Helyszínleírás: Az emberek királyságának egyik legjobb elhelyezkedésű városában, Délosban nyílt meg nem rég az Úri Fogadó. A város az ország határát is jelző nagy folyam torkolatában fekszik, nagyon forgalmas kikötő város, ahová külföldi portékákon kívül sok rosszat is behoztak.
Délos másik neve Kapu a tengerre, ám ezt a kijáratot hírhedt bűnbandák tartják kézben, a városőrség pedig gyakran szemet huny ténykedésük felett. Ahogy afelett is, hogy az egyik negyed a kéjnők fészke lett.
Az impozáns palota a férfiak szórakoztatását tűzte ki célul. Alul fogadó várja a szomjukat oltani kívánókat, a felső emeleteken pedig szobákat vehetnek ki a tengerészek. Szabadon választható, hogy kívánnak-e női partnert is mellé.



/Sötét Szakállnak/

A visszatérő kapitány ezúttal nem gazdag zsákmánnyal, csupán ép bőrrel tért vissza tengeri portyájáról. A kalóznak jelenti pénztárnoka, hogy minden éjszaka kinyitottak, ám ami a lányokat illeti, még nem jelentkezett újabb a kiadatlan állásokra.
-De ha mondhatok valamit, ezzel tényleg érdemes lesz foglalkozni. Ez a két leányzó nem győzi kielégíteni a betérők kívánságait. Én mondom, Arminó kapitány, ez kész aranybánya, ha végre nagyüzem beindul!

Örültem, hogy élve szárazföldet értem a legénységemmel. Az első tisztem és én mentünk a fogadóba, és beszéltem a kincstárnokkal az új fogadó bevételeiről. 

- Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól megy az üzlet. Mennyi volt az eddigi bevételünk?

Miután megtudtam a bevétel értékét, egy újabb megbízást osztottam ki. Az új feladatot már a hajón adtam ki, miszerint egy két fiatalabbnak kell az új fogadó hírnevét gyarapítani. Egy két katonát küldtem el csupán. Meghívtam Attatúkot a vendéglőbe. Ha eljön egy kupa borral fogom várni, és beszámolok neki a történtekről. Majd megkérdezem tőle, hogy ilyen helyzetekben ki tudna nekünk segíteni.

/Fekete Szakáll/





A barát örömmel és mosolygósan tett eleget a meghívásnak. És nem tartózkodott kiélvezni a szívélyes vendéglátást, bármilyen minőségű és mennyiségű bort -vagy egyéb alkoholt- szívesen elfogyasztott és válaszolt tanácsokkal a kérdésekre. Ha elmondja Armínó a tengeren történteket és a kurtizánok hiányára vonatkozó problémáit is, akkor a következő választ kapja.
-Nos, a nő ügyekben nem vagyok otthon, már ami az ezen a környéken lévő fehérnépet illeti. Nekem sosem volt gondom olcsóbban megkapni partnereimet, de néhány dolog érdekes lehet számodra.
A királyság hivatalosan szövetséges a környező népekkel, így az orkok törzsszövetségével is. De a gyakorlatban háborúban állunk velük. Nem néznék jó szemmel a hatóságok, ha ember lányokat rabolnál el és kényszerítenél munkára, de ha azok az oughwari hegyekben élő agyarasok asszonyai lennének... Nos, mindenki tudná, honnan jöttek. És senki nem sajnálná őket. És talán akad pár köztük, akit nem undorral fogadnának a vendégeid.
De ügyes fiú vagy és akár meg tudod oldani a riválisok üzletének lerontásával is. Talán csak túl sokáig volt zárva ez az épület és lassan akár maguktól is visszaszokhatnak a kéjnők.
*Ám idejét látta áttérni a nagyobb gondra.
-Az északon élő elfek félelmetes harcosok és ahogy te is mesélted, mágiát vetnek be a csata közben. Az emberek körében nagyon keveseknek van természetfeletti erejük, ők a fővárosban a király palotájának egy külön szárnyában laknak. Nem tartom kizártnak, hogy küldenek veled egy mágust, de ha kiderül számukra, hogy kalóz vagy, az ittenieknél sokkal kedvezőtlenebb elbírálásba kerülsz.
Úgy tudom egyetlen másik nép foglalkozik csak varázslatokkal. Ők a kontinens túlpartján, Awyrisben élnek. Az erdei elfek talán az egyetlenek, akik képesek felvenni a küzdelmet ezekkel a lényekkel.
*A szavaiból kiderül, hogy nem is olyan régen idegen kalózként miért fogadtak be téged olyan gyorsan. A kereskedő város egyáltalán nem uralja a környékbeli vizeket. És a másfél évszázada tartó háborúban alaposan megtépázódott önmagukba vetett hitük.

Attatúk tanácsait hallgatva az üzlettel kapcsolatban, és a vetélytársak esetleges megrontása nagyon jó ötletnek tűnik. Egyenlőre ezt nem szeretném kihasználni, mivel úgy érzem, hogy a tengeri hatalmunk alább esett a legutolsó kaland során. A legegyszerűbb az lesz, ha magam keresek egy hasonló képességgel bíró személyt. Az általa megjelölt területre fog valószínűleg vezeti a következő utam. Egyenlőre viszont a kis üzlet fellendítésén kell dolgoznom. 

Miközben Attatúknak egy jó üveg finom bort hozatok, a következőt ajánlom neki.

- Mit szolnál hozzá, ha a kisebb bordélyházakat bezáratnád és ide csődítenéd az örömlányokat. Cserébe a te zsebed és a felettesedé is gyarapodhatna, természetes kéz alatt.

/Fekete Szakáll/





A tolmács elmosolyodik az ajánlaton és orrával beleszagol a kiöntött borba. Elgondolkodva forgatja körbe a kupát, gyönyörködve a színébe. Végül azért csak nem elégszik meg látvánnyal és inkább az ízeknek hódol.
-Arminó, ne feled, hogy mi akkor is tele tömjük a zsebünket, ha bezárjuk az összes bordélyházat a környéken és akkor is, ha nem. Neked csak egy kéjlakot kell üzemeltetned, de a megbízóinknak egy egész várost!
Ha el akarod lehetetleníteni az ellenfeleid lehetőségeit, azt megteheted. Ám erről mi nem tudhatunk. Hiszen azt se tudjuk, hogy ez a hely egyáltalán létezik.
*Nem titkolja, hogy a rendszer nem a törvény betűi szerint működik. Ám ezt eddig sem kellett ecsetelni a kalóznak. Ám egy jó hírrel és egy jó tanáccsal szolgál még.
-A kovács az összes megrendelt árut el tudta végre készíteni. Ezennel úgy látom, hogy a legénységed teljes. Ám ha azok ellen a fattyak ellen mész, akkor rendelhetsz tőle még pár tömeg gyártott kardot és akár nagyobb sereget is felszerelhetsz ellenük. De akár toborozhatsz fegyvereseket is, kikkel ennyi gond sincs és jobban megszokták saját felszerelésüket.
Észak felé haladva egyre inkább népi hősnek fognak tartani benneteket, ám ahogy elhagyod az utolsó várakat, már vigyáznod kell! Az ottani falvainkon már ők portyáznak. Majd egy hosszabb füves puszta következik. Ott már látni a távolban a hegyeket, ahonnét leözönlenek és megölnek minden ártatlant a határszélen.

Úgy tűnik az út még is csak elmarad, hiszen én sem állok készen szembeszállni velük. Inkább rövid idő múlva, ismét egy fosztással próbálkoznánk. A jó hír nagyon kedvemre való volt, hogy a másik fél felszerelés is elkészült, így még ennyi embert vehetek fel magamhoz. Persze most már van lehetőségem, egy kisebb csapat üzemeltetésén a városon belül is. 

Miközben Attatúk továbbra is itta az ő borát, ételt kínáltam fel neki. Egyszerű, de elegáns tállal pár falat húst, és egy pár szelet friss kenyeret. 

- Ne vedd hízelgésnek, de szeretem a vendégeket. Főleg ha ilyen fontos személyt köszönhetek. De viszont ha a kovács elkészítette a felszerelésünket, és ismét felvehetünk néhány embert gondoltam a városban is tartanák pár verőlegényt. Az egész területre rá szeretnék telepedni, és ezzel képes lennék biztosítani a megbízóid számára, hogy ne legyenek problémáik a bűnbandákkal. És ez nem csak nekünk lenne jó, de a ti katonáitok is nagyobb biztonsággal és nagyobb hatékonysággal menetelhetne az utcákon. Cserébe annyit kérnék, hogy az én embereimet a rendvédelmiek ne zaklassák, hagyják őket dolgozni. Gondolom nem is kell mondanom, hogy mikor végig vonulok az utcán miféle gondtalanságot szemléltem meg a napokban. A rablók és tolvajok már a piacokon is képesek meglopni embereket, ami azt jelenti, hogy az én ötletemmel megoldható lenne a közbiztonság kérdése. A terv annyi volna, hogy az itteni bűnbandák pénzforrását elfoglalnánk, majd egyszerűen magunkévá tulajdonítanánk. De ha így sem győztelek meg, akkor értsd azt is, hogy az öböl, a tenger egy részén is biztosítanám a hajóitok számára a biztonságos közlekedést. Ami gondolom nagyot lendítene a kereskedelmeteken.

Miután végeztem, még egy különleges régebb idők óta érlelődő bort hozatok, elő és azzal kínálom meg a vendégem.

/Fekete Szakáll/





Az eszem-iszom nagyon tetszik a vendégnek, de ezúttal lehet a képességei végét feszegeti Arminó. Tehetetlenül tárja szét a karját.
-Én mit tudnék tenni, kedves barátom, ha te így szeretnél tenni? Biztosíthatlak, hogy ha a törvényes rend fenntartása érdekében lépnek fel az embereid, akkor a hatóság nem fog közbe avatkozni.
Többet nem tudok tenni, de nem is kell. Bátorítunk téged, hogy nyugodtan támadj meg bárkit a tengeren, aki Délos érdekei ellen való. Amit nem látunk, abba nem szólunk bele. A kikötőben pedig csapj le a banditákra, ha úgy érzed, hogy veszélyeztetnek téged!
*Egy kis megállót tart az étel elfogyasztása után és kicsit vár az újabb borral. Úgy tűnik, kezd átesni a ló túlsó oldalára, ám ez csak a fogyasztása sebességére hat ki, ugyan úgy szorongatja elmerengve a kupát, mintha tényleg azon gondolkodna, mit is tudna még tenni barátja érdekében.

Attatúkon kezdenek látszódni a kisebb részegség nyomai, ezért már nem tudom olyan nagy tárgyaló partnernek nézni, mint ezelőtt. Szerencséjére már idehívattam a saját embereit, hogy biztonságban vissza tudják kísérni személyes rezidenciájára. Mielőtt mégis csak kimenne, megjegyzem neki, hogy a holnapi napon valóban kisajátítunk még egy bárt, és a saját számlákra persze. Attatúknak mielőtt elmenne, egy üveg bort ajándékozom hálám jeléül. 

- Kedves barátom, kezet rá *kezemet nyújtom Attatúknak*. Holnap akkor meg fogom cselekedni, mit meg kell tennem, a saját érdekemben. 

Ha kikísérik az embereik és biztonságban elhagyja az épületet, magam is nyugovóra térek és átalszom az éjszakát. 

Mikor felkelek, az első dolgom az lesz, hogy elmegyek és embereket gyűjtök magam köré. Az első terv szerint, a legerősebb bűnbandával próbálok meg elbánni a teljes seregemmel. Majd miután megvolt a többit a parancsnokságom alá kényszerítem, vagy kivégzem őket is. A keresést a kikötőrészlegnél és a piacon kezdem meg.

Hamar rábukkanhatsz a bűnbandák nyomaira, akik sok ember lakta várossal ellentétben még mindig nem takarják elég óvatosan itt a nyomaikat. Számos kisebb-nagyobb csoport van, ám egy sokkal többször forog közszájon, mint a többi.
Az Ötszögi Szövetség a város északi részén rendezte be a főhadiszállását. Már a házakon túl van, alig látótávolságban a városfal őrségétől. Egyik főút kanyarog arra, amellett nyílt tarvernában szoktak a hírek szerint tivornyázni napközben. Esténként pedig szétszélednek, hogy tiltott üzelmeiket végezzék.
A nép körében talán a legnagyobb elfogadással is van, hiszen a sötét elfek Sötét Testvériség nevű bandája bukása után alakult meg nem sokkal több kisebb velük ellenséges szervezetből. Pontosan senki nem tudja, ki a vezetője. És csak sejthető, hogy a zevadari kémek eltűnése után sokan váltak munka nélkülivé alvilági körökben és ezek szakértelmét is magába gyűjtötte nem csekély mértékben. Bár pontosan nem tudni, mennyire, hiszen az inkvizíció rengeteg embert tartóztat le mind a mai napig, akik az ellenséggel való kollaborációval és főként fekete mágia támogatásával vagy űzésével vádolnak.

Kisebb hallgatózások után, egy úgynevezett Ötszögi Szövetségről sikerült információkat gyüjtenem, mely a város északi részén építette fel saját kis várát. Nem is kellett sok, az újonnan toborzott embereimet, és a meglévőket az épület felé irányítottam magammal az élen. Bár furcsa dolgok jöttek közbe, hiszen az egyik emberem egy sokkal furcsább szerkezettel állt elő. Az egész szerkezet úgy nézett ki, mint a hajón lévő nyílvető gép csak sokkal kisebb kivitelben. Nem tudom milyen hatékonyságot fog majd mutatni számunkra, de a katona elmondása szerint ebből a szerkezetből kellene még párat vásárolni, akik távolról figyelik az esetleges lehetőségeket. Így hát mielőtt megindítottam volna a véres üzletem, még négy darabot beszereztettem velük. Természetesen nem sok időt adtam nekik a válogatásra, minél előbb magamnak akartam tudni a legrosszabb bűnbandát. Ki tudja, épp ki indul őket kisemmizni vagy megsemmisíteni. Hírnévre lesz szükségem, hogy ha igába szeretném hajtani a város többi szervezetét. 
Elindultunk hát a főhadiszállásuk felé, és megnéztem magamnak hogy is néz ki az.

Népes kíséreteddel érkezel meg a tett helyszínére, ahol közeledted nem érte váratlanul az ottaniakat. A fogadó előtt felsorakozva ötvenen, pajzsokkal és kézi fegyverekkel felszerelkezve várnak. Úgy tűnik, inkább a testközeli harcot kedvelik, mint a kalózok lándzsáit.
Az út mentén két oldalt egy kis füves rész van, mielőtt elkezdődne az erdő. Így kényelmes felvonulási területetek van a szemtől szembeni harchoz. A haramiák a fegyvereiket pajzsaikhoz ütögetve ütemre dobolnak.

Szinte személyes kihívásnak éreztem a harcot, mint valamiféle ostromnak. Bár az erőd hiányzott, és pár ostromgép, valójában ez is hasonlított rá. Az ellenségemet kár lenne alábecsülni, és a veteránjaimmal és a kiképzett katonák mellett, most már itteni harci stílusokat követők is akadnak soraim között. Természetesen nem fogom, csak úgy hagyni, hogy a személyes kiindulásomból nekik rohanjunk, a szokásos harci formát használva phalanxban mozgunk. Bár az erdőtől kicsit aggódom, és megosztom a rossz érzésemet, így készen állunk arra is ha az erdő mélyéről futnának elő, akár a barbárok. A veteránjaim megküzdöttek már különb Aráb szerzetekkel, akik természetesen a szultán seregét gyarapították annak idején. Nem igazán akarok sokat morfondírozni, mielőtt bevetném a gyalogságot, kipróbáljuk az új számszeríjakat. Az egyiket persze magamhoz veszem, és megpróbálom az egyik fejét célba venni. Ha sikerült eltalálnom visszavergődök a sorokba, majd lassú tempóban phalanxal fogjuk böködni őket. A fő cél a pajzsok közti rések lesznek, hogy a végtagjaikat próbáljuk meg szét szurkálni, esetleg a májat, vesét. Bár a legtöbben tudják hova szúrjanak, mégis szeretném ha ma az ellenség szörnyű halált halna.

A kapitány izgatott az első próbát illetően, ám a számszeríj jól muzsikál. A kezében elsütő szerkezet rögtön homlokon talált egyet az ellen sorai közül. Ők is észbe kapnak és a többi négy már nem ilyen osztatlan sikert arat, ám így is többeket megsebez valahol.
Ideje bevetni a nehéz gyalogságot. És meg is indulnak a kocsmát védők sorai felé, akik patkó alakzatot vesznek fel. A szárnyak megnyúlnak és ott oldal felé haladva előre is törnek, ám a derékhad egyszerűen hátra felé mozog. Úgy tűnik, egyelőre kitérnek a közvetlen harc elől és inkább kevés sorból álló felállást választanak, mely a bekerítésre törekszik.
Ekkor az erdőből íjászok bukkannak elő a fák között és az elsők törzsei mögé bújva nyílzáport zúdítanak a phalanxra oldalról-hátulról. A frissen toborzottak nagy része hullik is a nyílzáporban, de a hopliták is kapnak, a hátul állók a lábikrájukba és combjukba, máshol főleg a réseken sikeresen betalálók okoznak gondot.
Meglepően sokan, ötvenen vannak az orvlövészek. Úgy tűnik, hogy a bűnbanda nem fedte fel egyből az összes lapjait.

Egy kicsit meglepődtem a zsiványok húzásán, de nem riadok vissza pár íjász láttán. Mivel sok lehetőségem nincs, a csapatot két kisebbre bontom, és az íjászokat próbáljuk meg kicselezni először. A két kisebb csapatból néhányat kivonok, és ha hátrálni szeretnének az íjászok leöljük őket. Ha ez sikerül, akkor megoldjuk bekerítésünk problémáját és az íjászokkal is végzünk. 

Ha sikerült az íjászokat megölni, a két csapatot ismét összevonom de most oldalról támadunk. Az ellen alakzatát szeretném feltörni, ezzel nagy csapást mérhetünk rájuk.

Arminó egy kitartó, szívós, megsemmisítő harcra készült, melyet a hajók közti csatában megszokott. Ott nem volt soha neki se sok helyre menekülni, vagy az egyik legénység győz vagy a másik. És a vesztes elveszti az állását és a bárkáját. Sok esetben az életét is, hiszen a habok között való menekülés legalább annyira veszélyes volt, mint maradni és kitartani a végsőkig.
Remek taktikai érzékkel oldotta meg, hogy a lassan a hátukba kerülő íjászokat elintézze, ám az orvlövészek nem terveztek meghalni. Hamarabb inaltak el, mint hogy leesett volna bárkinek is, hogy a gyalogos sorfalukat magára hagyták. Ami vigasz díj a kalózoknak, hogy őket elsöpörhetik, ám igen gyorsan kell futniuk vastag páncéljukban, mert ők sem voltak ostobák, elkönyvelték veszett fejsze nyelének az összecsapást és a bázisukat hátra hagyva oldottak kereket.
A kapitányon a sor eldöntse, hogy üldözőbe veszi-e őket vagy az ivót veszi célba, ahol tanyáztak. Az újonnan toborzott és nem egységes felszereltségű kiegészítő hadából sokan sebesülten vagy holtan feküdtek a csatatéren, míg az ellenség közül csak a nyílpuskák által megöltek pusztultak.
Ám a győztes vitathatatlanul ő volt.

Újra kellett rendeznem a soraimat, és persze ezzel időhátrányba kerültem. Mivel ez egy mérvadó meccsnek számít, mindent bele kell adjak. Most már az ivóra kell koncentrálnom, és a bűnbandát el kell takarítanom Délos térképéről. Az egyetlen megoldás, ha most egy erősebb támadással próbáljuk meg őket feladásra késztetni. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetek jó magam is a közelharcra, és folyton ellenséges egységeket célzok meg pengémmel. Mindenki előre halad, és vegyes harcmodorral. Valaki dárdával, valaki karddal. A sebesültekkel most nem tudok foglalkozni, csak reménykedni tudok, hogy Attatúk hall az esetről, és erősítést küld, hiszen a bűnbandák polgárokat is mészároltak le a múltban, és most is fognak valószínűleg ez után. Ezek az emberek a törvényekkel szemben állnak, és jókora összeget csalnak ki a kormányzás kezéből. 

A támadást most már az ivót védőkre koncentrálóm, de figyelni kell az esetleges íjászok közeledtét is. Annyira nem várt felkészületlenül az eset, mindig van nálam egy jó üveg rum. Most mást nem tehetek, mint a ruhámból egy darabot tépek ki, és belegyömöszölöm az alkohollal teli üvegbe. Meggyújtom a rongyot, és az ellen hadai közé dobom. Az egyik katonám még viccesen meg is jegyzi 
-Had égjenek a tetvek!

Gyors rohammal igyekszik Armínó lerohanni az ellenséget, mielőtt annak sorai teljesen feloszlanának és szétszélednének. Legalább egy tucat emberüket megölték, mielőtt futásnak eredt volna a banda és ezer felé szétszéledve gyorsan tűntek el az erdős részeken.
Már lényegében vége az ütközetnek, mikor a kocsmáros kiszalad.
-Ne, hagyjátok abba! Ha balhét akartok, akkor menjetek máshová! Elég volt, ne az én házamnál csináljátok ezt!
*Bent két-három vendégen kívül már csak két csinosan kifestett nő van, mint személyzet. A Szövetségen kívül alig akart itt valaki megállni egy italra.