Faj: Erdei elf

Nem: Nő

Kor: 75

Becenév: Lia

Rang: állatidomító és gyógyító

Mágia szint: gyógyító

Jellem: barátságos,kitartó
Külső: Közel 170 cm, amivel szokványos magasságú vagyok népemben. Szőke haj keretezi arcomat, melyben a zöld szemben az életöröm csillog.
Ruházat: halványkék palást, ami teljesen eltakarja a testem, csak az arcom látszódik ki.

Awyris erdelyében születtem.Szüleimmel és 3 testvéremmel együtt élünk már Ősidők óta.1 nővérem ,1 húgom,1 öcsém van.Másodszülött vagyok.
Nővérem a Szüleink nyomdokaiba lépett ,és így az íjkészítés Mesterévé vált.Engem inkább az Állatok és a Természet ami érdekelt,és így a gyógyítás és az idomítás művészetét tanultam kiskorom óta.
.Kissé "kilógtam"a testvéreim közül,mert Ők inkább a fegyverek és a családi hagyományok hívei.De engem nem igazán érdekelt az elkészítésük,inkább a fegyverek használata vonzott.
Sokszor gyakoroltam az íjjal,és tőrrel,de titokban a kardot is kitanultam forgatni...
Legtöbb időmet az Erdő fái közt töltöm, így ,már nagyon jól ismerem Awyris Erdejét.Bejártam már minden ösvényt,és zugot, és azokat az utakat is,amik mások szeme elöl rejtve maradnak.
Még olyan helyeket is bejártam,ahová nem merészkedik senki..a Pókok Birodalmába..
...Az erdő szülötte lévén minden percemet a Fák és a Természet között töltöm.. Egy napon,mikor a szokásos körutamat jártam egy érdekes hangra lettem figyelmes..
..egy lányt láttam meg a fák sűrűjében,ahogy a nyilával gyakorolt..egy széles odvas fa volt a célpontja,és néztem ,hogy feszíti íját..Ö nem vett észre engem,de én nagyon jól láttam minden mozdulatát..
..kíváncsian figyeltem,hogy hogyan lövi ki nyilait,és volt,hogy némelyik kissé célt tévesztett..
..ahogy így csendben néztem,azon tűnődtem,hogy még ennyire közelről nem láttam embert sohasem..a Családom elég elszigetelve élt az erdő mélyén,és csak hallomásból tudtunk az emberek létezéséről,de ennyire közelről sohasem láttam még senkit..így még kíváncsibbá és merészebbé váltam...Bár sok Mondát ismertem,és Legendát,de nem hittem,hogy igazak lehetnek..különleges rajzolatok borították testét..és láttam rajta,hogy eléggé kiismeri magát az erdő rengetegében..és elég hangosan mozgott ,hogy engem észrevegyen.. )

Igen hamar megismerkedtem egy pók barátommal, akit elneveztem Hectornak. Gyakran megengedi, hogy a hátára üljek és jó szórakozás így utazni.