Ahogy ébredek álmomból Mellon morgására,már érzem,hogy valami nincs rendjén..

Egy hatalmas Sas száll el felettünk,és a Vulkán felé terel minket..várakozva,hogy utolérjük az állatot..mindig bevár minket,hogy jelezze az utunk irányát,és ahová vezetni akar minket.

Hamarosan a Hegy lábához érkeztünk,és egy mordenával szemben találjuk magunkat.

..na most legalább megfejtődött,hogy hogyan is lesz tovább..-néztem Mellonra,és vártam beletörődve,hogy mi lesz.

A több méteres szörny -immár Alia is meggyőződhet róla szemével- nem fürdik. Ám erős forróságot áraszt testéből. Másfél méternél nem lehet sokkal magasabb, Alia testhosszát sem éri el. Ám a kardja, melyet békés szemlélődése leártakor megmozdít, felemelvén a vállára fektei, hogy hátra felé nézzen a hegye. És egy határozott lépést előre lép.
Egy nagyon kis testű állat, talán sündisznó koponyája dísziti szeme felett a fejét. Ám arctalan arca jól látszik, ahogy két sárgán izzó pontszeme. Mögötte az erdőből már csak néhány fa van, utána a kráter csupasz kősziklái.
Nem szólal meg.

A szörnnyel szemben állok,és furcsán lép felém.Én azt hittem,hogy rám fog támadni,de ehelyett a vállára emelte a kardját és csak nézet rám...

Igazából nem tudom mit tegyek,de ha még mindig várakozón áll velem szemben,akkor megpróbálok beszélni vele..bár nem tudom,hogy érti e amit mondok,de megpróbálom..

-Üdv!..segítségért jöttem...-néztem a láva testén végig,és aztán a két szemnek gondolt világító fényre néztem a fején..

A démon Alia szavaira leemeli a válláról a kardját és megsuhintja párszor a levegőben fél kézzel. Már most látszik, hogy olyan gyorsan mozog, amilyen gyorsan evilági lények képtelenek. Egy ember sebességének másfél-kétszerese. Majd két kézre markolja fegyverét.
Nem szólal meg továbbra sem. Lassan után pedig a bal lábát kicsit előbbre helyezi, a jobbat pedig kicsit hátrébb. A markolaton is megkeresi a kényelmes fogást.

A beszélgetés kezdeményezésem kudarcba fulladt..és most szemben áll velem a kardját nekem szegezve..

Hárta léptem egy lépést és Mellont is hátrébb intettem,nehogy a közelben legyen,mikor összecsapunk..
Még nem találkoztam ilyen lénnyel,de ha a dolgomat akarom intézni,akkor ezen az "akadályon"át kell mennem..és mindent elkövetek,hogy segítsek felkutatni a Felségnek a gyógymódot..bár nem tudom pontosan mit is keresek,de talán hamarosan rálelek a megoldásra..

Leemeltem a kardom a hátamról,és ahogy a kezembe fogtam erősen a "forrást",a feketemágia szétáradt a kardban,és aztán a testemben sokszorozta meg az erőm..
Elszántságom és a szomorúságom is vegyesen volt bennem,de ahogy szemben álltam a szörnyeteggel,inkább az erőt érzem magamban,hogy valahogy túllegyek a harcon..és folytathassam utam..mert nagyon szorít az idő...

Megvetettem a lábam,és a kardomat a szörnyeteg felé irányítottam..és vártam...

A mordena tekintete még most is Aliára szegeződik. Csak néha pillant Mellonra, de úgy tűnik nem tartja túl veszélyes ellenfélnek. És a bemelegítő mozdulatok után egy fa törzsére vág. Az könnyedén kidől, úgy hatolt át rajta, mint kés a vajon. Rossz minőségű fegyverrel rendelkező kalandor hamarabb kap halálos sebet, mint hogy felfoghatná, hogy nem tudott a felszerelése ellenállni a másik vágásának. Bár ezt a csapást nem kapkodta el, ez inkább csak egy ember csapásának a sebessége volt. Úgy tűnik vigyázni kell a ritmus váltására is. A fa törzse pedig a vágásnál elkezd égni.
Ez után elengedi a markolatot bal kézzel és tenyerét felfelé tartja, mintha kérne valamit.

nem igazán tudtam mire vélni,hogy nem támadt ellenem..olyannak tünt,mint aki csak az erejét akarja fitogtatni,de a kardja egy fának csattant,ami ki is dölt,és nem pedig felém..ez nagyon érdekes..

Aztán,hogy a kardját az egyik kezével elengedte,akkor emelte fel a másik kezét felém..de pontosan nem értem,hogy mit akar..de még most sem támadok.
A pengém derengése továbbra is világított,és a karomat nem engedtem le,de nem támadtam...
Még mindig várakozom..és szerintem hamarosan kiderül,mit is akar ezzel a gesztussal felém..

Igen veszélyes, hogy az erdei elf nem tudja, hogy a démon miért viselkedik így és miért fordítja felfelé a tenyerét. Ám az megindul a gyógyító felé és maga elég szegezi a pengéjét. Amikor elég közel ért, akkor a vasa legvégével csapást mér a lombtünde fegyverforgató kezére.

A démon ahelyett,hogy leengedné a karját,inkább úgy dönt,hogy nekemtámad...

Amint lendülni láttam a kardját,már éreztem,hogy nem tudom kikerlni a harcot..és ahogy a pengéje felém csapott,a karomra mért csapással akart harcképtelenné tenni,de az elf gyorsasággal nem számolt,ahogy a mágiával sem..
Hirtelen fordulta ki a csapása elől,és ahogy a kardjának a vége,a karomhoz érhetett volna,hirtelen lehúztam a kezem előle,és a földet hívtam segítségül..hogy remegjen meg alatta..és aztán újra...

A "forrás"felizzott és a lendületemmel együtt visszavágtam felé...a kardom ereje megsokszorozta az erőmet és a feketemágiának teljes erejével súlytottam a démonra...
most már nincs más választásom..teljes erőmből harcolok..és a fák gyökereit,ágait is hívom segítségül..attol függetlenül,hogy a szörnyeteg teste forrósággal éget el mindent..

A démon sebessége, amivel támad megint emberfeletti. Villámgyorsan ereszkedik féltérdre, hogy stabil helyzetből könnyedén védje ki Alia ellentámadását. A rátekeredő növények lángot fognak és hamarosan elhamvadnak. A kidöntött fa mellé húzódik vissza, ahol egyre jobban terjed a tűz.
Egyelőre csak a nagyobb ágak elvágására tartogatja fenemód gyors kardforgató tudását és terjeszti a tüzet. Mellont ösztönösen zavarni kezdik a lángok, az állat születésétől kezdve fél tőle.

Mellont hátra küldtem,hogy a lángok ne érjék el.
A szörny teljesen fel akarja égetni a fákat,és vele engem is..

A földmozgás egyáltalán nem használt,és a fák gyökerei sem tudták megfékezni a démont..ahogy a feketemágiával készült kardom sem használ ellene..

Kissé feldühített,hogy egyenesen nekem szegezi a kardját,holott én nem akartam harcolni..de ha már vágást akart ejteni rajtam,így a mérgem teljes erőből döfött felé...nem hagyva egy pillanatnyi időt sem arra,hogy a védekezésen kívül,ne tudjon támadni.

Alia érzi, hogy a tűz terjedése nem neki fog kedvezni, hiszen ahogy felfelé kúszik a fákon, a növények már saját életükért sem tudnak sokat tenni, segíteni pedig még kevésbé. Ezért mindent a támadásra tesz fel és az eddiginél sokkal több erőt beleadva a csapásába sújt a csontdémonra.
Ám ekkor taktikát vált és a remegő földről elrugaszkodik és a pengét kikerülve sújt le a gyógyítóra. A hőség egyre inkább nő, már nem csak a lény, de a lángoló fák miatt is és a füst is kezd egyre sűrűbb lenni. Ám úgy tűnik a bestiát nem zavarja, egyre inkább elemében van.

A rohadék démon csak egyre jobban égeti a fákat és a környezetet..
A dühöm egyre jobban táplálja az elszántságom,és ahogy a démon a hirtelen újboli támadástól csak egy menekülésem maradt..

Átváltoztam a sólyom alakommá és felrepültem a feje fölé a magasba,és egy hirtelen fordulattal a hátamögé érkeztem le,és azzal a mozdulattal a fejét igyekeztem leválasztani a nyakáról..
A forróság eléggé folytogató volt,de a hátamögött leérkezve ezzel kissé megleptem..és a kardom erejével súlytottam a lávaszörnyre..

Az idomár húzása valóban meglepte a mordenát, de sebességével még így is figyelemmel tudta tartani jó részt és az utolsó pillanatban elrántani a fejét. Ám még így is nagy vágást ejtett az erdei elf rajta és hirtelen csapott ki a hőség. A körülötte lángoló fák után már ez nem is hiányozhatott volna jobban, a felcsapó hőhullám lángra gyújtotta a ruháját és több helyen égési sérüléseket okoztak már önmagukban.
Eme pokoli teremtményről közismert, hogy ha megsebzik, akkor még ilyen hatással is van támadójára.

Ahogy a nyakát céloztam,az sem sikerült..és csak egy másik vágást tudtam ejteni rajta.
A ruhámra fröccsenő forró láva,meggyújtotta a köppenyemet és a testemen is ejtett sebeket,ahogy a karomon is..
hirtelen lerántottam a palástomat,hogy ne égjen tovább a testemen,és ahogy folyamatosan vagdostam a kardommal,hogy lefogleljam,amíg valamit kitalálok..

Körbenézve egy patakot látok meg és igyekszem arra cslogatni,és ha a közelbe érek vele,akkor a vízet hívom segítségül és a sebeimre is enyhülést hoz.

Ahogy hátrálok a patak felé,egyre jobban érzem a meleget és a tűz erejét..és most a víz az,ami segíthet..ha a közelébe érek,akkor megidézem a démon ellen.

A patak több percnyire van még rendes gyaloglással is, harcban pedig még lassabban érne oda a hevesen vagdalkozó és közben hátráló nő. Ám csak az út kétharmadát kell eme állóképességet igen igénybe vevő küzdelemben megtennie, hiszen a démon lelassít és hagyja meglépni.
Úgy tűnik a víztől valóban fél. Ez nagy szerencse, hiszen az elhúzódó harc testileg, lelkileg kimeríthette az elfet. A mordena pedig a lángoló erdőn keresztül a kráter felé igyekszik vissza.

Nagyon elfáradtam,és az égési sebek is kínoztak,de nem adtam fel,és igyekeztem kikerülni a csapásait is ,és a patak felé hátráltam folyamatosan..
De aztán hirtelen,mintha meggondolta volna magát a démon,sarkon fordult és távolodott tőlem.
Talán a patak vize rémítette meg..de ezen sokat nem gondolkodtam..
A fáknak próbáltam segíteni és a vízszintet megemelve kiömlesztettem a patakot,hogy legalább a fáknak segítsek,és aztán enyhíteni tudjam a saját égésemet..

Lassan távozni látom a lávaszörnyet,és valahol örülök neki...s amint a víz elönti a fák tövét,a lángok egyre kissebbek lesznek..de teljesen nem olthatom el a vzzel,de igyekszem mindent megtenni..

Ahogy egyedül maradok,Mellon hátára ülök,és távolabb megyek a hegyoldaltól is..hogy feljebb a meder mentén találjak magamnek egy helyet,ahol lehűtöm a testem...és a sebeim..

Alia szerencsésen megúszta a találkozást ezzel a szörnnyel. Bár az égési sérülései figyelmeztetik arra, hogy az eddigi ellenfeleitől eltérően most egy olyan lénnyel került szembe, akit legfeljebb több órás harcban lehet megölni és még akkor sem biztos, hogy a mi győzelmünkkel ér véget.
A patak vize hűs és egy másik dologra is figyelmeztet. Valakinek szüksége lesz a segítségére. És már nem sok idő maradt, hogy utána járjon a különös diagnózisnak.

A patak hűsítő vize tényleg enyhítést hozott a sebeimre,és a fájdalom múlásával végre tudtam gondolkodni,hogy miért is indultam el a fogadóból,és remélem ,hogy tudok segíteni a Feségnek,aki ott vár rám...

Miután bekentem a testem ,és magamra húztam a köppenyem,amit bevizeztem..és felültem Mellon hátára,és hazafelé vettem az irányt.Awyris felé.

Alia a sebei ellátása után a tigrise hátára pattanva hazafelé veszi az irányt. Szívében valószínűleg reméli, hogy még időben megteheti a sok napos utat, ám beesteledve meg kell állnia és pihennie. Már javában alszik, amikor álmában egy gyönyörű nő jelenik meg neki égig érő fák között és mindenhol burjánzik a természet. A hölgy testéből is virágok és indák nőnek ki és barátságos, selymes hangon szólal meg.


-Alia! A királynő állapota egyre csak romlik. El kell döntened, hogy meg akarod-e menteni! A népek sorsa tekintetében mindenképen fontos lesz, bárhogyan is cselekszel. Ám figyelmeztetlek, hogy minden képen nagy árat kell fizetned, akár meghal Mognar felesége, akár nem.
Dönts bölcsen, olyan hatalmas erőkkel nézel szemben, amiket el sem tudsz képzelni!
*Ezzel az álom eltűnt és a lányra vár, hogy a rejtélyes üzenetet megfejtse. De vajon mit fog ez után tenni?

hazafelé indultunk Mellonnal,de a sok órás út után elfáradtam,és be is esteledett.
Nem tudtam sokáig elaludni,de a tigriském bundájához bújva nagysokára mégis elnyomott az álom..

Álmomban megjelent egy nő,és azt mondta nekem,hogy siessek a Felség segítségére,mert nagyon rosszabbodott az állapota..és nagy árat kell fizetnem érte,hogy megmeneküljön..

Rossz érzésekkel ébredtem,és a Kicsikám is érzi a vívódásomat,hogy merre is vegyem az irányt..úgy látszik semmi esélyem megtalálni az ellenszert,és legfőképpen az bánt,hogy nem tudom merre is induljak segítségért..pedig mindent meg akarnék tenni érte..

Alia útja igen hosszú és a tavernához visszaérve több száz törpe harcost lát odakint, nem az úton, hanem kicsit messzebb vertek tábort. Így akár feléjük is mehet, de egyenest az uralkodónőhöz is. Hiszen az ajtón kilépő tanácsnok úgy is eléje siet.




Heir odaérve azonnal megszólítja.
-Sajnos az állapota csak egyre inkább rosszabbodik. Már fél oldala megbénult. A király ide küldte pár katonáját, mert nem bízik a sötét elfekben. Nagy hiba volt elárulni nekik, hogy az úrnő a felszínen van. De ha hamarosan nem sikerül segíteni rajta, akkor úgy is vége.
Önnek sikerült valamire jutni? Kiderített már valamit?

Visszaérve a fogadóba,inkább csak elkeseredésemben,mint jó hírekkel,és mikor megérkezünk,akkor elég sok törp harcos fogad .

-Nagy sajnálattal hallom..de mindenképp megnézném a Felséget!vezess kérlek hozzá!-hajoltam meg a Törp uraság előtt és követem,ha elkísér a szobájáig.
Mikor odaérünk,akkor újra megszólalok.
-Kérlek,hadd vizsgáljam meg újra,és egyedül!..a Felséggel szeretnék lenni kettesben!Kérlek,küld el a többieket,veszélyes lehet,és az is előfordulhat,hogy fertőző..-néztem a férfire szomorúan,és egyre csak elkeseredetten gondoltam arra,hogy mi is lesz most a Királynővel..de reménykedem,hogy sikerül valahogy megmentenem..

Az öreg törpe bólint és azonnal felkíséri a lányt. A földszinten továbbra is az ismert gyógyítók ülnek az asztaloknál és tanakodnak. A kentauroknak már hírük-hamvuk sincs. De ide is bejött pár derék harcos.
-Szörnyen aggódom miatta. Ha meghal, akkor a felség talán soha nem fogja kiheverni. Népünkre pedig borzasztó nagy szomorúság ereszkedik. Beszéltem másokkal is és ha az segít, hajlandóak vagyunk megvenni azokat a szirmokat, ha ez szükséges.
*Ám már felértek az ajtóhoz, ahol udvariasan bekopogott. Majd amikor beléptek, kihívta a testőröket és magukra hagyta a két hölgyet. A királynő állapota válságos. A folt már az egyik lábára is kezd átterjedni, és a hasán a másik oldal felé is. Ha így halad, legfeljebb egy-két nap és teljesen beborítja az egész testét.
Az idő rohamosan fogyatkozik.

A Törp készségesen odavezet a Felséghez,és magunkra is hagynak a testőrök és csak ketten maradtunk a szobában.

A Királynőre néztem,és nagy szomorúság ntötte el a szívm,ahogy ott láttam feküdni az ágyon..
Odaléptem hozzá és lágy hangon beszélni kezdtem hozzá.

-Felség!Nagyon sajnálom,hogy egyre rosszabbúl érzed magad..mindent megteszek,hogy segítsek..

Leemeltem a nyakamben lévő függőt és a kezem érintése és a varázsszavaim által kinyilt a szelencém,és az ajkához emeltem a kis üvegcsémet.

-Idd meg.kérlek!-cseppentettem bele az ajkai közé az elixírt,és várakoztam...

Megmozdította a fejét és kinyitotta a szemeit,és lenyelte a cseppet..aztán újra becsukódott a szemhéja..

Lélegzett,de aludt inkább...
De én nagyon elkeseredtem,mert azt se tudom,mi történt vele,pedig mindent megteszek érte.
gyógyító könnycseppjeim hullottak rá,ahogy ráborultam az arcára..és ott térdeltem az ágya mellett,vártam valami csodát...ahogy nagyon szeretném,ha meggyógyulna..