Már sokan vannak a bálon, mikor Uráldur és jobbján ISIS megérkezik. Kedvesen ránéz hites társára és lépkednek tovább. A testőrség legnagyobb része, közel nyolcszáz ember érkezett vele, hiszen ezzel is vissza akarta vezetni a régi szokásokat. Demertor még hatalomra sem kerül közel egy éve és már ágynak is esett egy átoknak köszönhetően? Hogy ezt a rontást az ork szövetségesei vagy ő maga hozta a fejére? Megoszlanak a vélemények, de az Első Lord nem fogad el más az elsőn kívül. A királyt felkészítették az uralkodásra és ekkora hibát nem követett volna el. Csak a diplomáciai tilalom megszegése tűnt számára olyan súlyos balfogásnak, ami ide vezethetett.
De hova is? Tavaly személyes harcává vált, hogy megrendezzék a bált, hogy ezzel is csökkentve a katasztrófa mértékét. Pedig a hagyomány nagyon erősen épít a sötét elf hierarchikus társadalomra. Majdnem mindig a király volt a középpontban. Az ő központi szerepétől ágazik szét a hadvezérek és néhány fontosabb civil főnök felé az, amit mindenki meg akar ragadni. A Hatalom. És az előmenetel rangjain jól nyomon követhetők az egyre több zevadarit bevonó hálózat, mely alsó szintjén azért taposnak, hogy fentebb jussanak. Ám mindig csak két nyomás közé kerülnek minden újabb kinevezéssel. Egy, az épp elhagyott szint felől, hiszen odalent a közvetlen beosztottjai mind az ő helyére pályáznak. És egy szinttel magasabbról pedig bármit megtennének, hogy végleg elkaszálják a fentebb jutásának a lehetőségeit.
Az egy évvel korábbi rendezvény megerősítette a pók nemzettség fejét abban, hogy ez a legtökéletesebb felépítés. Csak épp most hiányzik a fazékról a tető. A király áll mindennek a csúcsán és az ő hatalma megingathatatlan. Egyéni érdemekkel nem tud soha oda feljutni a katona, így a hadvezérek is két szint közötti présben vannak, hogy minél jobban teljesítsenek. Ám most hiányzik ez a felülről jövő nyomás és az egyre szaporodó lázadó vagy épp elégedetlenkedő és morgó vezetők nincsenek összekényszerítve, hogy együtt dolgozzanak a birodalom sikereiért. Egymás ellen fordultak sokan és a nehezen megtermelt javak és lassan kiképzett tökéletes katonák a polgárháborúban égnek el, nem pedig az ellenséges fajokkal való háborúban.
De ez már csak a múlt. Uráldur ezúttal nem csak a legbefolyásosabb vezetést hívta meg, múltkor remélte, hogy eléggé tudják korlátozni egymást ahhoz, hogy ne széthúzás legyen, hanem összefogás, most a legrátermettebb és jó reménységű harcosok akár közkatona szintről is eljöhetnek. Több kék elf kapitány elhozott a legénységéből több embert, jelezvén azt, hogy a haditengerészetüket -mely csak kisebb, jól felszerelt hivatásosokból áll, többségük egyszerű kalóz- jóval kevésbé sínylette meg az elmúlt évet, mint a szárazföldi csapatok.
Ám ideje beljebb menni, ahol már a főváros központi terén hosszú asztaloknál folyik a lakomázás a Lápvidék finomságaiból és a tenger gyümölcseiből!

Nehéz év állt mögöttünk, amit mindannyian megszenvedtünk, de őseink és a szellemek segítségével mégis csak meg voltunk épségben és nekem csak ez számított.
Fiaim után most már Aglarnis is legtöbbször a maga útját járta, így nekem csak Meleth maradt, aki viszont kárpótolt mindenért. Igazi kis hölgy volt most már, aki határozott és akaratát mindenen átverekedő egyéniségnek mutatkozott, de a maga bűbájos módján, amivel még apját, az Első Lordot is mindig sikerült levennie a lábáról, még akkor is, ha én elleneztem néha a dolgot.
Most is, mialatt a bálra készülődtem, külön harcot kellett vívnom vele, hogy elfogadja, nem jöhet velünk. Hiába vittük magunkkal szinte az egész házi testőrséget és a pók fegyveresek jó részét, nem hiányzott, hogy őket egész este az én szeleburdi lányom hajkurászása kösse le, na meg persze én sem lettem volna nyugodt. Lehet valaki nem átalotta volna kihasználni az alkalmat, hogy az Első Lordot csapdába ejtse.
De most már előzve arcomról, minden gondot, mosolyogva haladtam fess párom oldalán, Mélysötétkék ruhám uszályosan nyúlt mögém, szélén ezüst szegéssel, derekán ezüst övvel, melyet számtalan kristály díszített. A ruha dekoltázsa mindent a szemnek és semmit a kéznek elvű volt, de még a self ízlésen belül. Hajam magas kontyba volt rendezve és egy szintén ezüst tiara fogta körbe, az erdei tündék egyik remek kezű rabszolgája keze munkái volt annak könnyed, gyönyörű motívumai.
A ruhámhoz illő cipők hangosan koppantak, ahogy a kövön sétáltunk végig és én készültem, hogy teljesítsem a Birodalom második számú leghatalmasabb emberének feleségeként rám rótt kötelezettségeimet.
- Örülök, hogy lehetőséget adtál rá, hogy ne csak az felső elit fényesítse a bál színeit. – súgtam Uráldurnak megszorítva karját a kezem alatt.

Esküvő után bál. Úgy látszik ez az időszak a változásé. Kíváncsi vagyok mennyiben fog hasonlítani az idei, a tavalyi bálhoz. Ott aztán volt izgalom bőven. Újdonsült hitvesemmel az oldalamon lépkedek a vendéglátóink felé. Igen sokan és különböző rétegekből vannak a teremben. 

Megszorítom Morgána kezét, és nyugtatóan nézek rá. Asszonyom igencsak ideges volt, hiszen még soha sem vett részt ilyen rendezvényen. Halkan a fülébe súgom:

- Csodásan nézel ki. Nincs miért aggódnod. Emeld fel a fejed, húzd ki magad, hiszen mindenki minket néz.

Valóban jól mutattunk egymás mellett, hiszen Morgána is tűzvörös ruhában volt, apró gyémánt berakások díszítették a mellrészt és az oldalát. Kövekből kirakott övet rakott vékony derekára, és hajába ugyan olyan diadémot. Nyakláncán rubinból kirakott sárkány  Rajtam is tűzvörös ruha volt, hozzá a vörös köpenyem családunk címerével.

Miután oda értünk az Első Lordhoz és feleségéhez, köszöntöttük őket.

- Köszöntelek Uráldur, és téged is Isis. Örömömre szolgál, hogy ilyen rövid időn belül, ismételten találkozunk. Úgy látom, hogy elég vegyes a társaság, de ez még érdekesebbé teszi a bált.

Miután váltottunk pár szót velük, egy kicsit tovább mentünk, hogy a többi érkezőt is fogadhassák. Bár úgy látom, hogy már csak Fawenre várunk. De hát természetesen Ő mindig utoljára érkezik mindenhova.

Mióta el hagytam a falumat, azóta semmi ünneplésben se volt részem, ami nem volt meglepő. Mindig is azt hittem, hogy végig együt leszek a barátnőmmel, és együt vágunk neki a kalandoknak. Az egyik ilyen kaland során jutok el a fővárosba, és pihenek ott meg, csak aztán egy levelet kaptam, egy meghívót egy bálba. Még sose voltam bálban, de azért hallottam, hogy vannak ilyenek, és hogy ott hogyan illik megjelenni, meg ilyenek. Még, az nap elmegyek, hogy ruhát szerezzek magamnak, mert azért ilyen ruhában még se jelenhetek meg. Valamint, a hajammal is foglalkoznom kell, és a smink dolog is fontos, hogy jó legyen az első benyomás rólam. Előző este, olyan izgatott voltam, hogy még aludni se tudtam, vagy csak nagyon keveset. Másnap, jól elaludtam és, így szinte alig volt időm akármihez is. Csak egy gyors fűrdést engedtem meg magamnak, és a frizurám nagyáboli megcsinálását, de a sminket, már a helyszínen tudom meg csinálni a mozsdóban. El is hagyom a szobámat, és irány a bál. Út közben, néha egy-egy kirakatot meg nézek, de csak egy rövidke időre, mert már így is késésben voltam, mint szerettem volna. Futok végi az utcán, és mikor fel mutatom a meghívómat, beengednek. A mozsdóban, még egy utolsó sminkelés, elötte jól megmosom az arcom, és csak utánna jöhet a smink. Sminkelés után, egyből a teremde megyek, ami egyszerűen csoda szép, és az elfek is jól néznek ki. Megindulok, hogy hátha találok valahol egy beszélgető partnert, vagy esetleg egy tánc partnert.

Már megint eltelt egy év..csak úgy peregnek a napok hetek..
..és most újfent az Évnyitó Bálra a meghívót olvasom éppen a kezemben..ami ma este lesz...

"A készülődés mindig izgatottsággal jár"-mondták a Bölcsek..de én inkább a "menetrend"szerinti történéseket ..hmmm..szeretem..na de ne szaladjak így előre..
...de ha már előre sejtetni valamit..vagyis,hogy tudni is más..-nevettem magamban..
Elővéve a jövendő tálamat, belepillantottam a következő napok eseményének.....
..De aztán felöltöttem magamra az ünnepi "gúnyám"..és a három vöröspalástos Mágusom kíséretében indultunk el ,ahogy az elit  testőrségem tagjai is elkísérnek a rangos eseményre..
..De amikor a hintómban ültem,akkor mosolyodtam el ..mert ahogy láttam a tál tükrében a jövőt...legalább nem olyan lesz ,mint a tavalyi..
..most egy hagyománymegtörő és kicsit szokatlan "vendégeket"hívott a Lordom...

Amikor megérkezem a Fogadóterembe a Mágusaim kíséretében,a teremben csend lett pár percre..

de aztán a hívatalos bejelentés után odaléptem a Lordomhoz és Isishez,hogy üdvözöljem a Házigazdákat..
..és látom itt vannak Morganaék is..

Uráldur mosolyogva sétált karján kedvesével a tömegben, amikor oda lépett hozzá egyik hadvezér társa.
-Jó estét, Draco! Örülök, hogy látlak. És milyen csodaszép feleség? Ha én most szabad lennék! Elrabolnám tőled. -mondta üres nevetéssel és közelebb hajolt a férfihoz- Ha megérkezik Fáwen, majd félre vonulunk és tartunk egy gyors megbeszélést.
*Még nem tudta, hogy hamarosan együtt fognak a Sötét Vastelep nevű helyre vonulni a katonáikkal. Ám most is forgatott a fejében valamit, amitől úgy gondolta, hogy jobb pozícióba kerül a királyságuk a háborúban. Ám ezt eddig titkolta, mint megannyi tervét.
Nem beszélgettek sokáig, hiszen rengeteg mindenkinek meg kellett adniuk azt a bizonyos egy percet. És mivel mindig illett az italba is belekóstolni, ezért eljött az idő, mikor kifogyott és ISIShez fordult.
-Mindjárt jövök, Életem, csak hozok még nekünk két poharat. -nyúlt, hogy elvegye a másik üres italtartót és az asztalnál egy kék elf válla felett átnyúlva tette le és ügyeskedett, hogy újabb két telit elérjen ujjaival.
-Hogy van mindig, kapitány? -folytatta az üres fecsegést az előtte állót sorra véve- Milyen mostanában a fogás? Voltak jó zsákmányok tavaly?
*Ő vérbeli szárazföldi patkány volt. Miközben talajon győzelmet győzelemre halmozott és akár szemtől szembeni harcban is megállja a helyét, addig a kék végtelen síkján annyira fogytán volt minden talentumnak, hogy még csak elmélete sem volt arra, hogyan lehetne a tengerek feletti ellenőrzést megszerezni. De még csak irányt sem látott az előmozdítására. Igazán elkeserítően fantáziátlan volt a hajók terén, a terveiben ezért csak úgy szerepeltek a part menti rokonaik, akik szállítást biztosítanak és ezzel igen hasznos stratégiai előnyt biztosítanak a hadsereg számára. De nemtörődömségét jól jellemezte, hogy minden vízi elfet kapitánynak szólított most, nehogy megsértse valamelyiket azzal, hogy egyenruha nélkül -mely amúgy sem jellemző rájuk- meg nem tudja különböztetni őket.
Miközben az itallal és új beszélgetőtársával volt elfoglalva egy percig, addig Fáwen megérkezett és fél szemmel oda figyelt, így látta, hogy felé veszi a lépteit. Ha hamarabb odaér és nincs semmi a kezében, akkor oda nyújtja az egyik szerzeményét és koccintanak. Majd szerez még egyet élete egyetlen értelmének, mielőtt visszamenne hozzá.
-Üdv Szenátor! Te mindig a legszebb vagy, de most kicsit túlszárnyaltad önmagad.

Látom, mindenki képviseli magát az eseményen, aki számít és őszinte mosollyal köszöntöm a fiatal párt, Morgana-t és Ivory-t, mikor összefutunk velük.
Persze senki nem maradhat ki a sorból, így nem győzünk majd egymás után köszönteni mindenkit, hiszen az Első Lord-ot mindenki megszólítja, hogy váltson vele pár szót és persze neki is meg vannak a maga tervei mára.
Jó pár nemesi hölgy talál meg addig is, míg Uráldur magamra hagy, hogy hozzon egy italt, miközben befut Fawen is a maga kis sleppjével, akik olyanok, mintha hozzá nőttek volna. A mágusnő igazán kitett magáért a mai estére és nem egy szem akad meg rajta, bár hamar el is kapják azokat.
Meg van a maga hírhedtsége, hogy senki ne kockáztasson feleslegesen.
Kimentem magam a pletykák gyűrűjéből és oda lépek, ahol a párom áll és én is köszöntöm Fawen-t, miközben elveszem a nekem nyújtott poharat is.
- Csak csatlakozni tudok férjem véleményéhez. - kapcsolódok annak szavába.

Na, befutott a Nagyasszony is. Látom a többieknek még az álla is leesik. Fawen ma igazán kitett magáért. Ezer arca van. Ma a démonian gyönyörű nőt vette elő.


- Gyere Drágám, köszöntsük mi is Fawent. 

Megfogom Morgána kezét és odakísérem a Szenátorhoz. 

- Üdvözöllek Nagyasszony! Ez a mai megjelenésed lélegzetelállító. Oda hajolok a füléhez és úgy kérdezem meg tőle: Mit tervezel mára? Mert ennek a megjelenésnek oka kell, hogy legyen.

Kíváncsi vagyok mit akar Uráldur közölni velünk a különteremben. Most, hogy már megjött Fawen is, oda megyünk az Első Lordhoz.


- Jelezted, hogy beszélnél velünk. Most szeretnéd, vagy várunk még valakire?

Amíg a válaszra várok, addig nézelődöm. Morgána Isissel beszélget, és ahogy  hallom a póni után érdeklődik, hogy tetszik-e a kislánynak.

Nagyon szépen összegyültek a meghívottak.
Sok ház képviselőjét látom a Bálon.
A Lordom kitett magáért a megszervezésben..és ez nagyon látszott azon,hogy sokan jöttek el a Kéklelfek közül is..

A Kapitányt is látom..és hozott magával több Matrózt is...Legalább most láthatják a Vezetést.-mosolyogtam magamban.

..Látom nem mindenkinek tetszik,hogy a Mágusaimmal együtt érkeztem..de nem baj!!!...csak hadd szokják!

Lehet,hogy kicsit ellaposodott az itteni fegyelem...de majd utánanézek pár dolognak..-és most az ajkamon gúnyos és sokat sejtető mosoly jelent meg...
és elvegyültem a tömegben...van mit látnom...

Miközben keresem a leendő beszélgetős partneremet, hallom amint valaki megszólal a közelemben, és hallom azt is, hogy valakit kapitánynak szólítanak. Magam se tudom miért, de oda fordulok, és aaz illetőre figyelek.
-Bocsánat, de nem vagyok kapitány. - Vallombe a férfinek, a dolgot. Ráadásul, szerintem túl fiatal vagyok ahoz, hogy kapitány legyek, és különben is jelenleg, az utamat járom, kalandot keresek. De, ez most jelenleg mellékes.
-Egyébként, jól vagyok és igen, nagyon sok halat fogtunk. Őn, hogy van? - Kérdem, de a válaszára talán már nem számíthatok, mert egy gyönyörű nő érkezik meg, akit még én is meg nézek magamnak, majd folytatom a keresést. Bár, most ha jobban meg nézem, a szemre való nő nem nagyon foglalkozik azzal, hogy vendég látói, aközelében vannak, és beszélgetnének vele. Vagy, nem is tudom. A hely, tul puccos nekem, de nem panaszkodom, a férfi eltünése csak egyet jelentett a számomra, hogy nem vagyok eléggé érdekes beszélgető partner a számára. Nem tudom, hogy mit is csináljak, mert ezek az elfek itt nagyon nos... azért hírtelen következtetést nem akarok le vonni. Egy velem egy koru sötét elf lány állt velem szóba. Minden féléről beszélgetünk, közben ő a húgicáját figyeli, aki egy sráccal táncolgat.

Solo igen őszinte és nem tünteti fel magát kapitányként, pedig lehet nagy hírnevet tudna magának szerezni, ha a vezetők előtt eladná magát rettegett és híres kapitánynak. Ám... a valóság meg nem az ő pártján lenne, így lehet még az is lehet, hosszú távon megéri majd most őszintének lenni.
-Hát akkor mulassunk a leendő kapitányasszonyi kinevezésre! -nyugtázta jókedvűen Uráldur. Igen csak megmosolyogtatta, hogy a zsákmány alatt csak a halakat értette a lány, hiszen egyfelől sokkal többre megy talán azzal, ha tengeren ellehetetlenítik az ellenséget. Ám minden alkalommal, amikor halat vagy más tenger gyümölcsét evet, hálásan gondolt a szövetséges fajra. A lápvidéken kívül csak tőlük jön étel a selfek asztalára.
Ám hamarosan más felé terelődött a figyelme és ott hagyta a hölgyet. Aki egy éjtünde lánnyal beszélgetett egészen addig, míg egy katona oda nem lépett hozzá.





-Jó estét Milady! Rayden ezredes vagyok. Felkérhetem egy táncra?
*Nem sok ideje lesz válaszolni, mert azonnal megtöri a zsivajt az, ami egy másik teremben az Első Lordot is zavarba hozza.

Eközben kicsit máshol...
A férfi a feleségével találkozik Fáwennel, Ivoryval és Morganával. Üdvözlik egymást és a sárkány ház feje rögtön fel is veti, hogy a kis megbeszélést akár azonnal megejthetnék. És ez ellen nincs is kifogás.
-Szerintem ne halogassuk. Előbb a munka, aztán a szórakozás! Gyertek!
*És ezzel karján ISIS-szel a hadvezértársát, annak feleségét és a Szenátort egy hangszigetelt szobába kíséri. És ott az addigi mosolygós arcát azonnal átváltja komorrá.
-Azért akarok veletek tízszemközt beszélni, és ígérjük meg, hogy ami itt elhangzik most, az nem megy ki rajtunk kívülre a többiek tudta nélkül! Demertor egyik utolsó parancsa okoz számomra már jó ideje gondot. Mint ti is tudjátok, a katonai irányítást három elfre bízta. Rám, Awernondyas hadvezérre és Saraven hadvezérasszonyra. De ez a triumvirátus lényegében nem működik. Nem akarok a király akarata ellen beszélni, de a személyes helyettese, Kyrinne, már egy éve nem tudjuk, hogy hol van. És megkérdőjelezhető a hadsereg részéről az alkalmassága, hogy ha akkor nincs a dolgok élén, mikor Demertor ágynak esik, akkor mégis milyen feladata lenne egy helyettesnek?
Szigorúan mondom, nem politizálni akarok. A hadseregnek mások az igényei, mint a civil vezetésnek és neki kell döntenie. De tarthatatlan a helyzet. A három vezető közül egyik már halott. Saravennel pedig nem tudjuk egyszerre a határt is őrizni, ahogy Dementor parancsolta és a lázadásokat is elfojtani.
Véleményem szerint új tanácsra lenne szükség, mely egyik tagja a hadseregből, a másik tagja a mágusokból, harmadik tagja a kémektől kerülne ki. De kérdés, hogy bírnám-e a támogatásotokat, ha erről másokkal is beszélgetnék?
*A vén elf ugyan azt tette, mint ezen az estén szinte mindenki. Hosszan és lényegtelenül hazudott. Miközben nem győzte kihangsúlyozni most is, hogy mennyire messzemenőkig betartja a király utolsó utasításait és az elmúlt esztendőben nagyon sok vezetőt végeztetett ki amiatt, mert bejelentette igényét a trónra, aközben pont arra kéri most személyes szövetségeseit, hogy teljesen töröljék el azokat a kinevezéseket, amiket Dementor hagyott apja megölése utáni első parancsaiban.
-Ez mi? -fordult oda tanácstalanul Fáwenhez- Riadótrombiták?
*Arcán ott volt a vád, hogy valamiben mesterkedik a fekete mágusok vezetője. De nem találta túl veszélyesnek. Hiszen Saraven katonáin kívül az ő serege járőrözik a határon. Tudja jól, ki mikor lép ki vagy be. És kötve hiszi, hogy ha valaki ellenséges fajjal szövetkezik, észrevétlenül Capital falai alá tudná csempészni. Ha pedig egy újabb lázadó hadvezér, akkor az őrök hamar közbe fognak lépni és mire elérik a központot, már nem lesz harcképes a csapatuk.
És igaza is volt. Nem tudta, mire vélje a hangot, de tényleg nem az orkok, emberek vagy más faj támad. Egy olyan erő, mely még Fáwen látnoki képességei elől is rejtve maradnak. Dementor zsoldosai, akiknek az uralkodó megígérte, hogy lakmározhatnak a koronához hűtlen házak lakóiból. Ám türelmük elfogyott. És most követelik maguknak a járandóságukat.
Az élőhalott hordának nem tudnak a lila-feketébe öltözött strázsák útjukba állni, a ghoulok soha nem látott méretű serege sáskarajként lepte már el a falakat, miközben Uráldur még mindig tétovázik.

Várható volt, hogy a bál nem csak a felhőtlen szórakozás színtere is lesz, hanem fontos szövetségek és megbeszélések színtere is. Uráldur szerette felmérni, mint társait, mind ellenségeit egy-egy ilyen alkalommal.
Most azonban hamar véget vetett a bájolgás idejének és, amikor Fawen is megérkezett a kis csoporthoz, Ivory és Morgana mellé, szinte azonnal a tárgyra tért, ami meg is lepett kicsit, mert nem vallott rá.
Valamiért úgy érezhette, hogy jobb, ha hamar dűlőre viszi a dolgot és megtudja, mi terveiről a többiek véleménye.
Én nagyjából tudtam, hogy mik a problémák és abban teljes mértékben egyetértettem férjemmel, hogy ez az állapot most már kezd tarthatatlan lenni. Nem uralkodhat egy magatehetetlen király, miközben nincs helyettese és a hadsereg élére kinevezett hármasból is legtöbbször csak az Első Lord veszi ki a részét, miközben a munka mellé nem jár arányosan a megfelelő hatalom és ez már nem egy esetben vezetett kisebb lázadáshoz.
Nekem a szemem sem rebben arra, ami esetleg nem egészen tartozott a valósághoz, a család, a pók nemzetség mindig az első volt a sorban, ahogy hitvesi hűségem is. Arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a többiek reakciója erre a felvetésre, amit mondjuk el tudtam képzelni, hogy Fawen-ben is már felvetődött.
A riasztásra én is felkaptam a fejem, de először férjemre kaptam a tekintetem, majd annak szemét követve Fawen-re.
Még abban sem lehettem biztos, hogy nem Uráldur szervezte meg a dolgot, hogy alátámassza a döntés fontosságát és még engem sem avatott be, hogy reakcióim élethűek legyenek, de Fawen-ből is simán el tudtam ezt képzelni. Ivory-t még nem ismertem annyira, hogy tudjam, mire lenne képes a hatalomért.
És természetesen még számtalan itt mulatozósról és távollevőről is simán el lehetett képzelni egy váratlan kísérletet a hatalom megdöntésére.
Az viszont legvadabb elképzeléseimben sem szerepelt, hogy más, ennél sokkal veszélyesebb dologgal nézünk szembe.
- Ez csak komoly fenyegetés esetén lehetséges! – mormoltam fogaim között. – Jobb lesz utána nézni sürgősen! – mélyedek férjem szemébe, aki mintha elbizonytalanodott volna.

Ahogy gondoltam, Uráldur azonnal a tárgyra tért. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy melepett a mondandója. Viszont, ha azt hiszi, hogy csak úgy belemegyek, hogy ekkora hatalom egyetlen személy kezébe kerűljön, akkor nagyon téved. Úgy döntöttem, hogy először puhatozódom egy kicsit, mielőtt bármilyen választ adok. De elsősorban ezzel a támadással kell kezdeni valamit. Nem gondolom, hogy valós veszéllyel állunk szemben. De, ha mégis, akkor az elsősorban a Pókház ellen irányul és nem ellenünk. Viszont, mint vendégnek kötelességem segítséget nyújtani a vendéglátóinknak. Úgy döntoöttem, hogy magam járok utána, mi is történt valójában. Morgánához hajolok és úgy, hogy csak Ő hallja a fülébe súgom:
- Kedvesem, kérlek szólj Vernonnak, hogy járjon utána a dolgoknak, és azonnali jelentést kérek!

Miután ezt elintéztem az ELső Lordhoz fordulok:

- Úgy vélem a kérésed sokkal nagyobb horderejű ahhoz, hogy erre most azonnal válaszoljak. Elsősorban a Házad elleni támadást kellene elhárítanunk. (Már,ha egyáltalán valós ez az egész.)

Ahogy "elvegyültem" a Bálozok között,egyre csak hallgattam a sok nagyzoló és hatalmasakat lódító szavakat,miket egymásnak intéztek a nagy Házak képviselői..és a mosolygásom magamban egyre csak fokozódott..olyan volt,mint a tavalyi bál..hízelgő és hazug..dehát ettől szép ez a mulatság!-mosolyogtam magamban,és figyeltem az álszent arcokat...
..pedig ha tudnák,hogy sokminden nem is úgy van,ahogy hiszik...na de ettől is érdekes ez a Bál.

A Lordom kitett magáért a vendéglátásban,de ...csak ...nem eléggé előrelátó...
A vöröspalástosaim nem véletlenül érkeztek velem,ahogy mindig "bevédem " a Házat,ahol tartózkodom..
Nem lehet tudni!...vagy mégis??..mert ha jól körülnézek,akkor itt vannak a legnagyobb és legbefolyásosabb Házak Sarjai,ahogy most első ízben a Kék elfek képviselői is meghívottak között vannak,bár tavaly nem jött el közülük senki..dehát változnak az idők..ahogy valami mégsem...

Ivoryn kívül a többi Palástosom,mind tette a dolgát,hogy a Lordom házát levédve és leszigetelve biztosíthassam a "zavartalan és nyugodt mulatozást..
Mert nem is egy példa volt már,hogy egy vagy két magát" mindenhatónak"képzelő ,valami meggondolatlanságra vetemedjen...és  jobb most elejét venni a sok mocorogni kívánó unatkozóknak,akik esetleg meggondolatlanságra hajlanának..ami persze nem maradhat előttem titokban..bár ezt nem árulom el ..mert akkor hogyan szórakoznék..ha mindent előre "lezárnék"..de ettől szép ez a Báli mulatság..és ez egy különlegesen érdekes összejövetelnek igérkezik..

Ahogy a Lordom beinvitál egy különálló helyiségbe,ahol Ivoryék is követnek,én helyet foglalok egy fotelban és kényelmesen elhelyezkedem benne.
Nem lepett meg Uráldur mondandója,számítottam is erre..bár az megint belső mosolygásra bírt,hogy hallgattam a hadsereg igényeiről,és a felosztásról szóló felvetését,bár most nem Politikálni jöttünk össze,de egyre jobban arra hajlik már..vagyis hajlana...
meghallgattam a felszólalásokat,és aztán a Mágusomét is,így volt időm az arcokat és a testbeszéddet "elemezni"..így sokmindent tudtam meg,amit a szavak nem árulnak el sohasem.
...főleg,ha egy selffel beszélsz...mert sohasem tudhatja a kivülálló,hogy mikor mond igazat,és mikor nem..de most nem egy másik "laikus"áll itt a szobában..ahogy nem is egy self tartózkodik, itt.

Ivory beszéde közben a Lordomat figyeltem,mert valahogy a szokásosnál is jobban feltünt a sietős és kapkodó lélegzetvétele...
..és mikor megszólaltak az "állítólagos"riadóharsonák..akkor még jobban erősödött bennem,hogy elhallgat még valamit..de ne is menjünk ennyire előre...

Lassan felálltam a fotelból és nyugodt léptekkel közeledtem a vendéglátóim felé.
-Kedves Lordom!-szólítottam meg -Toábbítani fogom a Tanács elé a felvetésedet,és a megoldásra való "ötletedet"..ahogy  észevételeidet is a Hadsereg megrefolmálásáról...bár ebben a pillanatban nem ide illő a politizálás..
Sok mindenben másként látjuk a Birodalomban a történéseket,és ahogy csak a Királynak tartozom magyarázattal,vagy beszámolóval és egyes ügyekkel ,így nem mindent "hozunk nyilvánosságra" a Hadvezérekkel és a Királyi Parancsokkal kapcsolatban.
Bár megértem minden aggodalmadat az Uralkodóval és "hatékonyságával"szemben,de vannak olyan belső ügyek,mik csak a Királyra és miránk ,Mágusokra vonatkoznak.
De továbbítom a felvetésed,és hamarosan majd értesülsz a döntésükről..
De most ,hogy itt vagyunk ezen a rangos Bálon..kissé mosolyogni való,hogy a riadótrombiták hangját véljük hallani,holott ha valami támadás,vagy netán merénylet lenne ellenünk,akkor azt ÉN tudnám meg a leghamarabb!..és ahogy ez a szoba hangszigeteltnek mondod..de ez egy Mágust nem korlátoz..Engem biztosan nem..de ahogy kívánod,mint Barátom!így nem fog kiszivárogni innen semmi,ami itt elhangzik...csak a Tanácsban fog elhangozni a javaslatod..
Aztán Isisre néztem,aki ott állt a férje oldalán,majd újból Uráldurra nézve folytattam- A Klán Mágusaim a lakhelyedet levédték,mert itt tartózkodom,ahogy sok Ház sarja is..így biztonságban vagyunk,míg itt vagyok..de ha tényleg valós a riasztás,akkor szívesen védelmet adok a Családodnak,és mindentől megóvva vigyázok rájuk,míg el nem hárul a fenyegetés a Házad felé.Ívory szívesen segít a védelemben,de ha az aminek látszik,akkor minnél hamarabb evakuálni kell a vendégeket is,ahogy azok családját..és én védelmet adok mindenkinek..mert ugye nem olyan ostoba egyik Ház vezetője sem,hogy Ellenem akarna fordulni??!!
...és ugye tudják,hogy nincs semmi esélyük ellenem!..-

Bólintottam Ivory felé,hogy Morganaval együtt a Lordom feleségét és családját kisérje ki a Hintómhoz,s ha okosan és logikusan átgondolva a fenyegetettség súlyát,a gyermekei épségére és a magáéra is gondolva,belátja,hogy velem van a legnagyobb biztonságban a támadás alatt.
-és kedves mosollyal nézek az Első Lordra,és bájos feleségére..várva a döntésüket..

Az első lordal beszélgetek, aki azt hiszi rólam, hogy kapitány vagyok, és bár hagyhattam volna annyiban a dolgot, de neveltetésem miat még is úgy éreztem, hogy meg kell monda nom az igazat. Erre, megint mond valamit, majd kérdezek én is, de erre viszont választ nem kapok. Egy velem egy korú lánnyal beszélgetek hosszan, majd valaki hozzánk jön, hogy fel kérjen engem táncolni. A katonának, ezredesi rang jelzése van, és majd nem igent mondok a táncra, csak aztán történik valami, ami ezt az egész kellemes estét, valami másba vezeti át.
- Bocsásson meg ezredes, de erre visszatérhetnénk kicsit késöbb? - Kérdem a katonát, és megvárom a válaszát, csak utánna lépek le, el köszönve egy kis időre a katonától, és a beszélgető partneremtől. Nem tehetek róla, de kiváncsi vagyok, hogy mi az a esemény vagy bármi, ami megzavarja az első bálomat. Utam, egyenesen ki a teremből vezet, de nem sietősen megyek ló halálában, csak megyek. Az ok, pedig az a számomra, hogy magassarkuban vagyok. Kiváncsi vagyok, hogy mi lehet itt, és ezért megyek. Utam, jó pár páncél elött vezet el, melyek fel vannak fegyverezve, de nem nyúlok hozzájuk, hisz nem akarom tönkre tetettni a rajtam levő szép ruhát, így csak ki lesni akarom a dolgokat. Ha hallom a csata zaját vagy bármit, arra veszem az irányt. Amint oda érek, a biztonságot nyújtó falnál maradok, és úgy lesek ki, márha egy sarkon túl van az egész csata. Nagyon érdekel, hogy még is most mi is van itt. De, nem tervezem, hogy bele folyak valami házak közötti viszályba, amihez nekem semmiközöm szincs. Ezt, rendezzék le egymás közt. Nekem, vanbak jobb terveim is, mint hogy harcoljak. De, ha történik valami a ruhámmal, vagy a frizurámmal, esetleg a magassarkummal, mert az már személyes ügy lesz, és a leg első halott katonától veszem el a fegyverét, hogy meg bosszúl hassam, amit remélem, nem kell meg tennem. Egyenlőre remélhetőleg nem.

Uráldurban felkeltette a gyanút Ivory válasza, hogy esetleg ő vagy Fáwen áll a háttérben. Kinézett az ablakon, ahol a palota előtt még mindig nagy tömeg volt. Ám már nem az önfeledt mulatozásé volt a főszerep ott sem. A többi tiszt is igyekezett minél gyorsabban kiigazodni, hogy pontosan kell-e nekik beavatkozniuk az eseményekbe. Ez nem is olyan egyszerű Zevadarban, hiszen számtalan -mára már különálló- sereg van jelen és amit mondanak, az bármikor lehet hazugság.
Solo is sokakhoz hasonlóan az események felé igyekszik. Bár tűsarkúban nem a leggyorsabban tud haladni, de az egyik ház sarka mögül kikukucskálva szembe találja magát a történésekkel. Egy közel fél liter mennyiségű vér fröccsen az arcába.
-Hát te mit keresel itt? -ragadja meg valaki hátulról a derekát és pillant ki a válla felett- Ghoulok itt?
*A nem régen a bálon megismert ezredes hangja őszinte megdöbbenéstől volt átitatva. Ezek a lények ritkán szoktak lakott településekbe bemenni. Félelmetes ellenfelek, akik már túl vannak a halálon, ezért halhatatlanok. És mindig húsra éhesek. Gyakran dögevéssel oltják, de nem ritka az sem, hogy magányos utazókat támadnak meg. Ám egy ekkora város védelmet jelentene ellenük elvileg.
Most pedig több százan, ha nem több ezren vannak. És mérgező karmaiknak köszönhetően egyre többen változnak át.

Az Első Lord aggodalmait csillapította, hogy Fáwen őmellé adta a mágus hadvezért. A legkevésbé sem volt tervében, hogy elfogadja a szenátor ajánlatát a családja átköltözésére. Nem csak katonák létszámában fogyatkozott meg a közel múltban a hadsereg. Több hadvezér is meghalt a sűrű politikai változásnak. Köztük Awrnondyas is, akit ma már épp említett, hiszen Demertor bizalmasaként a vezetésre kijelölt három hadvezér egyike volt és akinek az utóda mind máig várat magára. És a fekete-lila egyenruhát viselő egykori harcosai jó szolgálatot tesznek a főváros védelmében. És ezek az egységek -pók ház testőrségével együtt- a palota közelében vannak. Legalább annyira biztos volt a két hadosztállyal a háta mögött abban, hogy senki nem győzheti le, mint a boszorkánykonyha feje.
-Gyere! -mondta Ivorynak és már rohantak is ISIS-szel együtt az ajtón ki, hogy mihamarabb az királyi épület egyik legmagasabb pontját érjék el. Ha az emeleti ablakból kinéznek, a falon már jó darabon nincs egy őr sem és a harcok a falon belül zajlanak javarészt.
~Vajon ki vállalta azt, hogy a megerősített védműveken és a stratégiailag lényegtelen katonákat is megtámadja, mielőtt a célpontjára lecsap? A bálra érkezve a legtöbb zevadari zavartalanul eljutott volna a központig, ha minden képen ma akarnak harcolni. Ha valóban én vagyok a célpont, sokkal könnyebb dolguk lett volna megvárni, míg visszaérek a csapataim táborához és csak az enyéimmel kell megküzdeniük.
Vagy talán pont ez volt a cél? A seregem jelentős része a határon teljesít járőrszolgálatot. Itt csak a legjobbjaimból válogatott testőrségre hagyatkozhatok és Aw embereire.

Eközben a barátnéjához egy szürke bőre ellenére igen csak halovány mágus tanítvány rohant. Még nem volt túl magas szinten, ezért is küldték az ifjú tehetséget. A harcban nélkülözhetőbb volt.
-Úrnő, úrnő! A tornyot meg akarják támadni. Mindenhonnan rengeteg élőhalott özönlik, nem tudjuk, ki állhat a háttérben.
*Abba az irányba mutat, ahol a harcok leghevesebbje folyik a hangok alapján és amerre a kék elf lány is ment. Ott az egyik jelentékeny fekete mágus tornyot építtetett saját házának. Az évek során rengeteg felszerelést vittek oda és akadt hely más, nehéz sorsból jött tehetség elszállásolására is.
Nem dönti meg Fáwen hatalmát, ha elesik. Így értelmetlen célzott támadással csak arra lesújtani. Ám az érkező fertelem úgy tűnik, elsöpri az útjában álló akadályt. És valószínűleg megsemmisítve nem csak az élőket, de a laborokat is.

/Ghuolok leírása megtekinthető Neminra élővilágában, ismert szörnyfajta./

Tehát valós veszélyről van szó. Egy pillanatra az volt az érzésem, mint ha Uráldur esetleg nekem tulajdonította volna ezt a támadást. De most ez nem fontos. Viszont ez az egész helyzet egy sor kérdést vet fel.
Hogy kerül egy fekete mágus a fővárosba? Kinek az engedélyével? Ki hívta ide és miért? Miért nem tudtunk róla eddig? De ezen most nem érek rá gondolkodni.
Elkapom Morgana kezét és rohanunk fel a toronyba. Ahogy kinézek az ablakon, megdöbbentő kép tárul a szemem elé. A feleségemet biztonságba kell helyeznem.

- Morgana kedvesem! Azonnal el kell menned! - leveszem a palástomat a vállamról és a páromra terítem -. Az én lovammal indulj máris. A palástot egy pillanatra se vedd le magadról - súgom a fülébe, hogy csak Ő hallja. Mágikus ereje van,  öt méteren belül rajtam kívül senki és semmi nem közelíthet meg, és a mágikus támadásoknak is ellen áll. Ne állj meg sehol. Vigyázz nagyon magatokra - és lopva lepillantok a hasára.

Most,hogy a legfontosabbat elintéztem, és a feleségemet biztonságba tudom, ideje a többi dologgal foglalkozni.

-Uráldur! Vidd biztonságba azokat,akik fontosak neked. Ez nem egyszerű csata lesz, hanem mágikus harc. Meg kell ölnünk azt, aki feltámasztotta ezeket a szánalmas élőhalottakat. Melléd adom csapataim vezetőjét és az összes katonámat akik velem jöttek. Mindegyik kipróbált, kemény harcos.
Most nincs idő elmagyarázni a fekete mágia mibenlétét, de azt tudnod kell, hogy a self mágia ehhez képest csak gyerekjáték. Én az Ötökkel harcolok a mágus ellen. Ha ő nincs, a bábjainak is vége. Sok ártatlan áldozat lesz, de ez háborús veszteség. Viszont, hogy csökkentsük ezt a veszteséget, az élőhalottakat egy irányba kellene terelni, hogy célzottan tudjuk elégetni őket. Vidd valami földalatti helyre a szeretteidet, mert a felszín égni fog.

Meg sem várva Uráldur válaszát, Fawenhez intézem a szòt:

- Minél elöbb össze kell állnunk. Hívom a többieket. A csend termében várunk.........

Választ, úgyan nem kaptam a ezredestől, így őt és beszélgető partneremet el hagyva, indultam el, mert a kiváncsiság hajtott. Érdekelt, hogy kik zavarták meg az első bálomat. A tűsarku, csak le lassít, de még nem jött meg az eszem, hogy talán lekéne vennem, hogy úgy gyorsabban tudnék haladni. Az épület egyik sarkánál, csata zajára leszek figyelmes, és a lehető leg rosszabb időben dugom ki azt a édes kis pofimat, és egy kb fél liter vért kapok az arcomba. Az egyik amit most érzek, az a döbbenet, a másik pedig, a düh. A düh, mert tönkre ment az a csodás szolíd kis sminkek, és a frizurám is a kárát látja a dolognak. Érzem, hogy bosszút akarok álni, hisz mégis egy órát kinlódtam, mire ezek össze jöttek. A ruhámon, szerencsére nem esett kár, de ez nem azt jelenti, hogy ennyivel meg usszák a dolgot. Már azon voltam, hogy leveszem a tűsarkum, és mezitláb állok be énis, hogy megbosszúl hassam a dolgot, mikor is egy kéz kerül a derekamra, és a kéz tulaja, hozzám szól. A hangja, ismerősnek tűnik. Ez, a ezredes hangja, akit a bálon volt szerencsém meg ismerni.
-Kiváncsi voltam, hogy kiktámadtak meg. - Vallombe, de hidegen hagy, hogy ha nem hisz nekem.
-Van valami terv? - Kérdem, és ha van azt meg hallgatom, aztán úgy cselekszem, kivéve ha azt akarja, hogy meneküljek. Addig nem vagyok erre hajlando, míg mini mum egyel nem végeztem.
(Bocsánat, most elöbb írtam mint szoktam.)

A támadás aggdalommal tölt el, hiszen láthatóan legalábbis, egyik potenciális jelölt sem tudott róla semmit, bár Fawen-től szerintem nem állna messze, hogy trükközzön valamit.
Felajánlása, hogy megvéd minket persze talán mást biztonságba ringatott volna, de egyáltalán nem vallott volna egy erős hadvezérre, ha még nem is szembesülve a veszéllyel, azonnal a másik óvó karjába menekült volna.
Ahogy Uráldur már említette, rendelkezésünkre állta a Pók nemzettség serege, még ha nagyrészük a határon szolgált is és Aw-é is, aki mostanában főként a városi őrséget adták.
Persze az események nagyrészt háttérbe szorították a politikai játszmákat, de ezt akár valaki a háttérből irányítva könnyedén meg is lovagolhatta volna. Jobb, ha senki nem bízik semmit a véletlenre és teljes egészében a másik jóindulatába, hiszen Zevadar-ról beszélünk.
- Köszönöm Fawen és Ivory a felajánlásokat, de azt hiszem a családom biztonságban van hűséges testőrünk Rathan és elit csapata védelmében. – hajtottam meg a fejem azért a mágus és a harcos előtt. – Én azonban a férjem oldalán maradok és segítem őt mindenben.
Ruházatom mesterien úgy volt kialakítva, hogy annak uszályos részér egyszerűen le lehetett szaktani, ha a szükség megkívánta és ezzel a mozgásom is szabadabb teret nyert. Combjaimra szíjazva pedig ott voltak a sarló alakú fegyvereim, amit így azonnal használni tudtam.
- Gholok! – néztem döbbenten a katonákkal már a falon belül harcoló rémségekre. – És ennyien? Honnan jöhettek?
Ivory szavaira csak férjemre néztem, hogy miként dönt. Abban biztos lehetett, hogy én mindenben támogattam és ezt kiolvashatta a szememből, bár jól tudta ő enélkül is.

Itt az ideje rendet tennem!!Úgy látszik az idő eljött,hogy rendre utasítsam az ittlévőket!!

Látva,hogy a Lord és a Felesége is a torony felé igyekeznek..bár Isis elutasította a védelmemet...és még gúnyos pillantást is vetett rám..bár eddig nem merészelte...ebből is látszik,hogy túl kedves voltam azt hiszem...na ezt most rendezem...

A Mágusaimnak üzentem,hogy azonnal jelenjenek meg a Csend termében..és Ivory intézkedik is,hogy mindegyikük ott legyen.

Megérkezve a terembe .összeállunk az idéző körben és a máguserőnket összeadva megidézzük az összes Démont a Síkról..beleértve a leghatalmasabbakat!!

..sorban az Ivory ,TűzSárkány Démona jelent meg először..aztán érkezett a Sion KígyóDémona

..aztán a LevegőMágusom FőnixDémona,

és aztán követte a PolipDémon,aki a Vízek Teljhatalmú Úra

..és ahogy mindegyik Vöröspalástosom Klánjának a képviselői megidéződtek az Óriáspók Démon is megjelent a segítségünkre.

..mert most az összes Démoni segítség felvonul a Védelemre...és most már azt is tudom,hogy ki idézte elő ezt a Gaul támadást..bár alig hittem a szememnek,mikor megláttam a felelősöket...és még nincs vége!!

A Démonok teljes haraggal és erővel indultak pusztításra,mert ahogy a Tűzvihar elindult az idézőkörben...aki nincs a védelmünk alatt az PUSZTUL!!

..és ahogy a mágikus tűz elindult felégetni a gaulokat és minden megidézett "halhatatlant"..a Pókdémon "gyermekei"özönlötték el Capitolt..és azok előtt nincs aki megmeneküljön!!...akármilyen erővel is igyekszik ellenállni...már azért is,mert 5 Mágus ereje adódott most össze és Haragja!..ami ellen nincs menekvés és irgalom sem!!
De ahogy a pusztító hullám kezdi elsöpörni a septiben idézett "sereget"...most gerjedek éktelen haragra!!
Hatalmas lökéshullámként engedem útjára a haragom és a dühöm!!..és látom,hogy a falakon kívülre ér az idézett pusztításom,sorra hullanak el a gouhlok..és mindazok,akik ellenünk fordultak!!
Nem érdekel,hogy ki pusztul!!...de abban biztos lehet mindenki,hogy az aki ezt kitervelte és elindította a főváros ellen a támadást..az drágán megfizet!!...és ahogy megidézem azt ki minderről tehet...a Kígyódémon szorításában vergődve áll most itt előttem..és nincs egyedül!!

Nagyon csalódott vagyok!...és mikor az elfogott "szellemlények"előttem állnak..csak egy sóhajjal nyugtázom,hogy abban csalódtam,ki a barátom volt...de hát  úgy látszik,már régóta kitervelés alatt állt..csak álarc mögé bújt..de valójában amikor elöször értesültem erről,azt hittem,hogy csak rossz nyelvek és irigyek pletykái..de aztán mikor több ízben kaptam a jelentéseket a kémeimtől..
..most már nem tudok segíteni rajtuk...A PókDémon is haragra gerjedt..ahogy tájékoztattam a dologról..és egyetértettünk,hogy méltó büntetést szabunk ki ..és a szívem szakad értük..de mincs mentség a Felségárulásra!!

Ahogy a démoni sík megnyilt..akkor .abban a pillanatban megjelent a Kígyódémon szorításában Uráldúr megidézett"halott"fia..és az Apósa...bár nem gondoltam volna,hogy az Első Lordom ilyenre képes..de még most sem tudom elhinni...
de most már  abban is biztos vagyok,hogy ennél nem állok meg!..és mindenki szembetalálja magát a haragunkkal..ahogy az is biztos,hogy nem fogom eltűrni az engedetlenséget!!

A Király él!!és bár mindenki úgy tudja,hogy kómában van..mert így kell lennie!!Az Ő akarata volt,hogy mindenki igy tudja!!és én ezt így is fogom tartani!!..de ha kényszeríteni mer valaki,hogy megmutassam a hatalmat Zevadarban..akkor nagyon jó helyen van!
..de ahogy most elnézem,kell egy kis rendrakás itt!!

Ahogy a Capitolt egyre kezdte a tomboló tűz tisztítani..úgy hullottak sorra a goulok...
De a "pókgyermekek"élvezettel ölték sorra a támadókat..egyet sem hagyva életben...bár volt "háborús"veszteség...de akkor is eltörpül amellett.ami most fog következni...
..mert ez nemcsak a Királyunk ellen irányult..hanem egész zevadar ellen..és most jött el az idő,hogy megidézzem az eltüntnek hitt harmadik Hadvezért.aki a "háttérbení"védelmezi a várost és a self birodalmat..akiről beszélt a Lord..csak éppen úgy,hogy halottnak hitte..mert ez is a Királyunk utasítására történt..ahogy még nagyon sok minden!!de ez nem tartozik senkire...csak miránk,a Király Mágusaira!!
...és ha nem tetszik valakinek..akkor most megtapasztalhatja a Hatalmat amit képviselek!..de most már rend lesz!!

Az Óriáspókdémon megjelent ismét mellettem,és tudtam,hogy a Tanács összeül,hogy ítélkezzen számtalan dologban..és amint vége lesz ennek a "rendrakásnak"..akkor minden egyes tag megtudja,hogy mit is kap ezért a tettéért..és ahogy a szorításban lévő megidézettek vergődtek...látják a feketemágiám igazi természetét..és most nagyon nagy haraggal vagyok..ahogy csalódott is vagyok..de most már nincs menekvés senkinek!!

Aki Ellenem fordul,az megbünhődik!!és nagyon megbánja még a gondolatait is!

/Bocsi a késésért!/

Fáwen és a mágusok elhatározták, hogy szokatlan taktikát alkalmaznak és rögtön az elején bevetik a nehéz tüzérséget, nem kímélve lehetséges szövetségeseiket sem.
-Természetesen! A legjobb tudásom szerint vezetem őket a csatába. -felelte Uráldur, mikor Ivory rá bízta a kipróbált seregének vezetését, majd feleségéhez fordult- Gyere Drágám! Intézkednünk kell!
*Solo eközben az újdonsült ismerősétől várta a tervet, ám neki nem sok volt. Őrült szikra gyúlt a szemében és azt az elképzelést mondta, amit nem sokan hallanak szívesen.
-Apró darabokra kell vágni őket. Ha levágod a kezét, még a karmai tovább fertőznek, ha megsebeznek. Teljesen érzéketlenek a pusztulásra, halhatatlanként addig mozognak ezek a dögök, amíg az utolsó ízületet is át nem vágod.
*Fogai között oly gyűlölettel szűrte a szavakat, mintha nem is azt mondta volna el, hogy lehetetlen őket megölni. Vagy közel annak határa. Csak nézte, ahogy harcolnak a többiek ellenük és egyre több az, aki átváltozik.
-Óvakodj a körmüktől! Ha megsebeznek, hamarosan átváltozol és ilyen leszel te is.
*Ezzel a nő karját megragadva húzta maga után és másik kezében kivont karddal közeledett egy kisebb csoporthoz. Ám még mielőtt oda ért volna, maga is meghátrált. Bár csak két ellenség vette felé az irányt, ám ez még így is több volt, mint amivel érdemes lenne szembenézni vakon csapkodva. Eközben egy harmadik Solo felé közeledett, aki gyorsan felkapott az utcáról egy elhagyott kardot. Férfi kísérője óvatosan lépkedett egy kis kör mentén körbe. Folyamatosan mozgatva a lábát, ezzel készen tartva az azonnali irányváltásra, nem hagyta lemerevedni. És kicsit hol közelebb, hol távolabb került az őt kinéző két zombihoz. Távolabbi vágásokkal kezdte, amikor még nem tudták elérni őt hosszú kezeikkel és igyekezett minél több darabot levágni belőlük, mielőtt közelharcra tudnák szorítani. A lánynak saját magának kell elbánnia azzal, akit ő kapott.
Az Első Lord azt a taktikát választotta, mely a polgárháború alatt eddig tökéletesen bevált. Néhány feltétlenül hűséges emberével előre küldte Ivory csapatait, megparancsolva a mágus hadvezér jobb kezének, hogy tartóztassák fel az ellenséget és ne engedjék a mágus tornyán túlra!
-Csak a második sorig engedjétek a halottrobbantást ismerő mágusokat. Intézzenek el annyit az ellenségből ezzel, amennyit tudnak. A többiek vágó fegyverekkel az első sorokba! Zúzó fegyvert ne használjanak, teljesen hatástalan! Drágám, menj te is velük, ismered ezeket. Nem féltelek, egyszer már kijöttél előlük. De ha bármi változás van, üzenj! A testőrséget pedig küld a lakosztályunk védelmére!
*Ő maga alig egy tucat emberével indult meg futva, hogy előkerítse valahogy azt a személyt, aki talán a legtöbbel tartozik neki ebben a városban. Hamarosan meg is találta egy folyosón, ahol az érkező hírekből próbálta összerakni, hogyan is kéne helyezkednie, hogy ne söpörje el Capital politikai változásainak újabb hulláma.




-Thea! Azonnal kerítsd elő az uradat és mond meg neki, hogy vegye át Aw csapatai felett az irányítást! -ragadta meg a kezét és húzta félre.
-A leendőbelim. -javította ki őt a nő.
-A férjed! Már le telt a gyász éve, nem emlékszel?
*Mintha egy vasat döftek volna keresztül a testén, úgy suhant át rajta a felismerés. Ez a férfi képes volt újból elpusztítani őt. Egy évvel ezelőtt a halál torkából menekült meg, mikor a kivégzőhelyen, egy befagyott tó jegén döntött a sorsáról, hogy nem írtja ki a teljes családját. Awernondyas az nap esett el az Exaileddel vívott összecsapásukban.
Uráldur szinte ajándékként osztogatta tisztjeinek a halott hadvezér leghűségesebb tisztjeinek feleségeit, és a legértékesebb gyöngyszemet kedvenc centúriójának, Al-Nuszrának. Ám ez egy évvel ezelőtt volt, majdnem pont ilyenkor. A nő örült, hogy megmentheti gyermekeit. Lassan magára talált a Pokolban, ahová a pók-ház feje száműzte. Megkapta a „kegyet”, hogy a gyász éve alatt nem kell feleségnek tekintenie magát.
Ám most hirtelen nem az a Thea lett. Nem az, akit a férfi több alkalommal fenyegetett, hogy pereg az idő és garantálnia kell számára Al-Nuszra jövőbeli hűségét. Nem az, aki levezényelte az utolsó fél év kivégzéseit.
Újból az a megsemmisült nő lett a tó jegén térdepelve a gyermekeivel. A fiát már megölték azóta. Csak a lánya élteti. És ő eddig nem tudott olyan hatással lenni új férjére, hogy az ne forduljon szembe Uráldurral, ha úgy is azt akarja. De már nem várhatnak, lejárt az idő. Al-Nuszra átveszi a lila-fekete csapatok felett az irányítást és ha akar, szembe fordulhat egykori felettesével. Akkor pedig ő elbukott és a túszként életben tartott egyetlen lánya, Aw-val közös egyetlen megmaradt gyermeke fog a bosszú célkeresztjébe kerülni.
-Dementor adott nektek Aw-val egy függőt a halála előtt?
-Egy... függőt? -kérdezte, mintha csak a víz alól hallaná, oly távoli volt minden ebből a világból számára.
-Igen. Egy nyakéket. Awernondyas hűséges ember volt. Mindenkinek az otthonában kellett tartania egyet, hogy megvédje azt a zsoldosai támadásától. Adott nektek egy ilyet.
-Ja, azt hiszem... igen.
-Keresd meg az uradat és vegye át az őrség felett a vezetést! Te pedig próbálj minél több tiszt családját bevinni hozzátok! Ott elvileg nem fognak támadni titeket...
*Eközben is tovább folyt a csata. Új udvarlója rohanás közben olyan mélyre hajolt, hogy a válla Solo derekánál csapódott és csípőjét megragadva tolta tovább. Egy ablakon estek be, majd pár pillanat múlva az egész utca lángokban állt.
-Remélem megölte őket. -lihegte az ezredes.
*Ám reményei igen gyorsan halványulni tűnik. A sárkánydémon lehelete nem ölte meg a ghoulokat, csupán a bőrt és a hús egy részét égette le róla. Ám a halhatatlanok mintha nem is törődtek volna vele, mentek előre. Egyedüli változásként égett hús mindent elnyomó szaga uralkodott el a főváros ezen negyedében.
És nem csak az élőhalottak árasztották ezt a szagot. A védők legnagyobb része megsemmisült benne. Az istenként imádott lény gondolat révén üzent Ivorynak a fejleményekről és figyelmeztette, hogy hamarosan elérik a támadók az ő seregeit is. És a tornyot, mely útját állhatja az áradatnak.
Döntenie kell a mágus hadvezérnek. Eközben ha Fáwen Uráldur családjának szellemei után küldte a kígyó démont, az bizonnyal elő is kerítette őket. Ám ha a felfordulás okozójáért, akkor bizony még mindig vizsgálódik. Hiszen ez a két kísértet nem is tudta volna életre hívni ezeket a lényeket. Ha vizsgálódni akar, akkor máshol kell megtennie a Szenátornak.
De vajon lesz ideje? Az első démont a négy közül már kiküldte, ám úgy tűnik, ellenállóak a támadók. A nehéztüzérség mellett döntött rögtön a csata elején, ám ezzel lényegében all-in-t játszanak követőivel. Minden balfogásnak súlyos ára van, miközben a baráti tűzben pusztult katonák bajtársai egyre ellenségesebben nézik elhibázott döntését.
Vajon tud még fordítani a csatán? Vagy mindannyiunkra az átváltozás vár?

Egy ötletre várok az ezredestől, aki gondolom szintén a támadók miat jön. Az ötlet vagy mi hamar jön, és nem épp a legszebbek a helyzetek az ügyben. Apróra, kéne őket vagdosni, hogy annyi legyen nekik. Majd, vele együt nézem, hogy a többiek hogyan is harcolnak, közben van akit át változtatnak. Megint hallom az ezredes hangját, hogy a körmükkel vigyázzak. Igaz, én akartam harcólni, de míg nem tudtam, hogy mi isvpontosan a helyzet, reméltem gondolataim mélyén, hogy elég lesz pár szúrás, és fejnyisza vagy tudom is én. A nyisza, még hagyán de nehezités ként vigyázni kell, hogy meg ne sebesítsenek. Valami, azt súgja, hogy lehet nem fogom ezt átváltozás nélkül meg úszni, de fel készülök mindenre lélekben, ami elöttem áll. Az ezredes, karon ragad, és a harcolók felé vesszük az irányt, de meg is torpanunk, mert kettten jelennek meg elötünk, és közelednek felénk. Az ezredes, el enged, hogy harcba szállhasson azzal a kettővel. Közben, én is kapok egy ellen felet, aki felém közeledik. Egy közelben lévő gazdátlan kardot veszek fel, megforgatom aztán egy alap kezdő pozicciót veszek fel, de nem rohanok a vesztembe, inkább kivárok hakörmével támad, el táncolok onnan, és a frissen szerzett karddal lesulytok a kezére, ha az meg van, jöhet a fej, majd esetleg a másik kéz is, így szerintem már ártalmatlan, hacsak valamilyen fura oknál fogva vissza nem nől neki, ami betené nállam a kaput. Épp készülnék újra támadni vagy valami, mikor is érzem, hogy valaki megragad, és egyenesen egy ablakon esünkbe. Tekintetem, meglepet, majd meg mentőmre nézek, aki nem más mint maga az ezredes. Hálás tekintettel nézek fel, az ezredesre de nem tudom, hogy merre tovább, mert mint látom az arcát, látni rajta, hogy nem az történt, mint aminek történnie kellet volna.

Miután összeállt az öt mágus, elkezdtük a démonok idézését. Ki-ki a sajátját. Most örültem csak igazán, hogy Morgána biztonságban van. Nem kell még érte is aggódnom. 

Nem kis feladat amire vállalkoztunk. Uráldur már intézkedett is kérésemnek megfelelően. A katonákkal egyfelé kezdte terelni az élőhalottakat. Mikor láttuk, hogy már elég szépen össze vannak terelve, elindítottuk a mágikus tüzet. Mindegy, hogy élő vagy holt akit elér, mindenképpen végez vele. Először a bőrt égeti le a testről, aztán a húst, és végül a csontokat porlasztja semmivé. 

Borzasztó látni, ahogy a mieink is hullanak mint a legyek. Ki lehet ez a sötét varázsló? Bárki is legyen, ötünk erejével nem bír el. Nekünk az elsődleges célunk az ő megölése. 

A démonokat elindítjuk a mágus tornya felé. Mindenképpen le kell rombolni ezt a tornyot, hiszen innen irányítja a csapatait. 

A démonok teszik a dolgukat, a torony egyre jobban inog. Nem sok kell már hozzá, hogy ledőljön. Akkor célba vesszük a mágust, és végzünk vele.

Nagyon aggódtam a családomért természetesen, de azzal, hogy a palotában várom az események alakulását, semmit nem lendítettem volna elő, csak a tehetetlenségemet éreztem volna. Különben is ott volt a helyem a férjem mellett. Könnyedén bólintva, harcra készen mentem utána, mikor parancsokat osztogatva intézkedett és a fiatal mágus seregét előre küldte, feltartóztatni az ellenséget, erősítve ezzel a város védőit, míg ő addig megszervezi a további ellentámadást.
Én is megkaptam a saját feladatomat és komoran bólintottam, miközben szemeim azt üzenték neki, hogy vigyázzon magára.
A velünk lévő testőröket azonnal visszaküldtem a parancsnokuk keze alá és elszánt tekintetükből láttam, hogy oda csak az életük árán fog bejutni bárki, vagy bármi is.
Rathan kitartásában és hűségében pedig sosem kételkedtem, így ennél többet nem tehettem a palotában maradottakért.
- Mindenki tudja a dolgát kedvesem. – biztosítottam, aztán kezembe véve a fegyvereimet Ivory katonáival tartok, hogy szembeszálljunk a zombisereggel.
- A felállást hallottátok! Mágusok hátrébb, kardokkal, pallosokkal pedig előre.
Éppen, hogy felálltunk, amikor, amikor véletlenül hátranézve megláttam az utcán végigömlő lángokat.
- Mindenki tűnjön innen! – kiáltottam fel és egy percig sem haboztam, ahogy bevetettem magam egy kőkút mögé, de még így is megperzselt az iszonyú hőség.
~ Ki volt az az eszement, aki saját csapatait perzseli fel? ~ káromkodtam, nem úrihölgyhöz méltóan, hiszen számíthatott rá, akárki is volt, hogy a hátunk mögül támadva, nagyobb kért tesz a védőkben, mint az ellenségben.
~ Vagy az ellenség a hátunkba került volna? ~
Ha elmúlt a közvetlen vész, akkor láttam csak, milyen pusztítás lett a démonlehelet következménye.
Iszonyú volt!
- ne hagyjátok, hogy átjussanak rajtunk! – kiáltottam elkeseredve, aztán meglendültek a kezemben a sarlók és elrepült az első fej.

Látom,nagyon érdekesen alakulnak a dolgok...

A Démonok és megídézett"gyermekeik"szép számmal teszik ártalmatlanná és semmivé a goulokat.
A pusztító mágikus Tűzben sorra égnek el az élőhalottak.
Egyre nagyobb körben tisztúl meg Capitol...bátran harcolnak a seregeink,és még támadásban is tudnak sikereket elérni.
A Mágusaim is,az én támogatásommal,ahogy a Démonok is hatékonyan teszik dolgukat..

Eközben elém állítják a két elgfogott,mára már rabokat,és léleklánccal , Sion Kígyódémona által vergődnek a szorításában...de úgy látszik még nem mindenkit sikerült előkeríteni aki az Árúlást elindította!!..
..Bár Dementor adott néhányuknak egy medált,de azok nem "védelmet"adnak,hanem egy úgynevezett "mindent látó szem"-et,ami által figyelni tudta azokat,akiknek a birtokában azok vannak...

Mindenki úgy tudja,hogy a Király halott..vagyis kómában van..de nem volt ez mindig igy..
A Kírály személyes kérésére lett ez előadva,hogy kiderítse ki hű és ki áruló a népéből..és csak ÉN tudom az igazágot a medálokkal kapcsolatban,mert engem kért fel az elkészítésükre az Uralkodó anno,mikor ez felmerült ..
Sok ármány és támadás érte személyét,és ezért így döntött,hogy készítsem el teljes titokban..
De meghagyott még valamit!...egy titkos pecséttel ellátott pergament a Mágusai számára,és népének hű tagjainak,hogy csak akkor bontható fel,ha elérkezett az idő..és most eljött a pillanat,hogy felbontsam ezt a pergament,és elolvassam,azt az írást,amit a Királyunk hagyott számunkra..

Ebben az írásban felsorolja mindenki nevét,aki hű és aki nem..mert ahogy én látom előre a jövőt látomásaimban..úgy az Uralkkodó a Politikában tudta.hogy kiben bízhat,és kiben nem...

-..de előtte azt a tornyot kell semmissé tenni,mert egy szélhámos emelte,ahogy képtelenség is ellenem szembeszállnia!!..állítólagos egymaga "támasztotta"fel ezt a "sereget"...és már csak azért is képtelenség,mert az én tudtommal senki sincs aki magasabb színten lenne a Feketemágiában,ahogy a négy Mágusom a Klánjuk Vezérei,és így mindenki más alájuk rendeltetett...ahogy Én,Fawen vagyok a Vezérük,és a Szenátoruk..

-..de ha ezek a híresztelések állnak ,hogy erős mágus emelte a tornyot és az élőholt sereget..akkor hogyan is történhetett meg az,hogy a Városra kirendelt és felelős Hadsereg "csak úgy "megengedte,hogy kiemelkedjen egy torony,amiben egy koholt Mágus vert "tanyát"??...na erre is válaszokat akarok kapni!!ahogy arra is,hogy egyszeriben "előbukkan"egy senki,aki lrohanhatja a Városunkat???!...nem marad megtorlás nélkül ez a mulasztás sem!!

-Ahogy az sem,hogy Lázadást szítottak egyesek..és megnyugodhatnak,hogy ezt sem hagyom büntetlenül!!..Bárki is fordult a Király és én ellenem!!..ahogy a Birodalmunk ellen is!!..

-..Abban is biztos lehet,hogy mindenkit "begyűjtök"..és ahogy az Árulókat,úgy a hűségeseket is megtalálom!..és a Dámonok irgalmazzanak azoknak,akik szembeszállnak a Birodalommal!!

-A Kémeimet,és minden mozdítható Katonáimat,ahogy a Démoni síkon is mozgósítok mindenkit,és elém hurcoltatom a bűnösöket!..mert az is abszurd,hogy ebben a Városban,ilyen előfordulhatott,egy Báli Ünnepség alatt..ahogy az is kívánnivalót hagy maga után,hogy ,hogyis van az?..állítólag teljes éberséggel védelmezték a Fővárosunkat,és Határainkat a katonáink??..és mégis ilyen közel kerülhettek azek az élőholtak!!??...erre is magyarázatot akarok kapni,minden Hadvezértől!..és nagyon ajánlom,hogy tudják mi történt az embereikkel..na és azt is,hogy hogyan mernek fellázadni,vagy éppen nemtetszésüket nyílvánítani a Módszereimről,ha még azt sem tudják ők,hogy mi történik körülöttük!!

Nem marad kivizsgálatlanúl ez a dolog!arra mindenki mérget vehet!!..ahogy arra is,hogy aki "védelmet"remél attól az amulettől..az nagyon nagy tévedésbe van!!..de ezt nem tudják!!..majd megmondom nekik,ha úgy tartja kedvem..de most mással kell törődnöm!..a felelősöket begyűjteni!ahogy a Tárgyalásuk is gyors lesz..nemcsak az ide érkezésük!!

Azonnal kiadtam a Parancsot az összes méltóság "behívására"..ahogy arra is,hogy senki sem kivétel!!
-Ez megengedhetetlen!..ahogy az is,hogy eddig rejtve maradtak azok,akik a legnagyobb cselszövők a nemesek között,és a Királyunk ellen szállt most hadba..egy feltámasztott élőholt sereggel...de egy valamit nem vett számításba!azt,hogy Mi ,Mágusok is itt vagyunk..és 5-ünk ereje túlszárnyalja azét az egyét,aki most a Tornyába próbál gyávamód elbújni!..és ha ennyire bátor,hogy szembeszáll velem,akkor arra is legyen vér a pucájában,hogy felfedje magát...de úgy látszik gyáva!mert még azt sem fedi fel,hogy kicsoda!..de az biztos,hogy élve nem hagyom!!!Pusztul,aki a Birodalom ellen lázadt,a Királyunk ellen!!