Viridiel és Stylet párosának az eseményei itt fognak játszódni.

//Viri és Stylet//

Mindkettőtöket díszes kíséret mellett kísérnek Astelath király elé. A férfi egy hatalmas teremben vár rátok, amelyet egy jókora asztal foglal el, illetve a körülötte lévő székek. Rajta kívül néhány ork, törp, elf és ember van bent. Amikor megérkeztek, azonnal egy-egy székhez vezetnek titeket és leültetnek benneteket.
- Örülök, hogy megérkeztetek! - mondta a király. - Már csak rátok vártunk. Egy igen fontos küldetéssel szeretnélek megbízni benneteket! Évek óta bontogatja a szárnyait egy új szekta, most viszont állítólag egy ősi templomukra is rábukkantak. Kezd egyre aggasztóbb lenni ez az egész dolog és kénytelenek vagyunk oda küldeni egy csapatot, akik kiderítik mi folyik ott. Jelenleg a sötét elfek akciói is túlságosan leterhelnek minket, ráadásul a szövetségünk is eléggé ingatag. Éppen ezért küldenénk egy vegyes csapatot oda, ha mindahányan vállaljátok.
A beszédet követően egy ork és egy törp azonnal feláll és egyszerre fogadják el a megbízást.
- Vállalom! - mondják egyszerre, majd leülnek.
Őket egy fiatal nő követi, aki szintén elvállalja a feladatot. Ekkor minden szem rátok szegeződik.
- Ti is vállaljátok? - kérdezte a király kíváncsian.

Futárként többször jártam már az emberek királyánál, de személyesen csak egyszer láttam, amikor egy ünnepségen ült az asztalfőn. Persze én akkor is egy voltam a több száz vendége közül és valahol annak is a legutolsó soraiban, így aztán nem is számoltam vele, hogy akár egy hangyányit is megismerne.
Nem örültem nagyon, mikor az oawa-val együtt jelentettek be és vezettek a király elé, mert fogalmam sem volt, hogy a bajkeverésen kívül, mit akart a tigrisférfi ettől a feladattól, amiről már pletykák keltek szárnyra és amire önként vállalkozókat vártak.
Voltak már bent páran, tényleg széles palettáról, hiszen láthatóan minden faj képviseltette már magát, ahogy körbe néztem és leültem arra a székre, amihez vezettek.
Mivel a király szavaiból kiderült, hogy már csak mi hiányoztunk a jelöltek közül, máris megtudhattuk az igazságot a feladatot illetően és, hogy mit várnának a vállalkozó szelleműektől.
A sötét elfek fenyegetése tényleg nagy volt és el is gondolkoztam rajta, hogy tényleg egy szekta ügyeivel kellene-e foglalkoznom a harcok helyett, de végül úgy döntöttem, hogy talán nem pont az én íjam és kardom fog hiányozni egy csatából, viszont ha egy ismeretlen szekta már a királyt is aggasztja, akkor lehet, hogy ott nagyobb hasznomat vehetik.
Miközben én töprengtem a dolgon máris volt két lelkes jelentkező, egy ork és egy törp bár azok soha nem a megfontoltságukról voltak híresek. Az ember nőt kicsit alaposabban megnézem, na nem mintha valaha is szerencsém lett volna velük, aztán mielőtt még magamtól nyilatkoznék, a király egyenesen nekünk szegezi a kérdést.
- Igen, vállalom! – hajoltam meg könnyedén felállva az uralkodó felé. – Sosem tagadná meg az elf nép, hogy a segítségedre legyen a szükség óráiban. Lehet valamit tudni, hogy mit csinál ez a szekta? Miért veszélyes? – kérdeztem is rá rögtön.
Remélem a nagymacskafiú nem lát ebben semmi érdekeset, habár a robbanó golyóinak lehet hasznát látnánk, de félek amennyi hasznot hajtana, annyi bosszúsággal is járna. Bár meglepetések mindig érhetik az elfet!

Úgy tűnik, hogy az én jelentkezésemet ismelfogadták a feladatra, bár kétlem, hogy túl sok választásuk lehetett volna, hiszen sosem tudni hányan jelentkeznek önként, hohy valami titkos szektával foglalkozzanak. Nem, mintha ez annyira foglalkoztatna... Nekem annyi elég, ha megfizetik a munkámat értelmes áron, különben nem fog tetszeni nekik amit kapnak. Ennek ellenére egész ígéretesnek tűnik a dolog, és még egy fogjuk rá, hogy ismerősselmis találkozhatok eme vegyes csapatban. Amikor megérkezünk egy-egy székhez kísérnek minket, amire a szöcske egyből le is ül. Én viszont nem kedvelem ezeket az emberi űlőnallkalmatosságokat. Nem éppen az én méretemre lettek tervezve, szóal,egyszerű könnyedséggel leguggolok a székre, és úgy figyelek, miközben farkamat csóválom szépen lassan, komótosan. A király, vagy mi a szösz. Az a fura túldíszített tompa fülű felteszi a kérdését, hogy elvállaljuk-e miután nagyjából körvonalazza a helyzetet. Egy "büdös-nagyra nőtt-béka" meg egy "apró-szőrös-vasműves" gondolkodás nélkül el is vállalja, nemsokkal utána a "tompa-fülű-nőstény" is igent mond a dologra. Hogy aztán szöcskét meg engem kezdjenek el méregetni. Szöcske persze hamar igent mond, díszesre csavar szavakkal azt követően, hogy a csicsás alak ismét rákérdez nálunk. Én viszont csak elkezdek legyezni felé mancsommal, jelezve, hogy hanyagoljuk ezt.
- Pont szarok erre... Megfizeted? Mert akkor fölösleges választ várnod. Ha igen, megyek, ha nem, akkor viszont húzok innen...
Közlöm vele nyíltan az álláspontomat, mint mindenki mással is. Sosem foglalkoztam azzal, hogy ki mink számít a fajtájában. Ha valakinek nem tetszik a dolog, az első gyanús mozdulatra felugrok a székről az asztalra, és előrántom pallosomat. Ha nem foglalkoznak vele, akkor termésetesen én is nyugton maradok. Vagy legalábbis első ránézésre. Ugyanis ha további szócséplésre kerül a sor, egyszerüen ölemben kezdek el össze rakni pár a szöcske által már ismert gombócot. Ha feltűnik nekima dolog, vigyorogva odadobok neki egy kész labdacsot, és rá mosoly-vicsorgok.
- Ez most ingyen van. Csukott szemmel használd.
Kacsintok rá, és folytatom a szöszmötölést a különböző ásványokkal, növényekkel, és papírokkal ameddig ki nem beszélik magukat.

Viridiel dicső szavaira elismerősen bólintanak az itt összegyűltek. Azonban amikor a macska megszólal, mindannyian egyszerre hördülnek fel. A következő pillanatban felpattan a törp( kép ), aki az előbb fogadta el a küldetést. Stylet ekkor már a levegőben van, majd a pallosa megjelenik a kezében. És ekkor egy szék csapódik az arcába, ami azonnal földre is dönti. Az ork önkéntes( kép ) okozta ezt a meglepetést. Pár pillanat alatt, már fegyverekkel a kezében támadt az Oawára. A teremben valaki felkiált hogy ne öljön meg téged, majd valaki sikít egyet, amikor feléd csap a csatabárdjával. Ezt a támadást még könnyedén el tudod kerülni, de ezt követően valaki fejbe rúg, te pedig elájulsz.
Pár perc telik el csupán, mire magadhoz térsz. Viszont a bundádon fura borzongás fut végig. A nyakadon egy fura, tetoválásszerű minta van. A harmadik önkéntes( kép ), a "tompa-fülű" elégedetten tapsolt egyet.
- Kész is. A hűségbéklyó miatt nem fog tudni ellenállni. - mondta a nő.
- Nos, drága Stylet - szólalt meg újra a király. - Az alpári viselkedésed miatt, Valaira egy pecsétet helyezett el rajtad. Az a büntetésed, hogy így kell részt venned a küldetésen. Vigyázz, mert a hűségbéklyó meglehetősen erős, ráadásul eléggé kellemetlen is tud lenni. A kérdésedre, amit oly bunkó módon tettél fel, a válasz igen. Megfizetem. A történtek miatt te valamennyivel kevesebbet fogsz kapni, mint a többiek.
Ha bármilyen módon ellenkezni próbálnál, akkor nem tudsz megszólalni, ráadásul azonnal megfájdul a fejed. Még káromkodni sem tudsz.
- A mai napra elszállásolunk benneteket, holnap reggel viszont útra kell kelnetek! - mondta az uralkodó, majd távozott.
Ekkor egy szolga elvezet titeket egy meglehetősen nagy terembe, ahol több ágy van elhelyezve. Úgy néz ki, már a ma éjszaka is kénytelenek lesztek együtt aludni.

Nem hiába jártam küldöncként a különböző népek udvarában, szavaim hallatán látom az elsimerő arcokat, ami bizonyítja, hogy helyesen és a királynak tetszően szóltam, de nem úgy az oawa, akin igazából meg sem lepődöm, bár azt hittem legalább néha nem a farkában (nem félreérteni) hordja azt a csöpp, bajkeverő eszét, hanem gondolkodásra is használja. Tévedtem!
Így aztán valószínűleg nincs ideje bombákat szöszmötölni és nekem adni belőle kettőt, mivel szavai után azonnal állni kezd a bál és máris akad olyan, aki a királynak lökött udvariatlan szavakat meg akarta torolni és ezt egy súlyos székkel tette nyomatékosabbá.
Az ork volt, bár csak hajszállal előzte meg a törpét, aki szintén felpattant.
Fürgén tolom hátra a székem és vonulok a fal mellé, hogy kivárjam mi lesz a vége a dolognak, hiszen hallom, hogy nem szeretnék a nagymacska halálát, akármilyen kihívó is volt. Ráadásul magának kereste a bajt és még csak cimborák sem voltunk…….és már lehet nem is leszünk.
~ Bolond! ~ ingatom meg a fejem, hogy ennyire nem veszi semmibe legalább az erőviszonyokat, ha már mást nem, így hiába a tapasztalat, a rutin, nem kétséges a végkimenetel.
Végül aránylag könnyen megússza, lehetett volna rosszabb is, bár elég szorult helyzetben lehet a király, ha még ennek ellenére is megtartja a csapatban, csak épp Stylet-nek lesz kellemetlen.
Mindenesetre azt hiszem, a csajtól jobb lesz távol tartani az agarakat,elég erős mágusnak tűnik.
- Hát ez szar ügy! – foglalom össze a helyzetet számára, aztán ha hagyja megveregetem a vállát, mint egy biztatóan és elvonulok a hálóterembe, ahová éjjelre elszállásolnak minket.
Szeretnék kipihenten nekivágni az útnak és nagyon remélem, hogy senki nem horkol, mert akkor azt hiszem inkább a szabadban alszom.

Nagyon úgy tűnik túl heves vérmérsékletű pár egyén aki itt foglalt helyet a teremben, reakciójukból ítélve. Ez hamar ki is derül miután egy szék csapódik fejemnek, majd az ork felém lendíti bárdját. Lomha mozdulat, pedig nem úgy tűnik, mintha olyan gyenge lenne, hogy csak ilyen lassan tudjon csapni vele, lehet túl kötöttek az izmai. Könnyed mozdulattal lendítem meg pallosomat egyenesen csuklója felé, ezzel egyidejűleg ütve félre a bárdot, és hasítom le jobb kézfejét. Ekkor kapok pont egy erősebb rúgást tarkómra, egyidejűleg ahogy a forró vér arcomra fröccsen. A világ elsötétül hirtelen, majd arra eszmélek, hogy a bundám megborzong, valaki tapsol, és valamilyen béklyóról kezdenek el hadoválni. Halkan morogva, vicsorítv hallgatom végig az ezzel kapcsolatos prédikációt, mielőtt ismét hallatnám saját dörmögő hangomat. A hárommszemélyre mutatok elsőként akik mostmár biztosan a legjobban irritálnak, majd utoljára a királyra.
- Téged még meg foglak egyszer ölni. Veled együtt. Téged viszont skarlát betűvel foglak még ellátni halálod előtt ezért a vacakért leróva tartozásom. Te pedig... bár senki sem engedte meg, hogy nevemen szólíts, ami nálunk ugyan olyan sértés mint neked nemi identitásod fitoktatása, ennek ellenére, ezt félre téve szeretném kiflyezni legmélyebb reményeimet aziránt, hogy kiásod, és közösülsz egyenesági első nőnemű felmenőddel...
Rendezem le magamnajk a dolgokat egyenlőre ennyivel. Amikormviszont a szöcske megveregeti an vállam, és kijelenti, hohgy szar ügy, tarkója alatt megragadom ruháját, és felemelem.
- A te véredre szomlyazom a legkevésbé innen. Ne akarj ezen változtatni...
Morgok rá, majd csak kezébe nyomok pár általa felismerhető galacsint.
- Egyenlőre maradj életben.
Teszem le végül. Talán fog tudni segíteni a jövőben, ha nem szedik le rólam ezt az átkot. A következő pillnatban három méretes galacsint vágok a földhöz, minek hatására az egész termet sűrű fekete füst lepi el, hatalmas éles durranás mellett amitől egyeseknek akár egy órán át sípolhat a füle, és jó ideig semmit sem fognak hallani. Ha meg próbálnának keresni a füstben, vagy megvárják, hogy eltűnjön, rég hült helyemet találhatják csak, ugynis én a többiektől elszakadva egy kellemes takarásban lévő tetőrészen találom meg pihenő helyemet estére.

(Az egyen értékűségre való tekintettel, ha már karakteremmel olyn dolgok történnek, amik normál esetben feltételes módban íródhatnának, ameddig én magam nem szegek meg szabályt, vagy kezdek el vp-t játszani, szeretném azért kérni, azt a kézfej csonkítást az ork felé nem figyelmen kívül hagyni, vagy átírni. Félre értés ne legyen, sértődés nincs, csak szeretek biztosra menni )

//Megjegyezném hogy én vagyok a mesélő. Egyes esetekben írok csak feltételes módban és ahol a történetet akarom vinni, ott nem úgy írok. Jelen esetben benne vagyok, legyen meg az a kézfej levágás. Viszont így megcsonkítottad a társad... szóval más lesz helyette. Ráadásul most már retteghetsz attól, hogy orkok akarnak majd bosszút állni rajtad.//

Úgy néz ki, Stylet nem tanult a leckéből. Miután elhajítja a galacsint és felszáll a füst, csak pár pillanatig tud mozogni, utána a nyakába forró, égető kín szökik, majd megbénul a teste. A következő pillanatban pedig egy mágikus szél szerte fújja a füstöt.
- Úgy látom, rosszul ítélték meg a tanácsnokaim, akik azt javasolták, hogy ez a bizonyos macska részt vegyen a küldetésen. - szólal meg a király sokkal hangosabban mint eddig.
Ez valószínűleg annak is betudható, hogy kevésbé hallja a szavait. Azonban az emberei és egy páncélos ork résen voltak és most felfegyverkezve állják körbe az oawát.
Az ork (kép )egy hatalmas csatabárdot szorongat és nagyon úgy néz ki, hogy csak a parancsra vár és kész a gyilkolásra.
Stylet pedig továbbra sem tud mozogni a pecsét miatt. A király és kísérete lassan oda megy hozzá:
- Felteszek neked egy kérdést, amire igennel vagy nemmel kell csupán válaszolnod. Engedelmeskedsz és részt veszel a küldetésben, vagy távozol innen? Ha kell a pénz, akkor mindent úgy csinálsz, ahogy a feljebb valóid mondják. Ha a távozás mellett döntesz, akkor hagyunk BÉKÉBEN távozni. A kapun túl pedig lekerül rólad a hűségbéklyó és azzal sem kell törődnöd. Tehát, részt veszel, vagy távozol? Igen, vagy nem? - kérdezi a király.

//Viridielnek most nem muszáj írnia, ha szeretne, kimaradhat a körből.//

Nagyon úgy tűnik a boszorkánya elcseszte a pecsétet  hiszen eddigvazt magyarázták, hogy csak akkor bénulok meg, ha ellenkezni akarok. De úgy tűnik, hogy akkor is ez történik, ha szimplán nem tetszik valakinek az amit teszek. Sebaj az hogy legalább kicsit megsükezültek, kárpótol valamejest. Amikor az imént megszégyenített ork utódja, meg még páran fegyvert fognak rám csak szemeimet forgatom.
- A nagy és büszke orkharcosok. A becsület nélküli harc csak szégyent hoz a győztesre... Hmmmm hát, ha most támadsz úgy látszik annyit sem fog érni a becsületed, mintha a koldusnak egy marék földet adnál.
Cukkolom kissé őt is, ha már a másikat haza zavartam ehyetlen mozdulattal. Még szerencse, hogy egy ork semmit sem ér fajtája szemében ha nincs becsülete, így nem is támadhat rám, hiszen egy megbénított mozdulni sem képes ellenfél megölése szégyen náluk is. A kiráj szövegelésére felvonom egyik "szemöldökömet" legalábbis ha arcomat nem fedné teljes egészében szőr, akkor azt vonnám fel.
- Tanácsnokok? Engem úgy hívtak ide mint egy zsoldost. Pénzt ígértek, hogy harcoljak. Az ha neked nem tetszik a jellemem, az a te bajod. Gondolkozz kicsit öreg ketekfülű. Egy csatatéren a szabadszájúság, vagy a harci edzettség, és tapasztalat a fontosabb?
Kérdezek vissza mielőtt saját kérdését feltehetné a király.
- B... Hágd meg magad... Már mondtam, de úgy látszik szenilis vagy. Ha fizetsz utána akkor segítek.

/Azt hiszem az orkok gyűlölete nem sokat számít Stylet esetében, hiszen szinte mindenki megutálja 2 percen belül Mást nem fűzök hozzá, maximum privátban ha szeretnéd /

A teremben eléggé fagyossá válik a hangulat Stylet szavait követően. A király végül int egyet, mire őrök indulnak el felé. A következő pillanatban az ork páncélkesztyűs kezével arcon csapja Styletet, aki azonnal elájul. A macska majd csak órák után ébred fel, valahol kint, az erdőben. Úgy néz ki, mégsem fogadják el a szolgálatait.

Viridiel:
Miután a macskát elvezették, a csapat egy fővel rövidebb lett. A király eléggé gondterheltnek tűnt, majd mindenkit újra leültetett az asztalhoz.
- Nos, lenne valaki, akit az oawák ajánlanának a küldetéshez? - kérdezte az emberek vezére, mire a küldött megrázta a fejét.
- Akkor én vállalom a helyét! - mondta egy elf - A nevem Hadriel, kiváló íjász vagyok, értek a nyomolvasáshoz és a víváshoz is.
- Van esetleg ez ellen valakinek bármilyen kivetnivalója? - kérdezte a király.
A teremben a törpök azonnal beleegyeztek a dologba, az orkok pedig még tanácskoztak. Pár perc után viszont a sámánjuk is igent mondott.

A tanácskozást követően betértek a szobátokba hogy nyugovóra térjetek. Ekkor kerül sor a bemutatkozásokra: Páncéltörő Ragna a törp harcos, Valaira McGarden a papnő és Könyertel Grash az ork harcos, Hadrielt pedig még a tanácsteremben megismertétek. Az éjszakát követően, kora reggel ébresztenek benneteket, majd egy kiadós reggeli után lekísérnek titeket az istállóhoz, ahol már felszerelt hátasok várnak titeket. Ha nincs saját hátasod, akkor adnak neked egy lovad, ami ugyanúgy fel van szerelve. Ekkor sor kerül a búcsúra, majd elindultok, hogy megkeressétek a zarándokhelyet. Amint elindultok, az orkok dobokat kezdenek püfölni, melyeket hamarosan más hangszerek is követnek, így egy meglehetősen otromba és durva indulót kaptok búcsúzóul tőlük.

Több napon át utaztok, azonban semmilyen komolyabb dolog nem történik veletek. Már csak másfél napnyira vagytok, amikor egy hatalmas sikolyt hallotok. Azonnal nagyobb sebességre kapcsoltok, hogy megtudjátok miről van szó. Nemsokára megláttok egy csapat utazót, akiket nagyjából tizenöt szegényesen felszerelt bandita vesz körbe. Az utazók között van néhány ork is, ők harcra készen állnak. A földön egy nő fekszik, akinek a testéből egy nyílvessző áll ki.
- Támadás! - hördül fel Garsh, majd vágtára ösztönzi a vadkant amin ül.
Úgy néz ki, a nyugodt utat követően jön egy kisebb csetepaté. A létszámfölény a banditáknál van, de valószínűleg ti jóval képzettebbek vagytok, mint ők, így nem lesz nehéz dolgotok.


//Stylet játéka itt véget ért, bár ha szeretne, akkor még egy támadást intézhet az úton lévő csapat ellen, de akkor nem garantált, hogy túléli a dolgot. //

Bár ismertem már Stylet makacs és kissé nyers, szókimondó stílusát, mégis meglepett, hogy még a király előtt sem fogta vissza magát, pedig hát a jól felfogott érdeke is ezt kívánta volna, de hát vannak olyanok, akik soha nem változnak meg senki kedvéért sem.
Viszont nem szívesen néztem volna végig, ha levágják, ezért igen csak megkönnyebbültem, mikor megúszta annyival, hogy kitették a szűrét. Nagyon reméltem, hogy tényleg nem esik nagyobb baja.
Engem viszont kötött uralkodómnak tett ígéretem és így továbbra is kíváncsian vártam, hogy még mi lesz ezek után, miként alakul a küldetésre induló csapat összetétele, hiszen bár az sem jó, ha túl sokan vagyunk, azért a túl kevés sem jó. Mindenesetre biztos hiányozni a fognak az oawa kis bombái, mert ki tudja mivel nézünk majd szembe. Ezért azokat, amiket nekem adott gondosan elraktam.
A király sem volt jókedvű és mint számítani lehetett rá, újabb csapattag jelentkezését várta a kieső Stylet helyébe. Az oawa-k nem jelentkeztek, viszont nyertünk helyette egy elfet, akit mindenki egyöntetűen elfogadott, némi tárgyalás után.
Ezután a király elbocsát minket és elvonulhatunk felkészülni és pihenni a szobánkba. Most már a társaim nevét is megtudom, miután magam is bemutatkoztam. Nem mondom elég talpra esett bandának nézett ki, így bízhattunk a küldetésünk sikerében
Másnap korán volt az ébresztő, a lovak már előkészítve vártak minket és miután nyeregbe szálltunk megtörtént a rövid búcsúzkodás is a jókívánságokkal. Az orkok dobolásának mély hangjai még sokáig elkísérnek minket.
Az út elég eseménytelenül telik, addig is igyekszem megismerni a többieket, bár egyikről sem lehet azt mondani, hogy szószátyár, látszik, hogy egyik sem tapasztalatlan kezdő, a király jól választotta meg a küldötteit.
Már az út nagy részét megtettük és már tényleg azt hiszem, hogy békés lesz végig, mikor meghalljuk a sikítást.
Mindenki gyors iramra ösztönzi a lovát, bár nem rohanunk fejjel a falnak, de elég egyértelmű látvány tárul elénk, ahogy kibukkanunk a domboldalon lévő fák közül.
A kereszt útnál talán egy csapat utazó szorult úgy egy jó tucatnyi bandita közé, akiknek egyértelműek a szándékai, hiszen már egy nő, nyíllal a testében fekszik a földön.
Mielőtt még egyáltalán eldöntenénk mi legyen, bár tény és való, hogy nem sok idő van tervezgetni, a törpe már, nem hazudtolva meg fajtája temperamentumát, már támadásba is lendül.
- Hát ez jól kezdődik! – sóhajtok.
Ezek után nem sok választásunk van. A banditák elég szedett-vedettnek tűnnek, így talán már a heves roham is megugrasztja őket.
Lekapom a hátamról az íjamat és míg elindítom a lovam, célba is veszem az elől álló zsiványt és a combjába eresztem az első nyilat. Még meg van az esély, hogy elszaladjanak.