Hiriont húga figyelmezteti.
-Nem bírom tovább. Nem kapok elég levegőt.
*Mostohatestvére nem viccelt, már órák óta szaladtak a magasból meglátott üldöző katonák elől. Al-Nuszra és a lila-fekete egyenruhába bújt katonái bukkantak a jelek szerint ismét a nyomukra. Már eltelt az ideje, hogy a háziakat is kicselezve elszöktek otthonról. De nem elég ideje...
Thea új férje elszántan eredt a nyomukba, elcsapva az egyre jobban rátörő érdektelenséget és unalmat. Már nem is egykori hadvezérének tesz szívességet látta ebben, hanem vadászatként eredt vér szerint nem övéi gyermekek után.
-Össze kell szedned magad kislányom! Hirion, te voltál katonai kiképzésen. Tartsd benne a lelket, mert nem hagyhatja el akaratereje! Ha lelketeket kilehelitek is tovább kell mennetek. Ha beérnek titeket, akkor mindennek vége.
*Apjuk kísértete igyekezett segíteni őt, mint egykori kiváló katona. Ám a helyzet kétségbeejtő volt. Még tinédzser korába sem lépett a lány és katonák elől rohantak. Ráadásul egyikük sem tudott élőhalottakat idézni, így lovuk sem volt. Ám Aw seregeinek élére kerülő új hadvezér számára bőven volt jól képzett katona. Mágia miatt nem kellett hátra hagyni hátasaikat.
A szellem igyekszik összeszedni őket a lehetetlennek tűnő feladatra. És közben nézelődni, hogy felderítse előttük az utat. Ám az Ereklyék Elhozói kivívta magának azt a hírnevet, hogy sosem szabad leértékelni. Nem egy olyan küldetést csinált végig Al-Nuszra, amit lehetetlennek tartottak. Awernondyasban is egyre inkább nőtt a gyanú, hogy tartogat még meglepetést nem túlságosan szeretett utóda. Egy gyors eltűnés után így szólt, mikor újra megjelent nekik:
-Gyorsan! Valamit lépnünk kell! Ha bírjátok, akkor fussatok tovább! Most minden perc számít.
De találtam két pihenőhelyet. Az egyik jobboldalra lesz valami mellékösvényen felfelé kanyarodva. Egy ősi épület, ahová a selfek nem térnek be, ha nem muszáj. Elátkozott templomnak tartják talányos csapdákkal. Néhány kalandor megpróbált kincs után kutatni ott, de sosem tért vissza. Nem hiszem, hogy az Első Lord kedvéért kockáztatná a nehezen kiképzett katonáit azon a veszélyes terepen.
Ám találtam egy másikat is. Egy barlanghoz lehet felmászni bal oldalon a sziklákon nem messze a templomhoz vezető lekanyarodás után, ha ezen az ösvényen maradtok. De ez is veszélyes. A halott felszínen nem rejtenek titeket növények. Ott a bejárat pedig közel pont a hegycsúcs és az út között van félúton. Ha kiszagolják, hogy ott bújtatok meg, esély sincs a nyilak és átkok ellen, hogy el tudjatok rohanni valamerre.
*A halott hadvezér azt szerette volna látni, mint az újoncok kiképzésének első napjaitól oly gyakran. Akár félálomban is, de menni tovább. És az őrmesterek hagyják küzdeni, ha még a hátsó lábadat az első elé tudod rakni (tolni, húzni, vonni...) és a self harcosok akaratereje dacol a józan ésszel.
Ám Hirionnak és Arianának kell tudnia, hogy mennyire bírják. Az utánuk jövők zombi paripáikon alig fáradnak és vágtatva közelednek, de hegynek fölfelé kell haladniuk. (Bár a túloldalt pedig pont fordítva lesz és a lila-fekete harcosok lefelé fognak már ereszkedni, amikor ők kénytelenek lesznek az egyik hegyre felfelé mászni.)

Hirion már előbb számított húga kidőlésére, már az is csoda, hogy eddig bírta, hiszen ő is úgy zihált, hogy azt hitte kiszakad a mellkasa.
Nem is tudja már mióta futottak már, aztán megint futottak. Mindig felbukkant pár katona, akik kopó módjára hajtotta őket.
Pont ezért bosszús is volt az apjára, aki épp most hozta fel egyik kudarcát, amivel a múltjában is és a jövőjében is szembe kell néznie. Ráadásul ezzel nem fog lelket verni a húgába, mert a fáradtság az fáradtság és Ariana egy eddig a széltől is óvott lány, nem várható el tőle olyan teljesítmény.
De azt is be kellett látnia, hogy apjának igaza van, ha nem tartanak ki, hamar halottak lesznek.
- Húgom, bírd még ki egy kicsit, nem hagyhatjuk, hogy utolérjenek minket, mert akkor hiába tettük meg az eddigi utat. Ki fogunk tartani, csak támaszkodj rám, segítek. – szólt gyengéden a lányhoz, egyáltalán nem úgy, ahogy vele bántak annak idején.
Tovább vonszolták tehát magukat remélve, hogy valahol nem soká kicsit megpihenhetnek. Talán öntött egy kis erőt Ariana-ba, de ez nem fog sokáig tartani.
Már csak az eddig kifejlesztett akaratereje tartotta talpon, amikor ismét megjelent apjuk és sürgetni kezdte őket, de Hirion udta, hogy talán hiába, egészen addig, amíg el nem mondta, hogy talált két rejtekhelyet is.
- Az épületbe megyünk. – döntötte el a fiú gyorsan, hiszen aggasztóan romlott a helyzetük. – Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy csapdába kerüljünk és beszorítsanak.
Persze mindkettő veszélyes volt, de ha nem pihennek kicsit úgy is mindegy, mert nem bírják tovább.
Csak ez adott erőt ahhoz, hogy húgát szinte magával húzva, menjen fel azon az ösvényen, amit apja mutatott és ami ahhoz a baljóslatú épülethez vezetett.
- Lapulj meg minden hasadékban és bokorban, de úgy menj, hogy az életünk múlik rajta. – noszogatta Ariana-t és tolta is ha kellett.
Csak ez az egy esélyük volt ennél többet nem tehetett, hogy elérjék a helyet, ahová elméletileg nem követik őket és végre kifújhatják magunkat.

A két self erejüket felemésztve érnek fel a kanyargós és fedezékben bővelkedő párkányon, mely kis útként kanyarog az elhagyott romhoz. És tényleg csak ketten érnek fel egyelőre, meg a szellem. Odalent már gyülekeznek Al-Nuszra emberei. És elégedett vigyorral szemlélik, hogy az üldözöttek már nem menekülhetnek.
-Ne is törődjetek velük! Nem kockáztatnak majd. Ha elrejtőzünk a régi templomban, akkor nem jönnek utánunk.
*Ezzel biztatja őket és valóban nem mernek még rá sem lépni az elátkozott hely keskeny ösvényére. Ám Aw szelleme kitart mellettük és bátorságot igyekszik önteni a szívükbe. És apjuk számításai most még helyesnek bizonyulnak.
-Nem kell izgulni. Ha kicsit beljebb megyünk, akkor valószínűleg küldenek utánatok egy szellemet, de ha meggyőződtek arról, hogy beljebb mentetek, akkor pár nap múlva itt fognak hagyni.
Ősi sötét elf szokás. Ha túl akarsz élni egy ellenfelet, akivel nem küzdhetsz, vállalkozz olyanra, ahol nem maradhatsz életben. Ha visszajöttél a halálból, az az egyik legnagyobb elismerés még ellenfeleid körében is. Azt hiszem ezért ment el annak idején Uráldur is.
Akkor még nem tudtuk, de egyedül akarta megölni az ellenség egyik trónörökösét és visszatérni, hogy ezzel Dementor gyanakvásának élét vegye. Bármit is gondol róla bárki, amikor meghallottam a sikerét, tudtam jól, hogy sosem állnának mellém ellene a két család viszályában. Kockáztatnom kellett, hogy közös harcban ő esik talán el hamarabb.
*Ám miközben ezt mondta, végre felérnek és vastag kőfalak között egy mára eltűnt kapun lépnek be. A boltív még jelzi a helyét a falban, de már az ajtó fája teljesen eltűnt. Percek alatt komor esőfellegek gyűltek össze az égen, de nem esett. És csontig hatoló hideg fújt ki odabentről. Ahogy az előcsarnokba léptek, három szikla ajtót vájtak a falba. Ha tovább akarnak haladni, akkor valamelyiket ki kell nyitni.
-Nézzétek! Lépjetek ki a testetekből és figyeljétek a falat!
*Awernondyas hadvezér kísértete a baloldali falra tette a kezét, ahol semmi nem látszott. A lánya még mindig nem tudja a varázslatot, ám Hirion már ismeri. (És amíg a kő a gyomra helyett táplálja, továbbra is kéken fog világítani.)
-Vér. Valaki nyomot akart hagyni.
*Asztrál síkon a szemükkel jobban láthatják a mára teljesen eltűnt csíkokat.


IV__IX__XVI
D__VIII__III
VII__V__XII


/Az ajtókon vésővel kimélyítve(balról jobbra sorrendben): XVI, III, XII /

Nem veszít Hirion időt arra, csak a kis ösvény legvégén vissza pillantson, megvizsgálva mennyire vannak a nyakukon az üldözőik. Azonban úgy néz ki apja szelleme jól látta a dolgot, mert egyelőre nem követték őket, hanem lent várakoztak. A fiú reménykedni kezdett.
- Remélem igazad lesz, mert nem tudok ennyi embert feltartóztatni. – néz még egyszer vissza, aztán belép a romos bejáratú, de hatalmas épületbe, aminek belseje igen csak fagyos lehelettel borzongatja meg Hirion-t és húgát.
Azért az sem túl biztató, hogy nem fogják azért könnyen feladni és valami másik szellemet küldenek utánuk, hiszen eszében sem volt beljebb menni egy olyan helyre, ahonnan nem kerültek elő az emberek, de ezek szerint kénytelen lesz.
Viszont megint megtud valamit Uráldur és apja viszályáról és múltjáról.
- Ne felejtsd el apám, hogy nem vagyok egyedül. Ariana még nem ismeri a haladó mágiát, könnyen bele is halhat, vigyáznunk kell. – hívja fel a szellem figyelmét, mert lehet, hogy az már ezt elfelejtette.
Hirion szeme hamar megszokja a félhomályt, miközben keze felkészülten markolta a kardját, hiszen nem tudhatta mi vár ott rá. A három ajtó azonban meglepte és óvatosan lépett közelebb, hogy megnézze a mellettük vésett jeleket.
Ekkor hallja meg apja figyelmeztetését és mivel azt hiszi valami baj van,azonnal felveszi szellem alakját, teste meg jó nagyot esik, szegény húgát jéggé dermesztve.
Bosszúsan fúj egyet, mikor látja mit akar mutatni az apja, de aztán győz a kíváncsiság.
- Ezek az utolsó számok megegyeznek az ajtó mellettiekkel. – veti össze a kettőt, de aztán elakad.
Mivel most döbben rá, hogy bizony ezek olyan számok, amiket ő nem is látott még, mégis önkéntelen felismerte őket.
- Mik ezek? – néz az apjára kérdőn. – Mitől ismerem őket és mi volt ezekkel az össze-vissza számokkal az üzenet hagyójának célja? Az első sor talán…….az ott látható számok …..ha a 2-3-4-et megszorzom saját magával, akkor ez jön ki, de a többi? – tanácstalankodik, hol apjára, hol húgára nézve.

A hadvezér számítása eddig bevált, ám ha nem élik túl a rettegett helyet, akkor sokkal inkább Al-Nuszra számítása fog bejönni, aki hiábavalóságnak gondolta hű embereit utánuk küldeni, meghalhatnak ők maguktól is.
-Ne felejtsd el fiam, hogy ha te nem bízol az erődben, akkor az ellenségeid sem fognak. És még azok is megtámadnak tán, akikkel el tudsz bánni. Állandó üldözés és harc lesz az életed.
Hidd el, féltelek benneteket! De pont ezért nem szabad egy percig sem meginognotok, hogy túl fogjátok élni az itteni csapdákat...
*Végül amikor megtalálták az első feladványt, apja segítségével, akkor elkezdtek tanakodni ketten, noha a fiú húga nem láthatta azt, hogy miről beszélnek. Ám nem is volt rá szüksége, a hideg padlóra dőlve pihent egy kicsit. Miközben bátyja elkezdte keresni az összefüggéseket.
-Az utolsó oszlopban vannak az ajtók számai. A másik hat mutatja meg, hogy melyik a helyes.
*Elgondolkodva nézte a négyzeteket.
-Szerintem egyszerű lesz a megfejtés. Jobban, mint bárki gondolná. Sok vállalkozó bukott már el, ami azt jelenti, hogy nem sötét elfként kell gondolkodnunk. Ők minél több elődjük halt itt meg, annál inkább bonyolultabb megoldást kerestek.
Azt tartják ez egy templom volt nagyon régen, de senki sem emlékszik már, melyik istennek szentelték vagy mikor épült. Azt gyanítom, hogy az őselfek korában lehetett. A szüleim sokszor beszéltek titokban nekem arról, hogy a két tünde faj régen közös ősökkel rendelkezett. Az északon élők a hideg, havas tájhoz alkalmazkodtak, idővel olyanná váltak, hogy minél jobban boldoguljanak itt. Míg közös népünk más képviselői az erdőben éltek és ez formálta végül a lombtündéket.
Beszélni sem szabad erről, társadalmunk annyira a többi felettinek hiszi magát, hogy hallani sem akar róla, hogy bármi közünk lenne a zöldikékhez! Dementortól kezdve Urálduron át akik most hatalmon vannak mind végeznének veletek, ha csak egy szót mondtok erről. Életemben én is titkoltam a királyok előtt, még Dementor előtt is, akit szolgáltam.
Ám régen sok eredményt még nem értünk el. Aki ezt a helyet tervezte, valószínűleg nem akart sok fajtárs halálát. Szeretet és a közös jövőbe vetett hit jellemezte. Ám igyekezett őket megvédeni más népektől.
Olyan megoldást kell keresni, melyet az akkor még kevésbé műveltek is megértenek. A számok felismerése talán elf véres bizonyítéka, hogy erdei féltestvéreinkkel közösen vérünkbe ivódott a régiek tudása. Ez a gondolataink mélyén megbúvó közös magból gyökerezhetett ki a mai sokkal bonyolultabb világunk.
No nézzük csak! 2-3-4, vagyis egymást követő számok és annak négyzete van felírva. A második sorban az ötszáz... Nem négyzetszám. Kétszer van benne a kettő meg háromszor az öt. A nyolcasban háromszor van a kettő. A három pedig prím szám.
*Elgondolkodott, hogy ez mit is jelenhet.
-A harmadik sorban a hetes és az ötös prím szám, de a tizenkettő abban kettő kétszer van meg és egy hármas...
Lehet ez a megoldás. Hiszen az orkok ma sem tudnak jól számolni, de az emberek között is sok az ostoba. Sok száz évvel ezelőtt ha labirintust akartak csinálni előttük, akkor a matematika nyelvén is leírhatták ezeket. Akkor még nem voltak bonyolult képletek. Csak az alapok. Összeadás, kivonás, szorzás és osztás.
Ha igazad van, akkor A XVI-os ajtó lesz az, amin biztonságosan be tudunk menni. Lehet ez a megoldás, hogy a többiben vegyesen van prím és nem prím is.
*Megvizsgálva a kőlapot, mely elzárja az utat egyik oldalán húsz kis pöcök áll ki oldalt. Ám átkutatva a többi ajtót azok is ugyan olyanok. Ám sehol nem találnak újabb segítséget arra, melyik megnyomásával lehet az átjárót kinyitni.
-Lehet nem csak az ajtó, de a kulcsa is a matrixba van elrejtve...
*Törte Awernondyas is a fejét, ám úgy érezte, már agyilag hulla mára.

Talán, ha apja bátorítása életének korábbi szakaszában lett volna támasza, akkor nem történik meg vele ez a sok viszontagság és sokkal magabiztosabban nézhetne szembe a veszélyekkel.
Talán még ez sem lenne igazán baj, hiszen a tapasztalatai is alaposan megedzették, még ha ez fájdalmas tanulás is volt, de most itt van a húga, akinek védelme most az ő feladata lett.
- Tudom, hogy bíznom kell, de ezt könnyebb mondani, mint megtenni. – morogja az orra alatt, de nem mond ellent nemzőjének hangosan.
Nagyon elkeseríti, hogy nem látja a megoldást, de reménykedik benne, hogy sokkal nagyobb élettapasztalattal és talán az ősök megvilágosodásával megáldott apja segíthet ennek feloldásában.
- Igen, csak a megoldások lehetnek, de hiába töröm a fejem, egyelőre nem jut eszembe semmi, amit felhasználhatnék.
A fejében kavarognak a gondolatok: templom, őselfek, lombtündék, minden tudás újabb rejtélyeket tár fel és nem, hogy segítene, még jobban összekavarják.
Azt nagyon is eltudja azonban képzelni, hogy mennyire nem szerették volna hallani vezetőik ezt a felvetést, hogy ők és az erdei elfek valamikor egy nép voltak!
Egyszerűség! Érthetőség!
Ezeket kell keresni a feladványban, mert szinte biztos benne, hogy ha rossz ajtót nyitnak meg, akkor soha nem jutnak ki.
Apja fejtegetését a megoldást illetőleg figyelmesen hallgatja és közben a számokra mered.
Ha tartják magukat ahhoz, hogy nem kell túlkombinálni, akkor már az a magyarázat is bonyolult, amit apja mond. Nem! Ennél valószínűleg tényleg sokkal magától érthetőbbnek kell lennie!
- Ez meg túl egyszerű, túl nyilvánvaló! – rázza meg a fejét a végén. – Pl. ott van az ötszáz, miért írtak ilyen láthatóan nem odaillő számot, szinte kirí a többi közül. Talán pont ezt kell választani és akkor a 3-as ajtó a jófelé vezető út.
Szemügyre veszi a kiálló pöcköket is, amik közül valószínűleg meg kell nyomni egyet, hogy kinyíljon.
- Lehet, hogy azt kell használni, amelyik szám az ajtó mellett van, de hogy alulról vagy felülről, az is kérdéses egyáltalán.

Hirionban egyre csak nő az érzés, hogy a négyzetszámok, amely összefüggést megtalált, még mindig túl bonyolult ahhoz, hogy Neminra őskorszakában, a civilizáció hajdanán az egyszerű emberek is gyorsan megtalálják.
-Ha nem ez a megfejtés, akkor tovább kell keresni! Nem próbálkozhatunk túl sokszor. Valószínűleg már itt csapdák vannak elrejtve. Az őseink fejével kell gondolkodnunk.
*Awernondyas hallgatásba révedt. Számára nehezen beismerhető öröm, hogy emellett az elágazás mellett döntöttek gyermekei. Bár talán a legveszélyesebb, de hiába mondogatta magának, hogy ha innen visszatérnek megbecsülés lesz jutalmuk. És talán valamennyi befolyás.
Az egykori hadvezér lelke mélyén egész más gondolatok és érzelmek kavarodtak. Csak családja homályos emlékezete a bizonyíték arra, amit nem régen megosztott leszármazottjaival. Ő sem tud sok mindent, sokkal több a feltételezés, mint a bizonyság. De itt talán az elpusztult kalandorok miatti felelemtől lezárt helyen megmaradt valami a régi világ emléktárgyaiból.
Kis idő múlva megszólalt.
-Hirion! Nem akarlak kizökkeni a gondolkodásból, de amit a régi otthonunkban mondtam, mikor elhoztad a húgodat... Azt véresen komolyan gondoltam. Bármi is történik, nem szabad elfelejtened, hogy már nem pusztán a bátyja vagy. A család feje és a túlélés egyedüli felelőse. Eljöhet a pillanat, amikor szolgaként kell bánnod vele.
Ha ezt hamar megérted, akkor az ő leszármazottjai is az új nemesi ház tagjai és hű harcosai lesznek. De mérget vennék rá, hogy ő erre fordítva nem lenne képes. Ha te meghalsz, ő csak sordródik a sehová nem tartozók mocskában. És sosem lesz nagy a nevünk.
És amiért elmondtam... Ha ezt nem érted meg időben, lehet olyan út is, hogy megvéded. De mégis hasztalan. Utódai nem fogják úgy érezni, hogy a te vonalad hatalma alatt kell élniük és a maguk útját keresik. Lehet mind a ketten hosszú életnek néztek elébe, bár kevés erre most az esély, de végül túl későn jössz rá, hogy dominánsként kellett volna vele viselkedned.
*Ki tudja miért mondja ezt pont most az apja. Egészen biztosan nem vitt közelebb a rejtvényhez. De úgy tűnik aggódik, hogy fia túlságosan is különc fajuk között. És nem elég fagyos a szíve, hogy bábúként használja fel féltestvérét majd, ha a család közös érdekei ezt kívánnák.
Vagy talán attól fél inkább, hogy túl kedves és akkor már a kishúga nem fogja támogatni a most védelmező testvért? Vajon milyen kegyetlen döntéseket lát előre közös ősük kísértete?
-Folytassuk! Egyszerű műveletek kötik össze az elméletet, amely megmutatja, hogy a három számból melyik hamis és melyik a valódi. Akkoriban még minden kezdetlegesebb volt. Az írást épp úgy csak nem rég alkották meg, mint a számolás szabályait. Lehet nem is sorban kéne nézni!

Abban teljesen egyet tud érteni apjával, hogy nem azért van itt három ajtó, hogy kényelmes legyen, hanem mert valószínűleg már itt elbukik az, akit őseik úgy gondoltak, nem kéne, hogy közelebb jusson valamihez, amit ez az épület rejt a belsejében.
De, ha megfeszül sem tud kihámozni semmit a jelekből.
És ezen az sem segít, hogy Awernondyas sikeresen tereli el a figyelmét azzal, amit mond a húgával kapcsolatban.
Igazából talán ez volt az, amit soha nem tanult meg és ez volt a is, amiért olyan nehéz helyzetbe került amikor az életére törtek. Ebben nem hasonlított apjára és nagy valószínűséggel népe 99 %-ra. Nem tudott úgy nézni másokra, hogy csak a saját hasznát lássa, főleg nem a húgár, aki most még árva is lett hirtelen és ő maradt neki egyedül.
Szeme a földön kuporgó lányra téved és egyáltalán nem látja azokat a veszélyeket,a miről apja beszél.
- Már ne haragudj meg atyám, de talán éppen ezért vagy halott, mert mind így gondolkoztok. Csak a számítás, az intrika, amit el tudtok képzeli, más érzelem nincs is a szívetekben? A szeretet nem lehet elég kötődés, elég kapocs, hogy tartósan építhessünk rá? Nem, igazad van, nem értem meg. – rázta meg a fejét.
Nem is tud igazán a feladatra koncentrálni, hiába tér vissza a férfi ehhez és egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbálja megfogni húga kezét, hátha a kő segítségével láttatni tudja a lány számára is azt, amit csak ők szellem alakban látnak.
- Ne ijedj meg Ariana, de hátha neked jobban megy az értelmezése, mint nekünk. A jelek az egyik ajtóhoz vezetnek minden valószínűség szerint, de melyikhez? Tudsz segíteni?

Awernondyas szelleme felkacagott és visszhangzott a terem belé. Kedvére való volt az, hogy fiának van határozottsága és elképzelései.
-Most még nem értheted. De egyszer majd megérted, hogy néha azért vagyunk kemények másokkal, mert szeretjük őket. A lányomnak is épp úgy csak jót akarok, mint neked. Sajnálom, hogy élőként tovább nem segíthetek nektek, de látod most is itt vagyok és mindent megteszek értetek.
*Hirion hiába próbálja megfogni Arianát és kirántani szellemét a testéből, végtagja egyszerűen csak átsuhan minden fizikai anyagon. Ám az ősük nevetésére lassan felébred és szemét dörzsölve nézi őket. Ám még mindig nem látja a feladványt.

Meglepődött Hirion, hogy válasza nem dühöt, hanem jókedvet váltott ki az apjából, azonban azt kétségbe vonta magában, hogy ő nem értené.
Értette ő, csak értett vele egyet és egyáltalán nem gondolta, hogy később megváltoztatná a véleményét, de most nem is ezért voltak itt, hogy ezt megvitassák.
Azért az sem tagadhatta, hogy már eddig is meglepődött azon, hogy apja egyáltalán velük van és abban van valami, hogy ezt a szeretet motiválja Ariana felé, hiszen már érdeke mi lett volna egy szellemnek.
Hiába a kő, amit mindenki meg akar szerezni, nem jön össze a terve, hogy húgának szellemét is elővarázsolja, így mutatva meg neki, amit nem láthat.
Elkeseredne, de ekkor legszívesebben a homlokára csapna, hiszen annyira a feladvány köti le, hogy egyszerű dolgokra nem is gondol.
Gyorsan a porba karcolja a jeleket és rájuk mutatva teszi fel a kérdést.
- A jelek az egyik ajtóhoz vezetnek minden valószínűség szerint, de nem tudjuk eldönteni melyikhez? Tudsz esetleg segíteni?

A szellem Hirion próbálkozása nem sikerült és kénytelen volt végül saját testébe bújni, hogy megmutassa a feladványt kishúgának.
Porba rajzolta, de mivel valódi alakjában idegennek és furcsának vélte a betűkből alkotott számokat, így inkább az általa ismert jeleket használta és kezével a három oszlop három sorát átírta rendes számjegyekké.
Izgatottan várta, hogy mi fog ebből kisülni.
-Ez bármi lehet. Hét meg öt az tizenkettő. És átlósan keresztbe nyolc meg négy is tizenkettő. De mik a szabályok?
-Nem, ez túl egyszerű. Egy elf soha nem adna fel ilyen könnyű feladatot. Valami más kell, hogy legyen.
*Akár elfogadja a fattyú akár nem, ennél több segítséget nem kap. Apja szelleme pedig inkább az ajtókon gondolkodik.
-Bármi is a megoldás, majd ki kell próbálnunk. Talán pont a megoldás maga a megoldás. Minden ajtóban húsz kis gomb van. Mintha azt akarták volna, hogy kicsit több legyen, mint a felírt számok. Lehet sorszámok, amiket nem írtak oda. Azt kell kitalálnunk, hogy vajon fentről lefelé, vagy lentről fölfelé kell számolnunk?
*Töprengett tovább, de ennyi segítség bőven elegendőnek kell lennie Hirionnak, hogy kitalálja.

Hirion úgy okoskodott, hogy talán a fiatal, zsenge agy, hamarabb felfedi az egyszerű logikát, mint az, amiben ő gondolkodott, mert már olyan sok mindenen agyalt, hogy minden összekavarodott benne és valószínűleg túlkombinálta a dolgokat.
Ezt a kombinációt is figyelembe vette, már az elején, de a fiú is azon a véleményen volt, hogy ennyire nem lehet egyszerű és akkor elvetette, de talán tényleg nem kéne túlbonyolítani………
- Nem gondolom, hogy túl sok időnk lenne még ezen átlendülni. – rázta meg a fejét apja szavaira. – Na meg a többi lehetőség sem kecsegtetett több sikerrel. Azt mondom, induljunk ki ebből és azt az ajtót válasszuk, amin a 12-es szám van. – lépett a nevezetes ajtóhoz határozottan, mert nem akart több időt kockáztatni.
Persze még ott volt a kinyitás problémája is, amit apja is felvetett most és Hirion szemei a gombok felé fordultak, amin megint túl kellett jutniuk.
- Talán az első, a 7-es fentről van, az alsó 5-ös meg lentről. – töpreng, de már nagyon mehetnékje van, apja számíthat rá, hogy fiatal vére türelmetlenségében, akár rossz döntést is hozhat, nem túl átgondolva a lehetőségeket.

Aw kísértete szabad kezet hagy háza új vezetőjének, csupán egy jó tanáccsal látja el. A füléhez hajol és halkan súgja oda.
-Fiam! Emlékezz mit mondtam! Talán rosszul értelmeztük a jeleket. Jobb lenne, ha a húgod próbálná ki és te figyelnél addig a háttérben. Ha bajba kerül, te nagyobb eséllyel tudnál segíteni, ám ő téged nem tud ellátni. Fontold meg jól amit mondok! Mindkettőtök érdekében logikus döntést kell hoznod!
*A fiúé a döntés, hogy előre megy-e és féltestvérét hagyja hátra vagy apja tanácsára igyekszik átvenni a ház domináns szerepét. Bárhogyan is eme csapda, mely az ajtóba van építve, most rosszul sül el.
Egy hangos kattanás halaltszik, ahogy benyomja a hetest, bízva abban, hogy az alsó összeadás tagjai fontosak. Ám hamarosan megtudja, miért nincsenek csontok az első szűrőnél. Hiába próbálja benyomni az ajtót, nem annak a zárja kattant. És egy női sikoly hallatszik háta mögül.
Amikor megfordul, a farkas már Ariana felett van és a földön fetrengő gyermeket marcangolja. A karjain, mellyel védekezni próbál harapás nyomok és testét is karmolások borítják. És Awernondyas is csak keveset tud mondani.
-A semmiből termett elő. Mint a sámánok varázslatában a szellem farkas. Azt hiszem a csapda része.
*Gyorsan végeznie kell a ló méretű vaddal, különben nem rég alapított Awernondyas-ház egy fősre szűkül. Vagy mágiát vet be és úgy támad vagy azonnal ugrik kardjával kiszabadítani.

/Kocka dobás Hatos

Ha előbb átokkal igyekszik megpuhítani és annak segítségével megölni a megidézett ordast, akkor kétharmad esély.
1 és 2- sikertelen és a leány meghal.
3-6-ig sikeres, súlyos sebekkel, de életben marad egyelőre.

Ha nem veszít egy pillanatot sem elméje aktiválásával, hanem assasin tudását veti be, mely villám gyors reflexeket ad neki, akkor fifti-fifti a valószínűség
1-3-ig sikertelen
4-6-ig sikeres és csak viszonylag kevés, kis sérüléssel megússza Ariana/

Felfogja Hirion, hogy miről beszél az apja és ha logikusan nézi, akkor igaza is van, de tudja, hogy nem lenne rá képes, hogy a húgát kitegye bármi veszélyek, főleg nem szánt szándékkal, így egyszerűen elengedi a füle mellett atyja tanácsát, mert ahhoz meg nincs kedve, hogy vitatkozzanak. Meg minek terhelni a lányt azzal, hogy hallja, ő itt a legfeláldozhatóbb hármuk közül, vagyis tulajdonképpen ugye csak kettejük közül.
- Én próbálkozom! – döntötte el, bár igyekezett határozottnak mutatkozni, de ez egyáltalán nem volt így.
Már az első számnál történik valami, azonban hamar kiderül, hogy nem az, amire titkon számított.
A lány sikolya éles késként vág végig a fiú hátán és azonnal megperdül a tengelye körül. Szeme kitágul a szörnyű látványtól, ahogy a hatalmas, természetfeletti ragadozó Ariana-t marcangolja.
Bár a látvány borzalmas, a bérgyilkosoknál belénevelt reflexek azonnal működésbe lépnek, ami most talán segíthet abba, hogy megmentse húga életét.
Csak távolról hallja közben apja mentegetőző szavait, bár amúgy sem sokat tehetett volna a szellem ebben az ügyben, itt csak ő tehet valamit. Nem hagyhatja meghalni a húgát!
Azzal ő is tésztában volt, hogy nem a megfelelő ajtó kinyitása okozhatta a bajt, de ezt ráérnek később is megtárgyalni.
Kardja már ki is röppent hüvelyéből, egyenesen a farkas szemébe tartva, hogy megvakítsa, aztán a torkát keresi éhes pengéje.
Mindenképp el akarja érni, hogy a ragadozó rá figyeljen.

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Hirionnak jót tett tanulmánya a gyors gyilkolás legjobb tanáraitól. Pillanatok alatt végez a döggel, mielőtt az komolyabb kárt tehetne mostohatestvérében. Bár több sebből vérzik, de be fog gyógyulni. És szerencsére az aggodalomtól hirtelen eszébe jutott az egykori hadvezérnek a kirakós utolsó darabja.
-Kétféle képen is kijött a szám. Emlékszel? Ez talán egy jel. Nincs jelentősége, hogyan adod össze, hiszen mindig ugyan az jön ki.
Te mondtad korábban. Nincs egyértelművé téve, hogy fentről vagy lentről kezdtek. Nem tudjuk a megoldást, de a tizenkettes lesz a megoldás. Fentről is és lentről is próbálkoztok egyszerre a testvéreddel és ha valamelyik sikerül, akkor gyorsan behúzzátok magatok mögött a kinyíló ajtót, mielőtt az újabb fenevad rátok vethetné magát.
*Jó terv azt leszámítva, hogy ha az elején hibáztak, akkor két ilyen ragadozó jelenik majd meg valószínűleg. És akkor az ifjú assassinnek kell elbánnia velük. Ám rajta áll a sors.
Ha egyszerre nyomják meg a két gombot, akkor másféle kattanást hallanak. A kő megmozdul és lassan elhúzódik előttük.
Ám ha külön próbálkozik valamelyikőjük csak az egyikkel, akkor nem történik semmi. Ez esetben atyjuk ad tanácsot.
-Ez jó. Nem csapda. Kell még egy. Próbáljátok a másik irányból!
*Bárhogyan is, de átjutnak az első akadályon és egy folyosóra jutnak, ahol tüskék és lándzsák nyúlnak ki a falból. Leír róluk, hogy csapda. Óvatosan kell előre haladni, és csak az áthaladás mikéntje az, amely eldönti, van-e esélye, hogy megsebzik a kivágódó hegyek őket.
Ám a lidérc mielőtt még ők áthaladhatnának, már a végére ér, hiszen neki nem kell tartania semmitől. És nézi a következő feladványt.


/
VIII__V__XV___IX
III__XI__IX___VI
 V__XIII_II___XIII

A három ajtón a jelek: XIII, VI és a IX
A négy-négy gombon pedig most jól látszanak a faragások: +, -, * és a :
/

Még maga Hirion is meglepődik, milyen könnyedén, jóformán pár döféssel végez a teremtménnyel, ami megtámadta Ariana-t. Soha nem gondolta volna, hogy hasznát veszi egyszer a gyilkosok között töltött időnek, de a húga iránti féltés olyan energiákat szabadított fel benne, amire nem is számított.
Még nagyon nem is erőltette meg magát, így nagyot szusszanva rázza le kardjáról a vért, miközben apja szelleme – talán a meglepődéstől fia harca miatt – megvilágosodik és újabb tanácsokkal látja el, amivel talán átjuthatnak ezen a rejtélyen és veszélyes csapdán.
Magabiztosságot merített a farkas legyőzéséből, így sokkal bátrabban áll neki, hogy kipróbálják, vajon ez az ötlet működik-e, legfeljebb ismét be kell vetnie magát a harcba.
- Húgom állj ide mellém, hogy ne érjen újabb bántalom és tedd, amit én. – mutatja meg a lánynak melyik gombot kell megnyomnia. – Az a biztos, ha egyszerre próbáljuk, számolok, háromra nyomd meg. Egy…kettő….három!
Minden izma megfeszül, de csak egy kattanás hallatszik és végre az ajtó feltárul előttük és ők beléphetnek.
Belépnek, de azonnal meg is ragadja a fiú a húga vállát és megálltja, hiszen most nem rejtett, hanem nagyon is látható veszélyekkel van tele az előttük futó folyosó.
- Várj! Csak utánam gyere és nagyon figyelj!
Sejti, hogy valószínűleg a talpuk alatt lévő kövek súlyváltozása indíthatja be a csapdákat, ezért négykézlábra ereszkedik és kezével minden követ kitapogat, ránehezedve kezével, hogy időben visszatudjon hökőlni, ha beindít egyet. Lassan haladnak így, de talán elkerülhetik, hogy felnyársalja valami őket.
Ha elérnek a végéig, már láthatja, hogy egy hasonló feladvány várja őket, mint ami már előtte megkeserítette az életét.
- Még több szám! – sóhajt elkeseredve, mert már bebizonyosodott, hogy ez nem erőssége és reménykedve néz húgára és apja szellemére. – Ötlet? Én ehhez ostoba vagyok.

Hirion óvatossága kifizetődő volt. Lassan haladt előre, de időben feltérképezte az összes csapdát, hiszen ahogy sejtette, a padlóban voltak elrejtve. Így átmentek az akadályokon anélkül, hogy megsérültek volna.
Ám a kérdése igen nagy kérdőjel. És csak minimális segítséget kap apja szellemétől.
-Négy műveleti jel van a gombokon. Ráadásul jóval kevesebb, mint az előző helyen.
Aki idáig eljutott, azt már nem akarták megölni. Vagyis ha a következtetéseink jók voltak, hiszen csak azoknak állították, akik pusztán szerencsés tippeléssel jutottak át az akadályokon. Vagyis feltehetjük, hogy az ajtó kiválasztása és a gombok helyes kombinációja most is ugyan abban a rejtélyben van.
De ezt egy elf csinálta, így figyelemztetni is akar talán, hogy ezúttal nem csak az összeadás, mint legelső művelet szerepel a feladványban. Csak azt kell kiderítenünk, milyen sorrendben milyen műveletekkel lehet összekötni őket helyesen...
*Több nem jutott egyelőre az eszébe. Ám az újabb oszlop és az újabb műveletek jelzik, hogy befelé haladva a feladvány egyre nehezedik.

Jól számított Hirion, amikor arra gondolt, hogy a karókat és dárdákat a padlóba rejtett csapdák indíthatják be, így azzal, hogy kitapogatta maga előtt a laza helyeket, megóvta magukat a veszélytől, minden gond nélkül érték el a folyosót lezáró három ajtót, ahol apjuk szelleme már tanulmányozta is közben a rájuk karcolt, de most szemmel is jól látható jeleket.
Keserűen hangzanak a szavai, mert jobb szeretne már túl lenni ezeken és úgy érzi, hogy miatta fognak bajba keverni, mert ő nem képes megoldani a feladatot.
Apja sem tudott sokkal többet mondani, így megint csak úgy nézett ki, hogy a szerencséjükre bízhatják magukat.
- Ha nem akarnak megölni az jó, akkor lehet nem kell hasonló veszélyre számítanunk, mint az előzőnél. – szólal meg a fiú sóhajtva. – Mert, ahogy az előzőnél is csak tippeltem, úgy itt sem igen lesz másként.
Persze azért szeretné, ha valami rendszerre rájönne, így töri a fejét és végül az alábbi következtetésre jut az ajtó kiválasztásában.
- Csak az egyik sornak van számomra értelme. – szólal meg kis idő múlva, majd leírja apjának, mire gondol: 8-5(=3)+15(=18/2)=9
Ha nem kap vad tiltakozást, akkor ezeket a gombokat nyomja meg.

Hirion újra számolni kezd. Apja pedig baljós gondolatokat oszt meg vele.
-Egy valami nem világos. Az a farkas felbukkanása. A sötét elfek is képesek démonokat vagy szellemeket megidézni. De az se nem démon volt, se nem általunk ismert szellem. Egyedül az orkok elleni harcokban láttam ilyet. Vajon miért építettek az ősi elfek hajdanán egy ork trükkből csapdát a bejárathoz? Elvileg őket akarták első sorban távoltartani...
*Megnézte a számításokat és anyagtalan állát simogatva hümmögött.
-Lehetséges. Bár nem tudom, hogy a kettes hogyan került bele, hiszen nincs is a sorban. De talán nem is a sorokat kell nézni. Az egyik megoldás a kettő közül az előzőnél sem egy sorban volt. Lehet különböző sorokból is lehet venni a számokat, mely végül a megoldást adja. Nézzük meg, hogy van-e olyan hármas, mely csak három számból megadja valamelyiket a negyedik sorból! Minél egyszerűbb, annál biztosabb, hogy az a megoldás.
*Hátra nézett egy megérzés miatt. Még épp látta elsuhanni az idegen lidércet. És arcán megrándult az egyik izom.
-Azt hiszem, hamarosan értesülni fog Al-Nuszra, hogy bejutottunk a templom belsejében, nem csak a bejáratnál várunk rá. Két választásod van, családfő, vagy tovább mész és megszerzed a templom titkát vagy megvárod itt, míg elvonulnak. Ám ha így döntesz, akkor nem számíthatsz rá, hogy Capitalban elfogadnak. A bukást és a meghátrálást nem nézik jó szemmel. A lázadókhoz kellene menned, hogy elbúj. Mert ha egy-két héten belül nem kerülsz elő a bizonyítékkal, hogy végig mentél az úton, akkor úgy is üldözni fognak ismét. Téged is és testvéredet szintén.
*Nem kecsegtetett túl sok jóval, de ha már eddig sikerült kiokoskodniuk, akkor ez után is talán lesz elég kreativitásuk. Vagy belelépnek még pár csapdába.

Bosszantja, hogy nem jut ezzel a számolósdival egyről a kettőre, de mindig kizökkenti valami az egyébként is fejtörést igénylő dologból, mint például most is, mikor a szellem elkezdni felvetni, hogy vajon miért volt ott az első csapda előtt a farkas.
- Talán pont a saját eszközeikkel akartak rájuk ijeszteni, így azt hihették saját isteneik fordulnak a behatoló ellen. – veti fel, de közben le nem veszi a szemét a számokról.
Tudja, hogy nem túl logikus, amit kitalál, de egyenlőre csak ez jut eszébe, egészen addig, míg apja más megvilágításba nem helyezi a lehetséges megoldást.
- Tehát azt mondod, talán mindegyik sorból kéne venni egy számot? Pl. ott van az elsőben a 15, aztán a másodikban a 11, ha ezt a kettőt összeadom, lesz belőle 26 és ha azt osztom a harmadik sorban lévő 2-vel, akkor kijön a mellette lévő 13. Vagy ott van az elsőben a 9, a másodikban is a 9, az 18, ha abból kivonom az utolsó sorban az 5-öt, akkor is 13 jön ki. Ennél egyszerűbbet nem tudok. – sóhajt elgyötörten a fiú.
A lelkiállapotán az sem segít, hogy apja még nagyobb nyomás alá helyezi, még ha eddig sem titkolta, hogy ez a két út vár rá.
- Jól van, jól van! Igyekszem, nem látod! – csattan fel a homlokát törölgetve. – Már voltam üldözött és kitaszított is, elfelejtetted? Nem vágyom rá különösképpen!
Dühös és frusztrált.
- Menjünk be a 13-as ajtón és kész!

A sötét elfek félelemmel vegyesen néznek az új feladványra. Nem tudják, hogy sokkal halálosabb csapda van elrejtve ezúttal a belső körben. Ezúttal nem vérmes fenevadakat idéz a helytelen gomb lenyomása, hanem a plafonba rejtett apró fúvócsöveket, mely mint valami köpőcső lő abba, ki oktalanul nyúl a kapukhoz.
-A megoldásokban a plusz a közös. Mind a kettő azzal kezdődik. Talán akkor azt nyomjuk meg először!
*A kis gomb benyomásával a XIII-as ajtó megremegett, majd lassan kinyílt. Feltárult mögötte egy kamra bejárata. Nem voltak újabb cseles tüskék folyosója, sem a kalandorokat kinyírni akaró eldugott veszélyek.
Nem volt semmi. Csak egy kicsi kamra és egy olvasóállványra tett könyv. Awernondyas szelleme pedig majd visszaugrott a bőrébe, csak hogy bele lapozhasson újra fizikai mivoltában. Ám ez csak egy pillanatnyi gondolat, nem kapta vissza a testét. Ám türelmét sem.
-Gyerünk! Olvasd el, mi van bele írva! Az őselfek írták. Utolsó megmaradt írás tőlük, amiből megtudhatjuk, milyenek voltunk a civilizáció hajdanán.


„Végre elfoglaltuk a templomot.”

*Állt az első sorban.

„Oly sok ideje már, hogy küzdünk --- (itt a lap túlságosan megsárgult és már nem olvasható) --- ...győzelemre, ha az ő bölcsessége nem vezet utunkon. A démon végre diadalmaskodott a segítségünkkel és kiűzte a kártevő rendjét. Sikerült elkergetnünk a sámánt és nemes elf követőiket, aki próbálta tanítani ezeket az árulókat.
Végre elérkezett az idő, hogy mindannyiunk tanuljunk az istenünktől...”


*Hamarosan kiderült mindannyiuk számára, hogy ez nem a templom ősielf építőinek munkája. A könyv a templom lerohanásakor és funkciója elvesztésekor keletkezett. A mai éjtündék ősei írták, akik egy démon segítségével végül elpusztítottak mindent, amit az előző hiedelmet képviselte.
A legtöbb mágia haszontalan. Vagy ismerik gyermekkoruktól kezdve vagy nem tudják megcsinálni. Egyedüli haszna egy leírásnak van, mely sokkal közérthetőbben mondja el az élőhalott hívását. Így Ariana és Hirion is megtanulja ezt a beavatott varázst kis gyakorlással.
Utolsó lapokon van egy záró rész.

-Ezt olvassátok! Azt írja, hogy ez első diadal a sok közül, amivel a nemes elfeket kiűzik az összes templomukból. Van egy térkép, amely bejelöli a következő elfoglalandó szentély helyét. Valahol Awyris és az oawák földje között lehet, a kentaurok egyik szentként tisztelt vidékén.
Meg kell találnunk azt a templomot! Az itteni csatát is úgy írja le, mintha legalább egy évszázada harcoltak volna érte. Talán beavatkoztak a mai erdeiek ősei és még használható nyomai vannak ott a közös történelmünknek!
De mindezek előtt...! El kell vinned ezt a könyvet Capitalba. Bizonyítanod kell mindenki előtt, hogy bátorságod, eszed és rátermettséged lévén te sikeresen megfejtetted a romok titkát. Megbecsülést érdemelsz és a vitás ügyeket mostantól a feledés leple takarja el mindenki előtt! Nem is tudod, hogy mennyire büszke vagyok rád és húgodra, hogy sikerült ezt végig csinálnotok.


/Történet folytatása hamarosan következik máshol. Köszönöm a játékot!/

A végső szót Hirion szellem apja mondta ki és mivel hasonló megállapításra jutott, mint a fiú, az bátran nyomta meg a gombot, még akkor is, ha lélekben felkészült egy újabb szörnyre, állatra, valami ellenséges lényre.
De csak az ajtó nyílik ki szerencsére.
Azonban út sem volt tovább, ami elsőre nagy csalódás volt Hirion-nak, csak egy állvány, egy vaskos könyvvel, ami minden bizonnyal – legalábbis a szellem alakban toporgó apja viselkedéséből adódóan – azt az őself tudást tartalmazza, amit már említett.
- Jobban örültem volna egy kijáratnak. – mormogja az orra alatt, de azért persze ő is kíváncsian lép az állványhoz, hogy belelapozzon a könyvbe.
Talán biztosít számukra olyan tudást, amivel kiszabadulnak szorult helyzetükből.
A könyv kétségtelenül régi, van ahol alig vagy egyáltalán nem olvasható, de amit kivesz belőle az is biztossá teszi, hogy ez az írás nem az őselfektől származik.
- Ez a saját őseink naplója. – néz a mellette lebegő alakra keserűen. – Valószínűleg elpusztítottak mindent itt, aminek hasznát vehetnénk vagy köze lehetett a közös ősökhöz. Csak ez az egy varázslat, amit talán használhatunk. – mutat egy idézetre.
Ez az élőholtak hívása volt közérthetően és részletesen leírva és amit így ő is és húga is könnyedén megtanulhat.
Apja közben mégis talál valamit, ami további kutatásokra adhat okot, mert lehet, hogy tényleg találhatnak valamit azon a helyen, amit a könyvben, amit elődeik megjelöltek.
- De, ha elviszem Capital-ba, akkor más is rájöhet, hogy milyen veszélyt jelenthet történelmünkre és hitünkre az, ha olyan dolgokra bukkanunk az elveszett templomban, amit nem biztos, hogy mindenki örömmel fogadna. – válaszolja Hirion, mert ugyan vonzó, hogy elismerjék végre, teljes jogú éjelfként és az Awernondyas ház örököseként, de kérdés nem hoz e számára ez még konokabb ellenségeskedést, hiszen nagy hatalmúak, akik hajtóvadászatot rendeztek ellene.
Persze az igen csak simogatja meggyötört lelkét, hogy apja most végre elismeri és büszke rá.
- Talán ezt a pár lapot kitéphetném és akkor két legyet is üthetek egy csapásra.
Az ötletét tett követi, ha mindenki egyetért és máris mehetnek, fennen lobogtatva mindenki előtt a könyvet, aki útjukat akarja állni.


//Én is köszönöm a játékot és jöhet a következő //