A félvér lány ki tudja, miért vette az irányt, hogy átkeljen a Nagy Füves Pusztán a kontinens közepén? Mivel közel bárhonnan megy bárhová a legrövidebb út majdnem mindig ezen keresztül vezet, ezért nem is olyan különleges ez. Ráadásul a tengerparti részeken sűrűbben lakott a táj és legtöbbször olyanokkal, akik nem kedvelnék igazán őt, pusztán azért, ami. Az itt élő nomádok viszont mindenkivel igyekeznek békésen együtt élni.
Dél körül járhat az idő, amikor a távolban egy lovas délibábos alakja tűnik fel. Ahogy a másik meglátja a hegyesfülűt, rögtön felé veszi az irányt. Ha Nava közelebb megy, akkor hamarosan egy nomád törzs állatokkal, szekerekkel és lovasokkal tarkított csapatát pillanthatja meg. Legalább kétszázan vannak.
Rajta áll, hogy elmenekül-e vagy inkább megnézi magának közelebbről őket. A fentebb említett lovas őrszem barátságosan fogja köszönteni, ha közel ér hozzá.

Meddig tart még ez a pusztaság? Már egy ideje lovaglok ráérőse ezen a területen. Tris mellettem bóklászik. Az nemrégiben tórtént eseményeken gondolkodom. Mostanában vettem észre, hogy mint ha egyre több állat értené a szavam és a gondolataim. Egyébként szerintem ez Trisnek is feltűnt. Egy kicsit féltékeny is. Elég magasan jár már a nap. Dél felé lehet az idő, mivel a gyomrom kezd jelezni. Mivel nincs konkrét uticélom, ezért teljesen mindegy, hogy merre veszem az irányt. A lovamhoz hajolok, és már éppen rá bíznám, merre indul, amikor egy lovasra leszek figyelmes.

/ Na, már csak ez hiányzott! Nem igazán kedvelnek az emberek. Általában a külső után ítélnek. Mindegy, most már megvárom, hogy ki ez és mit akar./

Ahogy közelebb ér, visszafogja a lovát és integet felém. Trist nyugalomra intem és a nyeregre támaszkodva várom az idegent. Nem tűnik ellenségesnek. De hát láttam már érdekes dolgokat. Azért az menyugvással tölt el, hogy Vihar a köpenyem alatt lapul.
Miután odaért hozzám a férfi /nem is csúnya/ illendően köszöntött, ezért úgy dukál, hogy én is viszonozzam.

- Én is üvözöllek. Kit tisztelhetek benned?

A lovas közepes tempóban üget közel a lányhoz és megáll tőle tisztes távolságban. Miután köszöntötték egymást, ideje bemutatkozni.
-Holbat vagyok az ungris törzsből. Üdvözöllek téged. Hamarosan megállunk ebédelni és egy kis mulatságra is sor kerül a tavaszköszöntő ünnepségünk keretében. Ha akarod, csatlakozz hozzánk. A résztvevők egy kis birkózó versenyen mérik össze erejüket. Bár tőlünk csak férfiak jelentkezhetnek, de úgy tudom nálatok tündéknél a hölgyek is igen harciasak. Ha van kedved...
*Utolsó mondata egy udvarias meghajlással szakadt félbe, majd a választ meghallgatva megfordította a lovát és elindult a többiek felé.

A férfi meghívása váratlanul ért. De hát miért is ne?
Én is megbiccentem a fejem felé köszönetem jeléül.

- Igazán kedves tőletek ez a meghívás. Szívesen csatlakozom hozzátok. Meg kell mondanom, éppen valami falu, vagy város felé akartam venni az irányt, mivel igencsak megéheztem.

Azért a mosolyom mögött, az éberségem is ott van. Errdendően nem bízom senkiben. Jobb az óvatosság.
Lassan megindulok a nagylétszámú csoport felé...

A férfi nyugodtan megy vissza a népéhez immáron a lánnyal együtt. Fél óra múlva megállt a menet és elkezdtek néhány szekeret lepakolni és a főzéshez készülődni. Ám a legtöbb férfi nem segédkezett ebben, hanem inkább neki látott újabb rakományokat leszedni és egymás mellé a földbe levert cölöpökkel építették ki a birkózás leendő helyszínét és egyéb előkészületet tettek. Fél méter sem látszódott ki a földből, inkább jelzés értékű volt ez.
Minden további nélkül elfogadták a bejelentést Holbattól, hogy Nava is megküzd velük.
-Nem vesszük olyan túl komolyan, sokan nem is az utolsó győzelemért hajtanak. De aki legyőzi az összes ember ellenfelét, az megkapja a Tavasz Király címet.
*Lassan elkészült az ebéd is és az ünnepséget utána tervezték. Nem tudni, miért tele bendővel akarják, de lehet csupán így jött ki a lépés. És a birkózásban amúgy sem lehet számítani arra nagyon, hogy kijönne a kaja. Csupán furcsa időzítés.

Miután a férfit követve megérkeztem a társasághoz, örömmel konstatáltam, hogy senki nincs megűtközve a kinézetemen. Vagy nem tudják hogy milyen faj az éjtünde, vagy csak egyszerűen nem foglalkoznak vele.
Az asszonyok elkezdték az.ebéd előkészületeit, a férfiak pedig a kűzdőtér kialakítását. Cölöpökkel jelölték ki a területet.

Úgy gondoltam, hagyom a többieket kibontakozni, és megnézek egy-két küzdelmet mielőtt én is beszállnék. Fogalmam sincs a technikájukról, így legalább.képet kaphatok erről is.
Na, de előbb az.ebéd. Fantasztikus illatok szállnak.a.szélben. Nem kéretem magam és nekiállok enni.

Amikor úgy érzem, hogy már egy falat sem csúszik le a torkomon, elkezdődik a birkózás. Két jól megtermett férfi méri össze az erejét. Bele adnak mindent, de azért látszik, hogy nem akarnak komoly kárt tenni egymásban. Ahogy figyelem a kűzdelmet, észre veszem, hogy bár erősek és ügyesek, de nem elég gyorsak. Talán a gyorsaságommal lehet esélyem. Ki tudja, de hát nem is nagyon fontos.
Azért tovább figyelek, miközben fejemet Tris oldalán pihentetem.

Amikor elkészültek és megebédeltek, az első összecsapó páros mellett egy harmadik, amolyan bíró, felhívta nagy hangon a figyelmet, hogy tilos a másikat megütni vagy megrúgni. Így nem is csoda, hogy nem volt sérülés, csupán tényleg birokra keltek. Amint az egyikük a földre került, nem a megszokott szabályok léptek életbe és nem kellett lefogni minden végtagot, csupán elkezdett a bíró számolni tízig és ha az alul lévő nem tudott felkelni addig, akkor vesztett. Így az is győzelem volt, ha a másikat földre teperve egymás haját tépték.
Hamarosan Nava első küzdelmére került sor, ahol ellenfele izmos fiatalembernek tűnik és rögtön meg is próbálja elkapni vagy a könyöke környékét, vagy a vállánál lenyomni, ha ott talál jobb fogást vagy a haját megragadva, ha a kezeinél jól védekezik.
Bizony nem lesz elég csak a gyorsaság, itt az ügyességére is szüksége lesz!

Ahogy nézem a többieket, rá kell hogy jöjjek, itt nekem nem terem sok babér. Egészen más stílusban birkóznak, mint amit én megszoktam. De hát soha nem szoktam feladni. A kudarcokból is tanulok. Ahogy így mélázok, már hívnak is. A fiú akivel összekerültem, izmos, ruganyos mozgású. Elkap a harcikedv, de nem a.vérszomjas fajta, hanem inkább a játékos. Élvezem ahogy az izmaim feszülnek, táncosan mozgok. Valamiért állandóan vigyorgok, de azért èberrn figyelek mindenre. Ellenfelem egyszercsak felém lendül, és már csak azt veszem észre, hogy nyekkenek a homokon . De én sem maradok adósa, átkulcsolom lábammal a derekát, és nem elengedve lebillentem magamról. Így én ülök most az ö melkasán. De már kaszál is a karjával, így ismét megkóstolom a homokos talajt. Már a nevetéstől nem tudok megmozdulni. Rám számolnak. Vesztettem. Nem baj. Remekül éreztem magam. A férfi barátságosan segít fel a földről. Bajnok már nem leszek.

A tünde nem igazán csüggedt úgy tűnik, mikor elveszítette az első mérkőzését, ám hamarosan mások léptek a küzdőtérre. Az utolsók egyike hiába győzött, nem kapott túl nagy biztatást. Bár nem tett kárt az ellenfelébe, de nagy darab pocakos alak nyitott tenyérrel szinte ütötte a másikat egymás után elképesztő sebességgel, így előbb csak hátább kényszerítette, de végül utat talált, hogy az egyensúlyát vesztett ellenfelét a földre vigye. Érezhető volt, hogy az ő technikája közel volt a határhoz, így nagy népszerűségnek nem örvend, ám azért elfogadták.
Ahogy véget ért az első ütközete mindenkinek, úgy következett a következő kör, hol a félvér ellenfele hamar a földre került. Bár ő sem volt szomorú, ahogy a nem rég általa legyőzött mellé állt és még meg is jegyzete:
-Igazából nem akartam kockáztatni, néhányan megpróbálnak az utolsó köröknél kiszállni inkább. De én inkább a biztonságra tettem.
*Furcsa védekezés a történetek miatt. Amit egy ideig talán Nava nem is érthet pontosan. Már másodjára mentegetik magukat azzal, hogy nem is igazán akarnak győzni. A lovas, akivel találkozott, az is említett valamit, hogy nem veszik annyira komolyan, de ez a pali kimondottan azt állítja, hogy a legtöbben csak az első körökben akarnak győzni legfeljebb. És utána vereséget szenvedni.
A rejtély talán csak akkor oldódik meg véglegesen, mikor az utolsó két bent maradt ember küzdelme inkább már csak az ellépegetésből és körözgetésből állt, mint egymásnak feszülő izmoknak. A szurkolásba egyre jobban belelkesült tömeg hatására végül az egyik rászánta magát, hogy legalább úgy tegyen, mintha próbálkozna és hamar győztesen is került ki a versenyből.
Ekkor az egyik közeli szekér hátulját nyitotta le a kirobbanó örömben lévő közönség és a pusztában a lovas említett valamit arról, hogy az lesz a király, aki az utolsó embert győzi le.



A cirkusz kocsikra emlékeztető tákolmányból egy hatalmas troll vánszorgott elő. Nem véletlenül nem tudott a többiekkel örömmel ünnepelni az új Tavasz Király, úgy tűnik a télbúcsúztató rendezvényük alkalmával szimbolikusan egy szörnyek elleni védelmezőt választanak meg, aki nagyon is valóságosan csap össze a törzs kedvenc trolljával. Aki előre borítékolhatóan nem fogja betartani a küzdelem szabályait.
Az elfen van a sor, hogy közbe akar-e avatkozni. A bestia kezein láncok lógnak, amiknek csak akkor lesz szerepük, ha már néhány taslit kapott az ünnepelt és kissé összezúzva elkezdheti posztjának gyakorlását. Ám ki tudja, hogyan reagálnak, ha ezúttal megmenti valaki a hőst?


/Megérzed a csapdáimat, mint macska az esőt./

A második összecsapásomat simán nyerem. Már-már túlságosan símán. Lehet, hogy ez a női mivoltomnak szól. /Nem kell engem félteni. Nem vagyok elkényeztetett kisasszony./ Ezt szóvá is teszem az ellenfelemnek.

- Ha simogatásra vágynék, akkor arró tudnál - közlöm vigyorogva.

Mivel ezt a kört megnyertem, ezért - kisse cinikusan, még önmagamat is kifigurázva - meghajolok a közönség felé. Ezután visszatérek a helyemre és nézem tovább a többiek harcát. Ahogy fogynak a párosok, egyre inkább az tű..ik fel, hogy senki sem akar győzni. / Mi ütött ezekbe? Ez valami fordított dolog?/
Nem kell sokáig várnom az utolsó párosra. Ahogy nézem a két férfit, egyre jobban az az érzésem, hogy itt valami nem stimmel. Aztán a közönség bíztatására az egyikük rászánja magát a támadásra. És már nyert is. / Ilyet sem láttam még./
Ekkor váratlanul - legalább is számomra - a félretolt, zárt kocsiból egy trollt vezetnek láncokon a porondra. Most már kezdem érteni, hogy miért nem akart senki győzni. Ez már komoly dolog. Látom, hogy Trisnek is megfeszülnek az izmai, torkából fenyegető morgás tör fel. Kezemet a fejére teszem nyugtatásnak szánva a mozdulatot.
A troll már nem finomkodik, keményeb odacsap a férfinek. Nem enged lélegzetnyi szünetet sem. Záporoznak az ütései.
Nem tudom mit tegyek. Nem nagyon akarok beleavatkozni, viszont nem is hagyhatom hogy agyonverje ezt a szerencsétlent. Hirtelen szikra pattan ku a fejemből. Megsimogatom Trist:

- Mehetsz! Segíts neki!.......

Nava szemléli a küzdelmet, ahogy egyre gyanúsabban gyorsan hullanak az első körben még kemény, ebben a játékban profi férfiak és végül a finálé már inkább körbetáncversenyről szólt, mint akár csak egymáshoz érésről. És ez már nem is volt túl hihető.
Ám az, ami ezután történt igen, hiszen saját szemeivel láthatta, hogy mitől féltek a küzdőtér kiválóságai. Egy ilyen szörnnyel szemben nem lehet sokáig kibírni és a félvér elf el is engedi a fehér oroszlánját, aki hamarosan a küzdőtérre veti magát.
A törzs tagjai felhördülnek és hirtelen több tucatnyian özönlik el a harc helyszínét férfiak és a troll láncait elkapva húzzák sokan hátra, míg mások Tristet akarják elzavarni a közeléből, hogy ne bántsák.
Valami olyasmi lehet ez a szórakozás, mint a lovaggá ütés, csak súlyosabb pofonokkal. Hamar meg tudják fékezni a bestiát, ám a nagymacskára nincsenek felkészülve, így néhányan seprőnyéllel vagy más hirtelen kezükbe akadt eszközzel próbálják távol tartani, míg a legtöbben kardok lapjával próbálják egy sorban feléje szegezve arrébb kényszeríteni.
Páran a Tavasz Királyt igyekeznek felsegíteni, akinek néhány csontja eltört a kétes értékű címért, de ő is meg van zavarodva kissé.

Ahogy Tris berohan a küzdőtérre, mindjárt kiegyenlítettebb lesz a kűzdelem. Kedvtelve nézem az oroszlán, semmi máshoz nem hasonlítható mozgását. Egészen addig gyönyörködöm benne, amíg valami olyasmi nem történik, amire még nem volt példa .
Férfiak és nők rontanak be a harcoló felek közé. A társaság egyik fele a trollt próbálja elrángatni a láncainál fogva. Olyab mint ha menteni próbálnák az oroszlán elől. Nem akarok hinni a szememnek.
A tőbbiek pedig Trist próbálják elkergetni a porondról. Majdnem felnevetek, amikor seprüvel és kardlappal hadonásznak felé. / Nem kiscica!!!!!/
Persze nem bírnak vele. Úgy látom jobb, ha közbeavatkozom.

- Tris! Gyere, hagyd őket. Úgy látszik nem kérnek a segítségedből.

Megvárom, amíg nekifut, és felugrik mellém a nézőtérre. Nem igazán értem mire megy itt a játék. Nem ismerem aszokásaikat. Lehet hogy minden évben így megy ez náluk.
Amíg megnyugszanak a kedélyek, addig inkább félrevonulunk.
Remélem nem sértettük meg a szokásokat...

Nagy kavarodás támadt Tris bekapcsolódása során ám valamiért a nomádoknak nem nyerte el a tetszését. A maguk békés módján igyekeztek szétválasztani mindenkit, még mielőtt valakinek komoly baja származik. Komolyabb, mint Tavasz Királynak. De az az ünnepségük része lett volna és nem is hagyták volna sokáig.
Kicsit odébb vonulnak, hogy lecsillapodjanak a kedélyek és nem kell elf fülnek lennie senkinek, hogy jól hallja, hogy néhány asszony bizony kikel magából. Ám több férfi is csitítja őket és az első riadalmak után egyre többször hallatszik a „végül is senkinek sem esett baja” mondat. Szép lassan megnyugszik mindenki és már mosolyogva lép oda hozzá és oroszlánjához egy díszes arany berakással díszített, finomabb kelmébe öltözött férfi.
-Szia! Bocsáss meg a kellemetlenségekért, ritkán van vendégünk és a tavaszköszöntő mulatságon soha nem is volt. Nem akart senki komolyabb bajt, Huff az évek alatt már amolyan barát lett minálunk.
Hoztál valami hírt a népedtől? Mi még nem döntöttünk a kérdést illetően.

Lassacskán kiderül, hogy a troll szinte már háziállat náluk. Miután megnyugszanak a kedélyek, egy többieknél díszesebb ruhába öltözött férfi lép hozzám. Aztán olyan kérdéseket tesz fel nekem, hogy elakad a szavam.
Milyen üzenet?????????? Mit nem döntöttel még el?????????
Igazán hülye arcot vághattam, mert elkezdett nevetni. Hát itt csak én nem tudok itt aemmit?

- Már meg ne sértődj - fordulok a férfi felé - de meg mondanád miről beszélsz. Lehet, hogy összekeversz valakivel. A nevem Nava Jade, és teljesen véletlenül találkoztam veletek. Vagy nem így van? - szegezem neki a kérdést.
Kezd nem igazán tetszeni ez dolog nekem.

Szerencsére a harag nem hosszú életű és csak néhányan próbálták fokozni a hangulatot, a legtöbben csillapítják a kedélyeket. Ám utána sem vár unalmas és nyugodt élet a félvér lányra az általában unalmas és nyugodt életet élő nomádok egyik törzsében.
A férfi legalább annyira meglepődik Nava válaszán, mint amennyire az meglepődött magán a kérdésen. Úgy tűnik nagy itt a félre értés és szerencséjére nem a titkolózás és intrika világa ez, mint Zevadar. A homályos részeket igyekeznek ezek az emberek hamar tisztázni.
-Körülbelül fél holdhónappal ezelőtt a fajodból jött valaki, aki először csak együtt akart utazni velünk. Később egyre lelkesebben igyekezett buzdítani mindenkit, hogy csatlakozzanak egy népek közötti összefogáshoz.
Arról beszélt, hogy az emberek királysága valami ősi megállapodást nem akar betartani. Hogy Braslov városa rossz helyen van és az a mi földünk. A királya nevében kezdett el ígérni, hogy ha csatlakozunk a támadáshoz, ahol állítólag az orkok is segítenének nekünk, mert őket is, ahogy a sötét elfeket bántja, hogy kiforgattak minket az örökségünkből, akkor együtt vonulnánk hadba.
Ám sokan úgy tartják az öregek közül, hogy minket nem zavar az, hogy ki hova építkezik. Van elég legelő bőven. Az igaz, hogy az állatok mostanában soványabbak és talán ha nem mindenki ugyan azt a legelőt legelné... De mint mondtam, nincs közös döntés erről, és még idő kell, hogy átgondoljuk.

Érdekes amit az ember elmesélt nekem. Tehát valaki a népemből megpróbálta kijátszani ezeket a békés embereket, és összeugrasztani őket másokkal. Ez mindenesetre érdekes. Minél többet meg kell tudnom erről.

- Mesélj el nekem mindent erről. Tudod ennek az alaknak a nevét aki a fajomból itt járt?

Még az is lehet, hogy találkozom vele. Ki tudja?....

A férfit csodálkozással töltötte el, hogy az éjtündék népében ez a terv -ha már ennyire lelkesen toboroznak hozzá- nem terjedt a híre. Bár nem tudhatja, ki kivel szokta az ilyen ügyeket megbeszélni ott, de úgy képzelte el, hogy legalább hallomásból mindenki hallotta ezt a nagyszabású tervet, hogy felkészüljön az ő népüknek is minden tagja a csatára.
-Mirimealként mutatkozott be, egy életvidám csaj, ahogy te is. Sokat mosolygott és beszélgetett, de inkább a mi sorsunk érdekelte, nem sokat árult el az otthoni dolgokból.
*A szekerek felé nézett, ahol sokan már kezdtek ismét pakolni, az ebédre volt egy kis testmozgás, de ideje az örök vándor törzsnek most útra kellni.
-Mi a törpök országa felé megyünk, ha gondolod, tarts velünk!

Meglepett amit mesélt a másik éjtündéről. Számomra teljesen világos hogy fajtársam nem volt őszinte ezekkel az emberekkel. Inkabb őket beszéltette és próbált minél több információt szerezni tőlűk. Ezt még nem tudom hova tenni, de lehet hogy nem is foglalkozom vele.

Kedves az invitalas, de még nem tudom velük tartok-e.

- Köszönöm az invitálást, induljatok csak nyugodtan. Ha megyek, úgy is utolérlek titeket.

Elnézem ahogy készülődnek és miközben Tris fejét vakargatom búcsút intek nekik.

Ahogy elmennek, lehuppanok a földre.

- Na kincsem, merre induljunk?

Naja úgy dönt, hogy idő kell neki, hogy megeméssze a történteket. Amikor a törzs útra kelt, ő még kicsit marad, majd oroszlánjához fordult tanácsért. Talán ő jobban átlátja Természet Anya gondolatát az ügyben. De az is lehet, hogy az emberi faj belső vitái -még ha azt a kegyetlen selfek is szítják- nem érintik meg az erdei elfek istennőjét. Az ő szeme messze a felszántott és megművelt földeken túl, a természet háborítatlan harmóniája felé tekint.
- Na kincsem, merre induljunk?
*Tirstan orrcimpáiba egy észak felé vonuló gnú csorda illata ült már meg percek óta és a szapora állatokat talán ő szívesebben ritkítaná meg, mint zűrös politikába ártsa magát. De lehet, hogy a lány túlságosan is vágyik délre, a törpék földjére és ez kihat a ragadozóra?
Csak rajtuk kettejükön múlik, hogy melyik irányt választják.

Ahogy ketten maradunk Trissel, elgondolkodtam a továbbiakon. Eszembe jutott, hogy van nekem egy ismerősöm a törpék között. Whupply, akit a kardok díszítésére kértem. Vidám fickó, csak kicsit iszákos és sokat beszél. Viszont remek munkát végzett - simítok végig Vihar markolatán. Szeretem ezt a kardot, bár majdnem belehaltam abba, hogy kiérdemeljem. De ezek.már emlékek. Döntöttem.

- Tris, indulunk. Meglátogatjuk a törpöket. Indulj vadászni, majd utolérsz. Az berek után indulok.

Miután Tris már el is tünt mellőlem, vágtára fogtam a lovam. Nem kellett sok idő és megláttam a karaván utolsó embeteit. Hamar beértem őket. Lovamat az ő tempójukhoz igazítva olvadtam bele a társaságba.......

Az oroszlán és félvér társa elmélyednek a gondolataikban, hogy merre is folytassák. Egyiküket vonzotta a vadászat gondolata, ám a lány végül arra jutott, hogy mégis el kellene menni a déli országba új kalandok reményében.
Útnak indítja a nagymacskát, hogy kiélhesse ösztöneit a nyílt, füves vidéken, ahol a szem a végtelent látja. Hamarosan úgy is teli gyomorral fog visszatérni, és a megismert kedves emberekkel folytatják a vándorlást.

/folytatás a törpék hegyvidékes országában itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t345-uj-hirek#8413
/