Ahogy az illuminált Kentaurt sikeresen ráveszem a "különlevésre"a társaitól..már kezd megfogalmazódni bennem a tervem,hogy egyszer s mindenkorra el menjen a kedve a zaklatásomtól..

-Jer..közelebb...-intettem "csábítón",hogy elaltassam az esetleges apró kis gyanúját is ,ha persze a bor hatása eléggé megkönnyítette a dolgom..

Amint a társaitól eltávolodunk,a fák és bokrok takarásában,és meggyőződtem,hogy nincs a közelbe senki..akkor halkan suttogom a szavaimat,hogy a körülöttümk lévő fák és bokrok rátekeredjenek a testére,és szorosan tartsák is fogva..hogy megmoccanni se legyen ideje!
Amint a növények egyre jobban fogják a kéjenc kentaurt...az íjamat a kezembe fogva emelem rá.
-Ha megszólalsz,megöllek!-hangzott a határozott hangom,de ügyeltem,hogy csak ő hallja meg.
-Ha elküldöd a társaid,akkor életben hagylak..bár ez is csak rajtad múlik!Ha engedelmeskedsz,akkor megkíméllek!...de ha egy gyanús mozdulatot is teszel,akkor a négylábú Társam cafatokra szaggat!...és elhiheted,hogy nem éppen kíméletes fajta!

Közben ha a kentaur körbenéz...láthatja Mellon tépőfogait,aki egyik bokor mögül mutatta meg magát neki..és fenyegetőleg lépett a lekötözött lapita felé,de még takarásban maradt..

Ha a társai valamilyen oknál fogva közelítenének,akkor én egy fára mászok fel..de továbbra is szemmel tartjuk őket Mellonnal.

-Csak rajtad áll,hogy mi lesz a sorsod tovább..-húztam fel az ideget az ijamon...és vártam,hogy mi történik..

De nem vagyok már felkészületlen...mert ha az egyiket elkapták a fák..akkor a többit is el tudom kapni ..és nem vagyok jó kedvemben...pont kifogták ezek a négylábú lapiták...

A négy másik kentaur valamelyest lemaradt az elcsábított folyamatos unszolására és amikor Alia lekötötte a figyelmét, az ágak megközelítették. Amint a csapda zárult, a lóember felágaskodott, hogy meglazuljanak béklyói és kiránthassa a kardját. Bár a nő íjat fogott rá, ám a rántás amivel a nagy test újra visszaérkezett a patáira a növényeken is nyomot hagyott és éles fegyvereivel oda csapva több növényt is átvágott. Ám utána visszafordult fejével arra, amerről jöttek.
-Egy kicsit ne gyertek, jó?
*Először kezeit igyekezett kiszabadítani a pengével fűrészelve az ágakat. Közben persze erős lábaival is rugott, hogy ne legyen könnyű a növényeknek csak úgy beteríteni őt. Egy több mázsás lényről hiba azt feltételezni, hogy ereje az emberekével vetekedne csak.
-Jobb, ha most gyorsan eltakarodsz, szajha. Hamarosan nagyon nagy pácba kerülhe...
*Ekkor viszont a kérése ellenére is fülig érő vigyorral érkezett meg a négy másik kentaur. Ketten íjukat kapták le a hátukról és szegezték Aliának, míg harmadik csatabárdot vett kezébe, negyedik társuk pedig kardot.

A Kentaur elég ingerült lett miután a növények a testére tekeredtek..és igyekezett kiszabadulni a szoritásából..

Aztán a kardját elővette és kaszabolni kezdte a növényeket..és aztán engem vett célba..ahogy a haverjai is.

Mellon abban a pillanatban,hogy megérkeztek a többi társai  nekiugrott az  oldalának az egyik ijásznak,és hatalmas fogait mélyesztette bele a hátába a kentaurnak..
De én sem maradtam tétlen,mert ahogy kihasználtam a pillanatnyi zavart az ijászokra céloztam,s aztán a dárdásra..
Ahogy a nyilaim nem tévesztenek célt,úgy a mágiámról sem feledkezem el,mert a földet hívom segítségül,hogy bizonytalanná tegyem a patások alatt a talajt...és közben igyekszem elbújni egy fa mögé,hogy fedezéket adjak a nyilaimmal Mellonnak,és a többi lapitait távolabb tartsam a Kicsikémtől,ahogy magamtól is..

Akit a fák ágai igyekeznek körbefogni,az minden erejét előszedve igyekszik kiszabadúlni,de egyre szorosabban ölelik körbe az ágak és gyökerek,mert folyamatosan küldöm rá a növények indáit.

Tudom,hogy a kentaúr erős és ingerült,de a talajjal,ami alatta mozog ,igencsak megnehezíti a dolgát,és én egyáltalán nem akarom azt.hogy egy pillanatra is összpontosítani tudjon..
Ugyanúgy lövöm rá a nyilaimat,nem érdekel,hogy már pár vessző kiáll a testéből...amúgy is "beigértem"neki az elmúlását...

Aztán,hogy segítsek a Kicsikémnek,sorra lövöm a nyilaimat arra a lapitaira,akivel harcol..és Mellon nagyon jól tudja,hogy vigyázok rá...ahogy ő énrám..

Ha már nem tudok tiszta célpontot találni a kentaurokon,akkor a kardomat emelem le a hátamról,és amint a kezembe veszem a "forrást"..máris vibrálni és vörösen izzani kezd a penge...ahogy a feketemágia elhatalmasodik rajta,és az én "érzelmeimet"felhasználva kezd egyre nagyobb aurát terjeszteni körém..

A félig lekötözött mellé futok,és egy időzített elhajlással az elülső lábát veszem célba...hogy a térdénél lesújtsak a testére,ezzel a vágásommal ellehetetlenítsem a mozgását..és ahogy lendítem a kardot,úgy döfök a dereka felé,elhárítva a csapását,és a visszalendült pengémmel igyekszem mélyre döfni a pengém...ami,ha élő hússal "érintkezik"az ellenfélen,akkor mintha a láva tüzével találta volna szemben magát..és mivel megigértem,hogy nem hagyom életben,ha tesz egy gyanús mozdulatot..így egy cseppet sem fogom vissza az élete megmentésére...bár ez nem egyezik az elveimmel,de az sem,hogy  többen támadjanak rám...

Aztán a következő Lapitait veszem célba,hogy ha a gúzsba kötöttel végeztem,vagyis legalább harcképtelenné tettem..
De a dühöm sokkal elszántabbá tett,mint ahogy eddig bármikor...

Nem hiszem,hogy ezt már békésen el lehetne intézni.
..de az is igaz,hogy én nem akartam a halálukat..ahogy azt sem,hogy belém kössenek...akármilyen itallal is kezdődött..
..ne igyon az,aki nem bírja...-gondoltam szomorúan.
De az is biztos,hogy minden mágiámat és tudásomat bevetem,hogy pontot rakjak a végére ennek a gusztustalan helyzetnek..

A tigris meglepetésszerűen ugrik rá az egyik íjászra és meg is lett az eredménye, Hamar maga alá gyűri, ám az igyekszik a földön hemperegve lerázni és patáival megrúgni a nagymacskát. Nem adja könnyen az életét.
A váratlan fordulat és a földrengés miatt célt téveszt a másik íjász és a gyógyító mellett nem sokkal zúg el a nyílvesszője, majd egyszerűen belefordul a bokorba, amikor a válasz megérkezik. De nem hal meg, ám rosszul viseli a sebét. Nem úgy, mint az elöl harcoló kardos, aki igyekszik elütni az útjából a lövedékeket és bár sok sebből vérzik, dacosan néz szembe a kardjával előre rohanó nővel. Egyik lábát elvesztve is még magasba emelkedik, ha már nincs földrengés és megpróbálja arcon rúgni ellenfelét, ahogy kardjával is döf egyet a hasa felé.
A maradék két talpon lévő társa sem tétlen, ahogy a remegés után is még a négy megvetett lábukon vannak, nehéz ennyi támasztékkal leverni őket róluk, de legalább addig se tudtak mozogni, most körbe veszik két oldalról Mellont és a vele harcoló társukat és a kardos vízszintesen kaszál egyet, míg a csatabárdos fentről sújt le.
Kemény, harcedzett férfiak, akik egész ágakat hasítanak le a fákról csapásaikkal és küzdenek nem csak a fogságba esésük ellen.

A lendületem nem lankad,ahogy az ellenfeleim is elég szívósan harcolnak,és hadonásznak..
A Kardos egy vágást igyekszik rajtam ejteni,de ahogy lesúlyt a pengéjével oldal irányban,egy forgással kikerülöm,és a felfelé lendülő kardommal eltérítem a vágását.
de azt hittem,hogy majd a kedvüket elveszi az ágak szorítása és a Kicsikém marása..de elég elszántan kapálóznak a levegőbe a lábaikkal,már amelyiknek még van..
Mellon a nagymacskák ügyességével és erejével küzd,ahogy az agyarai és a karmos mancsa beleváj a husukba..de ő sem áll meg egy pillantásra sem,addig biztosan míg élő ellenfél talpon áll..vagyis négy lábon ..

A rengés nagyon jól elbizonytalanította a kentaurokat,ahogy a növények is megállás nélkül szorításukkal akadályozták a mozgásukat..

A magasba lendülő paták elől is igyekszem elhajolni,és ahogy a magasba lendülnek a mellső lábaik,a kardommal utat keresek,a bordáik között...és ha úgy van,akkor legalább a szenvedésüket nem húznám sokáig.
De az is igaz,hogy én egyáltalán nem akartam a harcot...de megvédem magunk, velük szemben,és inkább szomorúsággal tölt el ez az öldöklés..

Alia végez az útját álló kentaurral, ahogy Mellon is az íjász lapitával. Ám addigra pár kisebb sérülést szenved az őt körülvevő két másiktól, még ha súlyosan meg is karmolja őket...
A növények lassan körbefonják őket és a két állva maradt lóember eldobja a fegyvereit. A bokorból, ahová a másik íjász esett fájdalmas nyögések hallhatóak.
Most a gyógyítón áll, hogy mihez kezd a helyzettel. A két ember, a lovag és az íjász pedig elkezd utánuk kiabálni, hogy mi történt. Azt ők is észrevették, hogy ez nem pusztán a kéretlen testi kapcsolat hangjai. Ám nem mennek be az erdőbe, a fák viszont megsúgják, hogy fegyvereiket a kezükbe vették.

Az ágaskodó lapita bordái közé szúrtam a kardom,és élettelenül hanyatlott le a földre.
Sajnáltam valahol,de azt is tudom,hogy ha már így alakult,akkor gyors halála volt,nem szenvedett..

Mellonnal együtt ,mindketten kisebb sebeket kaptunk,de a szívem jobban fájt az öldökléstől,mint maga a ténytől,hogy sérülésekkel tarkított a testem..

Hamarosan a fák hangjai megsúgják,hogy két ember van a közelben és a fegyvereiket elővéve várakoznak,de az is lehet,hogy inkább hallgatóznak,mi is történhetett...

-Mellon!..a fák mögött arrébb,két ember van..én a másik irányból "várom "be őket...egy fa magasán.
Figyelj,Kicsikém!Biztos a kentaurok barátai..-üzentem a tigriskémnek,aki erejét nem kímélve védett engem...

Azok a lóemberek ,akiket az ágak fogságba ejtettek,azok talán jobb belátásra jutottak,és eldobták a fegyvereiket.
Nem akarom őket megölni..de azt sem akarom,hogy még "kiszabaduljanak"a lekötözésből,így a fák ágai,gyökerei még mindig szorosan tartották..
De szerintem szót lehet velük érteni,ha nem olyan makacsok ,de majd akkor,ha az a kettő emberről kiderítem,hogy mik a szándékaik..

Gyorsan fel is ugrottam az egyik közeli fára,ahol el tudok rejtőzni az ember és más szemek elől.. ..várok..mi fog történni.

Ahogy ott ülök a lombok takarásában,az íjamat vettem a kezembe...s amíg figyelek,addig hallgatom az erdő szavait...és azt a két emberét is,ahogy a lapitáékat is hallja éles fülem...

Alia amilyen gyorsan rontott a kardjával az ellenre, olyan gyorsan vissza is vonul egy közeli fa lombjai közé. A kentaurok nem dacolnak tovább a fogságba esésükkel, de az erdő megsúgta az elfnek, hogy a két barátjuk, akit a kocsmában is látott, már észre vette, hogy nem stimmel valami.
-Hé, mi történik ott? Minden rendben van?
*Meglepetésükre nem egy nő hangja sikít, hogy semmi sincs rendbe és segítségért kiabálna, hanem a lapiták hangja.
-A csaj elkapott bennünket. Hozzatok segítséget és szabadítsatok ki bennünket! Teljesen beleakadtunk az ágakba. Már elszaladt.
*Ezzel át kellett gondolniuk, hová forduljanak ilyen helyzetben. Mivel a tavernába a harc után nem volt tanácsos visszamenniük, inkább az úton indultak el törpét vagy más népet találni, hogy ő siessen a segítségükre.
Eközben a lóemberek kényszerűen vártak, egyedül a sebesült íjász tántorgott ki a bokorból, Alia nyílvesszejével a válla alatt. Erősen szédült a vérveszteségtől, ez szemmel is jól látható volt. Nem is látott neki egyelőre az indák lehátásának társairól.

A fák ágai közt elég jól haladtam,és hamar be is értem azt a két emberférfit.
Bár előszőr nem akartam felfedni magam,de aztán mégis jobbnak láttam beszélni velük..hátha értelmesebbek a kentauroknál,és ezt arra alapoztam,hogy "nem vettek részt"a "játszadozásukban".


A lombok árnyai jó rejteket adtak nekem és odalent Mellon is kicsit visszahúzódott a hadszíntértől,de még mindig a közelben maradt,ahogy a jelemre vár.

A két férfit néztem,ahogy a társaikkal beszélnek,és mikor már elhaladtak mellettem,akkor leszóltam nekik,és az íjamat készenlétbe tartva a hátuk mögé ugrottam le a fáról.

-Elengedem őket,ha kordában tartják az indulataikat!Nem elemem az ölés!De ha kell nem riadok vissza tőle.Bár ha tudunk kultúráltan szót érteni,akkor hajlandó vagyok elengedni a növények szorításából...és ha bocsánatot kérnek a viselkedésükért!..egy esélyt adok a megbánásra!-intettem a kentaúrok felé.-Mivel megsértettek a megalázó lenézésükkel,mert nő vagyok!És szerintük "szajha"is ezáltal!..Ezt leckének szántam,és ha van egy csöpp eszük,akkor élnek a nagylelküségemmel és egy életre megtanulják,hogy nem minden nő szajha!-néztem a két férfire és remélem van annyi sütnivalójuk,hogy átlássák a dolgot és nem lépnek fel ellenem támadólag.

..mivel ha elbántunk több kentaurral egymagunk,akkor nem véletlen a "fölényem"...de csak csendben várakozom,és nem fenyegetőleg emelem rájuk az íjam..de a figyelmem nem lankad egy percre sem...
Az emberek is kiszámíthatatlanok..de talán átlátják a dolgot..és békésen elrakják a fegyvereiket..

..még az is lehet,hogy segítek a sebeiket ellátni...de csak akkor,ha megváltozik a viselkedésük..és szerintem az alkohol hatása is kezd elszállni,így talán a józan eszükre hallgatnak..

A páncélos lovas és az íjász meglepődik a nő belépőjén, ám hamar rájönnek, hogy nem akarja őket támadni. Végig hallgatják a mondanivalójukat, majd a lövész bólint.
-Enged el őket és nem látsz minket viszont. Kezeskedem róla, hogy ne akarjanak újból megtámadni. Nem rosszak ők valójában, csak a fajuk sajnos túlságosan is vágyik a nőkre, ha bort isznak. Rossz tulajdonságul.
*Még úgy gondolják, hogy az erdei pusztán lefogta mindegyiküket, ezért nagyon megdöbbennek, ha meglátják a két holttestet. De szerencsére veszélyes életük során már megszokták a vér látványát.

Jól gondoltam,hogy ezek az emberek értelmesebbek,és hallgatnak a szép szóra.

-Rendben!Elengedem őket.-bólintottam a férfi felé.-..Sajnálom,hogy kettőjüket nem tudtam megmenteni..de a saját ...butaságuknak ..köszönhetik...tényleg sajnálom!-biccentettem a fejemmel feléjük,és mielőtt elmentek volna,még hozzátettem.

-Én Gyógyító vagyok...nem a gyilkolás az elsődleges nálam..-mondtam szomorúan..

-..De a sebeiket ellátom,hogy tovább tudjatok haladni...hogy lásd jószándékomat..néztem a lovagra.

Aztán intettem Mellonnak,és ha nem akar tovább beszélni velem a férfi,akkor odébb állunk,és a kentaurokat elengedem a növények szorításából..

..azért nagyon szomorú a szívem,hogy két élettel lett kevesebb a lapiták "serege"...de most már nincs mit tenni...az ééletünket védtük,ahogy akkor kellett volna odébb állniuk,mikor legelőszőr találkoztunk,a Fogadóban..akkor még most is élnének.

Sikerült lezárni ezt a kellemetlen találkozást. És ideje Aliának is újra a feladatra koncentrálnia. De vajon hol is kellene kezdenie?
-Mindig is harcban akart meghalni. Mármint a legtöbb kentaur ezt akarja, azt hiszem. Talán ha most látnak minket, nem is bánják annyira.
*Ám ennél az összetákolt nyugtatásnál többre a páncélos lovastól nem futotta. Akár igaz, akár nem; ígéretükhöz híven eltűntek és nem is kerültek újból elő. Ám a gondolatot, melyet megszakított a gyógyító, hogy hol is lásson neki a királynő gondjának, most újra van ideje elmélkedni rajta.

Vegyes érzelmekkel folytatjuk a Kicsikémmel az utunkat,hogy megtudjam a Királynő állapotának okát,és igencsak nehéz szívvel járnak a gondolataim a látottak után.
Hatalmas égési sebeknek látszanak,de közben valami furcsa kór az,mivel nem nagyon találkoztam..
De talán a nagyim..Ő talán tud segíteni..
Ahogy abban is,hogy mivel állunk szemben..és hogyan tudnék segíteni a Felségnek...

De messze van Awyris..de talán van más módja is,hogy kiderítsem..
Esetleg a faluban vagy a közeli városban találok olyan személyt,aki már hallott ilyenről..

Alia elindul az úton szintén, ám az mondhatni sehová nem vezet. Erre felé a felszínen nincsenek városok, de még apró falvak sem. Nyilván nem abba az irányba megy, amerre a kentaurok és barátaik, de a másik irányban sem talál sokkal többet.
Négy-öt árus az út szélén a bódéjával várja az erre elhaladókat. És az út elkanyarodik a hegy felé. Néhány őr is figyel arra felé elszórva, hogy más fajúak meg se közelítsék, hiszen a föld alatti birodalmuk egyik kisebb bejárata van ott. Annyira őrzik, hogy még a királynőhöz sem engedtek be minden fajta gyógyítót, hanem felhozták a felszínre.
A törpék drágaköveket, ékszekereket és egyikük kiváló kovács munkákat kínálnak, dee nem tűnik egyik sem varázstárgynak. Igazából vagy keríteni kellene valakit itt, aki járatos az ilyen mágiában vagy kénytelenek leszünk Awyrisból segítséget kérni.

Az út nem vezet sehová.Egy picit csalódott vagyok,de talán csak a fáradtság az,ami miatt kissé szomorúbb vagyok a történtek után..
A Királynő állapota is aggasztott,és a kentaurokkal való harc is apróbb sebeket ejtettek Mellonon és rajtam is..és ez lehet kicsit eltérített az eredeti dolgomtól,de hamarosan megoldást kell találnom erre a fura égési sebekre..

De a nagyi nagyon messze van Awyrisbe...de talán a levegőben hamarabb odaérhetek hozzá..

Alia sólyommá változva felrepül a levegőbe és onnan néz le, ahol valahol a sűrűben követi őt Mellon is. Ám hamar rá kell jönnie, hogy ha minden erejét bele adja, akkor sem tud egy kontinenst elég gyorsan átszárnyalni. Túl nagy a távolság ahhoz, hogy fizikailag tegye meg.
Ám odalent két érdekes dologra is felfigyel. Miközben fent süvít a szárnyai alatt a szél, egy kisebb erődre lesz figyelmes, mely közepén mintha bányabejárat lenne. Nem lenne e legszokatlanabb kép ezen a helyen, ám itt éjtündék nyüzsögtek. És az értékes ércet egy felszíni raktárba szállították, ami ugyan csak nem jellemző a földalatti apró népre, akik odalent üzemeltetik az olvasztóikat is.
A másik, az egy közeli kráterben lávafürdőt vevő csontdémon. Ám nem sokáig időzhet, ha mihamarabb el akarja érni Awyrist.

Felemelkedtem a magasba a sólyom alakomban,és talán így hamarabb érek a Nagyihoz,hogy tanácsot kérjek tőle..

Mellon követ a fák alatt és nem marad le mögöttem.Bár a felhők között gyorsabban szállok,mint ha a szárazföldön járnék,de félek,hogy nagyon sok idő,míg odaérek a célomig,ahogy szerintem nincs annyi nap,hogy a Felséghez visszaérjek,így valami mást kell kitalálnom..

Alattam egy erőd körvonalai rajzolódnak ki,aztán ahogy közelebb érek egy bánya bejárata is látszódik..
Bár gondolom,hogy nem elhagyatott,de most nem sok időm van megállni..bár ha jobban meggondolom,akkor talán találok valakit aki tud segíteni..
Közelebb repülök a várfokhoz,és úgy nézek körül...kipuhatolva,hogy kik vannak a bányabejáratnál és a környékén..addig Mellon kicsit hátul marad,amíg meg nem tudom kik vannak itt..
Egy fának az ágára ülök ,hogy onnan nézelődjek.

/történet folytatása Sötét Vastelepről/

A felcser hátra lép határozottan, amikor a fájdalomcsillapítót ajánlja fel Alia és a fejét rázza. Talán beszéltek út közben arról, hogy mi is lenne az a kis csomag, de ha megtették ha nem, őneki nem tetszik.
-Fogalmad sincs, mibe kerülne ez nekem! Gyere vissza velem és az erődtől nem messze visszaadom a kardodat. Nem kell bejönnöd velem újra, kiviszem. De ha igazam van, akkor egy jóval nagyobb tudású elffel kellene tárgyalnom ez ügyben és kötve hiszem, hogy nem maradna titokban, ha pár csipet varázsport hintenék az orra alá.
Én itt végeztem.
*Ezzel összeszedi a cókmókját és megindul a kijárat felé, ám Hair útját állja.
-Na, azt már nem! Ha tudod, hogy mi a baja, akkor meggyógyítod és addig innen el nem mész. Ha kell harcosokkal és a fegyveremmel állítalak meg. Nem gondoltad tán, hogy a királynőnket megvizsgálod, körbe kémlelsz, majd büntetlenül távozol? Mondj egy okot, amiért nem hoznád ránk azonnal a fajtádat!
*A self nő meg sem lepődött, hogy ez lesz. Vissza nézett Aliára, lemondva róla mondta mégis a szavait.
-Ígéretet tettél, hogy ha nincs üzlet, akkor szabadon távozom. Álld a szavad, különben elveszted a becsületedet!

A felajánlott tasakot nem fogadta el a nő,és igencsak ingerült is lett,bár én első pillanattól kezdve szót se ejtettem másról,és mivel csak most közölte az árat,amit kér..de én nem tudom teljesíteni..

-Igéretet tettem,és be is tartom!-válaszoltam a törpnek.
-Visszakísérem ahonnan érkezett,mert a szavamat adtam,hogy szabadon elmehet.Betartotta azt,hogy eljött és megtesz mindent,amit csak tud,és ennyi volt a kérés..és ezt ő teljesítette..azt viszont sajnálom,hogy nem tudott mondani semmit..de akkor köt a szavam,és be is tartom.-hajoltam meg a törp uraság előtt,és indulni is készültem.

De aztán egy parancsoló hang jött újból a szobából..

-Engedd el!hadd menjen!ne nevezzen minket senki sem szószegőnak vagy éppen ellenségesnek!Eljött ide,holott tudta,hogy nem látnánk szívesen,és mégis megpróbált segíteni..most elmehet,de a közeljövőben nem szerencsés errefelé utaznia..de a nagylalküségünket lássa!..és bárhogyan is,de köszönet neki,hogy idejött..akármi is vonzotta erre..menjen el!-csapta be az ajtót a királynő,miután elmondta a véleményét..

Az öreg törpön látszott a megszeppenés egy röpke pillanatra,de aztán intett,hogy húzzuk el a csíkot!

hamarosan indultunk is vissza a kardomért.

Alia hamarosan visszakapta a kardot. Kihozta a felcser, ahogy ígérte és egy apró megjegyzéssel.
-Itt van a kardod. És kár, hogy nem tudtam segíteni. Pedig engem is érdekelne a megfejtés.
Bármi is az, sötét átok, ebben biztos vagyok. És okkal tette rá a kimondója. Ezen talán jó lesz elgondolkodnod.
*Ezzel megfordult és vissza ment Sötét Vastelepre. Az erdei elf pedig neki láthat átgondolni, hogyan legyen a folytatás...

Visszakaptam a kardom..és valahol azért csalódott voltam.
Nem akartam ezt,és most ott tartok,hogy megint az elejéről kezdhetem a kutatást a betegségre,és még furán is jött ki a kérésem,mert nem tudtam meg többet a dologról,bár a nő elég készségesen próbált segíteni...és mégis el vagyok keseredve a hallottakon..

..most mit tegyek?..-ültem le egy fa tövében,és próbáltam összeszedni a gondolataimat..de csak a királynőre gondoltam,hogy hogyan tudnék mégis segíteni neki..de valahogy a legnagyobb gondok kezdtek a fejem felett tornyosúlni..és a gondolataim csak így cikáztak a fejemben..ki lehet az,aki a Felség életére tőr?..ki lehet az,aki mindezt előidézte?...és mi célja van vele??..-milliónyi kérdés kezdett fogalmazódni bennem,és valahogy nem tudtam összerakni a mozaikokat..vagy talán csak én vagyok ennyire buta?..ha itt lenne a Nagyi,akkor biztosan tudna mondani valamit...ő biztos találkozott már valami hasonlóval!..de most egy pillanatra teljesen elkeseredve ültem magamban..és az járt az eszemben,hogy hová is fordulhatnék?...talán Morgana segíteni tudna...de jó lenne,ha most tanácsot tudna adni,hogy mivel is állok szemben,mi az a betegségnek álcázott átok..

Ahogy ott ültem az árnyékos fa alatt,Mellon jött oda hozzám és a buksiját odatolta az ölembe.

...érzi ő is,hogy nagy gondban vagyok..pedig nagyon akarok segíteni a királynőnak..és nemcsak azért ,mert tehetős és királyi sarj..hanem azért ,mert az életet védelmezem..és mindenki értékes ezen a világon..de csak legalább tudnám,hogy hogyan tovább..

Alia át kell gondolja az eddig történteket. Az átkokat nem olyan könnyű kimodani ám! Viszont a tettes biztosan le is tudja róla venni.
Ezzel csak két gond adódik. Az első már igen jól ismert, az idő. Vajon van elég ideje a gyógyítónak arra, hogy nyomozzon a merénylő után? A másik még talán ennél is nagyobb akadály. Nem tud bejutni a tárnák rejtette országba a föld alatt, ahogy más sem.

Másik megoldás a már felállított diagnózis. Egy fekete mágia által kimondott átok. Találni kell valakit, aki elég erős, hogy megtörje. Ám ez legalább olyan különös, hiszen Alia is nagyon jól képzett gyógyító. És az összes általa ismert rontást levevő próbálkozás kudarcba fulladt. Egy olyan valaki mondhatta kis a bűbájt, aki még nála is erősebb.

Ebből kell kiindulnia.

A fa tövében ülve még mindig azon gondolkodom,hogy hogyan is segítsek a Felségnek.
Ahová tartanék,az napokig elhuzódna..és félő,hogy mire visszaérnék,akkor már késő lesz..
De így tétlenül állni és várni sem olyan jó..inkább tennék valamit,minthogy végignézzem az elmúlását..annyira szomorú vagyok..most előszőr tanácstalan is vagyok,pedig nem adom fel.

Talán kicsit pihennem kéne,hogy aztán tiszta fejjel újra átgondoljam merre is induljak..
Mellon odabújt mellém,és a fejét az ölembe hajtotta,próbált vigyasztalni,mert érzi,hogy nagy gondok nyomasszák a lelkem.

Aliát elnyomja az álom, ahogy gondolkodik a megoldáson. Mellon közelsége megnyugtatja. Nem tudja, hogy mennyi idő telhetett el, amikor a tigrise morgására ébred.




Egy színpompás madár köröz körülötte az ágak között. Erre felé nem szokott előfordulni, noha Cellara síkságáról könnyen berepülhetett. A kérdés inkább az, hogy véletlenül vagy Természet Anya ezzel kíván utat mutatni?
Ha követi őt, akkor választ is kap rá. A cifrasas tovább repül, de mindig megvárja őt. És céltudatosan egy vulkán felé csalogatja. Bár idelentről egész más minden, de még a hegy oldalában felismeri az idomár a helyet. Ezt látta a magasból, mikor a mordenát figyelte, nem is olyan messze a Sötét Vasteleptől.
De még mindig nem derült ki, hogy mit kell ott vele csinálni. Lehet, hogy az ellenszerhez szükség lenne ennek a szörnynek a testéből valamilyen alapanyagra. De az is lehet, hogy segítségül kell hívni. Ám ha ez utóbbival próbálkozik a lány és nem jó, akkor hamar rá fog jönni a démon, hogy a levadászáshoz hívták ide a gyógyítót a természet erői.