A Sötét-tenger partján hajtotta álomra a fejét Naja, amikor gyönyörű álma volt. Újra odahaza, Awyirsben járt, legalábbis a rengeteg csodálatos erdő, mely szó szerint dalolt neki és áradt belőle az, hogy mennyire csodálatos élni, pont ezt a hangulatot árasztotta magából. A madarak csicseregtek a fák ágakon. Mókusok szaladgáltak a lombok között makkot kutatva.
És már jó előre tudta, hogy mi fog történni az út végén. Egy patakon átívelő híd előtt mozdulatlanul állt egy talpától a feje búbjáig fekete vasba öltözött harcos egy pallossal. És már teljesen szürreálisnak hatott a sok hallgatása miatt, mikor elmenve mellette megszólalt hirtelen.
-Senki ember fiát én a hídon át nem eresztek!
*Mondom én, hogy gyönyörű álma volt. Mikor remélhetné a való életben azt a félvér, hogy nem selfeznek az arcát meglátva, hanem senki ember fiának nevezik?

A tenger valahogy mindig megbabonáz. Már késő este van, amikor leérek a partjára. Tris mellettem bandukol, valahogx mindketten saját gondolatainkba vagyunk merülve. Ő biztos az elejtett szarvas zamatos húsára gondol, én meg..... nos hát sok minden kavarog a fejemben.
Az egyik sziklákkal körülvett partszakaszon leheveredek a hűvös homokra, karjaimat a fejem alá rakom, és bámulom a csillagos eget. A végtelen érzésével ajándékoz meg ez a látvány. Lehet, hogy ezért, de hirtelen alszom el. Àlmomban Awirysben járok. Még alvás közben is érzem azt az örömöt, amit a szerett táj látványa ébreszt bennem. Gyermekkorom helyszínén járva, elönt a melegség.
Aztán hirtelen változik a kép..... Egy hídnál állok, aminek a másik oldalán egy talpig fekete páncélba öltözött lovas áll, kezében hatalmas pallost tartva. (Hát ez ki a fene lehet?)

Amikor megszólal, borzongás fut végig a testemen, mint ha jégkockákat borítottak volna végig a hátamon. Nem az zavar, hogy nem akar átengedni a hídon, hanem a hangja. Olyan mint amikor egy nagyon mély kút aljáról szolna hozzám.
( Az már csak hab a.tortán, hogy embernek néz. Lát egyáltalán?)
Már éppen készülnék vaszolni neki, amikor a tudatom mélyén valami hangot hallok. ( Ez most még az álom, vagy mAr a valóság?)

Nem tudni, hogy mennyit lát valaki egy ilyen szűk résen át a világból. De a megszólítás akkor is furcsa. Nava Jade elmereng ezen és hogy pontosan hol is lehet. Álomban vagy valóságban. Ám a faját nem biztos, hogy tisztán látja az útját elálló, de a habozását igen.
-A hídon túl él a szörnyeteg, kinek a neve messze földön rettegett. Parancsba kaptam, hogy mindenkit fordítsak vissza. Inkább megölöm én magam, mint hogy a nyúl lakjon jól belőle.
Fordulj meg és távozz! Vagy vállald a következményeket! -a kardját felemeli a földről, melyen eddig támaszkodott, és a lányra szegezi- Nincs ellenem esélyed. A Fekete Lovag mindig győz.

Még mindig nem tudom, hogy.ébren vagyok, vagy álmodom? A lényegen azonban nem változtat semmit. Vagyok olyan konok és bolond hogy felveszem a harcot. Meghátrálásról szó sem lehet. Megvetem kisebb terpeszben a lábam és előhúzom Vihart. Máris érzem hogy minden porcikámat átjárja a belőle áradó erő. Igaz, hogy még mindig okoz meglepetéseket amikor egy-egy harc alkalmával újabb és.újabb tulajdonságai kerülnek elő. Legutóbb is Össznépi Erődnél.... de most hagyjuk ezt.
Elszántan a Fekete Lovagra nézek, és támadó állásba helyezkedek. Mivel teljesen ismeretlen számomra, ezért óvatosabban mozgok.
Közben odaszólok neki:

- Nem szokásom meghátrálni. Bár nem igazán értem, hogy miről beszélsz, de nem is igazán érdekel. Átmegyek a hídon, ha addig élsz is!

A fekete páncélba bújt harcos két kézzel szorítja fegyvere maroklatát és utolsó mondatait mondja el a harc megkezdése előtt.
-Nem akarok viszályt veled, jó lovag. De nekem a hidat tartanom kell. Ez a patak választja el az ismert világot az ismeretlentől. Míg a mi békés földjeinkről mindent tudunk, nincs ember, akinek bármi fogalma lenne arról, hogy mi várna reád ezen az oldalon.
*Ám bármennyire is a lány javát akarja, titokzatos parancsolója -mint már elárulta- elvárja tőle, hogy végezzen mindenkivel, aki a térkép színes, vidám és minden szegletében felfedezett részéről a nagy fehér folt felé akarna utazni.
Nagy ordítás közepette ront a félvérre és első csapása teljes erőből a nyak felé irányul. Utána visszarántja a vasat és testsúlyát is hátra billenti, hogy védjen, majd Nava dereka felé indít meg egy ismét csak széles mozdulatot. Hamar kiismerheti az óvatos elf. Minden bizonynal jóval több védő mozdulatot ismer, mint amit az előbb bemutatot. De a gondolkodása bot egyszerűnek látszik. Egy védés-egy támadás. Ha a hídon átkelni akaró nem követi ezt a sablont, hamar meglepheti a páncélost. Ám a harc hevében sem fogja vissza magát, hogy újabb információt el ne áruljon.
-Mögöttem a Rettegés-erdeje van és húsz mérföld hosszan kanyarog az út benne nagyon hangulatos kis bokrokkal a fák között az ösvény szélén. De nem volt még ember fia, ki megpillanthatta volna! Utána egy barlangon keresztül lehet csak tovább menni, melyet a három fejű kutya, Cerberus őriz, ám három talányára nincs elme eme földkerekségen, ki megfelelne. És szörnyű démonok ereje tették őt halhatatlanná, hogy senki át ne juthasson rajta. A hegy belsejében kanyarogva a vájat válogatott szörnyek állnák utadat, nem juthatsz el a Kárhozat szakadékáig.
Csak neked akarok jót, hisz nem juthatnál el ezért a kastélyig, ahol él a gonosz úr, Nyúl.
*Remélhetőleg hősünket visszarettenti az ismeretlen és így nem fog oktalanul meghalni.

Egy kicsit úgy érzem magam, mint a hídon túl a bolondok földje kezdődne. A helyzet ellére, torkomat a nevetés kaparássza. Bármennyire is komikus a szitu, a támadás valóságosnak tűnik. Ellnfelem még a régi iskola tanítványa. Támad-véd, támad-véd. Nem túl komplikált elme. Viharral a kezemben nem okozna túl nagy gondot megölni, de akarom-e? Valahogy meseszerűnek tűnik az egész. A csapások, melyek záporoznak minden testrészem felé, hatalmas erőről tanuskodnak. Mégis az az érzésem, hogy.sokáig nem bírná a lovag a harcot.
Egyébként meg, akarok én egyáltalán átmenni a hídon? Különben is jó lenne eldönteni, hogy ébren vagyok, vagy álmodom?

Nava már abban is kételkedik, hogy ez a valóság. De ha álomnak és viccnek veszi és nem hárítja el a nyaka felé irányuló egyik csapást, akkor az hamar a patakba csobban test nélkül. És nem változik fejnélküli lovaggá... Hagyjuk is ezt a gondolatot, egy tigrisbukfenccel is elhajolhat előle és csontjaiban is érzi ekkor a fa rideg keményégét. De valóban nem otthon van. Ám akkor mi is történhetett vele?
Egészen biztosan veszélyben van, de most már a Fekete Lovag mögött és ha pusztán elszalad előle az erdőbe, ahol eddig senki nem járt és senki nem látta és ahol pontosan húsz mérföld a hossza az útnak, amely nagyon hangulatosan kanyarog benne a túlsó végéig.
Ám amit a párbajellenfele sem említett -hiszen senki élő nem járt még itt és nem tudhatta, hogy mi vár az erre tévedőkre-, egy holttestet zabáló ghoullal találkozik. Az erre tévedt szerencsétlen vándornak hosszú, ősz szakála van, varázsló kalapja és egy girbe-gurba göcsörtös botot markol még mindig jobb kezében. Véres, szürke és poros kabátja sokat megjárt utazót sejtet.
Ám jobb nem a holtakkal foglalkozni, hanem aki csak félig az! A szörnynek három ősz hajszála borzosan áll a fején, szemei óriásira nőttek, arca leginkább Yodára hasonlít, zöld bőre és hosszú karmai vannak. Jó ha egy métert eléri a mérete.
Talán jobb lesz visszamenni a lovaghoz és közölni vele, hogy neki votl igaza. Mert ez még csak az út eleje!

Valami nem stimmel velem, hogy mindig én keveredek ilyeb szürreális helyzetekbe. Biztosan vonzom ezeket a lényeket. Na , de foglalkozzunk a jelennel. Tris morgására leszek figyelmes, amely nem túl bííztató. Akkor hallat ilyen elnyújtott torokhangot, amikor támadás fenyeget. Eddig nyugidtan viselkedett. Úgy látszik a közeledő veszélyesebb, mint a Fekete Lovag. Amikor hátra pillantok, egy görnyedt alakot pillantok meg, aki bottal a kezében közeledik a híd felé. Nem a látvány az ami óvatisságra int, hanem a mozgása. Élő nem mozog így. Remek! Egy élőhalott. Akkor már inkább a Lovag és a bolondok földje.
A másodperc tört részén múlott, hogy a fejem a nyakamon maradt. Nana, jó lesz komolyan venni az öreget. Csak annbyi időm van, hogy hárítsam az ütést ( ami be kell látni, meglepően erős volt). Vihart kétkézre fogva, felcsapom a lovag kardját, és ugyanazzal a mozdulattal a páncél rése felé döfök, amely a váll és a kar találkozásánál villan a szemem elè. Fájdalmas kiáltás a jutalmam. De ha azt hiszem, hogy ez megfékezi, nagyot kell csalódnom. A fürgeségemet, mozgékonyságomat kell kihasználnom. Ahogy a felső testem felé szúr, hirtelen hátralépek és már vetem is magam a földre, hogy odébb guruljak. Egy mozdulattal szúrok alulról felfelé. Hallom ahogy a csont recseg.
És, bár több sebből vérzik, mégis valami megszállott hivatástudat hajtja előre. Mágiát szándékosan nem akarok használni, hiszen nem tudom, hogy ezen az elvarázsolt helyen egyáltalán működik-e. A másik amit nem szeretnék, hogy idő előtt kiderüljön a mágikus tudásom. Lehet hogy később ennek még hasznát veszem.

Nava nagyon gyorsan támad és különleges kardjának köszönhetően nem is kis erejük vannak ezeknek a szúrásoknak. Először a hónaljánál talál be és nyomorítja meg a fekete lovag jobb karját. Majd egy újabb húzással a bukfenc közben az egyik lábát is eltalálja és a híd őrzője összeesik.
Már-már nyugodtan menne talán tovább, de a kardot még mindig az ügyetlenebb bal kezében szorongatva feltápászkodik és fél lábon ugrálva közeledik a harcos nőhöz. Igaza volt, amikor azon gondolkodott, hogy mennyi szürreálisan ostoba alakot talál meg élete során. Ám talán nem balszerencse az okozója! Lehet csak a legtöbb kalandor nem éli túl ezeket a találkozásokat, ezért az ő életükben csak egy ilyen van!
-A Fekete Lovag mindig győz.
*El kell döntenie, hogy folytatni akarja-e az összecsapást, ellenfele úgy tűnik a végsőkig ki fog tartani. Ám az élőhalott egyre inkább közeledik.

Miért kell engem állandóan gyilkolásra kényszeríteni. Az élőhalotthoz egyáltalán nem volt kedvem. Ráadásul ezek titkán járnak egyedül, tehát feltehetőleg valahol a környéken vannak a többiek is. Tapasztalatból tudom, hogy.macerás ezekez.rlintézni, ezért a "könnyebbik" utat választom, és úgy döntök, hogy elintézem a Fekete Lovagot.

Már így is.több.sebből vérzik, ereje.fogytán, de mégis hajtja.előre megszállottsága. Neki feladata van, amit végre kell hajtani, még ha.az életébe.kerül is. Nagy dolog.a.hivatástudat.
Kihasználva a helyzeti.előnyömet, körbe "táncolom" ellenfelemet, és az utolsó forgásnál kissé feljebb emelem a pengét. Egy pillanatig azt hiszem, hogy.nem történt semmi, de aztán a feje.elválik a nyakától, és csörömpölve esik a.földre. A test hatalmasar zuhan, a híd.is.beleremeg. Intek Trisnek, és sietős léptekkel kelek át a.hídon. Hátra nézek, és látom hogy az élőhalott a híd túloldalán kering, nem mer átjönni rajta.
Most aztán hogyan.tovább???

Nava sikeresen öli meg a lovagot és annak legurul a feje. A földön kiesik a sisakjából és egy igen jó képű harmincas pasi arca köszön vissza. Ám jobb lesz nem ezen méláznia. Egy élőhalott az, ki következő áldozata szerepét magának követeli.
Jól sejti, hogy nem egyetle ghoul, az erdőben többen is vannak. De most még nincs erősítés, dönteni kell hát, hogy bemegy-e abba az erdőbe, mely ösvénye mellett hangulatos bokrok nőnek a fák tövében és változatos erdei gyümölcsöt lehet szedni. És ahol más veszélyek is leselkednek rá.
Talán mégis igaza volt a híd őrzőjének és nem kellene megbojgatni ezt a tájat, inkább visszafordulni. Hiszen a híd tövében még mindig keresztül kellene jutni egy nem teljesen élő teremtményen.

Ha már belekezdtem, akkor nincs visszaút, folytatni kell. Most már a kíváncsiság is.hajt. Meg kell vallanom,.hogy.kissé meglepett a lovag arca, hiszen sokkal idősebbnek gondoltam. Ám most nem volt időm ezen gondolkodni, mivel ha.már úgy.döntöttem, hogy.tovább megyek, nem tétovázhattam. Addig kell túljutnom az erdőn, amíg csak egy ghoul settenkedik körülöttem.
Trisnek is.intek, hogy.ne maradjon le, de.azért még gyorsan.mondok neki valamit:

- Drágám! Nagyon fontos, hogy megjegyezd amit most mondok. SEMMIT, ismétlem SEMMIT ne.egyél vagy igyál az erdőben. Bátmilyen finom falat bukkan eléd, nem szabad hogy bele kóstolj. Ha vad lenne a közeledben, ne üldözd! Az az érzésem, hogy ez.a nagy terülj-terülj asztalkám nekem nagyon gyanús. Vagy mérgezett minden, vagy esetleg mély álomba süllyedünk tőle. Vigyázz hát kérlek.

Nagy levegőt veszek és megindulok az erdő irányába. Most már egy pillanatra sem eresztem Vihart. Feszülten figyelem az erdő hangjait, bár ezen az elvarázsolt helyen, még abban sem bízom amit a növények súgnak nekem.
A ghoul nem is próbál rejtőzködni. Tudom, hogy egyszerű karddal semmire sem mennék ellene. Bár még mindig tartogat meglepetéseket a kardom. Mindig valami újat tud mutatni még számomra is.

Vagy én voltam túl gyors, vagy a ghoul, de egyszerre csak szemben álltunk egymással. És már támadott is ......

A ghoul elszántan igyekszik megkarmolni a lányt. A fertőzésük átadásához elég lenne ennyi. Ám Nava a sötét elfek között nevelkedett az utóbbi évben és sokat tud a mester mágusaiktól az élőholtakról és egyéb lényekről.
Az elmélet és a gyakorlat persze különbözik és nem szabad nagyvonalúnak lennie az ellenféllel szemben. Addig kell darabolnia, amíg mozog. Ám ez nem olyan túl nehéz egy varázskarddal. És tovább mehet az úton, ám más veszély is fenyegeti őket. Ez pedig nem méreteivel rettenti el a félvért, csupán a számukkal kíván kihívást jelenteni.
Az út menti egyik üregből fehéren izzó szempár nézett vissza amikor egy megérzéstől vezérelve odafordult.
-Élő itt át nem mehet, nagyot hibáztatok, hogy a területünkre tévedtetek.
*Eme különös álomban az elf ráébredhet, hogy mennyire régen nem fejlődött erdei képessége. Miközben a növényeket irányítani tudja, az állatokkal még nem kommunikált Trisen kívül. Pedig a többi állat sem különbözik olyan nagyon, ha ráérez valaki az ösztönös vágyaikra és a faj természetére.
Ám még távol áll hősünk attól, hogy irányítása alá tudjon vonni ilyen lényeket! És hamarosan tizenöt vérpatkány jön elő az odújukból.

A ghoul elszántan próbálja belémvAjni a karmait. Na, de én sem hülyültem meg, hogy.a legkisebb esélyt.is.adjam neki erre. Viharral addig kaszabolom, amíg szinte atomjaira hullik szét. Ahogy abba hagyom a csapkodást és körülnézek, mindenhol csak cafatokat látok. Olyan az egész mint, ha öntudatlanul csak vagdostam volna. Megrázom a fejem, hogy tisztuljon egy kicsit. Oldalra pillantava, rögtön azt nézem, hogy Tris nem sérült-e meg. Megkönnyebbülve látom, hogy sértetlen. Alig teszünk pAr lépést, amikor olyan érzésem van mint ha.figyelnének. Most kapok csak.észbe, hogy növények egy ideje már figyelmeztetnek, csak én voltam süket a.szavukra. Úgy látszik nem múlt el nyomtalanul az uzolsó egy év, amit a.selfek között töltöttem. Erdei érzékeim szinte teljesen eltompultak. Erre oda kell figyelnem, hiszen itt sokkal nagyobb hasznát veszem ennek a tudásnak.
Ahogy tovább haladunk, földi üregekből, fényesen izzó szemek merrdnek ránk. Hazudnék ha.azt mondanám, hogy barátságosan. Ezzel egyidőben a fejemben, mint ha ezer és ezer hang beszélne egyszerre. Lassan kiveszem a hangzavarból a lényeget. Nem vagyunk szívesen.látott vendégek. Ha hihetek az érzékeimnek, rengetegen vannak. Felvehetnénk velük a harcot, de másképp döntök. Szégyen a futás, de gebedjen.meg aki kerget. A suhanAst választom. Felpattanok Tris hátára és hihetetlen sebességgel távolodunk a lényektől. Amikor már úgy érzem, hogy kellő távolságra vagyunk, megállunk és a biztonság kedvéért még egy kisebb földomlasztást is.csinálok. Remélem egy kicsit kipihenhetjük magunkat.

Nava és Tris igen hatékony módját választották, hogy a próbálkozás kivédésének. A vérpatkányok közel sem rendelkeznek olyan sebességgel, mint az oroszlán és a szél szárnya, mely repítette kettejüket.
Ha néha visszatekint, több helyen is láthatja, hogy ghoulok vagy újabb rágcsáló hordák szaladnak ki az ösvényre mögöttük, de ha nem állnak meg a kedvükért, akkor esélyük sincs utolérniük a jól összeszokott párost.
Megdöbbentő, de tényleg pont húsz mérföld volt az, amíg kanyargott a fák között az út és utána kibukkanva egy magas hegy magasodott előttük. Csupán egy száz méteres sziklás, kemény talajú rész az, ami elválasztotta az erdőtől. És már ide látszik a Fekete Lovag által említett barlang a három fejű kutyával a bejáratánál. Meglepően pontosan tudta annak ellenére, hogy még senki ezelőtt nem járt itt.
Ám egy meglepetéssel talán még ő sem volt tisztában. Magasan a hegyek égbe meredő oldalán kőszobrok tekintettek le az érkezőkre. És bár első pillanatban mozdulatlannak tűnnek, fele utat tehetik meg körülbelül, ha van mersze a félvérnek és kedvenc állatának, amikor elrugaszkodnak a kiálló ormokról és szárnyaikat széttárva hárman vitorlázni kezdenek a levegőben.
Veszélyes ellenfelek és igyekezni fognak körbe repülni őket és hátulról támadni. Elszántan állják útjukat, hogy eljuthassanak Cerberushoz.


/Gargoyle leírása megtalálható a bestenáriumban./

Jó sok idő.után hagytuk abba a suhanást. Időnként hátrapillantom Ttis.hátán , de szinte csak az elmosódott tájat látom. Azt azért sikerült kivennem, hogy.igen sok ghoul és vérpatkány fenné rAnk a fogát, ha.tehetné. Csak hogy.mi sem ma kezdtük. Majd bolond lennék lassítani. Egy darabig még tartjuk ezt a tempót, és csak.akkor állunk meg, amikor már kiértünk az erdőből. Ideje lenne egy kicsit megpihenni. Körbe tekintek a tájon. Hegyes, sziklás a vidék, kopár minden jék körülöttünk. Ahogy felemelem a.fejem, rögtön megakad a szemem azon a három hatalmas szobron, amit
a hegy tetejébe vájtak. A barlangot rögtön észreveszem az egyik sziklaperem fölött. Nem kapkodva, de céltudatosan elindulunk a bejárat.felé.
És ekkor olyasmi történik, amilyet még soha nem láttam.
A hegy tetején lévő szobrok megmozdulnak és kiterjesztett szárnyakkal elemelkednek és felénk repülnek. Egy pillanatig megkövülök. És talán ez volt a szerencsénk. Mivel a szemem le nem vettem róluk, azt vettem észre, hogy talán a mozgást érzékelik. Csak a.szememmel intettem Trisnek, hogy.ő sem mozduljon.

(Törd a fejed Nava, még sem állhatunk így az idők végezetéig,) Valamit tenni kéne. De mit? Mit?

Talán a szelet.felhasználhatnám. A kisebb sziklák megindulnának. A túl sok mozgás talán megzavarja őket. Meg kell próbálnom.....

Nava kockázatos tervet eszelt ki. Hiszen ha mégsem jó amit kitalált, akkor a kőszobrok egyenesen rázuhannak és széttépik. Ráadásul nem könnyű egy száguldó oroszlánnak hirtelen megállnia.
Ám a csel beválik és a gargoyleok a továbbiakban csak néhány kisebb követ kapnak fel és marcangolnak, őt szinte észre sem tudják venni. Vissza felé repülnek az őrhelyük felé és nem sok idő van hátra, hogy elérje a három fejű kutyaőrt a barlang bejáratnál. És izgulhat, hogy a legyőzött Fekete Lovag vajon tényleg jól tudta-e, hogy kérdést fog feltenni neki és nem ráveti magát. Hiszen akkor még az is lehet, hogy az épp most kicselezett kőszobrok is újból nekiindulnak.
-Megállj! Ha át akarsz itt kelni, válaszolnod kell a kérdéseinkre. -mondta a középső fej, de átveszi a szót a bal szélső- Két őr vigyáz egy útkereszteződést. Az egyik Hazugfalvából érkezett, a másik Igazmondóból. Ha Hazugfalvában van dolgod, mit kérdezel tőlük? Senki nem lehet megmondója, hogy melyik strázsa honnan érkezett.
*Szerencséje van és úgy tűnik, hogy az erőnlétét tesztelő akadályok után egy logikai feladvány érkezik.

Úgy látszik be vált a csel. A kőszörnyek a lezúduló sziklákta vetik magukat, így észrevétlenül tudjuk megközelíteni a barlangot. Ott aztán bebizonyosidik, hogy a Lovagnak teljesen igaza volt. Valóban itt a háromfejű kutya, és valami találóskérdéssel gyötör. Éhes vagyok, fáradt vagyok, ráadásul tök gyöp az agyam. Ugy döntök cselhez folyamodom.

- Kérlek engedd meg - fordulok az ebhez - hogy letelepedjek egy kicsit gondolkodni.

Ha megengedi, akkor, előveszem a zsákomból a szarvassültet, és egy szép darabot három felé osztok. Mind a hármat titkon meszórom álomporral és félre rakom. Azután a többi húst jóízűrn elkezdem falatozni Trissel. Biztos vagyok benne hogy a.blöki is megkívánja.az illatozó húst. Akkor mind a három feje elé rakok egy-egy preparált falatot. Azután várok. Ha sikerül, akkor egyszerűen elsétálok mellette. Ha nem akkor elkezdem törni a fejem a feladvánxon.

A cerberusnak még csak szempillája sem rezzen arra, hogy Nava le akar telepedni. Ám nem lett könnyebb dolga. A náluk lévő étel az kevesebb lett öt perc múlva, ám a kutya a három fejével közelebb lépett utána hozzá.
-Nos? Mi a válasz? Lejárt az időd és ha nem tudod, én is falatozni kezdek.
*Úgy tűnik, ilyen könnyen nem szabadul a barlang szájának őrétől. Ráadásul a kőszörnyek is a feje felett trónolnak, bár úgy tűnik nem lendülnek újabb támadásba a falatozás mozdulataira. Türelmesen várnak ám jobb lesz a lánynak és oroszlánjának kitalálniuk valamit.
Leginkább a megoldást!

Ez a rohadt blöki nem hagy békén a hülye találóskérdésével. Azt.hiszi baromi okos. Több kérdésböl is ki lehet derítrni, melyik a hazugfalvi őr.b

Válogathatok: fiú vagyok-e, vagy lány?;Tris oroszlán-e, vagy nyúl? Stb.

Felteszem hogy ezek után utamra enged. Kezdem eleszteni a türelmemet. Egy kicsit mozdítok Vihar.markolatán. Éppen csak annyira, hogy.azért.észrevehető legyen.

Valóban elismeri a cerberus bal feje, hogy nem mondta külön, hogy csak egyet kérdezhessen. Így kideríthető először az, hogy melyik honnan jött. Utána kérdezhet. Bár ha megkérdezte volna tőlük, hogy melyik irányba visz a szülőfalujuk, akkor úgy is mind a kettő azt az utat mutatta volna, amelyik felé nem kell elkanyarodnia.
Ám a középső veszi át a szót. Négy fegyveressel találkozik Nava ugyan ezen a szigeten. Sorrendben egytől a negyedikig ezt mondják:
-Köztünk egy igazmondó és három hazugfalvi van.
-Van közöttünk becsületes, igazmondó ember.
-A hazugfalviak és az Igazmondóból érkezettek száma megegyezik a csapatunkban.
-Nincs közöttünk egy őszinte sem.

Melyiküknek hisz egy bölcs ember?

Az agyamra megy ez a dög. Hát miért nem hagy békén a hülye kérdéseivel. Amúgy is csak egyről volt szó. Ha erre is válaszolok, akkor jön a követkető, és utána még vagy száz? Ez teljesen bolondnak néz engem? Az hiszi nrm jövök rá, hogy csak.időhúzásra játszik?

Gonosz.fény villan.a szememben. Úgy teszek mint ha a maradék ételt pakolnám el,.és hátat.fordítva a.blökinek, előhúzom Vihart. Tris már tudja.a dolgát. Nagyon gyorsnak kell lennem, de hát.szerencsére az.is.vagyok.
Persze.az.sem hátrány hogy olyan a.kardom amilyen.
Mivel a.háromfejü közelebb lépett hozzám, ezért akár siketülhet is a.tervem. Fkrdulás közben egy hosszú suhintó
mozdulatot teszek. Utána már csak arra kell vigyáznom, hogy a nyakcsonkokból előtörő vér ne.kapjon telibe.

Na ez nem sikerült. Az a bűzös, ragacsos fekete valami, ami állítólag vér, pont telibr kapta az arcom. Nrm látok tőle semmit. Így azt sem tudom, hogy sikerült-e mind a három fejet levágni egyszerre. De azért az bizakodásra ad okot hogx még nem érzem, hogy bármi is marcangolna.....

Navának óriási szerencséje van, hogy varázsfegyverrel próbálkozik. Tris karmai mintha egy egész más dimenzió határára értek volna. Még elf barátja is érzi azt a hétköznapi ember által sosem tapasztalt érzést az összekapcsolódásuk miatt átáramló gondolatokon keresztül. Az oroszlán nem azt érzi, mintha kemény acélról leperegne a karma. Egész egyszerűen mintha a Holdat akarná elkapni. Ott van, látom, mégsem érem el soha.
Ám még a sárkány-jeles leánynak sincs könnyű dolga. Ha sikerült a terve, akkor az általa leírtak szerint megy minden. Ám ezt csak a szerencse mondhatja meg. Ha kudarc lesz támadása, akkor...
Tris sérült mellső mancsára nem képes támaszkodni, kénytelen visszavonulni. A félvér pedig szintén látja és érzi, ahogy elsuhan a lény három orra előtt a kardja. Fene se tudja, hogyan lehetséges így hajlítani a teret. Ki Cerberusnak a gazdája egyáltalán.... Meg aki megteremtette. Ám most ő támad és teljesen ledönti a nőt. Egyik feje beleharap a kard markolatába, az azt markoló kézfejen vér csorog. A középső a torkának ugrik, de ez még nem sebez, csak megszorítja, mint a kölykét szájában vivő nagymacska. A harmadik pedig rá morog az utazóra.
-Választ akarunk!

/Kockadobás Hatos:
1-3-ig az utóbbi lehetőség
4-6-ig sikerült lecsapni mind a három fejet, csak még nem látod a sok vértől a szemedben/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Ilyen sem volt még!!!!. Vihar eddig soha nem tévesztette el a prédát. Vagy most sem erről van.szó? Valahogy mint ha egy párhuzamis világ eseményei zajlanának egyszerre az velem történtekkel. Utopisztikus az egész. Időm az nincs, hogy ezen elméljedjek. Hirtelen a földön találom magam és éles fájdalom hasít Vihart tartó kézfejembe. Vérem a dög .yálával keverrdve csöpög a földre. Nyakamat ekkor már a középső fej tartja a fogai között. Egyenlőre csak jelzés értéküen tartja a pofájában. A szemrm sarkából látom, hogy Tris megsérült, de jelenleg a legtöbb amit tehetek érte, hogy elvonom róla a bestia figyelnét.
Ekkor már a harmadik fej is az arcomba hajolva.követelu a választ.

Már nyílik a szám, hogy a.pofájába.vágjam: szerintem mind hazug, amikor érdekes dolog történik.

Sebesült kezem kezd átalakulni, mint ha ezernyi arany és vörös pikkely borítaná be. A fájdom teljesen megszünik. Az állat is érzékeli, hogy valamu történik, ezért a válaszomat váró fejét az arcomról a kezemre fordítja. Látom, hogy kézfejemen megjelenik egy apró sárkányfej. Vihar mint ha csak erre várt volna, hideg fénnyel felizzik.
Elszakítom magam a lAtványtól és használom a sanát fejemet (amíg még a nyakamon van).
Rájövök, hogy van nekem másik kezem is. Megérintem a fajzatot és a dementácó átkát bocsátom rá. Most már nem akarom megölni. Tudni akarom mi folyik itt. Mert az.biztos hogy nem véletlenül keveredtem ide....