HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Uráldur
pm||profil
Viridiel
Viridiel
pm||profil
Várjuk megkereséseteket, probléma esetén.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Titkos gyógyír
Yesterday at 8:13 pm by Admin

» A királyért!
Yesterday at 7:18 pm by Lashrael Laralytha

» Az igazi ellenség
Yesterday at 9:18 am by Aesma Daeva

» Mentőexpedíció
Szomb. Szept. 22, 2018 6:00 pm by Lashrael Laralytha

» Nekromanta csapdája
Kedd Szept. 18, 2018 9:20 pm by Lashrael Laralytha

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Kedd Szept. 18, 2018 4:04 pm by Helléna Silvermoon

» Szökésben
Hétf. Szept. 10, 2018 6:20 pm by Lashrael Laralytha

» Morvig Ironfall
Pént. Szept. 07, 2018 11:01 pm by Lashrael Laralytha

» Készen vagyok!
Pént. Szept. 07, 2018 9:49 pm by Movrig Ironfall

» Leírás
Hétf. Szept. 03, 2018 11:21 am by Lashrael Laralytha

» Sötét Vastelep
Pént. Aug. 31, 2018 9:59 am by Lysardriira Sheeriir

» Egy fényes nap nagy eseménye
Pént. Aug. 31, 2018 7:34 am by Helléna Silvermoon

Statistics
Összesen 109 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Movrig Ironfall

Jelenleg összesen 18099 hozzászólás olvasható. in 528 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Lashrael Laralytha

A legtöbb felhasználó (25 fő) Kedd Aug. 28, 2018 7:55 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 Az igazi ellenség

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

655
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Az igazi ellenség   Vas. Szept. 09, 2018 10:29 pm

//Mesélői//

Aesma, Movrig és Helléna


Habár elrohant a nyár, attól még ez a mese nyáron fog játszódni a karakterek számára, mert a mesélőnéni szava szent és sérthetetlen (szakad a plafon), illetve Hellénának tudomásom szerint jelenben fontos játéka van, így biztosabbnak érzem, ha időben kicsit korábbra rakjuk. Remélem, senkinek sincs ellenvetése. Szóval!

Szép nyári napra virradt a három vándor, és mindegyikőtök egy közepesnek mondható várost tűzött ki céljául - vagy csak oda vezette őket a lábuk, esetleg visszafelé tartanak Raydanba, netalán Zevadar az úticél. Hogy ebben a városban ébredtek vagy sem, én azt nem tudom, az is lehet, hogy valaki az éjszaka leple alatt szökött be a településre ilyen-olyan kiskapukat találva, esetleg egy-két őrt a kapuknál kiütve. A hivatalos átkelés esetén itt nem kértek semmiféle adót az áthaladásért cserébe, így hamarosan tapasztalhatjátok a város forgalmasságát. Az emberek jönnek-mennek, a piacon tartózkodó kereskedők harsogva próbálják eladni áruikat, és a kocsmák sem üresek, egyik-másik úgy zsong, hogy az utca végéről lehet hallani. Kovácsot is találni itt néhányat a forró kohóknál, akiknél esetleg tanulni lehet egy inas társaságában, ám aki lopni kíván, annak meg ott vannak a nemeseknek szánt kerületek terjedelmes építményeikkel és gazdag berendezéseikkel, és persze a fogadókba is be lehet ülni iszogatni vagy egy-egy verekedésbe bonyolódni. Tény, nem túl nagy a helység, de igencsak színes, így biztosan mindenki megtalálja a maga helyét.
A település egyébként - hogy a térképen is könnyen elhelyezhető legyen - az Emberek Királyságának déli részén található, nagyjából ugyanolyan messze az Oughwar-hegységtől és a nomádok folyó által elválasztott síkságaitól. Mindkettő nagyjából egynapi járóföldre van.

//Egyelőre arra kérnélek titeket, hogy helyezzétek el magatokat időben és helyszínileg. Onnantól én is fel tudom venni a szálatokat, és annak megfelelően foglak a továbbiakban vezetni titeket!//


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Helléna Silvermoon
Hozzászólások száma :

340
Join date :

2016. Dec. 14.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Hétf. Szept. 10, 2018 7:20 am

Úgy négy vagy öt hónapja nem jártam otthon, de tudjátok mit nem is hiányzik. Raydantól kicsit mostanra arrébb sétáltam annak ellenére, hogy nem terveztem, de kicsit nyomasztónak találtam, hogy mindenhol különös elbánásban részesítettek, azaz inkább a törp városokban, de ezt nem érdemeltem ki tőlük szerintem.

Így úgy döntöttem, hogy átmegyek a határon és az emberek földjét is bejárom egy kicsit, legalábbis addig, amíg nem találok egy jobb úticélt. Nem is telt el sok idő, amíg végül elértem egy kisebb-nagyobb városba.

Bementem a főkapun, mintha az oly természetes volna és a helyi fogadóban egy hétre kivettem egy szobát. Kissé furán nézett rám, mert pár törp kereskedőt és kovácsot kivéve még nem látott sokat a fajtámból. Felmentem a szobámba, és kényelmesen elhelyezkedtem a számomra már nem annyira meglepő méretű ágyon. Levettem a páncélomat és a fegyveremet a hátamról és a magas faszekrénybe tuszkoltam bele, mely robosztus tölgy ajtaja jó másfélszer akkora volt, mint én. Majd az ablakhoz igyekeztem és a fehér függönyt elhúzva néztem ki a főtérre, ahol a pezsgő élet magához szólított. Jó érzés volt végre olyan helyen lenni, ahol ennyire sokszínű a nép.

Lesiettem a térre hát és a tömegben próbáltam menni és nézegetni a portékákat én pedig elveszve a helyi furcsa dolgokban nézegettem a standokat, miközben pedig azzal is kezdenem kellett valamit, hogy nem látok át a tömeg feje felett…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Aesma Daeva
Hozzászólások száma :

32
Join date :

2017. Dec. 22.


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Hétf. Szept. 10, 2018 6:13 pm

Kinyitom a szemeimet, lustán ásítva egyet a fa tetején, miközben kinyújtóztatom az elzsibbadt végtagjaimat, óvatosan megmaszírozva őket, remélve, hogy ezzel el tudom űzni a pillanatnyi fájdalmat, ami jelenleg tompán lüktet a vállamban. A rossz alvóhely egyike azon vándor élet velejáróinak, amit több évtized után is képtelen vagyok megszokni. Mindenesetre, képes vagyok elviselni, nagyobb gondok foglalkoztatnak ennél és ez általában az életben maradás, így hát nem is hagyok magamnak sok időt ahhoz, hogy elkalandozhassak gondolatban.
Sóhajtva akasztom be a lábaim az egyik vaskos ágba, majd hátra hajolva kidugom a fejem a lombkorona közül, egy ideig kémlelve a terepet, ami valljuk be, lefejjel nem túl egyszerű. Miután nem látok semmi gyanúsat, visszahúzodok és összeszedem a cuccaimat, majd ellenőrzöm, hogy minden a helyén van-e és megigazítom a ruhámat, biztosítva magamat arról, hogy a bőröm a lehető legkevésbé látszik ki. Leugrok az eddig biztonságot adó fáról és elindulok a város felé, a legeldugottabb lyukon bebújva, - vagyis egy kevésbé őrzött kiskapun. Fejemet felemelve egy pillanat erejéig magamba szívom a friss nyári levegőt, amit a pirkadat hoz magával, figyelmesen hallgatva a síri csendre, s a csizmám kopogására, kiélvezve minden pillanatot, amit a lakosok alva töltenek. Sajnos nem sokáig, hiszen a közelgő napfelkelte magával hozza az emberek éberségét, mozgásra csábítva őket, engem pedig kényszerítve, hogy az eldugottabb utcákat válasszam, a fák, vagy árnyékok mentén.

Hamar megtelnek az eddig üres utcák, s a szél helyett most az emberek sietős léptei zavarják fel az út porát. Olykor-olykor a vállamnak koccannak, de szerencsére nem fordítanak akkora figyelmet rám, s ha mégis van egy-két személy, akibe anno beleverték a jó modort és bocsánatot kérne tőlem, akkor sem kockáztatom meg a lebukásomat, s inkább szó nélkül indulok továbbra is előre. Ekkora népesség mellett nem kockáztatom meg a rablást, vagy betörést, a zsebmetszéssel viszont szokásomhoz híven megpróbálkozok, több-kevesebb sikerrel. Egy tolvaj mennyországa ez a hely, nyüzsögnek a lakosok, akár a szántón feltúrt hangyaboly, eszeveszetten küzdve a túlélésért, ami jelen esetben a pénzzel egyenlő. S most itt vagyok én, a csizma, ami még azt a csepp reményt is kipaszírozza belőlük, mindenféle figyelmeztető jel nélkül, észrevétlenül rövidítve meg őket. Persze, talán túlzás, még nem adtam el a gerincem, csak félreraktam, valahova a tarisznyám mélyére... Pont annyira, mint amennyire mélyre a kezem süllyed egy pillanat alatt a gazdagabbnak tűnő lakosok zsebében.


A hozzászólást Aesma Daeva összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 10, 2018 7:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Movrig Ironfall
Hozzászólások száma :

5
Join date :

2018. Sep. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Hétf. Szept. 10, 2018 7:27 pm

Elmondhatom, hogy kifejezetten jól halad a kis túrám és elég sok oldalt írtam már tele. Megjártam már az emberi királyság nagy részét, neha heteket, hónapokat eltöltve egy-egy városban és közben figyelve őket. Igyekezve mindenhol megtanulni a helyi kovácsok trükkjeit, ami nem mindig ment könnyen, mégha van is kovács mivoltomat igazoló pecsétem, ami nem is éppen olcsó dolog. Emellett néha azért bevetettem harci tudásom is, nehogy berosdásodjak. Na meg voltak olyan balgák is, kik engem akartak leinni, ám mindegyikük a földön végezte, amikor én csak belelendültem. Mennyi kaland és történet. Kicsit úgy érzem magam, mint egy hős, aki a királyságok földjeit járja célja felé. Mindössze nekem nem nagyon van még célom.
Ezen gondolatra hümmögök egyet, miközben megpillantom a város kapuit. Kiütöm pipámból a dohányt és elrakom kis takarítás után, majd áthaladók az őrök közt, akik nem igazán foglalkoznak velem, mondjuk rajtam kívül még jó páran teszik ugyanezt. A helyi nép már ébren van és az utcák tele vannak élettel. Ahogy haladok igyekszem figyelni, hogy a mai nap az erdő közepén töltve, egy jobb fogadót leljek. Közben nem kevés árus mellett haladva el, néha megnézem az árukat, amiket kinálnak, de nem igazán veszek akármit is. Végül sikerül találnom egy jónak tűnő helyet, ahol kis is veszek egy szobát pár napra. A fogadós meg is jegyzi, hogy ma már én vagyok a második törp, aki itt tölt pár éjszakát. Kacagva köszönöm meg neki az információt, majd fölmegyek a szobába és lecuccolok. Habár a bútorok számomra nagyok, hosszú évek alatt megszoktam ezt, így rutinosan pakolok el. Végül úgy döntök, hogy járok egyet a városban, hátha találok egy jó kis italozót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

655
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Szer. Szept. 12, 2018 9:33 pm

//Mesélői//

Helléna


Utad nagyon helyesen a piactérre vezet, ami talán az egyik legjobb hely az informálódásra, bár jelenleg bizonyára nem ez a célod. A helyszín zsúfolt, rengeteg asszony intézi most a bevásárlását, illetve néhány nemesebb figura is elő-előbukkan a megannyi egyszínű női ruhák közt a maguk giccses díszítettségével. Rengeteg stand várja, hogy megnézd őket, bár az esetek többségében az emberek által készített portékákat találod, a környék földjeiről begyűjtött gyümölcsöket és zöldségeket, valamint a város mellett található folyóból hozott halakat. Ezeken kívül nem kevés ékszerre terelődhet pillantásod, noha ezek nem tömény nemesfémből készültek, inkább amolyan kis csecsebecsék, amikből talán meg is tetszik neked néhány. Amire felfigyelhetsz még, azok más népektől származó áruk, bár ezek elég elenyésző számban fordulnak elő itt és inkább ékességek és evőeszközök formájában, de semmi harcásazti eszköz.
A kereskedők többsége megkísérel magához csábítani téged, portékáikat folyamatosan próbálják a hozzájuk legközelebb lévőnek vagy a nekik legszimpatikusabbnak tűnő alakra tukmálni, és nem tudod a figyelmüket kikerülni te sem. Egyik-másik megcéloz téged, mutogatják a náluk lévő tárgyakat, ékszerek – főleg drágának látszó nyakékek és karperecek - esetén azt magyarázzák, mennyire jól állna rajtad, de ha nem érdeklődsz ezek iránt, akkor hamar váltják a kiszemeltjük kilétét, hagyva, hogy elmenj. Tettlegességig semmiképpen sem fajul, vannak elegen itt, egyszerű járókelők és vásárlók, akik esetében megkísérelhetik az eladást.
Ahogy egyre mélyebbre ásod magad ezen a környéken, az emberek egyértelmű többségben vannak. Nagy részük a középréteghez tartozik, de többszöri körbenézéssel hamar találkozhat a pillantásod néhány koldussal, akik egy-egy épület előtt üldögélnek, komoran bámulva mindenkit, kinézve az itt megfordulók eszérnyéből a pénzt is. Egy darabig rajtad legeltetik szemüket, és talán kényelmetlen lehet a morcos tekintetük, mellyel követik a mozdulataidat, ám ahogy elhaladsz, már mást figyelnek. Az, hogy törpe vagy, nagy különbséget nem tesz nekik, így több figyelmet nem kapsz, mint egyébként bárki más.
Belebotlasz néhány elfbe, de tényleg csak néhányba, és a standok mögött is előfordul pár hegyesfülű, ugyanakkor lehet, hogy ezek félvérek. Nem lehetsz a fajukban teljesen biztos, ugyanis tudva, hogy nem egy kimozdulós népségről van szó, nagy eséllyel megszavazod nekik a korcsságot. Teljesen beolvadnak az itteni közegbe, már egyértelműen tapasztaltan járva az Emberek Királyságában, így hosszú baktatás után is változatlanul hangzavarral teli a környék. További gyaloglással ugyanakkor feltűnhet egy látványosan magába roskadt kalmár, aki meg sem próbálja bevonzani a vevőket, csak ül a kirakodóhelyén, bámulva maga elé, talán mélyen gondolkodva. Valami egyértelműen nyomasztja, de nem áll oda hozzá senki, hogy ezt megkérdezze, és értelemszerűen neked sem kötelező odaballagnod hozzá csupán ennek a kérdésnek a feltételével. Ha az elhaladás mellett döntesz és nem kívánsz vele beszélgetni, akkor felkapja a fejét alacsony alkatod és vörös hajad láttán, mintha egy pillanatra lelkesebb is lenne, és megszólít:
- Kisasszony!
Az ábrázata elég szomorú még mindig, búsan bámul rád, bizonyára remélve, hogy legalább meghallgatod őt, de nem csodálkozna azon sem, ha továbbmennél.

Aesma

A bejutásod kivételesen egyszerű; a korai, hajnali órák nagyon is előnyödre vannak, és bár eltart egy ideig, találsz egy kisebb kaput, ami a városba vezet. Itt az őr nem jelent túl nagy kihívást, ugyanis ahogy közeledsz, meg sem mozdul feléd, hamarosan pedig egyértelművé válik, miért: alszik. Az egyik székre telepedett még bizonyára a szolgálati ideje közepén, amit kihozatott magának, a lándzsáját magához öleli, feje előrelóg, és hangos horkolás kíséri minden légvételét egy átvirrasztott éjszakát követően. Néma lépteidre nem úgy tűnik, mintha felkelne, ám amint elhaladsz mellette, fészkelődik egy kissé, vesz egy hirtelen lélegzetet, majd hangosan engedi ki valamiféle Thuriant emlegetve, de ha visszanézel, továbbra is a helyén van, békésen szunyókálva. Csupán ennyi feszültséget okoz a korai bejutás a településre.
A sikátorokat és kevésbé népes utcákat megtöltik a szegény réteg tagjai, akik elhasznált – és ki tudja, mióta nem mosott - pokrócokon és senkinek nem kellő ruhaanyagokon alszanak ugyancsak szakadozott ruhadarabokba bugyolálva. Néhányuk forgolódik, de egyébként csendesen szuszogva pihennek, habár körülöttük legyeskedni annyira nem boldogító már csak az általuk árasztott kellemetlen szagok miatt sem. Néhány gyerekre is biztosan felfigyelsz, akik néhány óra múltán már vígan rohangálnak az utcákon, és nagy eséllyel a tömegekben észreveszed őket – a kacagásukat legalábbis mindenképp hallod, miközben talpukkal hangosan dobolva fogócskázank. A település felébredéséig van néhány magányos órád, de ahogy telnek a percek, úgy szállingózik egyre több ember az utcákra, és bizony gazdagokból sincs hiány, és bőségesen lesz lehetőséged lopni is. Hamar megtalálod a zsebeket és erszényeket, nem kevés érmét eltulajdonítva a gazdagabb réteg tagjaitól, és ebből az egészből mit sem sejt egyikük sem; békésen mendegélnek tovább a társaságukkal, néha hangosan hahotázva, néha heves társalgást folytatva. Egyértelműen átlagos helyszín talán a kelleténél figyelmetlenebb emberekkel, de ez neked csak jól jön.
Talán a figyelmed lanyhult idővel, talán valaki túl jó ebben, nehéz lenne megmondani, de biztos, hogy a sokadik áldozatodnál lebuksz. Amint nyúlsz a zsebe irányába, megragadja a csuklód, és a mellettetek lévő sikátorba ránt téged, lehetőség szerint a falnak lökve, szorosan tartva tovább ujjai közt a kezedet, de van alkalmad kellő erő vételével kiszakadni belőle és elrohanni, ha úgy ítéled jónak. Az biztos, hogy semmelyik esetben nem hallasz fenyegető üvöltést, nem kiáltanak tolvajt, nem kezd el senki sem vádaskodni, ami talán gyanús lehet, és ha maradsz, akkor a téged elkapó férfi arcára is egy megmagyarázhatatlan mosoly kúszik. Vonásai tündésen finomak, de alkatra nem mondható erdeinek, annál azért megtermettebb és erősebb fizikummal rendelkezik, így jogos a félvérség feltételezése. Zöld tekintete élénken villog, és van benne valami sunyiság az egyértelmű elégedettség mellett.
- Nocsak, micsoda kézügyesség – vigyorodik el szélesebben. – Ritkák az ilyen fürge ujjak. Megtudhatom esetleg, hogy mennyi pojácát sikerült megfosztani egy kisebb vagyontól, néhány kellemetlen percre ítéltetve őket? – kezdeményez beszélgetést nyugodtan, ha a maradás mellett döntöttél. Az öltözéke kellően kirívó ahhoz, hogy joggal feltételezd gazdagságát, de nem ér fel egy nemessel, látványra ugyanakkor kellemesen díszített ruhadarabokat vett magára. Meglehet, hogy egy gazdag család sarja, esetleg ő maga is valamiféle kereskedő, de a reakciója miatt nem lehetsz biztos benne, hogy egyáltalán az utóbbi szakmában utazik-e, sőt, talán valószínűbbnek tartod, hogy tolvajlásból tartja fenn magát és kifejezetten jól megy neki az ipar, ha ilyen puccosra veszi.

Movrig

Városról városra és kovácstól kovácsig jársz jóformán, és ez a település sem maradhatott ki a meglátogatandók listájáról. Sajnálatos ugyanakkor, hogy nem sikerült összefutnod azzal a másik törpével, akit emlegettek a fogadóban, illetve az irány is teljesen más, ahova indulsz, így esélyed sincs összefutni a tanácsosasszonnyal, de sebaj, majd este! Remélhetőleg nagyjából ugyanakkor tértek vissza, és lesz lehetőségetek beszélgetni egy picit amolyan törp a törphöz módon. A szoba kivételével gyorsan el is hagyod az épületet, hogy nyakadba vedd a város ivóját – netalán sör miatt? Akkor biztosan szívesen fogadnak! Meg úgy egyébként is, amíg értékes vevőt látnak személyedben.
A város forgalmasabb utcáit sikerül kifognod. Sürögnek-forognak az emberek, ezért talán egy kicsit kényelmetlen és lassú a haladás, de legalább jól megbámulhatsz mindent. Találsz borbélyt, szabót és cipészt is, mindegyiket egy nagyobb cégér hirdeti, ivónak egyelőre se híre, se hamva, de biztosan hamarosan belefutsz egybe. Ha kérdezel, akkor még segítenek is, feltéve, ha helyeiket szólítasz le, bár ezt látatlanban nehéz megmondani, de biztosan lesz olyan, aki kisegít.
A felnőttek közt kacsázva néhány koszos utcakölyök rohangál nevetve, a ruhák lógnak rajtuk, de láthatóan jól érzik magukat, amíg fogócskáznak. Több suhanc robog el melletted észveszejtő tempóban, és utolsónak lemaradva próbál felzárkózni egy hozzájuk képest jócskán fiatalabb kislány, aki véletlenül neked ütközik. A lendület viszi magával, ezért hamar a földre esik, riadtan tekintve fel rád, egy pillanatra még meg is némulva.
- Bocsánat! – kiáltja el magát, feleszmélve a pillanatnyi bénultságból, de hangja megremeg a félelemtől, egyértelműen tartva attól, hogy most bántani fogod. Ha morcosan pillantasz rá, akkor biztosan rémülten kotródik el, de ha semmi fenyegetőt nem teszel vele szemben, akkor egy halvány mosollyal tápászkodik fel, követve játszótársait. A kicsit kellemetlen közjáték után azonban hamar megtalálod az ivót: először jókora cégérét pillantod meg, aminek kupaformája igencsak árulkodó és vonzó lehet törpségednek. Ha kérdezősködtél, akkor sokan dicsérték a helyet, és belépteddel talán nem is csodálkozol rajta igazán: a hangulat családiasan kellemes, és bár nem a legnagyobb, van egy felfelé vezető lépcsősor, ami arra enged következtetni, hogy az emeleten is el lehet kényelmesedni néhány széken és asztal mellett, egyelőre azonban szükségtelen felbaktatni. Rengeteg hely van még a földszinten, így beülhetsz akár a pulthoz, akár az egyik asztalhoz, az biztos, hogy hamarosan jön hozzád vagy egy szolgálólány, vagy a csapos, hogy felvegye a rendelésed. Az italt hamar felszolgálják neked egy jókívánság kíséretében, ha ételhez is van most gusztusod, akkor arra bár várnod kell, semmiképpen sem lépi túl a máshol is megszokott időtartamot. Sok pénzt sem kérnek el a szolgálatokért, ami kedvezőnek ígérkezik a hosszabb tartózkodásodat figyelembe véve.
- Biztosan ismersz olyan jóembert, aki segíthet nekem – hallhatod, ahogy egy díszesebb öltözékben lévő férfi a csapossal beszélget, a ruháiból ítélve kereskedő lehet. – Aggódunk érte, mégiscsak a testvérünk, és állítólag mostanában veszélyessé váltak az utak, hiába egyszerűbb Királyöbölből azon az útvonalon jönni. Ha mást választunk, túl nagy a kerülő. Azt írta, mostanában fog megérkezni, de még sehol nem láttuk. Csak van valaki, aki kideríthetné, történt-e bármi, egyetlen személy kell erre csupán!


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Helléna Silvermoon
Hozzászólások száma :

340
Join date :

2016. Dec. 14.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Csüt. Szept. 13, 2018 6:22 pm

Vajon hány törpe van így most mint én?

Kinéztem egy full jó ruhát... ezüst peremes világoskék selyem ruha, ami nagyon tetszik, de úgy fél méterrel hosszabb annál, ami nekem kéne, de az a tökkelütött árus nem tudja levágni és ha le is tudná sem akarná... ezt mondta...

Ilyenkor csak úgy fognék egy jó nagy követ és a fejének dobnám, de úgy jó erősen.

Így aztán ott hagytam. Mentem tovább és nézelődtem alaposan, hogy vajon melyik lenne az ami nekem jó lenne, mármint ruha, csecsebecse bármi...

De én hogy egy sima Topázdíszítéses gyűrűért 400 aranyat nem adok nekik az is biztos.

Így még tovább sétáltam.

Pár lépésre rá volt egy fegyverkovács boltja. Kissé fellelkesülve léptem oda, hiszen családomban sokan próbálgatták szárnyukat ezen a téren, legalábbis a saját klánunknak elkészíteni, vagy legalább feldíszíteni a kalapácsokat, csákányoka, pallosokat és miegymást. De hogyan is mondjam, amikor nagynehezen két emberi farpofaközt átfurtam magam, mint kiskoromban a klángyűlésen a tömegen át, akkor elég kiábrándító dolgot láttam.

Pár olcsó tőr utánzat volt az asztalon, meg egy-két kard, amiket én még gyakorolni se fognám a kezembe... az egyik tőr vége ráadásul még rozsdás is volt, de amin mégjobban meglepődtem, hogy pont a szemem előtt vette meg valaki!

Undorodó arccal mentem tovább a piacon a sok gyümölcs és hal árus irányába, de nem is nagyon lassítottam egy alma megvételét kivéve. Ahogyan tovább mentem, akkor valahonnan valaki hirtelen megszólított, bár először nem hittem volna, hogy a bamba kereskedő az, akit alig pár másodperce vettem észre, de mégiscsak ő volt az. Nem tudom hogyan szúrt ki és miért pont engem, de szépen óvatosan odasétáltam elé


-tessék parancsoljon! Mit tetszik árulni?-kezdtem el nézelődni elé, hogy mégis mit akarhat rámsózni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Aesma Daeva
Hozzászólások száma :

32
Join date :

2017. Dec. 22.


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Pént. Szept. 14, 2018 6:17 pm

Igyekszem gyorsan átvágni a sikátoron és bár számítottam arra, hogy ez a város nyomornegyede, mégis szíven szúr a szegények látványa. Önkéntelenül lassítok le, megpillantva az egyik csontsoványra fogyott nőt, akinek az arcát már csak a rásült bőr takarja. A tekintetemet a pokróc alatti mozgásra kapom, egy apró gyereket észrevéve. Korra nagyjából öt évesnek saccolnám, de azt sem vetem el, hogy idősebb és csak az alultápláltság szabott gátat a növekedésének. A hölgy félálmában közelebb vonja magához, majd lágyan elmosolyodik, egy gondterhelt sóhajt engedve meg magának.
Óvatosan körbenézek, valamilyen fontos ismertetőjelet keresve , ám néhány a falból hiányzó téglán kívül nem igazán találok semmi különbözőt, ami később visszavezethetne a helyhez. Minden egyformán lerombolt, kopott és elhasznált. Remélhetőleg ha az agyam nem is, a lelkiismeretem vissza tud húzni ide, még ha minden kötél szakad is.
Ezekkel a gondolatokkal indulok tovább, idővel megtalálva az egyik népesebb utcát, amire egyre többen merészkednek ki, életet pumpálva a városba. Nem egy gazdag zsebében süllyed el a kezem, szinte undorodva az érintésüktől, tudva, hogy ők nyugodtan megengedhetik maguknak azt, hogy felhőtlenül kacagjanak, hiszen semmi problémájuk nincs az égvilágon. A sokadik alkalommal viszont valami más vonja magára a figyelmem. Nevetés, méghozzá gyerekeké. Továbbra is megtartva a testtartásom, figyelemfelkeltés nélkül bámulom tovább a földet, egy határozott mozdulattal nyúlva az egyik gazdag zsebe felé, de fejben teljesen máshol járok. Talán ennek köszönhető, hogy egy óvatlan mozdulatnál az én csuklómat kapják el, hogy hirtelen rántással a sikátorban találjam magam. Már az első lendületnél az övemhez rántom a szabad kezem, rámarkolva a tőr markolatára, de olyan gyorsan el is felejtkezek róla, hiszen a belém nyilaló enyhe fájdalom - amit a fallal való ismerkedésem szült  - akkor minden érzékemet leköti, még a tiszta gondolataimét is. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy mindenféle átgondoltság nélkül kapom a férfi állkapcsa alá a hegyét, készen arra, hogy bármikor megsebezzem - ám ne öljem meg-, ha rosszul mozdulna. Egy másodpercig még zihálva figyelem, hallgatva a saját szuszogásomat, komótosan feldolgozva a helyzetemet és azt, hogy fenyegetés helyett okosabb lett volna pusztán kirántani a kezemet az övéből... Mindenesetre, ha már a másik utat választottam, azon is maradok.   
- Engedjen el, kérem. - Bököm ki nyugodtan, mélyre vésve a tekintetemet, amiben most az elszántság csillog. Ha eleget tesz a kérésemnek, gyorsan visszacsúsztatom a fegyvert a helyére, mintha egész végig erre vártam volna, ami kissé igaz is, mivel nem volt jelen pillanatban sok kedvem ahhoz, hogy bárkit is bántsak.
Lassan megdörzsölöm a csuklómat, néha-néha oda kapva a pillantásomat, de főleg az idegent bámulom vérig sértetten, akárcsak egy macska, akinek a farkára tapostak. - Nem illik egy kiszolgáltatott, gyenge, esetlen nőt, - mint jómagam -, ilyen orvul letámadnia egy férfinak. - Vetem oda felhúzott orral és tettetett felháborodással, bár még talán ő is érzékelheti a komolytalan gúnyt, ami a szavaimból csöpög. - Ha legközelebb beszélgetni támad kedve, inkább szóljon, ahelyett, hogy meghívót küld nekem a doktorhoz...
Lebiggyesztem az ajkaimat, fájdalmasan nyüszögve egyet, de azonnal elfelejtem a szerepem, amikor a kérdésére terelődik a szó. Csak most van időm jobban megfigyelni őt, amíg a válaszon töröm a fejem. Félvér kinézete ellenére eléggé gazdagnak tűnik, pedig már az is meglepő, hogy az utcára mert merészkedni. Kevés hozzá hasonlóval volt dolgom, így nem is ismerem őket annyira, ám ha találkoztam is egy-kettővel, akkor sem a legfényesebb helyzetben voltak. Az ilyeneket mindenhol kitagadják, s a lehető legtöbb ellenszenvvel illetik őket, ezért is lepődök meg a jómódúsága miatt. Bármilyen történetet is vetek fel, valahogyan mindig a tisztességtelen szónál lyukadok ki, vele kapcsolatban. Azokról a furcsa zöld szemekről nem is beszélve, amik látványára semmi biztató nem jut el hozzám. Úgy érzem, mintha a lehető legrosszabb személlyel hozott volna össze a sors...
- Csak annyit, amennyit a fürge ujjaim csak tudtak... - Lazán megrántom a vállam, a földet szugerálva, a szemem sarkából viszont minden mozdulatát nagy figyelemmel követem. -...de nem hiszem, hogy annyira nagy fejfájást okoztam nekik, van ott elég, hogy még csak észre se vegyék...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Movrig Ironfall
Hozzászólások száma :

5
Join date :

2018. Sep. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Vas. Szept. 16, 2018 6:44 pm

Miután megindultam egy irányba, sikeresen az egyik legforgalmasabb utcán találtam magam. Mindenhol emberek, iszonyat hangzavar, ahogy próbálják túlkiabálni a másikat, hogy az ő portékájukat vegyék. Az árukat tekintve pedig meglehetősen vegyes a választék. Ruhától kezdve, az ételeken át, a különféle ékszerekig van itt minden. De nekem nem meglepő módon egyik sem igazán megfelelő, mivel minden nagy rám. Így hát nézegetem a protékákat, ám többet nem teszek. Így sem találom azt amit keresek, de helyette már mindenfajta cégért láttam már. Viszont egyikhez sem terek be, mert nincs rá szükségem, meg a tömegben így is lassan haladok. Aztán a semmiből meg feltűnik pár gyerek akik úgy szaladnak az emberek közt, mintha semmiség lenne és az egyik nekem is ütközik.
- Ay. Vigyázz merre mégy gyermek. - szólok neki és segítek föl, majd figyelem, ahogy pár méter után már el is tűnik a tömegben. Ilyenkor még mennyire egy magasak a törpökkel az emberek és pár év alatt pedig mennyivel nagyobbra nőnek meg.
Aztán végül sikeresen megtalálom a helyet és szerencsémre nincsenek is sokan, így hát keresek is egy asztalt és leülök. Rövidesen jön is egy pincér lány, akinél leadom a rendelésem és amikor kijön a kert sör, rágyújtok a pipámra és úgy élvezem az alkohol kellemes ízét. Kis elmélyült szeánszom egy ember zavarja meg, aki éppen a pultosnak meséli el bánatát. Ránézésre egy kereskedőnek mondanám, a díszes ruha véget.
- Ozt mennyit érne érne meg önnek, hogy a testvére után nézzenek? - szólalok meg, némi gondolkodás után. Egy kis arany sosem árthat, főleg, ha vándor életet élsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

655
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Kedd Szept. 18, 2018 11:14 pm

//Mesélői//

Helléna


Hát eléggé úgy tűnik, hogy a helyszín nem nyert meg annyira magának, pedig elég nívós a maga módján. De sebaj! Egy almában azért örömöd lelheted, mert elég zamatos és ropogós, és ha most kezded meg, nagy eséllyel hamar el is fog fogyni.
A kereskedő maga is meglepődik, hogy hallgatsz rá, és az ábrázatáról nagyon is lerí, hogy úgy készült, rá se fogsz hederíteni. Megkönnyebbülten, de visszafogottan elmosolyodik, amint türelmesen megszólalsz, és amint az árujáról érdeklődsz, nemlegesen megrázza a fejét.
- Kivételesen nem azért szólítottam meg, hogy ilyesmi miatt kezdeményezzek beszélgetést, még ha valahol ez lenne a dolgom – magyarázza kényelmetlenül nevetve, nehogy elijesszen téged a sok rámenős fickó után. Végignézve rajta a megszokottnak mondható kalmárruhában díszeleg, de nagyon fiatal, mondhatni, ránézésre zölfülű kölyök; talán segítő tanonc. – Persze ha érdekli, akkor nyugodtan megnézheti, de nem hiszem, hogy egy törpnek nagy meglepetésben lesz része vagy annyira érdekelnék ilyen apróságok – mutat azért egy nagyobb üvegre, amiben kicsi ásványi kövek pompáznak mindenféle színben leginkább azzal a céllal, hogy vagy ékszerek készüljenek belőlük, vagy itt-ott díszítsék a lakást egy-egy bútorra helyezve. – Jól tudom, hogy a törpék kiválóan harcolnak, ugye? És a nyersanyagokban is érdekeltek, főleg jó minőségű fémekben... Ha ezek igazak, akkor esetleg megkérhetném valamire? Természetesen a jutalom sem maradna el érte, a legdrágább áruinkból elvihet valamennyit, történetesen az emlegetett minőségi fémekre gondoltam – érdeklődik és magyaráz bizonytalanul, de nem látszik rajta, hogy hazudna, ahhoz túl őszintén csillognak halványzöld szemei.

Aesma

A reflexeid kellően gyorsak, a férfi sem számít arra, hogy ilyen hirtelen fegyvert rántasz, így bár meglepetten szökik fel a szemöldöke a penge láttán, már-már érezve nyakán a hűvösségét, megilletődve emeli magasabbra a fejét, de jelentős mozdulatokat nem mer tenni, önkéntelenül is ledermedve. Az elégedett vonásait azonban sokáig nem tudja takarni néhány másodperc letelte után, és talán megfordul a fejedben, hogy nem normális az, ahogyan reagál, és nehéz is lenne kitalálni, mégis mit gondol – vélhetően semmi tisztességeset.
Kérésedre amolyan macsó megadással és komisz mosollyal elenged, megemelve a kezét, hogy ő nem tartogat trükköket a számodra, és ábrázatáról egyértelműen lerí, hogy felkeltetted az érdeklődését. Szórakoztatják őt a szavaid, várakozón téve csípőre a kezét, és vonásaiból leolvashatod, hogy nem sok választja el a kuncogástól.
- Eddig elképzelésem sem volt, melyik kiszolgáltatott hölgyemény rejteget magánál tőrt és melyik esetlen tündérke intézi el, hogy ilyen módon érezzem magam fenyegetve, de azt hiszem, most már tudom. Köszönettel tartozom ezért az új ismeretért – somolyog egy gavalléros meghajlás kíséretében. – Ha az orvos miatt fáj a feje, akkor nagyon szívesen kifizetem, elvégre ez az én hibám, még ha nem is állt szándékomban bántani – egyenesedik fel, hogy állával bökjön a csuklódra. – Ugyanakkor nem akartam elszalasztani egy ilyen különös lehetőséget.
Türelmesen várakozik, amíg átgondolod, mit akarsz neki mondani, teljesen természetesnek véve a bizalmatlankodást, és az sem különösebben zavarja, ha látványosan végigfuttatod rajta a pillantásodat. Válaszoddal elgondolkodón emeli hosszúkás állához a kezét, párszor végigsimítva borostás arcán, tekintetét az égre emelve.
- Hmm, ebben lehet valami, úgyis felesleges vackokra költik általában – vonja meg a vállát. – Vagy túlértékelt árukra, mert azt hiszik, a magasabb áron megszerzett a minőségibb és jobb, és fel sem tűnik nekik, ha átvágták őket... – tűnődik hangosan. Utalás lenne a foglalkozására és annak piszkosságára? Lehet, de megeshet, hogy csak túlzott gyanakvás meríti fel ezt az eshetőséget. – Borzasztóan felszínesek – rázza meg a fejét elégedetlenül. – De mondja csak, kisasszony, lenne esetleg kedve egy kis apróságban segíteni? Talán tiszteletlenség egy idegentől kérnem, aki ráadásul esetlennek és gyengének vallja magát, de úgy érzem, egy rövid ideig tudnánk együtt dolgozni, és talán alatta a képességeinek valóságosságáról és értékességéről is meggyőződik – jelenik meg egy újabb mosoly a szája szegletében, egyértelműsítve, hogy érzékelte korábbi iróniádat, igyekezve ahhoz hasonló hangszínt belevinni mondandójába. - Pont ilyen képességekre lenne szükségem, és cserébe, amit módomban áll megadni, megkapja. És kérhet teljesen mást, mint vagyon, láthatóan és tapasztalhatóan azt megoldja, ha szűkében lenne a pénznek. Még akár viszonoznám is a szívességet tettekkel és segítséggel.

Movrig

Az apróság elképesztő örömmel fogadja a segítségedet, habár az első mozdulatnál megáll és habozik, nem tudva eldönteni, hog tiszták-e a szándékaid. Aztán megadja magát, és egy széles mosollyal az arcán helyezi apró tenyerét a te munkától keményedő bőrödre.
- Köszönöm, apó! Szépek a díszek a szakállán – veszi a bátorságot, hogy megdicsérje a megmunkált fémeket, amiket magadon hordasz, azzal egy bátortalan biccentéssel a többiek után fut, még kiáltva nekik, várják őt be. Hamarosan aztán megtalálod a neked kellő helyet, ami a kinti forgataghoz képest igencsak csendes és nyugalmas; könnyen meglelheted így a békédet. Néhányan halkan beszélgetnek, amolyan baráti összeülés ez, de semmiképpen a hahotázó és harsogó fajtából, és bár talán a pipázásért szólhatnának, senkit nem zavar a füstölgés. Biztosan érzékeled, hogy könnyű itt elkényelmesedni főleg talán az otthonias hangulata miatt, és hogy a szokásossal ellentétben nincsenek olyan alakok, akik túlzásokba esnének. Persze éjszaka ez bizonyára egészen másképp alakul...
A kereskedő feléd kapja szürkés pillantását, nagyjából húszas évei végén járhat első ránézésre, és nagyon nehezen fogja vissza tekintete ragyogását, hogy talán valaki önként ajánlkozna a feladat megoldására.
- A testvéremről van szó, így nem garasoskodnék – jelenti ki határozottan feléd fordulva, majd biccent egyet a kocsmárosnak, és veszi a bátorságot, hogy odamenjen hozzád. – Esetleg szabad lesz? – érdeklődik, és ha megengeded neki, akkor letelepszik veled szemben az asztalhoz. – Ha jól sejtem, nincs híján a harctudásnak, amire rosszabb esetben szüksége lehet – mosolyodik el halványan. – Ha pénzt kér a felderítésért és az esetleges elkíséréséért cserébe, megkapja – fűz ki két kisebb szütyőt az övéről, lerakva eléd, de tömve van érmékkel, ezt hallhatod is, amint a lerakásával megcsörrennek benne a kerek fémek. Látványra ezzel az összeggel elég sokáig kihúzhatod vándorlással és lustálkodással, biztosan nem lenne sokáig gondod a vagyonszerzéssel. – De felkínálhatom az árut is, amit szállít. Nem kevés jó minőségű fém van nála, noha lehet, ez kevésbé érdekes egy törp számára, hiszen tudomásom szerint nyersanyagokban gazdag Raydan. Ettől függetlenül felajánlom, hogy ezekből a minőségi árukból is választhasson valamennyit, ha inkább azt kéri fizetségnek – fűzi össze a kezeit az asztalon, komolyan nézve a szemedbe.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Helléna Silvermoon
Hozzászólások száma :

340
Join date :

2016. Dec. 14.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Pént. Szept. 21, 2018 2:42 pm

Igazán meglepett ez a nagypapi a mondandójával, igazából azt hittem, hogy egy megfáradt öreg, aki már kissé ki is égett, ahhoz hogy üvöltözve keresse meg azt a két garast amit kaphatna a cuccaiért.

Egy picit még nézegettem is a cuccait, de hogy őszinte legyek az ott látott cuccok egyszerűen elmaradtak az otthon megszokottakhoz.

Otthon milyen régen is gondoltam már rá, és hogy pont ilyen lényegtelen dolog miatt jusson eszembe, mint pár kő...

Fogtam meg az egyik üvegcsét miközben az alak elmondta amit akart.

Teljesen kilendített a békés gondolataimból amit hallottam.


-Igazából tudok harcolni ha kell, bár már elég rég mozgattam meg magam ilyen téren...

Mondja el mégis mi lenne a feladatom pontosan, vakon nem akarom a pallosom magamhoz ragadni.


Na nem mintha szükségem lenne pénzre, vagy fémekre. Végülis hova a fenébe tudnám egyáltalán elrakni, hogy magammal vigyem?

Nincs se társam se lovam. Csak egy sátram meg egy zsákom, amit cipelek már magammal kitudja mióta. Arról nem is beszélve, hogy a páncélom is csak azért van rajtam, mert örökség és mert így könnyebb vinni.


Így jutottam el végül is oda, hogy törökülésben elhelyezkedtem az árussal szemben, hogy mégis mit szeretne tőlem kérni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Aesma Daeva
Hozzászólások száma :

32
Join date :

2017. Dec. 22.


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   Yesterday at 9:18 am

A téglafalnak simulok, hogy utána lassan a teljes testsúlyomat rá helyezzem, már csak fél lábbal tartva magam. Egész végig megtisztelem a figyelmemmel, ugyanakkor egy szóval sem csatlakozok be a nemesekről szóló gondolkozásába. Általában igyekszem távol tartani magam az általánosítástól és az alulbecsüléstől, de igaz, ami igaz, jó részükre ráhúzható az általa leírt viselkedésforma.
- Segíteni? - Szökik fel egy pillanatra a szemöldököm a csuklya alatt. Természetesen számítottam arra, hogy szüksége van valamire - vagy csak le akar adni -, és nem csak szórakozásból fecsérli az idejét egy ismeretlennel, mégis meglepett az egyenessége. Úgy tűnik megérte engedni egy kicsit a kíváncsiságomnak.- És mi lenne az a kis apróság?...  Biztosan kétségbeesett, vagy magányos lehet, ha egy idegentől kér segítséget. Ebben az esetben viszont nem mondhatok nemet. Még ma úgysem adtam el a lelkem. - Gúnyolódok vele előszeretettel, tisztán éreztetve vele azt a gyerekes csínyt, ami általában idegesítő velejáróm. Ellököm magam a faltól, immáron biztosan állva a lábaimon.
- Cserébe?... - Ismétlem el hitetlenkedve és megilletődve, gondolkozás közben az ajkaimat rágva, ide-oda kapkodva a tekintetem. Csak most realizálom, hogy jelen pillanatban nincs szükségem semmire, amit ő meg tudna nekem adni. Elkényelmesedtem volna?... Kár lenne egy ilyen ajánlatot elszalasztani és biztos vagyok benne, hogy bárki tudna kapni az alkalmon, ha ide vetné őket a sors...
Felkapom a fejem, mint aki megvilágosodott, ám azzal a mozdulattal együtt vissza is fogom a bennem tomboló energiát, nehogy aztán kapjon a túlbuzgóságomon. Arra még később is ráérek.
- Látta... már a nyomornegyedet?... - Kérdem tőle óvatosan, megpróbálva a nyelvemre helyezni azokat a szavakat, amik a fejemben olyan egyszerűnek tűntek. -Szeretném, ha esélyt adhatna az ott élő embereknek az életre. Nem veszi őket észre senki, s még csak meg sem próbálják visszahúzni őket a társadalomba... Én nem kérek ekkora áldozatot, csak egy lehetőséget néhányuknak. Ha állja a szavát, bármilyen feladatot végre hajtok.
Bármifajta meggondolatlanság nélkül nyújtom felé a bőrkesztyűbe burkolt kezem, majd miután megrázta, elégedett mosoly kúszik az én képemre is. A kezdetleges bizalmatlanságomat egészséges korlátok közé húzom vissza, igyekezve úgy tekinteni pillanatnyi főnökömre, mintha már mindent megjárt bajtársak lennénk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Az igazi ellenség   

Vissza az elejére Go down
 

Az igazi ellenség

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Uchiha Madara
» Fujikage Koichi
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Hakkyou Katsumi - Jutsetsu
» Kitsune Haruka & Hiraga Natsu VS Akari Tenshi & Nozara Shiba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Ceralla síkság :: Emberek királysága-