/Solo,Ivory/
A helyszín:Zevadar határa.

Az év elkezdődött,és a Selfek a nagy hidegek után,egyre kijjebb merészkednek a határon,a kimerülőben lévő "készleteiket"feltölteni.
Persze nemcsak az élelmet,hanem a human erőforrásokat is.
Ebben persze minden faj,vagy éppen véletlen szerint "begyűjtött"Egyedek tartozhatnak..ahogy most is bármilyen eszközzel megszerzik a szükséges munkaerőt..nemre,korra,fajra való tekintet nélkül..
..Ahogy a Termelés sem állhat le a Bányákban...

Solo ahogy elhagyta faluját,szerencsét próbálva indult útnak.
Soknapi gyaloglás után elérte a síkságról a sziklás hegyeket,ahol próbált élelmet és friss vizet találni,hogy a kimerült elemózsiáját pótolni tudja.
..talált is egy forrást,ami a sziklák rejtekéből tört elő,ahol később tábort is vert ,hogy pihenhessen..
Ám,de mikor felébredt,egy ráccsal körbevett szekéren találja magát láncra verve,és nincs ott egyedül,még rajta kívül több Egyed van összezsúfolva....  s viszik őket Zevadarba.

Az országhatártól nem messze,pihenőt tart a karaván..és nem zárkóznak el a cserebere kereskedelemtől sem,ahogy attól sem,hogy annak adják el az "árút",aki többet fizet értük..
De volt már példa arra is,hogy nem érkeztek meg a szekéren haladók az uticéljukhoz..mert nem voltak életrevalók...vagy elég hasznosak..

De lehet,hogy szabadságot is remélhet pár fogoly..ha éppen értékes annak,aki Keres.
...és most is felcsillanhat a remény..mert a pihenő konvojhoz egy magas rangú közeledik kiséretével..
..Talán csak véletlenül járnak erre..vagy esetleg nagyon is tudatosan..

Ivory és Jaina
El hagytam a falumat, hogy szerencsét próbáljak, így hát útra kelek. Több napi járás van már mögöttem, mire a síkságról, a sziklás hegyekbe érek. Ott próbálom feltölteni az élelem készleteket, és a víz készleteket, és szerencsémre, forrást találok is. Ahol, tábort is verek, hogy pihenhessek. Hamar el is nyom az álom, amint a sátramdan el fekszem, de másnap nem ott kelek föl, ahol nyuvogóra tértem. Egy rácsozott szekéren találom magam, le láncolva, más faju sorstársaimmal. Szerintem, nem lenne értelme meg szólalnom, hisz gondolom semmi értelme az egésznek. Amint lesz rá lehetőségem, megszökök, és vissza se nézek. Mikor erre gondolok, épp pihenőt tartunk, és jön valami magas rangu személy, a kiséretével. Nem vagyok tisztában a dolgokkal, de semmi kedvem sincs ahoz, hogy rabszolga legyek, nem ezért léptem le otthonról, hogy más tulajdona legyek, az nem kaland. Hanem, hogy bejárjam a világot, hogy kalandokat keressek, és éljek át. Egy pillanatra, meg fordul bennem az ötlet, hogy talán könyöröghetnék is, de csak egy pillanatra.

Éppen úton voltam az embereimmel, hogy hajósokat toborozzak, mivel vízre kell szállnom. Ajándékért indultam, és ez az a tárgy amit magam akarok kiválasztani. Számomra nagyon fontos személynek lesz.

Ahogy haladunk észreveszek egy karavánt, amint pihenőjét tartja. Lehet, hogy szerencsém lesz és találok itt jelentkezőket. Megkeresem a karaván vezetőjét és előadom kívánságomat. Nagy hajlongások közepette, kéri nézzem meg a kínálatot.

Lassan lépkedek lovammal a ketrecek mellett.

- Figyeljetek rám. Olyanokat keresek, akik jártasak a hajózásban. Akik velem jönnek, azokat az út végén szabadom bocsátom. Ez lesz a fizetségetek. De vigyázzatok, ha olyan jelentkezik, csak a szabadulás miatt, akinek nincs köze a hajókhoz, azt szó nélkül megölöm.

Ahogy nézegetem a ketreceket, egyszer csak egy kék elfet pillantok meg. Nem árulom el csodálkozásomat, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy egy hozzánk hű faj egy tagja raboskodjon, hacsak nem követett el ellenünk valamit.

- Ide hozzám felügyelő!!!! Mit keres egy kék elf a rabok között? Jó indokot mondj, különben baj lesz.

Oda megyek a lányhoz:

- Ki vagy és honnan jössz? Miért fogtak el?

A karaván vezetője hebegve próbál valamiféle magyarázatot adni..de végül nem tud mit felhozni mentségére..
-Nagyúr!Nem tudom,hogy került ide ez a lány...a minap a sötét szikláknál találtuk..és csak..-de nem is mondta tovább,mert érezte,hogy ebből jól már nem tud kijönni..de megpróbál valamit azért menteni..-De ha kívánod elvinni..akkor vidd Nagyuram!..és ha választasz közülük..akkor jo árban számítom fel a többieket..és ezt a lányt grátisznak adom!-hajlongott mélyen,de az arca rángása elárulta,hogy retteg az elkövetkezendőktől..de talán,ha alázatot mutat..akkor meghagyja az életét..

Paták dobogására ébredek, egy rácsozott szekéren, láncra verve. Látom, hogy nem vagyok itt egyedül, vannak mások is itt. Valahol megállunk pihenni, közben egy magas rangu személy is megjelenik, a kiséretével. Majd, hozzánk a rabokhoz beszél, elmondja, hogy legénységet keres a hajójára, akik értenek is a hajókhoz. Az egész, túl csábító, ahoz hogy igaz legyen, és bár voltam apa hajóján nem egyszer, mégis úgy gondolom, hogy kellő tapasztalatom nincs e téren, csak az evezéshez értek, illetve a horgászáshoz, és a halászathoz, amire szerintem úgy sincs szükség. Majd hallom, hogy valakit magához hivat, és rólam érdeklődik. Az illető, mondvalamit aztán a férfi, hozzám intézi a szavait.
- A nevem, Jaina Solo drága nagy úram, és egy tengerhez közeli faluból jöttem el. Meg álltam, hogy pihenjek, és el is aludtam, majd mikor fel ébredtem, már itt találtam magam, láncra verve. - Mondom neki illedelmesen, hisz végül is nem ő tehet róla, hogy itt vagyok.

Nézem a lányt. Hisz ez még gyerek!! Ránézek a karaván vezetőjére, és nem túl barátságos a tekintetem.

- A lányt azonnal engedd el. Ha még egyszer a fajtájából valakit meglátok a ketrecedben, akkor fejedet veszem. Viszont a problémám még ezzel nincs megoldva. Továbbra is kellenek jelentkezők nekem.


Aztán gondolok egyet és a lányhoz fordulok.


- Gyermek, te nem értesz a hajókhoz? Vagy vannak itt közületek többen is esetleg itt?


Ha nem találok itt megfelelő hajósokat, akkor sajnos tovább kell keresnem. Talán a kikötőben akadnak jelentkezők. Ki tudja? De mindenképpen vízre kell szállnom, hiszen Morgána ajándékáról van szó.

Hallom, hogy a nagyúr, ismét a rabszolga kereskedőhöz szól, és a fajtám ról beszél, a Kék Elfekről majd hozzám fordul, egy kérdéssel.
- a hajózáshoz, csak nagyon keveset értek, de tudok csónakot evezni, és halászni meg horgászni. Ha gondolja, hogy ennyi elég, akkor követem önt az utjára. Más Kéket, pedig nem láttam. - Mondom neki, majd még ketten jelentkeztek, egy ács, és egy kötélgyárto. Ha ők jók lesznek erre a a küldetésr, akkor szerintem én is az leszek. A bilincs is le kerül rólam, majd egy lovon találom magam, egy katona mögöt. Amint megvolt a meg egyezés az árral, megyünk is tovább egy halász városkába, hogy a nagyúr, találjon matrózokat is a hajójára, aki majd végzik a dolgukat. A városkában, épp készülnek egy ünnepségre, és nem csak a lakók voltak itt, de mások is, akik vagy az ünnepénre jöttek, vagy pedig munkát keresni.

Miután a karaván vezetőjével lerendeztem a dolgom, és a lányon kívül még két másik férfit is magammal vittem, nem akartam tovább időzni.

Magamhoz szólítottam bizalmas emberemet.

- Vernon, pár katonával indulj előre, és a kikötőbe próbálj matrózokat szerezni. Pénz nem számít. Nem kell sok, de az jól képzett legyen. A vezető matrózzal válassz egy hajót is, amire minden felfér. 

Miután elindítottam őket, magamhoz intettem azt a katonát, aki mögött a lány ült.

- Mondd csak gyermek, ismerős vagy ezeken a vizeken? Mert, ha igen igénybe venném a szolgálataidat. Aztán majd megegyezünk a fizetségben is. 

Miután, minden el lett rendezve a fickóval, én pedig egy lovon ültem már egy katona mögött, és még két másik fickóva bővül a hajó legénységének való. El indulunk, közben a katona el kezd velem beszélgetni. Megtudom, hogy neki fijai vannak, akik még nállam is fiatalabbak. Érdeklődik az iránt, hogy mit is keresek távol az otthonomtól. El is mondom neki, hogy mit keresek, de szerintem nem nézi a dolgot jó szemmel. Ő biztos utánnam jönne, hogy haza vigyen, mert a kalandok nem egy ilyen kis fruskának való, mint én. Szerinte, nekem inkább haza kéne mennem, de úgy se fogok szót fogadni, hisz várnak engem az én kalandjaim. Semmi kedvem otthon lenni, és egész délután csak azt várni, hogy apa és a fiú tesoim, mikor térnek haza a fosztogatásból. Én az én kalandomat szeretném át élni, és nem csak a másokét hallgatni, mint régen mikor még csak olyan négy voltam. Ma sem vagyok már annyi, de igaz ami igaz, kicsit fiatal vagyok ehez, de apa se a harmincas éveiben kezdte a szakmát. A városba érve, azt lehet látni, hogy a lakók, és az a pár más faju lény akik itt vannak, egy ünnepségre készűlnek. De, nem mindegyik, mert van aki egy munka reményében van itt. Érzem, hogy a ló amin ülök a katonával, megint meg indul, majda a férfi tőlem kérdez megint.
- Igen nagyúram, ismerős vagyok itt. - Mondom, közben a férfire fordítom a tekintetem.
- El nézést, de szerintem még megse köszöntem azt, hogy ki mentett onnan. Szóval, köszönöm. - Szólalok meg megint. Mondjuk, tényleg nem rémlik, hogy meg köszöntem volna, bár ha meg tettem, jobb ha kétszer, mintha egyszer se. Egy sötét elf sétál a közelünkben, és szúros tekintettel engem nézz, mintha ártottam volna neki, de az is lehet, hogy csak én értelmezem félre a dolgot.

Miután megérkezünk a kikötőbe Vernon siet elém és tájékoztat a fejleményekről. A legénység készen áll, de van egy kis gond. Nevezetesen az, hogy az egyetlen hajó amit ki lehetett bérelni ilyen rövid idő alatt, tele van rakománnyal. Az előző legénység nem merte megközelíteni sem. Valamilyen helyi babona, vagy esetleg mágia miatt. 
Miután ezt hallottam, kiadtam az utasítást:

- Kerítsetek valakit, az előző legénységből, és tudjatok meg mindent a rakományról. Addig senki sem mehet fel a hajóra.

Intettem a kíséretemben lévőknek, hogy pihenjenek, és odamutattam a nem túl messze lévő ivó felé. Ott ehetnek, ihatnak addig amíg nem tudunk indulni. Magam pedig a lány felé indultam.

- Jaina Solo! - hívtam oda magamhoz. Gyere, feladatom van a számodra. Indulj a piactér felé, és a legfrissebb halakból vegyél annyit, amennyire szükségünk lesz két napra. Két katonám elkísér. Úgy tudom értesz ehhez. Tedd magad hasznossá.


Miután a gyermeknek kiadtam a feladatot, magam is elindultam a helyi ivó felé. Mikor beléptem, láttam, hogy a helyiséget nagyrészt az én embereim töltik ki, de észrevettem egy félreeső asztalnál két csuklyás teremtményt, akik minket tartottak szemmel. Minden lépésemet figyelték, és összesúgtak amikor a pulthoz mentem. Jó lesz szemmel tartani őket. Ki tudja kik ezek, és milyen szándékuk van.

Hallom, hogy a nagy úr mitmond, de nem foglalkozom vele, kivéve, mikor a nagy úr engem szólít magához, és a piactérre küld két katonával.
- Igen is nagy úram. - Hajolok meg a férfi elött, és harmad magammal vágok neki a piacnak. Közben, az egyik katonával beszélgetek. Végig sétálok az árúsok közt, hogy meg találjam a megfelelő halat, és vegyek belőle. Nem veszem meg egyből az első árustól a halat, elöbb jól szét akarok nézni, hátha találok olcsobbat, és jobbat. Hosszas kutatás után, találok is valamit. Egy eladó olcson árúlja a halait, és első rá nézésre is jó. Nekem, legalábis annak tűnik. Szaga sincs, ami szintén jó hír, és a eladóhoz fordulok.
-Üdvözlöm, ezt a két hórdónyi halat megvennénk. - Mondom az eladónak, aki mond is egy összeget, és a katonák egyike ki is fizeti az árút, a láda is beszögelésre is kerűl, majd a két katona segítségével, a halak a hajó felétartanak. A hajó felé, ahol már biztos várnak minket. A hajó fedélzetére lépve, egyenesen a férfihez lépek.
- A halakat meg vettük, és ide hoztuk. - Jelentem, míg a két katona le viszi a raktárba a két hórdót. Közben, arra várok, hogy kapok-e még feladatot. Ha egyenlőre nincs most semmi, akkor kőrbe kérdezek, hogy valakinek kell-e segítség nyújtás. Mert, azért vagyok itt, hogy segítsek. De, ha lesz még valami, akkor azt még megcsinálom.

Végre Vernon talál egy embert, aki a hajón szolgált az előző út alatt. MAr messzirő látszik, hogy retteg. Csak azt nem tudom, hogy tőlem, vagy a rakománytól? Most már kíváncsi vagyok, hogy mi lehet a hajón. Remélem hamarosan kiderül, mert igencsak fontos lenne minél hamarabb kifutnunk a vízre. Mikor odaérnek hozzám, megszólítom az embert:

- Ki vagy te és mit tudsz a rakományról? Szaporán beszélj, mert az időm kevés. Ha elmondod, amit tudni akarok, akkor megkapod a jussod, és már mehetsz is. Ha nem beszélsz, akkor velünk jössz, mint haleledel.

A férfi térdre veti magát és remeg, mint a kocsonya. Vajon mi lelte?
Ismtelten meghagyom az embereimnek, hogy senki nem léphet a hajóra az engedélyem nélkül. Ha nem tudom meg nagyon rövid időn belül amit akarok, akkor veszek pár rabszolgát, és őket terelem fel a hajóra. Aztán megvárom, hogy mi történik.

A lány visszaér a piacról,és a hordókat a kikötőbe pakolják a katonák,de a hajóra nem viszik fel.


Vernon nagynehezen talál egy Matrózt..de annyira remeg és fél,hogy amint Ivory elé vezetik,azon nyomban földre veti magát elöttetek.

-Nagyúr!..megmondom,hogy mi a szállítmány..de nagyon kérlek,hogy ne kelljen felmennem oda!!-néz nagyon esdekelve,de aztán folytatja.
-A Kapitány megtiltotta,hogy kinyissuk a ládákat!De aztán volt ,aki a tiltás ellenére lement a rakodotérbe,és aztán napok múlva valami rejtélyes kór ütötte fel a fejét..és aztán egyre csak fogyatkoztunk...és amikor végre szárazföldet pillantottunk meg,alig vártuk a dokkolást.
Hárman éltük túl ezt a nyavaját,de közbe a Fergi cimborám is odalett...így csak ketten élünk a hajdani legénységből..-mondta szomorúan,közbe a kezét tördelte.
-..Aztán a kikötésünk után egy nő jelent meg,és vitatkozott a Kapitánnyal,bár azt nem pontosan tudom mi volt a vitatkozásuk tárgya..de nemsokára lezárták a fedélközt is,és minket meg szélnek eresztettek.
A nőt azóta sem láttam itt a kikötőben,sem a Városkában.De az biztos,hogy sorra tünnek el a lakók és a tengesrészek is innen...Nagyon rettegnek a tengerjárt matrózok is..mert ilyennel nem találkoztunk még!Annyi bizonyos,hogy én be nem teszem a lábam arra az átkozott hajóra!!Még temérdek kincs miatt se!!..de azt tudom,hogy a legnagyobb láda a Kapitánynak a kabinjába lett vive,és azt nagyon őrizte!..ha ott kincs van..akkor jol elrejtette,hogy még a Fedélzetmester se tudott bejutni hozzá!Pedig az eléggé tagbaszakadt fickó ám!..de ha jót akarnak maguknak az uri népek,akkor messze elkerülik azt a Hajót!!..és nem a levegőbe beszélek..tudja a fene,hogy miféle sötét mágia hozta ránk ezt a bajt??!-néz rátok rémülten,és aztán Vernonra,akitől várja a jussát,amit busásan igért neki az információért,és nem utolsó sorban a 65 aranyra,amit kért még ráadásnak,hogy visszajött ide az átkozott fregatthoz.
Nézi a tele erszényt,ami Vernon kezébe van,és szemmel láthatólag meg akarja kapni azt ami az övé,most,hogy elmondta mit tudott...


De egy valamiről nem beszél..mert köti az eskűje,amit a haldokló cimborájának adott..

Úgyan a vásárlásból visszatértünk, és ezt jeleztem a az úrnak, de választ nem kaptam, hisz az úr épp ebben a pillanatban kérdez ki valakit, és a beszédéből itélve, félt is a hajótól, amivel útnak akarunk indulni. Míg beszélt, egy félősz elf benyomását kelti bennem, majd valami más is. Nevezetesen, hogy nagyon nézi a erszényt. Jó magam, nem vagyok egy biológiai hazugság vizsgáló, így nem tudom eldönteni, hogy az igazat mondja, vagy csak a pénzértmondja az egészet. Egy, nő is szóba kerül, aki veszekedett a kapitánnyal, majd lezárták a fedél közt. A férfi szavaiból itélve, a rakomány talán egy vírus, egy betegség lehet, amire talán még nincs gógymód, úgy beszél hozzánk, de szerintem, valamit elhallgat tőlünk, hogy szándékosan, vagy nem azt nem tudhatom, de elhallgat.
- Nagy úr, szerintem, ennél többről tud mint amenyit most el mondott nekünk. - Mondom a megmentőmnek, az úrnak. Aztán, hogy az úr hogy is dönt vele, azt nem tudom, remélem csak tovább faggatja, nem nagyon szeretném, ha miattam az én észrevételem miat kelljen meghalni úgy, hogy fel kergetik a hajóra. Akkor, egy szemhunyásnyit sem tudnék aludni, már ha lesz olyan, hogy alvás.

Hallgatom az embert, akit Vernon hozott elém, és nézem, ahogy rettegve emlékszik vissza a történtekre. De azt is tudom, hogy elhallgat előlem valamit.

- Ez mind nagyon szép, amit itt elmondtál. De, ha már belekezdtél, akkor fejezd is be. A vége még hátra van. Ha valóban mindent elmondasz, akkor annyi aranyat kapsz, hogy nem lesz okod panaszra. De vigyázz, ha elhallgatsz előlem bármi fontosat, akkor megöllek. Szerintem ez korrekt ajánlat. 

Nézem a férfit, és látom, hogy rágódik a dolgon. Lehet, hogy valami eskü köti valakihez. Nekem viszont tudnom kell minden apró részletet.

- Beszélj a nőről, aki itt volt a kapitánynál. Hogy nézett ki? Milyen fajhoz tartozott? Hallottál valamit a beszélgetésükből? Még, ha csak szavakat is, azok is fontosak lehetnek. Gondolkozz!! Kapsz egy kis időt.

Intek, hogy hozzanak neki enni és inni. 
Amíg a férfi az ételekre veti magát, addig Vernonhoz lépek:

- Nem hagyhatja el ezt a helyet, amíg nem tudok meg mindent. Hozd ide azt a fiatal kék elfet, és ültesd le mellé. Hátha a csacsogásával kiszed ebből az emberből egy-két olyan dolgot amit amúgy nem mondana el. Szólj Jainának, hogy ügyes legyen.

Hallom, hogy a tengerésszel beszél, és ő is úgy gondolja, hogy a barátunk, nem mond el mindent. Bár, a közelben vagyok, hallom amint a férfi értem küldett, pedig itt vagyok a közelében. A tengerész, kap enni, és inni hátha attól beszédesebb lesz. Le ülök hozzá, és a fickó zavarba jön a jelenlétem től.
- Helló, én Jaina Solo vagyok. Benbed, kit tisztelhetek? - Kérdem barátságos hangon, és egy kedves mosolyal az arcomon. - Egyébként, jó étvágyat neked. - Folytatom, barátságos stilusban, és még mindig mosolyogva. Mondjuk, akár a bájaimat is bevethetném, de akkor egy olcso kis ribinek tartana, így maradok a kedves, barátságos hang nem nél. Abból, nem lehet gond. Azon töprengek, hogy mégis mit is tegyek, hogyan férközhetnék a bizalmába, hisz egy tapasztalt sokat látott tengerész van velem, ül elöttem és eszik. Talán, valami semleges dologgal kéne kezdenem, csak még azt nem tudom, hogy mi is legyen az. Közben, az idő is egyre csak fogy. Én marha, pedig eddig csak a köszönésen vagyok túl, és a bemutatkozáson. A férfit, végig mérem, hátha az add némi ihletet, és valóban. Találtam valamit, amin talán el indulhatok.
- Tudja, a szavaiból itélve, maga sokkal műveltebb, mint a legtöbb tengerész, akikkel volt szerencsém meg ismerkedni. - Mondom, és bár csak az egoját igyekszem fényezni, neki, és talán másoknak az jöhet le, hogy flörtölni akarok vele, ami szerintem eléggé abszúrd, főleg mert szerintem túl öreg hozzám. Meg különben se itt terveztem szerelmet keresni magamnak.

Látom, hogy Vernon az utasításomnak megfelelően, odamegy a lányhoz. Biztos vagyok benne, hogy Jania ügyes lesz, és sok mindent kiszed ebből az emberből. Rendelek még nekik bort és sört, hátha az ital megoldja a nyelvét. 

Nagyon fontos, hogy mindent tudjunk, amit ez a matróz tud, hiszen addig nem tudunk indulni. És az idő egyre jobban sürget. Még a végén másik hajó után kell néznünk. És az bizony sok időbe telik. De semmiképpen nem engedek senkit a hajóra, amíg nem vagyunk tisztában a baj mibenlétével.

- Vernon! Tartsd szemmel a kis párosunkat, nehogy valami baj legyen. Addig én egy másik csatornán keresztül próbálok információhoz jutni.

Összehívom az összes mostani matrózt, aki a hajónkra szegődött, és utasítom őket, hogy a kikötőben található összes ivót keressék fel, és érdeklődjenek, füleljenek, hátha valami pletykát hallanak erről a hajóról.

A Matróz csendben hallgatja a lány szavait,és a falatozás közben csak odabiccenti neki az ő nevét.

-Engem Marcó-nak hívnak..-és folytatja az evést tovább.
közben a kék elfet nézi és nem tudja levenni a szemeit a testéről..bár most nagyon éhes volt,de attól még férfi...

Lopott pillantásokkal leste a lány mozdulatait,bár inkább kíváncsiság volt benne,mint feltett szándéka kikezdeni vele..
Az igaz,hogy rég volt nővel,de itt mellette a lányka elég fiatalnak tünt,és bár megfordult a fejében,hogy eltöltene pár kellemes órát a fogadóban..de aztán inkább az ételre és a finom borra koncentrált..és hallgatott...
...és addig be nem fejezte az evést,míg a tányérjáról el nem fogyott az összes étel.
Azután meg egy üveggel a kezében dölt neki egy faládának,és méregetni kezdte a lányt..

Leülök a férfihoz, aki zavarba jön tőlem, és kiváncsian néz engem. Köszönök neki, majd be is mutatkozom neki, a teljes nevemen, amit viszonoz is, majd visszatér az evésre. Arra, viszont már nem reagál, hogy jó étvágyat kivántam neki, se arra, hogy igyekeztem dicsérni őt. Végig gondolom, hogy mit is kéne tennem, hogy a bizalmába fogadjon.
- Én, imádom a vizet, a hullámokat. Egyszer, erős viharban tartottak nekünk evezős órát, mert bármikor kerűlhet viharos helyzetbe az elf. Aznapra, viszont nagyon lefárasztottak minket, utánna hetekig izomlázam is volt. Az idősek szerint, az bakfity, az ő idejükben ők nagyoobb vihart is túl éltek. Bár, szerintem csak füllentettek róla, kötve hiszem, hogy tényleg lett volna az ő idejükben nagyobb vihar a tengeren, vagy bárhol másut. De, azért ártalmatlan kis mesének, elment. - Kezdek bele, de bele gondolva, talán nem ezzel az emlékemmel kellett volna inditanom, de már el mondtam. Közben, a fickó, eszik és engem néz kiváncsian. Majd, mikor végez, hátra döl egy faládához, és engem méreget. Nem tudom, hogy ez most mit is jelent, mert még soha az életemben nem láttam senkinél se ilyen tekintetett, így nem tudom hova tenni a dolgot. Minden esetre, várom azt, hogy mit is reagál. Minden esetre, ha leakarna teperni, úgy is sikitanék, hogy megmentőm valamelyik katonája, meghallja.

Úgy látom a lány nem nagyon boldogul a matrózzal. Pedig határozott utasítást adtam, hogy itassa bőven a férfit, hátha így jobban megered a nyelve. Mindenki tudja, hogy az italtól megered az ember nyelve. Úgy látszik nekem kell kezembe vennem a dolgokat. Intek a csaposnak, hogy vigyen az asztalukhoz még sok rumot. Ahogy látom emberünknek ez a kedvence, bár a többi italt sem veti meg.

Remélem Jania innentől ügyesebb lesz. Látom sorban érkeznek vissza a katonáim, akiket a különböző kocsmákba küldtem ki egy kis információ szerzésre.
Intem nekik, hogy várjanak, és a csaposhoz lépve megkérem, hogy bocsássa rendelkezésünkre a hátsó különszobát. Nem akartam, hogy más is hallja a jelentéseket.