HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Uráldur
pm||profil
Viridiel
Viridiel
pm||profil
Várjuk megkereséseteket, probléma esetén.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Titkos gyógyír
Today at 10:59 pm by Shuga

» Nekromanta csapdája
Today at 6:28 pm by Viridiel

» Ulf Skullsmasher
Yesterday at 7:49 pm by Ulf Skullsmasher

» Silvermoon Chronicles
Csüt. Aug. 16, 2018 9:42 am by Helléna Silvermoon

» Csak egy kis semmi.
Hétf. Aug. 13, 2018 5:31 pm by Shuga

» Egy fényes nap nagy eseménye
Vas. Aug. 12, 2018 10:28 am by Helléna Silvermoon

» A tengeren
Csüt. Aug. 09, 2018 11:58 pm by Aesma Daeva

» Nini-Well, a tévelygők és megtérők városa
Csüt. Aug. 02, 2018 4:46 pm by Viridiel

» Sötét Vastelep
Kedd Júl. 31, 2018 1:53 pm by Admin

» Viridiel
Csüt. Júl. 26, 2018 7:23 pm by Uráldur

» Orkok és gondok
Kedd Júl. 24, 2018 7:33 pm by Shuga

» Pokoljárók faluja
Hétf. Júl. 23, 2018 3:16 pm by Uráldur

Statistics
Összesen 108 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Ulf Skullsmasher

Jelenleg összesen 17825 hozzászólás olvasható. in 519 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Shuga, Viridiel

A legtöbb felhasználó (24 fő) Vas. Jún. 10, 2018 8:31 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Nava Jade Aiglieri
 
Admin
 
Lashrael Laralytha
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 Ahol a madár sem jár.-A Béke követe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 13, 2014 2:44 pm

* Viridiel a vártnál gyorsabban akcióba lépett. Még el sem helyezkedtem normálisabban a bokrok között, máris hallottam, hogy nem olyan messze tőlem ráparancsolt az ellenfelünkre. Én nem ezt tettem volna, ha már az íjam van nálam, akkor meglövöm őt, ha lő és látótávolságban van.
Sok minden történt, de hallottam, hogy a valami becsapódik a fába és egy női hang fölsikolt fájdalmában. Óvatos léptekkel közeledtem felé, hangomat a csatazaj bőven elnyomta. Kezemben a dobótőrt nem kívántam használni, mert amint megláttam, hogy a nekem háttal lévő nő - inkább lány, újoncnak nézett ki -, mit csinál, inkább a biztosabb megoldást választottam.
Halkan közeledtem hozzá, mint egy veszedelmes kígyó a mit sem sejtő áldozatához. A földről fölmarkoltam egy követ, szükség esetén pedig a dobótőreimet is használatba tudom venni. Lassan haladtam előre, de a nyilat nem tudta még kihúzni a kezéből, az én javamra. Ilyenkor döntöttem el, hogy a kígyónak most kell lecsapnia.
Mikor elég közel értem hozzá, a követ az előtte lévő bokorba hajítottam, alacsony röppályán, hogy a dobást ne láthassa.
Ha eltereli a figyelmét, egy szempillantás alatt a térd hajlatába rúgok, majd amint letérdelt, egy erős rántással a nyakát töröm.
Ha nem sikerül, netalán észreveszi a követ, abban az esetben a szablyámat villámgyorsan előkapva egy alulról jövő, fölfelé irányuló támadást intézek felé. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 13, 2014 2:58 pm

Talán azonnal a szívébe kellett volna eresztenem azt a nyílvesszőt, de nő volt és ijedtnek tűnt, és én nem voltam az ő fajtájuk, aki válogatás és kegyelem nélkül öl. Azonban tudtam, hogy hibát követtem el, mikor megérzetem a mágiát, ami bár nem volt először túl határozott, talán a fájdalom és a meglepődés miatt, ezért csak éppen, hogy lejjebb eresztettem az íjamat és nagy levegőt véve megráztam a fejem, hogy kitisztuljon, mikor megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy sokkal erősebb erő csatlakozik hozzá és ezt már alaposan megérzetem, hiszen a testem erőtlenné vált és meg sem tudtam mozdulni, amihez még gyomorszorító fájdalomhullám is társult.
Az íj kiesett a kezemből és csak a szememmel tudtam követni, ahogy a magát halottnak álcázó férfi nyila felém repül. Azt hittem halál fia vagyok, de az utolsó pillanatban felengedtek megbénult izmaim és a fejem arrébb kaptam, így a nyíl csak a pofacsontomat súrolta, véres csíkot hagyva maga után.
Bár még mindig éreztem az előbbi kín maradékát, nem habozhattam, hiszen a sötét elf máris rám rontott, egy méretes buzogánnyal és csak annyi időm maradt, hogy kardot rántsak, azzal hárítva első lendületes csapását.
Csak remélni mertem, hogy Zaida is felbukkan, mert a lány nem sebesült meg súlyosan, így ha nem kapok segítséget, akkor kettőjükkel már nem fogok bírni.
Azonban most csak a férfira koncentráltam, aki cseppet sem tűnt tapasztalatlannak. Hirtelen perdültem ki és szúrtam felé, miközben mágiával gyökereket idéztem a lába elé, hogy megbotoljon.
Arrébb, a lány felől is zajt hallottam, reméltem, hogy Zaida érkezett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 13, 2014 3:26 pm

A férfi célt tévesztett és csak kis híja volt ugyan, de súrolta az erdei elfet. Nem bízta a véletlenre a munkáját, teljes erővel rohamozott. Buzogánya nagyot csattant a fémen, ahogy Viridiel a oawától kölcsön kapott fegyverrel megállítja a suhintást. Ám csak a suhintást és nem a támadóját. Hiszen az nem hagyja abba ettől még a rohanást és miközben az ifjú úr perdülve szúr. Ám eközben a sötét elfje igyekszik elszaladni mellette testközelből, hogy kizárja az ellentámadást. Még a válla is neki ütődött hirtelen, így a szúrás valószínűleg el megy mellette. Ám ő sincs jó helyzetben most, hogy saját fegyverét használja. Igyekszik egyet vágni még ellenfele hátára a buzogánnyal, mielőtt az egyik gyökérben meg nem botlik és át nem esik a futáron.
Eközben a bokrok közül előkúszó kígyónk sikeresen kitekeri a másik nő nyakát, ki valóban élettelenül rogy kezeiből a földre a fegyvere mellé. Ám a földön birkózó társa egy pillanatra észre veszi, hogy háta mögött már nem beosztottja vigyázza a rendet, nem is rest megtenni a szükséges ellenintézkedéseket.
A halott zevadari kezei újra megmozdulnak és a déli ruhájába kapaszkodva igyekszenek felkapaszkodni. Élettelen kezében újra a tőr villan, amivel vadul szúr egymás után. Vigyáznia kell a gyógyítónak, hiszen zombi ő immár, aki minden természetellenes erejével igyekszik lerántani magához és halálra szurkálnia. Egyelőre csak a lábát esetleg a derekát éri el, ám ha fentebb jut, akkor létfontosságú szerveket is érhet.
Vajon sikerül-e a lombtündének lebirkóznia ellenfelét? És túléli-e a vájáros a zombi támadását, melyet nem is olyan régen ölt meg saját maga?


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 13, 2014 7:07 pm

* Amint eldobtam a követ, a nő figyelme egy szempillantásra a hang irányába fordult. Több sem kellett nekem, egy pillanat alatt mögötte teremtem és a jobb lábammal szabályosan "beleléptem" a térd hajlatába, amitől az újoncnak a teste összecsuklott. Nagyot puffant a teste, de amint hátrafordult, a szemében a halálfélelem csillant meg. Találkozott ugyan a tekintetem az övével, de nem hatott meg, ez már a sok századik alkalom, hogy elveszem valaki életét.
Egy erős rántással egy pillanat alatt kitekertem a lány nyakát, hallva a nyakcsigolyák ismerős reccsenéseit. Látván az elf nyakát, amiben az egyik nyakcsigolya átszúrta a bőrt és kilátszott annak vége, elengedtem az élettelen testet. Avagy.. talán mégsem annyira élettelen?
Oldalra pillantva láttam, ahogyan Viridiel küzd a másik ellenféllel, aki megjelent. Még földön feküdve is képest volt annyi energiát kibocsájtani magából, hogy az élettelen testbe életet "leheljen", ami most már az én lábamat támadja.
Odakapva a fejemet sürgősen igyekeztem hátrébb ugrani, ám az egyik vágás átvágta a vékony, fekete bőr nadrágomat, és megvágva a lábamat. Összeszorítva a fogamat odakaptam. Vérezni vérzett, de nem vágott át létfontosságú szervet, ínszalagot sem.
Látván, hogy nem élő ellen kell küzdenem, előrántottam a szablyámat, félig meddig rajta tartva a szememet a másik ellenfelen. A még föl nem kelt élőhalottnak a feje helyett a kést tartó karját csaptam le, hogy még véletlenül se legyen képes vagdosni senkit.
Ezt úgy tettem meg, hogy egy villámgyors ugrással a fához "szögezett" keze mellé ugrottam, jobb lábammal a hátába léptem - ezzel lenyomva őt a földig, közben letörve a nyilat, ami tartotta a fához a másik kezét -, majd egy erős csapással megszabadítottam az egyik karjától. Jött a másik karja, majd végezetül egy-egy tőrt szúrtam mind a két térdhajlatába, elfordítva azokat. Ezzel a mozgását akadályozva.
Mindez persze nem történt meg egy pillanat alatt, Viridiel és az ellenfele közben élet-halál harcot vívtak egymással. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 13, 2014 7:28 pm

Sok-sok éven keresztül edzettem magam a közelharcban, hogy, mikor eljön majd a nap ne valljak szégyent a népem előtt és bár egy erdei tündének sosem a harc, a gyilkolás a célja, sajnos olyan világban élünk, ami ezt felül írja. Így a sötét elfekkel vívott első csatám egyrészt túléltem, másrészt az első tűzkeresztségem is megvolt, nem csak az íjammal kellett bizonyítanom.
Azonban ez a self nem volt kezdő sem a mágiában, sem a fegyveres harcban és én termetben is elmaradtam tőle. Talán a nyíllövészetben felülmúltam volna, de a közelharc az ő terepe volt az ez első csapásoknál nyilvánvaló volt. Erős és határozott volt, a karom is belesajdult a csapásaiba.
Na meg a kard és a buzogány sem voltak épp egy súlycsoportban, és főleg e nem az én kardom volt, nem volt időm hozzászokni sem.
Fogalmam sem volt, hogy Zaida, hogy boldogul, de nekem elég kellemetlen ellenfél jutott.
Bár sikerül kikerülni a rohamát és felé szúrni, a lendülete hatalmas volt és az utolsó pillanatban megtaszított, így arrébb sodródtam, nem találtam el. Már csak a mágiámban reménykedhettem, hogy elég időt ad arra, hogy ismét felé forduljak.
Szerencsémre az ellenfelem saját maga segített hozzá, hogy kikerüljem a buzogány újabb csapását, ahogy arrébb lökött, ő maga meg jó nagyot esett az elévarázsolt gyökérben.
Erősen felé rúgtam és széles vágást indítottam a nyaka felé, ami jórészt elég vaktában történt, de nem akartam neki időt hagyni a felállásra.
- Átkozott, aljas gyilkosok! - lihegtem felé.
Ha tudtam volna mire gondol az oawa nő, egyetértettem volna vele: élethalál harc volt ez a javából.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 13, 2014 8:03 pm

A harc igen véresen folytatódik.
Miközben a férfi sötét elf elveszti egyensúlyát és a földre esik, addig az oawa szablyájával az élőholtat aprítja. A küzdelmet mind a két fél komolyan veszi és kétség nem fér hozzá, hogy itt nem olcsó győzelemre készül egyikük sem.
A kölcsön kapott kard a buzogány nyelén csattan, ahogy a fekete mágia tudója hátára gördült. Az erdei fajtársa hirtelen újra a bénítás átkát érezheti fájó csontjaiba és teljes erejéből igyekszik a lábára ütni a zevadari. Csak ez után gördül tovább, hogy kicsit távolságot nyerjen a feltápászkodáshoz.
Eközben a megboldogult nő sem kíméli ellenfelét. Bár végtagjait igen komoly sérülés érte, ő a térdéből kilógó tőrök ellenére hatalmas rúgással támadja a macska ügyességgel rendelkező kuruzslót, majd egy nagy ugrással összekulcsolja nyaka körül lábait és lerántja őt a földre. Érzelem mentes szemekkel néz rá, mielőtt megfejelné.
Igen elszánt mindenki, ám ahogy a mondás tartja „végül csak egy maradhat!” Vagy talán lesz esélye túlélni az ütközetet Viridiennek és Zaidának is?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Vas. Dec. 14, 2014 1:38 pm

* Úgy látszik, hogy túlontúl óvatlan voltam az élőhalottal szemben, akit már majdnem földaraboltam ott a földön.
Egy pillanatra vettem csak le a szemem róla, de máris megbántam. Azonnal a nyakam köré fonódott a két átszúrt lába, majd egy erős rántással a földre vitt. Mikor próbáltam volna fölkelni, először az élettelen, üveges szemét pillantottam meg, utána éreztem, hogy egy erős ütést mér a fejemre a sajátjával.
- Eufh. - mordultam föl rá. ~ Lehet, hogy talán azzal kellett volna kezdenem. ~ gondoltam magamban.
Különösebben nem ijedtem meg, de kerestem a menekülőutakat a szorításból. A kezemmel próbáltam szétfeszíteni a két lábát, de ilyen testhelyzetben nem voltam rá képes. Ahhoz nagyobb erőt kellene kifejteni. Talán, hogy ha ugyanazt alkalmaznám.
A két lábammal a halott nyaka köré tekertem a sajátomat, majd nagy levegőt vettem. Kifújtam, ezzel pedig az volt a cél, hogy minél erősebb erő kifejtéssel átforduljak és, hogy ő legyen most alattam. Éreztem persze, hogy az élettelen lábak egyre erősebben szorítják a nyakamat. Levegőt is egyre nehezebben kaptam.
A két lábában még mindig benne volt a dobótőr. Megragadtam őket és szépen lassan kezdtem a hajlatok közé beszúrt pengét feszíteni. Hallottam a csontok és porcok roppanását, amint megadják magukat az erőmnek, amihez hozzátársult még a hús szakadása is. A szorítás enyhült, de ekkor az élettelen test elkezdett rázkódni, mintha fájna neki. Szerintem valójában csak a zavarás volt a célja ezzel, de nem tudott már megállítani. A csont lassan szétfeszült annyira, hogy mozgatni tudjam és kiszabadítsam a fejemet a lábai közül.
A fogaitól - ami bár a bakancsomat rágcsálták -, egy erős rúgással megszabadítottam a holtat, majd végleg ellöktem magamtól a földön. Az fölmordulva, hörögve felém kúszott, éppen hogy nem harapta meg a combomat. A bal kezemmel még elértem a szablyámat, hogy villámgyorsan az élőholt nyakába vájjam azt. Persze mit sem törődött vele, jött volna közelebb.
- Azt már nem. - morogtam magam elé.
A haját megmarkolva húzni kezdtem a fejet. Hallva a hús szakadását, egy gyors vágással lefejeztem az élőholtat. Hogy ne okozzon még véletlenül se több gondot és fejfájást, még egy erőset rásóztam a szablyámmal a hozzám közelebb eső térdére, amitől az levált.
Lihegve, a sötét elfre tekintve fölálltam a földről. Véres kezem talán valamennyire elrettenthette őt, de ere kevés esélyt láttam abból ítélve, hogy ennél sokkalta véresebb harcokat is átéltem már. Minden bizonnyal a sötét elf is.

Rohanvást igyekeztem megmenteni a társamat a fájdalmas csapástól. Az a buzogány igen nagy súllyal bírhatott, a szablyámon csattanva majdnem kiejtetem azt a kezemből.
A sötét elf egy jól irányzott csapása elől, ami bordámat zúzta volna be, kitértem egy ugrással, cserébe én sem tudtam a vágásommal megsebezni. A szablyámmal küzdőállásba álltam, éberen figyeltem az ellenfelemet. Jobb karomban tartva a szablyámat felé irányítottam, bal kézfejem pedig a szablya végénél maradt. Pajzsom mindvégig ott lógott az oldalamon, de egyenlőre nem kívántam használni.
Ez, az élőhalottá változtatottal ellentétben, sokkal tapasztaltabbnak látszott. Talán mágia tudással bírhatott - ezt akkor még csak sejtettem -, de ezt nem tudtam biztosan. Valami fölélesztette a társát, vagy ő volt, vagy pedig egy harmadik személy.
Így volt vagy sem, óvatosan kezeltem őt, mert ha úgy volt, akkor a mágiájával előnyben van velünk szemben.
- Ki vagy, 's mit akarsz? - kérdeztem tőle, ellentmondást nem tűrő hangnemben. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Vas. Dec. 14, 2014 4:57 pm

Bár iszonyú hangok hallatszanak a sötét elf társa és Zaida felől, most még egy pillantást sem vethetek arra, csak reménykedhetek, hogy a következő pillanatban nem kapok egy tőrt a hátamba, hiszen elég nekem a magam baja.
A férfi nem elég, hogy erős mágus, ráadásul képzett, tapasztalt harcos is, így eddig nem igazán sikerült kárt tennem benne.
Még úgy sem, hogy a gyökérben végül is elbotlott, de vagy én nem voltam elég gyorsa, vagy ő volt nagyon gyors, de mire a szablyámmal felé suhintottam, máris hanyatt feküdt és a buzogánnyal védte a támadásomat.
Azonnal csaptam volna oda még egyszer, de újból bevetette sötét mágiáját és én felkiáltottam a belém nyilalló fájdalomtól. Csak azért nem ejtettem el a kardot, mert szinte rágörcsölt a kezem.
Tudtam, hogy halál fia vagyok, csak a szemébe kellett néznem. Aztán megemelte a buzogányt és én felkészültem……de ekkor ugrott közénk egy árnyék és bár fogaim még mindig csikorogtak a kíntól, egy hálás sóhaj szállt fel ajkaimból. Zaida!
Felfogta a nekem szánt ütést és ügyesen tért ki egy másik elől is, aztán védekező állást felvéve megszólította a selfet.
Én egyelőre mozdulni sem bírtam, mágiát használni meg mégannyira sem, így kénytelen voltam csendes szemlélőként várni a következményeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Vas. Dec. 14, 2014 5:23 pm

Bár a szürke bőrű elszántan harcolt, sorsa egyre jobban megpecsételődött. Úgy tűnik, társát hiába támasztotta fel halottaiból, még így sem tudta visszatartani az oawa nőt. És ő sem tudta maga alá gyűrni a megbénított ellenfelét.
Dühös pillantással meresztette szemeit a harcba avatkozó Zaidára, majd a kérdésére válaszolt őszintén.
- Ki vagy, 's mit akarsz?
-Elmondhatom, de talán jobb dolgod is lenne, mint ork területen minket faggatni. Nem akarod ellátni a sebesült társadat?
*Gúnyos mosoly szaladt a szája szélére, majd beugrott a fák közzé, hogy eltűnjön. Az utolsó pillanatban eresztette el Viridient, hogy a gyógyíthatatlanság átkát küldje rá. Nem tűnik komoly sebnek az arcán a nyílvessző karcolása, de eme sötét bűbáj hatására meg nem szűnik vérezni. Még az egyszerű gyolcsok is hamar átáznak, melyek a sebek varratosodást segítenék elő.
Választaniuk kell a vándoroknak, hiszen a hírvivő sem Awyris erdejében van most, mint legutóbb, mikor komolyabb összecsapások voltak a két tünde nép között. Ha elfogják a katonát, talán rávehetik a rontás levételére, ám ha sokáig üldözik, túl sok időt vesztenek és nem érnek vissza az emberek királyságába, hogy az ottani mágusok segítsenek.
Vajon az oawa gyógyító tud-e mágikus szereket az átok megtörésére? Esetleg már régen halott Viridiel, csak még nem tudja és esélyük sincs tapasztalt varázstudót elérni? De maga a fiatal elfnek küldenek-e az istenek egy sugallatot, hogy a mágia szálai szövődtek testébe és gátolják a felépülését?
Talán a legjobb az lenne, ha megölnék ezt a veszélyes alakot és gyorsan az ork sámánok tudására bíznák az ifjú életét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 16, 2014 7:18 pm

* Talán rosszul tettem, hogy nem kezdtem el vele azonnal harcolni, amint megállítottam a csapását. Úgy tűnik, hogy ez a sötét elf egy sokkalta ravaszabb faj mint gondoltam. Tudja, hogy hogyan marasztalja ott az ellenfelét ahol karja.
Amikor lelépett, utána dobtam volna egy dobótőrt, de úgy is tudtam, hogy tökéletesen fölösleges lenne. Mire odaérne a fegyver, addigra már négy bokron túl járt volna, utána eredni pedig - bármilyen jó ötletnek is tűnt -, nem érte volna meg. Vagy ő vadászna le engem, vagy én őt, de a legvalószínűbb az, hogy eltűnne a szemem elől és ismét a társamra támadna.
Visszafordultam, hogy Viridielt fölsegítsem a földről és visszasétálva a táborunkba, ellássam a sebeit.

Egy bő egy órával később már majdnem minden sebünket elláttam.. leszámítva azt a sebet, ami az arcán volt. Furcsa mód, valamiért nem akart begyógyulni, bármivel is kenegettem - Viridielnek már biztosan herótja volt a sok kenceficétől, amit rá oktojáltam. Tétlenül ültem előtte, nem tetszett, hogy nem tudok egy ilyen egyszerű sérülést ellátni. A kötések csak fogytak, folyamatosan cserélgetnem kellett őket, mert áztak át.
- Hmm. - néztem rá. ~ Ha ez így megy, másfél nap és elvérzik. Valamivel le kell lassítani a vérfolyást, ez minden eddigi kencémen túlmutat. ~ gondoltam magamban.
- A seb az arcodon minden bizonnyal varázslat műve. Mint ahogy láthattad, minden eddigi próbálkozásomat kiröhögte az a seb. - mondtam neki.
Megkértem, hogy feküdjön le a pokrócra. A feje elé ültem le, törökülésben, majd a kezemet a homlokához érintettem. Ez a technika igazából nyugalmi célokat szolgált, de már megszokássá vált nálam. A varázslás akkor kimerítő volt, a harc után egy ilyen mértékű sebet nem tudtam normálisan ellátni.
- Allah sahhadin, uayyazza alakim, sekala Allah aladdim. - (Isten kegyeltje, élettől megsebesült, légy meggyógyult Isten erejétől.) - mormogtam el egy imát. Viridiel homlokán egy pillanatra sárgás derengés látszott, majd valami olyasmit érezhetett, mint amikor egy forró késnek az életlenebbik felét húzzák végig a bőrén. A seb nem forrt be teljesen, csak valamennyire összehúzódott, lelassítva a vérzést.
Legyintettem neki, hogy készen vagyunk. Elfáradtam a varázslásban, egy nagyobb harcot már nem biztos, hogy kibírnék ilyen állapotban. Mikor a fatuskóhoz botorkáltam, egyszer majdnem elestem, szerencsémre térdre érkeztem amikor megbotlottam.
Nagy lihegés közepette, nekidőltem a tuskónak.
- Van egy hely.. ahol el tudják látni a sebet, ami a fejeden van. Én.. nem tudom ellátni a sebed ilyen állapotban. Egyszerűen nem vagyok most elég erős hozzá, hogy ellássam vagy levegyem a rontást, ami a sebeden van.
Az arcomat megtöröltem a kendőmben. Kifújtam magamat, majd kimondtam azt, amit nem gondoltam volna, hogy kimondok egyszer:
- Az orkokhoz megyünk. Ők letudják venni a rontást. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 16, 2014 7:46 pm

A fájdalom kezdett elviselhetetlen lenni és már alig bírtam koncentrálni, tulajdonképpen csak azért voltam még talpon, mert a bénító varázslat úgy tartott.
Azonban azt még láttam, ahogy az a gűnyos vigyor szétterül ellenfelünk arcán és a következő pillanatban már el is tűnt az erdő sűrűjében.
Bár szívesen mondta volna Zaida-nak, hogy ne foglalkozzon velem és inkább ölje meg azt a gyilkost, de egyrészt képtelen voltam megszólalni, másrészt súlyos hiba lett volna egy ilyen ravasz harcost vaktában követni. Akár a következő fa mögött is lesben állhatott.
A következő pillanatban összecsuklottam, mint akiből kihúztak minden erőt. Zaida segítsége nélkül el sem jutottam volna a sátorig. Ez kezdett kísértetiesen hasonlítani a már egyszer átéltekhez, de csak később jöttem rá, hogy ez sokkal súlyosabb.
Tudtam, hogy az oawa nő tapasztalt gyógyító, és az arcomon lévő seben kívül minden horzsolásom be is gyógyította, de ott nem akart elállni a vérzés, akármit is csinált.
Éreztem, hogy a vérveszteség kezd kicsit legyengíteni, de még nem volt vészes, viszont egyáltalán nem lepett meg, amikor felhozta, hogy ez nem lehet más, mint valami varázslat műve. Ez már bennem is felmerült.
- Valószínűleg azé a mocskos sötét elffé. – morogtam sötéten.
Persze nem akartam meghalni, így tettem, amit mondott, lefeküdtem a földre és behunytam a szemem, de éreztem, ahogy a kántálása után melegség és némi nyomás fut végig a seben.
Mikor meghallottam fáradt sóhajtását, felültem és végig húztam a kezem a vágáson, ami még mindig vérzett, de jóval kevésbé.
- Köszönöm a fáradozásodat, Zaida. Nem tudom hogyan köszönhetném meg, hiszen látom mennyit kivett ez belőled. – hajtottam meg előtte a fejem. – Nem állhatunk a sors útjába. – tettem még hozzá halkan.
Ránéztem Zaidára, mikor újból beszélni kezdett és nem mondom, hogy nem lepődtem meg, merre lenne a segítség.
- Az orkokhoz? Nem tudom mennyire jó ötlet ez, tudtommal lepaktáltak a sötét elfekkel és nem biztos, hogy örülnének nekem, vagy nagyon is, csak nem épp gyógyítás céljából. Bár lehet, hogy nyíltan nem állnak melléjük….. – bizonytalanodtam el.
Lehet, hogy csak ez az egy esélyem van, talán érdemes megpróbálni, hiszen mit veszíthetek.
- Ha megyünk, akkor azonban pihenned kell. – mondtam a nőnek határozottan. – Én őrködöm, aludj egyet. Ne félj, ki fogom bírni. – mosolyodtam el keserűen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Csüt. Dec. 18, 2014 3:50 pm

A sötét elf katona, hátra hagyva halott beosztottját, az éj leple alatt osont vissza a határaik mögé. Rettegett felettese dühétől, de azzal nyugtatta magát, hogy csak felderítő úton voltak egy tapasztalatlan taknyossal. Fontosabb hírül adni a vándorok utolsó pozícióját, mint egy kétes kimenetelű harcot erőltetni.
A tiszt, aki egy három lábú kisszéken a tábortűz mellett ülve hallgatta végig, rosszalló pillantásokkal méregette csalódást okozó bakáját. Egy ideig csak hallgatott, hátha akar még mentségére felhozni valamit és a buzogányos rettegett, hogy melyik pillanatban fogy el a türelme és vágja belé a kardját.
Miközben ott hallgattak, hirtelen felmordult az őrmester.
-Na, jól van, tizedes! Ha így volt, így volt. Utána kérdezünk.
*A járőrözésből visszatért elhűlt szemekkel bámulta. ~Mit akar ez utána kérdezni?~
*Ám nem sok kapaszkodót kapott. Hamarosan négy társával kísérte felettesét, hogy élőhalott lovaikon vágtassanak azokba az átkozott hegyekbe.

/Még nagyon messze vannak, az estét nyugodtan kijátszhatjátok ketten. Bármit írhattok, másnap délig nem érkeznek meg a határőrök./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 20, 2014 5:36 pm

* - Igen. Nagy valószínűséggel az lesz. - feleltem ez elfnek, amikor fölvetette az alvás lehetőségét. ~ Talán nem is szükséges majd az orkokhoz menni. Ha kialszom magam, akkor talán betudom majd gyógyítani a sebét nélkülük is. ~ Ötlött a fejembe a gondolat.
Hogy eleget is tegyek neki, nehezen fölálltam, hogy a sátramba vánszorogva lefeküdjek egy néhány órára, "föltölteni" magamat. Nyilván ez az átlag embernek elsőre furcsa kifejezés lehet, ők inkább a fáradtság miatt fekszenek le.
Igazat megvallva, ez volt a másik ok, amiért nem is nagyon ellenkeztem az elffel. Vállalta az első őrséget, amilyen hangos tud lenni egy harc, minden bizonnyal majd fölkelt, ha esetleg megtámadnának minket.
Bevánszorogva a sátorba, a csizmámról lecsatolva a szorító szíjakat, levettem, hogy kényelmesebb legyen az alvásom. Biztonság kedvéért a "párnám" alatt mindig tartottam egy tőrt, ha esetleg érne valami váratlan meglepetés valahonnan. Nem telt bele néhány percbe, máris úgy éreztem, hogy csak lebegek a levegőben. Ilyenkor úgy érzem, hogy mindig egy olyan transz állapotba kerülök, amikor az emlékeimet tudom átnézni, számba venni az akkor meghozott, avagy meghozatlan lehetőségeknek a kimenetelét. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szomb. Dec. 20, 2014 5:58 pm

Nem éreztem túl jól magam, de Zaida mágikus gyógyítása azért sokat segített, bár nem sikerült teljesen megszüntetnie a vérzést, arra elég volt, hogy lassabb ütemben szivárogjon el belőlem az éltető nedű.
Az is lehet, hogy kissé túl reagáltam az orkokkal való találkozás dolgát, hiszen nem lehettem teljesen biztos abban, amit állítottam és az sem biztos, hogy, ha így is van, a híre már minden eldugott ork faluba eljutott. Meg aztán nem valószínű, hogy pont egy nevenincs erdei tündére fájna a foguk.
Mindenképpen szükség volt azonban arra, hogy Zaida pihenjen, mert láthatóan nagyon sokat kivett belőle ez a nap, az én gyógyításomról már nem is beszélve.
Az volt a legkevesebb, amit felajánlhattam neki, hogy őrzöm az álmát, míg pihen egyet, ezt tettem volna még akkor is, ha nem tudom biztosan, mennyi időm van még hátra, azon kívül volt még egy gyanúm.
- Valószínűleg így is lesz Zaida és még azt is gyanítom, bár nem ismerem a sötét elfek mágiáját, hogy talán ez sem tart örökké. A legtöbb mágia csak bizonyos ideig tartható fenn, vagy az idő vagy a távolság miatt. – mondtam el sejtésemet, mielőtt elvonult volna a sátrába.
A tüzet kicsit megpiszkálva, én a bejárat elé telepedtem és bár nem voltam túl erős, a védőkör meghúzása nem okozott gondot, ezt még egy kölyök is megtudta volna tenni.
Most nem hagytam elkalandozni a gondolataimat, nem szerettem volna, ha még egyszer meglepnek. Népem dalait dúdoltam magamban és igyekeztem éber maradni, míg felkel a nap és Zaida fel nem ébred.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Vas. Dec. 21, 2014 1:12 am

* Lassú légzéssel, halkan aludtam és a transz állapotomban tovább vizsgálgattam a lehetséges kimeneteleket a harcokról. Valaki ezt úgy hívná, hogy álom, valaki inkább a meditálást használná, én viszont hosszabban fogalmaznám meg. Olyan transzcendens állapotba kerül ilyenkor a lélek, mikor is megláthatja azt, ami akkor történt volna, ha az adott időben és helyen az eredetileg megtörtént helyett más válaszlehetőséget, mást tettem volna.
Persze, a többi lehetőség kimenetelét nem tudtam megfejteni ilyen állapotban pontosan. Ha eldobtam volna a kést.. talán kivédi, talán nem. Talán elhajol előle, talán nem, mindent csak talányosan tudtam eddig meglátni, semmi konkrétumot.
Sokáig csak merenghettem ezen, mire fölébredtem a takaróm alatt. Nem tudtam, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy elaludtam. Egy vagy két órára tippeltem, ami elég volt annyira, hogy kipihentebbnek érezzem magamat és ne egy félholtnak.
Fölültem, kidörzsöltem a szememből az álmot. Talán úgy éreztem, hogy most már képes lennék még tovább szűkíteni azt a sebet Viridiel arcán, ám bezárni még mindig nem tudnám. ~ Kis lépésekben haladva, talán sikerül. ~ gondoltam.
Nagy levegőt véve fölkeltem. Hideg volt, kirázott egy pillanatra a hideg amikor a takaró lehullott rólam, és a hideg szél becsapott egy picit a sátor bejáratán. Fölkaptam magamra a ruháimat, hogy kimenvén a sátramból, magamhoz invitáljam Viridielt.
- Mutasd az arcod. - mondtam neki. A homlokát megérintve ellenőriztem, nincs e láza vagy egyéb, majd a sebet néztem meg. Még mindig vérzett igaz, nem annyira mint azelőtt, mielőtt a sebet összehúztam volna mágiával. Nagy sóhajjal nyugtáztam a dolgot, majd ismét mondtam neki, hogy feküdjön le.
- Megpróbálom ismét összehúzni. Remélem ezúttal jobban sikerül majd. - mondtam neki.
- Lassan, apránként haladunk. Szerintem ez lesz az utolsó alkalom, amikor összébb szűkítem a sebet, következőre már bezárul. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Vas. Dec. 21, 2014 5:45 pm

Mivel érzékeimet kiterjesztettem nem okozott gondot az ébrenlét, hiszen jóformán a fűszálak növekedését is hallottam, így persze azonnal érzékeltem, amikor Zaida felébredt és mozgolódni kezdett.
Sóhajtva vettem tudomásul, hogy nem vitte túlzásba, talán aggódott, hogy még sem bírom majd, de nem aludhatott két-három óránál többet és ez nem tudom mennyire volt számára elég, hogy visszanyerje az erejét. Nem ismertem az oawak életritmusát.
Érdeklődve pillantottam hát rá, mikor felbukkant a sátor bejáratánál, de nem tettem szóvá a rövid pihenését, csak engedelmeskedtem az intésének és felállva, odafordítottam a továbbra is vérző arcomat, ami azért jócskán kevésbé nedvedzett, mint addig.
Hűvös érintésétől kissé megborzongtam, de nem éreztem, hogy a láz is gyötörne. Már csak az hiányzott volna!
- Kipihented magad? – néztem rá kérdőn, nem tudva megállni, hiszen már így is sokkal tartoztam neki. – Nem akarom, hogy miattam védtelen és kimerült legyél.
Válaszát minden bizonnyal megjósolhattam volna, hiszen nagyon elhivatottnak tűnt a gyógyítás terén, így nem akadékoskodtam többet, hanem lefeküdtem, elhatározva, hogy ennek fejében az életem árán is megvédem.
- Csak óvatosan haladj, már így is sok időt nyertél nekem. – néztem rá. – Nem kell sok és összezárul. Aztán elmegyek vadászni egyet, hogy ne maradjunk éhesen. Kell az erő, mindkettőnkre ráfér. – jelentettem ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Vas. Dec. 21, 2014 9:52 pm

* Viridiel megint lefeküdt a hátára azon a pokrócon, amin először gyógyítottam a sebeit. A varázslás előtt össze kellett szednem magam, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Frissen ébredten még nem vagyok annyira hatékony, egy néhány percet várnom kellett rá.
- Hát.. mondhatjuk úgy is, hogy most jobban vagyok, mint a harc után. - mondtam. A hátamat roppantgattam, megmozgattam magamat, hogy a vérkeringésem jobban beinduljon. Habár nem mondtam el neki, de most arra készültem, hogy a sebét teljesen begyógyítom, leveszem a rontást. Nagyon sok energiába fog kerülni, de úgy éreztem, hogy készen állok rá. Távolítottam már el rontásokat, ám ilyen krízis helyzetek nem voltak mindennaposak. Ha tovább halogatnám, akkor pedig a lelkiismeret végezne velem. Úgy éreztem belül, hogy muszáj neki meggyógyulnia.
- Fölösleges aggódnod miattam, inkább magadért aggódj. - leültem a feje fölé a földre, törökülésbe vágtam magam, ahogyan legutóbb is tettem.
- Lazítsd el magad. A procedúra talán kissé szokatlan lesz. - mondtam neki. Viridiel nyakát kissé fölemeltem, óvatosan jobbra-balra dobálgattam a fejét a két tenyerem között, majd egy hirtelen rántással roppanás hangja hallatszott. Megijeszthette, de nyugtatgattam.
- Nyugalom. Csak lazítok a nyakadon egy picit, biztos kezekben vagy. - mondtam neki, egy halvány mosollyal az arcomon. Másik irányba is megtettem ugyanezt, majd pedig leengedtem a fejét.
- Most elkezdem. Egy szokatlan érzést fogsz érezni, fáradtságot, ha úgy tetszik. Ne tégy semmilyen hirtelen mozdulatot, lazítsd el az elméd és a tested.

A ruhám ujjait könyékig föltűrtem, hogy ne lógjon bele. Egy halkan morajló, zümmögésnek induló hangot hallattam, ami aztán egy torokból jövő, hörgéshez hasonlított inkább. Valójában ez a pusztákon élő, nomádok egyik éneklési metódusa, torok éneklésnek hívják. Ha dobosok is lettek volna a háttérben, akkor sokkal gyorsabban készen lettem volna, de így egy perc kellett ahhoz, hogy Viridiel azt érezze, hogy az átlagnál fáradtabb. Nem vészesen, de kicsit fáradtabb volt, mielőtt lefeküdt a pokrócra és elkezdtem volna rajta a varázslást.
Elszívtam belőle egy kevés életerőt. Ezután a tenyereimet Viridiel homlokára tapasztottam, és egy halk, neki talán félelmetesnek hangzó kántálásba kezdtem. Hangsúly folyamatosan ingadozott, hol le, hol föl vittem a hangsúlyt. Már-már egy bárdi kíséretet is megért volna, de valójában éppen a lelkemet is kidolgoztam azért, hogy az a fene ette seb begyógyuljon és a rontás- ami egyre jobban ellenállt nekem -, távozzon. Perceken keresztül gyűjtöttem magamban a lelki erőt a pillanatra, amikor végre levehetem róla. Talán már sejthetett is valamit Viridiel, mert egy összehúzás legutóbb nem tartott ilyen sokáig, ám ha esetleg mozdulni próbálna, lebénítom őt, megtéve ezzel a szükséges rosszat. Akkor azonban tovább tart.
Mikor elérkezettnek láttam az időt, a torokhangot megnyújtottam, majd erősebben megnyomtam Viridiel fejét. A szemem fölvillant, majd egyet szóltam, eltorzult, démoniasabb hangon:
- Ddin sarra'fah! - (Távozz!)
Egy villanás, majd egy pillanatnyi sötétség. A testem elnyúlt a földön, mint egy jól megtömött krumplis zsák, de lélegezni képes voltam, és percek múltán, de mozogni is. Lassan fölültem és megvizsgáltam a végeredményt.
A rontás levettem a fénytől kicsit megbódult, pislogó Viridielről. Melegség árasztott el, új erőre is kaptam. Egy boldog mosoly kúszott az arcomra.
- Most már megy vagy. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Hétf. Dec. 22, 2014 9:54 am

Nem szálltam vitába az oawa nővel, hiszen ő biztosan jobban tudja, hogy mire képes és milyen állapotban van hozz és mivel már többször megmentette az életem, teljes bizalommal voltam iránta.
Így aztán félelem nélkül, de egészséges izgalommal hevertem le a pokrócra, ajkaimon egy hangtalan fohásszal, hogy sikerüljön neki és közben ne is essen baja.
- Csak azért aggódom, hogy ne okozzak a szükségesnél több gondot, de az életem bármikor a kezedbe helyezném gondolkodás nélkül. – nyugtattam meg az érzéseim felől.
Éppen ezért nem rémültem meg, mikor a gyógyítás különlegességére utalva mozgatni kezdte a fejemet, mintha labdázna vele, bár tényleg furcsa volt és kissé szédülni is kezdtem, amihez valószínűleg a vérveszteség is hozzájárult.
A roppanás tényleg feszülttét tett egy pillanatra, de a szavai azonnal le is csillapítottak és igyekeztem ellazítani magam, amennyire csak lehetséges volt. Nem akartam megnehezíteni a dolgát, mert gondolom így sem lehetett egy sétagalopp.
Próbáltam az éneklésére koncentrálni, ami elég hipnotikusan hatott azokkal a furcsa ritmusokkal hajlításokkal. Éreztem, ahogy elnehezül a testem és kissé el is álmosodom, de hát egyrészt erre felhívta a figyelmet Zaida, másrészt az őrködés is kivett belőlem, így ezen nem volt min csodálkozni.
Először ezen kívül nem éreztem semmit, aztán mikor a homlokomra tette a kezét, pár perc múlva feszítés és forróság kezdett terjedni a sebnél és körülötte, ami egy pillanatra el feletette velem a mozdulatlanságra vonatkozó figyelmeztetést és izgatottan megmoccantam. Ezt azonban azonnal bénultság követte, amitől egy röpke pillanatra kétség futotta végig rajtam, de ezt azonnal elhessegettem és inkább kifújva a levegőt, ellazultam ismét.
A szívem nagyot dobbant, amikor a torokhangú szó elhagyta a száját, de a felvillanó fény, amitől kis ideig csak sötét foltok ugráltak a szemem előtt, ki is verték a fejemből.
Még egy percig mozdulatlanul feküdtem, igyekezve magamhoz térni és mivel nagy volt a csend aggódva ültem fel, kezem önkéntelen az arcomhoz emelve. A seb eltűnt, legalábbis csak egy vékony, száraz begyógyult heg emlékeztetett csak rá.
Zaida ekkor tornázta fel magát ülő helyzetbe én meg az öröm mellett aggódva néztem rá, de meleg mosolya kissé megnyugtatott.
- Sikerült! Nagy gyógyító vagy Zaida! Köszönöm néked! – ragyogott fel az én mosolyom is. – De nem tudom mivel hálálhatom majd meg neked ezt a sok törődést és segítséget. – sóhajtottam, mert az egészségnél tényleg nincs nagyobb adomány.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Hétf. Dec. 22, 2014 6:16 pm

* Csak mosolyogva szabadkoztam.
- Ugyan, ugyan. - mondtam.
Láttam a szemében a hálának csillogását. Valószínűleg már a nyakamba is borult volna, ha lett volna rá elég ereje, de lehet, hogy így is csak kevés kellett hozzá. Sok ilyen arcot láttam már életemben, sokan még mai küldenek nekem levelet azokon keresztül, akikkel gyakrabban összefutok.
- Azt tettem ami helyes. Örülök, hogy épségben vagy és egészséges.
Ezért éreztem azt, hogy érdemes volt vándornak mennem. Látni az arcokon a boldogságot, hogy makk egészségesek és legalább az egészségük miatt nem kell aggódniuk. Viridiel esete megint egy jó alkalom volt, hogy próbára tegyem magam, ez is egy igen emlékezetes pillanat lesz majd az életemben. Elsőre kételkedtem, hogy lefogom venni azt a rontást, de egy nagyobb erőbedobással, csak sikerült. ~ Ez azt is jelentheti, hogy már egy nagyobb rontás levételével is megpróbálkozhatok.  ~ gondoltam magamban. A fáradtságtól elbódulva, fölálltam. Úgy gondoltam, hogy ez után a procedúra után mára már régen ideje lenne eltenni magunkat holnapra.
- Szerintem én a nap további részét az ágyamban töltöm. Elég volt mára az izgalmakból úgy érzem. - tettem hozzá, kuncogva.
Harapnivalónak egy csomag szárított magot ettem, ami reggelig csak kitart majd. Nem kívántam ez időtájt már enni, a nap már amúgy is lebukott egy ideje. Még néhány ra és hajnalodik, addig pedig ki kell aludnom magamat.
- Szerintem te is feküdj le. Korán fogok fölkelni, az utamat pedig minél előbb folytatni fogom. - mondom neki, mielőtt belépnék a sátramba. Ha jön ha nem, jó éjszakát kívánok, majd pedig a takaróm alatt hagyom, hogy elnyomjon az álom.

Másnap reggel az idő csípős széllel ébresztett. A hó nem szállt le, de már igen közel járt hozzá, hogy a hegynek ezt az oldalát is beborítsa, a felhőkből ítélve. A sátor alatt a hideg szél becsapott közénk, arra ösztönözve, hogy följebb húzzam a takarót magamon. Még egy párpercig így maradtam, gondolkodva azon, hogy milyen útvonalon menjek ma, utána pedig kitakaróztam. Mivel Viridiel is a sátorban volt, nem öltözhettem át olyan szabadon, csak egy fekete, magamra szabott bő ruhát eröltettem magamra, és persze a turbánom.
Ha még nem kelt föl Viridiel, akkor fölébresztettem. Ideje volt összepakolnom azt, amihez már ki kellett mennie a sátorból. A léceket és a sátorponyvát már együtt szedtük szét, azután pedig a többi zsák pakolása következett. A fegyverek nagy része már be lett pakolva, a evőeszközök és a kondérok, edények várattak magukra.
Egy bő fél óra után mindennel megvoltunk. A tábortűz helyét már csak egy vizes hamuréteg és összeégett fadarabok egyvelege jelezte, hogy ott tűz égett, a bűze talán még érezhető volt.
Egy percig csak álltam, bámészkodva az előttem lévő hegy oldalának nekem kirajzolódó részére. Erős köd volt, a napnak fénylő pontja is csak alig tudta átütni a felhő és a ködréteget.
- Nos.. azt hiszem eddig tartott a közös együttlétünk. - mondtam, Viridielhez fordulva. - Az utam vélhetőleg más merre visz. Ám. - eszembe jutott valami. Talán segítségére lehet, nekem viszont nincs rá szükségem, vagyis inkább túl sok van belőle.
Egy fénylő, vörös löttyel teli üveget vettem elő az egyik oldalsó szütyőmből. Átnyújtottam neki.
- Ezt vedd el. Jól fog jönni akkor, ha megsebesültél. Nos, rontást nem vesz le, de betegségeket és sebesüléseket percek alatt kigyógyít. - mondtam. - Kevés adag is elég egy nagyobb sebesülésre.
Visszazártam a szütyőt, majd fölálltam.
- Va'daara, vassufar. - (Ég veled, utazó.) - mondtam, majd homlokon csókoltam. Ez egy általános elköszönési mód, a nyugati kultúrákkal ellentétben, itt nem fejez ki semmiféle érzelmet, nem kötődik hozzá. Nálam talán ez nem így volt, mert Viridielt már barátomként kezeltem. *

// Azt hiszem én ezzel köszönnék el. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Hétf. Dec. 22, 2014 10:11 pm

/Bocsi, hogy megszakítom az idősort, de leírom délig az elfekkel, ami történt és Viridiel eldönti, hogy vigyem-e a történetet tovább vele vagy lezárja ő is. Úgy is van Toryggal egy folytatása./

Már magasan volt az égen a Nap, mikor az ork földön lovaglók egyike, ki nem rég járt már itt, gyorsan oda ugratott feletteséhez, hogy halk, közönyös szavakkal, maga elé meredve megjegyezze.
-Egyébként a másik leágazás felé találkoztam velük. Az út szélén táboroztak, de erre is van egy rejtett ösvény, amin át lehet kelni a hegy túloldalára.
*Az elől haladó rangidős még csak oda sem fordult. Közel fél percig hagyta őrlődni, ahogy konokul előre nézve haladt tovább, majd -mintha csak egy jelentéktelen közbevetés lenne- horkant fel orr hangon.
-Maga, tizedes, ehhez ideológiailag nem elég képzett.
*Miután jól megaszonta, hűen ugyan azokat a szavakat használva, amit a nála magasabb rangú tisztek szoktak, nehogy eltévessze az értelmét, még egy röpke ideig hagyta érlelni az okosságot a felderítő agyába, miután rá világított a lényegre.
-Alkalmazni kell az új doktrínákat. Felelni kell az új kihívásokra.
*A katona persze borzasztó elégedett volt a válasszal. Ezek az új doktrínák -legyen szó bármiről- csak annyit jelentenek, hogy nem vágják őt két darabba. Ez már jó kezdet, hamarosan még talán arra is fény derül, hogy miben is változott meg a hadsereg.
De nem csak ő volt kíváncsi. A dagadó mellű vezetőjük bizony titkolta magában, hogy fene kíváncsi ő is az új tudására. Uráldur elindulásának napján hívták őket össze szokásos fejtágításra. A hadvezér már nem volt jelen, mikor a hadosztály tisztjeinek eligazítást tartottak az új királyról. No, meg az új doktrínákról, mert hogy ez itt a lényeg, kérem!
Az nap este történt, hogy a már korban jócskán benne lévő őrmester kényelmesen elhelyezkedett a hátsó sorok egyik székében. Tudta jól, hogy a fiatalok előre fognak menni, hogy áhított tekintettel igyák a beszélő minden szavát, ám őneki már volt rutinja ezekben. Sok mindent megért.
Kényelmesen hátra dőlt a karfán és félig lehunyva tartva a szemét pihente át az előadás nagy részét. Jól tudta, hogy a hosszú bevezető nem sokat ér, elég neki az összegzésnél, a parancsok konkretizálásánál figyelnie. Nem érdeklődött már az iránt, miért az az utasítás, ha az ukászt minden felhasználható eszközzel végre kell hajtani.
És az nap hatalmas eszközöket kaptak a kezükbe, többet, mint azt gondolta volna bárki a hadseregben. Az új király valóban elég erős. Hatalma alá vonta az orkokat -vagy azt akarja tenni- és immáron parancsokat osztogathatunk nekik, behatolhatunk a területükre, átjárhatunk rejtőzködés nélkül földjeiken.
Szíve lett volna ketté vágni ezt a mihaszna tizedest, mikor meghallotta a történeteket és hogy pár vándor elől megfutamodott. Ám hálát rebegett magában az imádott démonjainak, hogy ő volt az üti (ügyeletes tiszt) az éjszakán, és hamarabb kipróbálhatja az új játékszerüket, mint azt képzelte.
-Ha erre megyünk tovább, akkor az orkok faluja mellett fogunk elhaladni. -figyelmeztette egy közlegény hátulról, ám csak lelegyintette.
-Nem kell beijedni, itt vagyok veletek! Nem hátrálunk meg, amíg engem láttok.

*Már dél körül járt, mikor belovagoltak a faluba. Mérges, gyanakvó helyiek jöttek elő kunyhóikból, főleg férfiak, hiszen az asszonyok és gyerekek többsége jobbnak látta, ha bent marad egy ideig.
Egyre csak nőtt mögöttük a tömeg, ahogy poroszkáltak előre a főtér felé. Az egyik kunyhóból, mely a többinél kicsit nagyobb és talán díszesebb -de elment még így is egy város széli viskónak a tünde szemében- kijött az ork vezér és hasát düllesztve állt útjába a zevadariaknak.
-Mi szél fújt a vitorla füleitekbe, hogy ide jöttetek?
-Nincs időm a jópofa szótüneménnyidre, csapatfő. -mondta ellentmondást nem tűrően és felemelte jobb kezét- Két emberemet támadták meg a területeteken idegenek és az egyiket megölték. Követelem, hogy adjátok ki nekünk őket és elmegyünk békével. Tiszteletben tartjuk királyaink döntését, hogy ne garázdálkodjunk a ti rovásotokra nálatok.
-És mégis miért kéne tőlünk kérned, ha ez a ti problémátok? Ha elfogjuk, kihallgatjuk. És majd döntünk felettük. Nincs bele szólásotok.
-Fogd fel, ostoba! A világ megváltozott és nekünk alkalmazkodnunk kell az új kihívásokhoz! -büfögte vissza elégedetten a sokat ismételt szavakat.
-És ezt meg neked ki mondta? És mi a fenét akarsz ezzel a másik világgal csinálni?
*Szürke bőre teljesen elvörösödött, mintha igen csak felöntött volna a garatra. Valahogy úgy érezte, hogy most nem kéne elmondani az ezredes és a táborszernagy nevét, akik az új uralkodóról és az új lehetőségekről beszéltek neki. Határozottság, parancskövetés, ez volt ez idáig az út jelző táblája, és egy ilyen kérdésre azonnal tudta a választ. - Ha nála magasabb rangú kérdezte, akkor „Uram, senki uram!” Csak akkor mondta meg az illetékest, ha az a kérdezővel egyenrangú vagy magasabb.
De most ült ott bambán a nyeregben és nem tudta eldönteni, hogy a csodált tisztek hogyan és miként felettesei ennek a falusi jóembernek (illetve orknak). Csak azt tudta, hogy nem hagyhatja szó nélkül, hogy besüljön szerepébe. Lassan, de mint a nekünk rendelt igazi szerelem úszott át agyának rejtett zugaitól egészen a szeméig, hogy lássa is, hogy ez a helyzet az oly ritkán hivatkozott B Doktrína. Vagyis a Végső Megoldás néven is emlegetett.
-Ennek még lesznek következményei! Jelenteni fogom a felettesemnek. -mondta remegő mutató ujjal a törzs vezetőjére mutatva.
-Menj! És jelentsd! Bánom is én. Csak takarodj innen! És tartsd tiszteletben, hogy itt a pastu a törvény! Adj tiszteletet annak, akinek kijár! -intet a másik is dühösen a kezével, hogy elmehetnek.
*Nem tudta az üti, hogy ez a pastu micsoda is. De határozott meggyőződése, hogy EZ NEM ZEVADARI DOKTÍNA! Ez nem illeszkedik bele a hadsereg elképzeléseibe és az új világrendbe.
De egy elméjét megszálló ördög folyton azt suttogta a fülébe, hogy arra az előadás elejére... oda kellett volna figyelnie. Lehet mondtak erről a minekhívjákról valamit a rizsában.

Kis idő múlva, ahogy távoztak a sértődöttek, a főnök össze hívta az embereit és 2-5 fős csapatokra osztva küldte szét őket, hogy fésüljék át a környéket! A hadra fogható emberek felét megtartotta az otthon maradók védelmére, mert tartott attól, hogy ennek az incidensnek következményei lesznek. Ám szerette volna tudni, mégis kik hatoltak be a vidékre.

Talán a királyhoz is eljutott híre és talán szerepet játszott ez a történet is abban, hogy hamarosan útra kell Demertor uralkodó, hogy a sziklás hegyek között összefusson Lorelei Hercegnővel, az erdei tündék trónvárományosával és a nagyvezér középső fiát megölve egy párbajban rendezze a vitás ügyeket a szomszédokkal.

Ám addig is, lassan terjednek a hírek kontinens szerte. Néha egy-egy távoli uralkodóhoz hamarabb eljutnak, mint egy érintett kis faluba, hol ritka látvány a vendég.

/Mint kiderült az írásból, ez még mindig Demrtor visszatérése előtt játszódó játék, csak hosszúra nyúlt az éjszaka./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 23, 2014 8:36 am

Zaida nagyon szerény volt, mikor kifejeztem a hálámat és a köszönetemet, hogy megmentett és a rontást is levette rólam, ami valószínűleg a halálommal végződött volna, így az életemmel tartozom neki. Ő azonban olyan békésen mosolygott, mintha csak egy szálkát húzott volna ki a talpamból.
- Köszönöm és bármikor segítségre van szükséged csak hívj! Ha az erdőben vagy meg fogom hallani hívásodat. – hajoltam meg felé még egyszer.
Láttam azért rajta a fáradtságot az elégedettség mellett, hogy sikerrel járt, így csak bólintottam abbéli óhajára, hogy visszafeküdne aludni, pihenni.
- Menj csak, én még élvezem kicsit a csillagfényes éjszakát. – szóltam és még sokáig néztem utána hogy elvonult a sátorba.
Aztán mikor meghallottam békés szuszogását, vetem az íjam és a késem és az erdő segítségét kérve, vadászni indultam. Nem nagyvadra mentem, így hamar sikerült elejtenem egy pár nyulat, amit gyorsan megnyúztam és levelekbe burkoltam, hogy korán reggel, mielőtt gyógyítóm felkel, már finom, friss reggeli várja.
Így aztán Zaida nem talált maga mellett mikor felébredt, viszont csábító illatok kúsztak felé a sátor elől, ahol már készen várta a sült nyúlhús.
Ha megreggeliztünk, a maradékot kétfelé pakoltam és az egyiket az oawa gyógyítónak adtam, majd segítettem mindent összepakolni és legvégül a baráti tüzet is eloltani, bár a mi barátságunk valószínűleg életünk végéig elkísér minket a szívünkben.
Már csak a búcsú maradt hátra, és csodálkozva néztem az értékes ajándékra, amit átnyújtott, hiszen az volt, még párszor megmentheti az életem.
- Tisztelettel elfogadom. - vettem át, mint egy hímes tojást. – De én nem tudom mivel viszonozni neked ezt az értékes italt. – szomorodtam el, de úgy látszik nem is várt ilyesmit, ami a természetéből fakadt és ez tette naggyá.
Mikor homlokon csókolt, kissé megszorítottam a vállát és ahogy eltávolodott, mélyen meghajoltam előtte egyik kezem a hasamnál, a másik a derekamnál.
- Vezessék biztosan lépteidet az ösvények és mutassanak irányt a fák és bokrok, barátom.
Egy darabig még nem mozdultam míg elment, aztán felkaptam a batyumat, óvatosan, vastag levelekbe csomagoltam a kis üveget és elindultam Boko hűlő nyomai után-

//Nagyon köszönöm a játékot, nagyon élveztem. //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 23, 2014 8:05 pm

/Akkor folytatás a Skypon megbeszéltek alapján/

Viridien útja kanyargós ösvényre vezet a hegyek között. A természet sok mindent elárul neki, ha figyel rá, ám ha elkalandozna figyelme, bizony a csapáson vele szembe jövők hangját még akkor is meghallaná.
Daw és Zab, ahogy egymást hívják beszélgetésükben igen vidám két ork. Most még minden képen, hiszen egyikük nyakában egy frissen elejtett őzzel bandukolnak vissza felé a falujukba. Hogy a törzsfő azt mondta, hogy keressék meg az alakokat, akiről a tiltott vidékről érkezettek beszéltek? Keresik ők, de azt nem kötötték ki, hogy közben nem lehet vadászni!
Íjjal a hátukon, egyikük kezében egy lándzsával épp... igyekeznek lerakni a cuccot oda haza, és majd indulnak ők még újra vissza nyomot olvasni. Csak hát azt mindenkinek be kell látnia, hogy nem futhatnak egy nyurga elf után mázsás súllyal a nyakukon.
Beszélgetésük tárgya még sem ez, hanem a fiatal lányok a faluból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 23, 2014 8:29 pm

Nem tudom, hogy a pihenésnek, a Zaida-val való találkozásnak, vagy a gyógyítás utóhatásának köszönhetem, de friss vagyok és optimista, pedig már nem könnyű követni egy kihűlőben lévő nyomot és elég sokszor kerülőt is teszek miatta, de ez sem rontja el a kedvem.
A hasam teli és a levegő hideg ugyan, de tiszta, ezért még ha nem is figyelnék a környezetemre, akkor is meghallanám a két cseppet sem szellőléptű teremtményt, akik a hangjukat sem fogják épp suttogóra.
Ez arra utal, hogy nem tartanak semmitől e vidéken és, ha így van, akkor orkokra tippelek, még mielőtt meglátnám őket.
Semmi kedvem hozzá, hogy magyarázkodnom keljen, még ha esetleg nem is kezelnek ellenségként, ezért gyorsan egy terebélyesebb bokor mögé surranok és mágiámmal még észrevehetetlenebbé válok számukra.
Azonban úgy néz ki, hogy semmi okom az aggodalomra, hiszen láthatóan vadászni voltak és mikor már kiveszem a szavaikat is, hallom, hogy az elmúlt és tervezett hódításaikról cseverésznek, néha-néha hangosan felnevetve egy-két vaskosabb tréfán.
Biztos vagyok benne, hogy nem vesznek észre, nem is igen foglalkoznak a környezetükkel, így aztán türelmesen várom, hogy elhaladjanak, én meg folytathassam az utamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 23, 2014 8:50 pm

Ahogy a két jó barát elhalad a fák és bokrok mellett, melyek ágai óvón hajolnak és takarják be az erdei tündét, hirtelen szipogni kezdenek nagy orrukkal a vadászok.
-Érzed, amit én?
-Igen, csak... Mi ez?
-Talán egy őz. Igen! Határozottan őz szagot érzek.
-Hülye! -vágta kupán társát a másik- Naná, hogy gida szagot érzel, ha itt van a nyakamban. Azt keresd, hogy minek van ilyen kellemes illata.
-Talán... -szagolt újra a levegőbe- Igen, ez egy orgona illata. Határozottan virág szagot érzek.
*Még egy percig szaglásztak, bizony hosszú hatvan másodpercnek bizonyulhatott, ha valaki szemtanúja volt ennek! Majd végre a lándzsás rájött.
-Ez egy nimfa! Emlékszel? Awyris erdejéből amikor a fát hoztuk a ktuun parancsára. Ugyan ilyen szagot éreztem.
*Csillogó szemekkel néztek egymásra. Rögtön ugyan arra gondoltak. A zsákmányt a földre dobták és behatoltak az erdőbe a zöldet zörgetve és kérlelve.
-Gyere elő ártatlan teremtés! Nem akarunk megölni, már van húsunk. Csak ismerkedni akarunk kicsit. Csak ismerkedni akarunk, gyere elő!
*Bár a sűrű növények jól elrejtik, akkor sem veszik észre a futárt, mikor arra a bokorra is rácsapnak egy bottal. De ha nem történik semmi, jobb ha felkészül, hogy hosszú percekig köröz arra felé a két behemót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2773
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 23, 2014 9:07 pm

Egészen jól elvagyok ott a bokor sűrűjében és türelmesen várom, hogy a két ork legény végre eltávolodjon, mikor nem várt problémám adódik, hiszen kihagytam a számításból ezeknek a népeknek a szaglószervét.
Igaz, hogy nem láthattak belőlem egy fikarcnyit sem, de érezni megéreztek. Először a szavaik alapján arra gyanakodtam, hogy a sült nyúlhús az, amit kiböktek, de bármit is éreztek, már nem tehettem semmit, mert ott álltak alig pár lépésre tőlem és hiába kiváló az álcám, ha megmozdulok, akkor bizony könnyen lelepleződöm, főleg, hogy már figyelmesebben nézelődtek.
Aztán egyre jobban elhűltem, ahogy ezek az ostobák egyre másra fűzték a bolond ötleteiket, túlszárnyalva egymást benne.
~ Óóó Teremtőm! Még, hogy nimfa! Akkor sem ismernétek meg egy nimfát, ha az orrotok előtt táncolna! ~ emeltem égnek a szemem.
Viszont egy cseppet sem volt mulatságos, ahogy ezen felbuzdulva, eléggé felhevülten a képzelgéseiktől, elkezdték felverni az erdőt.
Nem, nem tőlük tartottam, hiszen ha csak véletlenül fejbe nem vágnak, ahogy hadonásznak a botjaikkal, vakon elmennek mellettem, de felriaszthatnak más itt lévőt, aki már nem olyan ostoba, mint ők.
Azt akartam, hogy elhúzzák a seggüket, ezért igyekeztem megnehezíteni a dolgukat, gyökerekbe botlottak, ágak tépték meg őket, a hajukba akaszkodtak, remélve, hogy hamar elmegy a kedvük és mennek végre tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   

Vissza az elejére Go down
 

Ahol a madár sem jár.-A Béke követe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Ahol a madár sem jár.-A Béke követe
» Menyétek kódexe
» Farkasok kódexe
» (Alapműveletek 1) Taijutsu
» Kitori Musato

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Oughwar hegység :: Orkok birodalma-