Alia a legerősebb általános gyógyító elixírjét veszi elő, melyből egy adaggal mindig tart a medáljában és mivel nem sikerült rájönni a baj pontos forrására. És szívét meghatja az uralkodónő állapota, arcán arany színű könny gördül le és a törpe asszonyra cseppen. Igen erős hatású varázslat, mely mérgek ellen remek, ám most csak fertőtleníteni tudja az égésnek látszó sebet.
Az alvó nő állapota nem javul, de a gyógyszernek használnia kell valamit. Így joggal remélheti, hogy az elkövetkezendő egy napban nem romlik tovább az állapota. Ám visszafordítani még az erős varázsital sem tudja, a Könnyek tisztítása varázslat pedig kizárólag mérgekre hat.
Kilépve az ajtón a jól ismert törpe lép oda hozzá, Heir, aggodalmas arccal.
-Hogy van? Van ötlete, hogyan tovább?
*Mindenki megfogalmazatlan kérdését mondta most ki az öreg.

Ahogy ott várakoznak a Törp uraságok a szoba elött,nehéz szívvel léptem ki a királynő mellöl.

-Most alszik...mindent megteszek,hogy segítsek rajta..tudom mit éreznek..és nagyon szomorú vagyok..a sebei most egy kicsit enyhültek,és talán pici javulás is van...de a nehezén még nem vagyunk túl.
Ez a valami nem betegség,és nem is mérgezés.Egy átok lehet,amit valaki rárakott a Felségre,és igen nehéz valamit is tenni érte,ha nem tudjuk meg,hogy kivel találkozhatott,vagy éppen ki lehet olyan ellensége,aki ezt tehette...és nagyon is erős mágiát használt..eddig még nem tudtam megfejteni a mibenlétét ennek az átoknak..de ha tudna nekem segíteni kideríteni,hogy kinek az érdekében állna,félreállitani a Felséget,akkor felkutatom azt a ....személyt..-súgtam hallkan a fülébe a Tanácsnoknak,és nagyon remélem,hogy ha megtudja mondani kivel is találkozott a Felség az elmúlt időben,és kinek s lenne nyeresége a halálával.
....ki akarom deríteni,és a törpok segíteni is fognak szerintem,mert ugyanúgy meg akarom találni a felelőst..és megmenteni a királynőt...

Mindenki aggodalmasan hallgatta a híreket. És már nagyon rég óta várták, hogy valamelyik gyógyító azt mondja, tudja a megoldást. Még talán az is jobb lenne ennél az idegörlő várakozásnál, ha a az ellenszer elkészítésének kulcsa a kontinens másik végében lenne és már tudnák kimondatlanul, hogy nem fognak időben visszaérni. Ám akkor legalább tennének valamit. Ám most tétlenségre vannak kárhoztatva, miközben az idő repül.
-Nehéz szívvel hallom ezt. De legalább kicsit enyhült, akkor. Még van remény. Ám miféle átok lehet ez?
A királynő nem érintkezett senkivel. Az országukba pedig nem is jöhet be senki idegen. Az Önök királynéja volt az utolsó még hónapokkal ezelőtt. Ám ő sem találkozott Mierével, csak a királlyal...
Fél hónappal ezelőtt egy törpe egy nyakéket hozott el, azt mondta egy ork kérte meg őt a felszínen, hogy adja át az uralkodónőnek. Amikor elkezdődtek a bajok erre gyanakodtunk, de rögtön le is vette a felség és előtte is csak ritka alkalmakkor hordta. Nem volt a kedvence.
Ha azt kérdezi, hogy ki járna jól a halálával, akkor a maga gyógyító barátnőjét mondanám. A szurkos képű testvéreik nem régen ide jöttek és elfoglaltak tőlünk egy vas bányát. Minden perc, amit nem azzal töltünk, hogyan szerezhetnénk vissza, az nekik kedvez.
*Utolsó mondataiből mély düh áradt. Senki sem szereti a sötét elfeket, ahogy az apró nép sem rajongott értük soha. De az értékes érc elrablása olyan sértés vegyes kapzsi hiúság vágyat ébreszt fel bennük, amit egyáltalán nem hajlandóak lenyelni. Neminrán kizárólagos nyersanyagkitermelői címének elvesztését. Ők nem termesztenek búzát és még csak nem is vadásznak, mint más népek. Megélhetésüket jelenti a mélyből felhozott só, vas, arany és megannyi érték, melyért eljönnek más népek kereskedői hozzájuk. Nem is sejtik, hogy a világuk másik végén tőlük függetlenül egy másik nép is épített már bányákat és az itteni hódításuk csak kitermelésük bővítését igyekszik elérni.

Némán hallgatom a Törp uraság mondandóját,és egyre gondterheltebb az arcom,mikor,kimondja az orkokat,és a selfeket is...
Valami nem tetszik nekem ebben a nyakláncos históriában..valakinek meg kellene mutatni,hogy mit is tud mondani róla?!

-Megnézném azt a nyakláncot,ha lehetséges,hátha látni rajta valami érdekeset,és talán magyarázatot is adhat talán.-néztem az uraságra,és reméltem,hogy ezen a nyomon elindulhatok végre...és kimozdulunk a holtpontról..

Alia érdeklődését felkelti egy nyakék, melyet a királynő igen gyanús körülmények között kapott. És a tanácstag bólint is rá azonnal.
-Nos, nem látom semmi akadályát annak, hogy idehozassam. Kis időbe fog kerülni, a föld alatti országunk közepe oda-vissza talán egy fél napot is igénybe vehet talán.
*Azonnal elküldi az egyik vele együtt eddig várakozó harcost, mely próbálja serényen szedni apró lábacskáit. Ám korlátozottak a képességei.
Ahogy megérkezik az apró ékszerrel, a gyógyítónak nem kerül sokba észrevenni, hogy mágiával van átitatva. Ám nem aktív. Egy borzasztóan erős varázslat lenyomata érződik rajta. Pont annak az átokénak, amit a királynőn is érezni vél, ha összehasonlítja.
Alaposabb vizsgálatra persze már is kiderülhet. Ha rászánná az időt az idomár, akkor két óra hosszas böngészés után felsejlene egy újabb titok. A nyakbavalóban nagyon gondosan el van rejtve egy lehetőség, amivel távolról mondhat igét valaki a hordozóra. Ám ehhez nagyon sok tanulmányozás kell, hiszen alaposan elrejtették. Ám talán már látott egy hasonlót. Uráldur kísértetiesen hasonló módszerrel és eszközzel ölte meg az erdei elfek egyik hercegnőjét. De az ottani medalionhoz ez kevésbé hasonlít díszítésben. Míg az ősi elf jelekkel volt szépítve, ez nem hasonlít sem az ősi hegyesfülűek munkáira, sem a Zevadarban látottakra az iskolában.
Ám nem biztos, hogy érdemes vesztegetnie az időt ilyen részletek utánajárásával. Lehet sokkal hasznosabban is töltené, ha ezek nem kerülnének a tudomására, hanem az uralkodónő megmentésére fordítaná a homokóra lepergő szemeit!

A Törppel való beszélgetés és a nyakék megnézése,nem sokat segített.Talán csak annyit,hogy érződött a feketemágiával átitatott ékszer ártó mágiája.
A gyűrűm ismét derengeni kezdett ,ahogy a közelembe ért a nyaklánc.

A gondolataim nagyon elmerengtek,és ahogy az ékszert néztem,egyre inkább azt gondoltam,hogy egy másik megoldáson kell gondolkodnom..

Bár idő,hogy eljussak a szeretett erdőmbe,és visszaérjek időben,de a gondolataimmal segítséget kérek a nagyikámtól...ő biztosan tud segíteni..

-ÓÓÓ...Nagyikám!..segítened kellene!Egy feketemágiával átitatott ékszer miatt megátkozták a Törp királynőt,és én nem tudom mit tegyek még...kérlek segíts!- küldtem gondolataimat haza..és reménykedve vártam a választ,ahogy az útmutatást is,hogy hogyan is legyen tovább..

Megköszöntem Heir segítségét,és visszamentem a Felséghez,hogy mellette legyek,és addig is megtegyek mindent,hogy enyhítsem a fájdalmát s fogjam a kezét,hogy érezze itt vagyok mellette.
...nem hagyom magára..
..mindent megteszek érte..
...a Nagyikám biztosan tud segíteni!...

A törpétől való távozás után a gyógyító visszavonul különös betegéhez. Ő még mindig alszik és miközben meditál a megoldáson, nagymamájával veszi fel a kapcsolatot ez ügyben. Ő is gondolatok útján küldi üzenetét.
~Ne izgulj, drágaságom! Természet Anya megadott minden rontás ellen egy ellenszert, amit sötét testvéreink ki tudnak mondani. Csak akkor tudnak ilyen praktikákkal célt érni, ha a gyógyítónk nem érkezik meg hozzá időben. Vagy nem elég felkészült...
Ne izgulj kicsim, te magad mesélted, hogy még egy vén self átkát is megtörted, amikor az emebreknek segítettél. Ahol nincsenek személyesen jelen, azok meg még gyengébbek!~
*Biztató kezdet után belekezd a két lombtünde nő az eset megtárgyalásába, de elkeseredetten jönnek rá, hogy Awyris legképzettebb javasasszonyaitól segítséget kérve és bekapcsolva őket a tanácskozásba sem jutottak semmire. Senki nem ismeri az igézetet és az általuk ismert ellen lépések sem fognak rajtuk.
Pár óra múlva csalódottan veszik tudomásul, hogy kifogott rajtuk. És Alia mamája összegzi a dolgokat.
~Nem véletlenül nem jutottál semmire. Ezt nem éjtünde műve. Sokkal gonoszabb erő tör most szövetségesünk életére.
Azt hiszem csak néhány démon az, aki képes ilyen elképesztő energiákra. De vajon mi okból tenne ilyet egy másik létsík lakója?~
*A talány csak egy újabb talányhoz vezetett el és az idő telik közben. Ám már közelebb jutottak a megoldáshoz.

A Nagyikám szavait hallgatva egy kissé csalódott vagyok,mert kicsit többre számítottam,nem benne kételkedem,hanem abban csalatkoztam,hogy érdemleges vagy éppen közelebbi dolgot mégsem tudtam meg...

Szomorúan léptem oda az ablakhoz,hogy a távolba nézzek,és válaszokat találjak,míg nem lesz késő,de azt is jó lenne tudni,hogy kihez fordulhatnék,aki segíteni tud.
De hol találok olyan személyt,aki segíteni tud??...mert vészesen fogy az idő...és most jó lenne valami ami segíthetne megmenteni a Felséget..
..mindent megteszek érte,hogy addig is míg nem jutok valamire,addig mellette maradok..
csak nem tudom mennyi időm van még...

Alia a telepatikus megbeszélés után az ablakhoz lép és a tájat szemléli. Valahol mindig van megoldás. Csak meg kell találni.
A távolban egy vulkán impozáns alakja látható. Nem messze tőle ott van az a hegy, ahol a sötét elfek eloroztak ellenségeiktől egy vasbányát. Messzebb valahol ott van a völgy, ahol a törpök legnagyobb felszíni piaca bújik meg.
-Hogy van a nejem?



*Szintén az ablakon kitekintve Alia mögött ott áll a közben halkan a szobába belépő és a gyógyító mögé álló törpe király, Mognar.

A távolba révedek és a megoldáson merengek.
Aztán valaki belép a szobába,de csak a tünde fülem érzékelte a neszt,mert nagyon óvatos lépésekkel állt mag mögöttem az a személy akire nem is számítottam..

-Itt van ,Felség!-fordúltam felé,és fejhajtással köszöntöttem.

-Most pihen..alszik..mindent megteszek érte...de most holt pontra jutottam..és a várt segítség sem érkezett meg,hogy hogyan is tovább a gyógyításban..
..a felesége állapota most egy kicsit stabil,de nem tudom mennyi ideig fogjuk fenntartani ezt a helyzetet,de igyekszem mindent megtenni továbbra is,hogy megmentsem szeretett hölgyedet!-néztem rá kisírt szemmel,de aztán észrevettem gyengeségemet,és letöröltem arcomat,mint akinek valami belerepült volna a szemébe..

-Most egy kicsit magukra hagyom Felségeteket,és később visszajövök..ahogy szerintem lehet,hogy a közeli bányákhoz vezet az út...és talán ott választ kaphatok ,hogy ki is átkozhatta meg a királynőt..mert eddig az bizonyos,hogy nem hétkönapi betegséggel állunk szemben...de remélem,hogy megtalálom az ellenszert..-hajtottam meg a fejem,és ha nem állít meg,akkor magukra hagyom a királyi párt..most a Kedvese mellett a helye...

Alia gyorsan elhagyja a szobát és megérzéseit követi. Ez pedig most újra Sötét Vastelepre vezet. Ám szürke testvéreikkel vigyázniuk kell nagyon. A csalás, a hátba szúrás és ármány nekik egymás között is természetes, mindennap előforduló dolog. A két tünde faj pedig többnyire szívből gyűlöli egymást.
Ám nem régen épp onnan érkezett majdnem segítség.

Hamar összeszedtem magam,és némi élelmet és vizet magamhoz véve elindultam Mellonnal a bányák felé,de vegyes érzelmekkel..mert a szívemben lakozó aggodalom nyomysztott,de ha a selfek azok akik tették ezt a királynővel,vagy éppen tudják mi lehetett,akkor megint meg kell próbálnom a lehetőséget..hátha segíteni tudok a Törp felségnek..és az aggodó Királynak is..

Szomorúan ültem fel a tigrisem hátára,és szélsebesen iramodtunk meg vissza a hegy felé..
De aztán közeledve,egy települést vettem észre,ami a hegy lábánál volt.
A fejemre húztam a csukjámat,és ahogy a közelbe értünk,Mellont kicsit háttérbe küldtem,hogy egyedül menjek be a falucskába,mint egy messziről jött zarándok..
Talán itt valamit megtudhatok ,amire kíváncsi vagyok..és hallhatok ezt-azt,ami a lakók száján forog..

Alia a piac felé indult, mely igen különleges. Miközben az emberek településein, de általában más népekén is a kereskedelem a városok központjában zajlik, minél több lakóhoz közel, addig az apró nép az egyetlen kivétel.
A törpök sosem engedték be földalatti birodalmukba még a szövetségeseiket sem, féltve őrzik a vaskapuk kinyitásának titkát. Ám ők vannak talán legjobban rászorulva az áruk kicserélésére. A kőből nem lehet megélni, ami lent van. Vagy legalábbis megenni nem. Egyedül só az, amijük van bőven, még eladásra is. A felszínen lakott rész nélküli területeken reggelente kijönnek a raydani kereskedők és ki mit árul. Egész szekerekkel jönnek ki sót eladni, mások ékszereket vagy épp vasat kínálnak.
Nagy a forgalom, hiszen itt keresik meg azt a pénzt, amiből főként ételt vásárolnak, de más egyéb szükséges dolgokat is beszereznek. Ám a gyógyító nem vásárolgatni jött. Hamar elvegyül a köznép között, akik nem sokat tudnak. Egyedüli dolog, amire felfigyel egy ékszerésszel beszélgetve, hogy senkinél nem látott még közel hasonló láncot sem, mint amilyen a királynő betegágya mellett az éjjeli asztalra volt téve.

A Piaci kavalkád és a nyüzsgés elég zsúfoltá tették a teret.Bár többnyire a földalatti "kincsek"voltak az asztalok kínálatán,és a tömegben való sétálgatásom folyamán sem hallottam semmiféle utalást amiért ide jöttem.
Egyik asztalnál állók beszédjére azért mégis felfigyeltem,mert a standon mindenféle ékszereket láttam,és az árussal beszélve,nem tudott semmit mondani a Felség láncával kapcsolatban..
Pedig itt arra gondoltam,hogy találok valami nyomot..vagy legalábbis értelmet,hogy merre is keresgéljek..

Lehajtott fejjel ballagtam tovább,és a gondolataim egyre jobban nyomasztottak.
Azt hittem,hogy legalább hallok egy olyan személyről,akitől kérdezhetek és valamit megtudok a lánc eredetéről..de nem így lett..

lassan kiindúltam a vásárról,és Mellonhoz tartottam,hogy folytassam a kutatást..de már megint csak zsákutcába jutottam..

Alia elkeseredik amiatt, hogy nem jutott előbbre. De arra felfigyelt, hogy a királynő egyik ékszere a legkevésbé sem népe kézműveseire valló darab. Sem formája, megmunkálását tekintve. Sem pedig anyagát nem.
Ám a lenyugvó Nap fényében, mellyel beköszönt egy újabb éjszaka el kell döntenie, hogy hová akar tovább menni kutatása során? Egyáltalán van-e köze az egésznek a nyaklánchoz? És hogyan állnak össze szeme előtt a kirakós kockái.

Beesteledett...és aMellonnal keresnünk kell egy helyet,hol tábort verhetünk..bár nem volt szándékomban hosszú időre távol maradni ,de a kutatás egyre jobban bonyolultá teszi a dolgokat..és az átoknak a természetére rájönnöm,egyre nehezebb...

A Piactérről kitérve egy fás területet kerestünk,hogy az éjjelt átvészeljük,és együnk pár falatot..

Mellon nem indult vadászni,inkább mellettem maradt és a bundájába burkolózva lassan elnyomott az álom..
Talán reggel lesz valami jel,ami megmutatja,hogy hogyan és merre induljunk tovább..
De ahogy így elnézem...a bányák felé kell visszamennünk...de sehogysem szeretnék..

Alia az erdőben éjszakázik, ám az új nap reggelén elhatározza, hogy Sötét Vastelep felé indul tovább. Nagyon nem szívesen teszi, hiszen a felcsernő igen nagy árat kért múltkor is. És ki tudja mi lesz ezúttal? Az ellenséggel és az Ördöggel nem szívesen paktál le senki.
Újból sólyom alakban száll be az ablakon.
-Ha ilyen könnyen és gyakran jársz hozzám, a végén még barátnők leszünk.
*Jött a gúnyos „köszöntés”, miközben egy eszméletlenül heverő beteg sebeit varrta össze tűvel és cérnával. Egy vasláncokra vert törpe, de úgy tűnik még a rabszolgáikkal is törődnek itt. Vagy csak a gyógyítónak nem volt jobb időtöltése.
-Előre szólok, ingyen nem dolgozom. Csak a főnökeimnek.
*Amint megtudja, hogy megint ugyan arról az ügyről van szó, ráadásul nem is egy fajtársa, hanem egy démon mesterkedése áll a dolgok mögött nagy levegőt véve az ablakhoz lép, ahol hunyorog a napfényben. Jól láthatóan bántja a szemét a világos. Ám ez most lényegtelen.
-Sokkal nagyobb bajban vagy, mint hinnéd. Vagy akár csak én hittem. Azt hittem egy mester mágusunk intézte el a betegedet és megtudom szerezni a megtörés módját.
De ahogy elmondtad, nem egy közönséges démon áll emögött. A nevét én sem tudhatom, de valószínűleg az ő létsíkjuk egy hatalmas és sok ottani teremtmény által vezetőként elismert lény. És az átkot csak egy ugyan ilyen lakója a Pokolnak tudja megtörni.
Ám mielőtt szívességet kérnél... Nem. Nem dolgozom ingyen még mindig. És ők sem. Még egy éjtündéért sem tennék meg puszta könyörületből. A mélynövésűeket meg még csak nem is kedvelik. Egyetlen utat látok magunk előtt. És lehet nem fog tetszeni. Tudunk üzenni innen a fővárosba. Azt gondoltam az első alkalommal, hogy majd felveszem a kapcsolatot és a beteg kényes kiléte elárulása nélkül meg tudom, amit kell. Ám most be kell vonnom a többieket is. Ha valami csoda folytán meg tudom győzni őket arról, hogy ne élvezzék, ahogy ellenségük uralkodónője szenvedések közepette kiszenved, akkor el kell fogadnod az általuk kért árat.
És az egyik nagy hatalmú varázslónk megnyeri a gyógyításnak egy vele jó viszonyban lévő démont.
*Egy kép rajzolódik ki az erdei elf szemei előtt. Mielőtt küzdött a csontdémonnal az az erejét fitogatta. De amikor azt mondta, hogy segítséget jött kérni, fél kezébe vette kardját és másikkal a felfelé kinyitott tenyerét mutatta. Mintha csak jelezni akarta volna, hogy kíváncsi az árra.
Két választása van. Vagy meghalgatja a selfek új ajánlatát vagy visszamegy a vulkánhoz és felajánl valamit a szörnynek. Előbbiben tudni fogja hamarosan, ha így dönt, hogy mit kell majd fizetségként adni. Ám ha kimegy innen, harmadjára már nem jöhet vissza békével. Amennyiben a második lehetőséget választja, magának kell kitalálnia, mi lehet olyan értékes, hogy a lény segítsen. A vulkán lakójának nincs arca. Sem orra, sem szája, így nem tud beszélni. És ha túl kicsi ajándkkal vagy a bestia számára haszontalannal nyit, akkor örökre elvágja azt a lehetőséget is. És ebben az esetben a királynő meghalna...

A reggel nem hozott enyhülést a szomorúságomra,és be kell látnom,hogy nincs nagyon választásom,hogy újból felkeressem azt a fecser nőt,akinél jártam már..de az előző "ár"-at sem tudtam teljesíteni,és félek,hogy most sem tudom megadni..de sajnos nem tudom mit tegyek,hogy megmentsem a királynőt.

Felvettem újból a sólyom alakom,és elmentem a nőhöz..
Bár tudom,hogy nem szívlelik a selfek a magam fajtákat,de sok választásom nincs...És ez még szomorúbbá tett..

A gyógyító nem volt elragadtattva,hogy megint felkerestem,de igazából nekem sem volt olyan felemelő az újboli megkeresése a problémámmal,de meg szeretném menteni a Felséget,és ha ő is átérzi a gyógyítók "súlyát",akkor ő is tudja,hogy a betegek közt nincs különbség..ahogy más faju vagy nemü..akkor is a betegünk,és megtenni mindent,hogy segítsenek rajtuk..
De igaz,nem mindenki gondolkodhat így..de egy próbát meg kell tennem,hogy segítsek..és remélem ,hogy sikerül majd.

Végighallgattam amit mond,és szomorúan bólintottam,hogy mindent megteszek,hogy teljesítsem az "árat" a segítségéért..és remélem csak,hogy meg tudom e tenni..
..mert meg akarom menteni a Felséget..igéretet tettem neki..és a férjének is...ahogy magamnak is,mert a betegem..

A felcser hamar eltűnik és a bányában találkozik az itteni vezetők egyikével. Ám ez nem a vég, csak az első lépés ahhoz, hogy egy mester mágus szellemet küldjön Capitalba, megüzenve az ottani vezetőknek a helyzetet.
Komor ábrázattal tért vissza és miután megállt Aliával szemben pár lépésnyire fogott csak bele a mondanivalójába.
-Azt hiszem sikerült. Egyik befolyásos vezetőnket megnyertem ügyednek. És elég magas rangú, hogy ne essen baja, sem nekem, amikor ez ki fog derülni...
Ám nem régen a zevadari fekete mágusok vezetőjénél járva részt vett egy démon idézésen. Azon légiók vezetője a Pokolban úgy tűnik nagyon elszánt arra, hogy megkaparintsa a királynőnél lévő nyakéket, az Esbalin kristályt. Szerencsére nem a halálát akarja, csupán hogy átadjátok neki varázs medált.
Ha elfogadható, akkor velünk jön az egyik társam, aki mágiában mester.

A nő,miután beleegyeztem a segítségébe,elsietett.
Hosszú percek voltak a visszatértéig,szinte örökkévalóságnak tünt,de aztán mégis mondta,hogy tud segíteni,és cserébe egy nyakláncot kért,ami a Királynőnél van.

Egy pillanatra elgondolkodtam,de aztán nem tudok mit tenni..ha megakarom menteni az életét,és mivel eddig mindent megpróbáltam,így ez maradt csak.

Valahol éreztem,hogy talán rossz döntést hozok,hogy odaadom a nyakéket a selfeknek,de valahogy nem tudok felhozni semmit,amivel megcáfolnám..és a felség állapota nem igazán ad okot,hogy habozzak..
Remélem,hogy nem lesz túl késő,és időben megmentheti az életét ez a döntésem.
Bár nehéz gondolatokkal és fenntartással,de beleegyeztem,hogy odaadom a nyakláncot.De abban nem voltam biztos,hogy a Törp Király is helyesli majd az "alkut".
..de abban reménykedem,hogy megért majd engem,és nem haragszik majd rám..
Nagy sóhajjal,de végül válaszoltam a felcser nőnek.

-Rendben.Megkapja a medált.Segítsetek megmenteni a Betegemet.

A törpe király igen gyorsan megtudta, hogy két selffel közeledik Alia a fogadóhoz, így nem is csoda, hogy már a bejáratnál várta őket testőreivel.
-Jó újra látnom téged. Sikerült valami egyezségre jutni az ügyet illetően?
*Jól tudta ő is, hogy a felcser volt már itt korábban és nagy árat kért volna a munkájáért. És ami azt illeti szívesen ki is fizették volna, ha az erdeiek eladták volna nekik aranyért vagy törpe kovácsmunkákért népüknek, hogy ők tovább adhassák. Ám erre a gyógyító határozott nemmel felelt.
-Hogy csak ennyi? -kérdezte szinte felháborodottan- Hidd el, hogy örömmel adjuk oda az ékszert, ha megígéritek, hogy többé nem próbálkoztok ellenünk ilyesmivel! Mindjárt magam megyek fel érte és hozom le.
*Miután az éjtünde gyógyító kezében volt a medál és a vele lévő fekete mágus elf megvizsgálva bólintott, felmentek a beteg szobájába. És a fekete mágus démon idézésbe kezdett. Amikor lángnyelvek csaptak ki a fa padlóból, a király hátra lépett. Szerencsére nem terjedt tovább a mágikus tűz. Ám szíve hevesebben vert, mikor materializálódott benne egy hét-nyolc méteres démon. Bár nem volt épp kicsi a hely, de a szobában össze kellett húznia magát, hogy elférjen guggolva. Rettegve kapott észbe Mognar király, hogy ha ellenségei át akarják verni, akkor talán meg sem tudják állítani ezt a szörnyet addig, mire az uralkodópárral végez. Nagy darab és veszedelmes ellenfélnek nézett ki.
Ám Juszuf, démon tényleg nem az ő sorsuk miatt jött át létsíkjáról. Már több démon katonáját elvesztette Raydanban, amiről Neminra népe szinte nem is tudott, hogy megszerezze a bűvös nyakéket.
-Hmmm... elismerésem nyápicok. Megleptetek. Nem az én démon szolgáim egyike ért célt. Ez népetek leleményességét dicséri. Leveszem az átkot, de remélem kiegyeztetek a kimondójával.
*Vadállati vicsor volt pofáján, ahogy odafordult a többiekhez.
-Baal, a Bosszúálló irigység démon művének tűnik. Híres arról, hogy nem nyugszik, amíg meg nem öli azt, aki belepiszkált terveibe. Az új szerzeményemmel nem igazán kell rettegnem tőle, hamarosan örülhet, ha térdet hajthat a lábaim előtt. Ám mindig megtalálja, hogy ki a hibás a kudarcaiért.
*Ördögien felnevetett és könnyedén megtörte a királynőt sújtó rontást. És a kristállyal együtt elemésztette a tűz, mely elviszi őt otthonába.
-Én is remélem. -mondta a felcser- Remélem a feletteseim voltak elég bölcsek ahhoz, hogy ne hívják magukra egyik istenünk bosszúját sem...


/Köszönöm a játékot!/

A Fogadóhoz közeledve,egyre jobban dobogott a torkomban a szívem..
nem tudtam mi fog történni,csak azt remélem,hogy megmenekül a Felség és a Király odaadja majd a medált,ami a feltétele a selfek segítségének..

Tudom,hogy nem olyan jó ötlet a Királyi párhoz elhozni az éjtündéket,de úgy látszik csak ők segíthetnek.

A Király már elénk is sietett,mikor meghalotta a közeledésünket,és bele is egyezett abba,hogy odaadja a láncot.

A szertartás végeztével ki is derült,hogy nem is mindennapi átkozóról volt szó..és hatalmas démoni erővel szemben biztosan alulmaradtam volna..ahogy most be is bizonyosodott..
De igazából annak örültem,hogy végül jóra fordult a Felség sorsa,és meg fog gyógyulni..már nincs életveszélyben,és a párja oltalmazó karjaiban volt már..

Mikor megbizonyosodtam,hogy a Királynő jobban van,és nem borítja testét a sötétlő foltok,némán bólintottam,és odaengedtem a Királyi felséget a feleségéhez,és én elhagytam a szobát..

Örültem,hogy megmenekült ,és a férjével lehet...ahogy a Népével is..
Még visszanéztem az ajtó felé,és némán elköszöntem tőlük.remélem ,hogy boldogok lesznek továbbra is..mert ezt kívánom tiszta szívemből..

/Köszönöm a játékot!/