Egészen kellmesen érzem magam. Bár a beszélgetés sokszor számomra unalmas, és semmit mondó témákra terelődik, mégis jól érzem magam. Van egy komor elfnőnk, egy szekálató tanoncunk, egy könnyen provokálható szöcskénk, meg egy furcsa, és meglepő módon szimpatikus embernőnk. Van itt szinte minden ami csak kell. Na jó talán egy kajával, meg itallal jól megpakolt asztal hiányzik csak. Egy idő után,és persze a fényes bemutatómat követően az exklúzív ritka számba menő áruckkeimre terelődik a téma, így nem restellem kihasználni az alkalmat, hogy többet is bemutathassak, majd a füst takarásában a szöcske mögé siessek, miközbe a nyakamban űlő leányzó szinte a számba markolva, de szerencsére, csak pofám két oldalán ragadja meg bundámat, így kissé megnyújtva arcom. Amikor lehajolok, a lombszökevényhez az egy marék hamut próbál az arcomba dobni, szürkére is fetve a bundámat fejem tetején. Van egy olyan sejtésem, hogy a lány többet kaphatott, már csak abból is kiindulva, hogy hirtelen elengedett, és elkezdett hátra dőlni. Jobbommal gyorsan elengedem a lábát, majd hátra kapok remélve, hogy időben meg tudom ragadni, de közben előre is dőlök, így legrosszabb esetben is az én hátamon landol esetlegesen megzörgetve derekamon a fegyvereket. A művelet hatására így is úgy is a szöcske arcának magasságába kerül az enyém, és mit sem törődve a másik kettővel egyszerűen csak válaszolok neki.
- Olyanból nem sok van nálam, de megoldható. egy sikla falba elég nagy jukat robbanrhatsz vele, hogy még nekem is megfeleljen ajtó gyanánt. Egy emberi fogdát már kinyitottam így egyszer.
Kacsintok rá, és várom a reakcióját. Meg persze elkezdek figyelni a többiekre is olyan szemekkel, mintha semmi különös nem történt volna. Hát igen... büszke vagyok rá, hogy fajtám mintapéldánya... mármint megvetendő mintapéldánya lehetek.

Elegem van belőle, hogy az oawa fickó ilyen otrombán tréfálkozik más kárára és ennek semmilyen következménye nincs. Én nem vagyok az a szerencsétlen kölyök, akinek gazdája ezt még mosolyogva is tűri, nekem nem kell elviselnem a szórakozását úgy, hogy ne vágjak vissza, mert megkötik a kezem.
Persze jól jönne azokból a robbanó, füstölő golyóbisokból pár darab, már, ha egyáltalán tényleg szándékozik eladni belőlük és még megfizethető is, de nem mindenáron és nem úgy, hogy hagyom magam tréfáinak céltáblájává tenni.
Mivel nem nagyon láttam, hogy a robbanás után, miként került a hátam mögé, csak a hangját hallottam, nem is feltételeztem, hogy az úrnővel a nyakában tette ezt, így igen csak meglepett, mikor megfordulva megláttam a kialakult helyzetet, de a mozdulatom már megtörtént, a hamu felhője betakarta a tigrisember fejét és a nyakában ülő nő arcát is, aki a magát óvó mozdulat miatt látványosan indult meg a föld felé támaszték és fogódzó híján.
Meglepődve kiáltok fel halkan, de már nem tehetek semmit, de az oawa szerencsére olyan gyorsan reagál, amilyen csípős a nyelve, így ha sikerrel jár, talán a megelőzi a durvább földet érést és az esetleges sérülést.
A tünde lány mérges kiáltására, számonkérésére, amivel rám szegezi a kardját egy pillanatra megdermeszt, de aztán gyorsan mozdulok hátrébb, hogy ha kell, akkor védekezhessek.
Stylet szavai, aki úgy beszél, mintha az égvilágon semmi nem történt volna, viszont kisebb álmélkodásra késztet. Vagy iszonytatóan magabiztos, ami takar valamit, vagy bolond a fickó. És én az utóbbi felé hajlok, bár azért jobb az óvatosság.
-          - Bolond vagy! – rázom meg a fejem, mert el tudom képzelni, hogy egy ilyen kezében mennyire vannak biztonságban ezek veszélyes fegyverek. – Nem tudom mit gondoljak rólad.
Közben a szemem az úrnőt keresi, remélem nem sérült meg, mert egyáltalán nem szerettem volna ártani neki és engesztelően emeltem az elf nő felé is a kezem.
-         -  Tudod, hogy nem akartam neki rosszat, tedd azt le.