Vasakaratom csakis egy irányba visz. A korlátlan hatalom felé. Élvezem a hatalmat s annak minden előnyét. Akkor vagyok boldog, ha ellenségeim szemében látom a rettegést. Ha utamba állsz és nem látok benned elég hasznos eszközt, akkor meghalsz. De a szolgám még lehetsz. Ami másnak rettegés az nekem öröm. Ami neked borzalom az számomra boldogság!

Bánattal telt meg a világ, mikor anyám felsikoltott s kipréselt a testéből. Halk sikolyokat vitt a csípős északi szél. Baljós szavakat suttogtak a hegyek ősi szellemei. Pedig még a felszínt se karcolták. Népem vérében ott buzog a mágia, de nekem valahogy több adatott s erre apám is hamar rájött, ki maga is a varázslás beavatott művelőjeként szolgált a seregben. Járni is alig tanultam meg, mikor ő már bátorított és szorgalmas tanulásra ösztökélt. Látta bennem a lehetőséget és nem állt szándékában veszni hagyni.

20 éves koromban egy nagytudású mester vett maga mellé tanoncnak. Ekkor nyílt ki számomra a világ. Ő volt az aki megmutatta az utat s felnyitotta a szemem, hogy rájöjjek mekkora erő is szunnyad a sejtjeimben. Örömmel vegyes elégedettséggel töltött el a különlegességem s az, hogy különb vagyok sok társamnál. Ez a gondolat mámorítólag hatott s arra ösztönzött, hogy mindent elkövessek a gyors fejlődésért. Mesterem parancsainak engedelmeskedve az évek múlásával kitanultam a Fájdalom a Gyengeség és Fulladás varázsigéit. Nekem azonban a Rettenet tetszett leginkább. A tudat, hogy gondolatom erejével tébolyt küldhetek ellenfelemre, felpezsdítette a vérem.

Negyven esztendő kemény tanulás állt mögöttem mikor derék mesterem elérkezettnek látta az időt, hogy beavatottá emeljen. Látni akartam a világot, ismerni minden szegletét, kihívásokkal teli veszélyeit. Toronyirányt indultam az Oughwar-hegység hófödte ormai felé. Sok furcsa rege szól a hegyekben élő óriás pókokról, melyek csendes gyilkosként lopóznak áldozataik mögé, hogy aztán levesként igyák fel annak életnedveit.
Még csak pár órája tértem rá a hegyi ösvényre, mikor heves esőzés csapott le rám. Csuklyámat a fejemre húztam s úgy húzódtam be az egyik barlang szájához. Tüzet raktam s a magammal hozott élelemből vettem magamhoz néhány falatot s közben szépen megmunkált pengémet fentem, melynek használatát az elmúlt évtizedekben egész ügyesen sikerült elsajátítanom. Érdeklődve lestem a villámok fényét s számoltam mikor ér el hozzám a dörgés.
Hirtelen sziszegő, vinnyogó hang ütötte meg a fülem. Rémülten ugrottam fel, erre látom, hogy a barlang mélyéből egy jókora pók mászik elő undorító lábaival kalimpálva. Kardomat elérő tartva, azonnal gyengítő varázslattal sújtottam és sikerült is ennek hatására annyiszor kikerülni méregtől csöpögő csáprágóit, hogy végül megöljem. Jöttek azonban a társai, így inkább menekülőre fogtam s meg se álltam, míg biztonságban nem éreztem magam.
Napokon át barangoltam az erdőkkel tarkított völgyekben. Láttam trollokat és Ghoulok elől rejtőztem. Annyi tapasztalat ért egyszerre melyet feldolgolzni is alig tudtam. De élveztem a fejembe áradó tudást.

Huszonhét évig vándoroltam egész Neminra földjén. Harcoltam, ismerkedtem, menekültem és gyakoroltam a varázslást. A legtöbbet viszont olvastam. Tanulmányoztam több nép mágiáját, történelmét, megszállott szorgalommal. Mikor visszatértem szülőhazámba, régi tanítómesterem már meghalt, de másokat sikerült meggyőznöm képességeimről, így elkezdtek beavatni a mesterek legkegyetlenebb mágiáinak titkába.
Ezen időszak alatt ismerkedtem meg későbbi feleségemmel s két fiam anyjával Nerdelin-nel aki valósággal megigézett. Meg akartam kapni és nem csak egy éjszakára. A szerelem egy időre eltántorított eredeti célomtól, ám pár évre rá ismét a hatalom iránti vágyam került előtérbe.

Kimagasló mágikus erőm felkeltette a hadsereg parancsnokának figyelmét is. Elhívott a házába, bemutattam neki mit tudok s úgy határozott elég jó vagyok ahhoz, hogy a haderőt segítsem varázslataimmal. Eleinte csak figyelmet és próbáltam kiismerni az új lehetőségeket. Ám az idő múlásával befolyásom egyre nőtt ahogyan tudásom is s miután elértem a mester szintet, én váltam az egyik legtekintélyesebb hatalmú mágussá egész népem körében. A tudat, hogy félnek tőlem megrészegített s éreztem, hogy innen nem engedhetek a gyeplőn. Csakis az érdekel, hogy a legnagyobb hatalom birtokosává váljak.