Helyszínleírás:

A település már egy jó ideje fejlődik szép lassan az emberek királyságának hivatalos határán kívül. Kevesebb mint egy napi járóföldre van Észak Bivaly végvára, így nem ritka az őrjáratok jelenléte. És ez meg kell vallani, hogy nagy biztonságérzetet ad a kereskedőút mentén fekvő helynek.
Nevét már egy ideje talán kinőtte, hiszen lélekszám alapján nyugodtan mondhatjuk mezővárosnak. A gazdasága pedig szilárd lábakon áll. Az emberek egy része foglalkozik a környékbeli földek művelésével, míg mások kézműves szakmákkal foglalkoznak és ezt a környező falvak, tanyák bejövő népének is árulják.
Bár általános a jólét, páran azért tilosban járnak. És vagy úgy teszik ezt, hogy a közösség rosszallását ne vívja ki vagy pedig igyekeznek elrejtőzni a vidék nehezen járható területein.
A város jó nevű fogadója a Bíborhoz címzett, mely szokatlan éjszakai ténykedések színterévé is válik néha. Ám a végvárból induló őrjáratok betérő tagjai vagy a közelben élő nemesség nem veszi a fáradságot, hogy egyáltalán vitát indítson bárki, hogy itt valami becstelen lenne a háttérben. Határozott álláspontjuk, hogy aki a zajokra panaszkodik, csupán nem járt még igazán nagy városban, ahol jóval nagyobb dorbézolások is előfordulnak.


/Kihívás/

Erelar egész napi gyaloglással a háta mögött és jókora vasakkal a vállain lép be a tavernába. Szemlátomás a kiszolgálása gyors lesz, hiszen sok pincérlány tevékenykedik ezen az estén. Még nem tudja, de magát a főnökasszonyt is összekeverte az egyikkel.
Egy lovag szavainak hatására jött ő ide, ki arról beszélt neki, hogy a határszélen már túl kevés a katona. A folyamatos összecsapások az orkok portyázó hadaival és az utánpótlás hiánya mára védhetetlenné tette az egykor erős határvédelmet.
Ám amikor betoppant ide hat katona ült körbe egy asztalt. A vendégek között volt néhány derék férfi, kik kardot viseltek oldalukon és sok egyszerű ember.

Az ide betérő vendégek zöme már tudja, mely szint falai rejtik számukra vágyaik kulcsát.
De azt is tudják, hogy megszálló vendégként, kihez kell fordulni ha társaságra vágynak.
Az utóbbi évek során számtalan változáson ment keresztül Borzongó Falva neves fogadója. Külalakban, levetkőzte magáról a szürke, hétköznapi színeket és berendezéseket. Helyette motívumok, markáns színek, kényelmes bútorzat került előtérbe.
A személyzet az előbbi tulaj eltávozását követőn szinte teljesen lecserélődött, számuk sem annyi. A hangsúly a minőségi kiszolgálásra került. Mostanra kevés különleges óhaj hangzik el, amire elutasító válasz érkezne. Természetesen az árát mindennek megkérik, és hogy ez biztosítva legyen, őrök biztosítják a nyugalom fenntartását.
Korai még az este, a vendégek száma azonban már a kései órák tükre.
Finom ételek illata keveredik enyhe illóolaj párlattal, pipafüsttel és erőteljes szeszek bukéjával.
Ibolyaszín, merész szabású ruhás hölgy tárja ki az ablakokat. Az utolsónál végül megállapodva támaszkodott kifelé tekintve, többsoros nyakéke a levegőben ringatózva fénylett meg az utcai fáklyák fényében. A lemenő nap baljós felhőket hagyott maga után, az első cseppeket a fogadó mellett elhaladó páncélos elébb megtapasztalhatta mint Mechil. A lengedező szél bizony az ablakban állót sem kímélte a hűvös csapadéktól. A kint elhaladó talán betért, Mechil most nem szánt különösebb figyelmet az érkezőkre. Leült egy szabad asztalhoz, s szőlőt szemezgetve hallgatta a felcsendülő muzsikát.

/Kihívás/


A szemerkélésnek indult eső másokat is a Bíbor fogadóba űzött az nap este. Egy másik talpig páncélba öltözött ember is szállást keresett a kíséretének. Tucatnyi lovas jött a háta mögött, mikor torok hang hallatszott a sisak rostélya mögül. A mély, hörgő hang hamar abba maradt, mikor rákapta a pillantását egy lépteit szaporázó fehér népre.
-Kell valami helyet találnunk, fiúk! A selfek démonai kénköves nyilai csapjon bele ebbe a késő őszi időbe!
*Ezzel leszálltak és az épp útjukba eső taverna felé indultak. Ha van oldal ajtó, akkor azon kezdenek el dörömbölni páncélkesztyűikben. És ha valaki türelmetlenségüket látva ajtót nyit, akkor egyelőre hátra hagyva a fegyelmezetten álló és ázó társait a vezetőjük benyomul az ajtón akár az azt kinyitót is félre tolva.
-Jó estét! A tulajt keresem. Haradur örvég vagyok, tiszteletem. Szükségünk lesz nekem és embereimnek szállásra csak ma estére. Hajlandó vagyok akár kétszáz ezüstöt is fizetni, ha megfelelő helyet talál a földszinten és az őrök nem járkálnak az ablakom alatt. A katonáim védeni fogják tudni azt az oldalt.
*Általában a legtöbb italmérő, szállásadó helyen -ha van elég kiadó szobájuk- igen szép summának számít a felkínált összeg, noha a különleges szolgáltatásokkal lehet többet is keresnének vele, ha még több vendég érkezik.

A frissen érkezett szavait Selvira tolmácsolta tovább a Madame felé. Tekintetével mutat utat Haradurhoz, még egy talpig vértezett lovaghoz, aki látszólag türelmetlenül várta a választ.
Mechil nem szándékozta megvárakoztatni, könnyed léptei a férfi elé vezették. Arcán halvány mosoly ült, mintha rég nem látott barát állna vele szemben.
- Szép estét Uram! Örömömre szolgálna ha nálunk szállnának meg, és elhiheti, mindent megteszünk a kényelmük érdekében. - Mondja enyhe biccentéssel a végén, leplezés nélkül végigmérve a férfi páncélzatát.
- Összesen mennyi szobát kíván kivenni? - Tekint el a széles férfi váll mellett, kutatva annak emberei után, kiket végül a kitárt ajtón túl, az esőben álldogálva lát meg.
- Forró fürdő igényét előre, bármelyik szolgálónak megtehetik, továbbá biztosíthatjuk a kellemes éjszakai jólétet, természetesen további költség ellenében. - Hófehér, törékeny kéz emelkedik meg, jelezve az előbbi szolgálónak. Selvira érti a dolgát, bájos mosolya rászolgált a vendégek fogadására, ügyes kezei nem lötykölik ki a mézsört még a legzsúfoltabb asztalok között elhaladva sem.

/Kihívás/

A nemes kicsit türelmesebben várja a fogadósné megérkezését, mint mikor az eső nyúzta kint a hidegben. Ám emberei továbbra is kint maradtak, míg nem szólnak nekik, hogy bejöhetnek. És Mechil feltűnésével úgy tűnik igen gyorsan meg fognak állapodni és eljön az idő, mikor ők is bemehetnek.
-Összesen négy szobát veszünk ki, amik legyenek egymás mellett! Hárman alszanak együtt. Plusz egyet nekem. És ha így elfogadható, akkor az eddigieken felül még tíz ezüst, hogy szóljon diszkréten, ha Jelena grófnő vagy az emberei a faluban lennének. -nyom egy vaskos erszényt és tíz érmét a hölgy kezébe.
*Hamarosan elfoglalják szállásukat és két katona kimegy hátul őrködni, nehogy valaki az ablakok közelébe jöhessen.

A szolgáló nyomban elindult a szobák előkészítése érdekében, szerencsére néhány őr személyében akadt segítsége, pár szoba ugyanis több ágyat kívánt meg.
Az ezüst átvétele közben Mechil helyeslőn bólint Haradur óhajára. Apró kívánság ez tőle, hisz különösebb erőfeszítés nélkül hozzájut a városban történő legapróbb eseményekről.
Noha diszkréten kezeli a vendégek látogatását, némelyük nem bízva a véletlenre, hogy kis titka esetleg rossz fülekbe jusson, készségesen támogatja. Van, aki  a sokadik pohár után kéretlen is fecseg a személyzetnek, s akad olyan, aki az estére vásárolt boldogság közben dicsekszik történeteivel.
- A szobáikat rögtön előkészítik, kis türelmet, Selvira rögvest visszatér és odakíséri Önöket.
Zárja le a beszélgetést, majd fordultával egy következőbe csöppen.
Kellemes férfi hang volt, ahogy a hozzá párosult férfi arc éppoly bájt sugárzott.
Az ezüstökkel teli erszényt és a többi érmét maga elé helyezi az asztalra, nem foglal helyet, bólintással jelzi figyelmét a férfi felé.
Mechil állhatott volna távolabb az idegen páncélos robusztus termetétől, a bizalmas hangsúly azonban a közelséget kívánta meg.
Végighallgatta mondanivalóját, s gondolkodásnyi idő nélkül hajolt a férfi archoz válaszával.
- Sajnálom Uram, de nem segíthetek. Az itt megszálló vendégek úti céljainak megválaszolása nem feltétel, hogy ellátásban részesüljenek.
Hangja természetes, kék szemei figyelmesen nézik Erelar érdeklődő tekintetét. Bizonyára nem számított efféle élcelődő, diplomatikus válaszra egy hölgytől a mai este folyamán.
A segítségért pénzt nem fogad el, hisz választ nem adott, pedig lett volna néhány felvillanó ötlet amit hamar elvetett.
- Természetesen van szabad szobánk, a földszinten ha megfelel, van egyszerűbb és árban gazdaságosabb. Harminc ezüst, mellé egy tál étel vacsorával borral vagy sörrel, amivel szeretné és reggelivel.
Kiegyenesedvén mosolyogva megigazgatja rakoncátlan ruhapántját. A kedveskedő szavak mindig is imponáltak neki, még ha maga a személy annyira nem, ám Erelar-al kapcsolatban ezt még nem döntötte el.

/Kihívás/


Úgy tűnik, hogy az eső feldobta a forgalmat. Ráadásul igen csak jó kiállásúakat űzött a fedél alá. Maga Haradur arca nem a legszebb, hiszen középen összenőtt szemöldöke igen csak figyelemfelhívó, mikor leveszi a sisakot. Ám termete nagy és izmos. Sokan megirigyelnék.
A zsoldos kénytelen tudomásul venni, hogy a bő marokkal fizető vendégek titkait nem olyan könnyű megtudni. Ám a földszinten helyezi el Mechil, ahogy a nagyobb csapatot is. És később talán lesz alkalma megismerkedni a határszél nemesével.
Vacsora nélkül vonul a kíséretével a szobáikba, amit Selvira fél óra múlva meg is jegyez főnökasszonyának.
-Mechil, annak a nemesnek nem kell valami ételt bevinni? Nem mondott neked semmit erről?
*Ekkor az éjszakában kintről egy nő halálsikolya hallatszott. Akik még nem vonultak a szobájukba, feszengve néztek körbe. Hamarosan pedig a főbejáraton betoppant egy alak.
-Egy lányt meggyilkoltak az egyik közeli utcában! Van itt orvos? Minden csupa vér.
*Ijedt szemeiből kitalálható, hogy nem azért kutat szakember után, mert megmenthető lenne az áldozat, hanem a nyomokat kellene értelmezni.