Megpróbáltam volna a saját lelkemet nem aukcióba bocsátani. Inkább a halál, mit hogy egy démoné legyen. Bár nagy valószínűséggel ha elutasítom az ajánlatát, 5 másodpercen belül az leszek. Ugyanakkor 1000 lélek? Komolyan? Meg fogok én tudni ölni annyi ember, törpöt meg ilyesmit egész életem alatt? Mondjuk van rá némi esély. De lássuk be, jóval valószínűbb, hogy az ezredik előtt halok meg. És akkor ami az után jön. Azt inkább kihagynám, és akkor finoman fogalmaztam. Meg... várjunk csak! -Lenne egy kérdésem. Mi van a kentaurokkal? Meg a fentebbi fajok kereszteződéséből származó korcsokkal, például egy félelf féltörp... akármi is legyen az, azzal. Meg esetleg más démonokkal valami? Meg közben eszembe jutott mégegy felvetés: Nem lehetne hozzáírni a szerződéshez, hogy ha a kiképzésem alatt meghalok, vagy megölsz, megöletsz, akkor nem kapod meg a lelkemet? És azt, hogy ha nagy szarban vagyok, és valahogy kérem, akkor valahány plussz lélekért cserébe kihúzol belőle? Így csak még több lelket hoznék majd a házhoz. Meg talán egy-két extra élet nem árt, még ha cserébe ezer néhány száz lelket is kell hoznom. Vagy lehet hogy nem. De így nagyobb valószínűséggel élném túl ezt az egészet. Ha meg így sem sikerül, akkor amúgy is mindegy.

Mesélő és Garr bár edig nem sokat mozgott csak szobrozott.

Garr csendesen áll és maga elé néz illetve nézne de a szeme csukva van. Az egyetlen életre utaló jel az a csukott szeménél és a karmai végén végig futó kékes villámlás. Na meg talán az elégedettségét jelző morgás. Ezen kívül nem látsz semmit talán ha azt nem hogy a kezén kesztyűt visel és a kézfejéből egy kristály nőtt ki. A démon kacag az elméleteiden és a szerződés módosítási kéréseden majd megböki a mellkasod amitől seggre ülsz.
-Na idefigyelj apróság, ha meg akarlak enni itt és most megeszlek és pont. Nem ajánlok fel alkut olyannak aki vacsora lesz. Szóval ha meg halsz az a te sarad lesz nem az enyém. De lásd kivel van dolgod, bele megyek abba hogy az ezer tiszta vérű lélekért cserébe nem siettetem a halálod hisz így azt nem tudnád teljesíteni. Ami a másik kérésedet illeti nem számoljuk az ezerhez mert képes lennél összeadni a kettőt és azzal türközve hamarabb szabadulni. Amíg a segítségért kiszabott lelkeket be nem gyűjtöd a mutató meg áll. Azaz nem ad hozzá vagy vesz el az ezerhez. Amint letudtad a tartozást a számláló újra indul. Így se te se én nem szegünk szerződést. És ha már oda lyukadunk ki hogy én vadászom rád lesz nagyobb gondod is mint valami szerződésre hivatkozni rövid életű. De mint mondtam megígérem hogy az ezer lélekig semmilyen általam vagy az alárendeltjeim által szervezett formában senki nem fog rád vadászni. Azt nem garantálom hogy egy másik üzletfelem esetleg nem akar majd téged kinyírni de ezt lerendezitek egymás közt és az erősebb marad életben. Ami a félvéreket illeti nem fanyalodom alsórendű lények lelkére és ami azokat a lovakat illeti nem tartom intelligensnek őket szóval csak kaja. Ne húzd az időt. Aláírod vagy sem van még pár személy akikkel üzletem van.
Fújja rád a  démonoktól és tetemektől a fogai közt bűzös leheletét. Majd a tekercs pár sorral hosszabbá válik és eléd csúszik.
-Dönts elfogadod vagy itt maradsz örökre?

Így igazából teljesen elfogadható az alku a részemről. És most már biztos amire gyanakodtam: nem kell neki a lelkem, csak le akar húzni egy ezressel. Szóval lényeg a lényeg, fogom a tőrt, megvágom magam, és egy pillanat múlva ott virít egy szép piros ujjlegyomat a papíron. Egyébként egész mutatós ez a tőr, kíváncsi vagyok, megtarthatom-e. Tényleg! Szó volt valamiről amibe gyűjtenem kell a lelkeket. Erre rá is kérdezek gyorsan utolsó kérdésemnek mondva, igaz valószínűleg nem az. -Még egy utolsó kérdésem lenne: arról volt szó, hogy valamibe gyűjtenem kell a lelkeket. Ezt mibe kell majd? És elég ha csak mellette hal meg valaki, és akkor az ő lelke meg is van?

Mesélő and co

A démon lord arca mosolyra vált (bár ne tenné), amint kijelented a bele egyezésed helyett kérdéssel bombázod.
-Ha rettegsz maradj itt vacsorára.
-Vagy vacsorának.-hallod a távolból röhögő hangok kíséretében, amik hamar el halkulnak. Amint a kezeddel megérinted a tört éles kis tűk vágnak a tenyeredbe. A fájdalom mellé görcsbe rántja a kezed hogy véletlenül se tudd elengedni. A tőr hegye a papírhoz ér és a véred ami a markolatról a pengébe fojt foltot ejtve a neveddé válik. A démon elmosolyodik, egy csettintésére a tekercs összetekeredik és a mellkasodba süllyed majd az árnyéka a démon kezébe.
-Ezzel meg is volnánk, hivatalosan is elismertél istenednek így tanítványommá fogadlak. Minden szolgám hallja szavam. Ezen halandó mától a védelmemet élvezi senki közülünk ártalmára nem lehet. Aki megszegi szavam azt elemésztem.
Feléd fordul.
-Ami az eszközt illeti, nos nem biztos hogy örülni fogsz neki.
A tőr cseppfolyóssá válik, és kitépi magát a húsodból nem kevés fájdalmat okozva ezzel neked. Majd elkezd felmászni a kezeden bekúszva a ruhád alá. Így indul el és érkezik el a szíved felé. Nyolc tűláb válik ki a tőrből, és mint egy támasszal a tőr a szívedbe fúródik. A fájdalom ami a szervezeted átjárja eddigi kínjaidhoz képest pokoli fájdalmat hoz. Amint a penge markolatgombig fúródik beléd a nyolc tűláb is felcsapódik és mint egy pók lábai a testedbe marnak. Kezeden egy tetoválás jelenik meg 2 soros számlálók az egyik 4 számjegyű ugye az 1000, a másik csupán 2 számjegyű ez még nullán áll körülötte lángnyelvek hullámoznak pontosabban szerinted hullámzik de hát tetoválás ilyet nem tud. A démon az arcodhoz hajol.
-Ugye hogy nem akartad tudni. -Csókol homlokon, amitől elájulsz és egy ismerős szobában ébredsz. A mellkasod fáj de egy hatalmas pókszerű tetováláson kívül semmit se látsz. Garr melletted áll és csendesen figyel téged.
-Mozognunk kéne alig hiszem hogy jó ötlet itt maradnunk noha nem keresnek hisz azt hiszik hullák vagyunk.

Gondolom mondanom sem kell, hogy nem erre számítottam, amikor megfogtam a tőrt. Csak vérről volt szó, ilyen kínokról nem. Ugyanakkor kissé elcsodálkozok rajta, amikor a vérem cseppek helyett a nevemet formálja a papíron. És most kezdődik a mégrosszabb része: a tör kitépimagát a kezemből egy szép adag hús társaságában, a helyett hogy vissza húzná a tűit. Azt hiszem élvezkedik egy kicsit a démon... van min. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valami a szívembe szúr. Kilenc valami. Odakapok, de gyorsan rájövök hogy ilyen tenyérrel ez nem a legjobb ötlet. Jé, ez a tőr, amivel aláírtam a szerződést. Mikor került oda? És mégis miért? Arról volt szó, hogy nem akar megölni. Azt hiszem mindjárt elájulok a kínoktól, ám ekkor homlokon csókol a démon, és tényleg megteszem.
A szobámban térek magamhoz, mikozben az oawa bámul. A mellkasom még mindig szúr kissé, de a kezem az rendbejött. Megnézem kicsit jobban a szívem helyét (nem nagyon zavartatom magam a szobában lévő Garrtól), és eszembe jutnak a démon szavai. Azt hiszem ebbe fogom gyűjteni a lelkeket, és a kezemen lévő akármi fogja számolni hogy hol járok. Viszont az oawának igaza van. Lassan indulnunk kellene. Gyorsan elkészülök, és a kis tigrisemet is magammal cipelem innentől. -Meddig voltam eszméletlen? Az igazgató erre felé indult el, ha gyorsan magamhoz tértem én is, akkor még mielőtt erre érnének kilóghatunk a raktárig, ahol elrejthetlek egy hordóba, és elmegyünk az igazgató parancsára titkos, sürgősségi szállítmány gyanánt, lóháton. Ha túl sokáig voltam eszméletlen, akkor viszont maradunk itt egy darabig, és utána... nem tudom. Vagy ugyanez, bár a démon valószínűleg szól az igazgatónak hogy mi még élünk, és akkor nem tudlak csak úgy kivinni, vagy pedig megöljük, és az utódjának eladom a testem, hogy megtarthassalak, vagy... kitalálunk valamit ami még működhet is, és nekem is jobban tetszik.

Garr

A kerge self pihizik én addig körül nézek odakint kicsit. Nem sokat kell szemlélődnöm mikor egy őr párosba botlom. Gondolkodni se nekik se nekem nincs időm, mire feleszmélek két halott lóg a kezemen. Ez kezd idegesítő lenni ennél nagyobb az önkontrollom, de az alkuval járó változás felébresztette a ragadozó felemet. Lesznek itt még gondok előre látom de inkább elrejtem a hullákat egy üres szobában majd vissza térek a Csipkerózsikához. Amint nekidőlök a falnak felpattantak a szemei és magát kezdi el vizsgálni. Mondhatnám hogy szemérmesség az nincs benne de az oawák se épp prűdek szóval csendesen lenyalom a kezemről a vért és így nézek rá és válaszolok a kérdésére.
-Én hoztalak ide, a démon mondjuk úgy hogy haza menekült. Bár ez nem csak az én érdemem.-morranok-Nem volt ideje szólni rólunk. Majd ha erőt gyűjt talán de addig még van időnk. Olyan 20 perce vagy kiütve plusz mínusz az alkunk ideje. Nem leszek a rabszolgád és neked is ki kell nyírnod az igazgatót. Hisz amíg él te csak rácseszhetsz. Ha figyelembe vesszük a hibáit jobb ha végzünk vele és egy helyettest kérünk majd lelépünk a francba. Vagy csak kinyírjuk és lelépünk. De nem látok okot maradni. De ha prosti maradnál, mi szükség volt egy ilyen döggel az alkura? Agyalj rajta de most mozogjunk.

Mesélő

Az ébredésed és a tested ellenőrzése gyorsan lezajlik. Talán még Garr véres kezeit is kibököd. Ki tudja merre járt. A démon szavai is a fejedben visszhangzanak, ha tanulni akarsz bizony lelkeket kell szerezned, és az igazgató tökéletes kezdés az első áldozatnak. Illetve ahogy lepillantasz a tetoválásokra már két áldozaton túl vagy. Változást is érzel a testedben de ezt még nem tudod hova tenni. Viszont ha volt bármi fájdalmad sérülésed azok már a múlté ahogy a hegeid is. Jelen pillanatban közel teljes fizikai állapotban vagy, de nem hibátlan még. A folyosóra kilépve pár méternyire két véres csíkot látsz a falon, meg némi dulakodásra utaló nyomot a porban. Merre is indulsz tovább? A kijárat felé vagy levadászod az igazgatót?

-Tudod ki akar az maradni! Maradjunk annyiban, hogy abba nem halok belle, ellenben az áruló, self gyilkos, dezertőr létbe... ki tudja. Meg mégis hová mehetnénk? És igen, jól hallottad a többes számot, ugyebár még jössz nekem valamivel, amit nem felejtünk el. Ér gondolkozni olyan helyen, ahol egyikünket sem akarják megölni egyből, ahogy meglátnak, de ezt majd később, épp mint azt, hogy szívesen megtartanálak rabszolgának is, ha lehetne... de most fontosabb dolgunk is van. Közben észre veszem az oawa kezén a vérfoltokat, úgyhogy óvatosan kilesek az ajtón. A látványnak köszönhetően csupán egy rövid kérdést teszek fel félig-meddig csak költőinek szánva: Azt nem akartad kiírni az ajtómra, hogy self gyilkos lázadók? Ugyanakkor ebben a pillanatban támad egy elsőre nem csak kicsit nagy hülyeségnek hangzó ötlettel. Na, vasgyúrókám, hogy hangzik, hogy megtaláltam az utolsó lázadót, és megkötözve az igazgatóhoz viszem? Aztán ott megölhetünk mindenkit, és aki épp most kapott parancsot, frissen, sietősen távozunk. Vagy egy másik lehetőség, ami nekem igazából jobban tetszik. Látogassuk meg a tizedesemet. Az ő szobájában nem hinném hogy keresne bárki is. Plusz, őt sokkal szívesebben megölném mint az igazgatót. Illetve azt fogja kívánni hogy tegyem meg. Vagy valami ilyesmi. Igazából meg sem várom hogy mit válaszol, első utunk a tizedesemhez vezet. Hogy a második az igazgatóhoz, a raktárba, ki a bányából vagy mi is lesz, azt még nem tudom. Azt igen, hogy most kinézek az ajtón, ha szerencsénk van nem járkál most erre senki, és irány a tizedesem szobája. Remélem otthon van.

Mesélő- Garr

-Nem hogy hálás lennél, hogy két lélekkel beljebb vagy és még nem vertek láncra. Tehát szívesen. Az életed megóvásával minden szívességet letudtam ha tartoztam volna, de lássuk be. Párszor keresztbe tettél nekem ezért tettem egy óv intézkedést a nagy haverodnál.-Karmolom meg a kéz fejem nem hiszem hogy örülni fog neki- Szóval így teszel legközelebb keresztbe nekem. Mert ami nekem fáj az neked is fog. Háh. Nem tervezem kiírni de az őrök pont ide tartottak nem volt időm meghívni őket teázni. Felejtős a tipped szóval más ötlettel állj elő. A tizedes jöhet annak a szobája nincs messze.
Csendesen követem, és a hallásomra hagyatkozva figyelek minden neszre.

Mesélő téma

Amint Garr karma enyhén hozzá ér a bőréhez a te kézfejeden is kiserken a vér. Úgy látszik a macsek se volt teljesen hígagyú és kiszúrta az átverős türkjeidet. Vajon most mit lépsz erre? A lényeg hogy a sok csevej után rövid sétára gyúrtok, ami nem tart sokáig hisz célirányosan közlekedtek. Amint az ajtóhoz értek Garr kicsit megpöccinti az ajtót ami mögül a tizedes mérges hangja szűrődik ki. Kinyitja az ajtót és... A történet kezd érdekessé válni.

/*a poszt nyomokban 18+ elemeket tartalmazhat*/

Ahogy az oawa megkarmolja magát... és rajtam jelenik meg a seb... csak szótlanul, komoran nézek rá. Most lehetek a bébiszittere éveken keresztül, ha nem akarok meghalni. Remek! A tartozást viszont még később megbeszéljük. Még ha most nem is tartozik, majd ha kiviszem innen, fog. Viszont irány a tizedesemhez, elszórakozok vele egy kicsit.

Amikor odaérünk, mérgesen nyit ajtót, de aztán meglepődik rajta hogy én vagyok. Utána meg azon, hogy jó erősen a két lába közé térdeltem. A dezorientáció átkát bocsátom rá, nehogy belehaljak véletlenül valami csúnyaságba, bár nem hiszem, hogy egy tökön rúgás után nagyon oda tudna figyelni a varázslásra. Meg hogy mással se nagyon ellenkezzen, a kardomat a vállába szúrom. A két csontja közé, hogy ott elvágjak minden félét. Kicsit megmozgatom, és hogy biztos legyek a golgomban, még oldalra is megdöntöm a pengémet, hogy kiugorjon a helyéről a keze... Már amennyire még van helye. Nem tudom mennyire megy könnyen ez a művelet mindkét kezére, de a tökét fájlalva, fegyver nélkül nem hiszem hogy sokat tehetne ellene, legfeljebb a nagycicám lefogja a kedvemért. Ha ezzel megvagyok, akkor az ágyára lököm, és az ölébe ülök egy széles, elégedett, de ilyesztő mosollyal.
-Cssst! Nyugalom drága tizedesem, nem fogom csak így megölni. Csak ha elveszíti az eszméletét, vagy valami hülyeséget csinál. Ahogy kérte, jöttem, ahogy visszanyertem a formám. Meg egyébként is, meg akartam köszönni mindent, amit értem tett egész idáig. A béna kiképzésemmel kezdeném. Bár ahogy látja, már szereztem valakit, aki az igazgató testőrségével is végezni tudott. Utána a következő dolog az élvezetes büntetéseim. Nem szeretem, ha úgy érnek hozzám, hogy nem akarom. És nem vagyok senkinek sem a kurvája, főleg nem egy ilyen alaknak, mint maga! Ha már annak tart, akkor legalább ne engem küldjön a halálba, hanem egy a felettesét megölő árulót. Ezt mind a mai napig nem értem, hogy hogy gondolhatta jó ötletnek. Illetve azt a tisztet ő csak magára hagyta harc közben, és maga ölte meg, pedig még hasznomra lehetett volna. És a legutóbbi pedig a beavatásommal kapcsolatban. Nem mondott semmit, pedig hasznos lett volna, és utána még erősködött is, hogy más esélyem nem lesz már. Hát, közlöm, hogy találtam mágia tanárt is. Bár nem volt egy olcsó üzlet. Kezdek kicsit vetkőzni, hogy megmutassam mi állt a szívembe. Fogom a kezét, és odaemelem, hogy símítson végig rajta. Lehet hogy meg is rántom egy kicsit. És figyelem közben hogy milyen szenvedő arcot vág. Nem vagyok kíváncsi a kifogásokra meg semmi mondandójára. Csak el akartam köszönni, még ma dezertálni fogok. Addig is, élvezzük ki az utolsó közös pillanatainkat. Remélem nem ájulsz el közben, azt már ugye mondtam, hogy mivel járna? Szóval, ha jól emlékszem, a melleket igen csak szereti. Vagy inkább a fenekemet fogdosná? Neeem, azt hiszem mell párti, azért is kaptam szünetet miután egy tigris leharapta az egyiket, igaz? Közben végig mozgatom a kezét, én meg csak az arcát figyelem, és rajta a keze mozgatásából adódó kínok jeleit. Szép lassan lehúzatom vele a nadrágját, meg az enyémet is. Az aktus közben odafigyelek, hogy nehogy elélvezzen ő is, csak én. Illetve folyamatosan tornáztatom a két már elég megviseltnek mondható kezecskéjét. Minél jobban szenved közben, én annál jobban élvezem ezt az egészet. Ahogy végeztünk, adok egy kis csókot az orrára, miközben csendben ismét előveszem a tőrömet, és levágom a szerszámát. Gyorsan kihúzom magamból, és betömöm vele a száját. -Köszönöm, ezt most tényleg élveztem. Remélem csak én. Jó elvérzést, és a viszont nem látásra. Búcsúzóul még szép lassan felvágom a hasát, és a belét koszorú módjára a nyakára tekerem, mielőtt szíven szúrnám. Csak hogy egészen biztosra menjek. Felöltözök, és úgy érzem, mintha kicseréltek volna. Teljesen nyugodt vagyok, még egy kicsit sem izgulok, hogy mi lesz az igazgatóval, vagy hogy sikerül-e egyáltalán kijutnunk a bányából, és hogy mihez kezdünk az után. A kis tigrisem bár tejhez van szokva, de megkínálom egy kis friss self vérrel, hátha szomjas. Utána lassan nézhetek is a következő begyűjtendő lélek után. -Áhh, ez jól esett. Szóval akkor öljük meg az igazgatót is? Csak mondd, hogy merre induljunk! Ja, őt akarod magadnak, vagy megölhetem én is? Mégis csak nem volt kedves hozzád meg a nődhöz, megértem, ha magadnak akarod. És indulunk a következő áldozatunkhoz.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 9

--------------------------------

#2 'Tízes' : 10

Mesélő

Úgy látszik a szerencse melléd szegődött, de ne igyunk előre a self bőrére hisz jön még kutyára denevér. A gyors manővereid és az a tény hogy Garr bezárta az ajtót időben sikerült elhalkítani a tizedesedet. Szavaidat, és lássuk be jelenlétedet eléggé rémülten fogadja. Pláne hogy leszúrtad mint malacot a disznóöléskor. A szöveged is sokkolja de az is hogy amit meglát erősen egy pókra hasonlít, rémülete sikolyra nyílna de egy morgással egybekötött lepisszegés elnémítja. Immár újra a tiéd a teljes figyelme. Kérdéseidre csak bólintani mer válaszolni nem. A műsor amit leadsz külső szemlélő részéről tuti beteges de hát a selfek már csak ilyenek. Amikor végre komótosan kivégzed, a pók felizzik és egy fura fekete füstszerű anyagot szív magába a tizedesből. Jól látod hogy nem csak hulla de immár múmiává is aszott a szerencsétlen. Kezeden a tetoválás 997 re fordul és kellemes melegséggel tölt el.
-Tudod ha nem tudnám hogy zakkant vagy tuti elkönyvelném most. De mi fontos az hogy túléld vagy az hogy kinyírd? De a monoton helyzetet figyelembe véve is őrült vagy. Merre keressük?
Egyelőre elindultok, a szállása felé vagy a folyosón igyekeztek becserkészni?

-Hogy zakkant vagyok? Komolyan gondolod? Kérdezem meg az oawától kedves hangnemben, miközben kissé neki támaszkodok, és megvakarom az álla alatt. -Ne félj, e miatt a sértés miatt még nem akarlak bántani. Gondolom te is rájöttél már, hogy ha a tiédet is levágom, rajtam nem lesz hol megjelennie ugyanannak a sebnek, igaz? Na, de váltsunk témát! Még nem válaszoltál, hogy akarod-e magadnak az igazgatót vagy én öljem meg. Meg a kérdés, hogy hol. A mesélő elfelejtette harmadik lehetőségnek megemlíteni, hogy akár meg is várhatjuk, hogy a tizedesem szobája előtt elsétáljon az igazgató, amikor mi hirtelen rárontunk. Nekem alapvetően mindegy, hogy melyik lesz, de ha rajtam múlik, akkor futtatok egy véletlen szám generátort a fejemben, és végül arra jutok, hogy aaz igazgató szobáját vegyük célba, mert ln(pí) négyzetének a tizedesvessző utáni harmadik számjegye hárommal osztva nulla maradékot ad. Szerintem az oawának inkább azt mondom, hogy női megérzés, hogy ott könnyebb dolgunk lesz.

Garmesélő

Az hogy bonyolítod az életed a te dolgod de a saját segged verd a csalánba ne másét. Garr kérdőn néz rád mintha tényleg hibbant lennél, ezt szóvá is teszi.
-Hibbant vagy két okból is. Az egyik ha nem lenne az alkum már rég letéptem volna a fejed és távoztam volna. A másik hogy ha megpróbálnád levágni a fejem a tiéd is lerepülne észlény.-Tolja a karmait az orrod elé, megkarcolja a nyakad érzed a friss seb csípését noha nem fáj csak viszket, viszont az oaván is megjelenik és elégedetten morran talán most már felfogod hogy nem épp szolga mesteri lesz a viszonyotok hanem erősen érdek partneri. Már ha élni tervezel még.
-Tiéd lehet, nem nekem kell lelkeket gyűjtenem hanem neked. Az hogy össze vagyunk kapcsolva egyfajta szívatás mind a kettőnknek. De az igazgató megölése után tiplizzünk nem szeretnék további bonyodalmakat és szabadulnék már tőled is.
Na ha már a tizedes szobája a téma az elvont generátorod eleve kihagyja, mert mi a halált akarna egy tizedestől? Semmit ezért nem is menne oda ezért se került opcióba ezen cseppet véres lakhely. De végre határoztál noha elég zizi módon elindultok. Az oawa lépteit nem hallod ami nem meglepő hisz mezítláb csattog utánad és a kö nem veri vissza a zaját. A szerencse is mellétek áll egy lélek sincs a tisztek és az igazgató szállásán. A szoba messze nagyobb mint várnád és tele van kényelmesebbnél kényelmesebb holmikkal egy nagyobb asztalt látsz iratokkal telepakolva. Levágott elf, ork ember fejek díszítik a falát. A szoba most csendes már ha az épp alvó rabszolganőt nem vesszük számításba. Tiéd a döntés mit cselekszel az oawa nem állít meg téged semmiben.

-Nem a fejed levágásáról beszélek, annyira azért nem vagyok hülye hogy megöljem magamat. Hanem arról, ami a tizedesemről is eltűnt... Illetve a szájában kötött ki, hogy kevésbé hangoskodjon. Reményeim szerint most már veszi a lapot, és hogy félti annyira, hogy nem nagyon akar majd ugrálni. Lehet hogy kölcsönös érdekünk hogy a másik ép és egészséges maradjon, de ez nem zárja ki, hogy a szolgám legyen az oawa. Abból, amit később mond, gyanítom, hogy nem igazán áll szándékában velem maradni miután sikerült lelépni a bányából, annak ellenére, hogy megígérte, hogy tanítani fog harcolni. Ez ügyben csinálnom kéne majd valamit, de egyenlőre semmi ötletem nincs.
Lysával ellentétben a mesélőnek sikerült megfeledkeznie arról, hogy a bánya alaprajz szinten körülbelül egy hosszú folyosó, és így el kell mennie az igazgatónak a tizedesem szobája előtt is, ha az irodájába akar jutni.
Amikor odaérünk, meglepődve tapasztalom, hogy egy rabszolganő már vár rá. Mégis... miután itt voltam nála, az után jött ez az egész lázadósdi, és hogy közben nem járt itt, nem hozhatta magával, az is biztos. Erre nem számítottam. Rövid gondolkodás után viszont eszembe jut, hogy ő lehetne a biztosítékom, úgyhogy finoman felébresztem. Az egyik tőrömet látványosan a párnája alá teszem, miközben próbálom nem nagyon megijeszteni.
-Ha véletlenül elkezdenénk harcolni az igazgatóval, és lekötjük mindenkinek a figyelmét... Gondolom nőként itt neked sem sokkal jobb a sorod, mint nekem. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy neked elnézném, ha magadnak akarnád a megölését, és hátba szúrnád.
Ezzel igazából azt hiszem minden készen áll az igazgató fogadására, úgyhogy a nagycicával elbújunk az ajtó mögé, és várunk. Meg gondolkozok. Ami eddig párszor már rosszatt tett az egészségemnek. És most is egy hülye ötletem támad. Az a baj, hogy még ha meg is öljük az igazgatót, elhúzni innen még mindig nem lesz egy séta-galopp. Nem hiszem, hogy túl sokan vannak, akik egy magányos selfet kiengednének a kapun egy fogollyal, vagy valami hasonló. Úgyhogy Garrt az ajtó mögött hagyom, én pedig az asztalára ülök, és a tőrömmel játszok, miközben azon gondolkozok, hogy ez mennyire lehet jó ötlet. Vagyis nyilván nem jó ötlet, de hogy jobb-e mintha csak úgy egyszerűen végeznék vele. Minden esetre, ahogy megjön az igazgató (meg valószínűleg lesz kísérete is) így fogadom:
-Nos, akkor folytathatjuk amit elkezdtünk itt az irodájában négy szem közt?

Mesélő

Nos nézzük hol is vagyunk. Ohh igen a széllel bélelt self kisasszonynál, aki még mindig nem jegyezte, meg hogy egy bánya (hiába jelezték korábban, hogy csak T alakban létezik a valóságban ennél több elágazás és folyosó is létezik. Előző mesélő kicsit egyszerűre és kisköltségvetésűre tervezte a bányát ami a foglyok és a mélyben lévő izék miatt nem épp hihető. Sőt kiterjedtebb is. Természetesen a térkép elkészítése folyamatban. Mivel a parancsnok szállása a bánya előtt lévő épületben található a falakon belűl. Viszont mivel mindenki a duót keresi, nem őrzik a szállás részeket. Plusz az igazgató maga nyírta ki a szállása őreit, hogy ezzel ejtse fogságba Garrt. A celládhoz közel a kínzókamra leledzik nem a főnök szállása, aki nem fog egy büdös bányában lakni, ha van épület is az erődfalon belül. Ti e szálláson rodeóztok épp elég könnyen, ami fura, ha azt nézzük mit műveltetek. De képes vagy tetézni azzal, hogy felébreszted a rabszolgát és tőrt adsz neki… Ezen két alak is kiakad Garr is meg a mesélő is. De csináltál már ennél nagyobb marhaságot is. Ahogy Gart az ajtó mögé zavarod, te meg az asztalra ülsz fecskét játszva, kicsit komikussá teszi a dolgot. A nő persze bólint, miért ne tenné, ti legalább esélyt adtok arra, hogy úgy haljon, meg hogy megpróbálhat kitörni. Ahogy az igazgató belép és mögötte a kísérete, nos csak az igazgató jut be a testőreit sajna elvitte a huzat ami az arcukba vágott ajtó eredményezett. A férfi döbbenten néz rád, majd megérzi, a tarkóján a leheletet. És felteszi a kezét. Garr lefegyverzi, majd mielőtt varázsolhatna, tőből letépi a ball karját. És eléd löki.

Kicsit mérgesen nézek Garra: Most nézdd meg mit csináltál, mindent összevérez!
Felsegítem az igazgatót, és megpróbálok valamit csinálni a kezének, hogy ne vérezzen el 3 percen belül. Elnézést, de hát mégis meg akart öletni minket. Na, szóval, had vázoljak fel 3 lehetőséget gyorsan, hogy mi történhet most. Az első, hogy meghal, és egyel kevesebb lelket kell gyűjtenem a démonnak amivel alkut kötöttem. A következő, hogy ha már a hálámat előre begyűjtötte, teljesíti a kérésemet, és megtarthatom az oawát, ezt írásban is kijelenti, mostanság ugyanis elég halandónak tűnnek az itteni igazgatók, és tiszta lappal kezdünk. Úgy értem, maga segít nekem, én meg cserébe a kedvére teszek. A harmadik lehetőség, hogy ez után elárul és megpróbál megöletni, ebben az esetben legfeljebb annyit érhet el, hogy örökre megszabadul egy finom női hátsótól, plussz én előtte átgondolnám, hogy az oawa egyedül is elintézte a teljes testőrségét, és annak a csúnya démonnak sem sikerült végeznie velünk, én pedig harmadik esélyt biztosan nem adok senkinek. Szóval, a döntés magán áll. Elé teszek egy darab papírt. Nincsenek kétségeim a felől, hogy hamar tollat fog és elkezd írni. Beleíratom vele, hogy más nem bánthatja csak úgy, pláne nem ölheti meg, és hogy én meg azt csinálok vele amit akarok, akár megölhetem, akár szabadon engedhetem, akármi. Az viszont egy jó kérdés, hogy az oawám mit szól ehhez az egészhez. Meg ahhoz, amikor megkérem, hogy "tegye vissza a helyére" az igazgató kezét.

Mesélő

Lys hozza a szokásos eszetlen hozzá állást az élethez. Garr és a Mesélő álla is ugyan akkorát koppan a padlón ahogy kiejti elképzeléseit. Mind a helyzetről, mind arrol hogy neki lehet egy rabszolgája. Pláne hogy egy hullától kéri mind ezt. Pontosabban hamarosan hulla lesz.
-És mégis kitől szerzel energiát ahogy hogy a karja vissza gyógyuljon? Az ágyasától akinek te adtál fegyvert? Tőlem? Mintha erre lenne esélyed. Netalán te tervezel adni neki a sajátodból? Azt a részt is felejtsd el hogy a szolgád leszek. Előbb tépem le a fejedet, és leszek démon kaja. Szóval keress más opciót kerge liba. Az egyetlen esélyünk hogy erről a pokoli helyről kijussunk élve, igen élve az az hogy ezt a díszférget pajzsként használva kisétálunk. Ami vicces hogy most már hárman menekülünk, ugyanis rabszolgák nem tarthatnak fegyvert.
Közli Garr erre a kis ágyas is elfehéredik és ő is a nyírjuk ki a férget opciót támogatja. De még abban is benne lenne hogy ő had nyírja ki a parancsnokot. Az igazgató úgy néz rátok mint az őrültekre, hisz elég nyugisan csevegtek miközben ő haldoklik. Ami lássuk be perpill számára a legjobb opció, mert ha a vezetés ide jön, már pedig ide fognak jönni akkor neki reszeltek. Így erősen képes bármit aláírni csak vagy legyen vége neki vagy vigyétek ki innen ezt ki is monja.
-Mivel kettőtök hibája hogy engem ki fognak végezni egyezzünk meg abban hogy megszökünk és mindenki megy arra amerre akar. Nem fogunk hülye szerződéseket írni pláne mert az oawának igaza van te tyúkeszű nőszemély. Mind a hármunkra tuti halál vár, már az is kétséges hogy az őrök engedelmeskednek e még nekem. Így elég hülye dolog lenne holmi papírokkal bíbelődni.
Azért hogy ne pusztuljon fel az igazgató Garr el látja a sérüléseit. A kis hölgynek, azaz neked időszerű logikus terveket kiötleni mielőtt tényleg a pokolra jutnál.

Vállat vonok amikor az ágyasra kerül a szó.
-Kellett a bé terv arra az esetre, ha nem csapja rá az ajtót úgy az őrökre. Na, de haladjunk csak szépen sorban! Először, írjuk csak meg ezt a papírt, hogy ő az enyém. Te meg fejezd már be ezt a nem leszek a szolgád dolgot. Ha van bármi normális ötleted is, hogy hogy éld túl, akkor hallgatlak. De szerinted mennyire fognak minket kiengedni minket egy olyan pajzzsal, akiről tudják, hogy hamarosan úgyis halott lesz? Nem fogunk tudni csak úgy kisétálni. Először megölik az igazgatót, utána minket. Szóval, a foglyom leszel. Ha neked úgy elfogadhatóbb, képzeld magad a vendégemnek, bár előbb ölnek meg, minthogy az legyél. És ne hazudd azt sem, hogy inkább halnál meg, akkor már a kis barátnőcskéd eltűnésével megtetted volna. Nem akarok kiabálni, de azért érződik a hangomon, hogy elegem az oawának ebből a sétáljunk ki, nem leszek a rabszolgád dolgából. Igazából fogalmam sincs, hogy mennyire akarna meghalni, de ugyanolyan határozottan mondtam, mint a többit. Egy kis teszt, hogy valóban kiszagolja-e az oawa ha hazudok, amit azért kétlek, és most nem is múlik az életem azon, hogy ez éppen igaz-e.
Szóval, mi lenne ha rám bíznád magad, hidd el, nem akarom hogy meghalj, és ezzel én is. Legrosszabb esetben csak ugyanúgy meghalsz, mintha megpróbálnánk innen kisétálni. És nyugi, nem egyszerűen csak annyi a tervem, hogy szerzek egy darab vécépapírt. A részletek szépen lassan ki fognak derülni a mesélő és az olvasók számára is, már ha nem bukik el még az előtt, hogy bármi is történt volna.
Közben nézzük, az igazgató hogy áll az írással. Nem fogadok el tőle csak úgy akármit, hanem átolvasom, hogy azt írta-e le, amit mondtam neki. -Egyébként ennyire biztos a halálában? Ki következne maga után az igazgatói székben?

//Mesélő//

Hárman néznek rád immár, mint egy őrültre. Nem sok logika van a szavaid mögött, de még a rabszolga is kiszúrja, a terved nem kell szaglás hozzá hogy megint kevernéd a szart. Gar miután elláta az igazgatót a füledhez hajol.
-Az első hülyeségre kettéharaplak, nem leszek rabszolga se névleg se ténylegesen. Lazán megöllek ha ezen múlik az életem. Nem vagy egy észlény, és ha tesztelnél, ne akkor tedd, amikor mind a négyen rettegünk, igen még te is csak az őrületed miatt nem veszed észre. Simán nekik megyek ha csak szóbahozod a rabszolga dolgot. Fogd fel hogy csak úgy maradhatunk élve ha kijutunk innen. Itt neked és mind a négyünknek reszeltek. Ha szeretnél próbát tenni a tieidnél ess túl rajta mi ki akarunk jutni nem itt maradni mert te hibbant vagy.
A trió szedelőzködni kezd, amit látsz még az igazgató se tiltakozik vagy próbál hazudozni. Rég túlesett azon hogy neki itt bizony befellegzett. Na meg az oawa ígéretet tett a keze visszarakására csak jussanak ki innen. Így az igazgató egy fecnit se írt a számodra.

A poszt nyomokban 16+ elemeket tartalmazhat.

Lehorgasztom a fejem, és felsóhajtok. Miért ilyen hülye mindenki? Miért nem lehet egyszerűen azt csinálni amit mondok? Ezek szerint ugorhatok máris a C tervre. Az igazgatóra szegezem a fegyverem nyílt fenyegetés gyanánt.
-Még mielőtt elindulunk. Nem kaptam választ a kérdésemre. Ki lesz a következő igazgató, és várhatóan mennyi időnk van, mielőtt hatalomra kerül, és rendbe szedi az egész telepet?
Hagyok neki egy kis időt válaszadásra, utána akár megtette, akár nem, szúrok. Először a nyakán a légcsövét célzom, hogy ne tudjon kiáltani. Amilyen közel vagyok már hozzá, nem sok ideje van lereagálni. Aztán megint. Kétszer. Háromszor. Négyszer. Aztán odarúgom a rabszolganő elé:
-Ha te akarod bevinni ennek a szemétládának a végső találatot, akkor sietned kell.
Aztán ha megtette, végzek vele is. Ha pedig nem volt hozzá gusztusa, vagy ereje, vagy kedve, akkor egyszerűen visszakérem tőle a fegyverem, mielőtt megölöm. Nem kell a holt teher, meg szólhatok az őröknek, hogy megölte az igazgatót, én meg őt. Na, meg így kettővel közelebb vagyok az ezerhez.
Viszont itt van még az az ostoba, szemét, makacs, hülye oawa. Miután a tőrömet otthagytam a hullában, megindulok felé. Bár fegyvertelenül, de egyértelműen látszik rajtam, hogy nem valami kedvesen.
-Szóval azért kötöttél alkut azzal a démonnal, hogy megölesd magad, és az örökkévalóságig kínozhasson, igaz? Hidd el, hogy sokkal rosszabb lesz, mint ez! Megpróbálom a fájdalom átkát bocsátani rá, miközben egy gyors mozdulattal a lába közé nyúlok erősen megszorongatni a golyóit.
-Jól figyelj, mert ezt nem fogom megismételni! Kint egy nagy, nyílt udvar van. Körülötte egy magas fal, tele őrökkel. Ezen egyrészt nem tudunk átjutni, másrészt lehetőségünk sem lenne megpróbálni. Még ha túszként használtuk volna az igazgatót is ugyanúgy meghalunk, mint azok akik két hete próbálkoztak ugyanezzel. Vagy akik múlt hónapban. Én nem akarok meghalni. Szóval, ide figyelj te nagy barom! Igazán abbahagyhatnád, hogy mindig csak azt akadályozod, aki segíteni akar. Ha eddig nem szabadította volna ki magát, elengedem, és az átoknak is véget vetek.
-Tudod, elég sok mindenben különbözünk. Például, te erősebb vagy nálam. És az is lehet, hogy túl jó ötlet amit kitaláltam. De tudod mit? Mégis sokkal nagyobb esélyem van túlélni ezt az egészet mint neked. Már, ha nem nem nézzük, hogy a démon összekötötte kettőnk életét. És tudod miért? Mert nem egyszerűen azért, mert te a biztos halálba akarnál menni magadtól. Egyszerűen azért, mert te még arra se vagy képes a kijutásunk érdekében, hogy úgy tegyél, mintha a rabszolgám lennél. Ennyi nem hiszem, hogy túlzottan nagy kérés lenne. Még ha nem is szívesen tenném, de én elviselnék pár verést, és hajlandó lennék megaláni magamat az egész világ előtt, ha ezen múlik az életem. Valamilyen szinten tőled is elvárom ezt. Nem azt kértem, hogy nyaljál disznószart az új igazgató faszáról, csak annyit, hogy tettesd magad rabszolgának. Ezen el kéne gondolkoznod. Addig is, mehetünk?
A véres törp munkát a rabszolganő kezébe teszem, és megpróbálom úgy elrendezni a tetthelyet, mintha ő ölte volna meg, majd végzett magával is. Ez körülbelül kimerül abban, hogy az igazgatót megszabadítom a nadrágjától, és a nő kezében lévő kardot a saját szívébe szúrom. Ha jelez az oawa, akkor indulunk, és meghagyom az őröknek, hogy ne zavarják az igazgatót. Szeretné a rabszolganője társaságát élvezni, amég teheti. Itt jön a szerencse rész. Öt perc, fél óra, vagy két óra múlva mennek a szobába? Mégis, úgy gondolom, ezzel jobb esélyünk van, mint a D terv, vagyis hogy behívjam az őröket, hogy végeztem az igazgató gyilkosával.

Dobások a kis tervedhez amik vagy bejönnek vagy nem.

D10 es dobás
1-9 ig torkon szúrod
10 nél az istenek nincsenek veled.

D10 Itt is immár jóval kevesebb opcióval.
1-6 sikeresen megölöd
7-10 esélyed sincs a megsebzésére

D10 vari

1-4 ig hatástalan a varid
5-10 a hatás létre jön egy apró kellemetlenséggel.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 8

--------------------------------

#2 'Tízes' : 5

--------------------------------

#3 'Tízes' : 8

Mesélő és Garr csendesen fogja a fejét, még hogy 16 …

A kérdése mindenkit meglep, bár lehet hogy csak zokon vette hogy vele nem számolnak.
-Nem hiszem, hogy helyi lesz. De ez lényegtelen, ide csak azt küldik akit büntetnének. Épeszű önmagától nem jön. De inkább készűlj arra hogy kimegyünk innen.
Eddig tart a mondandója, amikor lebököd, mindenki lemerevedik egy pillanatra. A rabszolga kihagyja, a kérdez feleletet, és lohaszt se ad vissza neked nem ám a kést. Pláne hogy most szúrtad le az elvileg egyetlen útlevelet. Ha közelednél felé egyértelműen támad. Noha rabszolga nem adja olcsón az életét. Inkább kihasználja, hogy bénáztál és kimenekül. Garr ugrik feléd, amikor utolsó pillanatban elsütöd a fájdalom varázst. Kicsit te is megérzed, noha nem a fájdalmat csak azt hogy hat rá. A monológod halk morgása és némi elektromos szikra hangja és szaga teszi csak zavaróvá. Amint a végére érsz, Garr föláll, a szeméből eltűnt a kegyelem, az értelem vagy a tiszta tudat. Egy dolog maradt csak, remélem, kitalálod, mert nagy szarban vagy. Ahogy föléd magasodik, a szeme vérben úszik, a tenyeredbe iszonyú fájdalom hasít. Immár valódi, és érzed ahogy egy pillanatra vér csöpög mind kettőtök kezéből a padlóra. Feléd lép és visszakézből pofon igyekszik vágni téged. Kérdés mi fog történi hisz a mesélő se tudja még.
D6 dobás
1-3 irtózatos pofont ken le neked majd ugrik feléd.
4-6 mázlid van melléd ütött, viszont ugrik itt is.