Mélyen a törpék birodalmába járva terül el ezer méter magasságban egy nagy kopár fennsík. Ide nem járnak túl sokan. A nép, aki birtokolja a területet inkább a lábunk alatt, a mélyben szeret dolgozni és élni. Csak néhány pásztoruk jár erre birkákat vagy kecskéket legeltetni. És legalább ugyan ilyen számban haramiák, közönséges útonállók, ki a nehéz terep védelmében megbújik, hogy azután a hegyoldalon leereszkedve a karavánokon rajta csapjanak.



A tájat a száraz, szúrós bokrok uralják. A hosszan elterülő, lapos hegytetőn jó fedezéket találni a sziklák mögött. Ám fa is akad, ha erős a napfény és valaki hűsölni vágyik. Márpedig az olyan megesik, hiszen a Raydani hegyek a kontinens déli részén helyezkedik el. Eső csak ritkán esik, de akkor egyfolytában és hamar megáradnak a kis patakok.