Hirát ezúttal az apja jó szívvel engedte el otthonról. Még azt sem nagyon bánja, hogy nem olyan rég megkerült -örökre elveszettnek hitt- leánya ezúttal sem áll meg az erdei elfek határán belül.
Egy öt fős kalandor csapathoz csatlakozott hatodikak. Két lombtünde íjásszal ment el a találkozóhelyre, ahol az oawa társuk egy lovaggal és egy törpével együtt várták. Ők már több kalandot megjártak együtt és őse szerint még mindig túl tapasztalatlan leány most talán megtalálhatja a helyét.
Ez másfél hete volt és most már a kontinens déli területén járnak, ahol bizony a gyógyításban jártas nagymacska faja éli békés életét. A lovagnak kificamodott a bokája, mikor csataménéről leszállva rosszul lépett és ezért jobbnak látták az erdő helyett most egy útszéli fogadóban ha megszállnak.
-Szerintem a legjobb lesz, ha itt hagyjuk. Legalább nem kell a folytonos fellengzőségeit hallgatnom. -morogta a törpe, ki pont úgy egy méteres kétélű csatabárdot hordott magával, mint amekkora ő maga is volt.
-Hogy is ne! Még tudok járni. -morrant egyet a nyeregből leszálló nehézvértes lovag- Majd a két gyógyítónk helyre hoz az este. Eddig is veletek tudtam tartani és még segítség sem kellett a nyeregben maradáshoz.
*Az oawa és a két elf nem szólnak bele a vitájukba. Hirát elfogadták már, hogy szintén életmentésben akarja fejleszteni képességeit, így őt is annak számolják.

Nagy meglepetés ért az egyik nap. Mikor már kezdtem halálra unni magam, mert elillant az örömmámor, hogy értek valamennyire a kézzel való gyógyításhoz, és ezt az enyémeim is észrevették, Apám nagy hírrel érkezett....
Mire észbe kaptam máris úton voltam a rendesen megpakolt Kacajjal és két íjász társammal, akiket Apám biztos ami biztos alapon mellém rendelt.
Egyik öröm ért a másik után mikor a találkozóhelyen egy érdekes csapatot pillantottam meg. Mikor üdvözöltem a törpöt és az embert és kigyönyörködtem magam az oawában ( egyszer belezúgtam egy fehér bundás nagymacskába. a két lábon járó macska nem volt épp fehér, de izgi volt megsimogatni. Kicsit se volt égő mikor nekiestem és simogatni kezdtem a bundáját... Miután persze megengedte.. de legalább jót röhögtünk...) elindultunk. Menet közben jókat beszélgettünk bundás társammal és az íjászokkal. A törp és a lovag ment elől mi utánuk. Már jócskán elhagytuk otthonunkat, mire megtörtént a baleset az emberrel. Így az éjszakát egy fogadóban töltöttük. Az ottaniak jó megnézték szedett- vetett csapatunkat. Egyszerű kis szobákat kaptunk, de megfelelt erre az egy éjszakára.

Épp a lovag szobájában gyűltünk össze. Tünde társaim már lepihentek. Az oawa segítségével neki kezdtem a férfi sérült bokájának meggyógyításához. Nem ment még könnyen annyira, sok koncentrációra volt hozzá szükség, de sikerrel jártam. Tettem még rá fájdalomcsillapító kenőcsöt és bekötöttem, aztán ráparancsoltam a pasira, hogy pihentesse....

http://5mp.eu/fajlok/allat01/tigris_www.5mp.eu_.jpg


Hira egyre jobban kijön az oawával, amit jól is tesz, hiszen ez a faj a gyógyítás más fajtájában jártas így sok mindent talán el tud lesni tőle. A váratlan sérülés is lehetőséget ad arra, hogy lássa, igen hatékony a nagymacskák gyógyító kenőcseit kombinálni az ő kezén keresztül energiaátadásával.
Talán már leszokott a tigrisember simogatásáról, amit első találkozásukkor még elnézett, de nagymacska lévén kellő önérzettel rendelkezik, hogy ne nézze senki házimacskának, aki dorombol is ehhez.
-Gyere! Ideje lesz nekünk is aludni egy kicsit.
*Ezzel lefekszenek, hogy holnap újra útra keljenek. Este mindent bevetettek, hogy a lovag minél jobban fel tudjon gyógyulni és bár már órák óta fent van a nap, mire az ember felkel, egész jól viseli a lába.
-Pedig igazán itt hagyhattuk volna.
-Elhiheted, nem én foglak hátráltatni titeket! -válaszolt vissza a beteg- Ha gondoljátok, felőlem vágtában is mehetünk -gúnyolódott a csapat legrövidebb lábú tagján, aki gyalog tudja jól, nem bírná tartani a tempót.
*A törpe még mindig nincs kibékülve vele, noha ez inkább vezethető vissza arra, hogy ők mindig morogtak egymásra, ám harcban igen összeszokott csapat alkotnak ők.
-Este hallottam híreket. -szólal meg az egyik elf- Állítólag egy óriás pók tűnt fel a közeli hegyekben. Nem lenne jó, ha itt is elszaporodnának. Túl békések az itteniek, ha rákapnának a macskahúsra, akkor könnyen végzetes lehet az itt létük.
Amondó vagyok, a mi erdőnkben van helyük, ám az ittenieket meg kell szabadítani a veszélytől!
*A többiek is helyeseltek, így elindultak a közelben tornyosuló hegycsúcsok -mely már a Raydani-hegység egy elnyúló tagja- egyik völgye felé.

Miután sikeresen együtt dolgoztam a bundás új barátommal, én is pihenni tértem, de alig tudtam elaludni. Az izgalom még mindig nem hagyott nyugtot nekem.
Másnap szerencsére a férfi lába jobb lett, jobban is érezte magát, bár a törppel még mindig folytatták a civakodást. De azon is elgondolkoztam lehet ilyenek. Mikor a társaim közölték a hírt, a hajam kishíján égnek állt. Egyszer találkoztam már óriáspókkal. Annyit tudtam, hogy nem szereti a tüzet. Ez persze nem tántorított el az izgalmakkal teli utazástól. Elmeséltem élményemet a többieknek menet közben...
Kíváncsian vártam mit kezdünk együtt vele.

A csapat helyeslően bólint többször Hirannis elbeszélésére és ezzel jelzik, hogy bizony értik, amit mond. És meg is fogják fogadni a hasznos dolgokat belőle, ha egy mód van rá. Fel is merül bennük, hogy egyből tüzet gyújtsanak és vigyék magukkal, ám végül ezt elvetették, mert hamar elégnének a fák, jóval korábban, mint hogy felderíthetnék a barlang helyét.
Ám az erdei elfek hamar megtudják a fáktól, hogy az óriáspók az erdő egy sűrű részén van. Kezükben égő fáklyával indulnak arra felé, hogy szembe szálljanak vele. Hira dönthet úgy, hogy a csapat közepén fog haladni előre, hogy esetleg maga is részt vegyen az égő husángjával a harcban vagy lemarad kissé a tigrissel, biztonságos távolságra.

Örültem, hogy a többieknek tetszett a beszámoló, és értették. Megfogadták a tanácsot a tűzzel. Hamarosan a fák segítségével csapatunk elindult a helyre, ahol a pók tanyázik. A barlang, vagy fészek közelében társaim fáklyákat gyújtottak és elindultak. Féltettem őket és ezt nem egyszer szóvá is tettem. Ők azt mondták tudnak vigyázni magukra és elindultak. A fák vezették erdei társaimat. Majd segítenek, ha kell. Én tisztes távolságra lemaradtam tőlük. Először azt gondoltam egyedül vagyok, de nem, oawa társam velem maradt. Talán ő is tartott a póktól, vagy arra gondolt jó ha két gyógyító marad az esetleges sebesülésekre....Nem tudtam kitalálni de nem is ez volt a fontos. Távolból néztük mi lesz és hallgatóztunk.

A pók, akinek jelenlétéről riasztották az erdei elfeket az erdő növényei, egy sárkány fa tetején pihent. Nevét a gyümölcséről kapta, mely nem sárkány és nincs is túl sok köze a legendás szörnyhöz.
Égő fáklyákkal közelítették meg a helyet a kalandorok négyes. A törpe leengedte fegyverét, míg magasan a feje felett tartotta az égő fát, hiszen a lény hozzá képest akkora, hogy minden bizonnyal onnan kell várnia a támadás. A tündék az íjat tartó kezükben a fa fegyvertől eltartva markolták. Míg a lovag a bal kezében, melyre pajzs volt szerelve.
-Csendesen. -súgta oda az egyikük.
*Hira és az oawa lemaradtak kicsit és a tigris meg is szólítja halkan.
-Mi maradjunk hátul. Ha baj lenne, akkor tudjunk segíteni. A harcosok majd elintézik, elegen vannak.
*Ahogy megindultak volna a fán felfelé, a pók felébredt és visító hangot hallatott. Majd támadásba lendült és hálót vetett ki rájuk.


/Hatos kockadobás- hányan akadtak bele a hálóba (ha van áldozat, azt következő dobással sorsolom ki:


5 és 6 -hárman esnek áldozatul
3 és 4 -ketten esnek csapdába
2 -csak az egyikük
1 -együk se
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 9

--------------------------------

#2 'Hatos' : 3

Amikor megtaláltuk, egy fán pihent a pók. Kétségbeesetten próbáltam a csapatot lebeszélni a fára mászásról, de nem hallgattak rám. Az lett volna az ötletem, hogy az íjász társaim tüzes nyilakat lőjenek fel, hogy azzal zavarjuk le az állatot a fáról, de nem tudtam elmondani nekik.
Meg is lett a baj. Két társam hálóba került, a többiek pedig harcba bonyolódtak a pókkal. Az oawával együtt tűkön ülve, körmöt rágva figyeltük az eseményeket. Ha két társam elérhető magasságban van, leszedjük a fáról és azonnal kezelésbe vesszük őket.

Az óriáspók jól kezdett, ám elkövette azt a hibát, hogy miközben a legalsó ágakon fogságba ejtette a két hegyesfülűt, tovább mászva lefelé igyekszik megtámadni a másik két kalandort. Ám az ágak között egyre nehezebb manővereznie és ez nem is csak a nagy termete miatt van. A lombtündék nem tudnak mozogni, mert hamar belegabalyodnak a ragacsos hálóba, ám mágiájukkal segítik a lent rekedt társukat.
A lovag igyekszik összeszedni a lovát, ki megbokrosodik a szőrös bestiától, néhány kisebb támadásra rá is veszi és belevágja a kardját az oldalába, a rettegő paripája egyre jobban megnyugszik.
Ám nem nyugodhatnak a gyógyítók, ugyanis hirtelen felettük megreccsenő fáról egy másik nyolclábú mászik lefelé. Úgy tűnik, hogy az ideköltöző mamának volt párja is.
Eközben a törpe eredményesen viaskodik és veri vissza az első támadásait.

Nagy lesz a csetepaté. Épp a társaimat szedem ki a hálóból mikor körülöttem harc alakul ki. Minden társam harcol, kivéve a bundást aki a hálóba ragadt elfeknél segítkezik. Miközben mi elvagyunk, újabb hajmeresztő hangot sodor felénk a szél. A pók nem egyedül volt, a társa is megérkezett. A gondolatok sorra jöttek a fejemben. Használjatok tüzet - kiabálom a többieknek. A vigyázz magadra gondolat hülyeség lett volna hisz bizonyára azt teszik.
A fákat nem lehetett felgyújtani mert akkor mások is megsérülhetnek és a pókok is beljebb menekülnek a rossz irányba talán. A fákat kérem meg, hogy ágaikkal segítsenek féken tartani a bestiát, hogy a többiek időt nyerjenek.
Ha a másik közel lesz botokkal és kövekkel dobálom meg, hogy magamra tereljem figyelmét. El akarom csalni a többiektől. Nem befelé az erdőbe, hanem kifelé. Ha üldözőbe is vesz, tudom majd védeni magam, a fák segítségével....

Ahogy Hira és az oawa gyógyító megragadva az elf íjászokat kitépik őket onnan, azért sok helyen össze vannak még ragadva a háló anyagával. Ám a lovag a helyükön ott maradt pókfonál maradványaiba dobja a fáklyát és ezzel gyorsan fölfelé haladó tüzet okoz. Ám a pókanyára ez csak annyiban hat, hogy felhagy a törpe támadásával és védekezve megpróbál hátrálni a tűz közeléből, ám az apró harcos és a lovag most már egyre aktívabban támadva követi őt egyre többször megsebezve.
A hím viszont a további lassú lemászás helyett egy gyors esést válasz a lángokat meglátva és nyolc lábra érkezve rögtön támadásba lendül a három lombtünde és a nagymacska felé. Úgy tűnik ő kevésbé retten meg a hőségtől, inkább párja visszavonulását próbálja fedezni. Noha nem tudhatja az oktondi állat, hogy egyelőre pont ettől a négy személytől nem kellene támadástól tartani.

Nem volt szükség a dobálásra, de legfőképp a menekülésre sem. A másik pók ugyanis gyorsabban landolt a földön, mint ahogy számítottam rá. Már csak az volt a kérdés merre mozdul. Mindenképp nálunk volt az előny, hisz így már képesek voltunk a fák segítségével mozgásképtelenné tenni ezt a nagyra nőtt rusnya dögöt. A társaimmal azonnal kommunikálni kezdtünk gondolatban. Azt üzenték ők majd elintézik ezt a pókot és én segítsek a többieknek.
Igaz senki sem volt még veszélyben azt a kellemetlenséget leszámítva, ami a két erdeivel történt, de nem is akartuk megvárni, hogy bekövetkezzen az igazi rossz.
Mikor látom mit művelnek a többiek, kétségbeesetten kiabálok, hagyják abba ne bántsák, majd én intézkedem. Ha sikerül a fákat kérve fékezem meg társaim támadását, és megpróbálkozok azzal, hogy a másik pók is a földön landoljon. Viszont ott van még a tűz is, amit nem nagyon kéne hagyni elmérgesedni....

A harc tetőpontjára hágott és amikor sikerült a hímet teljesen körbefonni az ágakkal, Hira a nőstény felé fordult, rábízva előző ellenfelét a többiekre. Ennél a póknál is a természet ölelő szeretetét kéri segítségül és első pillanatokban úgy tűnik, hogy ezzel még nagyobb előnyre tett szert a törpe és az ember, ám váratlanul a szorult helyzetéből kitört és rávetette magát a lovagra. Bár őt nem érte el, ám beleharapott a hátasába.
Dönteni kell az erdei elfnek. Vagy folytatja tovább az ágak irányítását és végre legyőzik ezt a szörnyet vagy kapcsolatba lép otthona legképzettebb gyógyítóinak egyikével és telepatikus úton kéri őket, hogy árulják el neki a „Könnyek tisztítása” varázslatot, hogy megmenthesse a csatamént.

Nagy baj történt. Az egyik pókot sikerült megfékezni, viszont a másik támadott. Nem a társaimat támadta meg, hanem a lovag hátasát. Óriási erővel marta meg és aztán el is dobta. Az állat a bokrok között vergődve kínlódott. Azonnal odarohantam. A harcosoknak oda kiabáltam vigyázzanak a pókkal és máris a ló mellett térdeltem. A farába mart a bestia. Nyugtatni próbáltam, és kezelni a sebet azzal amit tudok. Nem volt könnyű, a felforrósodott helyzetben csak vele foglalkozni és lenyugtatni. Ha kézzel sikerül a sebet begyógyítani folytatom, ha semmi sem történik üzenetet küldök Maligornnak, aki nagy gyógyító otthon. Sokat tanultam már tőle.
- Kérlek segíts mester! Pókkal harcolunk és az egyik társam lovát megmarta. Súlyos a sebe. Próbálom begyógyítani, de nem járok túl nagy sikerrel. Mit tanácsolnál? Nekünk szerencsére nincs bajunk, de a csata még folyik. Segíts kérlek....- kérlelem gondolatban a gyógyítót. Bízom benne sikerrel járok. Az állat nagyon vérzik. Míg nem kapok választ, a kabátommal próbálom elnyomni a vérzést, és közben a gyógyulására koncentrálok....

Hirának jön is a segítség és a távolból meghallja a bölcs lombtünde gondolatait.
~A pók harapása mérgező. Ezért nem akar gyógyulni a seb úgy, ahogy lennie kellene. Nagyon nehéz varázslatot kell megtanulnod, ráadásul minél gyorsabban.
*Közben a lovag igyekszik felállni, ám a bokája most újra visszaüt. Fájdalmasan ordít fel és ül vissza, két kézzel fogva a lábát a szenvedéstől. Paripája nélkül alig van most harcértéke. Ám a törpe barátjuk egyre idegesebben szólongatja, ahogy egyedül harcol az óriás pók ellen.
~Gyermekem! Csak a fájdalmadra szabad koncentrálnod, amit az elvesztése miatti félelem miatt érzel. Annyira, hogy már sírni lenne kedved. És ekkor ha sikerül, a könnyeid tisztítani fogják a sebet és hamar eltüntetik a mérget a testből.
Tudom, hogy képes vagy rá.
*Ha sikerül ezt megcsinálnia az erdei elfnek, akkor az oawa oda fog lépni a nehéz páncélba bújt emberhez, hogy enyhítse fájdalmát és talán vissza segíthetik őt a nyeregbe, immár használható hátasa hátára. És a csatát végleg megnyerhetik, noha a tűz egyre inkább terjed a fán.

A seb változatlanul vérzik tovább. Már az egész kabátom csurom vér. Mikor meghallom a mester tanácsát és biztató szavait már majdhogy nem elbőgöm magam. De az utasítást követve a szenvedő állatra koncentrálva sírni kezdek. Bízom benne, hogy hatásos lesz a dolog még így is, hogy kevert érzelmek miatt potyognak könnyeim az állat sebe felett.
Ha sikerül örömmel konstatálom, hogy a seb gyógyulni kezd és hamarosan már nyoma sincs. A hátas újult erővel kecmereg talpra.Gondolatban felujjongok, közlöm a gyógyítóval sikeremet és megköszönöm segítségét.
Az oawa már ott is van és visszasegítjük a lovagot a nyeregbe. A másik pókot kezdem keresni. A lángok amiket okoztunk egyre gyorsabban terjednek. Szorult a helyzet de túl kell élni.
Az az ötletem támad, hogy gyújtsunk fel egy másik fát is, mert ha természet Anya segít a széllel megakadályozhatjuk az erdőtüzet. Ha megtalálom a törpöt és egyik társam is tud segíteni, gyorsan elhadarom nekik ezen Tűzoltásos ötletemet.....(A tüzet néha tűzzel tudod elfolytani....hallottam egyszer)

A lovag a nyergébe szállva új erőt kap. Immáron megint nem akadályozza előző nap megsérült bokája. És azonnal a törpének megy segíteni. Akinek szüksége is van rá, hiszen fegyverét maga előtt szorítva két kézzel fekszik az óriás pók alatt.
Oda érve a bestia mellé mélyen belevágja a kitin közötti réseken a kardját és az állat felvisít. Majd szép lassan hátrál. A törpe pedig időt kap feltápászkodni.
-Nem kellett volna beleavatkoznod. Egyedül is végeztem volna vele, csak idegesített, hogy hol ide ugrálsz, hol oda. Nem akartalak megvágni véletlen csapkodásod közben.
*Úgy tűnik helyre állt a béke, a lovag és a törpe újra egymást marják és mivel ezzel egy pillanatra még az utóbbi figyelmét is elvonta, így az anyapók gyorsan eliszkolt mellőlük. Talán ez a küzdelem elég lesz neki, hogy elűzzék a környékről és Awyrisban keressen új párt magának!
Ám a meggyulladt sárkánygyümölcsfa egyre nagyobb problémát jelent.
-Igazad van. Ellen tüzeket kell rakni és úgy megállítani. Különben az egész erdő leég.
*A hím döglött testére is kezdett átterjedni, ám ha gyorsan megcsinálják, még beválhat a terv.

/Köszönöm a játékot!/

A tervem jónak bizonyult. A többiek segítségével ellen tüzeket gyújtottunk, és végignéztük, most már biztonságban ahogy a két erő összecsap és végül kialszik. Természet Anyának hála még egy kiadós esőt is kaptunk a nyakunkba ami senkit se zavart.

//Én is köszönöm a játékot!//