Itt található minden, eddig Nysiyben felfedezett szörny és állat. Ha a Nysiyben fellelhető növények érdekelnének, akkor azt itt találhatod.

Előfordulás: Nysiy - Szirén öböl
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: a Zevadar pusztaság és az északi ősvadon között húzódik egy mély vizű öböl, amitől minden hajós tart. Ha csak tehetik, messzire elkerülik. Szirének élnek a vízben, gyönyörű asszony alakú, de halfarkú lények, akik testük vonzerejével és hangjuk édes csábításával csalják magukhoz áldozatukat. Aki egyszer megtörik, és nem tud ellenállni nekik, arra a biztos halál vár, a legszörnyűbbek közül.





Előfordulás: Neminra szerte
Gyakoriság: közepes
Leírása: Egy lény, ami csontot növesztett önmaga védelmére. A teknőspáncélnál jóval rugalmasabban fedi testét, nehéz átszakítani, még csatabárd sem biztos, hogy túl mélyre hatol a húsba, ha előtte ezt kell áttörnie. Karddal pedig inkább érdemes megkerülni.
Egy legenda szerint azok változnak ilyen szörnyetegekké, akiknek megrögzötté vált a gondolatuk, hogy a túl kell élniük a rengeteg támadást. Azt nem igazán tudni, hogy ez csak szavakkal történő bántás ellen növesztett láthatóvá váló páncél vagy tényleges fegyveres támadás. Tény, hogy nem sok feljegyzés maradt fent olyan esetekről, ahol egy ember csata közben változott át ilyen démonná.







Előfordulás: Nysiy
Gyakoriság: Ritka
Leírás: két lábon járó, farkasként viselkedő rémségek tartják rettegésben az embereket a Ceralla síkság és a Nysiy északi nyúlványának találkozásánál. Valószínűleg a vadonból jöttek ezek a lények, de hogy eredetük micsoda, azt nem tudni. Valószínűleg átok ül rajtuk, és fájdalmukban, veszteségükben megőrültek, teljesen elvadultak. Bár szólnak történetek intelligens, beszélő vérfarosokról is.







Előfordulás: Nysiy, Awirys, Raydani hegyek
Gyakoriság: Ritka
Leírás: A fairie az elfek szótárában a szabadságot jelenti. Ennek a ritka szarvasfajnak az a jellegzetessége, hogy teljesen ki tudja magát zárni az elfek által érzékelt természeti mágiából, hálóból, s azok nem tudják őt segítségül hívni vagy épp irányítani.
Többfelé előfordul Neminrában, ám ritkának számít, mert annyira jól rejtőzködik, hogy szinte alig találkozhat velük valaki. A fajszámát is elég nehéz emiatt megbecsülni.
Nagyon titokzatos mágikus lény, senki sem tudja milyen erőkkel bírhat, de az biztos, hogy nem egy átlagos, ijedős szarvas. A nimfák jó barátságban vannak velük. Ha látni akarsz egy ilyen szarvast, érdemes a nimfák bizalmának megszerzésével kezdeni.





Előfordulás: Nysiy, Oughwar hegység
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: Ennél az igen veszélyes ragadozónál a gyakori előfordulás nem azt jelenti, hogy úton-útfélen belebotlasz, ám ha sok időt töltesz az ősvadonban, minden bizonnyal találkozol legalább egy éhes tigrissel.
Nagyon szívós állat, nem is csoda, hogy a kopár és hideg Oughwar hegységet is meghódította.
Érdekessége, hogy a támadó mágiának hatékonyan ellenáll.
Ő maga nem támad ok nélkül, így nem feltétlenül kell rohanni, ha meglátsz egyet.
Awyris erdejében sosem látott faj, így az erdei elfek mágiája sem nagyon hat rá, csak nagyon gyengén.





Előfordulás: Nysiy, az érintetlen vadon; Oughwari hegyek, Zevadar Fekete hegyei
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Az érintetlen vadon erdőségeiben létezik egy igen rémisztő teremtmény, amely többnyire éjszaka jön elő. Főként a látószerve miatt, hiszen az erős fényekhez nincs hozzászokva, de amint besötétedik olyan jól lát, mint akármelyik ember nappal. Teste három méteresre szokott megnőni, így igazi két lábon járó monstrumnak számít. Vézna testalkata van, legtöbbjüknek a bordái is kilátszanak. Bőre általában fekete, így elég jól beleolvad az éjszakába. Feje leginkább csupasz farkas pofájához lehetne hasonlítani azonban vannak eltérések. Szemei vörösen izzanak. Az elmondások szerint mindenki csak két vörös szempárt lát, habár akkor már késő. Koponyáján szarvasagancshoz hasonló kinövések találhatók, mellyel a ragadozókat magához vonzza, így tőrbe csalja azokat. A szagmirigyei is a felnőtt őzek, szarvasok illatát termelik. Hátát, illetve kezének mögöttes részét hamuszürke sörte takarja. Kezei az emberéhez hasonlóak, ugyanakkor óriási karmok merednek ki belőle. Mivel a legtöbb állatnál okosabban, így pihenő helyük is változatos. Legtöbbször odvas fákban, üregekben, barlangokban pihennek meg. Táplálkozásukról annyit lehet tudni, miszerint kifejezetten a ragadozó állatok húsát szeretik. Sokszor ölnek embert is, mivel annak a húsa nekik kimondottan élvezetes. A legendák szerint, hajdanán kannibál emberek voltak, kik tettük miatt eltorzultak. Minél több embert megesznek azok tulajdonságai úgy ivódik beléjük. Így lesznek idővel egyre ügyesebbek, okosabbak, gyorsabbak. Végül pedig igen szívósak, a néhány túlélő szerint tűzzel lehet a legkönnyebben megölni őket, vagy ha lefejezik, ugyanis rendkívül gyors regeneráló képességük van.





Előfordulás: Nysiy, Zevadar lápvidéke, Oughwar hegylábi mocsarai
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: A hüllő szerű lények többnyire mocsarakhoz közel laknak. Jellemző rájuk, miszerint falkában élnek. Az eszköz használathoz is értenek, azonban azokat az értelmesebb fajoktól gyűjtik be. Kommunikációjuk néhány hangjelzésben merül ki. A legtöbb élőlénynél okosabbak, azonban az öntudattal rendelkező lények között nekik van a legkevesebb intelligenciájuk. Néha két lábon is járnak, azonban legtöbbször négy lábra ereszkedve közlekednek. Csakis akkor állnak fel, ha harcolna, illetve hogyha jobban be szeretnék látni a területet. Felegyenesedve se nagyobban másfél méternél. Testüket sötétzöld pikkelyes bőr borítja, ami valamilyen szinten védi őket. Hátukon gerincoszlopból kinyúló csont alkot nekik tarajt, azonban ez csak a hím egyedeknél fordul elő. Kezükre leginkább a karmok, illetve a befelé fordítható hüvelykujjuk a jellemző. Mivel víz közelben élnek, gyakorta hallal táplálkoznak, ennek ellenére szeretik a kagylót, rákokat, kisebb hüllőket, kétéltűeket is. A legtöbb öntudattal rendelkező lényt elkerülik, csakis akkor támadnak más értelmes lényekre, ha azok területüket fenyegetik, ellenben rokon fajukkal igen agresszívak. Egyetlen Tengeri Gomirra látványa is mészárlásra kényszeríti őket. Meg nem erősített leírások szerint, hajdan ők is a tengerekben éltek, azonban rokonaik agresszív terjeszkedésük miatt, az életben kevésbé gazdag mocsarakba kényszerítette őket.





Előfordulás: Nysiy és a Rydan hegység tengerparti része, illetve a kontinens déli partvonala
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: A másik alfajukhoz képest ők is a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, ugyanakkor ők a tengerek lakói. Magasságuk néhány centivel nagyobb rokonaiknál, de ők se nőnek sokkal nagyobbra. Felegyenesedve olyan száz hatva centiméteresek. Ugyanúgy tudnak eszközt használni, illetve kommunikálni, ugyanakkor utóbbian fejlettebbek, mint fajtársaik. Eszközöket tudnak építeni, azonban nem terjed ez a fémek megmunkálásáig. Fából, hínárból, kagylóból, és minden közelben lévő tárgyból építenek fegyvereket, tengeri kunyhókat. Harci felszerelésük mindig az adott környezethez idomodig. Használjál a fűrészhalnak fűrészét, rozmár agyarat, narval agyarat, botra erősített cápa fogakat. Pajzsként rák páncélt, teknős páncélt, nagyobb csigaházakat, kagylókat. Házaik úgy vannak kialakítva, miszerint beleérjenek a vízbe, így alváskor nedvesen tartsa őket a dagály. Vallást is alakítottak, ami a holdhoz irányul. Bőrük kevésbé tűri a szárazságot, ezáltal többségben a vízben tartózkodnak. Ugyanúgy pikkely borítja őket is csak nekik sötétkép hátuk és ezüst árnyalatú hasuk alakult ki. Kezük hasonlóképp karmokban végződik, illetve itt is megtalálható a befordítható hüvelykujj. A hím példányoknak fülét hártyás vitorla díszíti, minek rendeltetése párosodásnál, vagy harcnál van jelentősége. Ez a hártya vörös lesz, ha vért pumpál a szervezet bele. Mérget is képez a szervezetük, mi a szájon át távozik. A kátrány szerű anyag, pillanatnyi vakságot okoz. Táplálékukat szintúgy a vízből szerzik be. Rájuk még inkább jellemző az agresszió, bármire rátámadnak. Rengeteg mocsári gomirra fej díszíti a területük határaira kihelyezett dárdákat.





Előfordulása: Nysiy
Gyakoriság: gyakori (kizárólag a dzsungel legmélyén, de ha a területükre lépsz, szinte biztosan felbukkan)
Leírás: Ezek régen emberek voltak. Ám az érintetlen vadon falvaiban egy éhezés során rájöttek, hogy az ember szuper erőt kap, ha fajtársai húsát fogyasztja. Fanatikusan vadásznak emberekre és már értelmes lényekre és a szertartásokat elutasító falvakat hamar megtámadták és szörnyű pusztulás lett osztályrészük.
Ám ezek a szörnyek képtelenek elviselni sokszor a gyengébb közelségét, átváltozásuk után is gyakran támadták meg földijeiket, így az egyszerű ember számára élhetetlen mélydzsungelbe száműzték őket, hogy ha valami veszély fenyegeti népüket, előtörjenek onnan.
Gyakorlatilag nincs fájdalomérzetük, fizikumuk annyira megnövekedett, hogy sebességük és erejük miatt puszta kézzel is könnyedén harcolnak egy emberrel. Mágiával szemben viszont elveszítik a talanok ellenállóságát, bár ennek nincsenek tudatában.





Előfordulás: Egész Neminrában
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: gyakran összekeverik őket az ork sámánok által megidézett holtakkal, vagy a sötét elfek élőholtjaival. Azonban azok olyan lények, akiket idézőjük irányít, míg a ghoul egy sírból kikelt, démoni lény. A hullák húsán él, de akár egy élőre is rátámad, hogy felfalja azt. Nem tudni hogyan, miért kelnek életre. Lehet az említett varázslatok után maradnak életben? Bárhogy is legyen, ha ilyet látsz, próbáld meg messzire elkerülni. Csupasz testéről, erős, hosszú ujjak és azokon karmokban végződő karjukról könnyű megismerni őket. És a hullaszagukról.

Előfordulás: barlangokban
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: A görények amúgy is sokszor üregekben szoktak lakhelyet választani. Egyik fajtájuk teljesen alkalmazkodott a hegységek barlangjaihoz. Olyan egy méter marmagasságuk van. Testhossza viszont két méteres. Lábaik rövidek, illetve vastag ásókaromban végződnek. Nyaka megnyúlt így ahová, nem fér be az áramvonalas teste oda is be tud jutni óriási feje. Többnyire kemény páncélú fél méteres bogarakkal, rovarokkal táplálkozik, ezért állkapcsa roppant erős. Fülei igazán jól érzékelik a hangokat, illetve szaglása is kitűnő. Szemei a hosszas sötétség miatt vakká lettek, azonban azok nélkül is mára kitűnő tájékozódó. Bőre barnásszürke színű, amellett igen vastag, így fejlődött az érdes, s éles barlangok falaihoz. Testének külső borítása miatt nehéz megölni, azonban ha áthatol rajta valami könnyű szerrel elpusztul.





Előfordulás: Egész Neminrán
Gyakoriság: előfordul
Leírása: Sokszor említik kicunénak is. Egy megszálló szellem, mely több likantróp fajtól eltérően emberi formában képes hagyományos táplálékkal is jól lakni, így nem igényel vadászatot. Sőt! A kitsunék igen jóságos alakok, általában védelmezően és jó indulatúan lépnek fel.
Mindig női testet szállnak meg, mely felett átveszik az irányítást. Az egyetlen szellem fajta, mely a megszállás alatt is képes mozgatni a testet, ám ilyenkor különleges képességeiből semmit sem tud használni. Sosem osztozik a gazdatesten annak szellemével, addig küzd, amíg meg nem öli azt.
A megszállás befejeztével erejét fokozatosan nyeri vissza. Az elején még csak karmokat és róka farkat tud növeszteni. Hamarosan teljes átváltozásra is képes, ekkor viszont csak három alakja lehetséges már. Önállóan testrészeket nem tud ilyenkor már átalakítani. Vagy teljesen női alakban van, vagy képes róka farkat növeszteni női alakban, vagy teljesen átváltozott.
Idővel farka körül láng aurát tud aktiválni, vigyáznia kell, mert ez más testrészeit is meg tudja égetni. Ha nagyon sokáig él egy testben, akkor farokszőre összedörzsölésével statikus elektromosságot is képes gerjeszteni, mellyel akár egy megtermett férfit is ledönthet a lábáról. Ám ennek feltöltése időt vesz igénybe. (Általában két kör.)
Kimondottan veszélyes ellenfél, bár testi ereje attól a nőtől függ, akit megszáll, ám gyorsaságot kap. És borzasztóan eszes. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a démonok és más gonosz teremtmények hírnöke, mert gyakran fordul hozzájuk a szerettei megvédésében. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a segítségül hívott lény is kíméletes és megértő lesz.)
Sokszor feleségeket száll meg vagy ha nem az volt a megszállt személy, még akkor is képes szerelembe esni. És nagyon hűséges asszony. Párjával szemben általában megértő.
Nem ritkán több farkat is növeszt, maximum kilencet. Ez az ő érettségét és erejét is jelzi, és egy mende-monda szerint amikor kinő a kilencedik farkuk, akkor átváltozott alakjuk fehérré vagy arannyá változik.
Bírják a nappalt főleg az idősebb, jobban átalakult példányok. Ám elsősorban éjszakai lények, gyakran megfordulnak mulatókban és italozókban. Társasági lények.
Nagyon ritka az, amikor róka állattá is képes átváltozni.





Előfordulás: tavak, folyók, víz környéke
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Mocsaras területeken kerülhet valaki szembe az ilyen teremtményekkel. A mocsár mélyén ugyanis, van pár régelhunyt, kik nem nyugszanak. Mikor arra jár gyanútlan áldozatuk valamilyen számára kedvező alakban manifesztálódnak újjá. Ez persze függ a kiszemeltjétől, ugyanis belelátnak a lélekbe. Valakinek a halott felesége, vagy régelhunyt fia jelenik meg. A lényeg mindig az, hogy hasson a kiszemeltjének szívére. Amikor az áldozat elég közel kerül hozzá, szemével hipnózisba ejti. Az eszméletlen személyt behúzza a vízbe, ki már csak a mélyben tér magához. Ebben az esetben még meg lehet menekülni, amennyiben ez mégse sikerülne testét ötökké elnyeli az ingovány. Ezeket a lényeket nem lehet megölni, mivel amúgy is halottak, azonban erejük csak kis területekre terjed ki.





Előfordulás: Neminra egykori csataterein
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Megannyi csatahelyszíne tarkítja manapság világunkat. Gyakran vannak olyan katonák kik a halál után se adják fel a harcot. Azok akik nem tudták elviselni a vereséget újfent felélednek. Mondhatni szellemként kísértenek. Testük különböző, hiszen függ attól a fajtól ki csatában vesztette életét. Mégis bizonyos, miszerint csupasz koponyájukból egyenes szarvak nőnek ki. Szemüknek csak az ürege maradt meg, s az alsó állkapcsuk is eltűnt. Négy kezük van, amelyben csatában is hordott fegyverüket szokták tartani. Régi ruhájuk szakadtan lóg róluk, gyakran vérrel írt ismeretlen jeleket rajzolnak belé. Vérük sárgás-zöld színű, ha megsebzi valaki. Dühödten keresik a harcot és rátámadnak mindenkire, akik útjukba kerül. Ám óvatos utazók beszámoltak már arról, hogy magányos halállovagok békésen köröztek vagy céltalanul botorkáltak, minden fajta rombolás nélkül.
Sokan az ork sámánoknak tulajdonítják a jelenlétüket, kik feltámasztják csata közben a halottakat és mikor elvonul az ork had, az idegenek nem tudnak nyugodni. Kikelnek a sírból és megnyugvást követelnek a holttestükön esett gyalázatért.
Igen nehéz megölni, ám az ezüst pengéjű kard hatásos ellenük, vagy ha átszúrják a szívét ötször.





Előfordulás: Neminrában mindenhol
Gyakoriság: Mitikus
Leírás: Gyakran ijesztgetnek minden gyereket ezzel a történettel. Miszerint ha nem jönnek haza estig az éjmostoha elrabolhatja őket, s odújába cipelve megeszi lelküket. Az első írásos feljegyzés egy férfitól származik, aki azonban teljesen komolyan gondolta, amit papira vetett. Elvileg fiát is egy ilyen szörnyeteg rabolta el. Követte a lényt, azonban mire utolérte, egy fatönk alá vájt járatba már csak a felhasított testét találta meg. Gyakran számolnak be ilyen lényekről, amik napnyugtakor előjönnek, majd kifigyelik gyanútlan áldozatukat. Az éjszakával pedig magukkal hozzák a halált is. Az elmondások szerint másfél méter magas, görnyedt hátú teremtményről van szó. Sötét színű szőrét, pedig megannyi gyermek alvadt vére borítja. Szemei pedig bíborszínűen villódznak a sötétben.





Előfordulás: barlangok mélyén, de sötét, dögökkel teli helyeken is előfordulnak
Gyakoriság: gyakori
Leírás: Sokan azt hiszik egy rágcsáló csak akkor veszélyes, ha sarokba szorítják. Nos akik ezt hiszik, azok ezeknél a példányoknál nagyot hibázhatnak. Eme patkány lények főképp dögevők, így temetőkbe, vagy harcmezők nyomain fordulnak elő. Kedvelik, ha árnyékban tudnak rejtőzni. Az első szembetűnő különbség egy átlag patkány és a Vérpatkány között az, hogy utóbbi egy átlagember bokájáig ér, két lábra emelkedve pedig akár a térdét is elérheti egy embernek, a másik különbség, hogy farkasszerű pofájukban ülő két fehéren izzó szempár található meg, amely lehetővé teszi, hogy éjszaka is ugyanúgy lásson, mint nappal. A Vérpatkányok főképp csapatba vadásznak. Jobban kedvelik a döghúst, mint az élőt, de éhség idején nem válogatnak. Roppant veszélyes teremtések, mert borotva éles fogaikkal semmi perc alatt elözönlik, és széttépik a még eleven áldozatukat. Eme lények, bár vadak, könnyen szelídíthetőek, ha az ember tudja a módját, és bírja a dögszagukat. Egy-egy vadászcsoportjuk nagyjából 20-30 főt számol, de "családonként" változó eme érték.





Előfordulás: sötét, csapadékos, fülledt helyeken (főképp mocsarak környékén)
Gyakoriság: ritka
Leírás:
A Morvista az egyik legkegyetlenebb lények közé tartozik, akivel jobb nem összefutni egy mocsaras tájon. Sokan próbáltak, már szerencsét, hogy kiirtsanak egy Morvista fészket, de az esetek többsége ugyanúgy végződött. A bátor jelentkezők csontjait elnyelték a mocsár iszapjai. A Mortvista félig kígyó, félig gyíkemberre hasonlít, melyeknek fejük teljesen el van csontosodva, kemény sisakként védve őket. Szarvaik, és hosszú tollszerű sörényük főképp csak díszek, melyet a hímek csalogatására növesztenek minél színpompásabban az egyedek nő példányaik. A legmeglepőbb az, hogy míg a törzstől a nőstény Mortvista egy átlag ember méretarányaival rendelkezik, addig a hím példányok alig egy ujjnyi vastagok, és általában egy-egy nőstény teste köré csavarodva láthatóak. A Mortvistak rendkívül értelmes, és roppant veszélyes vadászok, akik mind a mocsári iszap alatt, mind fölött képesek a légzésre. Ragadozók és prédáikat sokszor nem közvetlen támadással, hanem csapdákkal ölik meg. Nyáluk erősen mérgező, magas vérnyomás végül agyvérzést okoz, de felhasználják kezdetleges fegyvereiken akár növények mérgeit is. Elsőre azt gondolhatnánk ők a csúcsragadozók a mocsarakban, de szaporodás téren nagyon visszamaradottak, ha évente 10-20 példány születik egy nagyobb tájon, az már egy bőséges évnek számít, mindenesetre ezt ellensúlyozza, hogy akár több száz évig is életben maradnak. Mivel félnek a kipusztulástól, így főképp csak olyan célpontokra mennek, akiket biztos meg tudnak ölni. Nyelvezetük főképp kattogós-csattogós szavakból állnak.





Előfordulása: Neminra szerte előfordulhat
Gyakorisága: nagyon ritka
Leírás: A Barghest egy alakváltó démon. Megszállás útján jön át a saját világából, ezért sokan úgy hiszik, hogy halott démon szelleme, aki újra életre akar kelni. A valóságban egyszerűen csak így jönnek a világra, a gyerekek még csak az anyagi világhoz sem férnek hozzá.
Ifjú koruknak tekinthető az, amikor más létsíkokon megszállnak egy gyenge ellenállással rendelkező célpontot. Ám ez csak fejlődésük első foka. A céljuk szinte minden esetben, hogy elérjék a felnőtt fajtársaik erejét és képességeit és visszatérjenek -immár megerősödve- saját pokoli létsíkjukra.
Intelligens fajok megevésével táplálkozik és ezáltal növeli szellemi energiáit is. Tíz áldozatot kell elfogyasztania, és minél okosabbak, annál nagyobb erő birtokában távozik majd innen. Megfontolt, általában egyenként gyűjti be prédáit, sokszor könnyen rászedhető szolgákat is felhasznál ebből a célból. De léteznek egyedül vadászó egyedei is. Nem vadállat, akcióit sokáig tervezi és gondosan előkészíti.
Nagyon veszélyes ellenfél már az elején is. Ám minden sikeres vacsora után egyre erősödik. Alakváltó képessége is kezdetben igen korlátos, leginkább csak apróbb karmokat tud növeszteni a gazdatesten, de később valódi külsejévé át tudja formázni. Vannak olyanok, akik összekeverik a vérfarkassal, ám teljesen más eredetű, felépítésű és motivációjú lény, bár elsőre valóban van több hasonlóság közöttük.





Előfordulás: Neminra szerte, főleg nedves helyeken
Gyakoriság: gyakori
Leírás: Sötét bőrű gyík fajta kisebb világos foltokkal. Ha nem éhes, akkor is gyakran folytatja a vadászatot és áldozatát földbe vájt odúba hurcolja, melyből a bejáratnál felhalmozott nyálka miatt nehéz kimászni.
Sötétben szinte láthatatlan, ami nagy előny számára. Éles karmai vannak és a farkával is veszélyesen tud odacsapni. Főleg, hogy a tüskéiben pár napon belül ható ideg méreg található, ami a harc közben is már egyre zavaróbb idegrángásokat idézhet elő.