Mielőtt regisztrálnál, kérlek, nézd át a Szabályzatot a regisztrációra vonatkozó kikötések miatt. Az oldal keresett karaktereire is nézz rá, ha esetleg találnál egy számodra érdekes karaktert, akkor arra lecsaphass.
A regisztrációt követően a leírások alapján nekivághatsz az adatlapod elkészítésének és beküldésének, az elfogadást követően pedig szaladhatsz a játéktérre, hogy belemerülj a világ történetébe és részese lehess annak alakításában!
Ha bármi kérdésed van akár regisztráció előtt, akár regisztráció után, a lejjebb található chatablakban felteheted a kérdésedet. A regisztrációt követően pedig az admint is felkeresheted egy privát üzenettel, ha nem szeretnéd a chatet használni rá.
Tárt karokkal várunk és előre is jó játékot kívánunk!
Tárgy: Tamina és Dhrok Pént. Márc. 06, 2015 8:16 pm
Mélyen a törpék birodalmába járva terül el ezer méter magasságban egy nagy kopár fennsík. Ide nem járnak túl sokan. A nép, aki birtokolja a területet inkább a lábunk alatt, a mélyben szeret dolgozni és élni. Csak néhány pásztoruk jár erre birkákat vagy kecskéket legeltetni. És legalább ugyan ilyen számban haramiák, közönséges útonállók, ki a nehéz terep védelmében megbújik, hogy azután a hegyoldalon leereszkedve a karavánokon rajta csapjanak.
A tájat a száraz, szúrós bokrok uralják. A hosszan elterülő, lapos hegytetőn jó fedezéket találni a sziklák mögött. Ám fa is akad, ha erős a napfény és valaki hűsölni vágyik. Márpedig az olyan megesik, hiszen a Raydani hegyek a kontinens déli részén helyezkedik el. Eső csak ritkán esik, de akkor egyfolytában és hamar megáradnak a kis patakok.
Az erre felé tévedő az este sötétjében tűz fényét pillanthatja meg. Nagy, három méter magas kövek vannak kör alakba rakva, azon belül lehet a tábor. Nincsenek jól megmunkálva, inkább tűnik úgy, hogy valaki... vagy valakik ide hordták a nekik legjobban tetsző sziklákat és falhoz hasonlóan egymás mellé pakolták. Ha valaki megközelíti, nem támadja meg senki. Körbe járva egyetlen bejáratra lehet lelni, ahová nem raktak semmit, csupán nyílást hagytak a kövek között. Egy férfi ül a lángoknál melegedve és nyugodt hangon szólal meg. -Mi járatban, utazó?
Vendég
Tárgy: Re: Tamina és Dhrok Szer. Márc. 11, 2015 12:00 am
Éppen egyik falutól tartottam a másikig. Mostanában mindenféle munkát elvállalok, pusztán unalomból. Tegnap kaptam egy kérést, hogy vigyek el valami levelet innen oda. Mivel megfizettek érte, nem volt értelme visszautasítani. Addig is csinálok valamit, ráadásul a törpék jóféle fegyvereket alkotnak, utam során talán találkozok egy kováccsal és csináltatok magamnak valamit. Már leszállt az est, de én még mindig gyalogoltam. Nem mondanám, hogy fáradt voltam, sőt egyáltalán, annál szomjasabb, de már csak vizem volt. Pfej. Legközelebb több bort veszek, hogy hosszabb utakra is kibírja! Az egyik lankán megláttam egy tűzrakás fényét. Kíváncsian indultam el oda... talán egy utazó. Talán megosztja velem borát. Talán ellenség. Talán megölhetem és elvehetem borát. Talán, ha van nála bor. Ajh, igazán gondolhattam volna előbb erre. Most már mindegy. Oda érve a furcsa kőhöz, benézve valami assassinszerű emberrel találkozom össze. Nem tűnt szívbajosnak tőlem, bár nem is vagyok oly félelmes. Én is nyugodtan lépek közelebb. - Láttam a tüzet, gondoltam megnézem ki rakta, s társulhatok pihenésében. A nevem Tamaris. Na és a tied?
Ahogy levette az ismeretlen az arcát takaró kendőt, láthatóvá vált, hogy egy emberrel van dolga a kentaurnak. No, persze az feltűnhetett egyből, hogy nem egy fajtársa az, de ahogy a csukját is hátra tolta, látszott, hogy nem egy hegyesfülű. Leginkább azokra hasonlított, mert szép szál termete elütött a törpökétől. -Az én nevem Dhrok. Én is csak így találtam, elhagyottan. Jobban védhetőnek tűnt, mintha csak egyszerűen leheveredem a földre. Gondoltam, megállok éjszakára és holnap reggel tovább indulok. *Mondta jó kedvűen. Egy kard volt mellette lefektetve a földön, de nem tett egy mozdulatot sem felé. Csak valami botot faricskált a bicskájával. -És te? Merre felé?
Mind a négy lábamat meghajlítva feküdtem le altestemmel a földre, míg felső testem továbbra is egyenesen hagytam, s figyeltem a férfit. A kardok az én oldalamon is látszódtak, de egyenlőre nincs okom az erőszakra. - Egyik faluból a másikba. Még egy nap és ott vagyok, ha vágtatok, annyi se. - felelem nyugodtan, s leemelve oldalamon a táska tetejét előveszek belőle némi szárított húst. - Borod van-e? Szívesen osztom meg veled az étkem, ha neked is van mit megosztanod velem. - mondom és kérdőn figyelem, megvárom, míg válaszol. Ha van bora, adok neki, ha nincs, nos akkor nincs alku. Bár van egy olyan sejtésem, hogy van élelme, de egy próbát megér, hátha.
Note: A reagkódot köszönöm szépen a DC universes Cassandranak!
Az elf nézte, ahogy az újonnan érkezett kentaur barátnője kényelembe helyezi magát és őszintének tűnt, amit mond. Amiből arra következtetett, hogy valahová még el kell mennie, mert megbízást teljesít most is, ám utána szabad. És már nem tart sokáig. -Van, igyál csak, amennyi jól esik! -nyújtja oda a flaskáját- Én egyelőre sehová sem sietek. -mondta csendesen- Ha gondolod, mehetünk közösen is és ha végzel, szerintem jó ötletnek tűnik meglátogatni az Oughwari-hegyeket. Egy ideje körül akarok nézni ott. *Nem nyugtalankodott, mikor jó fajta itallal kínálta reménybeli utazótársát. Hallott ezt-azt, hogy a lapiták akkor balhéznak, ha isznak, de úgy vélte, hogy ha ilyesmi van valakiben, az jó bor nélkül is eljönne. És minden népnél ismeretes, hogy egy kis melegítő fűtőanyag hatására a szíve is gyorsabban dobog az embernek. Az agya kerekei meg lassabban. Ugyan, mi baj lehet? Egy két korty még egyetlen elfnek vagy orknak sem ártott meg. Miért egy ilyen barátságos idegen jelleme változna meg hirtelen?
Szerencsémre a férfinek volt bora. Elégedett mosollyal vettem el, egy megköszönő biccentés után, majd jól meghúztam a flaskát. Pár korty után egy hangosat szusszanva engedtem le ajkaimról. - Ejh, de száraz volt már a torkom, köszönöm. - nézek rá, s megkínálom a húsból, amely nálam van. - Friss vadhús, magam fogtam és dolgoztam fel. Egyél, a vendégem vagy rá. - mondom kedélyesen, s végig mérem az illetőt ismét. - Mi van a hegységben, amely oda vonz? - teszem fel a fogós kérdést. Mert hát a jó levegőért nem éri meg ám oda utazni, viszont ha csurran-cseppen is már valami, akkor meggondolandó az ajánlat. Úgy sincs most jobb dolgom, de ha az nem kecsegtet mókával, inkább keresek mást.
Note: A reagkódot köszönöm szépen a DC universes Cassandranak!
A hegyesfülű vándor átvette a húst és egy ideig bíbelődött azzal, hogy egy rögtönzött állványra rakva a tűz fölött megmelegítse a félkész ételt. Nem tartotta fontosnak, hogy addig is beszéljen, hiszen nem kell egész éjszaka megállás nélkül járnia a szájuknak, idejük pedig bőven van, hogy válaszoljon. Majd amikor kész volt felnézett. -Az egyik törpe kereskedő megkért, hogy közvetítsek neki egy szerződéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, üzletelni akar az agyarasokkal. De arra felé elég sokakat támadnak meg. Így tapasztalt természetjáróként inkább rám bízta, mint sem maga induljon el kevés harci tudással. *Dhrok valóban nem volt az a félős fajta. Szívesen venné valaki társaságát, ám újfent beálló némasága jelzi, hogy nem tervez túl sokat fecsegni a megbízásáról. Az orkok hegyei mindig kalandban és különlegességekben bővelkedik. Tapasztalt vadászként maga is úgy tervezi, hogy néhány különlegesebb állatot elejt, ha úgy adódik. De a pénzről nem szívesen beszélne.
Úgy tűnik, a férfinek remek kis küldetés jutott a zsebébe, úgy tűnik, ahhoz hasonlatos, mint amilyet én is kaptam, csak ő messzebbre és vadabb vidékre megy. A szívem megfájdul! Bár egészen úgy mondja, mintha társaságra vágyna, bár amilyen "beszédes", nem biztos, hogy olyan "izgalmas" csevejekben menne végbe az út. Azonban azon a vidéken akár új dolgokat is beszerezhetek, például valamilyen bogárkitint egy erősebb páncélhoz, a mostani kezd elhasználódni... - És kéne még két erős penge, a biztonság kedvéért? - kérdezem, felhúzva egyik szemöldökömet, majd elkezdem eszegetni a magam kis húsát. Amíg erre nem válaszol, nem kérdezek továbbiakat, de fürkészem, hátha letudok olvasni valamit az arcáról. Az már biztos, hogy érdekel a dolog, főleg amennyiben hasznom is lesz belőle.
Uráldur
Hozzászólások száma :
5926
Join date :
2014. Nov. 28.
Tárgy: Re: Tamina és Dhrok Szer. Júl. 01, 2015 10:40 am
Úgy tűnik Dhroknak, hogy a nő szívesen csatlakozna hozzá, ám mivel nem útitársat említett, hanem fegyvert, így kénytelen elfogadni, hogy valami fajta megegyezésre lesz szükség, nem csak mennek egymás mellett, míg élvezik egymás társaságát. Noha azt is tehetik, ám kétségtelen, hogy megkönnyítené a küldetését, amiért valamit adnia is kell. -Ha gondolod, tíz ezüstöt tudok adni a jutalmamból. Az egyik törzshöz el kell majd jutni és a főnökkel beszélni. A dumát rám bízhatod. És persze megállunk majd vadászni is, hiszen ritkaságnak számít ennyire délen az ott élők irhája. *Tamina szemébe nézett fel az utolsó mondatnál, miközben tovább forgatta a húst a lángok felett. A készülő étel illata terjedt mindenhol. És az erdei elf egyre éhesebbnek érezte magát.
Kérdésem láthatóan kellemetlenül érte a férfit, de no. Cseverészni úgy is tudok, hogy ülök egy fogadóban és bort vedelek, nem kell hozzá veszélyes utakra mennem. Ha segítek neki, akkor az úgy is legyen elkönyvelve. A szám nem hangzott túl kecsegtetően. Egy ilyen útra, az orkokhoz, mennyit fizethetnek, hogy csak 10ezüstöt ajánl fel? - Legyen a 30%-a és többet nem kérdezek. - felelem. Így azért biztosabb a dolog. Ki tudja, lehet, olyan fontos a dolog, hogy adnak neki 300 aranyat, aztán engem lógva hagyna 10 ezüsttel? Nem örülnék neki! Úgy is hasznomat veszi majd az út során, akár teher cipeléséről, akár harcról van szó, szóval azt hiszem, egy 30%ot megérdemlek majd...
A férfi felhúzta a szemöldökét egyik oldalt és mosolygott. -Három ezüst? Nekem rendben van. Én nem fogok panaszkodni. *Majd ezzel leemelte a húst a tűzről és megszaglászta. Az orra azt mondta, hogy ideje a következő fázisba lépni. Elővett egy kis sót és borsot, hogy megszórja velük a félig elkészült sültet. Valami különös okból kifolyólag nem az elején szereti ezt megtenni, hanem abban hisz, hogy félúton jobb ízt adnak neki. -A barátod mivel foglalkozik. -mélyen a szemébe nézett és fürkészett benne minden rezdülést.