ellenfelek. Nekem az csak jól jönne. Hiszen minden valamire való self kihasználja a.káoszt saját.céljai elérésére. Már pedig a nővel terveim vannak.

A bőrpáncélos nőt egyre kevesebb ember igyekszik feltartóztatni, de azok is hamar meghátrálnak, amikor rájönnek, milyen kis tüzes teremtés. A barna hajú csaj egész addig könnyedén halad, míg az első sorok össze nem csapnak a rendfenntartókkal.
A lökdösődésben, amivel mindenki az előttük lévőt igyekezett a frontvonalra dúrni és így maguk is közelebb jutni, ahol az acélok táncolnak szerelmesek helyett és minden porcikádban érzed, hogy élsz. Szóval miközben Amazont és Navát is pont nem arra akarták kényszeríteni, mint amerre jelenleg mennének, hirtelen megpillantja a rövid hajú és oda szól neki.
-Ki kell innen jutnunk. Ezek megőrültek. Ebből csak mészárszék lesz.
*Nem látszik rajta, hogy sejtené azt, hogy követte a félvér. Egyszerűen csak két teljes erővel a tömeg ellen küzdő csajszi összetartása sugárzott belőle. Ha neki sem az volt az említett terve, hogy hátulról lecsapja -amit most könnyedén kivitelezhetne-, akkor hamarosan sikerrel is jár egyesített erejük és rengeteg emberrel a hátuk mögött már kevésbé zsúfolt helyen nyújtja felé a kezét az idegen.
-Amazon vagyok. Köszi, hogy segítettél. Nem akartam idejönni, csak belekeveredtem az eseményekbe. Merre tartasz? Én épp készülök elhagyni a várost.
*A mellékutcát, ahol haladnak, bámészkodók, prostituáltak, mozgóárusok és még pár jó kiállású fegyveres is színesíti. Ám egyikük sem akar túlságosan testközeli tapasztaltatokat szerezni a tőlük nem messze zajló változásokról. Ki pénzt remél, ki gazdag élményeket. Nem olyan rikító egy csuklyás fazon és egy könnyű páncélos harcos, akiknek kinéznek.
De ez csak a látszat! Nava tudja az igazságot új ismerőséről.

A tömeg nyomása próbál elsodorni a nő közeléből, de hát mire való a két könyököm? Jobbra is, balra is használom öket, érzem ahogy egy-egy naggyobb ütésnél bordák recsegnek. Mivel nem tévesztem szem elől a bőrruhást, látom hogy Ő is hasonlóan cselekszik. Kezdek elismerően nézni rá. Ahogy látom neki sem okoz nagy gondot a haladás. Lassan araszolva végre kijutunk egy koszos sikátorba. Kétes elemktől nyüzsög az utca. Lopva Vihar markolatára simítom a kezem, csak úgy megnyugtatás gyanánt. A lány is rutinos szemekkel méri fel a terepet, de ő sem látszik túlzottan .
idegesnek. Azért azon meglepődök, hogy kezét nyújtva felém, bemutatkozik. Én sem tehetek másképp.

- Nava vagyok. Miért hagyod el a várost? A zavargások miatt?

Arról persze egy szót sem szólok, hogy nekem mik a terveim. Valahogy okosan ki kellene szednem belőle, hogy mi a helyzet az állítólagosan rabságba esett éjtündével.

- Sokan estek fogságba a zavargások alatt? Egyáltalán most mi a helyzet a városban? Ki lesz az új inkvizítor? Mert ahogy hallom a régi már nem sok vizet zavar.

*A nő sokat mondóan nézett oldalra, érezhetően sokallja a kérdéseket, ám mégis úgy dönt, nincs mitől tartania.
-Még csak most kezdődik. De én megismerem azt, ha egy csata előtt nincs terv. És néhány ilyen tapasztalat után már sosem voltam kíváncsi újra, hogy mi lesz a folytatás. Ha itt mindenki folytatni akarja, hát akkor csak tessék!
Az inkvizítor szerintem valószínűleg népszerű lehetett az elején, mert meg akarta védeni a várost a sötét elfektől. Bár akkor még nem voltam itt, de elmondásokból azt hámoztam ki, hogy tényleg nagy volt az ijedelem. De mára nagyüzemben vádolt nőket, akiket boszorkánynak tartott. És kivégezte őket folyamatosan. Egy szökött fogoly végzett vele. Azt gyanítják, hogy abba a házba bújt el.
*Zavartalanul haladnak előre még a legrosszabb utcákon is. Érezhető a levegőben, ahogy a város megbékél. Mármint tudják, hogy nem messze tőlük vér folyik. De talán csak az az érzés jön át így, hogy ott van a helyi alvilág színe-java és ezért most idillibb és egyfajta megszépülés érződik a többi helyen.
Vagy tényleg lenne olyan, hogy forradalmi hangulat? Hogy a járókelők arcára rá lenne írva, hogy bármi is jön ezután, az jobb lesz, mint eddig volt? Nava nem tudja meg, hogy a szökött fogoly maga az elfogott self volt.

Ahogy haladunk egymás mellett, gondolatok cikáznak a fejemben. Talán vissza kellene térnem a sűrüjébe. Itt láthatólag.nem nagyon foglalkoztatja.az.embereket, hogy.a téren összecsapás készülődik. Saját kis világukkal vannak elfoglalva. VAros a városban. Viszont nekem mindenképpen meg kell szereznem az információt. Tehát nem sétálgathatok itt a lánnyal. A tervem mAr kész.
Oda fordulok Amazonhoz:

- Itt sajnos elválnak útjaink, ha csak nem jössz vissza velem a házhoz, ahol a gyilkost rejtegetik.

Biccentek felé, és elindulok az.ide.is hallatszó hangzavar irányába. Nem tudom jól hallom-e hogy sietős léptek jönnek utAnam. Lehet hogy csak szeretném.....

Sietősen haladok tovább, ha jön úgy is utolér, ha meg nem........ nos úgy is jó.
Ahogy közeledek, a nagy lendületem elakad a.tömegben. Mivel semmi helyismerettel nem rendelkezem, ezért úgy dö.ntök, hogy valahogy.a ház hátsó részén nézek körül. Talán találok olyan ablakot, rést, vagy bármit, hogy bejuthassak.
Úgy teszek mint ha csak céltudatosan, de nem sietve.tartanék valahova. Közben nézelődöm. A ház hAtsó részét is őrzik természetesen, de messze nem annyian, mint a főkaput. Nem igazán akartam mágiát használni, de lehet, hogy nem lesz más választásom. Ahogy haladok az utca.túloldalán, látom, hogy az őrök egyre jobban méregetnek. Egyenlőre még nem veszélyesek, de nem akarom túlzottan felhívni magamra a figyelmet. Végre magányos posztra akadok. Hirtelen elhatározAssal kedvesen megszólítom, hogy.elaltassam a gyanakvását.

- Jó Uram! Mi történt itt. Kirabolták a ház lakóját? Bocsásd meg tájékozatlanságomat, de csak most érkeztem a városba.

Miközben válaszát várom, egyre közelebb lépkedek hozzá. Mivel látja hogy nincs.a.kezeimben fegyver, kicsit sem tart tőlem. (Később ezt alaposan megbánja.) Ahogy.karnyújtásnyira érek hozzá, megfogom a férfit és dementációt bocsAtok a tudatára.

- Most pedig beviszel a.házba!!! - parancsolok rá halkan, de hatArozottan....

Amazon nem akart vele menni. Hamar elköszönt. És hogy miért? Szegény pici lány sok csatában vett már részt zsoldosként. És eme figyelemre méltó eredményét nem csak harcra termett alakja tette lehetővé, mely nem volt túlzottan erős, de ruganyos és gyors. Ám legerősebb fegyvere az esze. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy messze átlagnál gyorsabban kiszagolta, ha a megbízója csak álmokat és használhatatlan szavakat kergetett, de nem volt a sereg felkészítve, nem voltak működőképes tervek.
Ilyenkor mindig dezertált és vissza se nézett. Nem állt át az ellenséghez, csak szolgálatát befejezve új vidéket keresett magának, ahol nem keresik a csata előtt lelépett katonát. Küzdene ő becsülettel, de nem tartja annyira a pénzt, mint a sokadik után egy újabb halott legyen egy vesztes csatamezőn. De ezzel senki javát nem szolgálja. És nem is érez ilyenkor bűntudatot.
Mire Naja visszatér, már a frontvonal elmozdult. A selfvadászok és a városőrök maradéka messze elhátrált. Több, mint a fele a városiak hullái között hevernek nem különben élettelenül. A palota őrzése is kevésbé volt feszült. A legtöbben még mindig a főbejárat előtt voltak, így hátul alig néhányat talál a félvér, akik igyekeznek elhajtani azt a néhány bekéreckedni vágyót.
-Igenis! Kérem ne bántson!
*Úgy tűnik a varázstalanok magasabb mágia védelme miatt nem tudja eléggé jól használni az átkot, de az őr még így is megretten az erőtől és félig az elf bűbájától, félig a félelmeitől követi az utasításait.
-Ha a merénylőt keresi, akkor ő nincs itt. Nem tudja senki hogyan, de elszökött a felfordulás közben. Nem tudjuk mi sem, hogy mi történt. Egyik szolga azt mondta, ő látta, hogy egy sötét elf volt. De ma már azt sem hiszem el, amit a saját szememmel látok.
Megmentette a nemesünk egyetlen leányát a mágiahaláltól.
*Elég kesze-kusza lett ez a történet. Hirion úgy tűnik ide menekült az inkvizítor kivégzése után, majd a felfordulást kihasználva felszívódott. (A nevét persze nem tudta meg.)
Most már a múltban történtek nagyjából megvannak. Elkapták Zevadar ide küldött orvgyilkosát, az inkvizítor el is kezdte a kihalgatását, de megszökött és utána a városban bújkálva egy nyilvános kivégzésen érte a kezétől a halál. Ám mikor elbújt a megmentett leány otthonában, a városban felcsapó érzelmeket és fegyveres harcot kihasználva leléptek. Az itteni nemes meg nyilván továbbra is írtózik attól, hogy gyermeke elleni vádakat elővegyék, így a banditák lázadását pártolja.
De Nava szeretné-e magát beleártani a forrdalomban vagy maga is követi a gyilkos taktikáját és felszívdva hagyja, hogy ez az emberek belügye maradjon?

A fene.megette! Itt mindenki lelép. Éppen úgy ahogy én magam is.szoktam, csak ők kevesebb véráldozattal. Egyébként ez az egész ügy nem igazán érdekel. Valójában.senki és semmi nincs itt, hogy maradni akarjak. Tris is hiányzik már, hiszen a vAros falain kívül hagytam őt.

Mivel az elfogott self immár szabad, úgy döntök, hogy magam is távozom ebből a vArosból. Az emberek ügyei továbbra aem érdekelnek. Oldják meg a problémáikat!