/Dala'Tuk/

Az Első Lord mellkasán egy nagy méretű, nyolc lábú, fekete pók minta díszítette a ruhát. Jobb keze a két méteres pallosa keresztvasán pihent maga mellett, ahogy a hegye egy puha fa alátétre támaszkodott a földön.
Saját maga is a padlót nézte, bár hamarosan talán sor kerül a hatalmas méretű fegyvere bevetésére, mégsem látszott rajta izgalom vagy a dolgok siettetésének vágya. Igyekezett maga is a közös varázslatra koncentrálni.
Fáwen, a mágusok vezérének négy beosztottja is jelen volt a körben, amit körül álltak. A pentagramma csúcspontjain álltak, a testőreiből pedig két tucatnyi jól képzett várt az ajtó mögött, hogy berontsanak, ha bajra utaló hangokat hallanak. Nem véletlen a biztonság, a több jelenlévővel. És nem véletlen a hátvédek kevés száma.
Nem sértené meg a boszorkánykonyha varázslóit és varázslónőit azzal, hogy századokat hoz magával személye védelmére. Eme ingadozó időkben, mikor az uralkodó nem tudja napi szinten nyomon követni a dolgokat, és válságos állapotban fekszik lakosztályában; bizony nem kell félelmet sugallni vagy erőt felmutatni olyan még pártatlan hatalom források felé, mint amilyen ez is itt.
Bár tudta jól, hogy Háfez el-Aszad, talán az első nyílt lázadó pont a fekete mágusok soraiból került ki, de az itt ténykedők nagy többsége még sem futott el a hírre, hogy Demertor hívei elől meneküljenek és főleg nem tűnik úgy, hogy a lápvidéken akarnának csatlakozni a trónra feltörekvő nemesi házhoz.
Uráldur nem firtatta, hogy ki hova áll. A pártütők ISIS miatt úgy vélték, titkon támogatja őket. A korona hívei pedig úgy tudták, a felsége beleegyezésével és támogatásával indult el még a baleset előtt, hogy Lorelei Hercegnő életére törjön. És visszatértekor is kemény kézzel fojtott el minden hatalmi vágyat, mely új dinasztiát emlegetne.
Sajnálta, hogy az általa csak Szenátorként becézett nő nem csatlakozott a szeánszhoz, megnyugtató lenne tapasztalata. És az is, hogy végre maga mellett tudhatna a régi gárdából egy igen fontos embert. Egy olyat, ki igen őszintén szólhatott őhozzá hasonlóan a megboldogult régi királyhoz.
Fekete szemeit Dala'Tukra vetette, ki hosszú vándorlása és tanulása után tért vissza és vált a szenátorasszonyhoz hasonlóan a mágia fellegvárának meghatározó egyéniségévé. Imponált a hadúrnak, hogy nem a mindenki által járt ösvényt követte. Nem a hadsereg szerető emlőin növekedett és nem az egyre több alá rendelt emberek irányításán keresztül lett olyan hatalmassá, hogy a táplálék lánc csúcsára érjen.
Az, ki most vezeti a pokoli teremtmény hívását saját maga tartotta fent testét és gyakorlásai nem előre megtervezett hadgyakorlatokon tökéletesített rutin, hanem éles helyzetekben edzett tapasztalat.
És mi az, ami ilyen mágikus és hideg vas biztosítékot igényel? Az, kit ide várnak nem más, mint Mohamed Juszuf. Az ősz elf csak úgy emlegetné, az „igazi Boko Haram”. Bár a kántálás két szavát, melynek jelentése „a humanizmus bűn” maga is felvette álnévnek alig egy hónapja, ám a bukott erejét nem keverné össze még sajátjával se.
Remélte, hogy jól fog alakulni a szerződés kötés, ám ha bármit a tiszteletlenség jelének venne az istenként tisztelt, könnyen lehet, hogy átkaik és a jobb kezénél pihenő penge lesz az, mely megtöri az evilági burkát és kényszeríti vissza saját létsíkjába, mielőtt még pusztítást végezne a palotában.
Ő maga lelkéhez közelebb állónak érzi az ősöket és a szellem világot, ám mivel a démonnak van fizikai materializációja, jobbnak vélte, ha a maga kardforgató tudását is felsorakoztatják most az elrettentés és kordában tartás végett.
Juszuf egy egész hadseregnyi alacsonyabb és magasabb szintű kárhozott harcos ura, és ezt transzcendens erejével és testi fölényével érte el közöttük.

Nagy megtiszteltetés ért, hogy most itt állhatok. Végre megvolt az eredménye a sok megtett lépésnek, elolvasott sornak és fájó sebeket okozó küzdelemnek. Tudtam jól mit várnak tőlem s bár a megidézés varázsszavait álmomban is ismertem, óvatosnak kell lennem, mert egy rossz hiba és tönkreteszem a belém vetett bizalmat.
Árgus szemek figyelik minden mozdulatomat. Fáwen ugyan a mágusok vezére, de nem tartottam túl sokra. A híresztelések szerint könnyen kiismerhető, így ha azt mondom és mutatom amit hallani akar, nem hiszem, hogy gondom lenne vele. Ami kissé aggasztott az az első Lord jelenléte. Ő vele csak úgy kedveltethetem meg magam, ha komoly eredményeket mutatok fel. Karizmatikus és ambíciózus hírében áll és az ilyennel vigyázzni kell. Az útjába nem állunk, csak sétálunk mellette s ha a helyzet hozza, gáncsot vetünk elé, mikor nem néz oda.  
Szemeimet behunyva koncentráltam. Milliónyi idegszálamat egy célra fókuszálva gyűjtöttem erőt. Aztán hirtelen felpattantak szemhéjaim s többé nem létezett bennem kétség.
- Nemnili ut demwer'din min selwin ammar! - hangzottak számból a mára már kevesek által ismert ősi elf mágiák szavai, melyeket néhány sokezer éves tekercsben találtam. Jelentésük egyértelműnek hatott. - A démonok árnyakkal teli világának kapuját ezennel megnyitom! - Fél szemmel Fáwen-re pillantottam, keresve arcán a reakciókat, majd folytattam. - Mohamed Juszuf! Démonok félelmetes harcosa. A Nimlani koponya légió vezére, ki vértrónuson ül, bánattal teli palotájában! Kérlek ajándékozz meg minket a jelenléteddel és hallgasd meg a kérésünk!
Nagyon reménykedtem benne, hogy elég magasztos jelzőt használtam és sikerült bizalmat keltenem a hírhedt démon nagyúrban.

A vele majdnem szemben álló elkezdte a szavakat mondani egymás után és egy ideig úgy tűnt, hogy semmi hatást nem vált ki. Ám akik itt vannak, nem voltak kezdők az idézésben sem, hogy elhamarkodottan következtessenek. Amikor feltámadt a szél a zárt szobában már sejtették, hogy elkezdődött valami, amit ők hívtak életre. Már csak az a kérdés, hogy pusztulásuk, avagy megerősödésük.
Hirtelen csapott a levegő mozgása függönyöket cibáló, tárgyakat remegtető orkánná, hogy néhány másodperc múlva a pentagram vonalainak találkozásainál elhelyezett gyertyák lángja fölfelé törjenek az ég felé, és végül 5 méteres lángcsóvából lassan körvonalazódjon egy hús-vér alak.



Mély, nem evilági hangon szólalt meg, és ISIS férjében akaratlanul is rossz gondolatok fogantak.
~Hogy vágom én ezt keresztbe, ha sértően kevésnek találja a felajánlást? -ösztönösen két kézbe kapta a lény háta mögött a vasát- Talán a lába gyenge pontját, ha átvágom teljes erőből.
*Ám hamar kiszorította eme lidércnyomásokat a fejéből, hiszen tudta jól, hogy aki kétségekkel a szívében indul a harcba, az félig már el is vesztette. Bíznia kell a kört alkotókban, hogy nem becsülték alá a veszélyt. És mindenek előtt a nem kis ellentételben, amit felkínálunk a kérésért cserébe.
Csak bólintott egyet Dalának, hogy ezzel is biztassa, együtt viszik véghez a tervet. És nem kevés hírnév és jutalom jár annak, ki sikerrel jár.

Ha valamit nagyon megtanultam az évek során az az, hogy türelemmel kell lenni, mert a mágia, legyen sötét vagy tiszta, nem olyasmi ami összecsapható. A kapkodásból mindig csak baj származik és általában a mágiát használni akaró issza meg a levét. Láttam én már öntelt tanoncokat, kik oktalanságuk miatt saját elmélyükre küldték a rettenetet s a gyötrelmes képektől csakis elégedetlenül fejét rázó mesterük szabadította meg őket. Apám már kisgyermekként felhívta a figyelmemet a türelemmel vegyes tisztelet fontosságára. Szavai mai napig csengenek elmémben s segítettek bárhová is vetett a sors.
Csupán néhány pillanat telt el az idézés kezdete óta, máris egyértelmű jelét láttam a hatásának. A pentagramma záró szögeiben elhelyezett gyertyák lángja hirtelen fellobant s a magasba emelkedő tűzfal vörösen világította be az én és a többiek arcát.
Ekkor a lángok mögül egy gigantikus alak tűnt elő, mely irdatlan termetével magasodott fölénk. Megjelenése, tekintete, még lehellete is azt sugallta, hogy itt nagyon észnél kell lennem. Könnyedén elpusztíthat minket, de a kihívások azért vannak, hogy túllépjünk rajtuk.
Elmémből kisöpörtem a kétely legcsekélyebb szikráját is s határozott tekintettel meredtem a szörnyű démonra, egyenest a szemébe nézve. - Köszöntlek Juszuf, démonok légiójának könyörtelen vezére. Fogadd hódolatunkat - azzal diszkréten fejet hajtottam - és hálánkat amiért ilyen gyorsan megjelentél. Mivel tudom, hogy nem szereted a fecsegést a lényegre térek. Végezni akarunk a törpök királynőjével, ezzel harcolva ki előnyösebb pozíciót népünk számára. Szükségünk lenne a hat legjobb harcosodra, kik elég leleményesek és irgalmatlanok a feladatra, melyet szánunk nekik. Az lenne a dolguk, hogy szálljanak meg hat általunk foglyul ejtett törpöt s az ő testüket használva jussanak a királynő közelébe, akivel aztán végeznek. Siker esetén valamennyi elesett lelkét elragadhatod. Véletlenségből tudom, hogy régóta fáj a fogad a törpök királynőjének nyakában lógó Esbalin kristályra, mely a rege szerint komoly szerencsehozó erővel bír. Azt is felajánlom egyezségünk fejében, hogy a kristály hatalmát felhasználva tovább erősödj! Mit válaszolsz hát?

A démon közelebb hajolt Dala'Tukhoz.



-Hogy? Úgy gondolod, hogy egyszerű katonaként parancsokat osztogathatsz? Nem vagyok elég okos, hogy magam találjam ki a tervet, mellyel megszerzem a követ?
*Uráldur kilépett oldalra eggyel, hogy a pokol hadúr figyelmét megossza. Bár igen jól kigondolt tervnek vélte, de nem akarta győzködni Juszuf személyét. Jó kezekben van az irányítás, és mozdulata nem volt fenyegető, csupán zavaró, hogy valaki háta mögött mozognak.
-Ám, ajánlatod valóban kecsegtető. Ha siker... akkor nem titkolom, régi reményem válna valóra. Egyik szolgám mesélt már az itteni törpék legendás élő kövéről. De...
Türelem! A fejvadászaimnak időbe telik felemészteni az áldozatok lelkét. Varázstalan létük ellenére nem elhanyagolható mágia ellenállásuk van a fajnak. És még akkor sem biztos a győzelem. -ujját az előtte állóra szegezve- Velük mentek, ha élni akartok. És segítetek eligazodni ebben a világban nekik. Az eddig ide küldött kémeim nem jutottak át a kapukon, remélem, ti tudjátok a nyitját. És nem csak feleslegesen raboltátok az időmet.
Hozzátok elém a hat felajánlottat, hogy szolgáim lelkét megidézve máris neki lássunk a közös kis vállalkozásunknak. Enyém a kő és a lelkek... tinektek néhány ellenséggel kevesebb.
*Kacaja betöltötte a termet. Úgy tűnik, nem sok választást hagyott, a sötét elfek közül is valakinek velük kell menni. Még ha... igen nehéz is lesz rávenni a bányász népet, hogy a szürkebőrűeket beengedjék járataikba.
Ám az ajánlat valóban visszautasíthatatlan volt.

Juszuf nem hazudtolta meg magát az biztos. Félelmetes volt és magabiztos, de miért ne lett volna az, az ő hatalmával. De sikerült felkeltenem a figyelmét és ez a lényeg. Most már tudtam, hogy közel alku, így minden energiámmal a démonra koncentráltam.
- Mindig is tudtam, hogy bölcs vagy és ha értékes az ajándék, veled lehet tárgyalni. Én leszek az ki a fejvadászaidat elkíséri. Elég sokat vándoroltam ahhoz, hogy tudjak egyet s mást a törpökről.
Ekkor Uráldur felé fordultam. - Kérlek uram - szóltam hozzá alázatos hangon - hozasd ide a foglyokat, ahogyan Juszuf kérte. Hadd vegye kezdetét az átalakulásuk!

Uráldur hóna alá kapta az acélt és oda sétált az ajtóhoz. Megkönnyebbült valahol, hogy nem kell harcra készen várakoznia. Ahogy kinyitotta tapsolt és a kint várakozó őrök közül egy tucat behozta a hat kiválasztott áldozatot.
-Ők lennének azok, ha megfelel neked, démonok fejedelme. -ahogy bólintott a nagy darab pokoli szörny, a hadvezér emberei borjukat elővéve mértek letaglózó ütést a foglyokra. Juszuf által megidézett gyilkosai így könnyebben megszállhatták a magukon kívül lévő szerencsétleneket.
-Az alku megköttetett! És a ti érdeketekben kívánom, hogy sikerrel járjatok! -ezzel hatalmas lángok között ahogy jött, el is tűnt.
-Nos, akkor várunk és bizakodunk. -pillantott a hadvezér a földön heverőkre.

Diszkrét mosollyal nyugtáztam, hogy sikerült kicsikarnom az alkut. Az idézés némileg kifárasztott, de szerencsére nem vette el minden energiám. Komótosan odaléptem a megszállt törpökhöz s egyikbe finoman belerúgtam. - Ébredjetek, de azonnal! Uratok szerint ti a legjobb katonái közül valók vagytok. Remélem okkal bízik bennetek. Rögtön indulunk!
Visszavéve kemény modoromból, illedelmes hangon szóltam Uráldur úrhoz. - A jelen helyzetben azt hiszem az lesz a legokosabb, ha némi bűbájjal és praktikával erdei elfnek adom ki magam. Az odavezető úton sokféle néppel találkozhatunk, így alkalmasabb ez az álca. Így talán azt hiszik követségbe igyekszem.

A hadvezér bólintott egyet a felvetésre. Sokkal nehezebb dolog lenne egy két méteres fajt törpének álcázni, ám nem kételkedett Dala'Tuk képességeiben. Igen hosszú ideig vegyült el más népeknél. Valóban ő a legalkalmasabb egy ilyen behatolásra.
-Rendben! Én ezt az ügyet ezennel Önre is bíznám. Remélem, ha vissza tér, majd meglátogat a feleségével az otthonomban. ISIS mindig szereti, ha mi katonák családjai össze tartunk. -mondta mosolyogva.
-Most pedig, ha megengedik, utána kell néznem egy-két elfogott ember kihallgatásának. -ezzel ha Dala'Tuk nem marasztalja, utána néz a soron következő kínvallatásának.

/Bocsi a rövid zárásért és egyelőre köszi itt a játékot! Segítek mesélővel, bár az út alatt sok JK-val s találkozhatsz./

Ezt már szeretem. Sikerült jó pontot szereznem, ami kezdetnek nem is rossz. De ez csak a bemelegítés volt. Ennél csak nehezebb próbák jönnek. A törpök elég bizalmatlan népség és sokan hiszik őket ostobának, de nem azok.
- Nagyon köszönöm - hajtottam diszkréten fejet Uráldur előtt. - Igyekszem gyorsan végezni ezzel a problémával s amint visszatértem örömmel teszek eleget a meghívásnak. - Azzal ismét a megszállt törpök felé fordítottam tekintetem, ezzel is jelezve, hogy nincs több mondandóm. Most inkább minél előbb lelket próbáltam verni a még bizonytalanul mozgó csapatomba, kemény szavakkal buzdítva őket a mielőbbi indulásra.