Egy szikla megindul és a két törpe harcos valami sziklahajigálóról beszél, de a tőmondatokból nem lehet semmit megérteni. Roger meg nem is igazán akarja, csak fut ahogy a lába bírja. És hátra kötözött kézzel óriási szerencséjével úgy tűnik lehagyta a katonákat, de megmenekülni még nem menekült meg.
Az úton egyszer csak kitör egy fa közvetlenül előtte. És nem magától, hanem egy három és fél méter magas óriás lép ki elé. Egy jókora husáng van a kezébe és nem ébredt elégedetten.
-Mit ügyködtél az apróságokkal, kicsiség? Nem jó ember, aki velük van.
*Ezzel a föld felett köldök magasságban üt el a hegyi vezetőt célozva a buzogánnyal. Nagyon úgy tűnik, hogy haragszik rá.

A futás közbe igyekeztem nem elbotlani..és minnél messzebb kerülni a törpöktöl...
Már-már azt hittem,hogy megmenekülök,mikor egy hatalmas buzogány suhan el mellettem pár méterrel..és egy óriás van a bunkó végén..

-Segítség!!!...nem vagyok én senkinek se a barátja!..még az aprónépnek se!..nézd !..meg is kötöztek!!!..éppen tőlük igyekszem elfutni!!..és most te!..dehogy akarok én senkinek se a közelébe lenni!..csak hazaérni az öszvéreimmel és a lovammal !!..-kiáltottam ahogy a torkomon kifért..és nem volt elég,hogy a futástól kifulladva alig kaptam levegőt..de most egyik csömörből a vederbe estem...de most egy hatalmas termetü kőagyúval..
De talán lát a szemével,és a köteleimet is észreveszi...

Az óriás nem nyugszik le és újra támad. De most nem csak a fegyverével, hanem a lábával is megpróbálja fellökni a lányt. Izmos suhintás az alsó végtaggal. És véreres szemekkel néz rá a talajon.
-Kicsiség, tán ostobának nézel! Láttuk, hogy beszélgettél azokkal a nyavalyás töpörödött törpökkel. Nem menekülsz!
*Ezzel Roger szemei előtt felemeli a bunkót a bunkó és már elkészült a lesújtásra, mikor ismét megszólal.
-Győzz meg arról, hogy nem velük vagy!
*Úgy tűnhet neki, hogy ha még egyszer sokkal nyugodtabban elmondja az iménti szavait, akkor van esély arra, hogy a lenyugodott óriás másodjára már hajlandó lesz legalább pár pillanatra fontolóra venni az igazát. És ha így gondolja, akkor bizony nagy darab új ismerőse le is engedi a husángot.
-Nem szeretem a törpéket. Legszívesebben leülnék egyszer magamban és az összeset bezabálnám.
*Nem is sejti, hogy milyen fontos hadi titkok jutottak most a fülébe. Az óriások általában nem a legbarátságtalanabb népek, de a raydani bányász népet nagyon utálják. És az étlapjukon is szerepelnek.
Ráadásul hamarosan akár el is válhatnak ettől a támadójától immáron szabad kézzel. És találkozhat a megbízóival, akiktől a fizetségét kérheti. No, ha nem kapzsi, akkor van esélye most már élve és szabadon megúszni ezt a kalandot a hegyi vezető lánynak!

Az óriás csak nem hagyja abba a bunkójának  felém suhintását..még meg is akarna taposni.
Az igaz,hogy nem lennék egy fogára sem jo..de biztosan agyoncsapna ha elérne engem.
Így csak a fürgeségemre és a kis termetem miatti gyorsaságomra támaszkodhatom..na meg a félelmemrzzivemet szívemet dobogtatja..így sok mindenre nem tudok gondolkodni. Csak a menekülésen..és persze a túlélésen..

Megvárom míg kicsit elcsendesedik az óriás.
Bár ahogy így elnézem nem igazán fog..

-hééé!!!...ha nem akarnál folyton összetaposni és leütni azzal a bunkóddal..akkor egy percre figyelhetnél ám!
..Szerinted ha a törpök "barátja"lennék akkor megkötöztek volna engem????!!!-mutatom neki a kezemet amit szorosan kötéllel fontak gúzsba..

-De esetleg ,ha nem tűnt volna fel akkor éppen én is jó távol akarok lenni a hitvány törpöktől..még az elemózsiámat is elvették volna tőlem!..nem szívlelem a népségét!-nézett rá ...

A nagy darab támadója lehajol egész közel és úgy nézegeti csodálkozva a köteleket. És láthatóan most kezdi rászánni magát, hogy valamit a tények ezen morzsájával is kezdeni kellene, eddig nem volt nagy jelentősége.
-Nem tűnsz olyannak, mint aki önként akarta, hogy megkötözzék. De nem is harcoltál velük. Halljam ám, mit üzleteltél velük! Ha jól válaszolsz, akkor élve maradsz.
*Roger szinte csak akarva, átgondolva tudna rosszul válaszolni, így kijelenthető, hogy az óriás a beszéde után alá fogja erőltetni a gúzsnak valamelyik viszonylag vékony ujját és az egész kötelet ahogy van eltépi. És talán kibírják a csontjai a lánynak a vastag kender feszítését, de mélyen a húsába fog közben vágni a másik oldalt.
-No, kicsiség! Most már szabad vagy. Mehetsz, amerre látsz. De kerüld el legközelebb az apró népet és ne állj le velük beszélgetni!
*Így történt, hogy hamarosan a találkozó helyre ért a hegyi vezető és az ott hagyott megbízók örvendve körülállták.
-Ó, hát sikerült visszajönnöd?
*Jól gondolja meg, mit kíván a munkáért cserébe! Hiszen most még ügyességét dicsérik. A munkadíj pedig elég homályosan volt a megegyezésükben. De kétségtelenül jól dolgozott.

-Az óriással való találkozás nem éppen ugy zajlott,ahogy gyerekkoromban megálmodtam..bár azt hozzáteszem,hogy nagy nehézségek árárn,de kiszabadultam végül köteleim fogságából.
inkább csak a nagyranött melák jóindulatán múlott szabadulásom,és nemcsak a vakszerencse játszott itt szerepet.

Valahogy örültem,hogy szabadon van a kezem újra,és friss levegőt szívva az amúgy elgyötört tüdömbe,mert igaz a futás nem éppen dicsőséges,de amint láttam nagyon kifizetődő..

hamar lépkedek a megbeszélt helyre,hgy végre átadjam az öszvéreket és a lovamat..

-ahh..igen..hamar...-lihegek az Elfnél,mikor odaérek..

-csak kifújom magam

A vezető megértően elmosolyodik és megütögeti a válladat.
-Ó, hát csak egészen nyugodtan! Nagyon elégedettek vagyunk magával. Most már tudjuk, hogy kihez kell fordulnunk máskor is. És nem felejtettük el a jutalmát sem.
*Ezzel előhúz egy apró kis erszényt és a lány kezébe adja. Ha bele néz, akkor nem értéktelen rézzel szúrják ki a szemét.
Ám a szavaiból az derül ki, hogy számíthat még ilyen kalandra, ha ennyire elégedettek ezek a kereskedők.

/Köszönöm a játékot!/

Végre kijutva az Óriás karmai és a bunkója elöl..irányba is voltam a megbeszélt helyre..
Hamarosan körbe is vettek észrevétlenül az elfek engem.
Eleinte azt hittem,hogy megint egy nem várt akadály..de aztán a hangja a Vezetőjüknek ismerősen csengett..

A kezembe nyomott egy erszényt..a fizettségem gyanánt és ahogy elvettem..örültem is hogy végetért ez a küldetés..
Boldog voltam ,hogy én is hozzá tudok járulni a Családom megélhetéséhez..de az biztos,hogy máskor ha lesz ilyen..akkor felkészültebbnek kell lennem.

-Köszönöm. ..-hajoltam meg elöttük..és átadtam az öszvéreket nekik..és indultam haza.

/köszönöm a játékot:-)/