A kocsma zajos tömege türelmetlenül várja az előadást és mint mindig hatalmas lelkesedéssel és füttyszóval fogadják a fellépőket.
- Hölgyeim és Uraim! – szól fel erélyes hangján a kocsma tulajdonosa – Tudom mennyire várták ezt a várva várt napot! Nagy nap ez a mai! A féltékeny feleségek most jobb, ha mihamarabb kirángatják férjüket a fogadóból, mert van oly szerencsém, hogy a mai este főfellépőjét én vezessem fel! Fogadja mindenki kirobbanó üdvrivalgással a kurtizánok legszemrevalóbbját, kik a nemesek, gőgös férfiakból is szófogadó kiskutyát varázsol! Nagy tapsot Cerella Gyöngyének, Rina Ralorennek!
Fütyülés és tapsolás fogadta a nőt, ahogy a fáklyákat sorra eloltották és csak a színpad közelében hagyták égve őket. A zenekar belekezdett a zenéjébe és mikor hangja elsőként szétterült a tömött helyiségbe, azonnal csönd lett. A közönség imádta Rina angyalian csengő, lágy, vágyakozó hangját, mi rabul ejtette a férfiak szívét.  Rendkívüli előadó volt, ki hangjával és csábos testének hipnotikus táncával vonta magára a jelenlévők tekintetét. Az éjszaka virágja egy sokat mutató táncos ruhába hajladozott szinte elképesztő rugalmassággal, meg sem törve dalának tisztaságát. A szemérmes helyeket elrejtő aranyozott fém fehérneműkhöz és az ujjai végéhez csatolt selyem pedig lágyan ringott táncának ritmusát követve. Azok közül, kik a színpad körül tolongtak vágyakozó tekintettel, jól tudták, hogy soha, sem tudnának annyi pénzt előrukkolni, hogy kifizethessék Rinát egy éjszakáért, ha csak nincs elképesztő szerencséjük. Rina mindig is az előkellők „játéka” volt a szegényebbek csak abban reménykedhettek, hogy a kurtizánnak megtetszik rajtuk valami. A szám végére Rina széttárt karokkal, háttal pukedlizve búcsúzott a közönségtől tisztán mutatva gyönyörű billogját, mi a hátán díszelgett. Bár az előadás és a dal minden bizonnyal kimerítő lehetett, az elf nő mégse lihegett és egyetlen egy csepp veríték se csúfította el tökéletes bőrét. Kik elsőként látják, nagy eséllyel arra számíthatott, hogy most félrevonul és a hely privátabb termeit igénybe véve piheni ki a fáradtságot előadást. Ám Rina sosem mutatta előkellőbbnek magát, mint aminek tekintett magára. Egyszerű, hétköznap polgárként hivatkozott magára, így a közönség legnagyobb örömére, Rina a közönséghez csatlakozva fogadta az est további (már csak zenélős) előadásokat, mindegyik asztalnál el-eltöltve némi időt, hogy megköszönje a temérdek bókokat, vagy elbeszélgessen a városbeli ismerősökkel. Végül Rina barátságos, vonzó mosollyal lép oda az eddig számára még nem látott vendéghez és továbbra is táncos ruhájától meg nem szabadulva köszönti illedelmesen a sötétbőrű elf társát.
- Üdvözlöm Uram. Remélem jól telik az estéje és nem okoztam jómagam sem csalódást Önnek. Remélem nem lenne gond Önnek, ha elfogyasztanék Önnel egy italt. Szeretek eltölteni egy kis időt azokkal, kik voltak oly kedvesek és szántak időt az ügyetlenkedéseimre. – kuncog csilingelő hangján és türelmesen vár, hogy megosztja-e vele asztalodat, vagy inkább egyedül töltené az éjszakát.

//Amrekth//

//Szóhasználat miatt beharangoznék egy 16os karikát//


Az a büdös ribanc úgy kibaszott vele, mint talán még soha senki. A démonok seggébe küldte számtalanszor, kívánva, hogy soha ne szabaduljon a legperverzebb fattyú kezei közül, aki pucérra vetkőzteti és valami ízléstelenül borzalmas és beteg vágyait kiélje azon a boszorkányon, persze ez egy darabig nem fog bekövetkezni, mert hát semmi köze alapvetően a démonokhoz, de legfőképp azok seggéhez nem. Egyelőre így csak az átkozódás maradt megoldásnak, amint sikerült lelépnie a táborra egészen a kürtszóig, mert hát maradhatna akár a városban, megszökhetne attól a kurvától, aki csodálatos és fenséges koronaékszerével azt tette, amit, és ez is lenne tőle a logikus lépés, de ha már idáig eljött… HA MÁR IDÁIG ELRÁNGATTA AZ A LOTYÓ… Akkor lop magának valamit abból a kirabolt városból, hátha maradt számára valami érdekes és értékes, mert hát sose lehet tudni. Az orkok egyébként sem a legalaposabbak, így könnyedén maradhatott egy-egy pincében valami… Mondjuk egy jó bor, igen… Jobb annál, mint amit most iszik.
Valami ízléstelenül puccos hely ez, de fingja sincs, hogy mégis miféle kocsma vagy bár vagy anyja kínja tudja, mi ez. Csak bejött a pöcsei fájdalmai miatt – mások számára – egészen mulatságos járással, és a nála lévő pénzt ízibe elkezdte elkölteni. Még a táborban megfordult a fejében, hogy szerencsétlen helyzetében akkor pucéran fog mászkálni, lehetőleg amellett a ribant Freia mellett, akiről nagyon reméli, hogy nem olyan hülye, hogy kitalálja, ez után a húzása után kurvára nem marad mellette… Aztán végül elvetette ezt az ötletet, mert ahogyan kinéz a töke, a szemtelenkedés nem vicces lenne, hanem megalázó, ő meg nem a megalázó szituációkat keresi.
Fasza az egészbe, kurvára kivan a pöcse attól a nőtől, szóval le is gurít még egy kupicával. Legalább a farka kínját eltompítja a részegség, aztán jobb esetben majd a pisálásra se fog emlékezni, amit a pia okoz majd. Na mindegy, imádkozni nem fog azért a bizonyos képszakadásért, mert úgyis b e fog következni, ha ezt a tempót tartja ivásban és költekezésben. Még jó, hogy idefele jövet lopkodott pár személytől, különben nem nagyon lenne nála semmiféle érme…
Egy teljes asztalt elfoglal, úgy tehénkedik rá az egészre a széken széttárt lábakkal ülve, örülve a bő gatyája adta előnyöknek, folyamatosan kérve az erősebb piákat, bár még a rendelt üveg bor sem fogyott el. Nem mintha érdekenél, úgyis el fog fogyni, ha már az egész estét nem igazán van kedve máshol és mással… Illetve lenne kedve mással eltölteni az estét, ha lenne itt egy kibaszott megdugható sötételf, ÉS ha az a lotyó nem szóratta volna bele azokat a kibaszott szömörcéket.
Le is húz még egyet, mielőtt túlságosan felhúzná magát és itt bontaná a rendet, mindenki nagy örömére egy üthető homokzsákká válva. Csak ő nem élvezné, mert tuti beletörne néhány bordája. Fasz kivan, hogy semmit nem csinálhat és még piásan is moderálnia kell magát…
Bambán fordul a bemondó felé, inkább átnézve annak alakján, mint őt fürkészve, fintorogva, hogy milyen nagyzoló és dicsőítő szavakkal dobálózik, pedig még fel se lépett az illető, aki biztos, hogy nem egy éjtünde, így aztán főleg nem fogja érdekelni őt.
- Ja, kiskutyát varázsolni ezekből a puhapöcsűekből nem nehéz… - morogja bele a pohárba, ezúttal a borból kortyolva. Úgy fogok ezek után hányni, hogy a démonok basszák meg… Ettől függetlenül iszik tovább, újabb szemforgatással fogva fel a további szavakat, bár már érzi az alkohol hatását, és a szemforgatással kicsit még az itt lévő világ is vele fordul. Elégedetlenül könyököl rá az asztalra, kitámasztva a fejét, unott közönyösséggel bambulva az előadó felé, majd a megjelenő ápolt elfike felé.
Na, ki hitte volna, hogy egy erdei kurva lesz az emberek faszmerevítője… érkezik egy újabb szemforgatás újabb korttyal. Ezek a nyomorultak mindig azokat a szerencsétleneket ajnározzák, faszom tudja, mit látnak bennük, bár hát ők se jobbak… Az éjtündékkel meg nem mernek kikezdeni, mert beszariak, bezzeg ők aztán… Ők aztán élményt adhatnának nekem is, ha az a kurva…!
Az erdei hangjára fordítja oda a fejét, ami egy pillanatra elhallgattatja az ingerültségét, és ismét a pohara mögé rejtőzik, majd elnyúlva az asztalon bámulja a színpadot, mert a saját asztalát se látja, ahogy azok a nyomorultak eloltották a fáklyák többségét. Ja, várjunk… Mégis lát, hát sötételf, csak a piától kissé homályos a dolog, NYILVÁN NEM LÁT. Mindenesetre egy darabig elhallgatja az est feltételezett fénypontját, aztán félúton megint kér vagy három kupicával, sőt, inkább úgy dönt, hogy a nála lévő erszényt az asztalra dobja, a mellette álldogáló felszolgálót még nem engedve el.
- Héé… Figyejjé’ má’… Amennyi pia kijön ebbő'… - mutat rá a pénzzel teli zsákocskára, igyekezve halkan beszélni, de annál kótyagosabbra sikerül, minél jobban koncentrál. – Annyit hozzá’ má’ az erősebbekbő’, jóvan? Kösz… - paskolja meg a vállát, finoman lökve is rajta, hogy tűnjön már és hozza az italt, míg ő az asztalra borulva várja ki egyrészt a műsor végét, másrészt a szeszes italok megérkezését.
Köszönhetően az itt történt fogyasztásának már nem kifejezetten érzékeli az idő múlását – vagy inkább zavarosan -, így bamba idegességgel néz fel, mikor a felszolgáló megböki a vállát, hogy megérkezett a több üvegnyi szesszel. Erre felcsillannak a szemei, noha kissé ködösen kába állapotából kifolyólag, és ahogy tölt magának az előtte lévő két üres pohárba, még a színpadon lévő nőcske is abbahagyja a kornyikálást és idomainak dobálását, aminek a fele már nem is jutott el hozzá, mert hát… nem sötételf, innentől nem érdekli, másrészt próbálja faszának búbánatát elfelejteni a piával és nőre egyébként se tud gondolni most.
Nem kifejezetten ismeri az itteni szokásokat, náluk nem valami népszerű az ilyen - vagy ha van is, akkor is az van, hogy valamelyik sötételf pali el is rabolja egy éjszakára az ilyen magát kellető alakot. Mindenesetre nem néz nagyon, mikor a szöszke a közönséghez ereszkedik, vélhetően bezsebelve a dicséreteket és bókokat, amitől megereszt egy ujabb fintort.
- Jó, mondjuk kurva, nyilván űzni kell az ipart... - mortyog maga elé, félig fekve az asztalon, bökdösve az előtte lévő poharat. Míg az a billogos fehércseléd körbejárja a helyet, addig még iszok valamennyit, újratölt néhány pohárral, azzal szórakoztatva magát, hogy kiszámolja, melyiket igya. Történetesen újra és újra elvéti ezt, így néha felröhög a saját szerencsétlenkedésén, persze csak halkan, majd mikor a korábban fellépő billogos mellette terem, buta, gyerekes ellenszenvvel néz rá, egyáltalán nem értékelve a kedveskedő megjegyzését vagy inkább... a jókedvét. Igen! Haragszik a jókedve miatt, miért van az, hogy másoknak ennyire vidám a hangulatuk, ő meg szop amiatt a ringyó miatt?!
Lassan felemelkedik, rákönyökölve az asztalra, igyekezve fókuszálni tekintetét a szöszkére, de elég nehéz dolga van úgy, hogy kettőt-hármat lát belőle és fogalma sincs, melyik az igazi. Na mindegy, valahogy megoldja, a félhomályos közegben meg úgyse fog látszóni egy szem kilátszó szemecskéje, amivel a csodálatosan elmosódott vonásokat fürkészi. Azaz fürkészné, ha egyrészt tudná és ha másrészt érdekelné, így csak az udvariasság minimális megtartása érdekében nem förmed rá és küldi el, hogy hagyja őt hányásig inni mélységes bánatában, miszerint nem juthat nőhöz égő pöccsel. Na meg biztosan megvernék őt a körülötte lévők, amennyire csorgatják a nyálukat utána...
- Úgy nézek ki... - kezdi, kissé koncentrálatlanul emelve meg az egyik kezét, és mintha figyelmeztető jelleggel nyújtaná ki a mutatóujját. - ...mint akinek jó estéje van? - kérdezi artikulálatlanul, nehezítve a megértést, de nem lehetetlenné téve, finoman bökve az előtte lévő piákra utalásképp. - Kiscsillag... Talán a többiek... - lendíti meg a kezét, hogy valamilyen szinten körbemutatást imitáljon. -... odavannak érted és a jelenléted megmerevíti a faszukat, és amilyen enyelgő szavakkal próbálnak a közeledbe kerülni, gondolatban már a lábaid közé mászva, te is biztos élvezed a társaságukat... De én egy kibaszott éjtünde vagyok, aki kezd kurvára részeg lenni - mutat magára, aztán megemel egy poharat az előtte lévő sok közül. - Szóval... Ha részeges faszfejségem nem zavarja... őkelmét... - próbálja megtalálni a megfelelő kifejezést, és még enyhén illuminált állapotában is valamiféle gúnyos hanghordozása van az utolsó szónak. - ... akkó' persze, felőlem még ezekből is ihatsz - int állal az asztalon lévő üvegek hadára.