Itt zajlik le Uráldur küldetése.

Éppen a megszokott teendőidet intézed, amikor egy futár érkezik hozzád és ad át egy levelet, majd rögvest távozik. Ha széthajtod és megnézed, az alábbi írást látod:

Tisztelt Nagyúr!

Mallior vagyok, Dziewona papnője. Szeretnélek megkérni, hogy vegyél részt egy küldetésen, amely az Oughwar hegység déli lábánál található. Dziewona egy temploma illetéktelen kezekbe került, ki kell szabadítanunk egy démonát! Hidd el Nagyuram, a kiszabadítás közös célt szolgál. Dziewona hatalmas kegyben fog részesíteni, ráadásul megsegít a bajban. Kérlek, jöjj el hozzám, az embereimmel meg tudjuk szabadítani Dziewona hű szolgáját. Egy démon bármikor jól jöhet!

Mallior

Csupán ennyi áll a levélben. Rajtad áll, hogy eleget teszel-e a kérésnek. Egy biztos, ha tényleg egy démoni csatlósra fogsz szert tenni, az jelentős lendületet ad a karrierednek.

Uráldur elgondolkodva tette le maga elé a levelet. Igen váratlan felkérés volt egy feszült időszakban.
~Vajon jó ötlet lenne most elmenni? Igen furcsán időzítenek az isteneink. A múltkor egy király csere után csak pár hétre... Jól van, egy hónapra mentem el személyes küldetésre. És mire visszajöttem, már az uralkodó kómában volt, oly rég óta először felvettünk egy néppel diplomáciai kapcsolatot. Hamarosan pedig a hadurak már utódlásról gondolkodtak, Awernondías hadvezér pedig nyíltan szembe fordult velem és a hátam mögött próbálta feleségével átvenni az Első Lord tisztségét.
Nehéz időszak. És még nem ért véget. Vajon most mit csinálnának, ha elhúzódik ez az út? Aszad és Fiskal csapata is már nyíltan fellázadtak a rendszer és főként Demertor ellen. Waterboarding ráadásul azóta is támadja a csapataimat.
*A nehéz döntés megszületése előtt úgy döntött, elmegy a korona könyvtárába. Bár néhány könyv, mint például az, amelyikben Demertor megtalálta a szer receptjét, mely segítségével legyőzte apját, nincs itt. Jól el van dugva. Ám még mindig ez a legnagyobb elérhető tudástár.
Lapozgatva a marhabőr borítású köteteket igyekezett választ találni arra, hogy mit írnak erről a Dziewonáról és a titokzatos rendről.

A levél elolvasása után alaposan elgondolkozol azon, hogy mit is csinálhatnál. Végül úgy döntesz, a könyvtárba vonulsz és informálódsz Dziewonáról. Sajnos nem tudsz meg róla sokat. Néhány iratban megjelenik ugyan, de komolyabb írás nincs róla. Néhol Sorsúrnőként is nevezik, illetve olyan megjegyzéseket találsz még, ahol ő feltűnt, mindig megsegítette az alattvalóit. Éppen ezért, nem jönne most rosszul, ha a segítségért cserébe valami jót cselekedne veled. Rajtad áll, hogy elvállalod-e a küldetést, vagy nem. Ha szerencséd van, akkor megnövekedhet a hatalmad, vagy akár a legrosszabb is összejöhet. Ki tudja mit hoz a sors?

A hadúr mindig is vallásos volt a maga módján. Bár érdeklődése középpontjában az elhunytak szellemei álltak mindig, halandó istenekként tekintettek a démonokra, akikkel a fajuk jóban is volt. Furcsállta a rend kérését, hiszen nem volt világos számára, hogy pontosan milyen segítségre is lenne szüksége a levél írójának.
A papnő két számára sérelmezhető dolgot is megemlített. Elsőként egy templom elfoglalását. Ez nem váltott ki belőle túl nagy érzelmeket, hiszen ha így is volt, majd a hívek ásóra-kapára kapnak és kiverik az idegeneket. Esetleg oda küldenek egy merénylőt a Szolgálatoktól, hogy levágja a bábok mozgatóinak kezét... vagy fejét.
Ám nem fért a fejébe, hogyan jön mindehhez egy démon kiszabadítása... Mi történhetett ott, hogy egy másik létsíkról megidézett teremtményt csapdába tudták csalni? Ez ügyben óvatos volt, hiszen Dante bányájába is bezárt a fekete mágusok rendje egy démont, akit főben járó vétségen kaptak. De Zevadarban igen ritka az ilyen, még az említett intézményben is démonok tucatjai vannak elbújva a foglyok elől zavartalanul.
Úgy vélte, hogy az ügyben egyfajta bizottságot kell felállítaniuk, akik nem fognak olyan elhamarkodott dolgot tenni, mint... az a lerázhatatlan erdei elf, kit soha többé nem fog kiengedni onnan.
Biztos volt benne, hogy amióta a déli határ átalakítása befejeződött, Turion fiának életében utoljára ereszkedett le AZON A BIZONYOS nyikorgó liften. Soha többé nem kísérletezik vele, mert minduntalan kiszabadul, majd visszatér és főként TÚLÉL!
Így hát elindult, hogy meglátogassa barátját, Fáwen szenátorasszonyt. A boszorkánykonyha tiszteletre méltó főnöke mindent tud, amit mágiáról, idézésekről és különleges ügyek kivizsgálásáról tudni érdemes.
Ezer emberrel keltek át a szövetség ellen lázadozó orkok hegyein, hogy nem sokkal a cél előtt hátra hagyják őket és csak hárman induljanak tovább.
-Mit gondol, szenátor? Hol lehet ez a Mallior papnő?

Úgy tűnik, továbbra sem vagy hajlandó elindulni. A könyvtár után felkeresed a szenátorasszonyt, aki most is valamilyen egyéb dolgával van elfoglalva. Amikor meglát, először eléggé mogorva képet vág, de lassacskán elmosolyodik.
- Üdvözöllek Uráldur! - szólít meg, majd kérdésedre legyint egyet, hogy kövesd.
Nagyon úgy néz ki, már várhatta az érkezésedet. Egy asztalhoz vezet, amin egy nagy tál edény víz foglal helyet. Fáwen a mutatóujjával kavar rajta párat, miközben varázsszavakat mormol. Pár pillanat múlva a víz örvényleni kezd, majd lassacskán egy hegyvidék rajzolódik ki a felszínén.
- Mallior ott van a templomnál és rád vár. Úgy tudom, egy különös varázslat védi a helyet, ezért ő nem tud bemenni. Egy pár fős csapat viszont van ott, akik a vezetéseddel teljesíthetik a feladatot. Viszont, ha nem akarsz oda menni, akkor majd keresünk más vezetőt. Én ajánlottalak Malliornak. Úgy gondoltam, a jövőben jól jönne neked, ha a Sors Asszonyának az áldása van rajtad. Ki tudja, milyen jó dolog történhet veled a jövőben? - mondja, majd még mutat pár képet a helyről, ahova menned kellene.
- Hogy döntesz hát? - kérdezi.

A stratéga arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Ám gondolatai mélyén előbukkant egy Zaida nevű oawa. Amikor megkapta a levelet, eszébe jutott, hogy valaki hamis levelet küldhetett Awernondyas hadvezérnek, hiszen nem lehetett ostoba, hogy bármilyen hajlandóságot mutasson külföldi útja során az ellenséggel való kollaborációra. Ha találkozott is emberekkel és túlélték, az csak annak köszönhető, hogy megtévesztette őket és titokban dolgozott.
-Természetesen. Ez sosem volt kérdés. A hadsereg és én is mindig támaszkodtunk a vízióidra, ezt jól tudod. És fontos megmutatni eme vészterhes időkben, hogy az isteneinkkel számíthatunk egymásra.
*A Sötét Tömeg legbefolyásosabb vezetője örült annak, hogy nem csak az egyik istene ügyeibe keveredett bele pozitívan, de jó barátnéja kedvére is tehet. Hiszen a fekete mágusok -mint a mágia kiemelt tudói- nagy fokú önállóságot élveztek és külön váltak a szárazföldi hadseregtől.
Elindulás előtt még egy éjszakát együtt töltött ISIS-szel, feleségével és gyermekeik anyjával. El kellett köszönnie tőle, hiszen újra csak rá hárul, hogy az egyre zűrzavarosabb politikai helyzetben a háttérből irányítsa a pókokat, míg távol van a nemzettség feje. Aggódott értük, mert Aglarnis, a tinédzser lányuk még nem erős a természetfölötti erők biztos irányításához, mégis lobog benne a láng, hogy bizonyítson. És csak remélni tudja, hogy nagyapja inkább a tanulással köti le, nem pedig Első Lorddá tévő terveivel.
Másnap nagy számú testőrséggel kelt útra, hogy kellő védelmet élvezzen addig, míg át nem kel a Nysiyn, hogy utána nyugatra kanyarodjon. Nem vállalta az egyenes utat, hiszen Oughwarban nem egy haragosa él, a yrchi orkoktól kezdve Hafezig, a Birodalomból száműzött északi elf hadúrig. Azon az úton még ez a több száz kipróbált katonája sem lenne elég biztosíték, vigyázzon az a sötét elf, ki mostanában arra jár!
Kíséretét két napnyira a templomtól hátra hagyta. Fáwen szavaiból arra következtetett, hogy a még soha nem hallott papnő nem látna szívesen egy hadsereget. Ráadásul egy csapda esetén is gyorsabban és észrevétlenebbül tudnak haladni. Így reményei szerint hamarosan csatlakozik a kis létszámú alakulathoz és megismerkedik a rend titokzatos vezetőjével is.

Az utad teljesen zavartalanul telik, amit valószínűleg a kíséretednek is köszönhetsz. Két napnyira vagy már csak a templomtól, amikor egyedül folytatod a hátralévő utat. Ekkor sem történik semmi különös. Tőled nem messze egy erdei úton zarándokokat láthatsz, akik serényen igyekeznek, hogy elérjék a szent helyet.
Amikor megérkezel, egy sötételf nő siet eléd kíséretével( kép ).
- Üdvözöllek Nagyúr! - mondja a nő, miközben meghajol előtted. - Már vártalak, én vagyok Mallior. Jöjj, elvezetlek a táborunkba! - mondja, majd a kezét nyújtja feléd.
Ezután elindultok egy kis ösvényen, majd a hegy lábához értek. Itt egy hatalmas szabad terület van, amit most sátorok és különböző zarándokok foglaltak el. Békésen elhaladtok közöttük, majd egy fákkal körülvett táborhoz értek. Itt vert tanyát Mallior.
- Ezek a bolondok nagyon komolyan veszik az összetartozást... Szerintük mindannyian egy istentől származunk és rokonok vagyunk. Azt hiszik, hogy békében kellene élnünk ezekkel a mocskokkal. Dziewona viszont álmod küldött nekem. Ez itt az ő temploma, nem tetszik neki, amit itt csinálnak. Azt szeretné, ha szabadon engednénk az angyalát.

A hadúr kényelmesen lép oda a papnőhöz és mintha a legtermészetesebb volna, fogja meg a kezét és tartja úgy, hogy a jobb karján kényelmesen pihenhessen annak balja. A keskeny ösvényen nehezen férnek el egymás mellett, ő szinte egyensúlyoz a sziklapárkányon, ám ez az arcán cseppet sem látszik meg. Ha baleset következne be, tudja jól, hogy egy percig nem habozna, hogy sebét gyógyítsa mágiával... más élete rovására.
Szerencsére nem történik semmi és a tábor melletti elkülönült zarándok pihenő fajának már lehetőséget ad őszintébb beszélgetésre. Noha ez a szó már önmagába véve is relatív fogalom a kultúrájukban.
-Én nem nyugtalankodom miattuk, lady. Az észt azért tartjuk karban, hogy ne váljunk legyengültté. Nem a mi felelősségünk, ha a búza a természetes zöldből besárgul.
De térjünk is át rögtön érkezésem céljára! Azt hiszem, sürget az idő. Ha jól sejtem, mások is felfigyeltek a templomra és most ide felé tartanak. Ha meg nem érkeztek közben...
Mit tudunk a bukott angyalról? És kik jönnek majd velem? Zarándok öltözékben be tudunk jutni észtevétlen?
*Az ideológiai és teológiai okfejtésen hamar szeretett volna túllapozni, mert nem tudott sokat a papnő rendjéről. És nem is nagyon akarta fanatikusan beleártani magát. Elég az neki, hogy egy démon kéri a segítségét, melyeket istenként tisztelnek. Az ősök szellemei mellett.