/Valora Moor/


Az utóbbi időben szépen növekedett a nagy reménységű ország területe és Nini-Wellben sikeres hittérítést folytatott az új egyház. Braslov városát pedig visszavették az orkoktól. És nem utolsó sorban Amon is egy igen gyümölcsöző útról tért haza nem régen.
Még ideje sem volt a főpapnőnek megemésztenie a férfi beszámolóját az új kontinensről és a benne rejlő új lehetőségekről, egyik éjszaka egy nő vitatkozik szobája őrségével. Nem tágít addig, míg be nem engedik hozzád.
-Úrnőm! -hódolata jeléül térdre ereszkedik előtted.
* Az a szobalány az, kit rávettél, hogy Draw nagykövet minden vágyát teljesítse éjszakánként, cserébe Zevadar jóindulatának. Ám Ahmestbe vetett hite szilárdan hozzád köti. És zaklatott képpel, lehajtott fejjel várja, hogy jelt adj, hogy beszélhet.
-A nagykövete rá akart venni, hogy valamit találjak ki, hogy döntésedet befolyásoljam. Miközben ölelt, és én gyengéden suttogtam neki, elárulta a terveiket. Azzal próbálnak majd előnyt szerezni maguknak, hogy ötezer katonát kérnek tőled, hogy Astenath-hoz való hűséget színlelve és törpékkel látszat barátságot mívelve a Raydani-hegységbe vezényeld őket és miközben a neked szükséges mészkövet megszerzik, ők saját terveikhez felhasználják őket.
Az éjtünde nagykövet igen csak aggódik, hogy tanácsadóid inkább arról győznek meg, hogy Oughwar törzseinek egyikével állapodj meg. És alattvalóid kihasználják azok közelségét és a most még tartó békét.
Miközben mámorában beszélt, úgy vettem ki a szavaiból, hogy kedvezőbb lenne számunkra, ám bosszantaná őket.
* Amon küldetésének folytatásáról ideje lesz döntened. Szükséged van a nyersanyagra, mely a fal megerősítéséhez kell. A jobb kezed beszámolóját pedig tudod a történtekről. Igen nagy árat kérnek az együttműködésükért.
Még ha kedvező is volt számodra eddig ez a kooperáció. Hiszen az ő megelégedésük biztosítja mind a mai napig, hogy fenyegetésük nem ellened irányul. És volt kezük nyoma abban, hogy Braslovot megszereztétek magatoknak.
Mind a két helyettesed a városban tartózkodik immár és Atlantia hamarosan valószínűleg újra közös ágyon osztozik az itteni helytartójukkal, hogy ápolják szerelmüket. Így van elég kapacitásod akár titkon mind a két utat is egyszerre járni. A város pedig nélkülözni tud jelenleg ötezer főt is fegyveresei közül.
Ám nem tudod, hogy mekkora lesz az ára az egyik vagy a másik választásnak!

A közeljövőben sok elkeserítő és meglepő dolog történt. Atlantia kissé ügyetlenül, de végül hozott egy döntést Braslov sorsáról. Amon pedig túlköltekezett. Csupa hiba. A hibákat nem szeretem. Miközben lábadoztam elég időm volt gondolkodni, hogyan tovább. Szeretném végre az emberi királyságot a hatalmamban tudni, kerül amibe kerül.Egyre türelmetlenebb vagyok.
A sötét elfek szövetsége nagyon kecsegtető. Arra jutottam, akkor járunk a legjobban, ha az ő oldalukon állunk. Más szövetséges nem hozna semmiféle előnyt. A törpék gyengék és mohók, az erdei tündéket elvből nem kedvelem, az orkok pedig buta ösztönlények, akik ha úgy fordul a szél, arra mennek, amerre nem lenne szabad. A sötét elfek viszont megannyi hatalomvággyal rendelkeznek, ugyanakkor bölcsek és fegyelmezettek, amit én úgy szeretek. Bármit is tervez nekünk Capital, támogatnunk kell őket.

Hangos léptekkel haladtam a tróntermem felé.
Az egész napom azzal telt, hogy behozzam a lemaradást. Meghallgattam a kémek beszámolóját, beszéltem a várkapitánnyal és a két tanácsadómmal is egyeztettem. A fő téma az új kontinens volt és annak lehetőségei.
Végül egy vacsora és néhány áldozás után a hálótermembe vonultam, aludni. Miközben esti teendőimet végeztem, kint hallottam, hogy egy szolgáló, beszélni szeretne velem.
Majd beesik és elém térdel. Az őrnek intek a kezemmel, hogy még ne intézkedjen.

- Ajánlom, hogy fontos legyen.

Ez az a nő, aki a nagykövetet szórakoztatja. Ahogy hallottam nem ő az egyetlen a királyságomban.
A nő elregéli miért jött. Én elégedetten nézem beszámolóját.
Majd lehajolok hozzá:

- Micsoda odaadás. Ahmest bizonyára megáld téged gyermekem, áldozatos munkádért.

Majd a kezeimet a fejére tettem áldásként, ám néhány másodperc múlva a kezeim összeszorultak és haját tépték. Halkan odasúgtam neki:

- Ne feledd, hozzánk tartozol. A hűséged legyen vallásod oldalán.

Majd kezeim közt átsiklott haja. Intettem az őrnek, hogy kísérjék ki a szolgát. Az ablakhoz vonultam és kezeimet a párkányra tettem.
Szívesen segítek a sötét elfeknek, hisz bármekkora csapda, nem hinném, hogy a "játszmában" érdemes lenne ellenük fordulni, akkor sokkal többet veszítenénk ezeknél a katonáknál. Az egyedüli dolog mely aggaszt, hogy katonáinkat vajon jó célra használják majd vagy csak múló sakkbábuk lesznek? Hiszen bosszantó tény, hogyha elpazarolnánk őket a semmiért. Örülnék, ha olyan terv részei lennének, melyek felgyorsítják majd az eseményeket. Ugyanis a legutóbbi áldozatos segítségünk nem hozott semmilyen eredményt, csupán az emberi királyságban szított vitát...
A további lépéseket pedig még kigondolom.

Másnap frissen ébredtem fel, egy gyors reggeli után, már magamhoz is kérettem a két miserort.


- Amon, Atlantia

[Amon]- Áldás néked királynőm!

[Atlantia]- Áldás néked felség!

- Új feladatot kaptok. Új hírek jutottak fülembe.

[Amon]- Mi lenne az úrnőm?

- Nem szólítottalak Amon, fékezd a kíváncsiságod!
Legyen elég annyi, hogy kijavíthatjátok azokat a hibákat, amelyeket rossz döntéseitekkel hoztatok az elmúlt időkben.

Ismertetem velük az este történteket.

[Atlantia]- Felség, a szolga nem biztos, hogy igazat mondott.
[Amon]- Valóban, lehet hogy az egész csak csapda...ki tudja mit művelt vele az a nagykövet..
[Atlantia]- Biztosíthatlak Amon, ő megbízható.

- Oh, csakugyan...És miért bízhatunk benne ennyire kedvesem?

Atlantia lehajtja a fejét és nem néz rám. Kezeimmel megragadom a fejét és a szemébe nézek:

- Mindent tudok rólatok. Tőletek visszhangzik az egész palota. Sokkal többet vártam tőled.
Te se bízd el magad Amon, a túlköltekezésed nem igazán figyelemre méltó.

[Amon]- De felség...

- Elég! Már döntöttem. Ha a véleményetekre lettem volna kíváncsi, bizonyára közöltem volna. Nos, segítünk a barátainkon, a sötét elfeken.

[Amon]- Kérem, ez....

- Csend legyen! Megértem az aggodalmad. De ez az egyetlen út.
Küldünk nekik egy kisebb sereget, ha kérik. Ám mást is teszünk. Jómagam ellátogatok az orkok fővárosába és beszéllek a vezetőjükkel. Megérett egy szövetség velük. Hiszen miért ne lehetne mindkét dolgot teljesíteni?
Amon fog kormányozni helyettem míg távol vagyok, s közben előkészíti a megállapodásunkat Nekroputtal.
Atlantia pedig az ötezres sereggel vonul majd.

[Atlantia]- Az öngyilkosság!

- Ha ügyes vagy, nem! Vedd ezt elégtételként a döntéseidért. Különben sem azért mész, hogy harcolj, felügyeled a csatát. Valamint a csata végén összegyűjtöd a hullákat és már mehetnek is új szövetségeseinkhez.
Amon te elkezded a fakitermelést a közeli erdőkből. Annyit, amennyi szükséges. Valamint elkezditek a meglévő anyagokból a fal építését. Illetve, hamarosan elérkezik az Irgalom Ünnepe. Ha visszatértem, elkezdjük a előkészületeket. Még ma elindulok...

A két szolgám elsiet dolgára, ám előtte odamondom nekik:

- Ne okozzatok csalódást! Ahmest áldjon titeket!

°°°

Következő utam pedig a self nagykövethez vezet. Belépek a szobájába:

- Áldás magának! Remélem jól érzi magát nálunk!

Megvárom a válaszát.

- Csak azért jöttem...

Majd kicsit félrefordítom a fejem és az arcát fürkészem.

- Azt hiszem tudja miért. A lényeg, hogy támogatom Önöket a döntéseikben. Csupán arra kérem, legyen értelme tetteiknek, jó lenne valamit élvezünk is ajándékainkból...

Ha a férfi válaszolt, még én is válaszolok, majd elmegyek. Nem avatom be a terveimbe az okokról. Hiszen megkérem a szolgáimat készítsék elő az úthoz szükséges ellátmányt. Magam mellé pedig 4 Végtelent kérek védelmezőnek. Minél gyorsabban indulok, annál kevesebben értesülnek időben távozásomról.

Valora hasznos dolgokat tudott meg ebből a kis beszámolóból és itt az ideje végre befejezni a vár falának bevehetetlenné tételét. Mármint ha van ilyen a hadászatban. De az vitathatatlan, hogy igen biztonságossá teszi ezáltal leendő fővárosát.
Van elég vezető kéznél, hogy három dolog is egyszerre elkezdődhessen. És mind a főpapnő terveit gördítik előre. Az ork határon kezdett el növekedni piciny birodalma, ezért nem árt megismernie szomszédait, akik évszázadok óta -kisebb megszakításokkal egy-egy békeegyezmény után- állandó pusztítóként volt jelen a környéken.
Astelath nem régen kötött békéje még tart, ám jól tudod azt is, hogy épp ezt ásta alá Braslov elfoglalása. Ám ügyesen forgatva a lapokat ki tudja! Talán még azt is elérheted, hogy ne rajtad, hanem ellenségeiden csattanjon az ostor ezért a húzásodért.
Draw pedig kedvesen fogad és bólint be nem fejezett mondatodra.
-Bár tudom, hogy Atlantia terve az erdei elfek összezavarására küldött katonákkal csupán elterelés volt, de megkértem pár ismerősömet a kémeinknél, hogy nézzenek utána annak, hogy orkokat nem lehet-e küldeni!
Délen pedig segítünk nektek mészkövet szerezni a törpék rovására. Gondolom Amon már beszámolt róla, hogy ígéretet tettünk erre.
* Ha tudott a lány árulkodásáról... akkor mesteri színész. De nem mellesleg egy hazug fráter. Bár Valora nem sejthette, de a legkevésbé sem az ő ötlete volt az orkok ráuszítása a lombtündékre. És az sem mondható el, hogy túlságosan sokra haladtak ezzel a tervvel.
Capitalban viszont vannak nála tehetségesebb ármánykodók. Az emberek leendő polgárháborúja, melyre több tervvel is dolgoznak feleslegessé... mi több veszélyessé teszi az ork támadásokat, ha a béke megszűnik. Ám egy Oughwar-Awyris háború leköthetné erőiket. És így a törpök egy jó időre magukra maradnának a kontinens déli szegletében, és ők eddig sem sok vizet zavartak.
Elindul hát Atlantia délre a sötét elfekkel. Titokban pedig Valora a knuuthoz van úton, hogy biztosítsa határait amíg Astelath trónját meg nem szerzi és elég katonája nem lesz, hogy az emberek ősi nagy riválisait megtámadhassa... vagy más felé ne terjeszkedjen tovább. Ki tudja, hogy mit hoz a Jövő?

/Ez ilyen rövid volt most, ám több kezdőt mindjárt írok is neked reggelig./