Faj: Sötét elf

Nem: Nő

Kor: 16

Becenév: Lysa

Rang: katona

Mágia szint: Tanonc

Kék a szeme, a füle hegyes, hosszú combja tökéletes. Hosszú fekete haj, de csinos ez a csaj.
Egy fiatal selfről van szó, akit sokan akár párnatáncosnak is nézhetnének, azonban könnyen lehet, hogy ez lenne az utolsó tévedésük. Ugyanis Lysa egy kegyetlen, harcias teremtés, aki magán (és a családján) kívül senkivel sem törődik. Vígan rátapos bárkire aki az útjába kerül, legyen az barát vagy ellenség, amennyiben úgy kívánja a helyzet. Nem az a barátkozós fajta, kivéve ha valamit vár cserébe. Talán kissé túlzás ezt mondani, de rasszista, lenézi a többi fajt, bár tudja hogy nem szabad őket alábecsülni. Enyhén sejpít, de még minden betűjét érteni lehet.
Úgy általánosságban tapasztalatlannak lehet mondani, első sorban korából eredendően, de kitartó, törekvő típus, még bármi lehet belőle, ha jó - vagy pont hogy rossz - környezetbe kerül. Nincs teljesen tisztában saját magát magával és a határaival. Elég manipulatív tud lenni, de ezt még nem tudja magáról, vagy legalábbis nem akarja beismerni. Néha bizony határozatlan, nem tudja mihez kezdjen, azonban ennek igyekszik a legapróbb jelét sem mutatni. A "ha valamit meg kell tenni, akkor azt meg kell tenni" vallást követi, nem finnyáskodik. Tudja, hogy attól legfeljebb csak rosszabb lehet.
Lehetne még többet is mondani róla, de az ráér addig, amíg az élet előtérbe nem hozza néhány további tulajdonságát, amit pedig ugyebár nem lehet megmondani előre... álatalában.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy self. Aki meghalt. Katona volt, náluk könnyen megesik az ilyesmi. A bonyodalom ott kezdődik, hogy ennek a halottnak bizony családja is volt, ami még nem volt halott. Egy felesége, két lánya, és egy fia. A nagyobbik lánya már nem az ő házukban lakott, érthető okok miatt. A kisebbik lány, Lysa, 14 éves volt amikor elveszítette az apját, az öccse pedig még csak 6.
Apjuk halálával azonban más vész is sújtotta a kis családot. Nem volt már, aki megvédje őket. Így hát a katonák elkezdtek eljárni hozzájuk, és nem csak egy kis élelmet kértek. Az anyjuk láttán, nem is csoda. Azonban Lysa is kezdett már gömbölyödni, egyértelműen látszott, hogy a még élő felmenőjétől örökölte külsejét, amit a "vendégeik" is gyakran elismertek, nem csak szóban. Gondolom nem kell mondanom, hogy ez nem igazán tetszett neki. Bár nem azért mert nem élvezte volna, sokkal inkább mert nem az volt, amit ő akart, és akkor, azzal, annyival, mint ő akarta.
Így hát, minden bizonnyal, ha nem éheztek volna, akkor is - bár ez így már soha sem fog bizonyosságot nyerni - erre az elhatározásra jutott volna Lysa : jelentkezik a hadseregbe. Két évvel apja halála után szedte össze ehhez a bátorságát. Így talán könnyebb lesz neki is, a családjának is. Minden esetre, egyel kevesebb felé kell osztaniuk az élelmet, és ha nagy katona lesz belőle, akkor a családja miatt sem kell majd többé aggódnia. Bár ez a döntés nehéznek tűnt, vagy még inkább az előtte álló út, elhatározta, hogy semmi sem tántoríthatja el céljától. Kerüljön bármibe, nagy hárcossá fog válni, és segít majd a családján.