Utamat járva én sem tudom, hogy mikor merre szándékozok kitérni, bár ez engem nem valami nagyon szokott zavarni. Csk megyek amerre éppen kedvem tartja. És most úgy tartotta kedvem, hogy egyszerűen csak gyüjtögetni akartwm, hiszen ki tudja mikor szerezhetek éppen új és értékes alapanyagokat, amikkel kísérletezgethetek, hátha valami használhatót sikerül aklotnom végül, ha meg nem... Hát valami balfácánra úgy is rá tudom sózni,  mint  legutóbbi éde sót, amikor véletlen össze öntöttem a cukorral. Azóta is bízom benne, hogy piszok rosszul lett az a szerencsétlen aki megvette tőlem, méghozzá nem is olcsón. Hiszen az egy nagyon ritka ásvány amit a királyok szoktak használni, mert mások nem engedhetik meg maguknak. Én meg kénytelen voltam eldni, hogy ne haljak éhen. Ebben volt is valami... vennem kellett ismét sót a húshoz. Na, de mindegy... Magam sem tudom, hogy hogyan, de azt hiszem sikeresen betévedtem a törpök földjére, egész kellemes végül is. Ha találkozok egyel legalább óriásnak érezhetem majd magam. Céltalan kóborlásom közepette sikerült egy elsőre ígéretes barlangba botlanom, ami hát...  Maradjunk az ígéretesnél. Elsőre mint minden másik barlang, szokványosnak tűnik a számomra, természetesen fáklya az elmaradhatatlan fényforrás még csak eszembe sem jut ahogy elkezdek egyre beljebb lépdelni. Szemem így csak hamar hozzá szokik a sötéthez, macska mivoltomból hála pedig, még jobban is látok, mint egy ember tenné. Azért így is majdnem bele sikerül eleinte ütköznöm. falba, de semmi sem tántoríthat el célomtól, amit legbelül egyre jobban érzek, ahogy a falak elkezdik átvenni a szivárvány színeit. Meg kell mentenem a piknik kosarat, amit elrabolt egy sárga mellényt hordó Cézár nevű mókus. Minden lépésemet egy másik követi, migözben szaglászok  a levegőben, hátha megérzem a sültcsirke szagát. Ám alig haladok pár métert hirtelen egy piros köpenyes pisztráng fejű kobold szólít meg. Azonnal hátra is ugrok egyet, közben feltartva ökleimet, és csak két egyszerű kérdést teszek fel neki, mielőtt elmondhatná, hogy mit is akar.
- Heeeeeeeeéééély. Mmiiii a f*sssssz vagy te? És miért van akkora bajszod nagymama?
- Én a kupola cipó védője vagyok. És tudom, hogy miért vagy itt. Nem... Nem a kekszekért. A piknik kosarat csak akkor tudod vissza szerezni, ha elég különleges követ, és földből növő kiflit gyűjtesz.
Amikor szóba hozza a kekszeket, egyből le is engedem a kinyújtott mutató ujjamat, és becsukom a számat, és mégsem mondom ki.
~ Ez ki tudja gondolni az olvasásaimat...
Suhan át az agyamon, miközben hallgatom amit mond, majd amint befejezte közelebb lépek, megpaskolom a fejét, és teljes erőből bele rúgok.
- Kössz Pikachu. És most menj szállj szabadon, mint egy nyúl, ki a hátán viszi a sastatot.
Kiáltom utána, majd önelégülten mosoly gyanánt vicsorogva mrgfogdom a tanácsát, és a legközelebbi kifli telepre vetem magam, és elkezdem táskámba pakolni őket.
- Mi a t*kkköm az a Pikachu?
Teszem fel magamnak a kérdést, aztán dörmögve felnevetek, és elindulok tovább megkeresni a kovácsoltva arany székelő helyet ami fából készült.

És az eszement esztelenségekkelmteli optikai vizualizációknsorozatába épített agyhalál folytatódik...

Alig botorkálok beljebb pár tíz-húsz métert, mikőzben összegyűjtöttem minden sütőipari pékterméket, és ragyogó, láthatatlan, szikrázó, és csillámló kavicsot, követ amiben csak átestem, vagy amit csak ki bírtam szabadítani a falból, plafonból, vagy talajból. Fél úton egy hatalmas nálam nagyobb sajtot is vonszoltam magammal, de amikor megéheztem, és bele akartam harapni, rájöttem, hogy túl kemény ezért ott is hagytam, miután könnyítettem magamon, és illatos kölnivel locsoltam meg oldalát, hátha valaki majd megkívánja. Már azt sem tudom, hogy merre megyek, hiszen olykor a padlón, olykor a plafonon sétálok, és több helyen is csákót hordó rusnya törp-ork korcs keverékekbe botlottam már, akik sértegetni kezdtek. Piszkosul kemény volt a fejük, és nem akartak össze esni, de gondolom elég volt nekik, hogy lyukat ütöttem az orruk helyére.
- Azzzzz meg mi a hatlábú hörcsögpocok?
Kiáltok fel, amikor meglátok valami sárga ruhába bújtatott rágcsáló félét.
- Én egy mókus vagyok te vak lepényhal.
- Kusssssollsz... Itt most én kérdezek, nem te válaszolsz...
Morgok rá szegény kosárkáját szorongató vizilóra.
- Csak rajta, de a kosár az enyém!
Amint elhagyja száját az utolsó mondat, és megrázza felém szárnyait, azonnal rámérek fejére egy védhetetlen ütést jobb talpammal, majd felkapva a földről fejjel lefelé lábánál fogva egyszerűen elkezdem rázni a kis malacperselyt, ameddig csak potyognak belőle a finom falatok, és a nyalókák.
-Mondtam, hoogggy én kérdezek Gibling.
Kezdek el őrült röhögésbe váltó kacajt hallatni, majd őt is táskámba tömöm, majd azt is amit kiráztam belőle, egy zsömlét leszámítva, mit kezemben szorongatva rohanok visszafelé faltól falig csapódva a nagy színkavlkádban ameddig ki nem jutok a szabad legőre végre. Alig hogy számba tömöm a zsemlét,és lenyelhetném, megérzem, hogy valami oldalamnajk csapódik, és hrahosan megragadv döbbenek rá, hogy egy kígyó az, ami a hátam mögött van. Meg is rántom amilyen erösen csak tudom, de hirteln padlót fogok, ahonnan négykézlábra tápázkodva kezdem el kergeni a szorosan mögöttem repülő kígyót. Abban a pillanatban, hogy lenyelem a zsömle faltot, sikerül ismét megragadnom a kígyót, és ismét a földön heverve kezdtem el püfölni a fejét, mikor elkezdt változtatni zöld pikkelyeit narancs sárgára, új módszehez folymodtam, és bele haraptam a fejébe.
- B*ssza meg!
Kiáltom el magam a fájdalom hatására, majd kitárom szemeimet, és nyugtázom, hogy saját farkamat folytogatom. Elengedve azt feltápázkodok a földről, és leporolom magam, miközben körbe nézek, de nem látok senkit.
- Na, ide sem jövök többször...
Felveszem a földről a nagy gomba fejet amiben egy harapás nyom van, és előbb még zsömle volt.
- Erős méregelenítő hatás. Ritka gombafajta ez.
Gyorsan átnézem táskáim tartalmát, és kidobok pár hasztalan dolot amit a barlngban szedtem, viszont örömmel látom, hogy rengeteg hasznos, és értékes ércet, kőzetet, kristályt, gombát, mohát, és némi nedvesség, és sötétség kedvelő növényt is szereztem.
Azt hiszem el kell látogatnom egy kovács mühelybe.
Vicsorgok elégedetten, és elindulok minél messzebb a barlangtól.

És még vége is ennek az agyzsibbasztó rövid kis gyüjtögetésnek.