Faj: Erdei elf

Nem: Nő

Kor: 16

Becenév: Glat

Rang: Gyógyító (tanonc)

Mágia szint: Járatlan

Glatime alacsony, alig 155 cm magas, törékeny csontú leányzó. Szeme zöld, haja világosbarna, lapockájáig ér, és legtöbbször egy fonatban, vagy kontyban a tarkóján hordja. Előszeretettel tűz bele mindenféle virágot. Öltözködése visszafogott, leginkább a földszíneket kedveli. Ha csak teheti, hosszú szoknyát és könnyű anyagú női inget hord. Mindezt természetesen az adott időjárás és alkalom is befolyásolja.

Csöndes, kissé bátortalan leány. Ettől függetlenül nem kerüli a társaságot, szívesen barátkozik, épp csak engedi, hogy mások vezessék a társalgást. Kellemes társaság, ha a másikat nem zavarja a lány visszafogottsága, ám talán épp ezért jó hallgatóság is. Könnyen pirul és hamar megszeppen, ha rászólnak. Engedelmes, néha jobban is, mint szeretne, mert bizony titkon vágyik, rá, hogy néha ő is tudjon nemet mondani, vitázni, harcba szállni. De nem tud. Még. Helyette inkább mások kedvét lesi, alkalmazkodik, olykor jobban is, mint szeretne, s jobban, mint ildomos volt.

Messze innen, egy másik földrészen született, a Szelek Városában. A lakók otthonainak helyet adó karcsú sziklatornyokat a szél formálta, ők pedig már kiskoruktól tanulták, miként építsenek sárkányokat, hogy meglovagolhassák a levegőt. Erre azonban, mióta útnak indult, másutt nemigen volt lehetősége. A magasság és a szél szeretete és tisztelete azonban mélyen beléivódott, legyen bármilyen messze is az otthonától, tudja: a Szél a barátja.
A Szelek Városa ugyanakkor jelentős katonai erővel rendelkezik, mivel védelmi teendőket lát el. Így bármennyire szelíd teremtés is, a lány nem kerülhette el, hogy megtanuljon fegyverrel bánni. Elboldogul a tőrrel, ám erdei vadászatai során az íjászatot sajátította el leginkább.

Szüleivel, nővérével, annak családjával és ikertestvérével élt, míg otthon lakott. Apja gyógyító, ám egy régi baleset miatt elveszítette egyik lábát. Valószínűleg ezért is féltette annyira lányát, s így akaratlanul belénevelte a félelmet, a bizonytalanságot. Átadta azonban Glatimének a betegeken való segíteni akarást, a növények ismeretét és szeretetét. A lány maga ápolónak tanult, városukban ugyanis nő nem lehet gyógyító, azonban reméli, hosszú útja során lehetősége nyílik azzá válni.

Mikor városukban ismeretlen járvány ütötte fel a fejét, Glatime összeszedte minden bátorságát, és maga is jelentkezett, hogy elindul megkeresni közös reményüket, egy legendabéli Forgatókönyvet, melynek eljátszásával megelevenedik a legszebb Történet. Maga sem tudja, létezik-e ez a mese? Azt sem, merre keresse? Talán minden erőfeszítése hiábavaló.
Egy dologban azonban biztos: amíg ő úton van, a Szelek Városának lakóinak van egy reménye, melybe kapaszkodhatnak.