Ha nem a lányunk életéről lett volna szó, egy percig sem mondtam volna ellent egy kis hancúrozásnak kedvesemmel a természet lágy ölén, de erről most szó sem lehetett.
A szörny ordításától és a testőrök halk, egymást biztató kiáltozásától kísérve máris lóra kaptunk és meg sem álltunk a városig, ahol az oawa kétségbeesve várt már bennünket és mikor megtudta, hogy mindent megszereztünk, le sem tagadhatta volna macskaképére kiülő megkönnyebbülést.
Azonnal nekilátott a szer kikeverésének és biztosított bennünket, hogy Aglarnis ezek után minden valószínűség szerint meg fog gyógyulni, már csak idő kell hozzá.
Így aztán én is sokkal nyugodtabban tartottam az engem félrevonó szerelmemmel.
Igen meglepett,a mit felajánlott és boldog mosollyal öleltem meg, hiszen soha nem kételkedtem benne, hogy akármi is történik velünk, akkor is örökké félteni fog, de közben soha nem tart vissza semmitől, amitől teljesebbnek érzem magam, ezért hálás voltam neki.
- Te vagy a legjobb férj a világon! – szakadtam el egy forró csókkal tőle. – Mindig megbízom benned, minden esetben, bármi is legyen. Vágjunk bele!

//Köszönöm a játékot, remek volt, mint mindig //