Hirion ott tart, ahol elkezdte. Vagy hát nem ott, hanem abba hagyta.
A lényeg, ami a lényeg, ő a hadseregbe menekült volna, hogy elfusson az őt megölni akaró elől. Ám azt abba hagyta a kemény kiképzések miatt.
Most is egész délelőtt futnak a társaival. Persze ez már könnyebbség a 12 órás és a 24 órás hosszútávokhoz képest, de most gyorsabban is kell futniuk. A Fekete Hegyekben vannak, ahol egy assasin táborban folyik a gyakorlás.
A haldokló fiút az egyik orvgyilkos találta meg és vitte magával. Bár megmentették az életét, ám a gyomrát már nem sikerült. Túl súlyos sebeket szerzett, így jelenleg csak egyre fogyatkozóbb erejével gazdálkodhat. De valahogy le kell tudnia, hiszen a különleges növényi nedvek, melyek a szájában is felszívódnak nem adnak örökre elég energiát neki.
Így bizony igen keserű-édes még az ebéd ideje is, amíg nem a testüket fejleszti a többiekkel. És a körülötte lévő beszélgetésekből lassan kiderül számára, hogy délután nem az erőnléten lesz a hangsúly, hanem a reflexeken és egyéb elmepallérozáson, hogy a kardvágásokat begyakorolják, technikát fejlesszenek.

Már csak az akaraterő és a bosszúszomjas gondolatai azok, amik Hirion-t még talpon tartják. Hallja maga körül a többiek kapkodó lélegzetét és tudja, hogy ő sem néz ki jobban, mint a többiek. Már az is csoda, hogy egyáltalán itt van és még a keményebbnél keményebb edzéseket is túlélte.
Mire a merényletből, amit Thea ellen szervezett magához tért, kiderült, hogy egyelőre megmenekült, de ezt már néha nem is tudja, életnek nevezheti-e. A gyomrát nem tudták megmenteni, így csak olyan növényi anyagok tartják életben, amik a szájából szívódnak fel.
És egy assassins kiképző táborba került. Ha azt hitte a katonaság kemény volt, akkor megtudta, hogy tévedett. De itt még annyi esélye vagy választása sem volt, mint ott. Csinálja vagy meghal.
Igaz néha amúgy sem sok választotta el tőle, de ha már ott, akkor túlélte, be akart mutatni Thea-nak, így küzdött…….és futott, vagy azt csinálta, amit mondtak neki.
Különben is, csak három, különleges táplálék nélküli nap és vége. Ennyi haladékot kap a sorstól, ha nem kap enni.
Ezért fontos az étkezés, amit azért fogad örömmel mégis inkább, mert legalább ilyenkor békén hagyják.
Nem nagyon beszélgetnek vele, de hallani kitűnően hall és egy megkönnyebbült sóhajtással hallja, hogy legalább délután nem futni vagy húzódszkodni, vagy fekvőtámaszozni kell. Bár itt semmi sem könnyű. Bekapja és elszopogatja a kezébe nyomott leveleket és érzi, ahogy ismét feltöltődik energiával, bár izmai még mindig remegnek az erőfeszítéstől.
Vajon mit találnak ki leleményes kínzóik?

A srácnak nincs olyan szerencséje, hogy csak úgy megússza a tápanyagbevitelt csendesen, félrevonulva. Ráadásul a legnagyobb termetű mester az, aki a szemével megkeresi a fattyút és utána egyenesen az asztalához meg leülni. Nem kér engedélyt, minek? Számára nem kell.



Csendben eszeget vele szemben egy darabig és a kenyeret jó ízűen mártogatja bele a babfőzelékbe, hogy azzal kanalazza ki és tegye a szájába. A harci maszkját persze levette, még mielőtt kikérte volna az adagját, az most is ott van a fatálon az evőeszközök mellett. Ám nem csak azért jött ide, mert máshol ne lett volna hely.
-Kölyök! -szólal meg az utolsó falatok megrágása közben- Fejlődnöd kell a varázslás terén. Azt hallottam, hogy te már beavatott vagy.
Ha túl akarod élni, akkor az életerőt más lényektől kell elszívnod. Figyelmeztetlek, hogy a társaid legyengítése tabu téma! Ám szerezhetünk neked állatokat.
Azt akarom, hogy délután te ezzel foglalkozz a mentoroddal együtt! Ebben mi nem tudunk segíteni. Csak öten voltunk az elmúlt évben, akik a beavatásban részesültünk. És ebből is két társam már meghalt azóta. Ha lenne mód közös gyakorlással fejleszteni sem részesülhetnél a jutalomban, hogy egy ilyen magas szintű tag foglalkozzék a te fejlesztéseddel.
Nem tudom, miért maradt ki ez az igézet. A mi harci stílusunk elsős sorban a mágia nélküli küzdelemre alapul. Olyan gyors és annyira oda kell figyelni, hogy általában lehetőséged sincs közben bűbájjal foglalkozni. De ettől még nagyon hasznos tud lenni, jó időben lépsz fel vele.
*Hirion valószínűleg tudja, hogy miért felejtődött ki a repertoárból. Elég gyorsan összekapott azzal a meghalt démon lelkével, aki tanítványául fogadta, de annak életében sem volt annyi varázsereje, mint ami most van a fiúban. Bár lelkesen okította, hogyan tévesszen meg fiatal lányokat, akik elhiszik majd róla, hogy nagy erejű boszorkánymester, ám ebből a jutalomból sem kért a hálátlan számkivetett. Inkább hátat fordított Zevadarnak.*

Csendben „kérődzik” a levelekből álló ebédjén, amikor megjelenik az asztalánál a legnagyobb méretű mester, aki már majdnem vetekszik egy izomheggyel, azonban mégis olyan csendben mászkál, hogy csak akkor veszi Hirion észre mikor leül vele szemben.
Kileli a hideg zord vonásai láttán, de az nem szólal meg, csak komótosan eszik, a fiúnak meg eszemben sincs kezdeményezni, mert ezek a harcosok már-már legenda számba mennek.
Mikor aztán végre megtöri a csendet csodálkozva mered rá Hirion és szemöldöke megindul felfelé, egészen homloka tetejéig kúszik, ahogy egyre többet elmond a férfi.
~ Hogy én beavatott? Meg, hogy gyakorolnom kéne az életerő szívást? ~
Nem tudja hogyan képzelik, bár ez a kiképzőket általában nem igen érdekli ez, csinálni kell és kész.
Még az is erőlködve megy, hogy kilépjen a testéből, mert szinte el sem akarja hinni, hogy ezt a képességet megtanulta, valószínűleg a sokk hatására sikerült az is, de, hogy most másikat tanuljon……
Hogy nem ezektől a szinte emberfeletti képességekkel rendelkező assassinoktól kell tanulnia, az sokkal nagyobb örömmel tölti el, mint azt a férfi hinné, hiszen még a mentorok is kegyetlen tempót diktálnak.
Az, hogy ezt akarja vele gyakoroltatni, az azt jelenti, hogy felfigyeltek rá és valahogy ez nem tölti el boldogsággal. Elég nagy a halandóság a tanoncok között alapból is és neki még a fegyverekkel is meggyűlik a baja. Mi lesz, ha, ahogy a férfi mondja, nem lesz ideje használni, míg egy társa leüti közben a fejét?
Ezért csinálta végig az egész menekülését? Ezért hagyta ott a démont, hogy most mégis mágusnak álljon? Igaz, nem mindenki képes beavatott szintre jutni magától csak úgy…..
Talán ez valami jel, hogy ezen az úton induljon el? Vagy csak ezzel akarja megnyugtatni magát?
Még alig felnőtten, lelki sérülésekkel tele, fél gyomorral, vajon mit akarjon az élettől?
Különben sem mehet sehová, nem engednék el, még ha nem is halna közben éhen.
Nem tud mit tenni, csak bólintani, hiszen nem kérdezték a véleményét.
- Értettem!

Hirion nehéz feladatot kap. Az oda ülő mester nem tudja, hogy bizony csúnyán összebalhézott már régen a mágia tanulásért felelős nem evilági mesterével. Csak annyit hallott a megmentett gyerekről, hogy támadói életben hagyták és valószínűleg a magasabb szintek mágiájának köszönhetően hitette el velük, hogy hulla.
Arra a varázslatra szüksége van minden képen, hiszen máskülönben hamar le fog esni itt mindenkinek, hogy ha nem tudja, akkor olyan küldetésre kell küldeniük, amin az út egyirányú. No, nem azért mondva, hogy máskülönben olyan sok esélye lenne merényletet végrehajtani és testőrökön keresztülvergődni visszatérni az újdonsült testvéreihez! A meghalás bőven benne van a betárazott mesélői húzásokban így is.
Ám szerencsére ma délután nem a gyakorlottabb többiekkel kell tanulnia, hanem így ürügyet kapott arra, hogy a mágiában fejlődjön. Rajta áll, hogy egy „használatra” kapott cserép virág felett gondolataiba süllyed, hiszen ha hívja is démoni mentorát, az már nem foglalkozik vele soha többé. Nini-Wellben egy életre elásta magát, hogy ilyen könnyen jusson előre.
Ha nem akarja teljesen ellógni az időt, akkor ismét szellem alakot ölthet és anyagi horgonyait hátra hagyva meglesheti a keményen gyakorlatozókat. Ha így tesz, szeme hozzá szokik a gyors mozdulatokhoz, a assassinok főleg hosszú tőrrel vagy rövid karddal dolgoznak, ám majdnem mindegyikük két kézzel dolgoznak. Valóban nincs idő még gondolkodni sem, gyors egymásutáni támadásokra építenek amit ha az ellenfelük nem véd ki, akkor betalálnak és hamar fölénybe kerülhetnek. Mozdulataik nem védelem-orientáltak, néhány magasabb szinten álló már azt próbálgatja, hogyan lehet a leggyorsabban előrántani fegyvereiket, és onnan indítani az attakot. Jól kivehetően meglepetésszerűen szoktak közvetlen közelről fegyvert ragadni és még az előtt végezni a célponttal, hogy annak védelmezői beavatkozhatnának.
Fél tucatnyian vannak, három pár, akik azt gyakorolják, hogy ha az egyik fegyverük elveszik, akkor fél kézzel hogyan lehet egymás után akár három-öt szúrást vagy vágást is hárítani fél kézzel, hogy megvárják a kedvező alkalmat, amikor másik kézzel elkapják ellenfelüket és egy mozdulattal földre küldve egy gyilkos döfést azonnal el lehet helyezni rajta.
Ám ki tudja, hogy Aw fia tényleg erre felé jönne-e? Lehet, hogy a főváros felé veszi egyből az irányt és hat órán keresztül élvezheti a valódi szabadságot. Vagy talán a Fekete Hegyek magányos kopárságára vágyik!
Csak rajta áll, hogy mivel tölti a délutánját senki nincs aki igazán ellenőrizné, valóban szellem varázsoktatójával társalog-e új képessége ügyében.

A mesternek persze arról nem kell tudnia, hogy mennyire nem áll a helyzet magaslatán a beavatott képességek terén és azt már megtanulta Hirion, hogy annál jobb itt mindenkinek, minél többet gondolnak róla. Neki meg egyáltalán nem hiányzik, hogy a többiek piszkálják, vagy a a kiképzők rá másszanak, már így is éppen csak bírja az iramot és most, hogy már meg van a célpontja a bosszújához, az életben maradás dominál nála, nem a halálvágy.
Ehhez azonban meg kell tartania a látszatot, hogy bírja a mágikus tudást, amivel itt a mester szerint is kevesen rendelkeznek.
Mikor eljön a gyakorlás ideje, kap egy cserép virágot, amelyből el kéne vonni az életerőt, vagy valami hasonlót, de hát fogalma sincs hogyan kezdjen hozzá.
Ugyan biztos benne, hogy a démon, akivel Nini-Well-ben összekapott szóra sem méltatja, de azért megpróbálkozik vele, ……persze teljes a kudarc.
Egy ideig kétségbeesetten bámulja a növényt, aztán úgy dönt, talán legalább a másik képességét gyakorolhatja és csodák csodája, elsőre sikerül és teste élettelenül terül el a kókadozó virág mellett, szelleme meg felszabadultan veti magát az ég felé, majd visszafordulva a többi gyakorlatozót veszi szemügyre. Nem árt ha elles egy-két fogást.
Belefeledkezve szemléli a gyakorló küzdelmeket, amiktől ő még olyan távol van, mint a zöld legelő és Zevadar hegyei egymástól.
Valószínűleg addig nem marad életben, míg ezeket megtanulhatná, nem tartja valószínűtlennek, hogy ezek a férfiak talán gyerek koruk óta gyakorolják.
Ezt elnézve, lehet, hogy mégis jobban jár, ha a mágikus képességeit erősíti, azzal talán kivívhatja, hogy ne nézzék levegőnek és egyszer kikerüljön innen…..élve, hogy a maga útját járja.
Nem is érzékeli az időt, amíg a harcosok között lebzsel, minél közelebbről nézve őket.

A fiú lehet jól döntött, hiszen az alvás után szorgos -titkos- közelharc tanulása után nem kell újra futnia a fekete, élettelen sziklákon.



-Elérkezett a harc ideje. Most megmutathatod, hogy mit tudsz.
Parancsot kaptunk, hogy likvidáljunk egy veszélyes közhivatalnokot. A városban rászállt a mi kémeink elkapására és a félreállításával abban reménykednek, hogy talán újra nyugodtan spicliket mozgathatunk ott.
El kell menned Délosba, az emberek királyságának déli területére! Repet inkvizítor után kell kutatnod és szívébe állítanod a tőrödet. Mivel állapotod súlyos és minden erődre szükség lesz, egy élő lovat kapsz az útra. És egy keveset az eddigi receptből. Remélem sikeres volt a tegnap délutánod és a paripa erejéből is tudsz táplálkozni az úton.
Most eredj! Azonnal indulnod kell, a király nem tűr késlekedést!
*A sietség oly nagy, hogy nem is részletezi azt, mennyire nem tartja valószínűnek, hogy a srác megéri a visszautat -különleges táplálék ide vagy oda-, ha nem szerzi meg időben az új átkot. De egy szellem oktató szinte mindig segít a pártfogoltjának.
No, ez persze most nem fog megtörténni!

Senki nem fedezi fel Hirion kis titkát, mindenki aki látja, azt hiszi szorgalmasan gyakorolt egész nap, míg a többiek vért izzadtak a fegyveres vagy más fizikai harcban.
Azonban reggel igen csak rossz hírrel ébresztik, amit hitetlenkedve hallgat, hiszen tisztába van vele, hogy mennyire nincs készen erre, vagy bármilyen más feladatra, arról már nem is beszélve, hogy még annyit sem tud, mint amit feltételeznek róla.
Azonban itt nem kérdezi senki tőle, hogy miként érez a feladattal kapcsolatban és valószínűleg, senki nem is hullat majd érte könnyet, ha nem tér vissza. Ha sikerrel jár és nem tér vissza, levadásszák és meghal, ha nem jár sikerrel szintén, ha visszatér, akkor meg várhatja a következő halálos küldetést, szóval remek kilátások a jövőjére nézve. Azt hitte talán kap még némi haladékot, de nem.
Hogy az emberek közé küldik, meg külön kicseszés, hiszen tisztában van vele, mennyire kedvelik ott a magafajtát.
~ Egy inkvizítor? Az valami pap féle? ~töri a fejét, de nem nagyon hagyják töprengeni, máris szedheti a motyóját és mehet gyilkolni, vagy meghalni.
- Király? – torpan meg azért. – Van új király?
Ha választ is kap, akkor is mindegy neki, megkapja a lovat és útnak indítják, még szerencse, hogy a receptet megkapja, így talán éhen nem fog halni.
Hogy hogyan fogja megoldani a feladatot úgy, hogy nem képes az elvárt átokra, hát az érdekes lesz……legalábbis számára.
Mivel az élete múlik rajta, azért út közben is fogcsikorgatva próbálkozik.

Az élet valahányszor rámosolyog Hirionra, hamar kiderül, hogy egy csalfa tréfán nevet csak, nem a fiút kedvelte meg.
Az assassinok egész más kiképzésben részesülnek, mint a hadsereg, úgy tűnik. Már az elejétől kezdve nem seprű hurcolásász folyik itt, hanem igazi fegyverrel faragnak férfit belőlük, nem a kitartásra, hosszú menetelésre helyezik a hangsúlyt, majd zárt és összeszokott alakzatra, hanem kipihenten lépni oda az áldozathoz és pár villanás alatt megölni.
Ám a lényeg úgy tűnik ugyan az, mint Zevadarban mindenhol. Szolgálni a királyt és a gyengék hamar kirostálódnak. Az erősek pedig a vállukon hordják a Birodalom Jövőjét. Itt sem csirkekeltetést folytatnak, a gyors tanulást rövid halálozási idővel ösztönzik és minden napot úgy kell ezek szerint itt is átküzdeni, mintha belehalhatnál a következő harcba a henyélésed miatt.
Most vissza kapja jól ismert kardját a fiú, de új fegyverekkel is felszerelik. Először is csuklyás ruhával, amivel könnyen rejteni tudja mindenét. Két hosszú tőrt, melyet ezen öltözék belsejébe is el lehet rejteni és az általa már jól látott módon gyorsan kikapni.
-Új uralkodó? Azt se tudjuk biztosan, hogy a régi halott-e. Ha rám hallgatsz ne ezen járjon az eszed, hanem azon, amivel megbíztak! Bárki is lép majd trónra, nem lesz oda érted, ha bukással térsz vissza. Akkor jobban teszed, ha a kardodba dőlsz, mint hogy beteszed Zevadarba a lábad...
*Ha a patriotizmus legkisebb szikrája is fellobbant volna a fattyúban, hát hamar kihunyhat. Az itteniek nem foglalkoznak a királlyal, még a meglétével sem. Ahogy valószínűleg a király sem foglalkozott velük. Ha az kellene, valószínűleg ugyan úgy megölnék az egyik családtagját.
De itt a király mindig is létezett. Hiszen az ő nevével törvényesítették a gyilkosságokat országon belül és kívül. Márpedig akkor mindig is léteznie kellett a sötét elfek társadalmának alján, hogy a nép elfedje a jó felségük dicső hírével a valódi természetét.