Faj: Erdei elf

Nem: Nő

Kor: 60

Becenév: Hira

Rang: Gyógyító (csak hagyományos, mágia nélkül)

Mágia szint: Járatlanok (első szint)

168 cm barna hátközépig érő haj, barna szem. bársony utazókabát bőr csizma selyem ing barna szövet lovagló nadrág. Megszoktam a nemes öltözéket. Nem adom alább. Bőr öv. Utazó táska. Világra nyitott, kaland vágyó vagyok, aki kerüli a konfliktusokat. Nem vagyok harcos típus minden kellemetlen helyzetből udvariasan próbálok kilépni. Gyógyítás a vágyam mindent megtanulni.

" A Cetalla síkságról indul a kocsink haza Awyris erdejébe. Anyánk (Merowe) itt tanított 2 testvéremmel. Esteledik már mikor a kocsink őrült tempóba kezd a lovak kétségbeesetten nyerítenek, mintha menekülnének valami elől. Aztán nem tudjuk mitől, borul a kocsi. Egy pillanatra minden elhomályosul. Lelassul a világ. A kocsi alá szorulva kuporgok. Fél füllel hallom, ahogy Anyám és testvéreim, az atyám által küldött katonák az életükért harcolnak odakint. Sikolyokat amiket sose felejtek. Aztán minden megszűnik.... néma lesz a csend. Az utolsó emlékem hogy valaki kiráncigál a kocsi alól.
Idegen helyen ébredek. Emberek vesznek körül. A család akik ápolnak kedvesek velem. Egy nemes ember Gotter Dirion vett magához. Heteken keresztül ápoltak. Rendesen összetörtem magam. Anyámékról kérdezek ők annyit mondanak mindenki halott volt, mire rátaláltak a kocsira. Eltemették őket. Az emberek világának szélén nevelnek. Nem mernek a városba vinni. Egy erdei lakban nőttem fel. Titokban jártam rokonaim sírjához. A család taníttat. Természet, faj tant, gyógynövény tant tanítanak. Minél idősebb lettem annál jobban húzott a szívem az enyéim közé. Atyámhoz akartam menni.
50 évesen bementem a városba. Késő délután volt, hosszú bársonykabátom lobogott a szélben ahogy fürgén róttam az utcákat egymás után. Füleimet a biztonság kedvéért csuklya mögé rejtem. Embereket látok. Katonákat, árusokat. Nemeseket. Néhányan megszólítanak. Valaki elém áll. Ijedten próbálom kikerülni, de megragad és lerántja csuklyámat. " egy tünde kiabálja". Riadtan rúgom bokán és menekülőre fogom. De senki se kerget. Az emberek csodálkozva néznek rám. Megállok. Oda jönnek üdvözölnek kedvesek. Rájöttem nincs félni valóm. Egy kocsmába kísérnek ahol mesélnek a szövetségről. Azóta sokat járok oda hallok egy kicsit a harcról, más világokról. Hallok a népemről. Jól érzem magam az emberek között de tudom nem köztük van a helyem. És.... ahogy a férfiakat néztem rájöttem Szerelmes akarok lenni.
Így telt még pár év nevelő családom egyre öregszik, míg én fiatal vagyok. Aztán egy nap jött a fekete leves, ami véget vetett az emberekkel való kapcsolatomnak. Gotterhez egy katona érkezett. Földbe gyökerezett lábbal hallgattam végig hogy az az alak aki aznap lekapta fejemről a csuklyát (Edmond Ferrgott) szemet vetett rám és a feleségének követel. Busás jutalmat adott értem. Csalódtam Gotterben. Hírtelen rájöttem nem tudom mit higgyjek az emberekről. Jók e vagy gonoszak. Úgy volt holnap beköltözök Ferrgott házába. Összezavarodottan léptem le az éj leple alatt. Az aranyból amit Gotter értem kapott magammal vittem egy maroknyit és lóháton idultam el a világnak...