//Mesélői//


//A helyszín pár körig az Árnylégió kiképzőtábora, azon belül is egy épület eldugottabb terme, a következők pedig Tarek Hunter döntésétől függnek.//

A kemény tél beköszöntött Zevadarba, ami a sötételfeket nem kifejezetten zavarhatja, ám az egészen más fajba tartozók még a nyarakat is hidegnek érzékelhetik, nemhogy a teleket, mikor kövér pelyhekben hullik a hó, és akármerre próbáljon menni az éjtünde, mindig roppan valami a talpa alatt. Persze a városokban, falvakban más a helyzet, ahol az utcákat mindig többnyire hómentesre sepregetik, ettől függetlenül az orvgyilkosságokat nehéz ilyenkor kültérre tervezni, a beltereknél meg a szemtanúk okozhatnak gondot.
Talán egy újabb küldetésről térsz vissza, esetleg új feladatodra vártál, mikor mestered magához hívat, vélhetően egy megbízatás miatt. Megszokott és érthető módon részleteket egészen addig nem tudsz meg, ameddig meg nem jelensz abban a teremben, amiről értesítettek, és ahogy a folyosókon keresztül eljutsz az ajtóig a csontig hatoló hidegben az éjszaka leple alatt, belépve megpillantod a mestered ablakon keresztül beszivárgó halovány holdfény megvilágított alakját. Betoppanásod hangjára félig feléd fordul, majd int, hogy menj hozzá közelebb, és ahogy becsukod az ajtót, érzékelheted egy másik személy jelenlétét is a teremben, aki a fénytől mentes sarokban rejtőzik, ám mivel nem éjtündének születtél, éjlátás hiányában nem tudod megállapítani, hogyan néz ki vagy ki lehet. Ritka, hogy bárki más is itt tartózkodjon, ám ez bőven elég indokot adhat a számodra, hogy tudd, vagy maga a személy fontos, aki itt tartózkodik, vagy a küldetés egy egészen más hangvételű.
- Jöjj közelebb, Táncos - hallhatod felettesed hangját, aki az ablakhoz közeli asztalhoz lép.
Maga a szoba igen szegényes bútorzatban, a falak is csupaszok, akárcsak a padló, egyedül két szék van az emlegetett asztal két oldalán. Ha esetleg gyanakodva fürkésznéd a sötétségben rejtőző alakot, akkor a mestered is abba az irányba tekint, mire az illető előjön, ám ha nem tulajdonítasz neki túl nagy figyelmet, az idegen csak akkor lép elő, mikor már az asztalnál állsz. Sötét és vastag az öltözéke, ám alkatra férfinak tűnik, magas és meglehetősen egyenes a tartása, ami miatt nem feltételezhető róla, hogy veled ellentétben nem a sötétben mászkál. Arca egy részét fekete sál fedi, a másikat pedig egy egyszerű maszk, ami bár emlékeztethet az Árnylégió rejtőzködésére, biztosan nem közétek való. Túlságosan más a kisugárzása ahhoz.
- Egy távoli küldetésről lenne szó, amire nem találtunk nálad alkalmasabbat - mondja a mestered, aztán átadja a szót az idegennek, akinek hangja tompán érkezik a maszkja mögül.
- Kockázatos és veszélyes, és talán nem meglepő, de senkinek sem szabad beszélni róla - folytatja az idegen bársonyos, szinte már hízelgő hangján, és kezét az övéhez emeli, hogy lefűzzön róla egy kisebb bőrzacskót. - A helyszín pontosabban Awyris, tömören a feladat felderítés és egy erdei elf elrablása lenne - teszi hozzá, és ez után az asztalra dobja a kezei közt lévő zacskót, amit annyira teletöltöttek pénzzel, hogy az érkezés pillanatában jóformán kiömlenek belőle az értékes, fémesen, de édesen koccanó érmék. - Ez az előleg. A küldetés elvégzésekor nem fogok garasoskodni, és ötször ennyit biztosítok, de akár többet is, ha kevesli - fordul feléd az idegen, ám a maszk vastagsága miatt sötét árnyék fedi a kerek lukak mögötti szempárt.


//Ha valami nem passzolna, akkor azonnal sikíts, igyekeztem a leírásoknak megfelelően indítani!//

Tarek Hunter - Táncos

A kiképzőtáborban, a cellámban meditáltam, amikor az egyik tanonc üzenetet hozott, hogy a mesterem hivat. Hideg volt, bár nem annyira, mint odakinn. A fűtést csak akkor engedték meg, ha tényleg nagyon fagyosra fordult az idő. Mondhatnám, hogy már megszoktam, de ezt nem lehet megszokni, csak megoldani a meleg öltözködést. Most is vastag posztónadrág van rajtam, bélelt, puha bőrcsizmával, hiszen a hangtalan közlekedés miatt ezen nem lehet spórolni. ing, bélelt zeke és ha hosszú időt töltök kinn, még egy báránybőr bekecs is a szerelésem része.
Most persze nem veszem fel, mert csak pár épülettel odébb kell mennem. A küldönctől nem érdeklődöm, hogy mit akarnak tőlem, hiszen tudom, hogy nem kötötték az orrára, majd megtudom, ha a mester el akarja mondani.
A hó nyikorgása szinte lehetetlenné tenné más halandónak, hogy hang nélkül érkezzen, de én nesztelenül érkezem, bár a mestert sosem tudnám meglepni. Már vár rám.
Jelzésére közelebb megyek a puritánul berendezett szobában és nem kerüli el a figyelmem, hogy vendége van, bár az a sötétben rejtőzve várakozik.
Nem teszek semmi olyan mozdulatot, amivel jelezném, hogy észrevettem egyáltalán, de a testem felkészül egy váratlan támadásra is. Az Árnylégiónál sosem lehet tudni, mikor teszik az embert próbára.
Azonban akár megbízó is lehet, igaz ebben az esetben elég tehetősnek vagy rangosnak kell lennie ahhoz, hogy a mester idáig engedje, főleg, hogy lássa az arcomat is.
A szoba közepére lépkedek, aztán jelezve, hogy tisztában vagyok a jelenlétével, az idegen fel fordulok, még ha nem is tudom kivenni egyelőre a vonásait.
Azonban úgy látszik nem akarja tovább titkolni jelenlétét, de van annyira óvatos, hogy ő viszont álarcot viseljen. Gyors pillantással felmérem. Férfi és katonaféle, ez elsőre látszik a tartásán.
Türelmesen várakozom még akkor is, amikor mesterem megemlíti a küldetést. Nincs kérdés, tudom, hogy minden információt, ami a küldetés sikeréhez kell, meg fogok kapni.
Társaimtól eltérő, világos íriszű tekintetem az idegenre függesztem, ahogy beszélni kezd.
Egy arcizmom sem rezdül, amikor fajom szülőföldjét, szent erdejét emlegeti a küldetés céljaként. Az összeg, amit könnyedén az asztalra dob sem vált ki belőlem érzelmeket, hiszen ebből csak egy kis rész az enyém, a nagyrésze a Légióé, akik kiképeztek engem és munkát biztosítanak nekem.
- A mester és a klán szablya meg az árat, az nem tartozik rám. – szólalok meg most először, karcos hangon a szemem továbbra is rajta tartva.
A hangja mézes-mázossága nem téveszt meg, határozott és hallani, hogy parancsoláshoz szokott.
- Mondja el, hogy ki a célpont és mit vár pontosan tőlem.
Minden munka más, úgy látszik itt nem gyilkolni kell, de minden egyes részlet fontos, amit csak megtudhatok, hiszen ez a siker egyik kulcsa: az információ.
- Minden esetre a szállítás, főként, ha az erdő mélyéről van szó, nem lesz egyszerű. Lesz segítségem?

//Mesélői//

Amint az első mondat elhangzik tőled, a maszkos idegen a mesteredre néz, aki kellemetlenkedve feszül meg egy kissé, szinte megrogyva az idegen lesújtó, számonkérő és egyben parancsoló nézésének érzetétől – ha már a pillantását nem kifejezetten lehet látni az éjszakába burkolt helyiség sötétsége miatt. A felettesed elenged egy nehéz sóhajtást, amiből sejtheted, hogy valószínűleg további simliskedésre hajlott, ami nem éppen meglepő Zevadar vidékén sehol; alapvetően mindenki vagyonra éhes, és ez a szegényekre is igaz, akik látszólag lemondtak annak megszerzésnek vágyáról.
Pár pillanat feszült csend áll be, az idegen mereven függeszti tekintetét a másik férfin, aki végül aztán megadja magát ennek, és tájékoztat az aktuális helyzetről, mely igencsak ritkaság – vagy egészen példanélküli az Árnylégió rendszerében.
- Felbérelt, de nem a megszokott módon – mondja, és egy pillanatra villan a tekintete az idegenre, akinek feléd való könnyedebb fejrántása elárulhatja elégedettségét. – Határozatlan időre megvett – teszi még hozzá, igyekezve visszaszerezni a stabil lélekjelenlétét és határozottságát, bár a jelek szerint nehezére esik ezt bevallani.
- A küldetés feltételezett hossza miatt – emeli meg az ujját az idegen, és szinte hallani a játékos, mégis elégedett mosolyát a hangján. – Nehogy kárt szenvedjen ez az igen hasznos szervezet – fordul ismét a mestered irányába. Szavai mögött rejlik valamiféle sötétség, amiből sejthető, hogy ez egy titkos fenyegetés a felettesed irányába, aki éppen a maszkost fürkészi feszülten. – Mindenesetre – vezeti figyelmét újfent rád. – Innentől te mondod meg, mennyire van igényed, és ha a küldetés után vissza kívánsz térni, nem fogok nemet mondani – kulcsolja össze hátul a kezeit. – De akkor a küldetés – indul el egy félkör mentén, közben téged nézve, valószínűleg alaposabban felmérve téged fizikailag. – Van egy... különleges erdei, aki többször is az orrát beleütötte az ügyeimbe, és olyan információk birtokában lehet, ami számomra fontos – tér a tárgyra, kicsit jobban beavatva a küldetésedbe. – Azonban harcias egy férfi, többször is megszökött a területünkről, és bár ő a fő célpontja a feladatodnak, mégsem arra kérlek, hogy őt próbáld el elhozni, nem... – fojt el egy nevetést, és megáll. – Ki kell derítened, mivel foglalkozik és kik állnak hozzá a legközelebb, és azt a személyt kell foglyul ejtened és elhoznod, akivel a leginkább törődik és aki miatt képes elhagyni a biztonságos vidékét olyannyira, hogy bemerészkedjen olyan területekre is, ahol minden előnyét elveszíti – beszél tovább sejtelmesen. – Segítséged a küldetés nagy részében nem lesz, hiszen nincsenek nagyon erdeiek még a nemes célú Árnylégióban sem – mozdul egy kissé a feje, valószínűleg a mesteredre vetve egy újabb pillantást, burkolt célzásként, hogy ne titkolja, ha lenne. – Ugyanakkor más, hajókkal rendelkező kékelf segítséget fogok kérni, hogyha tengerhez közel kerül a másodlagos célpont, amivel nyomtalanul el lehet tűnni. Más esetben sajnos magad kell megoldanod a határon túlra vitelét – lát el információkkal, amikkel nagyjából talán átlátod a helyzetet, annak bizonytalanságát, és azt, hogy valóban hosszú feladatnak fog ígérkezni. Talán egy kémmel többre mennének ebben az esetben, mégis fontosnak találta felbérlőd, hogy egy erdei legyen a feladat elvégzője is, ne egy annak álcázott személy.
- Ha úgy véled, képes lennél megbirkózni a feladattal és vállalod is, akkor... – kezd el a köpenye alatt kutatni mellkas résznél, vélhetően az egyik belső zsebben kutatva. Kisvártatva átnyújt neked egy pecsétettel lezárt borítékot, a pecséten pedig kivehető a holdfényben egy póknak a formája. – A levélben megtalálod, kinél kell megjelenned és hol. Akármi legyen a döntés, a pénzzel teli csomagot tartsd meg, bizonyára megérdemled és tudnád hasznát is venni – válik újra simulékonnyá és hízelgővé a hangja. – Illetve a levelet is égesd el anélkül, hogy bárkinek megmutatnád. – Érezheted, ahogyan az eddig rezzenéstelen arcodat fürkészi kíváncsian, hátha fellel valamiféle változást rajtad, ám akár lát valamit rándulni, akár olyan mereven bámulsz tovább, nem mutatja ki, hogy észrevette volna. – A döntés a tiéd – mondja csendesebben, szinte már úgy, mintha ő maga lenne a belső kísértés, aki látszólag csak suttogva felkínálja a lehetőséget, de igazából próbál a saját oldalára állítani.
Amint elveszed a levelet, a maszkos férfi még áll egy kicsit, aztán megindul a kijárat felé, hogy egy szó nélkül távozzon. Ha esetleg a mesteredre néznél kérdőn, akkor továbbra is látszik rajta, mennyire nem örül a helyzetnek, tehetetlen dühvel nézve rád, de nem neked szánva az érzéseit – hanem a maszkos idegennek.
- Ahogyan mondta, a te döntésed – int egyet, és más esetben már elvenné a zacskónyi érmét, most hozzá se nyúl, noha pár pillanatig nagyon figyeli. Végül aztán hátat fordít neked, hogy ugyanúgy álljon, mint amikor megérkeztél; kibámulva az ablakon.


//A levél felbontásával könnyen olvasható és elegáns kézírás található. A helyszín maga a királyi palota, keresett személynek pedig a „Pók-ház feje” került leírásra.//

Nem szoktam a pénzügyekkel foglalkozni, hiszen ez a mesterek dolga. Ők szablyák meg az árakat, nekünk már csak azt adják tovább, hogy mi az elvégzendő feladat, ezért most sem gondolom, hogy másként lenne.
Ám a megbízó számonkérő tekintete, amit a mesteremre vet, azt sugallja, hogy valami más is van itt a dologban. Azonban ez még mindig nem rám tartozik, így türelmesen várom, hogy megoldják egymás között. De itt most úgy néz ki, hogy nem a megszokott üzlet zajlik és rajtam egy pillanatra megreped a közömbösség álarca, ahogy meghallom, hogy nem egy rövid megbízásra béreltek fel, hanem………szőröstől-bőröstől…….megvettek??!!
Az önuralmam egy pillanat múlva már visszanyerem, még ha pár szaggatott lélegzet tudatja is az engem jól ismerő mesternek, hogy felzaklattak a szavai. Odáig pedig nem vetemedem, hogy még kérdést is intézzek emiatt hozzájuk, mire mentem volna vele. Az ügylet megtörtént és nekem nem volt beleszólásom. Az életem az Árnylégióé volt és ezek szerint most már más kezébe helyezték azt. A szemem az új vezetőmre szegeződött ezek után, aki – bár nem tartozott magyarázattal felém, - de feltárta az okokat.
~ Tehát feltételezhetően halálos a küldetés, de legalábbis nagy az esélye annak, hogy nem élem túl. ~ futott át rajtam.
A titokzatos megbízó ezek után már kimondottan hozzám intézte a szavait, amik egy kis megingás nélkül, határozottan szabtak irányt a beszélgetésnek.
- Megértettem mester. – bólintottam felé és úgy véltem, ha túlélem mindenképp visszatérek, hiszen soha nem ismertem mást, ez volt a „családom”, de ezt most nem kérdezte senki, így megtartottam magamnak.
Különben is a megbízó, akinek most már a tulajdona voltam, rátért a feladatomra, így a figyelmem rászegeződött és arra koncentráltam, amit mondott.
A megbízás nem tűnt bonyolultnak, egyszerű emberrablás volt, csak a helyszín volt az, ami igazán veszélyessé tette. Ráadásul még nem is egy harcost kell fogságba ejtenem, hanem csak valami szerettét, akiért hajlandó még az életét is kockára tenni, hogy kiszabadítsa.
Az is nyilvánvaló volt, hogy új mesterem nem valami köztünde, hanem az éjtündék felsőbb kasztjához tartozhat, hiszen volt rá lehetősége és főként pénze, hogy megkeresse az Árnylégiót és megvegyen egy bérgyilkost. Még sosem hallottam róla, hogy ez lehetséges lett volna. Vagy a hatalma, vagy a pénze tekintélyes, vagy épp mindkettő.
De ezek a gondolatok csak futólag tűntek fel, számot vetve vele, hogy, ha a küldetésből vissza is térek élve, ha valami nem a mester szándékának megfelelően történik, ne adják a démonok, az elrabol egyén nem éli túl az utat, akkor valószínűleg én sem.
Egy biccentéssel vettem tudomásul, hogy jórészt magamra leszek utalva és csak a szállításban számíthatok segítségre, már ha szerencsém lesz.
Egyáltalán nem számítok az ez után felém intézett szavaira, így kissé értetlenül nézek a szemébe, hiszen mást nem is látok belőle.
- Választást ajánl…..nekem? – nézek egy pillanatra eddigi mesteremre, hogy talán az ő vonásai elárulják mi ez, de ő hasonlóan, mint eddig én, közömbös vonásokkal néz vissza.
Ezért úgy döntök, hogy ez csak egy szófordulat lehet és inkább a továbbiakra figyelek.
Elveszem a lepecsételt levelet, amin ott virít a Pók Ház lenyomata, így már azt is tudom, hogy az egyik leghatalmasabb ház a megbízó. Így már érthető az Árnylégió hozzáállása.
- Természetesen vállalom. –szólalok meg egy percnyi habozás nélkül.
Akármit is mondott az előbb a választásról, mindenki tudja – ha ő nem is, - hogy nem utasíthatom vissza, azzal szégyent hoznék a klánra és talán egy perccel élném túl a távozását.
- Ahogy kívánja. – tettem az ingembe a levelet és vártam, hogy utamra bocsássanak, de inkább ismét csak arra biztat, hogy én döntsek.
Biztos voltam benne, hogy ha tájékozódott is a klánról, nem látott bele a belső működésébe, de mivel ez nem változtatott volna semmin, így nem kívántam most erre felhívni a figyelmét.
Aztán ő távozik elsőnek, miután még pár percig fürkészett, mintha várt volna valamit.
Miután elment az Árnylégió mesterére emeltem a tekintetem. Láttam rajta a tehetetlen dühöt, nem leplezte előttem. Készen álltam rá, hogy rajtam vezesse le, de valami visszafogta…..minden bizonnyal az idegen a Pók Házból.
Mikor megszólalt, szinte éreztem a szavai élét, amik ha lehet véres csíkokat vágtak volna rajtam.
Szerintem soha nem ejtette ki egy tanítványa előtt sem.
- Tudom mi a kötelességem…….mester. – hajoltam meg felé, aztán a pénz felét visszacsúsztatva a zacskóba, amit magamhoz is vettem távoztam.
A kis cellámban elolvastam a levelet, bár nem ért meglepetésként, hogy hová kell mennem, ám az már igen, hogy kit kell keresnem! Nagyon régen éreztem már olyan izgalmat, mint most és még valami mosolykezdemény is felderengett az arcomon. Kíváncsi voltam mit tartogat nekem ez a megbízás és mit az elfek erdeje……
A levelet elégettem, a hamut széttapostam. Holmim nem volt sok, de abból is csak a legszükségesebbet vittem, főleg fegyvereket és mérgeket, a többit, amire még szükségem lehet, mind meg tudom szerezni az úton.
Mivel időpont nem volt megadva, másnap reggel már pirkadatkor ott álltam a Pókok kapujában.

//Mesélői//

Mikor mesternek szólítod felbérlődet, a testtartása kissé megváltozik. Valószínűleg kellően jól ismered ezeket az apró reakciókat bérgyilkosként és testőrként, így könnyebben vagy nehezebben, de rájöhetsz a megilletődésére, bár sokáig ugyan nem tart ez az állapota; zökkenőmentesen folytatja tovább, maga mögött hagyva pillanatnyi meglepettségét, a fontosabb részleteket eléd tárva, ami alapján képes lehetsz mérlegelni a küldetésed kapcsán, amit végül elvállalszt. Az arcát nem látod, de a holdvilágban párszor kivehető, maszk mögött rejtőző tekintete megvillan, és abban elégedettséget láthatsz. Egy biccentéssel nyugtázza, hogy elrakod az átadott levelet, és mivel ekkorra már különösebb érzelmet nem vél felfedezni az arcodon, nem is néz olyan sokáig.
Árnylégiós mestered a felbérlő távozásával egy hümmögéssel adja tudomásodra elégedettségét az irányodba.
- Bízom a képességeidben – mondja azzal a fajta hideg és merev hangsúllyal, amihez hozzászokhattál.
A meghajlásod ténylegesen már nem látja, legfeljebb az üvegablakról halványan és homályosan visszaverődő alakod az, ami elárulhatja ezt, bár mivel rutin, bizonyára sejti, miként cselekszel. Valószínűleg egészen addig nem fordul meg, amíg ki nem mész a teremből, bizonyára nem akarva, hogy lásd arcán a további dühöt, ami az ilyesfajta megvesztegetés miatt dúl benne. Egyáltalán nem mondható el, hogy ez szokványos lenne - sem a viselkedése, sem maga a helyzet, ami indokolja mestered kilengését.
Indulásoddal az idegen már nincsen sehol, még a láthatáron sem tűnik fel homályos alakja, és ha gyalogszerrel közlekedik, bizonyára nagyon gyors tempót diktál. A beszélgetés során feltételezett rangjából adódóan azonban valószínűbb, hogy valamiféle hátasállattal jött, talán az éjtündék által bevett élőholt lóval, amivel jócskán lefaraghat a lovas az utazási időből. Előtted így egy kicsit hosszabb út áll, de a célod tiszta, így magabiztos lépésekkel közeledhetsz Capital felé, ahova három-négy napon belül meg is érkezel. Ha az Árnylégió tagjaira jellemző maszk rajtad található, akkor senki nem fog téged számon kérni, mégis miért tartózkodsz itt, sőt, még az sem merül fel, hol van a gazdád – más fajúként könnyedén rabszolgának nézhetnének. A maszk viselése esetén azonban zavartalan utad van mind a városkapuig és onnan egészen a palota bejáratáig, a hatalmas épületben pedig már rajtad áll, érdeklődsz-e a katonáktól, merre található a Pók-ház lakosztálya és ház fejének dolgozószobája vagy te magad próbálod kideríteni ugyanezeket az információkat. Vélhetően nem leszel elveszett, ha követed a Pók-ház egyenruhás tagjait. Kérdezősködni itt sem fognak, ismervén a maszk alapján, honnan származol.

// Ezen nagyon rövid játék folytatásért kiált, ezt pedig a Do'Odrun lakosztályban fogjuk megejteni, előtte Aglarnis-szal pár kör erejéig //