Wora és Uráldur kopár fennsíkon állította meg a lovát. Téli szél tépte a hajukat, ám északi otthonukhoz képest itt még ilyenkor sincs fogvacogtató hideg.
A távolban hegyek kúp formájú sziluettje között tűnik el a Nap. Beköszönt az éjszaka és ők látásuk miatt számos veszélyes lénnyel szemben előnyt fognak élvezni.
-Látod ott a vulkánokat? Isteneink egy alfaja él ott. A csontdémonok nagyon szeretik a meleget, akár testüket is visszaépítik tűzből vagy pusztán hőből.
Milyen humoros a világ keletkezése, hogy egy csatában akár közel egész testüket újra tudják alkotni többször, ha van elég láng. De arcot egyszer sem kaptak. -felkacag- Pedig mennyire vágynának rá.
Hamarosan az ő vidékükön lesz az elmúlt évek legnagyobb csatája. Meg kell nyernünk valahogy őket, hogy csatlakozzanak ehhez a küzdelmünkhöz! Az idő sürget és még néhány feláldozható egységről gondoskodnom kell. Vereségre készülök, de embereim élete nem lesz hiába ontva.
*Miután az elhárító tiszt visszatért Délosból, a dolgok kezdetben úgy alakultak, ahogy tervezte. Az Első Lord első reakciója bányába ledobni a tanúidat. És persze látszólag tagadni minden féle hiba létezését a rendszerben.
Ám pár hónap múlva a kémfőnök eltűnt. És csak bennfentes suttogások hallatszódtak, hogy a most épp veled lévő vén elf katonái kísérték őt Dante felé utoljára. Ám ha bizonyosságot is szerettél volna nyerni, Néró Mester, az igazgató nem tud a dologról semmit. És csak a szeme sugallja, hogy jobb lenne neked sem.
-Sajnálom, hogy már egy hónapja nincs Zevadarnak kémfőnöke. Király nélkül pedig nem is tudunk kijelölni utódot. Ám a hadsereg azt szeretné, ha visszatérted után a sikeres akcióból a helyettesének tekinthessen. Ha vállalod, akkor a hadtestek vezetői egyetértenek benne, hogy te irányítod a hivatalt, amíg végül elő nem kerül. Uralkodó nélkül jobbat nem tehetünk, de nem állhat meg az élet emiatt.


/A mordena leirása megtalálható "Neminra élővilága" leírásban/

Amióta visszatértem, számításaim beigazolódni látszódtak. A kémfőnök és vele együtt a rendszer hibája eltűnt, a dolgokról nem kérdezősködtem, bár jómagamnak mindennel tisztában kell lennem, ha jó vezető szeretnék lenni, de persze vannak dolgok, amiket nem szabad megszellőztetni.
A nagyúr hívatott magához, a hideg téli Raydan, pont mikor eltűnik a nap.

- Ennél pompásabb időszakot nem is választhatott volna, kegyelmed. Ha nem ismerném, azt hinném le akar nyűgözni.

Hiszem az éjszaka, a csontot érő hideg és a síkság halott csendje olyan látvány a szememnek, amivel sohasem tudnám beérni. A vezér, láthatóan jó kedvű és a vulkánoknál élő csontdémonokról tesz említést. Csatát emleget, s a szót amikor kiejti, egy fura érzés fut át rajtam, valóban csata lesz...és valóban vér fog folyni.

- Ellenségeink legyőzése mindig áldozatot követel, s ezzel a katonáink is tisztában vannak. Nagyuram stratégiai érzékére bárki mondhatja, hogy minden csepp vér egy jól kigondolt terv része.

Jegyzem meg. Hiszen Uráldur valóban az egyik legjobb hadvezér, és logikája nem hétköznapi. Ezt az is bizonyítja, hogy még mindig él...

- Uram, nem kertelek, mindig is áhítoztam erre a feladatra, így alássan hajolok meg a feladat előtt és remélem bebizonyíthatom, hogy alkalmas leszek rá.

Döntöm meg a fejem, majd folytatom.

- A démonokat kellene meggyőzni, jól sejtem?

Uráldur bólint. Valóban a démonokat kell meggyőzni.
Egyedül kell indulnia tovább és azok a csúcsok veszélyesek. Az egyik hegyen felfelé baktatva hirtelen elsötétül körülötte minden. Mintha felhő takarná el a Napot az égen. Igazából tényleg valami beárnyékolja őt és lovát, ám az nem egy fehér kóborló égi folt, nem is vízgőzből van, hanem húsvér lény szárnyai feszülnek, ahogy lecsapni készül.

Elváltam a vezéremtől és egyedül mentem tovább. Bizonyítanom kell, vajon sikerül? Akárhogy is, meg kell mutatnom hogy mire vagyok képes. Egyedül vágtatok a sötétségben, félelem lelkem nélkül régóta nincs bennem. Inkább izgatott vagyok, csak néhányszor láttam eddig a csontdémonokat, akkor sem voltak túl kedvesek. Egy fej, egy fejet kellene vinnem nekik, amivel megnyerhetném őket. Hisz arra vágynak annyira, ez amin nevetett a Nagyúr is.
Hirtelen valami különös érzés kerít hatalmába, valami van felettem.
Felnézek és egy Griffet látok, hogy éppen lecsapjon rám. Nem tudok mást csinálni, oldalra rántom a lovam és kihúzom a kardom a tokjából. Felkészülök a támadásra.

Wora lova, hanem élőholt, akkor nagyon nyugtalan. Ám egy húsbábként mozgatott hátasnak semmi érzelme nincs.
Az égi ragadozó körözni kezd a feje felett. És igyekszik úgy fordulni, hogy hátulról érje a self nőt a támadása. Fiatal példány, ám még így is nagy méretekkel rendelkezik. És ez a manőver ügyes vadászra vall. Még ha nincs is tapasztalata az éjtündék erősségei és gyengeségei kapcsán...


/Kocka dobás: Tízes
1-3-ig -A griffnek sikerült a manőver és lecsap hátulról karmait használva, de még nem tudni, sikerült-e elérnie. Worának ebből a helyzetből kell kiutat találni.
4-10-ig -A bestia taktikázása kellő időt biztosít hősnőnknek, hogy felkészüljön egy varázslatra vagy más támadásra./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 7

Ez az állat úgy tűnik nem békés szándékú, szeretne lakmározni belőlem. El kell szomorítsam, ma nem leszek az áldozata. Már több éve, hogy nem ülök élő lóra. Sohasem volt biztonságos, sokan hisznek még benne, magát Uráldurt is látom élő lovon lovagolni, én azonban még ha élő lovat is kapok, akkor is megölöm, majd feltámasztom. Így a mostani példány sem volt kivétel. Hamar leugrottam róla és szembenéztem a griffel.
A kezemmel a griffre célzok, majd a Bénítás igéjét alkalmazom. Ha sikerül, gyorsan a madárhoz szaladok és megpróbálom levágni a fejét.
Így két legyet is üthetek egy csapásra...

Igen érdekes taktika, amihez folyamodott hősünk.
Hiszen a levegőben keringő jószág izmai felett ha elveszíti a kontrollt, akkor pillanatok alatt lezuhan. Hiába marad úgy a szárnya, az új manővereket már nem tudja irányítani. És ez esetben már a kemény landolás is súlyos sérülésekhez vezethet.
Ám a penge talán még ennél is veszélyesebb...

/Kocka dobás: Hatos
1- A kedvező légáramlatokon vitorlázva még kellő ideig fent tud maradni a griff, négykézláb érkezik le és úgy száll szembe sértetlenül a nővel
2-4-ig -A dobás méretéhez arányosan szenved el hátrányokat a balszerencsés leérkezés következtében, a földön még mozogni és harcolni képes.
5 és 6- A támadás teljes siker, a fejét levágva lettél csurom véres./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

A mágiám célba talált ám nem volt eléggé hatásos, így a szörny leesett, sajnos nem bénult el olyan hosszú időre mint, amire számítottam. Harcra fel, te bestia.
Egyenesen a lénynek szegeztem a kardomat és elkezdtem felé szaladni, majd közben újra próbálkoztam a Bénítással, ezúttal egy kicsit több időre, ha sikerül a terv a feje levágása lesz.
Ha nem sikerülne, nekimegyek a griffnek és megpróbálok valamilyen sérülést okozni rajta.

Igen komoly törött csontokat szerzett össze a bestia, csak alig egy kicsin múlott, hogy hátrálni tudott a penge elől. És karmával már vissza is kapott volna, ám a nő előtt megállt a levegőben a mozdulata. Tudhatta ebből, hogy átka hatásos volt ezúttal is és védekezés helyett gyors mozdulattal választja el a fejét a testétől.
A vörös vér bő patakban csordogál és keresi a lefelé vezető utat. Ám Worának nem szabad követnie, hiszen amit ő keres, az a hegy tetején van. A kráterben, mely szélén itt-ott sárga színű kövek jelzik, hogy néha kén szivárog a felszín alól. Ám olyan hőség van, hogy a hideg, északi időhöz szokott self egyre nehezebben tud mozogni. Szürke bőrén pedig bő cseppekben csorog az izzadsága.




Egy három méteres szörny emelkedik ki a sziklák mögül és hiába hozta a kémfőnök (végérvényes)helyettese a griff fejét, az ökölbe szorítja a kezét és nagyon ingerült. Nincs semmi, se szeme, se szája, se füle, csak világosabban izzó és sötétebb részek a bőrén. Próbált valaki csendben maradni egy hétig és nem szólalni meg? Én is ingerült lennék a csontdémonok helyében... állandóan.
Most még elég távol vannak és nem látszik támadónak. Még szerencse, hogy a lány istenként tisztelheti és talán megérti, mire vágynak szívük mélyén igazán...

A griff hamar lehelte ki a lelkét, a vére csak úgy bugyborékolt fel a nyakából. A legyőzött test látványa örömmel töltött el. A kezemben tartottam a lény fejét, mely egy jó együttműködési alap lehet számomra.
Visszaültem a húsbábra és tovább meneteltem. A hő érezhetően megnövekedett és izzadni kezdtem. Nem ért váratlanul, pont erre számítottam. Az akaratom legyőzi testi vágyaimat. A homlokomat többször törlöm meg. Persze vigyázok, mert nem szeretnék grillezett éjtünde lenni. Végre megláttam amit kellett. Egy több méter magas szobor emelkedik ki a földből, mely dühösnek látszik.
Egy lepellel eltakarom az arcomat, csak három lyukat hagyok, kettőt a szemeimnek és egyet az orromnak.
Leszállok a lovamról és óvatosan megközelítem az egyik példányt. A kezemben a griff levágott feje. Közelebb megyek és letérdelek, majd a griff fejét a démon lábához hajítom, s lehajtom a fejemet.

- Üdv néktek, magasságos Istenek! Hűséges szolgátok érkezett hozzátok. Érezhetik rajtam, én is a homály gyermeke vagyok. Békével jöttem.


Soha, senkit sem hallottam még csontdémonokkal tárgyalni. Nem tudom mire számítsak. Felkészülök a legrosszabbra...

A szörny megnyugszik hamarosan láthatóan és egy hang nélkül áll ott. Majd a fejére mutat és kezeit széttárja. Nehéz tárgyalás lesz és úgy tűnik először a kérés megbeszélés alapjait kell rendeznie. Rá kell jönnie, hogy mit akar és mi mit jelent. És sajnos nem reménykedhet hallható válaszban.
Két kisebb is kiemelkedik a kráterből, ők nem érik el a 1,5 métert sem. És egyelőre úgy tűnik, csak a háttér díszletért rakta be őket a mesélő. Miközben a kontinens déli szegletében egy hidegebb szellő süvít végig, enyhülést hozva a lávató partján erősen izzadó Worának és kellemetlen lehűlést tárgyalófelének.
Talán nem lenne itt az ideje visszamászniuk jó kis forró fürdőjükbe?

Az óriás előttem áll és a fejére mutat. Nem értem, ott van a lábánál a fej. Miért nem veszi fel és rakja fel a fejére, azzal lehet képes lenne beszélni. Lehet, nekem kell felraknom?
Nem tétlenkedek, nekiiramodok és megragadom a griff fejet, majd az óriás kezébe repítem, azt könnyebb elérnem, mint a fejét.
Azt hallottam tájékozódni nagyon jól tudnak fej nélkül is. Vajon mi mást kellene tennem?

A nagy darab szörny elfogadta az ajándékot és a fejére igazította. Megfordult és gyermekei ingatták a fejüket. A kezdeti bizakodás pedig gyorsan elpárolgott. Visszafordult a nőhöz és két szót rajzolt sárga kénnel a sziklára.

"hang akar"

Ez minden egyelőre, amiből Worának most gazdálkodnia kell, hogy hivatalosan is megkapja sikeres küldetés esetén a kémfőnök-helyettes posztot. Mely főnöke (végérvényes) távollétében tejhatalommal ruházná fel őt a besúgók hálózata felett.
Már a zsebében érezheti a megbízást.

A szörny felveszi a fejet, reménykedek egy válaszban, ám nem hallom a hangját. Ám kieszeli, hogyan kommunikálhatnánk.
Kénnel festi fel a szíve óhaját egy kőoszlopra. S egyből megértem, mit szeretne. Hangot. De ugyan mégis hogyan adhatnék neki?
A kommunikációnk csatornája az írás lesz. Vajon ő hallotta mit mondok neki?
Hogyan adhatnék hangot neki? Sehogy...de valamit ki kell eszelnem. Rákérdezek hát, ez lesz a legegyszerűbb.
Írni kezdek én is a földbe:

Hogyan adhatnék hangot?

Írom le neki, miközben erősen izzadok, s néha egy egy csepp leesik az orromról.

A hatalmas szörny széttárja a karját. Jól láthatóan tanácstalan. Majd újra írni kezd.

"te akar valami"

*Egy távoli szirtről újabb griff indul portyázni hatalmas vijjogással. Úgy tűnik ezen a vidéken egy ragadozó csupán múló emlék, mindig új áll a helyére. Szerencsére nem is fontolgatja, hogy a démon közelébe jöjjön. Ám ez nem könnyíti meg a választ Wora számára, aki egy újabb sor segítséget kap a lénytől.

"én is"

A szörny nem adja könnyen magát, a testemről pedig patakokban folyik az izzadság. Vajon szellemi szinten otthon lehetnek ezek a lények, vagy csupán értelmetlen csontóriások, akik az akar és a te szavakon kívül nem ismernek mást.
Ha jól értelmezem, ő hangot akar én pedig őket, tehát mind akarunk valamit. Mégis hogyan szerezzek hangot nekik? Még ha a torkomat téphetem is ki a helyéről, láthatóan nem működne, hiszen a griffnek is van beszédképző szerve, amit úgy látszik nem tudnak hasznosítani.
Mi tévő legyek?
Nincs sok időm, mert a háttérben már hallom is a vész jeleit.
Vajon szellemek tudnának segíteni ebben, vagy próbáljak egy zombit feléleszteni és annak a fejét odaadni nekik. A mágiámmal ilyesmit nem tudok adni nekik.
Gondolkodóba estem. Vajon egy Judásfa? De az csak erejüket növelné.
Elgondolkozom, vajon olvastam-e bármi olyan dologról, mely segít a hangképzésben.
Ha nem, akkor megpróbálok közelben lévő halott testeket feléleszteni, talán akad egy frissebb is, amelynek levágom a fejét és a démonnak adom. Ha így sem tud szólni, akkor pedig megpróbálom a szellemeket hívni segítségül, egy kis bölcseletért. Hiszen a szellemvilág foglyai nagy tudásúak.

A közelben nincs holttest, ám talán Wora már örömmel távozik egy rövid időre a fullasztó hőségből, és megy el vadászni rá. És a hegyoldalt lefelé haladva hamarosan csatározás hangja üti meg a fülét. Ha odaoson és meglesi őket, akkor fél tucat törpe harcos nehézpáncélzatban és igen jó fegyverekkel küzd egy barlangi görénnyel, aki épp csak kitette a lábát otthonából. A bentről vezető vércsík jelzi, hogy valószínűleg odabent kezdődhetett a nézeteltérésük, hogy kinek is a földje ez.
Egy hetedik apróság már holtan fekszik a földön bár szemei már nincsenek, de nem is arra van most szüksége senkinek. Élő húsbábként könnyedén feltámaszthatja és elhozhatja magával, míg azok el vannak foglalva egymással. És persze ha akar, beavatkozhat a küzdelembe is.
Ismét a démon előtt állva ha próbálja beszéltetni a zombit, akkor sikerül is. Nem kell csodálkoznia, hiszen a kiáramló levegő és a hangképző szervek puszta fizika, amit kellő gyakorlással elsajátíthat. És őstehetségnek tűnik.
Már azon gondolkodhat, hogyan teszi át a megtestesült forróságra saját bűbáját, amikor a zombi olyat mond, amire ő nem kérte meg.
-Egy jó ötletet adtál. Bár feltámasztottal nem fog sikerülni, de ha egy szellemet szerződtetsz őmellé, akkor az hallja amit mondanak.
*A három méteres démon ide-oda kapkodta a fejét hol a járkáló hullára, hol a kémek reménybeli fejére. Ebből két dolgot is levonhat következtetésként. Nem saját mágiája miatt szólalt meg, ha kipróbálta az elméletét. És most sem az ő, sem a csontdémon nem ügyködik ezen hangokon. Valami más áll a törpe szája mögött.
-Juszuf vagyok, Uráldurnak ígértem némi segítséget. Egy barghest szólt, hogy nézek rá az itteni kísérletezésekre. De amit mondtam, az igaz. A mordena hallja és érzékeli a külvilágot, de csak más létsíkokon hallható amit mondanak egymásnak.
Még élők lelkére van szükség vagy megkörnyékezni már hallottakat. Akkor van esély, hogy valaki a Pokol szenvedései helyett vállal esetleg szolgálatot. Ha kell, beszélj a vén elffel. Vagy találj magad!
*Nos, a nagy hatalmú démon, ki csak fél szemmel nézi az itteni történéseket, nem tudja a pontos előzményeket, így ahhoz sem tud tanácsot adni, mit ígérj most a selfek reménybeli új zsoldosainak, hogy hadba vonuljanak az elkövetkezendő harcok idején.
Ám a problémát, amin épp gondolkodtál, azt sikerült kijavítania és ezzel már nem lesz gondod.

A zombik feltámasztása mellett döntök, s elmegyek holtestek után nézni. Egyenlőre nem érzékelek friss testeket a közelben, majd továbbmenve egy csata jelenetit pillantom meg. Nem szeretnék felesleges harcba kerülni ezért csak a tetem kell nekem. Felélesztem és magammal citállom a szörnyhöz, akinek remélem még nem szállt el a türelme. Hirtelen megszólal a zombi, és kiderül, hogy egy hatalmasabb démon hangján beszél. Meghajolok és köszöntöm Juszufot. Uráldur megint a segítségemre sietett, remélem nem azért, mert csalódott bennem...
A démon jó ötletet ad a hangadáshoz, s élő lelkeket vagy már halottakat kell megkörnyékeznem. Ha valakinek, hát nekem bizonyára menni fog.
Így ezt az utat választva elköszönök a démontól és a csontdémont türelemre intem, szerezni fogok neki hangot, de előbb lelkekre van szükségem.

Egyelőre úgy tűnik nagy önbizalommal, ám kevés ötlettel vág bele a kisasszony a feladatnak, hogy szellemek hangján szólaljanak meg a démonok. Márpedig az ő csatlakozásuk komoly előnyt jelentene az elkövetkezendő harcokban.
Ám szerencséje van és egy szellem épp az útjába akad. Ismerős az áttetsző test, hiszen nem is olyan régen vált el tőle. És igazából keresi is őt.
-Nos, hölgyem! Remélem nem zavarok. Csak megérdeklődni szeretném, hogy sikerült a találkozója. Az, hogy ilyen rövid lett, jelentheti a rosszat. Vagy a nagyon jót.
*Karba font kézzel lépked könnyedén a súlytalan a nő mellett és arcát vizslatja, hogy elárul-e apró jelet. És látszott rajta az is, hogy nyugodt. Vagy borzasztóan jól titkolja, ha valami a szokásosnál jobban aggasztaná Uráldurt.

A feladatom nem könnyű, de nem adom fel. Sok múlik ezen az akción. Így elindulok arra felé, ahol több szellemet érzékelek. Szerencsére nem kell sokáig mennem, egy ismerős lépked szembe velem. Felteszi a kérdéseit. Közben észrevehetően javultak a hőfok viszonyai. Már nincs olyan meleg. Válaszolok a szellemnek:

- Valóban egy kisebb problémába ütköztem. A démonok, akiket kerestem egyetlen vágyuk a hang. Ebben pedig egy szellemvilágbeli lény segíthet nekem. Ő tudna kommunikálni velünk. Nos, ha már erre járt...mit szólna-e nemes feladathoz?

Teszem fel a kérdést. Nem szeretem a kertelést. Vajon Uráldur, miért küldte? Egyáltalán ő küldte vagy csak utánam jött?

/Bocsi! Kicsit félre érthető voltam előző reagban. Nem Uráldur küldte, hanem maga Uráldur lépett ki testéből szellem alakba, hogy megnézze, hogyan haladsz./


Az Első Lord ott sétált mellette és örömmel hallotta, hogy nem lett visszautasítva. És állát kezdte el simogatni.
-Hmmmm... szellemek és démonok. Ön, kedves Wora, mindig is jobb volt nálam démonok terén, de adott egy jó ötletet arra, hogyan vonhatnék be egy láb alatt lévő...
*Hirtelen rá nézett és elhallgatott.
-De ez nyilván nem túl érdekes a számára. Kicsit fejlesztettem a terven, de lenne egy ötletem erre a problémára is. Egyszerűbb a zsoldosokat csata után kifizetni. A fogságba esettek választhatnak. Vagy ezeket a démonokat szolgálják vagy lelküket elraboljuk és a Pokol démonai kínozzák örökre.
Amilyen képmutatóak, sokan fogják választani az örök kárhozatot, de ha csak tízből egy is elfogadja, megéri démon segítségre cserélni őket. 100 démon felbérlésére a csata idejére biztosan lesz keret.
*Nos, hát ez némiképp jellemző. Uráldur sosem azon gondolkodott, hogyan dolgozzon külön-külön egy feladat különböző részein, hanem inkább azt kutatta, hogyan lehet szinte ingyen bevonni plusz lehetőségeket.
Ha győznek, akkor nem lesz gond a kifizetéssel, minden bizonnyal. Ha vesztenek, akkor a legtöbb segítségül jött istenük valószínűleg elpusztul. Minden esetre elég sok élő fog ott átmenni a túlvilágra és kell-e vajon Worának ennél jobb szellem-vadászmező?
-Ha sikerült megállapodni velük a túlélő démonjaink kifizetésében, akkor szívesen látnám az óriásoknál. Épp tárgyalási szünetben vagyok. Amint gondoltam is ingyen is jönnek törpöt ölni. De még gondolkodnak azon, hogy orkot akarnak-e.
Több lenne bennük a lehetőség, ha az agyarasokat is gyűlölnék, de úgy tűnik nem sokan jutottak le a kontinens legdélebbi részére közülük. De most vissza kell mennem, várnak.
*Ezzel egy szempillantás alatt eltűnt és a nőn múlik csak, hogy kóbor szellemek után vadászik vagy az ötletet kívánja-e kipróbálni a gyakorlatban. Hiszen az elmélet csak elmélet marad, amíg azt gyakorlatba nem ültetik. És most két ötlet versenghet a fejében.

// igen, kissé félreértettem :DD //

A nagyúrnak természetesen újra meghajolok, s megértem miért van itt, hiszen nem mindegy hogyan alakul a sorsunk, ha bevonjuk ezeket az isteneket a csatába. A hadúrtól egy kisebb dicséretet kapok, mire válaszom egy fejdöntés.

- Nagyon érdekes és működő ötletnek találom az ötletét.

Mindig is csodáltam ezt az elfet. Mondatában talán van valami lelketlen is, amitől még jobban felnézek rá. Egy igazi büszke sötét elf. Nem hoz szégyent a fajtájára. Büszkén követném akár a halálba is, kár hogy nem töri már a fejét az uralkodáson. A gyermekei hatékonyságáról sajnos nem vagyok így meggyőződve.
Nos az ötlete még jobb. Így hagyom a sajátomét.
Látogassunk hát meg a börtönt és kérdezzük meg a fogságban lévőket. Haj, de fogom ezt élvezni....

A közelben két helyen őriznek foglyokat a selfek. Illetve a kontinens másik végében Zevadarban.

Uráldur seregei megérkeztek a kontinenst tengeren megkerülve. Nem volt olyan túl nagy mutatvány, csak pár ezer katonát hozott magával. Nyoma sincs nagy csatára való készülésnek most még. Magányosan kalandozó törpéket vagy kisebb csoportokban a vidéket járókat ejtettek foglyul. Két tucatnyian vannak csupán, jelenlétüket még rejteni kívánja a hadúr.
A legdélebbi hegyek egyikén alakították ki táborukat. Arra felé elég sok óriás van. És ahogy már említette a stratéga, oly esküdt ellenségei a törpéknek és nem bántják a tündéket. A foglyokat információ gyűjtés céljából kapkodták össze. És ügyelnek, hogy óriás szövetségeseik nehogy uzsonnának nézzék az apróságokat megint.

Másik helyszín maga Sötét Vastelep. Háromszáz törpe fogoly dolgozik a bányában. Ám az igazgatónak sokkal nagyobb gondja is van annál, mint a kitermelés fokozása. Már kezdetektől a törpék serege körbe vette a bányát és figyelik. Néha bejut egy-egy élelmiszerszállítmány és néha ki is jut. De a raktárak megteltek vasérccel és kevés a védősereg ahhoz, hogy a törpe király teljes seregét visszatartsák.
Ám egyelőre csak előőrsök ólálkodnak a környéken, igyekeznek elszigetelni a bányát. És egy újabb étel szállítmány tart oda, megpróbálva bejutni.