Leesett az első hó. Beköszöntött a Tél. Már nem csak a hegyek magasán lepi be a fehér "sapka" a csúcsokat, hanem lejjebb is a Szurdokban a fákat. Nem szoktam lejönni nagyon az Emberlakta települések közé. Nem csak azért mert félek tőlük, hanem mert érzéketleneknek tartom őket. Gyilkolnak ok nélkül is ha úgy tartja kedvük, és nem a megélhetésért. Most a Szarvasok is lejöttek a fenti legelőkről, így arra gondoltam, hogy sok év után egy kis levegőváltozás jót tenne. Közel 26 éve keresem az elveszett Családomat, de lassan bele kell törődnöm, hogy már nem találom meg őket ennyi év után. De a remény még él bennem, de hinni már nem nagyon teszem. Most is egy patás csordát követek, mint egy szórakozás képpen. Nem akarok egyet sem elkapni, csak a vadászösztönömet edzésben tartani. A hosszú évek során amióta fent élek a magason, megszoktam a magányt. Néha kergetőzöm a hegyi patásokkal, akik olyan pimaszok szoktak lenni, hogy már azon is elgondolkodtam, hogy egyiküket csak úgy "játékból" meglegyintem. Tanuljanak egy kis jómodort..de ez csak egy játék tényleg. És én meg alkalmazkodtam az elszigeteltséghez. Sokszor látok vadászokat a hegygerincen, de amolyan botcsinálta bénaságok. Az Emberek szerintem nem normálisak. Vagyis még nem találkoztam egy olyannal sem, aki ne a Bundámat akarta volna. Igaz az volt az utolsó lehelete..
Most éppen a Forrástól lefelé haladok, ahogy követem a Szarvasokat. Jó kis móka elütni a sok szabadidőt, és vele legalább karban tartom az izmaimat is. Követem őket egészen a kiálló sziklától, ahol eddig legelésztek, de ahogy a nyomaikat nézem, akad másvalakié is a patások lenyomata között. Beleszagolva a levegőbe már biztos vagyok abban, hogy jár itt valaki...aki nem a völgyben lakik. Követem az elmosódott nyomokat, talán megtudom kitől származik.

Garr


Kicsit hosszúra nyúlt az utam ahhoz képest hogy semmi kedvem nem volt a dologhoz. Mindegy nézzük mit hoz a környék a készletemhez. Az állatok zaja hol halk hol hangosabb semmi félelmetesnek nyoma sincs már ha engem nem veszünk. De sajna nincs időm efféle léhullásra első a munka aztán az utazás. Amikor egy fura szag csapja meg az orrom, semmi kétség egy macskaféle de első tippre nem 4 lábú. Közeledik viszont én nem tudom mit akar így hátat fordítok neki nem sok nálam nagyobb és gyorsabb macska van a környéken. Egy régi dalocskát dúdolva vegzálom a növényeket és a rovarokat hogy melyiket tudom a gyógyszereimhez használni. Kis látogató meg lassan ide ér de semmi idegest nem fog érezni mintha belebambultam volna a gazokba de nagyon is figyelek rá és ahogy egyre közelebb ér a szívverése ritmusa is elér nem csak a szaga ami megerősíti a feltevésem és egy új felfedezést is hoz nincs köze egy faluhoz se illetve hosszú ideje nem járhatott otthon.

A nyomok egyenest a kis tisztás felé vezetnek, de a fák takarásában jobban szemügyre tudom venni az idegent, akinek a lábnyomát eddig követtem. Nem érzek rajta semmi félelmet, bizonyára sejtelme sincs, hogy itt lehetek..de olyan furcsa, hogy itt van...még sohasem láttam hozzá hasonlót. Lejjebb húzódok a fák aljához, hogy onnan figyeljem mit csinál. Nme akarom megijeszteni, de a kíváncsiságom sokkal nagyobb, és az orrom hegyén túl az egyik lábamat is kirakom a fa mögül. Nem fenyegetőleg, inkább csak, hogy ha nem érezte volna meg jőtömet, akkor most láthat is, hogy itt vagyok..
Félénken nézek körbe, nehogy valami meglepetésben legyen részem. Hosszú ideje nem jártam idelent a völgyben, és elszoktam a másokkal való találkozástól. De nagyon érdekel mit csinál az a valaki....mintha dudorászna?
Egyre közelebb érek hozzá, de a tisztes távolságot megtartom kettőnk között..nemcsak azért, mert hím,hanem azért is, mert nem tudhatom, hogy támadni akarna-e engem. Lehet valami tudósféle...bogarakat szed?- ámulok el egy pillanatra, de aztán a zavaromban egy gallyra lépek és nagyot reccsen alattam.
~ Na most, ha nem is látott meg, akkor most biztosan igen..~ kapok a fejemhez, és kíváncsian nézek felé. talán nem olyan ellenséges mint az emberek,mert azt látom és érzem rajta, hogy fajunk hasonló.
végül a kínos csendet megtörve, összeszedem a bátorságomat és köszöntöm.
- Helló...Zhyma vagyok..- teszem hozzá kicsit bátortalanul, de remélem nem a Hegyen-túliak közé tartozik. De ahogy jobban megfigyelem, neki a bundája csíkokkal van.
~ ..Lehet, hogy mégis a Hegyen túlról érkezett?~

Garr



A kislány vagy béna vadász vagy zavarban van de egyértelmű hogy figyel még egy vén vak kandúr is kibökné. Mosolyodom el. Szép lassan jön közelebb óvatos de vajon miért? Oawák elenyésző esetben ugranak egymásnak és olyankor mi csapjuk le őket ha gyilkolni akarnak, ez a munkám ostoba eszük vesztett oawák elfogása és lenyugtatása mégis egy távoli helyen bogarászom.Egyre közeledik óvatosan majd egy gajra lép legszívesebben felnevetnék az idegességén de elég zhiakival találkoztam ahhoz hogy ne aggódjam túl a dolgot. Hátra se nézve  válaszolok neki mivel szöknek a gyógyszerbe való rovarok.
-Üdv Zhyma kicsit sokáig tartott eldönteni mit akarsz mi? Garr vagyok Garr Runit te mit keresel  ezen az elhagyatott helyen ahol a madár se jár nem hogy a te fajtád az enyém meg dettó na mindegy.-fordulok arccal felé majd fel emelkedve lenézek a kislányra aki úgy áll ott mint egy elhagyott kölyök.

Az óvatosságom inkább bénaságnak alakult. De aztán végül mégis amellett döntöttem, hogy odamegyek, és nem futok el. Már biztosan észrevette, hogy itt vagyok egy ideje.
~..ÁÁÁHHhhh!..miket is beszélek!! Persze, hogy észrevette! Ki ne venné észre az én bénáskodásomat!!~ kicsit szomorodtam el a gondolataimra.
-Szia Garr Runit!...én feljebb a Hegyeknél lakom...ott!- mutatok a hegy teteje felé..vagyis ott élek..csak most egy csapat Szarvasnak a nyomát követtem játékból..- mondom ki hirtelen az igazságot, bár most már mindegy, hogy jobb színben tűnjek fel a gallytörésem után..-kapok a fejemhez hirtelen, de aztán gyorsan elveszem onnan zavaromban.
-Miért szeded össze a Bogarakat?- kérdeztem kíváncsian, de nem nagyon mertem közelebb menni Garr-hoz. Tudom, hogy nem bántana, de még nem nagyon találkoztam magamhoz hasonlóval. A Családomat kicsi koromban elvesztettem, és senki nem tudott megtanítani a vadászatra vagy arra, hogyan kell másik társsal barátkozni, vagy beszélgetni. Elég félénken lépek mégis közelebb, hogy megnézzem a különös tárgyakat amik nála vannak.
-Ezek micsodák?- nyúlok oda az egyik zsákféléhez, ami mozog..
Lehet, hogy nem szabad, de én mégis kíváncsi vagyok mik lehetnek azok.

Garr Runit

Hmm elég egészséges ahhoz képest hogy egyedül van, még hogy csapat állatok szagát érzem rajta és az erdő illatát. Leteszem a zsákom, és körbe sétálom megszaglászom közelebbről is.
-Mesélj nekem erről a csapatról amiről beszélsz nem érzem rajtad további oawa szagát de emberekét se a többi mondjuk hogy intelligens fajét se szóval mik is az a te csapatod? Szarvast kergetsz?- nézek rá kicsit furán-csak úgy, vagy éhségből mert ha csak úgy arról szokj le nem azért vagyunk kétlábún hogy a négy lábúak útját járjuk játékból senkit nem kergetünk még a végén vadászni fognak rád az emberek mert megkergetted esetleg bántottad őket az nem lenne jó mert kérhetnék elnézést tőlük hisz te mennyivel nagyobb és gyorsabb vagy náluk. Hol a családod kicsi lány?Azokat meg ne piszkáld van köztük mérgező, gyógyszernek lesznek ha kiszárítottam őket.

Hirtelen el is kapom a mancsimat a zsákoktól.
-Dehooogy...nem is nyúlok akkor hozzá! - kapom el onnan a praclimat.
-Nincs Családom már hosszú évek óta....elszakadtunk egymástól még kislány koromban- mondom kicsit lebiggyesztett szájjal.
-De nem!!- ingatom a fejem..- Ahol lakom, ott csak én vagyok, vagyis nem találkoztam senkivel még, olyan hasonlóval meg pláne. Csak szeretek futkározni, hogy jó erőbe legyek.
-A Szarvasok meg ...az csak játékból szoktam a nyomaikat követni..- bologatok.
Látom, hogy körbeszaglászik engem, és a fejemmel követem mit csinál.
-Érzel rajtam valami furcsa szagot?- kezdem magam én is szaglászni, mert nem nagyon értem, hogy miért teszi.
- Nem bántottam az Embereket. Ők szoktak rám nyilazni..-tettem hozzá lehajtott fejjel.
-Nem szoktam lejönni a hófödte csúcsokról. Ott van az én területem...ott élek.
-Valami tudósféle vagy, hogy gyógyszereket készítesz?- teszem fel a kérdésem, talán elterelődik a családomról a kérdései.

Garr Runit


Zhyma egész szokatlanul mereven áll az ismerkedéshez mintha soha nem gyakorolta volna. Így kénytelen vagyok elhinni hogy egyedül nőtt fel.
-Akkor milyen csapatról beszélsz hm? Nem hiném hogy bármi bajod lenne csak ellenőriztem valamit de nem érzem rajtad mindegy is.A családod ha túl is élte elköltözhetett többiekkel, egy kiégett részen nem maradhattak. Nem vagy ragadozó legalább is a kényszere nincs meg szokj le róla ha élni szeretnél. Igen azért lőnek mert kergeted a vadakat... Orvos vagyok illetve gyógyító mint sokan közülünk.

Kicsit feszengve éreztem magam a szavaira.
-Persze, hogy nem tudok sok mindent, mert nem tudtam megtanulni az Anyukámtól. Sajnos korán elszakadtunk egymástól, és azóta csak bujkálok. Nem értek sok mindent, de igyekszem tanulni. Az élelmet megtanultam magam elfogni, de csak annyit, amire szükségem van az élethez. Nem tudok sok mindent a világról, csak annyit, amit magamtól tanulgattam a próbálkozásaim alatt. Lehet suta vagyok a te szemedben - amit nem is kétlek- De akarok tanulni az erőm megvan hozzá. Nem tudok sok szokásról, de azt se tudtam, hogy baj, ha a hegyi Szarvasok nyomát követem. Vadász vagyok. Nekem csak móka a nyomolvasás. Ismerek a Hegyekben minden zugot.....és valamivel az időt el szoktam ütni..- bólintok lehajtott fejjel, mert nem tudtam, hogy ezzel rosszat teszek.
-Orvos vagy? Tényleg gyógyítottál már sok beteget?- lelkesedek fel, de aztán lehet, hogy egy kézlegyintéssel elhesseget a tudatlanságomért.
- Nem is zavarlak akkor...biztosan sok dolgod van a gyógyszerekkel..- hátrálok kicsit, mert nem tudom, hogy mit is csináljak. Az egyik felem húz vissza, hogy beszélgessünk, a másik meg fél, hogy megbántom valamivel.
Kíváncsi vagyok nagyon, ezt még Anyukám is megmondta kicsi koromba..de most nincs itt senki, és végre találkoztam egy hozzám hasonlóval, aki okos és egy csomó gyógyszert tud csinálni a nyavalyákra..
- Éhes vagy?-nézek rá lelkesen. - Mindjárt jövök!- Azzal el is iramodtam és pár perc múlva két nyúllal térek vissza amit leteszek eléd.
-Gyorsan kész is lesz!- kezdek hozzá a vadászkésemmel, amivel pillanatok alatt elő is készítem a nyársra.
Hamarosan már a Tűz fölött forgathatjuk az ebédünket. Ha elfogadja a nyárson sültet, akkor odaülök én is a tűz mellé, hogy együtt el fogyasszuk a zsákmányt.

Garr Runit


Ez nehéz eset lesz de az pozitív hogy életben maradt még ha hebrencs is.
-Nem azt mondom hogy baj csak amiket megkergetsz a falusiak felé megy és zűrt okoz és ők automatikusan ragadozót sejtenek a dolog mögött némileg jogosan. Néha kell mindenkinek a vadászat és a hajtás ezt nem is szabad elfelejteni de ne napi heti szinten mert vadászok jönnek és ők nem mindig kedvesek. Ha tanulni akarsz abban segítek szívesen vagy akár egy falutokba is el kísérhetlek. Amelyiket választod mindenképp őrülnek egy hazatérőnek még ha nem is vér szerintiek. A vadászat jó dolog a nyomolvasás hasznos de lehetsz még jobb ha megtanulod amit minden gyerek megtanul ha van rá esélye. Igen az vagyok mondhatni az egyik fő szenvedélyem a gyógyítás kicsit mániákusan végzem a dolgot-nevetek fel-minden egyes élet fontos a szememben illetve némileg a fajunk szemében. Sok dolgom max otthon lenne de itt csak gyűjtögetek és ismereteket szerzek feltérképezem hol milyen gazdag a növény és rovarvilág már amiket én keresek.
Éhes hm rég ettem már az biztos mire válaszolhatnék eltűnt mint szamarak a ködben vagy hogy van mindegy is úgy is vissza jön. Kicsit foglalkozom a bogarakkal és a gyíkokkal és már vissza is tért két nyúllal.
-Ez mi? Azon kívül hogy nyulak? Ideges vagy mi?.Csak nyugi senki se kerget minket aki megpróbálja elkergetjük. Egyedül tervezel enni?
Nézek rá vidáman tuti elszégyelli magát ezért mielőtt elrohanna még vadászni megállítom.
-Nyugalom majd még vadászunk ha kell.

Csillogó szemekkel hallgatom a szavait. Most előszőr érzem, hogy van esélyem tanulni, és megismerni sok dolgot, amit eddig sajnos nem tudtam. A Sajátjaim faluja is csábító volt, de az még jobban, hogy tényleg tanítana engem. Erre vágytam a legjobban a hosszú évek magányosan eltöltött ideje alatt.
-Szívesen tanulnék tőled, Garr Runit! Igyekszem mindent észben tartani, amit csak mutatsz..- bólogatok lelkesen.
- Hát....igen. Eléggé ideges vagyok...tudom, hogy néha kibírhatatlan a kíváncsiságom, de igyekszem jó tanítványod lenni.-bólintok ismét.
- Miért tervenék egyedül enni?- nézek rá kérdőn..- Ezt az emberektől láttam..azért tettem nyársra.- nézek a nyuszikra.
-Rendben...akkor majd vadászunk együtt..-
Ha valamit mutatsz nekem, akkor figyelek és tanulok.

Garr Runit


Miközben eszünk kicsit elgondolkodom mi taníthatnék neki kezdetnek ötlet híján az alapokról kezdek el mesélni pontosabban beszélni pár növénnyel és egyébbe szemléltetve a dolgokat.
-Arra céloztam hogy az a nyul kb fél fogadra ha elég -nevetek -ugyan nem vagyunk legalábbis elméletben ragadozok mégis a vérünkben van. A gyógyítás meg hosszú folyamat néha napokat éveket ölel fel de van hogy órák alatt lehet rendbe hozni betegségeket sebeket ehhez kristályokat használunk meg alkímiát. A többi meg elmélet és tapasztalás szóval gyakorlat kérdése.

Csillogó szemmel hallgatom Garr szavait.
-Igen...értem.- bólogatok.
-Ilyen növényeket sokat láttam a hegy lábánál.- mutatok egyik- másik kupacra, amit elém teszel szemléltetésre.
- Meg is mutathatom, ha akarod..- nézek rád.
-Mindent megtanulok, amit csak mondasz! Régről még emlékszem történetekre amit Anyukám mesélt, de már hosszú évek teltek el. Néha a sétáim alatt, szoktam figyelni és szagolgatni a növényeket, és arra még megtanított az édesanyám, melyiket szabad enni, melyiket nem. Igaz kicsi voltam, de emlékszem még rá.
-Sokat elfelejthettem azóta, de ha tanítasz, akkor ígérem jó tanulód leszek!- bólogattam és nagyon örültem, hogy végre van egy célom, hogy hasznos lehessek a többieknek. Figyelmesen hallgatom minden utasításodat, és gyűjtök is belőlük, ha kérsz.
-Aztán megmutatom, hol szoktam vadászni....ott vannak hegyikecskék is..- vigyorodom el a gondolatra, hogy egy nagy Vadásszal mehetek el vacsorát fogni.
-

Garr Runit

Felsóhajtok ez hosszú lesz de nem baj időm annyi amennyit nem szégyellek.
-Rendben de ahhoz nyugisabb környezet kell ennél itt csak pár apróságot mutathatok esetleg frissíthetjük amit tudsz. Majd megnézném azt a helyet hisz hasznos lehet nekem. Vadászni? Végül is miért ne akár vadászhatunk is együtt. A helyet te ismered jobban de előtte letenném valahova a csomagom ha nem gond.
Amint elindul csomagostul követem őt és memorizálom merre megyünk. Szagokat hangokat mindent.

Nagyon boldog voltam és lelkes, hogy tanulhatok. Hosszú évekig figyeltem a környezetemben lévő dolgokat, és most talán mindnek a nevét is fogom tudni..

-Megmutatok neked egy helyet, ahol le tudod rakni a holmid. Biztonságos, és senki nem jár arra. Kicsit meredek az odavezető ösvény, de majd megmutatom, hogy merre könnyebb felkapaszkodni rajta.
Hamarosan odaérünk az említett sziklamélyedéshez, amit a sűrű és tüskés növények eltakarnak, és szemből meg nem is lehet látni, csak az tudja, aki ismeri.
Ha utánam jössz, akkor mutatom az utat, és olyan helyen megyünk, hogy ne sértse fel a bundánkat a sok éles tüske.
-Itt lerakhatod a zsákjaidat, senki nem nyúl hozzá.- bólogattam lelkesen, és alig vártam az indulást a vadászatunkra.

Garr Runit


Egy könyebb ösvényt mutat mintha gyengék lennénk, de legyen így amúgy sincs kedvem ágakkal bíbelődni. Az utat memorizálom és nézem hol lehet még feljutni akár kicsit nehezebben. Körbe nézek először a tájat aztán a szállását nézem meg. Kicsit idegesnek tűnik ideje lehiggasztani.
-Csak nyugi mehetünk bármerre a lényeg hogy lepakolhassak, aztán vadászhatunk.-lepakolok és kicsit türelmesen nézek rá- Na merre megyünk az a két nyúl csak étvágy csinálónak volt elég.

Hamar odaérünk a barlangomhoz. Kicsi, de biztonságos. Garr lerakja a holmiját és én izgatottan ugrándozok körbe az indulásra.
Lehet, hogy éretlen csitrinek tart, de olyan boldog vagyok, hogy van velem valaki, aki tanít és megmutat dolgokat, amit eddig csak saját tapasztaláson és emlékekből ismerek. Sokat felejtettem kicsi korom óta, de most egyszerre világosodni látszik a homályos emlékképek közül néhány.
- Teljesen nyugodt vagyok...-füllentek kicsit az izgalmamat leplezve, de szerintem kevés eséllyel.
- Megmutatom a vadászhelyemet...- mondom csillogó szemmel.
- A nyusziknál sokkal nagyobbak. Szarvasok és hegyikecskék. Erre vannak az emelkedőnél... - mutatok a havas határ felé, ahol a hegyi legelők vannak.
Ha Garr készen áll, akkor elvezetem a sziklás hegyoldalhoz, amin keresztül kapaszkodva a jeges és havas emelkedő után észre is vesszük a nyomaikat.
Igyekszem figyelni és tanulni, ő hogy csinálja. De innen már az ösztöneim is sokat súgnak. Puha és nesztelen léptekkel ugrálok fel a jeges sziklán, követve a zsákmány nyomait.

Garr Runit


A barlang egy csendes helyen van és elég biztonságos ami a természet erőit illeti. Kicsit túl lelkes a lány mintha először menne vadászni de ez nem igaz a szagok szerint jó pár éve itt él és ez szép teljesítmény egyedül gyerekként. Az hogy nyugodt enyhe túlzás, gyakorlatilag olyan mintha macskamentát itatnál egy sima macskával. De ez legyen a legnagyobb gond így látszik hogy életerős de még fiatal szinte gyerek még.
-Aha látom olyan nyugodt vagy hogy csak a törpék kopognak fel hogy lassítsunk az ugráláson- nevetek fel. Nem szokatlan nálunk se ez a reakció sőt mondhatni mint már jeleztem párszor hogy így a jó.
-Nyulaknál bármi nagyobb szarvas még oké de remélem a kecskék se kerítés mögöttiek, nem tervezek versenyt futni egy falusi íja elől. De ne idegeskedj vadászunk egy jót a türelmetlenség nem jó társ.
Követem amerre megy nem sieti el pedig nem nehéz követni és végig néz hogy mozgok. Nem mintha baj lenne csak nem néztek még vadászat közben plusz íjat se hoztunk marad a kézi módszer amúgy macskásan. Amint megérzem az első állat szagát irányt váltok hogy szélárnyékban . Nem kapkodom el a dolgot, elég közel megyek hozzá ahoz hogy egy ugrással és egy ütéssel végezzek vele nem bonyolítom túl a dolgokat.

Lelkesen ugráltam örömömben. Talán igaza van Garr-nak, de akkor sem tudtam leplezni a boldogságom, hogy egy Nagy Vadásszal menjek Szarvaslesre.
-Igen...tudom...- bólogattam a fejemmel, és indultam is utána, hogy megnézzem, hogy csinálják a Nagyok!
-Nem a falusiaké, nem szoktam az Emberek dolgaihoz nyúlni, sem az állataikhoz! -rázom meg a fejem, és mutatom az irányt, ahol a patások legelni szoktak. Nézem is mit tesz Garr, és utánozni próbálom, bár inkább csak figyelem mit csinál. És tanulok.