- Áá... Mintha pofán vágtak volna.
Óvatosan tapogattam végig az orrom és arra a következtetésre jutottam, hogy ténylegesen pofán vágtak. Szörnyen fájt, de szerencsére nem tört el. Viszont a rajta lévő rászáradt vérből ítélve elég csúnyán elkaptak.
Igyekeztem visszaemlékezni arra, hogy mégis mi történhetett velem a múlt éjszaka, de azt leszámítva, hogy megállás nélkül döntöttük magunkba a piát semmi sem rémlik. Lassan és komótosan összekapartam magam a földről és az istállóban találtam magam. Másnaposság ide vagy oda, szinte azonnal feltűnt, hogy  a társaim lovai eltűntek. Sőt még az enyém is. A rohadékok itt hagytak. Pedig mostanában kimondottan jó magaviseletű voltam. Tegnap sem csináltam semmit, csak ittam, ahogy mindenki más. Bár volt egy fura álmom amiben félholtra vertem a kapitányt. Rég nem álmodtam ilyen szépet elvégre gyűlöltem az felfuvalkodott hólyagot. Szívem szerint félholtra vertem vol...
- Óóó...
Nyilallt belém a kellemetlen felismerés, majd ennek örömére elkáromkodtam magam. Szerencsére az erszényem már nem járt úgy mint a lovam szóval úgy döntöttem a mai napot a fogadóban fogom tölteni. Bár vízen kívül egy darabig más nem szándékoztam inni.
Széles vigyorral tártam ki az ajtót és sétáltam oda a pulthoz. A fogadós jót kuncogott az orra alatt mikor egy korsó friss vizet kértem. Erős késztetést éreztem emiatt arra, hogy a hátába állítsam a tőröm, de sajnos az egyik alapszabályom az volt, hogy fogadóst nem bántunk. Persze kivétel erősíti a szabályt, de ez most nem volt a megfelelő alkalom.
Miután megkaptam az italomat, tekintetem végigcikázott az egész fogadón hely után kutatva. Volt egy-két üresen álló asztal, de emellett valami más is szemet szúrt. Méghozzá egy meglehetősen formás hölgyemény, karddal az oldalán.
És én még azt hittem, hogy ez egy szörnyű nap lesz.
Felemeltem az vizeskorsómat és útnak indultam, meg sem állva addig az asztalig aminél a lány ült.
-  Elnézést hölgyem! Szabad ez a hely?
Böktem rá a vele szemben lévő székre, majd elővéve színészi tudásom barátságos mosolyt villantottam a szépségre.

Miután engedélyt kaptam rá, helyet foglaltam az asztalnál és nagyot kortyoltam a korsóm tartalmából. Jó kis víz, bár ha jól rémlik frisset kértem. Jobban nem lettem tőle, de szerencsére rosszabbul se. Mondhattam volna, hogy "Soha többé nem iszom.", de ez a mondat pár óra elteltével oda fajult volna, hogy "Soha többé nem iszom sört.", majd ismét pár órával ezt követően, már a pultnál kortyolgatnám, azt a borzalmat, szóval nem tettem magamnak felesleges, ígéreteket.  Ehelyett inkább a szemben ülő szépséget lestem a tőlem telhető legnagyobb diszkrécióval. Nem nézett ki úgy mint egy elkényeztetett királykisasszony, sőt ha nem lennék másnapos, szerintem akkor is gond nélkül betörné az orrom.
Kapásból nem reagáltam arra, hogy jeget kért. Nyilván hűteni szeretné a lóhúgy hőmérsékletével rendelkező sört. Mikor felém nyújtotta a hideg tasakot elvigyorodtam.
- Szép és még nagylelkű is. Ritka ma az ilyen manapság.
Na jó nem. Minden második örömlány ilyen, de ezen teóriámat jobbnak láttam nem nagydobra verni olyan nők körében akik nem testük árulásából keresik kenyerüket.

Végül elfogadtam a jeget. Bár nem a sebem hanem sokkal inkább a sajgó fejem miatt. Ha egyszer király leszek, kifejlesztetem a másnaposság ellenszerét. Újabbat kortyoltam, a vizemből és ezzel egy időben kivágódott az ajtó. Hátranéztem és kis híján leköptem a mögöttem ülőt. Nagyot nyeltem, majd lehajtottam a fejem.
- Bazd meg!
Morogtam az orrom alatt, közben pedig nadrágom rejtett zsebében kutattam. Szinte azonnal ráakadtam arra amire nem szerettem volna.
A franc egye meg! Rohadtul le kéne szoknom a piáról.
Még egyszer utoljára végigtapogattam a zsebemben lévő aranymedált, majd tovább reménykedtem benne, hogy nem vesznek észre. Ilyen állapotban se menekülni se küzdeni nem tudok. Legalábbis úgy nem, hogy annak valami eredménye is legyen. Bár tekintettel arra, hogy a dühösebbik "barátom" egy kétajtós szekrény méretével és masszívságával vetekedett, meg sem fordult a fejemben a harc. Hiába vagyok jó kardforgató, ha a technikámhoz ügyesség és gyorsaság szükségeltetik.

Más választási lehetőségek híján követtem a nő utasítását és elbújtam az asztal alá, átvettem a kulcsokat aztán el is indultam. Persze nem rohanva. Annál feltűnőbb dolog nincs is mint egy félig üres fogadóban futni. Szépen és komótosan lépkedtem előre, hogy a lehető legkevesebb feltűnést keltsem. Persze ez az én állapotomban nehezebb volt mint hittem és valószínűleg nem is sikerült olyan jól mint gondoltam, elvégre szinte azonnal kiszúrtak.
- Blackwater!
Ordított rám a nagyobbik. Orrom alatt elmormoltam egy halk szitkok, majd széles mosolyt erőltetve az arcomra megfordultam.
- Dent! Butch! Öreg cimboráim. Mi szél hozott erre titeket?
- Én megölöm!
- Nyugi Dent. - Mondta az alacsonyabb termetű férfi, gúnyos vigyorral a képén. Ez nem jelentett jót.
- Hol a nyakláncom?
- Itt. - Húztam elő a zsebemből. - Tessék visszaadom. Úgyse megy a szemem színéhez.
Átnyújtottam a nagydarabnak, aki miután a nyakába akasztotta szinte megszabadult minden haragjától. Legalábbis látszólag, ugyanis úgy gyomorszájon vágott, hogy azt hittem kihányom azt a keveset is ami még bennem van.
- A főnök üdvözletét küldi.
- Így? - Kérdeztem a mindkét kezemet szorosan a hasamra tapasztva.
- Azt mondta hogy: "Találkozunk a pokolban."
- Bassza meg. - nyögtem magam elé. A két férfi vigyorogva nézett le rám és készülődtek ahhoz, hogy halálra verjenek. Hol van ilyenkor az a rohadt városőrség?

A földön fekve vártam a további ütéseket és rúgásokat. Hihetetlen, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Pedig legtöbbször gond nélkül szétvertem mindkettőt. Most pedig csak várni tudtam. Viszont hiába. Az ütések valamiért nem érkeztek meg.
Felnéztem rájuk és azzal szembesültem, hogy az előbbi nő szétveri a fejüket. Méghozzá hogyan? Te jó ég! Nem szeretnék rosszban lenni ezzel a némberrel. Legalábbis nem szeretnék úgy járni mint Dent "barátom." Csoda ha lábra áll ezután.
Miután elintézte a fiúkat felsegített, én pedig Dent után hajítottam a nyakláncát. Szart sem ért, szóval nem láttam értelmét annak, hogy megtartsam. Ezt követően, leültem az egyik székre, majd kedvesen rávigyorodtam a nőre.
- Ez csúnya volt. Hatásos, de csúnya... Tetszik a harcmodora hölgyem.
A zsebemből előhúztam a szobája kulcsát.
- Úgy érzem erre már nincs szükség... - A vigyor eltűnt az arcomról. - Ha jól sejtem nem csak a jó szándék vitte rá arra, hogy kihúzzon a szarból.

- Nem is rossz ötlet.
Mondtam, majd megpörgettem a kulcsot a mutatóujjamon. Amúgy is régen fürödtem. Meg egy fürdő talán végre felrázna egy kicsit. Megragadtam a kupám majd egyetlen húzással kiittam belőle az összes vizet.
- Engedelmével inkább a fürdőt választanám hölgyem, de ha gondolja nagylelkűségéért cserébe adhatok némi pénzt, hogy legyen miből finanszírozni a kovács szolgálatait.
Nem vagyok kifejezetten adakozó típus. Sőt. Én inkább elveszek mint adok. Ettől függetlenül hajlandó lettem volna fizetni neki, elvégre mégis csak kihúzott a csávából. Legfeljebb azzal nyugtáztam volna magam, hogy majd visszalopom az összeget valami hájas nemestől. Ha elfogadja a felajánlásom a kezébe nyomom az erszényem, ha nem hát nem, mindenesetre ezt követően egy újabb vigyor kíséretében meghajoltam, majd elindultam a kulcshoz tartozó szoba irányába.
A szobába érve lehámoztam magamról a különböző páncéllemezeket, megszabadultam a gönceimtől, majd belehuppantam a szobában lévő dézsába. Hátamat a szélének vetettem, lábaimat pedig a túlsó szélére feltéve pihentettem. Kifejezetten kellemes volt a víz.
- Meg tudnám ezt szokni.
Mondtam széles vigyorral az arcomon. Közbe-közbe tőrömmel játszadoztam, illetve a hideg penge lapját az arcomhoz szorítottam, hogy legalább valamennyire lemenjen a duzzanat.

Miközben vígan fürdőztem, az ajtó egyszer csak kitárult. A nő lépett be rajta én pedig széles vigyorral üdvözöltem. Vannak akik szégyellősek, de én nem tartoztam közéjük. Az egész városon átsétálnék csupaszon, ha úgy tartaná kedvem... Vagy ha a városőrség nem zárkával díjazná eme cselekedetemet.
- Nos a víz elég kellemes. Ráadásul nem számítottam arra, hogy kegyed ilyen hamar visszaér.
Eztán mintha mi sem történt volna folytattam a fürdőzést. A nő az ágyra ült és hozzám hasonlóan a tőreivel foglalatoskodott. Miután úgy véltem mára elég abból, hogy áztatom magam, kimásztam a dézsából és magamra kaptam a nadrágom.
- Jut eszembe! Még nem is tudom a becses nevét.

A lány neve szokatlan volt számomra. Nem volt fura vagy rossz név. Kifejezetten szépen csengett, csupán eddig még sehol sem hallottam. Mér készültem volna felvenni a többi cuccom mikor a nő megszólalt. Hirtelen a kezemben a landolt az acéllemezes szoknyája és mire észbe kaptam már a paraván mögött állt. Túl világos volt még ahhoz, megfelelő árnyék vetüljön a szövetre, ezzel megformázva a nő fedetlen testének alakját, de azért így is sikerült valamit kivennem. Egy darabig még bambán néztem a paravánt, majd a nő szavai kizökkentettek ebből az "öntudatlan állapotból."
- A nevem Royce Blackwater.
A következő kérése felfogása beletartott pár másodpercbe. Volt már dolgom nővel nem is egyszer, szóval nem ez lepett meg. Inkább az, hogy alig ismerem pár perce és máris ilyen lehetőséggel kínálkozik.
- Nos, ha már egyszer ilyen szépen megkért, nem mondhatok nemet.
Széles vigyorral vettem át a hátkefét, majd óvatosan mögé lopóztam és tettem amire megkért. Egyelőre semmi többet. Bár itt-ott megpróbáltam megkeresni a megfelelő látószöget. Mit ne mondjak, meglehetősen jó adottságokkal ruházta fel őt a teremtő.
- Na és mi szél hozta erre?

Hiába próbáltam jól helyezkedni, a nő gondolt a részletekre és nem spórolt a szappannal. De végül is mindegy. Lesz még rá alkalom, hogy megcsodáljam remek adottságait. És jelenleg nem csak a külsejére gondoltam.
- Mi hozott ebbe a városba? A szar sör, az olcsó kurvák és a csatornák szó szerint szédítő bűze... Viccet félretéve, azon kedves urakkal utaztam akikből magácska enyhén fogalmazva is, a szart is kiverte. Éppen végeztünk egy munkával ééés ahogy az menni szokott ittunk egyet... kettőt... sokat a sikerre. Én meg valamivel többet ittam mint kellett volna. Szóval véletlenül átrendeztem kissé a kapitányom orrát, ő meg ennek nyilván nem örült.
Tovább sikáltam a nő hátát. Igazán kedvem támadt elszórakozni vele, de tekintettel arra, hogy a nők elvárnak egyfajta hűséget, miután egyszer lefeküdtünk velük, ezt az alkalmat későbbre tartogattam. A nő jól harcolt, ráadásul annak ellenére, hogy gőze sem volt róla, hogy ki a fene vagyok, nekiesett két nem éppen bizalomgerjesztő látvánnyal rendelkező tagnak. Ráadásul szét is verte őket. Iiigen, egyértelműen nem azért áldott meg a teremtő egy ekkora lehetőséggel, hogy ilyen könnyedén elkúrjam... Szó szerint.
- Tudja hölgyem, lenne számára egy visszautasíthatatlan ajánlatom.

A nő az ajánlat hallatán nem szólt semmit csak kimászott a dézsából és nem sietett túlzottan azzal, hogy felötözzön. Azt sejtettem, hogy nem szégyellős, de egyre erősebb volt bennem a gyanú, hogy ezt szándékosan csinálja. Mikor háttal állt, erős késztetést éreztem arra, hogy belecsípjek a formás fenekébe, de csodával határos módon sikerült kordában tartani, egyébként elég rakoncátlan kezeimet. Még tovább feszítve bennem a húrt, még hozzám is ért. Egyszer nem áll szándékomban idő előtt lefeküdni egy nővel... csak egyszer... és pont akkor fogok ki egy ilyen vállalkozó szellemű leányzót.
- Hogy milyen ajánlat? - Kérdeztem a látványtól kissé megzavarodva, majd hangos torokköszörülést követően összekapartam magma. - Nos, tekintettel arra, hogy ma hogyan rúgta szét volt társaim seggét, úgy vélem nem csak dísznek lóg az oldalán a fegyver és bár igaz, az én fegyvereim sem konyhai felszerelés gyanánt használatosak, a mai események is jelzik, hogy szükségem van egy testőrre. Esetleg egy társra ha ez így jobban tetszik... Nos mit szól hozzá hölgyem?
Elővillantottam bájosabb vigyoromat, de azért a körülményekre való tekintettel igyekeztem nem túlzásokba esni a bájosságot illetően.

Széles vigyorral az arcomon ráztam kezet a nővel. Ez egy szép barátság kezdete. Gondoltam magamban. Majd ismét a szemembe nézett. Belül elkáromkodtam magam, majd egy hirtelen ötlettől vezényelve végig simítottam karján... Egészen az arcáig csúsztak az ujjaim a bőrén. Majd közelebb hajoltam az arcához, némileg megtévesztve ugyanis, ajkaim elhaladtak az övéi mellett és csupán a nő fülénél álltak meg.
- Ünnepeljük meg ezt a nagy eseményt. Hozassunk fel némi bort. - Búgtam a nő fülébe kellemes hangon. - Elvégre hosszú még az este.
Mindig is ki akartam próbálni milyen ha egyszer én vagyok a nehéz eset. Én pedig úgy éreztem, hogy most itt van erre a tökéletes alkalom.

Már indultam is szólni a csaposnak, hogy hozasson fel egy üveg bort, mikor hirtelen az ágyon találtam magam, méghozzá elég ismerős helyzetben. A nő ott volt felettem. Szinte éreztem ahogy lehelete csiklandozza az arcom. Testét továbbra is csupán egyetlen könnyedén eltávolítható törölköző takarta el, amitől még kívánatosabb lett. Tényleg nem akartam ezt elsietni, de úgy látszik nincs más választásom. Illetve lelökhettem volna magamról, de ez nem lenne úriemberhez méltó cselekedet... Igaz ezzel a jelzővel még az sem illetne aki nem ismer, de nem ezen volt a lényeg.
- A bor várhat!
Mondtam gyorsan, majd ezzel a lendülettel csókot leheltem csodás ajkaira. Kezeim eközben a lány combjaira tévedtek és ezt követően mozgásba is lendültek, egyre feljebb csúszva.

Miután megcsókoltam újdonsült testőröm, az visszacsókolt. Mit ne mondjak édesebb a csók ha nem kell érte fizetni... Mármint nem konkrétan ezért. Elvégre mostantól valószínűleg kénytelen leszek fizetni neki, csak éppen más szolgáltatásokért.
Egyszer csak elérkezett a váratlan fordulat. A nő elhúzódott. Részben csalódtam, viszont részben örültem is. Mindenesetre szavai után elhangzott a fejemben a "Nők" szó elég gúnyos hangnemben.
- Nos ha nem hát nem.
Mosolyogtam rá kedvesen. Csalódottságomat is sikerült enyhítenem azzal, hogy legfeljebb majd máskor bepótoljuk. Egyelőre nem állt szándékomban elkötelezni magamat. A börtön semmiség ahhoz a bilincshez képest amit egy nő ad egy férfira. Ezért is élem "szerelmi életem" egy bölcs kocsmáros szavai szerint. "Egyből csak egyszer igyál!" Aztán miután ez megvolt el is tűnök. Ő viszont? Ő más. Elsősorban tőle nem szabadulnék, elvégre ilyen jó testőrt nem találnék. Viszont ha más nővel is összefeküdnék még a végén féltékeny lenne. Azt meg legbecsesebb kincsem bánná. Legalábbis Dent példájából okulva.
- Akkor maradjunk a bornál.