Legmagasabb lélekszámmal és legnépesebb városokkal bíró faj, akik a legnagyobb szélsőséggel és legtöbb változatossággal rendelkeznek. Sok területen tekinthetőek általános készségekkel bíróknak, viszont alkalmazkodóképességüket egyik másik faj sem múlja felül, találékonyságuknak is ritkán akad párja. Két hatalmas csoportra bomlott fajuk, egyikük a nomádok folyamatosan vándorló csoportjai a Ceralla középső részén, míg a másik fele a Ceralla északi területein él az Emberek Királyságában Észak-Bivaly felszabadítója, a fiatal Olieth uralma alatt. Az emberek serege a lélekszám magasságával egyezően nagy, bár haderejüket nem csupán az egyszerű katonák teszik ki, hanem a hosszú évekig tanuló, mágiatudó értelmiségiek is, akik a négy alapelem birtoklásával igencsak hatékonyak harcokban és szörnyek ellen. Fajuk roppantmód nyitott, kultúrájuk és vallásuk sokszínű, területenként eltérő. A kereskedelem virágzik, köszönhetően annak, hogy a kontinens közepén helyezkednek el, így minden környező, idegen fajjal keresik a kapcsolatot tengeren és szárazon egyaránt, noha az orkok folyamatos határvidéki portyáik megnehezítik a velük való kommunikációt.

Megjelenés: 170-190 centi közti magasság, szikár termet, világos bőr, leggyakrabban szőke és vörös haj
Élettartam: 80 év körül, de nem példátlan, hogy százéves aggastyánokkal találkozzon az ember
Társadalom: királyság, az uralkodót pedig a főtanácsos és a főpap segítik
Hadsereg: jól felszerelt és kiképzett haderő és mágusok (négy elem mágiája)
Faji bónusz:






Neminra legnagyobb erdőségének, Awyrisnak rejtőzködő lakói. Alacsony, de annál fürgébb faj, akiknek vérükben van a mágia, mely a növények és állatok irányítására és azokkal való kommunikálásra fókuszál. A természetet nagy tisztelet örvendi a körükben, vallásuk is szorosan kapcsolódik ehhez annak folytonosságával és ismétlődő megújulásával, az általuk istenként kezelt, de vezető védőszellemnek nevezett entitást pedig Természet Anyának hívják. Közülük kerülnek ki a legjobb íjászok és kezeik alól a legjobb íjak egyaránt, gyógyítóik ugyancsak Neminra-szerte elismertek tudásuk és mágikus hatalmuk miatt.  Hagyományőrzők és konzervatívak, nehezen nyitnak más fajok felé és nagyon ritkán látott népség mások földjein is, kultúrájukról így a kívülállók nem sokat tudnak. Erdejükbe senki sem jut be észrevétlenül a természettel ápolt kapcsolatnak és szoros járőrözésnek köszönhetően, így az átaluk idegenek számára kijelölt utakról nem szerencsés letérni. Társadalmi felépítésük laza, tagjai egyenrangúak és függetlenek egymástól, de hangyabolyként tartanak össze és segítik egymást, mikor a szükség szólít. Uralkodójuk hosszú évtizedek óta a büszke Eliarion király.

Megjelenés: 160-170 centi magasság, karcsú, fürge termet, világos vagy enyhén zöldes bőrszín, leggyakrabban barna vagy szőke haj
Élettartam: 250-300 év, noha Awyris veszélyei miatt ritkán élik meg ezt a kort
Társadalom: királyság, bár a király csak jelképes elöljáró, ugyanis az elfek egyenrangúak
Hadsereg: saját területük védelme érdekében létezik kiképzett haderő, akik a fegyverforgatás mellett a faji mágiájukhoz is nyúlnak; őket a mágiában jártasabb és azt erősebben felhasználó mágusaik támogatják
Faji bónusz: telepátia





A kontinens legzordabb és leghidegebb vidékén élő titokzatos, rabszolgatartó faj, kik hírhedtek kegyetlenségükről és hidegvérű gyilkosságaikról. A közvetlenül elmét fertőző varázslataik ehhez illeszkedve agresszívak és halált hozó sötét praktikák, melyektől az idegen fajok legtöbbje joggal tart, nem beszélve a démonok és szellemek szövetségéről, amely miatt még félelmetesebb néppé válnak. Gyakran szivárognak be kémekként más birodalmak területeire, építve ki kapcsolataikat az idegen területeken, és míg ők más királyságok információit képesek begyűjteni ezen kiépített hálóikon keresztül, addig tőlük aligha kerül ki felhasználható tudás, ugyanis rendszerük szigorú, kíméletlen és átverésekkel teli, ahova nehéz beilleszkedni annak, aki nem ebben nevelkedett. Ennek köszönhetően az odaküldött idegen kémek gyakorta halnak bele küldetésükbe vagy kerülnek rabszolgasorba - és a rabszolgák nem mondhatják el magukról, hogy hosszú lenne az életük. Kultúrájukról szinte semmit sem tudni, de ismert tény, hogy állhatatos és strapabíró harcosok, akik előszeretettel támadnak hátba bárkit, még fajtársat is; büszkék és arrogánsak, fegyver nélkül pedig soha nem látni egyet sem közülük. A velük kapcsolatos legfőbb tanácsot is érdemes megfogadni: soha ne bízz bennük, legyél fajtárs vagy sem.

Megjelenés: 180-190 centi magasak, néha meghaladják ezt, bőrszínük a feketétől a szürke világosabb árnyalatáig terjed, hajuk legtöbbször ezüstös vagy krémszínű, de találkozni feketével is, szemük gyakran szokatlan színű (mint pl. vörös vagy lila)
Élettartam: 150-200 év, noha ármányokkal teli társadalmuk miatt ritka a természetes halál
Társadalom: király híján a három legnagyobb befolyással bíró hadvezér áll a birodalom élén
Hadsereg: jól felszerelt, sötétmágusok támogatta kiképzett haderő, aminek katonái közt nem szokatlan az aktív mágiahasználat (noha közel sem olyan effektíven, mint a mágiahasználók esetében)
Faji bónusz: éjjellátás és hidegtűrés






A hajózás nagymesterei, a vad tengerek bátor harcosai és területi elhelyezkedésük miatt a sötételfek szövetségesei, akik a halászat mellett kalózkodásból élnek. Sok helyen megtűrik őket, mert nem olyan elvetemültek, mint sötétbőrű társaik és adott esetben kiváló kereskedőpartnerként is megjelenhetnek kikötőkben, de hasonló bizalmatlanságban részesülnek. Életük nagy részét a nyílt vizek hullámain töltik, vallásuk és varázslataik ennek tükrében a vízzel kapcsolatosak, mágikus ágazatukhoz pedig társul néhány illúzió is, bár utóbbit főleg azok fejlesztik, akik közvetlenül szolgálják a sötételfeket kémekként, orvgyilkosokként, ritkábban testőrökként, feladva a hajós életet. Az egyik legkisebb populációval rendelkező faj a legkevesebb településsel, melyek a tengeren találhatóak, társadalmi felépítésük sem túl szigorú vagy bonyolult ennek következtében, viszont körülményeiket nagyban befolyásolják a sötételfek. Jelenleg azonban ők is hagyják, hogy azt csináljanak, amit akarnak egészen addig, amíg a szövetségben megnevezett pontokhoz tartják magukat.

Megjelenés: 170-180 centi magasak, bőrük lila és kék, hajuk a korallokra emlékeztető színben találhatóak, így sokszor látni rózsaszínt vagy korallvöröst, de a sötételfekre jellemző fehér sem idegen; alkatra izmosak, strapabírók
Élettartam: 100-150 év, bár veszélyes életmódjuk miatt nem gyakori a természetes halál
Társadalom: Egy ötfős tanács vezényli a kékelfek társadalmát, de a fontosabb ügyekben a sötételfek ítélkeznek
Hadsereg: Hajózó kalózok és az Árnylégió orvgyilkosai
Faji bónusz:






A civilizálatlan, barbár nép fogalmát sokak számára ők testesítik meg erőalapú rendszerükkel és bőrből-csontból készült sátraikkal, ruházkodásukkal. Egyáltalán nem tesznek különbséget nő vagy férfi között, szerepkörük szinte mindenben egyezik, fizikai erejük közt sincsenek különbségek; mindkét fél egyaránt vadászik és harcol, a nézeteltéréseket pedig ugyanúgy ökölharccal intézik el. Törzsekben élnek az Oughwar hegyei között, védfalként és bástyaként állva a sötételfek előtt, elválasztva őket Neminra más fajaitól. Míg törzsenként más szabályok érvényesülnek, felépítésük ugyanaz: egy törzsfő vezeti őket, aki a törzs legerősebb tagja, oldalán egy varázstudó sámánnal, aki bölcs meglátásaival segíti a törzsfőt. Az összes ork élén azonban a knuut áll, aki a legerősebb ork hírében áll, őrá hallgat minden fajtárs.
Neminra legerősebb és legmagasabb faja, nagyszerű vadászok és elképesztően szívós harcosok félelmet nem ismerő lélekkel, dicsőséget és hírnevet pedig gyakran szörnyek és sötételfek irtásával szereznek maguknak, noha az éjtündék területeire nemigen teszik be a lábukat, az emberi birodalom határvidékén ezzel szemben sokszor portyáznak a hegyvidéken található kevés élelem kipótlása miatt.

Megjelenés: 200-250 centi magasság, bőrük barna és zöld közt változik, szívósak és roppantmód izmosak, hajuk (ha van) fekete, alsó állkapcsukból agyarak bújnak ki ajkuk alól
Élettartam: 80-120 év, harcias és veszélykereső életmódjuk miatt a sámánokon kívül más nemigen éli meg ezt a kort
Társadalom: különálló törzsek törzsfők irányítása alatt, melyeket egy vezér, a ktuun egyesít és tart békében
Hadsereg: félelmetes, veszélyt nem ismerő harcosok, mágiát csak a sámánok használnak
Faji bónusz: szívósság és feltűnően gyors regeneráció






Talán még az erdeieknél is zárkózottabb népként jelennek meg Neminrán, hiszen ők még a kereskedőket is alig-alig engedik be földalatti városaikba. Raydan hegyeinek gyomrában találtak otthonra, ahol kész barlangrendszereket építettek ki, vájtak városaiknak helyet, és mindezeket csak a kiválasztottak láthatják, ugyanis egyetlen ismert bejárata van, a Vaskapu, ahol csak nyomós indokkal juthat át bárki is, aki nem törpe. Teljesen azonban képtelenek kivonulni a kontinens életéből, hiszen a föld alatt nem tudják kitermelni az élelmet, ami az életben maradásukhoz szükséges, így a bányászott érceket, fémeket, mesteri, Neminra-szerte elismert kovácsmunkákat cserélik el szinte csak és kizárólag ételre és fára. Egy király és annak tanácsa fogja össze a mágiátlan fajt, bár ők elsősorban a föld alatti törpéket vezénylik és az ott érvényesülő törvényeket hozzák meg; a felszínen élő fajtársaikra mindezek nincsenek hatással. Utóbbiakból ugyanakkor nincsenek még túl sokan, több falu és kisebb városok találhatóak egyelőre a Raydan sziklás vidékének felszínén, akik igyekeznek a használható földterületeket befogni élelemtermesztésre.

Megjelenés: 130-150 centis magasság, zömök, szívós népség, barna vagy vörös haj és fonott szakáll, félelmet nem ismerő természet
Élettartam: 200 év körül
Társadalom: királyság, a királyt pedig egy Tanács segíti a döntéshozatalban, törvények megalkotásában
Hadsereg: jól felszerelt két csoport: pajzstestvérek és halálosztók, mágiát nem használnak
Faji bónusz: mágiaellenállás






Neminra két lábra állt nagymacskáit foglalja magába a faj méghozzá három alfaj formájában: a tigrisek, a leopárdok/párducok és az oroszlánok. Készségeik alfajonként változóak, de mindháromról elmondható, hogy kiváló érzékekkel rendelkeznek állati mivoltuk miatt, karmaik és szemfogaik ugyancsak fenyegetőek lehetnek az utazók és vándorok számára. Nem túl nagy a populációjuk, ezért ragadozólétük ellenére sem kezdeményeztek harcokat, és jobb híján pusztán saját területeiket védik, mikor szükséges. Támadástól ugyanakkor nem kell tartaniuk, hiszen nyugatról és délről egy hegylánc védelmezi őket, keletről a tenger, míg északról legfeljebb a nomádok érkezhetnek hozzájuk, akiknek nem sok indokuk van harcba bonyolódni velük. Elsősorban vadászattal és az ehhez kapcsolatos ágazatokkal foglalkoznak, gyógyismereteik a gyógynövények terén legalább annyira elismertek, mint az erdeieké - és gyakran gyorsabban elérhetőek a területi elhelyezkedésük miatt, ha már ők is ritkán döntenek a vándorlás mellett. Fajuk ugyan mágiátlan, de az elmúlt időszakban felrebbent a híre egy, a déli hegyekben tartózkodó negyedik alfajnak, aminek megadatott, hogy ezt a megfoghatatlan erőt a szolgálatukba állítsák.

Megjelenés: oroszlánok 170-190 centi között, leopárdok 160-180 között, míg a tigrisek 180-200 között; bundájuk fajuk jegyeit viselik, fejük teljesen egyezik a macskákéival, farokkal, éles karmokkal és nagy szemfogakkal rendelkeznek
Élettartam: 100-120 év
Társadalom: a három alfaj külön területeken él békében, de ennek ellenére nagyon ritkán keverednek vagy telepednek le ugyanazon a településen
Hadsereg: saját területük védelmére, populációjuk miatt elenyésző létszámú; elsősorban a tigrisek teszik ki a haderőt
Faji bónusz: tigriseknek orkokhoz hasonlatos erő, oroszlánoknak szívósság, leopárdok/párducoknak gyorsaság és ügyesség






Szülessenek akár tiszta szerelemből, akár erőszakos tettből nemkívánt gyerekként, állandó fekete bárányok ők, akik soha nem találják meg a helyüket, tartózkodjanak bárhol, bárkivel, bármilyen faj területén - vagy anyjuk-apjuk oldalán. Helyzetükön nem segít, hogy minden nép kiveti magából őket, és sok esetben még a saját szüleik is megvetéssel fordulnak feléjük még akkor is, ha részben hordozzák magukban a terület főfajának jegyeit vagy megfelelnek a helyi alapelvárásoknak. Tisztátalannak nevezett vérüket kevesek tolerálják, ami miatt a legtöbb félvért idejekorán az utcára dobják, és alvilági ügyekhez kénytelenek fordulni, hogy képesek legyenek megélni és életben maradni. Sokszor válnak tolvajokká, banditákká, és még a rabszolgakereskedésben is kiveszik a részüket akár úgy, mint eladásra váró rabszolgák, akár úgy, mint kereskedők. Zömük nem bír mágiával még annak ellenére sem, ha mindkét szülő rendelkezett mágiával, és ha mégis előfordulna, hogy konyítanak hozzá, akkor is csak az egyik szülő ágáról származó varázslatok használatára lesz képes, de sosem fogja elérni azt a mágikus erőt, amivel egy tisztavérű bír.

Megjelenés: a két szülő fajának kevert jegyeit hordozzák magukkal, de előfordulnak olyanok, akiken alig látszik a félvérség, annyira erősen dominál az egyik felmenő öröksége
Élettartam: 60-120 év a nagyon szerencséseknek
Társadalom: számkivetettek, így társadalmuk nincs, többségük az alvilági vezetőket erősítik képzettségeikkel és adottságaikkal
Hadsereg: alvilági körökben kiváló tolvajok, banditák hírében állnak, kiképzést gyakran nem kapnak és ritka a tisztes harcmodor náluk
Faji bónusz: