/Ha az istenek velünk, kicsoda ellenünk?/


Valorára első hallásra könnyű nap vár. Mikor megkezdi az audienciákat, csak két ember érkezését jelentik neki.
-A várkapitány jelezte, hogy szeretne egy kérést előterjeszteni. Egy messzi földről érkezett harcos előtte érkezett és szintén találkozni szeretne egyházunk fejével. Tartsunk érkezési sorrendet vagy a parancsnok urat hamarabb engedjük be?
*Meghajol a hű ember és várja a választ.

Mikor reggel felébredek első dolgom a tükörbe nézni. Igen, még mindig gyönyörű és fiatal vagyok. Egy kellemes reggeli után, megkezdem a szokásos teendőimet. A szolgálók ismernek már és tudják, hogy mit és hogyan szeretem. Kíméletlen vagyok velük, csak abból értenek ezek a kutyák.
Na lássuk, ma vajon hány ember siránkozik előttem. Milyen beteges kérései lesznek nemes embereknek...de mindenki tudja, aki elveszi a bűntudatot, az uralja az embert.

Kényelmesen a trónszékembe helyezkedek és megparancsolom a szolgámnak, hogy hirdesse ki ittlétemet. Az első kettő bejelentkező már meg is van. Az egyik a várkapitány, a másik pedig egy harcos.

- Királynő!

Üvöltök rá a szolgálómra, aki láthatóan megfelejtkezett a formális beszédről.

- Bizonyára örülne a maga messzi földről érkezett kis harcosa, ha előbb fogadnám.- kezdek ki a szolgálóval.
-De csalódást kell okoznom, VÁRNIA KELL! Hozza a kapitányt!

Mutatok kezemmel az ajtóra. S megvárom míg egy kicsit megy, majd hozzáteszem.

- Remélem tudja, hogy az előbbiért még számolunk.

Majd visszadőlök a székembe és várom az érkezőt.

/Ha az istenek velünk, kicsoda ellenünk?/


A várkapitány a terem közepéig sétál, majd térdre ereszkedve meghajol.
-Felség! Egy nagyobb gomirra sereg bukkant fel a mocsárban. Nem jelentenek katonáinkra nagy fenyegetést, de a parasztokat tizedelik és akadozik az adók behajtása. Kérlek add jóváhagyásodat, hogy kimenjek a lovassággal és háromszáz gyalogossal kiirtani őket! A harcosaink hálásak lennének, ha indulás előtt áldást adnál rájuk.
*A hely kiválóan védhető nem csak erős falai és tapasztalt katonái miatt, de a körülötte lévő elterülő mocsaras vidék miatt is. Bár nagy területeket csapoltak le az érkező emberek és művelik meg, de a vízre szoruló faj időnként inváziót indít a még meglévő ingoványos részek elfoglalására Nysiy mélyéről.
A páncélosokkal szemben kevés esélyük van, főleg ha létszámfölényüket sem tudják kihasználni a ragadozók. Ám a jó nép falvait és a kereskedők karavánjait sikerrel rohanják le kitámadó hordáik kezdetleges fegyvereikkel hús vadászatáért.

A terem közepére a várkapitány robog. Mint minden embert, őt is én választottam alattvalómnak. Hűséges és jól vág az esze, és persze megvannak a maga sötét kis titkai.
A kapitány elmondja, hogy egy kisebb sereget kellene eltüntetni.

- A Végtelenek kitűnőek erre a feladatra. Gondoskodjon róla, hogy legyen néhány belőlük a kis armadájában. Úgy érzem, hogy Ahmest isten a mi oldalunkra áll és kifejezi könyörületét magukon. Természetesen megkapják az áldást. Készítse össze a sereget és értesítsen, ha készen állnak az áldásra, ön előttük hajtom végre.
Köszönöm kapitány. Legyen magán áldás!

Mikor elmegy, megkérem a szolgákat készítsék össze az áldozáshoz a kellékeket. Kecskét áldozok fel. Majd jöhet a vándor.

A kapitány örül, hogy ilyen kedvezően nyilatkozik az isten akaratának közvetítője. És ez minden bizonnyal nem csak őt fogja lelkesedéssel eltölteni. Hálásan köszöni meg. Ám amíg az előkészületek zajlanak a másik meghallgatás megejtésére is bőségesen van idő. Még marad is!
Egy barna hajú nő lépked be bőrpáncélban, rövid karddal a hátán.



-Jó napot tisztelendő asszonyom! -hajol meg derekával félig- Utazó zsoldos vagyok messzi földről. Távoli világból érkeztem és már több csatában részt vettem. Szeretném felajánlani szolgálataimat a seregének. Úgy hallottam, érdemes megpróbálnom, ezen a határszakaszon gyakran keresnek jó kardforgatókat.
*Büszke tartása, nyílt tekintete hamar elárulja, hogy bár mások zsoldjából él, nehezen megtörhető magabiztosság és önérzet van szívében. Egyáltalán nem tűnik izmosnak. Felszerelése sem tűnik különösen drágának. Még ha párbajozás során volt már nem egy példa rá, hogy a gyengébb legyőzte az erőset, a szegény legény a vastag páncélba bújt nemest.

A terembe egy zsoldos nő lép be. Látszólag fiatal és az ilyen emberek jellemző magabiztosságával van felruházva. Úgy látom, a tiszteletet megtanulta.

- Nocsak, nocsak! Micsoda felajánlás.

Felállok a trónszékemből és a szememmel jelzek az őröknek, hogy fogják le a lányt, nem akarok semmiféle meglepetést. Ha sikerült nekik, közelebb lépek hozzá  körözök körülötte és közben mondom.

- Azt látom, hogy úgy nézel ki, mint akinek mondod magad. Szakadt, ócska ruhák és fegyverek. És persze ez a vérmes tekintet . Lehet jó színész vagy, vagy pedig tényleg egy zsoldos. Meglehet, hogy kém vagy. Meglehet azért béreltek fel, hogy megölj. Hogyan bízhatnék benned?

Megyek még egy picit, majd elé állok és a szemébe nézek.

- Ugyan, miért akarsz te pont az én seregembe állni, kedveském? Ha olyan messzi földről érkeztél, miért éppen ide jöttél hozzánk?

Lassan a trónhoz sétálok és leülök, közben hallgatom válaszát.

/Ha az istenek velünk, kicsoda ellenünk?/





A nő idegesen nézett széjjel, ahogy két oldalról lefogták a kezét. Ám jól tudta, hogy csak ő húzná a rövidebbet, ha most ellenkezik. Ám bizalmatlanság olyan egyértelmű jelei ültek ki az arcára, hogy még egy kuka is tudna belőle olvasni.
-Semmi okom nincs hazudni. -mondja feszülten- Vándorlok és különböző seregekbe állok be. Ha letelik a szolgálati idő, akkor tovább állok. Délosban nem régen a sötét elfek elfogására szerveződött csapatban is részt vettem. Magam fogtam el az egyetlen kezünkbe akadt harcosukat és miután megkaptam a pénzemet, most új lehetőség után néztem.
Azt hallottam, erre sok az orkokkal való összecsapás. És elkél. a segítség.
*Gyomra hirtelen görcsbe szorul, de a látható jelek ellenére igyekszik tartani magát. De valami sötét és megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába.
Eközben a kántorasszony úgy érzi, testében a szíve két részre szakad és ott bent egymástól távolodik. Izzó, meleg árad a két részből. Ennek semmi külső jele sincs, ha nem esik az eddig nem tapasztalt érzéstől sokkba.
Egy érzés fogalmazódik meg benne, mely ismeretlen helyről jön, de valahogy mintha a szétnyíló szíve egy kapu lenne, melyen keresztül ilyen zavaró gondolatok kavarognak. Két férfi mögött és egy nő előtt lép be egy hajó alig észrevehetően mozgó ajtaján. Valahol belül vagytok már, csak távoli sugallat, hogy teher hajó. A kapitány (első férfi) hozzád fordul:
-Nos, vizsgálódjanak és ha valamelyiket elvinnék, oda adom harmincért darabját. Kiváló minőségű áruk, ha kezdeni tudnak velük valamit, akkor busás haszonra tehetnek szert.
A másik férfi rávágja:
-Húszért! Ezek már praktikusan nézve halottak. Annak is örülhet, hogy egyáltalán hajlandóak vagyunk valamennyit adni értük.
*A raktérben hat gyönyörű nő van, némelyik a falhoz láncolva.

Ám ebből -ha nem mutatod ki- a többiek semmit nem vesznek észre és az audiencia tovább folyik. Balsejtelem gyötör, hogy most hagyott cserben egészséged és a nyár végi melegben a figyelmed ki-kihagy. Ilyen képtelen bevillanó mesejelenetek!

A nő válaszát hallgatva, nem túlzottan vagyok elragadtatva, egy szokásos mese és persze bárki kitalálhatta.
Mielőtt tovább folytatnám. Hirtelen furcsa érzés tölt el. A testem felmelegszik és a szívem, olyan mintha...
Ekkor fájdalmat érzek, bár arcom rezzenéstelen marad, csupán szemeimen látni, hogy valami nincs rendjén.
Egy látomás, talán nem is tudom mit látok pontosan. Egy furcsa jelenet, ami megkörnyékezett. Nem tudom pontosan mi történik...vajon ennek a nőnek köze van a dologhoz?
Talán lehet valamilyen nyavalya gyötör. Mindenesetre jobb lesz, ha vigyázok. Kétségbe vagyok esve, de előbb lefolytatom az audienciát. Kicsit kihúzom magam és a lányhoz beszéllek:

- Szép történet...mondjuk, hajlandó vagyok elhinni.

Mondom nagyképűen a lánynak, hogy leplezzem előbbi kis incidensem.
A tróntermembe csak fegyvertelenül lehet belépni, ezt minden kapuban álló őr tudja. A látogatókat mind megmotozzák és elveszik a fegyvereiket. Így a lánynál elvileg nem lehet fegyver, csupán közelebbről meg akartam nézni magamnak.
Intek az őröknek, hogy engedjék el.

- Milyen bájos, hallották - fordulok teátrálisan és gúnyosan a katonák felé- segíteni akar nekünk. - kacagok fel majd a lányra nézek.

- Mi a neved kedveském?

Ha válaszol folytatom:

- Azt kell mondjam, hogy seregeinkbe csak az állhat, aki a Könyörület Istenének hű szolgálja.Te nem vagy az! Ha hajlandó vagy letérdelni a Könyörület Istene előtt és esküt tenni neki, akkor vedd úgy, hogy a szolgálatomba álltál. Ha viszont nem, akkor nincs helyed köztünk.

Ha a lány igent, mond és beleegyezik, elmondok egy kisebb szózatot Ahmest istenségnek, melyben a lány megesküszik rá, hogy becsülettel,tisztelettel és életével szolgálni fogja őt, míg le nem telik a szolgálati ideje. Ha ellenségnek kémkedik, vagy társaival és feljebbvalóival engedetlen lesz, azonnali kivégzés lesz a jussa.
Ha az eskütétel megtörtént, megparancsolom a szolgálóknak, hogy vigyék el fürdessék meg és adjanak neki fegyvert. Azonnal kezdeni fog, méghozzá csatlakozik a várkapitány seregéhez.
Ha elmentek, megkérem az egyik szolgálót, hívasson az orvost és egy bölcset és üzenje meg a várkapitánynak, hogy tartsa szemmel az előbbi lányt, legyen rá gondja.

Ha nemet mond, intek az őröknek, hogy végezzenek vele.

/Ha az istenek velünk, kicsoda ellenünk?/





A nő kezdett egyre inkább aggódni. Nagyon nem jó érzései voltak az új megbízóival kapcsolatban. És ez túlmutatott a katonák durva lefogásán és a főpapnő gyanakodása. Át kellett gondolnia komolyan, mit válaszol.
~Nem értem. Semmi jele, hogy hanyagul készülnének fel egy esetleges támadásra vagy kapkodnának. És ez a beszélgetés is pont azt mutatja, hogy nagyon figyelnek a besurranó kémekre. Nem lehet az ellenség túlinformált.~
*Az első kérdéssel még nem is volt gond.
-Vinga a nevem. De a legtöbben csak Amazonnak szólítanak, úrnőm.
*Igen, mire a végére ért már sejtette, hogy ebből az ő "megtérése" lesz. Nem volt elragadtatva a gondolattól, de hát ahány ház annyi szokás. És elfogadta formaságnak. Letérdepelt és hüséget esküdött az ismeretlen istenségnek.


/Köszönöm a játékot itt egyelőre! Lesz még folytatás hamarosan./